Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-17 / 193. szám
fü68. auguszíus Í7, frELET-MÁGVARORSZJö » oTSaT A homok felett ÚJ KÖZSÉG SARJADT CSELÉDSORS 68 cselédlakás. Nem is volt annyi, mert Komaroni Mi- hályné, született Szabó Anna azt mondta: — Él még a Gellér Zsig- tnond fia, azé a Gelleré, akivel én egy hatgerendás szobában nevelkedtem. Bizonv két család voltunk egy kis szobában, előbb kevesebben, aztán tizenketten. 9 éves koromban már dolgoztam. Az anyám is sokat dolgozott, mert az uraság nem hagyta, hogy a hadiözvegy ne dolgozzon. Ment permetezni, mi napszámban fillérekért. Ombolyon a község közepén cselédház áll. Egy mutatóban. Szürkén, ridegen, kopottan. Komaroni Mihály lakja. 237 új lakóház épült a községben. Miért maradt meg ez az egy? — A gyerekeket kellett kistafirozni. Nem tellett építésre. Meg kellene hagyni ezt az egy lakást, valamiféle múzeumnak. Cselédsors múzeumnak. De mi lenne benne? Hol van már az a semmi, ami a cselédek tulajdona volt, a rongy, a dikó, a ka- cat, a testek savanyú szagú áporodott levegője, ami par négyzetméteren hat gerenda alá szorult. Egy szem paszuly!? Mesébe illő szegénység. Komaroni Mihály ezt mind tudja, a cselédek közt is a legrégibb, 68 éves. — A bérem négy mázsa búza, 16 mázsa rozs, 40 pengő és egy hold kommen- ciós föld volt egy évre. Nekem hatodmagamra, másnak tízre, 12 szájra. — Készpénz egy fillér jutott egy családnak egy napra. Sóra, paprikára, ruhára? Felnőttnek sörre, borra, gyereknek cukorra, csokoládéra? — Ugyan már. Gondoltunk Is mi sörre, cukorra. Vasárnaponként csülköztünk, lap- táztunk, egyszer meg építettünk egy kuglipályát. Hát ez volt. Néha mértek egy kis bort, de levonták. Mégsem kellene lebontani, ha úgy adódna azt az egyetlen cselédházat. ÜJ KÖZSÉG Az első házat 1954Tben Bige György építette. Aztán •gombamód szaporodtak a házak, kialakult nyolc utca. Az ötvenes években furcsa karavánokat láttak vonulni a nyírbátoriak. 20—25 szekér egysorban. Egy-egy ház alapozásához 200—300 mázsa terméskövet szállítottak. Kelemen István a tsz elnöke emlékezik rá: — Mentünk mindannyian. Ki lovas szekérrel, ki tehenes szekerével. így hordtuk a házak anyagát közösen a községbe. A házak építésé előtt azonban volt még valami. B’öld- osztás, honfoglalás. — Nyilat húztunk. Egy kalapba beleraktuk a papírkockákat és mindenki vett belőle A szerencséje verje. Ezt a nyilhúzást ma is fenntartjuk, igazságos. Eltűntek a cselédlakások. Helyükön 1947-ben község lett. Az egykori Lógota puszta, illetve Zsuzsanna major az Ömböly nevet kapta. Húsz évvel ezelőtt térképen ez a név még nem szerepelt. Miért lett Ömböly a község neve? Berecki Imre tanácselnök azzal magyarázza, hogy a tatárjárás idején már létezett egy Ömböly. A névadás idején a Művelődésügyi Minisztériumban ennek hiteles nyomára bukkantak. Lehet. Lehet, hogy a régi világot a századokkal előbbi házak romjai csakúgy, mint a cselédházak romjai ott lapulnak a homok alatt. De mi dolgunk is ezzel. A homok felett új község sarjadt, s a tanácselnök sorolja: — 237 új ház épült. Négytantermes iskola, három szolgálati lakással, tanácsháza, orvosi rendelő, kultúr- ház, könyvtár, üzletház, út, villanyhálózat épült, összesen 14 millió forintba kerültek ezek a létesítmények. Ebből 700 ezer forint KÖFA, félmillió a társadalmi munka. — A cselédek többségükben analfabéták voltak. Ma már nincs analfabéta. Az öregek is elvégezték az iskolát, levizsgáztak. 28 televízió, 186 rádió van a faluban, egy lakosra másfél kötet könyv jut. 113 Szabad Földet, 33 Kelet-Magyaror- szágot és 23 Népszabadságot, meg folyóiratokat járatnak, olvasnak a községben. Csak csodálni lehet a község rendezett arcát, a parkot a főtéren a nagy ablakos házakat. Bige Györgyné ringatja ölében miskolci unokáját és mondja: — Ahogy kiköltöztünk a cselédházból, összedőlt. Magam sem tudom, hogy hogy is hoztuk össze ezt a házat. Nem volt könnyű. A község elsőnek épült háza kétszoba konyhás, üvegezett verandás, a szobák parkettázottalt. Az udvaron a húsz évvel ezelőtt ültetett gyümölcsfák lombjai rezegnek a gyenge szélben. — Izinger urnák (tiszttartó volt) nem volt parkettás lakása. GAZDAGSÁG > — Az első tsz az ötvenes években alakult. Amikor meghallottam, hogy engem akarnak elnöknek választani, inkább elmentem En- csencsre a gépállomásra dolgozni. Kelemen Imre egyszer jelölt volt, aztán 1959-ben mégis tsz-elnök lett, de pár év múlva lemondott, most évek óta újra ő az elnök. Miért fontos ez? Az igazsághoz tartozik, mert mint Kelemen Imre, úgy szinte a község egész férfilakossága néhány sorsdöntő pillanatban „vendégjárást” ; csinált. Most nevetnek, derülnek rajta. — A szervezés idején ki merre látott ment. Aztán mégiscsak négyen maradtak egyéni gazdák. Most bánják. Egy már leadta a földjét, három kínlódik. A tsz főagronómusa To- mosovszki József jövevény lakosa Ömbölynek. Négy éve érkezett Debrecenből motor- kerékpáron, ott is ragadt. Ö mondja: — Tavaly 22 ezer forint felett volt az egy tagra eső jövedelem. Ez azonban megtévesztő, mert volt olyan tsz-tagunk, aki 30—50 ezer forintot kapott. A községnek közel ezer lakosa van, a tsz-ből élnek. Abból a tsz-ből, amit sokan nem akartak, ami elől ven- dégjarásra mentek, amit most semmi másért fel nem cserélnének. — Tizenhétmillió a tiszta vagyon. Tíz erőgépünk van, de állandóan gyarapodunk. Tavaly magas törzsű köszmétét telepítettünk, most kosárfonáshoz füzest létesítünk, cirkot vetünk, hogy így is szaporítsuk a jövedelmet. A községben a házépítés még nem fejeződött be. Van aki a cselédlakás elhagyása után már második házát építi. Az első kicsi volt, szökős. Egy új ház most súlyos ezresekbe kerül. Az emberek azt gondolják és cselekszik is, mire másra költenék a pénzüket, új házra, szép kerítésre, ruhára, meg mindenre, ami kell. — Izinger úrnak ne™ volt parkettás lakása. Seres Ernő Szánalom Tahi László: Etuska hirtelen az orrom alá tartotta a jobb kezét. Öt lila- vörös, cinegetojás nagyságú és formájú foltot láttam. Higgadtabban szemügyre véve, könnyűszerrel megállapíthattam, hogy Etuska körmeivel állok szemben. — Szép? — kérdezte, s hangjában any- nyi vidámság csengeti, hogy azonnal megéreztem: csak igennel felelhetek. — Mem! — mondtam határozottan. A világért sem akarom azzal állatni az olvasót, hogy az őszinteség bajnoka vagyok. Azt azonban határozottan állíthatom, hogy bizonyos helyzetekben képtelen vagyon füllenteni, A szánalom például gyakorta térit le az igazmondás útjáról. A félelem, vagy akárcsak az opportunizmus sohasem. Sőt, Ha az igazmondás — mint a fent említett esetben is — bátorságot igényel, valósággal szenvedélyemmé válik. Már sokak barátságát veszítettem el emiatt — Ez nem szép!? — kiáltott fel Etuska, s hangjába a diadalmas vidámság helyett immár gúnyos, felháborodás vegyült. Nem voltunk any- nyira közeli ismerősök, hogy szó nélkül faképnél hagyott volna. Ezért nyugalmai erőltetett magára s ezt kérdezte: — Nem mondaná meg, hogy miért nem szép? — Szívesen. Etuska. Azért, mert nem tetszik nekem. Termé szetellenes. Feltűnő. A magam részéről a köröm fehérjét is reklamálom tisztelettel. Hol a fehérje? Persze, hiába akartam tréfpra fordítani a dolgot, a „nem" amelyet oly kegyetlenül kimondtam, elejét vette minden tréfának. — Maga különc... — mondta, de láttam rajta, hogy legszívesebben félkegyelműnek mondott volna. Már ezt persze nem hagytam. Sok mindent lehet rám mondani, de hogy... — Úgy... Hát ha én különc vagyok, akkor különc a férfiak kilenctizedrésze. Nem ismerek férfit, akinek az ilyen véres karmok tetszenek. Miska barátom, kedves, ízléses ember egyébként, s a legjobb családapa, már csomagolt a múltkor, amikor a felesége végre lemosta a körmeit. — Szegény asz- szony... — En Miskát sajnáltam. De nézze csak, Etuska... Köztudomású, hogy maguk a nők egymás számára öltözködnek s egymás számára festik a körmüket is Miért viselkednek úgy, mintha érdekelné magukat a mi véleményünk? Maguk csak használjanak lila körömlakkot, mi majd bosszankodunk miatta, s az élet megy tovább. — Téved — mondta szelíden — minket igenis érdekel a maguk véleménye. De csak akkor, ha egyezik a miénkkel. — S a Gyuszi? A férje? Neki tetszik? — Az ő véleménye sem érdekel. Ismét az orrom alá tartotta a kezét. Körmein szikrázott a napsugár. — Napokig szaladgáltam ilyen lakk után — mondta szomorúan — so megtakarított pénzem egy része ráment. Csakugyan nem szép? — Csak vicceltem, Etuska. Hiszen tudja, hogy milyen tréfás kedvű ember vagyok. Hát hogyne volna szép. Mulassa a másik kezét is. — Tessék. — Nagyon szép Igazán nagyon szép... — bólogattam, mert erőt vett rajtam a szánalom. — Akar ilyet venni a feleségének? — Köszönöm, Etuska. ö is ezt használja. Vigyázat: trükkfelvétel. Ugyanis a kép. amit itt lát az olvasó, valóság is meg nem is. A nyíregyházi Jókai teret ábrázolja egy év múlva. Ilyen lesz az új autóbuszpályaudvar váróterme. Maga a pályaudvar az évek során kiépül egészen a Nyírfa térig. Mához egy évre ebben a kör alakú pavilonban válthatja meg a jegyét, ihatja meg az üdítő italát a megyeszékhelyre utazó vagy innen induló autóbuszutas. cieu emi, fotomontázsa Melléküzemág, szakemberellátás A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az utóbbi hónapokban ismét több száz szakember és társadalmi munkatárs közreműködésével folytatott vizsgálatokat. Felkerestük dr. Páles Gyulát, a KNEB elnökének helyettesét, aki mindenekelőtt a mezőgazdaságot érintő vizsgálatok eredményeiről tájékoztatott bennünket. — Mostanában nemcsak a szakembereket s az érintetteket, de a közvéleményt is sokat foglalkoztatja a tsz-ek melléküzemági és kiegészítő tevékenysége. Milyen tapasztalatokat tárt fel erről a KM. 11 vizsgálata? — A lefolytatott vizsgálat eredménye — összegezve — az, hogy a tsz-ek ilyen irányú tevékenysége alapvetően helyes irányban fejlődik: kedvezően befolyásolja a közös gazdaságok jövedelmét, segít; a belső tartalékok feltárását, a munkaerő egyenletesebb foglalkoztatását, s hozzájárul a falusi szükségletek jobb kielégítéséhez. A tevékenységi körök észszerű bővítéséből származó jövedelmek igen sok szövetkezetben elősegítik a mezőgazdasági alaptevékenység gyorsabb ütemű fejlődését. A keveréktakarmányok előállítása, továbbá a nagyiparral történő kooperációban (esetenként attól függetlenül is) megvalósuló zöldség-, gyümölcs- és szőlőfeldolgozás, a helyi tejforgalmazás, valamint a tej- feldolgozás melléktermékeinek hasznosítását szolgáló vállalkozás és minden olyan tevékenység, amely az áru jó minőségének megóvásával és a forgalmi költségek csökkenésével kapcsolatos, gondos szervezés esetén rendszerint jól szolgálja a mezőgazdasági termelés fejlesztését. Kedvezőek a tapasztalataink a tsz-beruhá- zások önálló kivitelezése és a falusi lakosság szükségleteinek megfelelő szolgáltatások bővítése terén is. Az új gazdasági mechanizmus kibontakozásával módosulnak a mezőgazdaság; vállalatok, valamint a felvásárló és feldolgozó nagyipari vállalatok kapcsolatai és az új munkamegosztás alapján a szükséges kooperáció változatosabb megoldásai lépnek előtérbe. Ezért egyrészről hatékonyan támogatni kell a termelőszövetkezetek tevékenységének ésszerű kiterjesztését, másfelől tanulmányozol kell mindazokat az új Beszélgetés a Ki\EB elnökhelyettesével néhány időszerű tsz-problémáról problémákat, amelyek a fejlődés során a feldolgozó nagyiparban, az áruforgalomban és a termelőszövetkezetekben — egymással kölcsönhatásban — felvetődnek. A támogatás módjára és a káros jelenségek kiküszöbölésére javaslatainkat már eljuttattuk a megfelelő i n tézmény ekh ez. — Milyep tapasztalatai vannak a népi ellenőrzésnek a mezőgazdaság szakember- ellátásával kapcsolatban? — Az elmúlt években a szakemberképzéssel foglalkozó országos szervek érdeklődésének középpontjában „a képzés; keretszámok” álltak; ezek kialakítása körül folyt a vita, és eléggé háttérbe szorult a színvonal követelménye. Tisztázatlan kérdések vannak még az új követelményeknek megfelelő iskolatípusok megítélésénél, az egyes tanintézetek területi elhelyezése és a fejlett nagyüzemi gazdálkodás által igényelt szakképzés spe- cializáeiója körül. Vizsgálatunk szerint az elhelyezkedés; nehézségekből tévedés arra a következtetésre jutni, hogy több szakembert képeznek ki a szükségesnél. E nehézségek nagyrészt abból származnak, hogy ma még a szakvezetői munkakörök jelentős hányadát olyan dolgozók töltik be, akiknek nincs megfelelő szakképzettségük. A volt Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó szervek felső- és középfokú szakképzettséget igénylő munkaköreinek jelentős részében dolgozóknak nincs meg az előírt szak- képzettségük. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének évéiben mindez nem okozott társadalmi méretekben jelentkező nehézségeket. Az elmúlt esztendőkben a mezőgazdasági nagyüzemekben a gépesítés és a kemizálás gyors ütemben fejlődött, s ez megköveteli, hogy az irányítást és a technológiai folyamatok szervezését minden fokon megfelelő szakemberek végezzék. Az öntözéses gazdálkodás, a nagyüzemi kertészet, a szőlő-, a gyümölcstermelés és feldolgozás, valamint az állattenyésztés és hizlalás ipar; jellegének kiszélesedése is jól képzett szakembereket igényel. Mindez — a mérnökök mellett — megkívánja az agrár-közgazdászok és üzemgazdászok nagyobb számban, magasabb nívón történő képzését és racionális foglalkoztatását; az „üzemmérnök” típusú, felsőfokú technikumi felkészültséggel rendelkező középszintű vezetők alkalmazását, nagyszámú technikus- brigádvezető működését, százezrekre menő, képzett szakmunkás foglalkoztatását. A szükséges szakemberek képzésének feltételei általában jók. A tanintézetek területi elhelyezkedésében — amely a beiskolázás és a szakemberek végleges elhelyezkedése szempontjából nagyon fontos — továbbá a tananyagok korszerűsége, és a szakképzés minősége tekintetében azonban még sok a tennivaló. (Például a Dunántúlon nincs kertészeti felsőfokú technikum.) — Úgy tudjuk, hogy elkészült a KNEB második félévi ellenőrzési tématerve is. Mi lesz az ellenőrzések fő iránya a második tél évben? — A kormány és a KNEB által jóváhagyott munka- programunkat a sajtóval már ismertettük. Itt talán csak arra utalok, hogy vizsgálataink nagy része — például a járóbetegellátás és a lakosság számára szükséges szolgáltatások helyzetének vizsgálata — nagyon közelről érinti a dolgozók életkörülményeit és igényli a szakemberek, a lakosság aktív támogatását. Vonatkozik ez megyei bizottságaink saját vizsgálataira is. Fontos feladatunk lesz, hogy figyelemmel kísérjük az új gazdasági mechanizmus kibontakozásának körülményeit, főleg abból a szempontból, hogy egyre javuljanak a megvalósulás feltételei. Mindenkor feladatunknak tekintjük, hogy a törvény erejével fellépjünk a felelőtlenek és a gazdasági bűncselekmények elkövetőivel szemben. Emellett most a szokásosnál nagyobb energiát kell fordítanunk a restség és a bürokratikus akadályok elhárítására, a jó és hasznos kezdeményezések sarkantyúzására, támogatására.
