Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-10 / 160. szám
98». j«few M. JCELET-MAGYARORSZAa S oMa! A vetőmag bizalmi cikk Fontos állami rendelkezések a vetőmagtermelésről, felhasználásról Az elmúlt hetekben több olyan rendelkezés született, amely a mezőgazdasági termelés legalapvetőbb ágazatát, a növénytermesztést érinti. Nemrégiben látott napvilágot az a kormány- rendelet, amely az új nemesített növényfajták állami minősítésének előírásait tartalmazza. Ezt követően július 4-én „a vetőmagvakról és egyéb növényi szaporítóanyagokról” hozott törvényerejű rendeletet az Elnöki Tanács. Ugyanezen a napon került nyilvánosságra a törvényerejű rendelethez kapcsolódó. a tvr. végrehajtásáról szóló kormányhatározat, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendeleté, a vetőmagvak előállításáról, forgalmazásáról, felhasználásáról es ellenőrzésére. B rendelkezések célja: segíteni a nemesítést, a fajta- minősítést, a vetőmagterme- áásrt, hogy jobban igazodhasson a korszerű gazdálkodás követelményeihez. Az új intézkedések nyomán olyan kötöttségek szűnnek meg, amelyek nehezítették a gazdálkodás mai követelményeihez alkalmazkodó munkát, olyan előírások érvényesülnek, amelyek szigorúan védik a termelők, a vetőmagfelhasználók — így tehát a magyar mezőgazdaság — érdekeit. Ha valaki a fajta, a vetőmag jelentőségét, szerepét keresi a mezőgazdaságban nem kell, hogy messze menjen. Itt van az idei aratás, amely még be sem fejeződött. Teljesen bizonyos, hogy a kenyérgabonatermesztés legfrissebb tapasztalatai ismételten sok tanulsággal szolgálnak á szövetkezetek, állami gazdaságok számára. S e tanulságok között szerepel a fajtakérdés, valamint a vetőmag Is. Anélkül, hogy most ítéletet mondanánk, vagy valamiféle végleges következtetést vonnánk le, megállapíthatjuk: az idei aszály mellett, csak azért nem lett katasztrofálisan kicsi a búzatermés, mert az elmúlt években nemcsak a talajművelésben, a tápanyagvisszapótlásban, hanem a fajtában és a vető- magtermelésben is nagyot léptünk előre. A növényfajta minősítésről szóló rendelkezés világosan kimondja, hogy milyen esetben lehet egy új fajtát a gyakorlat szolgálatába állítani. A vetőmagvakról szóló törvényerejű rendelet — amelynek hatálya kiterjed a mezőgazdasági kultúrnövények vetőmagjára és az egyéb növényi szaporítóanyagokra is — pedig többek között arról intézkedik, hogy a minősített, engedélyezett fajtából milyen minőségű vetőmag hozható forgalomba. Ha a növénytermesztés sokrétű igényeit vizsgáljuk, akkor tulajdonképpen két nagy követelménnyel találkozunk. Az egyik az, hogy az eddiginél gyorsabban terjedhessenek el azok az új növényfajták, amelyek a gazdaságokban lévő korszerű eszközök révén, a nagyobb hozzáértés révén gazdagabban teremnek. A másik: az új fajta valóban értékesebb tulajdonságokkal rendelkezzen, mint elődje, s az előírt feltételek között valóban jobban hálálja meg a fáradtságot. S ez nemegy esetben nem egyszerűen fajtakérdés, hanem vetőmagminőség kérdése is. A fajta, a vetőmag bizalmi cikk. A termelő jelentős anyagi áldozatot hoz a termésért, s nyilvánvaló, hogy a lehető legnagyobb biztonságra törekszik akár a hozam nagyságáról, akár annak minőségéről legyen is szó. Szüksége van a garanciára, arra, hogy a fajta, a vetőmag ne csapja be. S tulajdonképpen ezzel azonos az érdeke államunknak is, amely hazánk egész lakossága érdekében törekszik a mezőgazdasági termelés eredményesebbé tételét szolgálni. Éppen ezért a fajtaminősítésbe is, a vetőmagtermelésbe is beleszól — az egyes üzemek, az egész népgazdaság érdekében olyan követelményeket támaszt, amelyek a nagyobb termést, a jobb minőséget szolgálják. E pár sorban csak a figyelmet kívántuk felhívni a rendelkezésekre, amelyek a hivatalos kiadványokban megtalálhatók. Tanulmányozásuk, s betartásuk minden érdekeltnek kötelessége, hiszen ez a növénytermesztést, az alkotó munkát, egész mezőgazdaságunkat szolgálja. (A.) A Citadella csillagos ötösei Százötven lány Rázompusztán Vége a napi munkának. A fiatalok visszaérkeztek a táborba. Hammel i, felv Ilyen még nem volt a rá- zompusztai KISZ építőtábor esetében. Többen jöttek, mint amennyire számítottak, s a tábor gondnoka alig tudta elhelyezni őket. De van enr.l.k egy remek következménye: az üzemegység soron kívül negyedik épületet is juttatott a tábo- rozóknak. Egy brigád — a nyírbátoriak — önálló életet rendezett itt be. „Luxus helyen”, parkettás szobában. El is nevezték Citadellának. A Citadella vezet is. Csak ők kaptak az eddig eltelt nyolc nap alatt minden alkalommal csillagos ötöst a szobaellenőrzéskor. Aligha veheti el tőlük valaki az elsőséget Vetélkedőkedv Pedig négy középiskola több mint 150 diáklánya verseng itt. Nemcsak a munkában, de kultúrában, sportban, tábori rendben is. Minden középiskolának megvan a saját specialitása. A kisvárdai bessenyeisek a munkában vezetnek. Eltökélt szándékuk, hogy zászlót visznek haza szombaton a rá- zompusztai táborból. Erre minden esélyük meg is van. A tiszalöki lányok a vetélkedő bajnokai, ök nyerték a kézilabda rangadót. Nyírbátor ellen, második mérkőzésen, kétgólos győzelemmel. Van bőven programjuk a Enyves kéz és társaik . . . Á minap az egyik üzem karbantartó mí/ielyének vezetőjével beszélgettem. Többek között szóba került, hogy bajok vannak a társadalmi tulajdon védelme körül. Mint a művezető elmondta: néhányan már odáig mentek, hogy munkaidő- a gyár anyagából ká~ í ■>. adarálót csinálnak maguk- r ik, és vörösrézből gyártottak házi pálinkafőzőket. Ezekről elítélően nyilatkozott az üzemvezető. — Az ilyen emberek sokat ártanak. Miattuk kell hozni a sok szigorú intézkedést — mondta a művezető, de aztán így fordította a szót: — Az viszont természetes, ha itt valamelyik munkásnak egy darabka lemezre van szüksége, nem megyünk a sarki cukr;isz- noz, vagy a maszekhoz. Megcsináljuk itt, és kész. Elvégre egy darab lemez nem a világ. Sajnos, nemcsak a szóban forgó művezető vélekedik gy a közvagyonról. Elítélik nagyobb lopásokat, de ■net hunynak az aprósá- 80». A közelmúltban ol- kégtuk az egyik buda- nyila tkozatá- .V a felügyelete alá tartozó kerület egyik gyárában 30o forintos lopást társadalmi bíróság elé vittek. A társadalmi bíróság megszüntette az eljárást, azzal, hogy kis ügy, lopnak ennél többet is. Nem jó ez a kétféle szemlélet. Az ilyen engedékenység, a helyi vezetők gyakori jószívűsége az egy darab lemeztől a vörösréz pálinkafőzőhöz vezet. Törvényeink szerint senki sem dézsmálhatja büntetlenül a társadalmi tulajdont. Se nagyban, se kicsiben! Mi történne mondjuk, ha a hajógyárban, ahol több ezer ember dolgozik, mindenki mindennap hazavinne egy darab lemezt Alighanem gyorsan kiürülne a raktár, s aztán törhetnék a fejüket, hogy miből építsenek hajót. Azért is káros az engedékenység, mert biztatást, bátorságot ad az enyves kezü- eknek, a harácsoló tolvajoknak, akik a lemezek példáján felbúzdulva, kilopnák a gyárból a még fontosabb értékeket, alkatrészeket, műszereket. A művezetőnek arra kell szoktatnia a munkatársakat, hogy mint sajátjukat őrizzék a közvagyont, 5 akinek lemezre van szüksége a ház körüli munkához, vegye meg az üzletben. Elvégre egy darab lemez — de csak ilyen alapon — igazán nem a világ. Világos, hogy a társadalmi bírósági tárgyalásoknak is ezt a felfogást kellene erősítenie az üzemi, gyári közvéleményben. Ha valahol, akkor a társadalmi bíróság fórumain szemléltetően lehet tudatosítani, hogy minden kár, amely egy-egy üzemben, műhelyben keletkezik — következzék az lopásból vagy hanyagságból — most már közvetlenül is érinti az ott dolgozók zsebét. Mert mi volt korábban? A társadalmi tulajdon veszteségeit rendszerint az állam, a népgazdaság fizette meg. Most más a helyzet: a kár közvetlenül a gyárat terheli, a gazdasági eredményeit rontja és csökken a nyereség, a kifizethető részesedés. S a gyár alatt érteni kell az igazgatót is, a művezetőt is, meg a segédmunkást is, akik ezután nemcsak a szorgos munkával létrehozott nyereségen osztozkodnak az állammal, hanem a könnyelmű gazdálkodás okozta veszteségen Is. (K.) tábor lakóinak. Tóth Erzsébet, az ifjúsági tábortanács nyírbátori elnöke sorolja: fodrászverseny, divatbemutató, mini táncdalfesztivál, tornászverseny, filmvetítés többek között a néhány nap műsorában. A fodrászversenyt hatalmas barna tupirkonty készítésével a tiszalöki Szeder Gizella nyerte. Ami ritkaság: az eredményhirdetés után a közönség nem reklamált a zsűri döntése ellen. Van is azóta munkája a győztesnek! Mindenki vele szeretné elkészíttetni a frizuráját. Győztes babydollban Persze az sem mindennapi dolog, hogy egy győztes babydollban vegye át az első helyezésért járó jutalmat. Márpedig Gelóczi Ágnessel, az építőtábor csinos kisvárdai sportfelelősével így történt. Bemutatta szabadtéri tornagyakorlatát. De a napi munka, az egész délutáni szervezés, no meg a nehéz gyakorlat után nem a nézőtérre, hanem a fürdőbe vitt az első útja, s egykettőre esti ruhát öltött. Egyszercsak nevét halottá, de már szaladtak is szobatársai és semmire sem hagyva időt, azonmód cipelték az eredményhirdetés színhelyére. Még szerencse, hogy a közönség nem tapsolta vissza a gyakorlatot! _A hangulat a táborban kitűnő. Annak ellenére, hogy a legtöbben első táborozok és kicsit balszerencsés is a csoport. Nem elég, hogy nekik kell „bejáratni” a tábort, ráadásul az egész borsónyüvés az ő nyakukba zúdult. Egyetlen napot töltöttek babszedéssel — s ez jól is fizetett. Azóta viszont a nehéz és hálátlan borsót nyüvik. De csütörtökre már nemigen marad belőle. Az utolsó napokon újra a kényelmesebb babszedés lesz a munka. Titkon, de nagy lelkesedéssel készülnek a fordított napra, ami csütörtökön lesz. Ekkor a diákok teljesen átveszik a tábor irányítását és ha minden jól megy, a konyhán is azt főznek, amit megrendelnek. A többi között van még egy gondjuk: a táborban lévő tanárokat bor- sónyüvésre, vagy konyhai ügyeletre osszák-e be — esetleg mindkettőre. A kezdet hiányosságai? Közben fogynak a Tisza- vasvári Állami Gazdaság hatalmas borsótáblái. Sajnos, az értékelés késik, s ez nem használ a versenyszellemnek. Van néhány hiányosság is. Ezeket aligha lehet az első turnus hibájának felróni. Nem érkezett meg a tábor orvosa, így minden kis dologért a községbe kell menni. Időnként az utolsó táborozóknak nem jut víz a zuhanyozóban. A tábori boltban nincs napolaj. Ideje lenne felfrissíteni a könyvtári állományt. Igazi, fiatalokat érdekló könyvekkel. Szerencsére ezek csak időnként rontják a hangulatot. A táborozok is azt várják, hogy egyik napról a másikra kijavítják az arra illetékesek, s akkor övék lesz a legjobb tábor. Az otthoniaknak megnyugtatásul : csomagra nincs szükség, pedig az étvágy kitűnő. A súlyát tartja mindenki. Közben a lányok bar nasága egyenes arányban növekszik az itt eltöltött idővel, s az kinyütt borsóval. Rázompusztai építőtábor, július 8. Marik Sándor Stephen Leacock: A rejielifßs hajszál Az eset rejtélyesebb nem is lehetett volna. Először is a férfi kétségbevonhatatlanul halott; másodszor egészen bizonyos volt, hogy a gyilkosságot ismeretlen egyén követte el. Hívni kellett a híres detektívet. Kutató pillantás a hullára; elő a mikroszkópot, s a következő pillanatban harsány nevetésre fakadt; — Hahahal — kezével egy hajszálra mutatott, mely az áldozat felhajtott ruháján feküdt. — Uraim, ha a hajszál tulajdonosát megtaláljuk, kezünkben a gyilkos! A logika könyörtelen. A híres detektív maga látott a nyomozáshoz. Négy nap és négy éjszaka járta New York utcáit, figyelve a járókelőket: nem látja-e meg azt az elvetemült egyént, aki a hullán felejtette hajszálát. Feltehetően elvesztette. Es most titkolja. Az ötödik nap hajnalán a hires detektív megpillantotta a férfit. Utazónak álcázva. Fején nagy kerek sapkával a Gloritania hajó fedélzetére igyekezett. A detektív követte. Beérte. Szólt: — Letartóztatom önt — és magasra emelte a hajszálat, — Az öné nemde? Tudja, mi ez? — a bizonyíték! Azonosítanom kell. Vegye le a sapkáját — mondta a híres detektív erélyesen. A férfiú levette. Teljesen kopasz volt. — Hah! — mondta a nagy detektív. — Ezek szerint lehet, hogy nemcsak ez a gyilkosság szárad a lelkén, hanem több mint egymillió?... Révész Márta fordítása MEGJEGYZÉSEK: Csak az fmsz-ek nem... Feltétlenül szükség van a kemecsei szülőotthon mellé egy mentőállomásra. mert Nyíregyházáról már nem tudja ellátni a mentőszolgálat a járás északi részéből érkező segélyhívásokat, Kell egy állomás. de pénz nincs rá és a költségvetésben a következő években nem is lesz Az önállóság ilyen sz'nten is azzal jár. hogy saját erőből. s nem a „közös nagy zsebből’* kell megoldani a helyi terveket. Ezt nagyon sokan megértették. Hatszáz ezer forintra van szükség a mentőállomás felépítéséhez, ■= ebből 470 ezer már össze is gyűlt. Hogyan? Tanácsok, tsz-ek járultak hozzá, pénzzel, a községfej lesztési vagy a szociális alapból. Még ama községek tanácsai is adtak, ahol nagyon sok feladat kívánja a községfejlesztés forintjait, s azok a közös gazdaságok is, ahol évek óla állandó a mérleghiány. Ez érthető Az anyákról, a gyors segítségre váró balesetekről és betegekről van szó, s ilyenkor mindenki segítene. És nemcsak pénzzel A balsaiak kapcsolataikat ajánlották fel. s azt, hogy ezek révén folyami kavicsot szállítanak az építéshez. A kemecsei tsz ugyancsak fuvarozást, a demecseri ktsz társadalmi alapon szakipari munkát, a vencsellői ktsz teherautóját ajánlotta kölcsönbe, ingyen... Csak egy furcsa eset történt. A nyírbogdányi tsz főkönyvelője felajánlotta, hogy húszezres hozzájárulásukat megtoldják még tízezerrel, ha a kemecsei fmsz is ad a mentőállomás költségeire húszezret. Bátran ajánlhatott, hiszen az fmsz nemhogy húszat, hanem egyetlen ezret sem adott. S nemcsak a kemecsei, hanem a járás egyetlen fmsz-e sem. Csak ők nem járultak hozzá talán azt gondolva, hogy majd ad az állam, majd csurran a „nagy zseb”-bol. Pedig az fmsz-eknél is dolgoznak fiatal nők, akiknek hamarosan szükségük lesz a mégis felépülő kemecsei mentőállomásra. Ti fos „szívesség “ Az utóbbi időben több bírósági hír jelent meg közölve^ hogy egyik vagy másik von- tatóvezetőt 4—7 hónap szabadságvesztésre ítélték, mert gondatlanok voltak. Bűnük nem volt — legalábbis látszó* lag — oly súlyos, hogy ilyen szigorú büntetést indokolna. Mit tettek? Megengedték, hogy a pótkocsin utasok tartózkodjanak. Szívességből, hiszen kivétel nélkül mindig az utasok, a munkatársak, ismerősök, barátok kérték ezt Aztán ebből rendszerint súlyos balesetek származtak. Egy terhes asszony például úgy megsérült, hogy gyermeke meghalt. Egy másik esetben a rakományról lecsúszott utasok közül hárman is életveszélybe kerültek. Az esetek sorolását sajnos folytathatnánk. Egyre több a gép, egyre több a vontató szerencsére mezőgazdaságunkban is. A számszerű növekedés azonban a baleseti veszély fokozódásával is jár, s ezt sokan elfelejtik. A bíróság a súlyos ítéletekkel ezt a felejtést akarja megakadályozni, hogy a felelőtlenséggel ne okozzon senki kárt, sérülést, bántó- dást annak, akinek inkább szívességet szeretne tenni. Kun Istvá*
