Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-09 / 159. szám
1998. július 9. KBL«T-MAGYA»ö*iS2Ä0 5. oldal » • Ötletes szabolcsiak Három mosolygós arc Szófiába készül Alig évtizede egy szabolcsi embernek az az ötlete támadt, hogy perli tét készít a pálházi hegyekben található vulkanikus kőzetből. A kísérlet eredménnyel járt; az ötletből gyár lett. Előbb Nyíregyházán, aztán Bele- grádon. A hőszigetelésre kiválóan alkalmas duzzasztott perlitből készült idomokat már külföldre is szállítják. S ennek a gyárnak a mintájára komplett perlitduzzasz- tó berendezést is exportál egy nyíregyházi ktsz. A rohamléptekkel fejlődő technika napjaink ezernyi lehetőségét kínálja olyan termékek előállításának szükségességét, amelyeknek megvalósításával gondtalanabbá, könnyebbé és szebbé tehetjük életünket. Az új, kelendő termékek gyártása nemcsak munkát biztosít, hanem növelj a nemzeti jövedelmet, a vállalat, az egyén hasznát, súlyosabb lesz a fizetési boríték, nagyobb darab kenyér kerül a család asztalára. Példák sokaságát lehet felsorolni, hogy megyénk iparában is egyre jobban érvényesül az új iránti érdeklődés, szinte napról napra születnek olyan ötletek, amelyek végső sorcn az egész társadalom hasznára válnak. Az áj iránti törekvés sikere a nyíregyházi üveg- technikai üzem, melynek egyes termékei nem csak Magyarországon, hanem a moszkvai világkiállításon is sikert arattak. Az ugyancsak itt készülő minilabor készülékek iránt is van érdeklődés külföldön. Az üveggyöngybetétes szűrők pedig francia gyártmányú, márkás termékek minőségével versenyeznek. Az egyik tanácsi vállalat vezetőinek ötlete nyomán már sikerrel gyártják a csillagfürt csirájának feldolgozásával nyert asparagin nevű, fontos gyógyszeralapanyagot. Egy új termék, a rotomultimix sorozatgyártásának megkezdését tervezik Kisvárdán, az egyik kisipari szövetkezetben. A találmány alapján készült laboratóriumi keverőkészülék műszaki leírását alig egy hete küldték el Moszkvába. Tudományos berkekben nagy jövőt jósolnak az ötletes berendezésnek. Uj termékek egész sorozatával jelent meg az elmúlt évtizedben a megye korábban elhanyagolt vasipara, ötletből készültek Nyírbátorban a Szovjetunióba exportált napellenzők és az ugyancsak kelendő (bár tudnánk eleget készíteni belőle) fénycsőarmatúrák, a konzervgyár olyan termékei, amelyeket csak most ismer meg a vásárlóközönség. Külföldön is kapósak már a nyíregyházi műanyagüzem gyártmányai, s a kabalafigurákból szállítanak jelentős mennyiséget a mexikói olimpiára. Nehéz lenne statisztikát készíteni arról, hogy ötletekből rr>'*."yi szabóéi embernek nyílt lehetősége munkaalkalomra, s nem kényszerült ingázással biztosítani családjának a megélhetést. S e nagyszerű tettek emberei továbbra sem tétlenkednek. Igen jelentős kezdeményezés például a Nyíregyházi VA- GÉP vezetőinek az az ötlete, hogy az építőiparral együttműködve, olyan vasvázas színeket terveznek, amelyek alkalmasak kisebb épületek gyors elkészítésére. A KI- SZÖV műszaki irodája olyan élhajlító készüléket tervezett, amely szinte nélkülözhetetlen a vasiparban, de az országban sehol sem gyártják. Nem minden ötletből lesz több száz, vagy több ezer embert foglalkoztató sok milliós értéket termelő gyár, de oktalanság lenne lebecsülni az apró, de végső soron létünket formáló törekvéseket. Minden újban tisztelni kell az alkotó embert, aki szabad idejének feláldozásával is kénes dolgozni a szebb holnapért. T. A. Három hét még, t elindulnak az Ikarusszal a baráti Bulgária fővárosa, Szófia felé. Elegáns, barna formaruhákban, teli jókedvvel, nagy-nagy várakozással köszöntik a világ ifjúságának sok ezer küldöttét, viszik a szabolcsi fiatalok üzenetét. A készülődés pillanatairól beszélgettünk velük, életük nagy eseményéről vallottak néhány röpke mondáiban hárman V1T-küldötteink közül. Maca — így ismerik a MÁV bérházban Pinkóczi Máriát — most pihen. Lábán hatalma« kötés, az üzemi tűzoltócsapat versenyzett, amikor megsérült — Nagyon sajnálom, hogy nem vehetek részt az országos versenyen — mondja. — De akkor én már Szófiában leszek, onnan szurkolok a lányoknak. örül annak, hogy ott lehet a nagy világtalálkozón. „Titkos vágyam volt, hogy eljussak. S amire nem gondoltam volna, már elkészült Most pedig tanul bolgárul, világatlaszokat útikalauzokat böngészget. És elhatározta, hogy nagyon keveset alszik a bulgáriai tíz nap alatt. Hogy minél többet lásson. öt percre leveszi a védőpajzsot, megtörli verejté- kes homlokát. Natkó Laci udvariasan elhárítja a cigarettát azzal, hogy elég füstöt szív, ezzel felhagyott. A vencsellői Szabadság Tsz mindenese: öntő, hegesztő, a kombájnok orvosa, alkatrészgyártó, s KISZ- titkár egyszemélyben. Ha kell — és nem egyszer kell — bentmarad éjjel, s ott dolgozik vasárnap. Kirándulásokat szervez, sportvetélkedőket rendeznek a gimnáziummal és a ktsz-szel, s most klubot alapít. — Tudom, hogy rendben van a szénánk, de ilyen elismerést mégsem vártam, mint ez a mostani™ — Készül? — Előbb learatjuk a búzát, minden szemet betakarítunk. Aztán leveszem a Bűzakék nylonkendő, ingvállal kartonruha és panto- | nett. meg egy magabiztos j tizenhét éves arc. egészsé- i gesen pirosán, ragyogó fe- I hér fogsorral. Molnár Irén a megyei küldöttek legfiatalabb ja Császárszálláson növénytermesztő. — Volt már külföldön? — Persze — feleli természetes egyszerűséggel. Tavaly, az NDK-ban, a szövetkezet küldött... Irénke januárban megjelent a tv képernyőjén, hozták a lapok a felszólalását az országos parasztifjúsági parlamentből. Ott arról szólt, hogy lehetőséget kell terem« teni a tanyai fiataloknak a szórakozásra. — Azóta? — Megteremtettük magunknak. Barátságot kötöttünk a közeli nyíregyházi Dózsa fia* aljaival. Azóta szombatonként, vasárnapokon ők járnak hozzánk, aztán mi oda. Van zenekarunk. egy gitáros és tangó- harmonikás — kis zenekar, de mi nagyon szeretjüjí... Áprilistól KISZ-titkár a tsz-ben S azóta nem volt egyetlen verekedés a rendezvényeken, pedic p előtt igen. — örül az útnak? — Nagyon. A tagság is, az apu is. csak anyu fél egy kicsit, tudja, ilyene! íz anyák Elmondja, nagyon sajnálja, hogy nem beszél nyelveket, jó lenne most nr—>n. De azután nevet egye; s hozzáteszi, majdcsak n .. tik egvmást. hiszen -ala- mennyien fiatalok. És ez már maga is közös nyelv. Nem látni rajta fáradtságot, pedig egész éjjel ott dolgozott a cséplőgépnél. Most már a brigádvezetőt várja, hogy menjenek törni a dohányt Azt mondja, nincs szebb a mezőgazdasági munkánál. Meg a Szmenánát nincs jobb gép. Sok filmet visz, hogy mindent megörökítsen. Már csak húsz nap, s megszólalnak a fanfárok, a harsonák a IX VIT országában. A tízezrekkel ott menetel majd integetve, énekelve, felszabadultan Pinkóczi Mária a fermentálóból, Natkó Laci Vencsellő- röl, s Molnár Irénke Császárszálláéról. Szabolcs üzenetét viszik. Kopka János Megkezdték a víztárolók vizének hasznosítását Megjegyzés: Gyermekcipő Dante poklának felirata illenék a cipőboltok gyermekosztályaira: „Ember, ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel...” Nincsenek kis számú gyermekcipők. Ha van néhány típus, ormótlan, nyári nyitott cipők nincsenek. A szülők drukkolnak, hogy minél előbb nőjön „nagyra” a gyerek lába, mert 25-ös számtól felfelé már találni egyes modelleket. Úgy látszik még gyermekcipőben jár — a mechanizmus ellenére is — a kereskedelem és az ipar kapcsolata, a piackutatás. Ellenben a vevőközönség kiválóan megtanulja a cipőboltokban a gyermekcipő-kutatás lélektanát. És ez is valami! i Páll Géza a formaruhám, a tv-ben láttam a buszt, amelyikkel utazunk, s a szállást, ahol majd lakunk.” Senki sem nézné dohányipari technikusnak a piros blúzos, fiúfrizurás lányt, pedig a fermentáló gyár nyersanyagátvevőjének felelős posztját tölti be. Szabad idejében sportol: tömlőt teker a gyári tüzoltócsapatban, polgári védelmi gyakorlatokra jár, s kultúrfelelőse az ifjúsági szervezetnek. Itt fiatalok aratnak Fiatalokat kerestem a pa- szabi földeken. A faluban azt mondták, kevés van. De van... Uj még a kombájn. Fényes minden része. A nap a vezetőülésre tűz, akaratlanul is feketére sül az ember, a fiú, aki naphosszat arat. — Andrikó Ferenc vagyok és nagyon fáradt — mondja. — Ma hajnali háromkor keltem. Es azóta nem volt még megállás. Fiatal még, nagyon. 19 éves. Amikor aztán megérkezik a váltótársa, Czomba Zoltán, lekászálódik a magas ülésről és beszélgetünk. Azt mondja: — Olyan felnőtt vagyok én. hogy ha este tízig-tizen- egyig nem megyek haza, apámék már végigjárják értem a falut. Majd magyarázatképpen hozzáteszi: — Nem azért, mintha nem számítanék felnőttnek, csupán nyugtalanok. És tudom, más fiatal már háborogna gzétt. Hogy már nem gyerek. Én sem vagyok óvodás, de jólesik, hogy törődnek velem. Különben is, ilyen vagyok. Meg olyan, hogy tavaly, amikor hívták a gépállomásról, az első szóra hazajött. Mert ez itthon van. És az övé is. S hogy még most kevesebb a kereset? — Nem lesz ez mindig így! Azért vagyunk, hogy változtassunk rajta. Magunknak csináljuk. Áll a fordulónál és néz. Figyeli a berregő gépeket, int a fiúknak, hogy vigyázzanak, sok a szalma, ki kellene ereszteni. — Bele kell még ebbe jönni nekik — mondja aztán. — Sose ültek még kombájnon azelőtt. Csak teherkocsin. Ott meg úgy néz ki. mintha az ember az úton ülne, rajta. Itt meg fel kell mászni magasra és fentről más a világ. Igen. Bele kell jönni. Ö már belejött, hiszen nem először csinálja. Még így is szép a teljesítménye a kis együttesnek. Vasárnapra már végeztek az őszi árpával. Egymás után lerakott szalmahalmaz, elzúgó, terményekkel teli teherautók, vontatók jelzik az utat: erre már járt a nagy gép. Bálakötőgép jár utána serényen. Mintha megrajzolták volna, olyan egyenes, olyan szabályos az apró kötegsor. Amikor megálltak szusz- szanni, inni egy korty vizet, megkérdezem. Talán véletlenül is ezt: — Érdemes? Értetlenül néznek rám. — Miért csinálnánk akkor? — Manapság gyakran elmarasztalják a fiatalokat! — Tudjuk. Ellene nem szólhatunk semmit. Mert akkor még szó ér bennünket, hogy ráadásul még neveletlenek is vagyunk. Csináljuk, amit vállaltunk, olyan erővel, ahogyan csak tudjuk. Jól tudják... Szürkül már körbe minden. Egy-két lámpát már meaauuitottak. A faluban hegesztőuniformist, s kiveszem a bulgáriai szabadságot. Úgysem voltam még munka nélkül ilyen nagy hőségben. A lányok és a fiúk már elkészítették Lacinak a soksok ajándékot, apró népi hímzést, babát, összegyűjtötték a jelvényeket, hogy cserélje ki a többiekkel. És jó utat kívánnak a titkáruknak... Aki mosolyog, s megy vissza hegeszteni, addig is kihasznál minden percet. csak pár lovasszekeret látni. A tejet viszik, a csarnokba. Andrikó Ferenc nem ül fel a motorkerékpárjára, tolja gyalogosan. Velem tart és beszélgetünk. Most vette a motort, sorolja. Még alig-alig ment. — örül neki? — kérdezem. Ránéz, aztán rám. — Hogyne örülnék. De nem luxus ez már manapság. Csak volt az. Hosszú már ebbe a gyors világba az út biciklivel. Ezzel sokkal hamarabb. Sietni akar. Mint minden fiatal. — Meg aztán — teszi hozzá —, sokat járok be Nyíregyházára is. Igaz. még így is csak heti két alkalomra futja az időmből. Tanfolyamra járok, gépkocsivezetőire. Nemsokára bevonulok katonának, kell a jogosítvány. Meg aztán, a civil életben is jó lesz az. Hazaér, megmosdik, eszik. A szobában hűvös van, a sarokban televízió. Az asztal szélén újság, könyv. Nézegetem, elérti. — Ilyenkor aztán ráérek. Olvasgatni szoktam. Engem mindenki, minden érdekel. (horvátti) Június 21-én hullt eső utoljára Szabolcs-Szatmár megyében. Azóta ismét szomjaznak a földek, a növények. A csapadékhiányt sok helyen öntözéssel pótolják a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. Jelenleg a megye egész területén — nyírgyeházi, miskolci és debreceni vízügyi igazgatóságokhoz tartozó területeken együttesen — mintegy 20 000 holdon öntözik a konyhakerti, szántófödi növényeket, néhány termelő- szövetkezetben a rétet és legelőket. Az erős párolgás következtében azonban a folyók vize is állandóan apad, szükség van az utánpótlásra, ezért megkezdték a tározókban összegyűjtött vizek hasznosítását. Az őszi és téli hónapokban 2,5 millió köbméter vizet gyűjtöttek össze, ezt most fokozatosan és szükség szerint adagolják a folyókba és csatornákba, így a termelőszövetkezetek korlátozás nélkül üzemeltethetik berendezéseiket. Vannak olyan közös gazdaságok, mint a rohodi Uj Éiet, a kocsordi Uj Élet, a tisza- becsi Petőfi, a mérki Kossuth, a tiszacsécsei Haladás, a tiszalöki Kossuth Tsz, a Nyírtassi Állami Gazdaság, ahol az igény alapján éjjelnappal, munkaszüneti napokon öntöznek. Az eddig felhasznált víz- mennyiségről megyei összefoglaló még nincs, a tiszalöki térségé azonban ismeretes. Utóbbiból is jól lehet azonban következtetni erre a munkára. Az öntözési főszezon más években lényegében csak ilyenkor kezdődik, s Tiszalök térségében pedig az idén a tavalyi vízmennyiségnek a felét fogyasztották. Rakamaztól a megye határáig a Tisza és Keleti Főcsatorna két oldalán elterülő konyhakertek, kapásnövények és legelők öntözésére 2,5 millió köbméter vizet használtak fel július elejéig. Tavaly egész évben 5 millió köbmétert. Kísérlet újfajta almaiial készítésére Évről évre nagyobb az almatermés Szabolcsban. Ez azzal is jár, hogy növekszik az étkezésre nem alkalmas az ipari vagy úgynevezett hulló alma mennyisége, aránya. E nem kis mennyiségből eddig csaknem teljes egészében pálinkát főztek a termelők, a tsz-ek, fmsz-ek. s már olyan nagy mennyiséggé növekedett, gonddá vált az értékesítése. Hamarosan itt lesz az új almatermés, s a főzdék még a tavalyi termésből maradt mennyiséggel sem tudnak megbirkózni. És piaca sincs ennyi almapálinkának. E probléma megoldásában próbált segíteni okos kezdeményezéssel a MÉSZÖV és a MÉK. Felkérték a SZŐ VOSZ egyik vegyészcsoportját, (RATI-t), hogy a jövőben, az ipari almából olyan gyümölcslevek készítését kísérletezzék ki, amelyek jobbak mint a régi Almuska, s szívesebben vásárolják és fogyasztják az emberek. Az almapálinkából pedig olyan alapanyagot kísérletezzenek ki, amelyeket nemesebb italok aromájaként használhat fel az ipar. E megbízatásokra 700 ezer forintot adott a kísérletezőknek a szabolcsi MÉK. Remélhető, hogy jövőre már forgalomba kerülnek az uj almaüdítők, s csökken az egyébként örömet okozó Bond U.
