Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-22 / 196. szám

*

irEtrr-MXGYARöRszAö

1988. augusztus WJ

Ä TASZSZ közleménye

A proletár internacionalizmus

(Folytatás az 1. oldalról)

A provokáció és a zsarolás módszereihez folyamodva, a szocialistaellenes elemek bizalmatlanságot akarnak kelteni a lakosság körében azon célok iránt, amelyeket a csehszlovákiai szocialista vívmányok védelmében internacionalista kötelességüket teljesítő testvéri országok tűznek maguk elé.

A szövetséges országok vi_ lágos nyilatkozata ellenére, hogy katonai egységeik nem kívánnak beavatkozni Csehszlovákia belügyeibe, hírek terjednek el, amelyek szerint A. Novötnyt, Csehszlo. vákia volt elnökét vissza kívánják juttatni az ország

vezető tisztségébe. Az igazság viszont az, hogy a testvérpártok és a szövetséges országok kormányai számtalan esetben kifejezték, támogatják a CSKP KB januári plénumának azokat a határozatait, amelyek a szocializmus fejlesztésére és megszilárdítására, a munkásosztály — és élcsapata, a kommunista párt — vezető szerepének fejlesztésére és megszilárdítására irányul, nak.

Csehszlovákia haladó erői — amint ez világosan kitűnik a CSKP KB. a kormány és a nemzetgyűlés egyes tagjainak szerdán közzétett felhívásából — szilárdan eltökélték, hogy folytatják azt az irányvonalat,

amelyet a CSKP a januári plénumon kitűzött és amelyet a pozsonyi találkozó támogatásáról biztosított.

Ezt a felhívást, amely fontos politikai dokumentum, támogatják mindazok, akiknek drága a szocialista Csehszlovákia szabadságának, függetlenségének és szuverénitásának ügye. Csehszlovákiában szerdán széles körben terjesztették Ludvik Svoboda köztársasági elnök nyilatkozatát, amelyben felszólította a népet, tanúsítson megfontolt magatartást,

őrizze meg nyugalmát és teljesítse állampolgári kötelességét, a köztársaság érdekében tartózkodjon a meggondolatlan akcióktól.

A CSEHSZLOVÁK pártós állami vezetők csoportjának kiélezett és válságos politikai helyzetben kellett

meghozniok elhatározásukat, amikor a szocializmus ügye iránti féltésükben, hazájuk biztonsága iránti felelősség- érzettől vezettetve a testvérországok kormányaihoz fordultak segítségért. Hosszá és fokról fokra romló folyamat vezetett odáig, hogy a normalizálás ez idő szerint Csehszlovákiában lehetséges politikai eszközeit már elégtelennek ítélték meg ahhoz, hogy gátat vessenek a jobboldali, ellenforradalmi erők akcióinak. De bármennyire is nehéz és fájlalandó e

B CSIP KB, n csehszlovák komái? fe «eHzetgyiés tagisi egy csoportjának feiMvása

(folytatás az 1. oldalról)

Hívek vagyunk és a végsőkig hívek maradunk haladó nemzeti hagyományainkhoz, amelyek kapcsolatosak a köztársaság megalakulásának 50. évfordulójával, az antifasiszta háború c: ökségér-el, nemzeti és demokratikus értékeinkkel, a szlovák nemzeti felkelés és az 1945. májusi prágai felkelés hagyományaival, valamint 1948. februárjának forradalmi felhívásával: ;,előre, lépést sem hátra!” Mint a szemünk fényét, úgy őrizzük testvéri szövetségi és barátsági kapcsolatainkat a Szovjetunióval és népeivel, a világ szocialista közösségének minden országával, a béke. a. demokrácia, a haladás és a szocializmus összes erőivel. Ezek az értékes kapcsolatok képezik önállóságunk, függetlenségünk, nemzeti és állami szuverenitásunk biztosítékait, amelyek nélkül ismét szembekerültünk volna egy új München fenyegetésével és mindazokkal, akik az 1938- 8s Münchent kitervelték.

Csehszlovákia csak mint szocialista ország és a szocialista közösség elválaszthatatlan alkotórésze fejlődhet; ereje és szilárdsága teremti meg az alapot a nemzetközi forradalmi mozgalom további perspektívájához; a szocialista tábor mindennemű meggyengülése és megbontása elképzelhetetlen kárt okozna a forradalm,- haladás és a világszocializmus Ügyének.

Abban a teljes meggyőződésben fordulunk önökhöz. tisztelt polgártársak,

hogy közös akciókkal akadályt gördítünk a fenyegető veszély elé, közös erőfeszítésekkel leküzdjük a jelenlegi nehéz helyzetet és hazánk, a mi nemzedékünk és az eljövendő nemzedék számára biztosítjuk a boldog jelent és jövőt.

Felhívjuk mindannyiukat. a sumavai határhegyektől Agcsernyőig, Krkonostól a Duna partjáig, értsék meg ezeknek a napoknak a nagyságát és komolyságát, amikor számunkra mindenről szó van, amit mi a „demokMint a Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja közölte, augusztus 20-án véget ért a Szovjetunió, a Német. Demokratikus Köztársaság és Lengyelország híradós alakulatainak közös hadgyakorlata.

A hadgyakorlat szervezetten, magas színvonalon ment végbe, nagy szerepet játszott a testvérhadseregek alakulatai és egységei harcászati tapasztalatainak további tökéletesítésében és harci készenlétének fokozásában —, jelentette ki Ste- menko hadseregtábornok, a

rácia” és a „szocializmus” fogalmaihoz fűzűnk, ébredjenek felelősségük tudatára és őrizzék meg az egységet és a kölcsönös bizalmat, amellyel a ránk következő napokban fel kell lépnünk.

Vezető elvünk jelenleg és a jövőben is a széles látókör, a rend, a haladás, az igazság és a szocializmus perspektívája, az állami szu- verénitás és az összefogáson alapuló szolidaritás.

Éljen és virágozzék a demokratikus szocialista Csehszlovákia !

hadgyakorlat vezetője, a Varsói Szerződésben résztvevő országok egyesített fegyveres erőinek vezérkari főnöke a lap tudósítójának. — A nemzetközi helyzet teljes bonyolultságát mélyen megértve, a szocializmus vívmányainak megvédéséért való személyes felelősségtől áthatva a hadgyakorlat résztvevői becsülettel kiállták a nehéz próbát.

— A szovjet hadsereg, az NDK nemzeti néphadserege és a lengyel hadsereg operatív és harci törzskarai a hadgyakorlaton az irányítás

helyzet bekövetkezése, semmi kétség nem lehet a köz- beavatkozás szükségessége és jogossága iránt.

Az ágcsernyői és pozsonyi találkozók után felcsillant a remény, hogy Csehszlovákiában hatásosan tudnak fellépni a szocializmusellenes, ellenforradalmi jelenségek visz- szaverésére. Ennek ellenére az történt, hogy a reakció megerősítette hadállásait és újólag immár veszedelmesebb támadásba ment át. A Prchlik-ügy megmutatta, hogy a jobboldal egyidőben próbálja belülről aláásni a szocializmus alapjait és megváltoztatni azt a külpolitikát, amely a szocialista orkorszerű technikai eszközeit használták, amelyek lehetővé teszik, hogy a harcászati feladatok bonyolult körülmények között történő végrehajtása során megvalósuljon a csapatok kölcsönös együttműködése és pontosan összehangolt vezetése —, mondotta Stemenko ' tábornok.

— A katonák és a tisztek úgy viselkedtek, mint egy igazi korszerű háborúban, nem volt helye sem a bizonytalankodásnak, sem az elernyedésnek, — fűzte hozzá.

A CSEHSZLOVÁK KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA TAGJAINAK, A CSEHSZLOVÁK KORMÁNY ÉS NEMZETGYŰLÉS TAGJAINAK CSOPORTJA, AMELY SEGÍTSÉGET KÉRT A TESTVÉRCRSZAGOK KORMÁNYAITÓL ÉS PARTJAITÓL

Véget ért a Szovjetunió, az NDK. és Lengyelország híradó alakulatainak közös hadgyakorlata

parancsa

szágok egységén, ezen országok biztonságának közös védelmén, tágabb értelemben egész Európa békéjének oltalmazásán alapszik. Egy olyan nyomasztó, terroriszti- kus légkör alakult ki, amelyben mindenkibe belefojtották a szót, aki a szocializmus védelmében hangját hallatta. A 99 autógyári munkás ellen, aki tiltakozó ívet írt alá a jobboldali akció ellen, megtorló intézkedéseket hoztak, becsületes pártmunkásokat, gazdasági vezetőket meghurcoltak, megszégyenítettek, rágalomhadjáratot folytattak a párt, a hadsereg, a biztonsági szolgálat ellen, legutóbb pedig hozzákezdtek legvakmerőbb akciójukhoz, a munkásosztály lefegyverzéséhez, a milicia felszámolásának előkészítéséhez. Megtámadták a CSKP Központi Bi- zoUs'.ca titkárságának székhazát. A Literarni Listy és a köréje csoportosuló szélsőséges nacionalista elemek egyre féktelenebb szovjetellenes uszítást folytattak.

A LEGUTÓBBI NAPOKBAN kétségkívül olyan volt a helyzet, amelyet sehogyan másképp nem lehetett értelmezni, mint a Csehszlovákia által is aláírt pozsonyi nyilatkozat megsértését. Ez a nyilatkozat ieszögezi: „Valamennyi szocialista ország közös internacionalista kötelessége ezeknek a vívmányoknak (a szocializmus vívmányainak. A szerk.) támogatása. megszilárdítása és védelme... Ez az egyöntetű véleménye a találkozó valameny- nyl résztvevőjének, akik mind kifejezték azt a szilárd elhatározásukat, hogy országaikban fejleszténi és védelmezni fogják a szocialista vívmányokat, újabb sikereket érnek el a szocializmus építésében.” Továbbá: „A testvérpártok szilárdan és határozottan szembeállítják megbonthatatlan szolidaritásukat és magas fokú éberségüket az imperializmus, valamint a munkásosztály és a kommunista pártok vezető szerepét gyengítő minden más an- tikommunista erő bármiféle kísérletével"

A HAT ORSZÁG pozsonyi nyilatkozata tehát törvényként és szükségszerűségként írja elő a szocializmus megvédését Csehszlovákiában mindazoknak, akik ezt a nyilatkozatot aláírták. Az MSZMP a januári plénum óta. mint annak több ízben tanújelét adta. nagy megértéssel és figyelemmel kísérte a múlt hibáit és torzításait kiküszöbölő folyamatot Csehszlovákiában. De saját tapasztalatainkból okulva, ismételten aláhúzta a kétfron- tos harc követelményét, továbbá a szocialista építés marxista—leninista normái nek szükségességét. Sajnos a csehszlovákiai események másként alakultak.

A Varsói Szerződés öt országa — köztünk hazánk — a proletár internacionalizmus parancsát követi, amikor fegyveres erőit a szocializmus csehszlovákiai híveinek, az egész dolgozó csehszlovák rép érdekeinek megvédelmezésé- re — az aurópai béke szempontjából is oly fontos ponton — akcióba lépteti.

Budapest, 1968. 8. 21.

Megemlékezlek az alkotmány napi áréi . egy moszkvai gyárban

Moszkva:

Kedden Moszkvában a vi* lágításmérő készülékek gyárának magyar és szovjet zászlókkal felékesített dísztermében forró hangulatú gyűlésen emlékeztek meg a Magyar Népköztársaság nagy ünnepéről: az alkotmány

napjáról. Az ünnepség jelentőségét sok száz főnyi hallgatóság előtt Jakov Bojarszkij igazgató, a Szovjet- Magyar Baráti Társaság gyári tagozatának elnöke méltatta. A moszkvai magyar nagykövetség képviseletében Kéri Józse másodtitkár mondott beszédet.

Az ünnepi gyűlés után a résztvevők a szocialista Magyarország életét bemutató fényképkiállítást tekintették meg.

Bodrogi Sándor;

27.

— De hisz ez üres, doktor úr!

Gömöry-Gemner nem válaszolt. Ezerszer gyakorlott mozdulattal döfte a tűt a bőrön át a beteg vénájába. Azután ujjának erőteljes és határozott mozdulatával levegőt fecskendezett az erébe.

A beteg hörgött és elcsendesedett.

— Embólia — mondta Gö- möry. Felhúzta a beteg szemhéját és az üvegesedő szem be tekintett.

— Vertig — mondta amikor kiment a folyosóra.

Azon az úton, amelye jöttek, elhagyták a kórhí. épületét. Senkivel nem talál koztak...

A kivizsgálásra váró bete gek ápolónője frissen mosd va, tiszta köpenyben és derű sen lépett a helyiségbe.

— Ébresztő — mondta vidáman — és felhúzta a redőnyt.

Az arca elé kapta a kezét és kirohant. Az ügyeletes orvos is megtekintette a holttestet, a sztetoszkóp hallgatóját a férfi szívére helyezte, azután megszólalt:

— Embólia. Egy pillanat alatt végzett vele. Klinikai eset. Értesítsék a hozzátartozóit.

Két óra múltán az ügyeletes orvost az irodából keresték.

— A boncolás után a te metésről is nekünk kell gondoskodnunk — közölte az adminisztráció — Szalai Jánosiak ugyanis nincsenek hozzá artozói...

...A szállodában egyszerű iltözetű, vörös hajú, tagba izakadt, negyvenéves férfi vett ki szobát. A bejelentőt rendkívül alaposan töltötte ki, csak a személyi igazolvány

számát nézte meg az irataiban. Az éjszakai portás udvariasan nyújtotta felé a kulcsot.

— Szalai úr... reggelre ébresztést kíván?

— Hat órára kérem.

Szalai felment a Szobájába,

majd amikor meggyőződő; arról, hogy a folyosón senki sem tartózkodik, a mellette nyíló lakosztályba osont, Gö möry dotorhoz. A két férfi az erkélyen foglalt helyet, és hogy ébren voltak, arról csak felparázsló cigarettájuk tűz- parazsa adott jelt. Vártak. Most vizsgázott a személyi igazolvány. Ha a rendőrség gyanút fog, a Szalai-féle lak osztályba az éjszaka folyamán bekopognak.

Az éjszaka azonban zavartalanul telt. Háromnegyed hatkor Schirmbaum visszament a szobájába. Hatkor

ébresztették. Fél nyolcra

már mindketten a ■ fővárosban voltak...

— ...Hát akkor... üdvözlöm Szalai úr — nevetett Gömöry

diadalittasan. Meg van elégedve velem?

— Most már csak Wochec- ket kell megtalálnunk. A harmadik napnál tartunk, holnapután hajnalban vár bennünket a batár.

— Még mindig nem mondhatod el, hogyan visszük ki?

— Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Kivisszük és kész.

Gömöry délelőtt az egyetem közelében lévő presszóba ült le kávézni. Tudta, a mérnök jelöltek számon tartják tudósukat. Nem csalódott. Beszélgetők elújságolták

egymásnak, hogy némely dolgozaton K. H. W. szignót találtak, következésképpen

Wocheck az egyetemen dolgozik.

Ezután Gömöry besétált a piros téglás épületbe. Az egyik pedellust állította meg és elmondta neki, hogy disz- szertációja ügyében Wocheck professzorral kellene beszél nie.

— Nézze öregem — mond ta dr. Gömöry, és egy huszas csúsztatott az altiszt kezéb — a dolgozatomban hibát vétettem. Fel szeretném hívni erre Wocheck professzor úr figyelmét és meg akarom kérni őt arra, adjon módot, hogy kijavítsam.

Az altiszt a fejét vakarta. Azután eltűnt, hogy kisvártatva egy cédulával térjen vissza.

— Én nem mondtam semmit — suttogta —, de a tanulmányi osztály ezen a számon szokta a professzor urat felhívni.

Gömöry az első telefonfülkéből a szám szerinti tudakozót hívta.

— Megmondaná kérem, kié ez a telefonszám?

— Egy pillanat türelmet kérek... — szóit a tudakozó, majd egy budai címet diktált...

Ma már másodszor jelem meg az egyetemen Wocheck professzor és Hilde. Tempósan sétáltak fel a főlépcsőházban. a rektori hivatalba. Wocheck professzor úgy látszik kissé nagyot hall, mert Hilde jó hangosan beszél vele. Természetesen németül. A növendékek áhitatos és rajongó szemmel figyelték n huszadik század egyik leghi resebb kutató vegyészét.

A rektori hivatalból degeszre tömött aktatáskává’ ■ott ki Hilde. Mogorva pillán 'ást vetett q titkárnőre és tá- voztakor úgy becsapta az aj tót. csak úgy dörrent.

Ezután az illusztris tudós, titkárnőjével a közeli presz- szóba ült be, ahol teát rendelt. A szerencsés diákok, akik tanúi voltak az eseménynek, elfogódottan nézték az ősz férfit és cerberusát. Wocheck az aktatáskából találomra kiemelt egy dolgozatot. Kíváncsian belelapozott, majd zsebéből piros irónt vett elő. Áthúzott néhány passzust, s a számítások eredménye alá írt óriás kérdőjelet. És miután átfutotta az oldalakat, a dolgozat végére öklömnyi betűkkel ezt a szignót rajzolta: „K. H. W"

— Itt nincs hamuka öregem — mondta egy diák — ha az öreghez kerül a diplomamunkám, akkor kezdhetem elölről az első általánosban.

Egy diáklány odahajolt a partneréhez.

— Ha te is ilyen szálkás vénség leszel, már most mondd meg, hogy új vőlegény után nézzek.

Nemsokára Wochek és Hilde elhagyta a presszót. Az asszisztens fizetett és elmentében azt mondta a felszolgálónak:

— Mindennap itt fogok teázni a főnökömmel — langyos teát kérünk, de olyan erős legyen, mint a konyak.

Amikor kimentek, a felszolgáló nő a kávéfőzőnőhöz fordult:

— Legalább borravalót adott volna.

(Folytatjuk)

| Kém törlésiét