Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-31 / 178. szám

rtw. jmius si. KELET-MAOYARORSZAG 3. ©Ida! • • Ünnepség Fehérgyarmaton a kubai for 15., évfordulója BÉRHÁZGONDOK MOST e fakók oldaláré! A közelmúltban állati műnk volt bepillantani né­hány nyíregyházi bérház életébe, megismerhettük a la­kóközösségek problémáit. Akkor az Ingatlankezelő Vál­lalat igazgatójával és a házkezelőkkel beszélgettünk. Ám a bérházgondok nem csupán az egymás mellett élés súrlódásaiból, személyi nézeteltérésekből, vitákból adód­nak. Meg kell hallgatni a lakókat is. Nem különcködő, teljesíthetetlen kívánságokat, panaszokat jegyeztünk jel, hanem ismétlődőket. A kubai nemzeti felkelés 15. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront Szabolcs- Szatmár megyei bizottsága rendezésében — mint arról már hírt adtunk — szolida­ritási nagygyűlést tartottak hétfőn este Fehérgyarmaton, a járási művelődési házban. Megjelent az ünnepségen Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Marko- vics Miklós, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, dr. Fábián Lajos, a megyei ta­nács vb titkára, Gulácsi Sán­dor, a járási pártbizottság el­ső titkára, Májer István az MSZBT megyei titkára. A kubai és a magyar himnuszok elhangzása után Széles Lajos, a járási tanács vb elnöke kö­szöntötte az egybegyűlteket, a vendégeket, közöttük Domin­go Alonso Nunezt, Kuba bu­dapesti nagykövetségének külkereskedelmi tanácsosát és kíséretét. Ezt követően Lengvári Józsefné, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának tagja mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben felidézte a tő­lünk tízezer kilométerre fek­vő ország természeti szépsé­geit, több évszázados harcá­nak fontosabb eseményeit ez erősödő népi felszabadító mozgalmakat. Méltatta 1953 július 26-ának történelmi je­lentőségét a kubai nép életé­ben: ekkor egy maroknyi csoport Fidel Castro vezeté­sével felkelt a Batista dikta­túra ellen. A támadás nem sikerült — mondotta — de ez a nap lett a kubai tudatos forradalom kiinduló pontja, az alapvető változás kezdete. Meggyor­sította a forradalmi mozga­lom fejlődését a zsarnokság, megbuktatására, leleplezte a fasiszta diktatúra Igazi arcát, az embertelenséget. Majd arról beszélt az elő­adó, hogy a nép küzdelme 1959 január elsején győzelem­mel ért véget az elnyomók ellen. Azóta Kuba népe szám- ta'an sikert aratott az új ál­lamszervezet létrehozásában, a politikai, gazdasági életben. Ezt mutatják a fokozódó ter­méseredmények, a mai fel- fegyverzett nép egysége. Kuba fejlődéséhez, megszi­lárdításához nagymértékben hozzájárult a baráti szocia­lista országok, elsősorban a Szovjetunió segítsége — folytatta a szónok. Ezután azánk és a Kubai Köztársa­g fejlődő kapcsolatáról ‘t képet. — A magyar nagy elismeréssel adózik A nagygyűlés elnöksége. a hős kubai népnek, amely elszánt harccal győzelemre vitte a forradalom ügyét és szilárdan védelmezi hazáját az amerikai imperializmus aknamunkájával szemben. Kívánjuk, hogy a kubai nép új sikereket érjen el a szo­cializmus építésében — fejez­te be beszédét Lengvári Jó­zsefné. Domingo Alonso Nunez emelkedett ezután szólásra. Megköszönte a meleg, baráti fogadtatást, majd beszéde elején hangoztatta: — 1968 július 26-a száz­éves harcot foglal magába. Száz harcban töltött évet, azért, hogy elszakadjunk a gyarmatosító Spanyolország­tól, majd hogy felszabadul­junk az imperializmus alóL Részletesen vázolta a je­lenlévőknek a tizenöt év előt­ti történelmi napokat, amikor diákok és munkások elszánt támadást indítottak a nép jogán a hatalom megszerzé­séért. Éles szavakkal pecsé­telte meg az amerikai impe­rializmus törekvését, amellyel az egész Latin-Amerikát igyekszik leigázni. — Erősza­kos cselekmények láncolata ez, melynek legarcátlanabb és legkegyetlenebb megnyilvá­nulása a Dominikai Köztár­saságban történt jenki inter­venció volt 1965 májusában. — Beszámolt arról, hogy Ku­ba példáját követve Latin- Amerika sok népe száll harc­ba az imperializmus ellen. Rájár a rúd mostanában a vendéglátóiparra. Nem aka­rom védeni azokat, akik tuda­tosan és szándékosan megká­rosítják a közönséget, de azért ne általánosítsunk. Valijuk be, sok szép és kel­lemes órát töltöttünk már a vendéglők, cukrászdák aszta­lainál. Találkoztunk figyel­mes pincérekkel, kedves ki­szolgálónőkkel is, akik tény­leg a szívükön viselik, hogy jól érezzük magunkat. Van azután olyan is, mint az a tő­pincér, akivel a nyáron az egyik balatoni vendéglőben találkoztam. Mikor végeztem az ebéddel, hívom a fizető' és kérem, hogy számoljon — Igenis, kérem — hadarj;: készségesen — egy máj galus­ka leves: hat forint, egy rántott szelet, tizenhat forint, Nincs messze az idő — mon­dotta — amikor elérik vég­leges felszabadulásukat. El­ítélte az amerikaiak vietna­mi agresszióját, majd han­goztatta: Kuba sajátjának ér­zi a vietnami nép harcát és elégedett az agresszorok fe­lett aratott győzelmekkel. A továbbiakban Kuba gazdasá­gának gyors ütemű fejlődésé­ről számolt be. Elmondta, miként emelkedett a villa­mos energia, a cement és a nikkeltermelés, hogyan gya­rapodott az állatállomány, mely jelenleg eléri a hétmil­lió darabot. Beszélt arról, hogy az utóbbi hét évben a szocialista országokból 35 ezer traktort, közel 30 ezer teherautót, 4600 buldózert im­portáltak, elsőként a mező- gazdasági termelés fellendí­tése érdekében. Ugyancsak szocialista országokból szár­mazó több mint 3500 autóbusz rója jelenleg a kubai utakat. A haza védelmén túl jelenleg a munka termelékenységének növelése az egyik nagy fel­adat Kubában. Beszéde végén éltette a ma­gyar népet, a magyar—kubai barátságot, majd az ismert forradalmi jelszóval zárta felszólalását: „Haza, vagy ha­lál, győzni fogunk. A végső győzelemért.” Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget, majd a helybeli irodalmi színpad kubai em­lékműsort adott elő. egy fröccs: négy hatvan, meggy: öt negyven... — De hiszen meggyet nem is ettem — mondom szédül­ten a gyors beszédtől. — Ja kérem, ha nem megy, akkor kihúzom — válaszolta főúri nyugalommal. APRÓHIRDETÉS Kollégáim, barátaim kö­zött már jócskán akad autó­tulajdonos. Persze köztük a kocsi a legfőbb beszédtéma: milyen állapotban van, meny­nyit futott és abban mind megegyeznek, hogy előbb- utóbb jó lenne újra kicserél­ni. Nekem nincs autóm és elő­reláthatólag nem is lesz, de azért érdeklődéssel böngé­szem az autóhírde'.éseket. mert nem szeretnék a nagy csereberéből kimaradni. Mi­vel másom nincs, csak a sa­ját járművet ajánlhatom fel Ki és mikor köteles? „Megcsinálják, csak a nya­kukra kell járni.’’ Ezt a jó tanácsot a Petőfi utca 4. számú házban az egyik lakó adta a szomszédjának, aki­nek hónapok óta gyakorlati­lag használhatatlan a fürdő­szobája. A vita hoSvSzú ideje folyik a vállalat és a bérlő között, ki köteles megcsinál­tatni. Elrepedt és csepeg a vízmelegítő henger. Nem ja­vítják meg, ki sem cserélik. Csak akkor, ha teljesen használhatatlanná válik. Ha teljesen szétmegy — esetleg olyankor, amikor éppen nincsenek otthon, s a kiöm­lő víz átáztatja a födémet. El­törött az a bizonyos porce­lán alkalmatosság is. Ez sem tartozik állítólag az ingat­lankezelőre. 200 forinton aluli munkákat nem végez­nek el. Ez esetben egy sima csere is többe kerül, s itt nem is erről van szó. Im­port kagylókat szereltek be ebben a bérházban, amilyen ma már sehol sem kapható. Ha magyar gyártmányúval pótolják födémet kell véspi és át kell szerelni a lefo­lyót. E konkrét esettől eltekint­ve is, miért ne csinálhatna meg bármilyen más, kis költséggel járó javítást a saját kezelésében lévő há­zakban az IKV? Elvégre szolgáltató vállalat. A lakók szívesen kifizetnék a mun­kadíjat. Mert most még az a helyzet, ha elromlik egy zár, leválik a csempe, vagy csepeg a vízcsap — s nincs a családban egy ezermester­kedő — bizony, szaladgál­hatnak kisiparos, vagy va­lami mesterember féle után, aki hajlandó a húszforintos munkáért házhoz jönni. So­kat segítene a lakók és a vál­lalat kapcsolatán, ha lehető­vé tennék az ilyen kisebb javítások megrendelését, — persze minden különösebb ceremónia nélkül! A „kérelmezésekM Mert egyelőre ez is van; minden kívánságot írásban kell kérelmezni. Mint vala­mi felsőbb hatóságtól. (Egy aprócska liftkulcsot is, amit pedig pénzért vesznek meg a lakók.) Beadják tehát a papírt, s ha jogos a kérelem sem jutnak el a végére ha­mar. A Beloiannisz tér 8. és az alábbi apróhirdetést szándékozom feladni: „Megkímélt, 1967-es barna félcipő, 43-as, 600 km-rel, el­ső kézből eladó; esetleg ba­latoni villa-telket beszámí­tok.” PALLOS JOG Béla bácsi, az irattáros, aranyos ember. Mindent tud, mindenre emlékszik, készsé­ges és pillanatok alatt előad­ja a kért akta'. Változhatnak az igazgatók, áthelyezhetnek osztályvezetőket. lehetnek nyugdíjazások, de Béla bácsi marad. Persze r.z öregnek is van hobbyja: szeret dicseked­ni őseivel és azt állítja, hogy igen régi családból szárma­zik. — Valamelyik ősömnek még pallos joga is volt — me­sélte nemrég, — a pallos még most is ott függ a falon, az ágyam felett. Ugye te is láttad, Lajoskám? — fordult az egyik kollégához — Ne haragudj, drága Béla bácsi — felelte a kérdezett — de amikor én nálad 'ártam. csak egy „palloskát” láttam... E. R. számú ház egyik második emeleti lakásában hetekig ázott a fal (a felette lévő­ben csőrepedés, vagy vala- mj hasonló történt), míg vég­re megcsinálták. Ugyanebben a házban és a mellette lévő Kossuth utca 1-ben lassan már években számolják, hogy mióta kérik a kisgyerekes családok: kerítsenek el ját­szóudvart a kicsinyeknek az Irodaház gépjárművektől forgalmas udvaráról. Ha nem jogos a kérés, ak­kor kap a bérlő egy rideg, hivatalos hangú levelet. (Más esetben hasonló hangú fel­szólítást.) Mosolyogtalak ezek az apró-cseprő ügyek­ből kerekedett személytelen levélváltások. Van erre szük­ség egy szolgáltató vállalat és ügyfelei között? A mind­két fél részéről kívánt kul­turált, ember; kapcsolat ki­alakítása így alig lehetséges. Mert bizony sokszor annyira nyilvánvaló, észrevehető dol­gok miatt kell vagy kellene kérvényt benyújtani a la­kóknak. Például a szakadt, törött rollók miatt. A Beth­len Gábor utca 2-ben siral­mas látványt nyújtanak a törött lécű leszakadt redő­nyök. Több figyelmet! Vagy: piszkosak, elhanya­goltak a lépcsőházak, a bér­házak udvarai. (Tisztelet a kivételnek!) Az Árpád utca 34—40 és az Arany János Építkezéseinknek egyik sarkalatos problémája az építőanyagellátás. Főleg tég­la az, ami kevés. Ezért is hasznos, jó, ha mint a tisza- szalöki Petőfi Tsz és több más Tisza menti szövetkezet építőanyag termelésre létesít melléküzemágat. Téglát éget­nek, kavicsot termelnek. Az építőanyag — mert bi­zonyos értelemben szükiberi vagyunk — kurens áru, más szóval keresett cikk, jó üz­let. A „jó üzlet” szemlélet nyilvánul meg abban is, hogy történetesen téglagyártásra az egyik kereskedelmi szerv felajánlotta társulási szándé­kát. A társulás — sok pél­da bizonyítja — hasznos do­log, főleg akkor, ha egy igényelt, a társadalmi szük­ségletet kielégítő cikk gyár­tásáról van szó, s a tevékeny­ség anyagi-technikai alapjait csak több gazdaság, vállalat, kereskedelmi szerv együtte­sem tudja megteremteni. A téglaégetés kooperációjában nem erről van szó. A tégla­utca hasonló számú hazai­nak udvarán a hosszú he­tekkel ezelőtt befejezett gáz- szerelési munkák minden törmeléke, hulladéka az ud­vart díszíti. Az ilyen jellegű bérházgondok megszüntetése igazán figyelem, és ellenőr­zés dolga. Zsebbevágóbb már — de, ha itt tartunk, szólnunk kel! róla — ugyan­csak e bérházak lakóinak panasza — gázboyler ügy­ben. Az előbb említett, tömb­ben fürdőfülkével építették a lakásokat. Az Árpád utcai­akban még ülőkád sincs, csak zuhanyozó, örültek a lakók a gáz bevezetésének. Gondolták, ha egy évtizeden át nem, ezután legalább használn; tudják rendel­tetésének megfelelően a für­dőfülkéket. Ám kiderült vé­gül, hogy csak a fürdőszo­bákba szereltet a vállalat saját költségén boylert, a fiirrtőfülkés lakások bérlői legfeljebb saját költségükön iutba'^ak hozzá. Tehát fi­zethetik ezután is a bérleti díjat a fürdőfülkének kine­vezett. semmire se használ­ható helyiségért, és tisztál­kodhatnak továbbra is lavór­ban a komfortosnak mondott lakásokban. Ami pénzbe sem kerülne És... talán ne is folytas­suk. A vállalat vezetői előtt ismertek ezek a problémák, és számukra sem közömbös, hogy mi a vélemény az IKV tevékenységéről. Van törek­vésük a munka, a bérlőkkel való kapcsolat javítására. Nem könnyű a feladatuk, 4000 lakás gazdái, s anyagi erőik végesek. De az adott lehetőségeken belül a rugal­mas, gyors és kulturált ügy­intézéssel a bérházgondok enyhíthetők. S ez utóbbi még csak pénzbe sem kerül Kádár Edit gyártás már megy — "vé­delmező is — a kereskedel­mi szerv csak az értékesítés­be kíván bekapcsolódni. Kereken: csak a ..jó üzlet” a döntő. Kinek jó az ilyen üzlet? Olcsóbb lesz-e a tégla, ha az említett kereskedelmi szerv részt vesz az értékesítésben? Mint már említettük a téglá kurens, a tsz-től is viszik, a forgalmazás tehát nem igényli egy második szerv „besegítését”. A jó üzlet te­hát az ajánlkozónak lenne jó és a tégla ára nemigen csökkenne, sőt... Azonkívül, miért kellene bonyolulttá tenni a jelenlegi egyszerű ér­tékesítési ügyvitelt, gyarapí­tani a bizonylatolást, növelni a papírmunkát, a bürokráci­át. Ki fizetné ezt meg? Ismételten azt mondjuk, a társulás, több gazdasági szerv kooperációja szükséges és hasznos. A jelen esetben azonban a téglavásárlók szempontjából ez ráfizetést jelentene. Seres Ernő Vidám napló MEGGY MEGJEGYZÉSEK: „Jó üzlet" Zár-e a zár ? Két „apró” adalék egy új­fajta ajtózár történetéhez. Egy nemrég épült hatlakásos társasházban nem egészen egy év alatt öt családnál kellett egy vagy több alka­lommal feltörni az ajtót, s kicserélni a zárat. Legutóbb a lakatos, akit kihívtak, csak legyintett. Naponta csi­nál ilyet. Az új zár nyilván újítás eredménye. Nem gyártanak már kétfélét, a jobbos és a balos ajtókra ugyanazt a zá rat teszik, mert egy apró csa­var segítségével a zár nyel ve megfordíha'ó. Jó ez, mer a gyártó cég nagyobb szé riában gazdaságosabban dol­gozhat, a kereskedelemnek és részben az építőiparnak nem szükséges kétféle zár­ral foglalkoznia Csak éppen az a baj, hogy van az újí­tásnak egy rossz következ­ménye: ha becsapják az aj­tót (ez elég gyakran előfor­dulhat), vagy valamelyik ru­gó kilazul, kiugrik helyéről a nyelv. S mivel csukott aj­tónál vissza sem lehet ten­ni, marad két lehetőség: fel­törni az ajtót és kicserélni a zárat, vagy mint újabban néhányan teszik: beköltözés ’lőtt cserélik ki mindet. Az egyszerű ajtózár hibá­iét már lassan mindenki udja: építők, építtetők, la­katosok — és főleg a lakók. Csak éppen az „EDZETT* gyár nem? Marik Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents