Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

S(X?S. augüszfus tft mm*: m&vr-mt&fKWCKSzm Ünnepi nagygyűlés Nagykőrösön Egy hét a világpolitikában (Folytatás az 1. oldalról) vekszenek. Az Amerikai Egyesült Államok vietnami szennyes háborúja, az arab népek elleni agtesszó, az eu_ répái biztonság megteremté­sének útjába állított aka­dályok, a népek szabadságát veszélyeztető durva hatal­maskodás, a kis népek sem­mibe vétele, államcsínyekés provokációk jelzik az impe. rializmus bűneit és lelkiis­meretlenségét. — A világ békéjét válto­zatlanul elsősorban a viet­nami agresszió veszélyezteti. Nincs és sohasem lehet mentség arra, hogy az Egye­sült Államok az amerikai kontinenstől távol háborút, visel egy szabad és függet­len, szomszédaival békében ólő nép ellen. A világ népeinek felhábo. rodása ezért joggal növek­szik. — A Párizsban több hó­napja tartó előzetes ameri­kai—vietnami véleménycsere nem teremthette meg az ér­demi tárgyalás alapfeltéte­lét, mivel az Egyesült Álla­mok nem szüntette be a Vietnami Demokratikus Köz­társaság bombázását és Dél- Vietnamban is folytatja a trar< 1 cselekményeket a ha­zafiak ellen. — Egyre nyilvánvalóbb, hogy miközben az Egyesült Államok a párizsi kapcsolat, felvétellel békés szándéka látszatát próbálja kelteni, azalatt Vietnamban álnokul katonai előnyökre tör. Ezért a vietnami helyzet most fo­kozott éberséget követel. Az egyetlen megoldás: a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság és Dél-Vietnam népe jogos és igazságos követelé­sének feltétel nélküli telje­sítése. Ebben a követelésben — a világ minden táján so­kasodó barátaival együtt — mi is egyek vagyunk a viet­nami néppel. — Amikor szocialista rendszerünk vívmányait ün­nepeljük, szívünk egész me­legével köszöntjük a hős vi­etnami népet, amelynek fiai az imperializmus elleni cso­dálatra méltó szabadsághar­cukban ontják vérüket. — A Magyar Népköztár­saság kormánya továbbra is minden tőle telhetőt meg­tesz a vietnami nép megse­gítéséért, összhangban né­pünk óhajával és a szocialis­ta tábor többi országának szilárd elhatározásával, Vi­etnam igaz ügyének végső győzelméig. — A világot — Izrael lep. .lezetienül agresszív maga­tartása miatt — a közel-kele­ti válsággóc továbbra is nyugtalanítja. Az imperia­lizmus nem tudja elviselni, hogy az arab népek függet­lenné váltak és önálló gaz­daságot építenek, megszün­tetve ezzel külső hatalmak kiváltságait é* busás jöve­delmét a világnak ezen a táján. — A nyílt erőszak által okozott válság megoldására alapot nyújt az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának határo­zata, amely a politikai ren­dezés kiinduló pontjául elő­írja az izraeli csapatok ki­vonását a megszállt arab te­rületekről. Ezt a nemzetközi közleményt is aktívan tá­mogatja. Döntő jelentőségű ebben a harcban a haladó arab ál­lamok társadalmi és gazda­sági függetlenségének meg­szilárdulása. Ezeknek az ál­lamoknak a nemzetközi po­zícióit lényegesen megjaví­totta a külpolitikájukban mindinkább erősödő politi­kai realizmus. — Európában az Amerikai Egyesült Államokkal szoro­san együttműködő nyugatné­met revansista politika köz­vetlenül veszélyezteti a szó. cialista államok, és egész kontinensünk biztonságát. Az NSZK — miközben álszent szólamokat hangoztat a szo­cialista világhoz való köze­ledéséről — fasiszta szerve­zetek feléledését és revan­sista aknamunkáját támo. gatja. — Nekünk magyaroknak — hazánk fekvése miatt — ismételt keserű történelmi tapasztalataink alapján lét­érdekeink fűződnek a tartós európai kollektív biztonság megteremtéséhez. Ezt elő kívánjuk mozdítani konti­nensünk kommunista és munkáspártjaihoz fűződő kapcsolataink révén és nép- köztársaságunk külpolitiká­jával is; kormányszinten, a diplomáciában és a társa­dalmi erők útján egyaránt. — Közvéleményünk he­lyesléssel és megnyugvás­sal fogadta a hat testvérpárt pozsonyi tanácskozásainak eredményét. Pártjaink, or­szágaink Pozsonyban kinyil­vánított egysége kedvező feltételeket teremt, csehszlo. vák elvtársainknak ahhoz, hogy megvédjék szocialista rendszerüket, a revizionista és nyílt antiszocialista kísér­letekkel szemben és megva­lósítsák a pártjuk januári plénumán elhatározott he­lyes politikai célkitűzéseiket. Losonczi Pál a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy ha­zánk külső kapcsolatainak alapja: szoros barátságunk és szilárd szövetségünk a haladó világ legfőbb táma­szával, a Szovjetunióval, hű­ségünk az internacionalizmus győzelmes eszméihez, a szo­cialista tábor közösségéhez és lankadatlan törekvésünk egységének erősítésére, ra­gaszkodásunk a Varsói Szer. ződéshez. — Békét akarunk. Minden erőnkkel támogatjuk a Szov­jetunió által megindított harcot a tömegpusztító fegy­verek betiltásáért, az általá­nos és teljes leszerelését. Ugyanakkor azonban — amíg a nemzetközi helyzetet háborús fenyegetések nehe­zítik — népünk érdekeihez híven kötelességünk mindent megtenni a szocialista tábor véderejének, hazánk bizton­ságának erősítéséért, a bé­kéért. Losonczi Pál ezután a 600 éves város lakosait kö­szöntötte, majd a követke­zőket mondotta; — Népünk alkotmányun­kat ünnepli. A nép hatal­mát, a szocialista építés év­ről évre gyarapodó, szaporo­dó eredményeit, mindazt a sok szép gondolatot, amit alkotmányunk magába fog­lal, s ami egy történelmi szakasz harca!*'- ' a dolgozó nép áldozatos t .kaja nyo­mán írott betűből élő való­sággá vált. — OrszágépítS, szocialista jövőt teremtő munkához széles népi összefogásra, a nemzet egészének egységes fellépésére, erőink egyesíté­sére van szükség. — A párt vezetésével a Hazafias Népfrontmozga­lomban a társadalom leg­szélesebb rétegei kapcsolód­tak be a közéletbe és a szó. cialista építés munkájába. Népünk törekvésére, serény munkájára, helytállására nap mint nap számítani le­het az országépítésben. A szocialista demokratizmus kibontakozása népünk min­den rétegének széles utat nyit közös nemzeti céljaink formálásához. — Közösek gondolataink, közös a felelősségünk sor­sunk alakulásáért. — Belső fejlődésünk a társadalom valamennyi osz­tályát és rétegét felölelő, szocialista nemzeti egység felé halad. Államunk — a szocialista demokratizmus mind szélesebb kibontakoz. tatása, a tömegeknek a dol­gok intézésébe való bekap­csolódása útján, alkotmá­nyunk szellemével szoros összhangban — az egyete­mes, népi állam irányában fejlődik. — A párt és a nép a köl­csönös bizalom jegyében, er­kölcsi, politikai egységben munkálkodik jövőnk ková­csolásán, hogy a jövő szép ígéretei megvalósuljanak ha­zánk, népünk javára és bol­dogságára. ggi Európa biztonsága és veszélyeztetői :::: Terrorhullám Görögországban |]i| Johnson időzavarban Ü Harcok Nigériában Hű BT-határozat Izrael provokáoiófáröl Az Európa b: óságával összefüggő kora. k köré csoportosíthatjuk azokat az eseményeket, amelyek az elmúlt héten kontinensün­kön zajlottak le. Az NDK népi kamarájában Walter Ulbricht által előterjesztett és a két német államnak a realitások elismerésén ala­puló normális kapcsolataira irányuló javaslatok változat­lanul foglalkoztatja a közvé­leményt. Kieslnger bonni kancellár nyári üdülését félbeszakítva kénytelen foglalkozni a Berlinnek adandó válasszal. Alapvető változás azonban ezúttal sem várható Bonntól — ezt a tények mutatják. Nyugat-Németország, más nyugati országokkal együtt osztozik abban, hogy válto­zatlanul törekednek Cseh­szlovákia és a szocialista or­szágok kapcsolatainak meg­rontására. Ezért is tarthat­juk nagy jelentőségűnek a hét elején a Német Szocia­lista Egységpárt és a Cseh­szlovák KP vezetőinek rész­vételével Karlovy Varyban rendezett tárgyalásokat. A hat párt pozsonyi nyilatko­zatának szellemében az együttműködés fejlesztését célzó megbeszéléseken mind­két fél hangoztatta, hogy a jövőben is fellépnek a re- vansizmus, a militarizmus és a neonácizmus nyugat­németországi aktivizálódása ellen és teljes támogatást nyújtanak a demokratikus erőknek. A szocialista országok el­leni diverziós tevékenység erősödését tapasztalva ismét bebizonyosodik, a pozsony; nyilatkozatban vállalt köte­lezettségek aktualitása és fontossága Európa biztonsá­ga és az egész szocialista közösség szempontjából. Az összefogás és a pozsonyi nyilatkozatban körvonalazott elvek érvényesítésének te­kinthetjük azokat á lépése­ket is, amelyekkel a CSKP elnöksége fellépett a prágai rendbontókkal szemben, s megengedhetetlennek tartot­ta a szocialista vívmányo­kért aggódó munkáscsoport elleni antidemokratikus lé­péseket. A moszkvai Pravda rámutat arra, hogy egyes prágai lapok, mint a Lite­rary Listy és a Reporter, még mindig nem vonták le a tanulságokat az elmúlt he. tek eseményeiből és tenden­ciózus cikkeikkel nem segí­tik a konszolidációt. Európában nemcsak a nyugat-németországi revans- szervezetek fokozódó tevé­kenysége kelt aggodalmat — augusztus 24-én és 25-én a csehszlovák határ közelében terveznek több tízezeres ta­lálkozót, — hanem a görög demokraták elleni újabb hajsza is. A katonai junta a külföldön élő Andreasz Pa­pandreu vezette ellenállási szervezetet teszi felelőssé a bombamrényletekért, ame. lyek pénteken is folytatód­tak. A tömeges letartóztatá­sokra és kínzásokra a pucs- csista Papadopulosz minisz­terelnök ellem merényletet használják fel. Ismét rend­őri őrizetbe vették Mikisz Teodorakiszt, a világhírű zeneszerzőt, és haladó poli­tikust, akit januárban en­gedtek ki a börtönből. Az athén; vezető most a még tevékenykedő juntaellenes erőkre mért csapásokkal próbálják megteremteni a félelemnek azt a légkörét, amelyben győzelmet remél­hetnek a jövő hónapban esedékes népszavazáson. Az Egyesült Államokban mind élesebbé váló válasz­tási előcsatározásök központi témája változatlanul a viet­nami háború. Humphrey al- elnök ugyan még mindig a legtöbb szavazatra számít­hat, a chicagói elnökjelölő konvención, McCarthy sze­nátor azonban a Johnson- kormányzat vietnami poli­tikájának éles bírálatával nehéz helyzetbe hozhatja az elnök híveit. A párizsi tár­gyalásokon kínálkodó lehe­tőségeket úgy látszik, John­son már elszalasztottá, s az utolsó pillanatban csupán a bombázások teljes beszünte. lésének bejelentésével te­remthet változást, amelyben a demokrata párt novemberi esélyei megjavulnának. Vi­etnamból azonban nem az agressziós cselekmények csökkentéséről, hanem a bombázások folytatásáról, sőt fokozásáról érkeztek hí­rek az elmúlt, hét második felében. Nigéria és Biafra viszonyá­ban sem történt változás. Az etióp fővárosban Hailé Szelasszié császár közvetí­tésével folytatott tárgyaláso­kon ismét bebizonyosodott, hogy a nagy olajmonopóli­umok és a gyarmattartó Portugália támogatását élve­ző szakadár biafrai vezetők nem a megbékélésre, hanem az elszakadás állandósításá­ra törekednek, bármilyen ál_ dozatok árán is. A milliókat sújtó éhínség mellett a har­cok fokozása tizedeli a pol­gári lakosságot. A tárgyalá­sok kezdetekor életbe lépett tűzszünet csupán egy napig tartott, s egyes afrikai or­szágoknak és Franciaország, nak a biafrai szakadárokat bátorító állásfoglalása vár­hatóan nem csökkenti, ha­nem növeli majd a feszült­séget Afrikának ebben a részében. A Közel-Keleten sem csökkent a feszültség, mivel az izraeli—jordániai határ mentén folytatódtak az ösz- szecsapások. Szombatra vir­radó éjszaka a Biztonsági Tanács egyhangúan elítélte a Jordánia elleni legutóbbi izraeli katonai támadásokat. U Thant ENSZ-főtltkár ugyanakkor további közvetí­tő lépésekre bátorította megbízottját, Jarringot, aki­nek küldetése eddig nem eredményezett konkrét lé­péseket a tizennegyedik hó­napja tartó háborús állapo­tok rendezése érdekében'. Az Egyesült Arab Köztársaság — az arab liga szeptember elsejére összehívott ülése és a szeptemberben Algírban esedékes afrikai csúcsérte­kezlet előtt — széles körű diplomáciai tevékenységet fejt ki az arab összefogás megerősítése végett. A hely­zetet azonban csak bonyo­lítja a Palesztinái ellenállá­si szervezetek egymás közti ellentéte és az új iraki veze­tők „arab politikája” meg­határozásának, illetve ismer­tetésének késlekedése. Az arab liga tanácskozása ezen a téren sok kérdést tisztáz­hat majd. Bodrogi Sándor: 23. ...A délelőtti órában, ami­kor Wocheck professzor Szi­gonnyal beszélgetett, már el­indult az a társas gépkocsi, amely majd Berendre szállít­ja a professzort. De előbb még orvosi vizsgálat alá ve­tették a világhírű tudóst: milyen egészségi- és ideg­állapotban van. Néhány na­pig pihenni hagyták és ép­pen azon a reggelen indult el Berendre, amikor egy egyszerű munkáskülsejű, negyvenévesnek látszó, tag­baszakadt, vörös hajú férfiú torpant meg egy szürke falú bérliáz bejárata előtt. Az or­vosi névtáblát hosszasan szemügyre vette és megálla­pította, hogy az egyik sarkán friss repedések láthatók. Fel­ment a lakáshoz, becsengetett. Kialvatlan. fáradt és mo­gorva ember nyitotta ki az előszobái kémlelőablakot. — A szívem, doktor úr. Alig kapok levegőt. Az orvosnak felcsillant a szeme és tágra nyitotta az előszoba ajtaját. — Megvizsgálom — közöl­te —, vetkőzzék le. A vizsgálat csak pillanato­kig tartott, a tetoválás való­ban minden jelszónál hitele­sebb igazolást szolgáltatott. Amikor Gömöry meggyőző­dött arról, hogy az oly na­gyon várt vendége megérke­zett, a keblére szorította. — Úristen — suttogta — ti­zenhárom éve nem beszél­tem egyetlen baj társammal sem. Bőséges reggelit szolgált fel. — Most magára hagyom — mondta evés után — beme­gyek a kórházba. Napok óta a betegeim felé sem néztem. Még valaki kijön és itt talál bennünket kettesben. Gondo­lom, nem sokat pihent az éj­szaka, egy kis alvás jót tesz magának. Ahogy tudok, haza­jövök és megbeszéljük a to­vábbi tennivalókat... Néhány óra múlva tért haza. Időközben egy gyenge tejinjekciót adott magának, lázat mért és minthogy har­minckilencen felüli hőmérsék­letet állapított meg a főnő­vér, közölte, levegőváltozásra van szüksége, attól hamaraob meggyógyul. Késő este elkészült a hadi­terv. Mindketten sötét ruhát öltöttek és egyenként elhagy­ták a lakást. Az orvos kocsi­jába ültek és elhajtottak a kórházhoz. A megállapodás szerint a kórház hátsó frontján sétál­tak, majd átvetették magu­kat a kerítsen. Lassan, a dús lombú bok­rok védelme alatt közelítet­tek az épülethez. Gömöry doktor jól tudta, hogy e ké­sői órán az irodák környékén nem lesz senki. Terve rop­pant egyszerű volt, az ott elrakott iratok közül szemé­lyi igazolványt akart szerez­ni. Az irodai épületszárny ud­varra nyíló ajtaja azonban zárva volt. A második emele­ten lévő helyiségekhez csak a főbejáraton keresztül lehetett volna jutni, — az éjszakai portás azonban különösen éberen ügyel, nehogy a sétá­ló kedvű betegek éjszakai kirándulásra indulhassanak. — A tűzoltólétrán kell megpróbálni — mondta Gem- ner. Schirmbaum a magasba nézett és félelem vett erőt rajta. — Tériszonyom van — suttogta. — Akkor menjen el óvónő­nek — vágott vissza Gömöry. — Velem tart, és kész! A második emeletig eléggé gyorsan eljutottak. Az ablak azonban jó nyolcvan centi­méternyire volt a létrától. Szerencsére valaki nyitva fe­lejtette, vagy a nagy meleg miatt nyitva hagyta. Először az orvos, majd a volt SS legény kapaszkodott a szobá­ba. Az orvos zseblámpája fé­nye mellett, otthonosan lépett az egyik iratszekrényhez, — ajtajában benne volt a kulcs. Felnyitotta és anélkül, hogy a kesztyűjét levette volna a kezéről, válogatni kezdett a személyi igazolványok köte- gében. Végre meglelte, amit kere­sett. Odaadta Schirmbaum- nak, mindent gondosan visz- szarakot, az ajtót becsukta. Ebben a pillanatban az iro­da előtt léptek zaja hallat­szott Schirmbaum előrán­totta pisztolyát és Gömöryre fogta. — Ha elárultál, megdög- lesz. Gömöry a szekrény és a fal közötti keskeny bemélye­désbe tolta Schirmbaumot. A szobában sötét volt, a léptek az ajtó előtt megtorpantak. Gömöry is elővette piszto­lyát és az ajtónyílás mellé ál­lott. Kinyílt az ajtó, egy kéz nyúlt be, felkattintotta a vil­lanyt. Valaki úgy látszik kö­rülnézett, semmi rendellene­set nem talált, kattant a vil­lanykapcsoló, becsukódott az ajtó. Schirmbaum reszkető újakkal vette ki szájából a méregfiolát. Néhány percig várakoztak, többé nem tért vissza senki. Ekkor Gömöry kinyitotta aa ajtót és körülnézett. A folyo­só sötétségbe burkolózott. Az orvos pisszentett és Schir- baum a nyomába eredt. A falhoz lapulva, óvatosan ha­ladtak előre, éppen úgy, ahogy tervezték, a kivizsgá­lásra váró betegek osztálya felé. Schirmbaum a folyosón ma­radt, Gömöry doktor lépett be a helyiségbe. Ebben a szo­bában csak egy ágy volt el­foglalva: egy negyvenes férfi feküdt ott, a személyi igazol­vány tulajdonosa. Schirmbaum elővonta a pisztolyát, tudta, minden kö-' rülmények között meg kell akadályoznia, hogy az elkö­vetkező percekben bárki a betegszobába lépjen. Gömöry doktor az előtér­ben lévő fogasról leemelt egy fehér köpenyt és belebújt. Zsebéből kis injekciós készle­tet vett elő. Felgyújtotta a villanyt és a beteghez lépett. A férfi hunyorgó szemmel nézett rá. — Már kezdődik a kivizs­gálás? — kérdezte? — Dehogy. Csak egy injek­ciót kap. A beteg karján felvonta a pizsamát. Az éles fehér fény­ben megvillant az injekciós tű üvegtartálya. (Folytat! uW I Rémtörténet

Next

/
Thumbnails
Contents