Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-30 / 177. szám

m jsji’v'* 9», R*Lrr-MA«YA*©RSM<9 3. oWaT A közvagyon biztonságáért HO®© hold önföxés a Tisza II-hől Minta tsz lesz a rakamazi Győzelem BŐVÍTIK a helyi árubeszerzést a szabolcsi fmsz-ek Fél év alatt SO00 mosógépet, 3900 gáztűzhelyet aűtek el MANAPSÁG több rendőr­ségi, bírósági hírt, tudósítást közölnek a lapok, mint a korábbi esztendőkben, sőt a pagypbb közérdeklődést ki­váltó bűnügyekre többször is visszatérnek, a bűntett fel­fedezésétől egészen a jogerős ítéletig. Ezeket a híreket olvasva sokan azt hiszik, ljogy nálunk növekvőben van a bűnözés. E közhiede­lemmel szemben azonban legtöbb bűnözési kategóriá­ban jelentékeny csökkenést mutat a statisztika. Különö­sen szembetűnő, hogy 1962 és 1967 között, vagyis öt év alatt 200 millió forintról 130 millió forintra csök­kent a közvagyon sérelmére elkövetett bűntettekből szár­mazó kár. Természetesen vannak még «ötét foltok. Még elég sok B-z olya bűncselekmény, ami­kor egyesek hosszú időn át űzhetik visszaéléseiket, s nagy károkat okoznak. Érde­kes utalni egy nemrég lelep­lezett bűnügyre. A Pannónia Szőrmeipari Vállalat egyik csop.oytvezetője csaknem fél­millió forint értékben lopott ki márkás szőrméket a cse­peli telephelyről. A büntető eljárás során derült ki, hogy a csoportvezető 1960 óta fo­lyamatosan fosztogatta a te­lepet, annak ellenére, hogy 9 vállalati leltározó bizott­ság havonként, illetve ne- gj'edévenként rendszeresen megtakarítást, nem pedig hi­ányt mutatott ki. Megállapí­tották, hogy a bizottság tag­jai és az ellenőrzéssel meg­bízott vezetők nem játszot­tak össze a tolvaj csoport- vezetővel. Egyszerűen ha­nyagok voltak. Előfordul, hogy emberek, *kik látják ugyan a környe­zetükben a károkozást, nem próbálják megakadályozni ezt, sőt mások segítségét sem igénylik a bűnügyek felderítéséhez. Elsősorban a gazdasági vezetők köteles­sége a területükön észlelt bűncselekmények felderíté­se. E vonatkozásban is sok javulás van az utóbbi idő­ben különösen az új gazda­ságirányítási rendszer hatá­sára. A kereskedelemnél pél­dául a szóban forgó esetek 70 százalékában az illetékes vezetők tették meg a feljelen­tést. A vásárlók megkárosí­tásának az eseteiről is na­gyobbrészt a vállalat ellen­őrzése tesz feljelentést. Az Üzemeknél, gyáraknál, intéz­ményeknél korántsem ilyen kedvező a helyzet. NEM RITKA az olyan gazdasági vezető, aki szerint, ha nem önös szándék, csak megengedhetetlen mulasztás van a közvagyonban keletke­zett kár mögött, lehetőleg mellőzni kell a büntetőjogi felelősségre vonást, mert ez — úgymond — csökkenti a vállalkozó kedvet, visszaszo­rítja a kísérletezési szabad­ságot. A közelmúltban az Alföldön építettek egy víz­tornyot, amelynek betonját tervtől eltérő módon tömörí­tették, s ezért a toronyból el­szivárgóit a víz. Az ügyész­ség megkereste a kivitelező vállalat felettes szervét és felkérte, hogy tegyen bünte­tő feljelentést. S noha a je­lentős kivitelezési hibák nyilvánvalóak voltak, az il­letékes gazdasági vezetők nem tettek feljelentést. Vé­gül is az ügyészségnek kel­lett elrendelnie a bűntető el­járást. Nagy károkat okoz a tár­sadalmi tulajdonban a szán­dékos bűncselekmények, a csalások és sikkasztások ta- kargatása is. A közelmúlt­ban letartóztatták a Híd­építő Vállalat szekszárdi ki- rendeltségének vezetőjét, aki másfél év leforgása alatt 240 ezer forintot sikkasztott. Mint a rendőrségi vizsgálat megállapította: a csaló ki­rendeltségvezető korrupt kapcsolatot épített ki az épít­kezésen; vezetőknek és mun­kásoknak egyaránt rendsze­resen adott ajándékokat, akik mindezt nemcsak ter­mészetesnek vették, hanem el is várták. Következéskép­pen a visszaéléseket nem tárták fel, hanem fedezték. Egyébként a bűnös emberek­nél ma már általános mód­szer, hogy kitapinthajták a beosztottak — gyakran a felettesek — gyenge pontjait, hogy aztán felhasználják a bűncselekmény elkövetésében vagy leplezésében. Sokan nincsenek tudatá­ban, hogy a társadalmi tu­lajdon védelmében nemcsak a vezetőknek, ho/m min­den állampolgárnak vannak törvényes kötelességei. Per­sze erre a kötelességre erő­szakkal nehéz lenne ráéb­reszteni százezreket és mil­liókat. Minden állampolgár akkor lesz igazán a közva­gyon hű őre, ha felismeri az ő egyéni érdeke és a társa­dalmi vagyon közötti szoros összefüggéseket. Ezzel kap­csolatban nem árt ismételten utalni a Pannónia Szőrme­ipari Vállalat példájára. Mondottuk, hogy a lefülelt csoportvezető félmillió forint értékű szőrmét lopott. Köz­vetve ennyi kár érte a nép­gazdaságot. De a vállalat dolgozóit közvetlenül is meg­lopta a csoportvezető, mert mintegy ötvenezer forint jö­vedelemtől elestek. AZ ILYEN ÖSSZEFÜG­GÉSEK felismerésén dől el a népvagyon védelme, akármi­lyen jelentősek is a rendőr­ség, az ügyészség és a bíró­ság feladatai a bűncselekmé­nyek megelőzésében és fel­derítésében. A bűnüldöző szervek akármilyen jól is látják el dolgukat, a társa­dalom egészének aktív köz­reműködésével még többet lehet tenni a társadalmi tu­lajdon megkárosítói ellen. Kőszegi Frigyes Nagy megtiszteltetés éri a rakamazi Győzelem Termelő­szövetkezetet Belekerült annak a hat termelőszövetke­zetnek a sorába, melyeket az országban elsőként „minta” tsz-ekké szerveznek, afféle „modell”.-é, melynek tapasz­talatai alapján alapozzák meg a többi környékbeli mezőgaz­dasági nagyüzemek legkor­szerűbb típusát. A többi öt tsz: a békéscsabai Szabadság, a törökszentmiklósi Arany­kalász, a kisújszállási Búza­kalász, a kiskörei Vörös Haj­nal és a hajdúszováti Lenin. EGYNEGYED BALATON A szép terv egybefügg a tiszai II. vízlépcső meg­építésével, mely által a következő években először 11 000 hold újabb terület vá­lik öntözhetővé a megyében. A kiskörei — a tiszalökihez hasonló — második vizilép- cső építése már megkezdő­dött. Oldalágba terelik a Ti­szát, gáttal zárják el a med­rét, a duzzasztómű közel két méterrel emeli meg a víz szintjét. Abádszalók és Kis­köre között a folyó medre a felduzzasztott vízzel egy tó­vá szélesedik, ami megfelel több mint egynegyed Bala­tonnak. Jólesik leírni egy aszályos nyáron: néhány év múlva több tucatnyi szabolcs-szat- mári mezőgazdasági nagy­üzembe, termelőszövetkezet­be, állami gazdaságba érke­zik meg az áldást hozó víz. Több új öntözőfürt alakul ki, például Rázomnál, Rakamaz- nál, Vencsellőnél és még több helyen. Egyedül a rakamazi— vencsellői szakasz 12 terme­lőszövetkezetet érint. A VIZET FOGADNI IS KELL £s ezen a ponton válik igen érdekessé a rakamazi „modell” fontossága. Me­gyénkben eddig is sok öntö­zőmű épült de nem minde­gyik szerencsésen. Tanultunk a hibákból. A vizet fogadni is kell. Amikor már folyik, késő intézkedni. Fel kell mér­ni a termelőszövetkezet adottságait. Például: milyen terméskieséseket okozott a belvíz vagy az aszály? Ha az öntözés ugrásszerűen megnő; véli az állattenyésztés lehető­ségeit, erre is fel kell készül­ni törzsállománnyal, istállók­kal. Természetesen nemcsak Ra- kamaznak sürgős elkészülnie a víz fogadására. Az elsők közt érdekelt nyolc termelőszövet­kezet — köztük a rakamazi csak az egyik — máris szer­ződést kötött a Tiszavideki Mezőgazdasági Fejlesztési Irodával távlati fejlesztési tervének elkészítésére. E tervek készültével egy- időben számos más — esetleg az öntözésben részt sem vevő — termelőszövetkezetnek vannak hasonló tennivalói. A távlati fejlesztési terv csak úgy készülhet, ha már meg­van a fentebb említett „agro­nómiái” feltételek (táblásí- tás, úthálózat, stb.) kidolgo­zása. Márpedig a megyei pártbizottság határozata ér­telmében a gyenge szabolcs- szatmári termelőszövetkeze­teknél is minél hamarabb el kell késziteniök távlati fejlesztési tervüket. Hogy er­re felkészüljenek, máris har­mincegy megyei termelőszö­vetkezet kötött szerződést a Mezőgazdasági Beruházási Vállalattal az agronómiái elő­feltételek kidolgozására. 22 SZABOLCSI TSZ A kétféle nagy munka összehangolására a megyei tanács az összes érdekeitek képviselőinek bevonásával megbeszélést hívott össze, ahol Kovács Istvánnak, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetőjének tájékoz­tatása után megbeszélték tennivalóikat a két érintett tervező intézmény, a Magyar Nemzeti Bank, a kertészeti technikum és a Nyírségi Me­zőgazdasági Kutató Intézet vezetői, valamint a három területi szövetség képviselői. A tennivalók egyeztetésénél kiderült például, hogy Cse- göld község mindkét intéz­ménytől kért terveket, tehát úgy az öntözéssel, mint az általános fejlesztési tervvel kapcsolatban igényelt távlati tervet. Ez nem baj. De jő, hogy kiderült, mert az első tervnek úgy kell elkészülnie, hogy a második „ráépíthető” legyen, nehogy kétfajta táb- lásítási terv, kétfajta útrend­szer, erdősítési és talajjavítá­si terv készüljön. A víz az első ütemben 22 szabolcs-szatmári termelő- szövetkezetbe érkezik meg. Ebből a nyolc legjobban érin­tettnek már készül a terve, csak végre kell hajtani. A többi tizennégynek is el kell készüljön a következő két évben. Csak így biztosítható, hogy mire a hetvenes évek elején az aszálytól mentesítő víz megérkezik, nyílt útja legyen, vágyig oda follyon, ahová kell. GNZ Szabolcs-Szatmár falun élő lakossága mind többet for­dít a ruházkodásra, divat­cikkekre, háztartások gépe­sítésére, a lakáskultúrára. Ezt bizonyítja az is. hogy az elmúlt fél évben főbb mint 20 millió forint értékben vá­sároltak különböző bútorfé­léket, a földrnűvssszcvetke- zeti kiskereskedelem 5000 mosógépet, 3000 gáztűzhelyet, több mint 14 00o kerékpárt, 1900 különböző motorkerék­párt, 930 zsebrádiót és csak­nem 4000 tévékészüléket adott el. 230 milliós érték a polcokon Jelenleg csaknem 103 mil­lió forint értékű az a ruhá­zati cikk, konfekció, kötött és divatáru, fehérnemű, la­kástextil és cipőféle, amely- lyel a faivak vásárlóinak a rendelkezésére állnak. Emel­lett 124 millió forint értékű vegyes iparcikk: rádió, tévé- készülék, hűtőszekrény, ház­tartási gépek, gáztűzhelyek és bútoráruk — van az fmsz áruházak, üzletek polcain, raktáraiban. Bár választék­ban is jobb az áruellátás, mint a múlt esztendőben, a növekvő igények kielégíté­se megköveteli, -hogy a föld­művesszövetkezetek is ke­ressék a módját újabb be­szerzési lehetőségeknek, hogy így megfeleljenek a vásárlók kívánságainak. Erre módot ad az új gaz- daságirányítási rendszer is, mellyel különösen a na­gyobb fmsz-ek élnek. Ebben az évben eddig több mint 32 millió forint értékű külön­böző ruházati és vegyes ipar­cikket szereztek be a válasz­tékbővítés javítása céljából 17, megyén kívüli vállalattól és 8 szabolcsi ktsz-től. Ezek­kel a jövőben is tartják a kapcsolatokat, szerződéseket kötöttek, s így biztosítják, hogy a második fél évben is megfelelő mennyiségű és vá­lasztékú áruhoz jusson Sza­bolcs-Szatmár falvainak la­kossága. Fmsz—Is tsz szerződések Uj jelenség az is, hogy egyes nagyobb fmsz-i áruhá­zak, — a nyírbátori, fehér- gyarmati, vásárosnaményi és az újfehértói — közvetlen szerződéses kapcsolatot léte­sítettek szabolcs; és megyén kívüli ktsz-ekkel főleg olyan árufélék termelésére és szál­lítására amelyeket keresett a lakosság, de a nagykeres­kedelmi vállalatoktól nein tudtak beszerezni. Jelentő« ezek között a konfekcióért!* de különösen a mindig ke­resett bútorfélék. Erre az évre 16 millió forint értékű bú'orfélére köttek szerződést, melyek között 2700 darab sezlon, 150Q Erzsébet háló, 20,0 Józsefvárosi háló. 600 konyhabútor. 1200 rádióasz­tal és sok egyéb más szere- pel. Ennek egy része a máso­dik fél évben kerül szállí­tásra és az üzletekbe. Az fmsz-ek a falusi lakás- kultúra fejlesztésével járd igények kielégítése érdeké­ben már nemcsak a szaküz­letekben árusítanak bútor­féléket, hanem a kisebb köz­ségekben is. Ilyennel most már 22 földművesszövetkezet foglalkozik. Árusítás bizománybán Növekedett azoknak as áruknak a mennyisége is, amelyeket a különböző nagy­kereskedelmi vállalatok ad­nak 2—3 hónapos fizetési ha­táridővel bizományba a kis­kereskedelem, így az fmsz- ek részére is. Ez jelentősen javítja a falusi áruellátást. Élnek ezzel a lehetőséggel, s már most készülnek az őszi nagy forgalomra A Ci­pőnagykereskedelmi Vállalat például 43 földmű vesszővé t- kezetnek adott bizományba 35 000 pár női, férfi és gyer­mek gumicsizmát 5 millió 300 ezer forint értékben, s 15 fmsz így vett igénybe 3 millió 200 ezer forint értékű különböző konfekció és kö­töttárut az áruellátás bőví­tésére. Ezenkívül a Vas­nagykereskedelmi Vállalatiéi bizományba 3 millió 300 ezer forint értékben kapnak gáz- és egyéb tűzhelyeket, kályhákat, füstcsöveket, edé­nyeket stb. A második fél évben is nagy mennyiségű árukészlet áll a falvak vá­sárlóinak rendelkezésére a tartós fogvasztási cikkekből. A zavartalan áruellátás ér­dekében e cikkek beszerzé­sét mesvankben kívülről is biztosítják. F. K. Tompa Mihály emlékezete S záz évvel ezelőtt, 1868 július 30-án halt meg Tompa Mihály. Nem elfelejtve és mpllőzötten: né­hány hónappal korábban Szász Károly olvasta fel az Akadémiában a költő vers­ciklusát, s mielőtt örökre lehunyta szemét, még el­nyerte a 200 aranyas akadé­miai nagydíjat. Különös he­lye van Tompának a ma­gyar irodalmi tudatban. Éle­tében s hosszú ideig halála után is a legnagyobbak kö­zött tartották számon, már- miir harmadikként Petőfi és Arany mellett. Aztán ba- nyatlani kezderi iránta a fi­gyelem, kiváltképp azok ré­széről, akik a modern iro­dalmi áramlatokban találták meg eszményeiket: Ady, a Nyugat, majd a népj írók és a szocialista Irodalom köré­ben, Tompát mintha az egy­kori akadémiai konzervati­vizmus vette volna védőőri- ze’be: a régi ízléshez iga­zodó társaságok és lapjaik ápolgaíták emlékét. Tompa amolyan iskolai költő lett, akiről tudni illett, hogy Pe­tőfi és Arany barátja volt, de Petőfivel nem értették meg egymást: hogy példa­mutatóan szép népregéket és népmondákat költött, vala­mint virágregéket. És nem lehetett Igazán kifogástalan a válasz az allegóriára kér­dező érettségi tételre, ha a jelölt nem emlékezett meg Tompa Mihály „örökszép lí­rai allegóriáiról”, nevezetesen A madár fiaihoz, A gólyá­hoz, az Uj Simeon címűek- ről. A jobb tanulók azt is elmondo4ták, hogy ezek az allegóriák alig rejtik a va­lóságos költői gondolatot, sőt A gólyához című versben az indulat áttöri a képes be­széd határát, s a költő nyíl­tan szól a szabadságharc bu­kása után sínylődő nemzet­ről. Voltak azonban Tompa költészetének olyan értékei is, amelyeket észrevették a megújuló irodalom hívei, ro- konlelket keresve az előidők- ben: a borongó tájképeket, az őszi hangulatok líráját, a halálverseket, A beteg költő szomorúsága, a halál köze­iének az érzetét kifejező versek sora, 4 tájba beleér- zett hangulatok, rezignált őszi képek lettek a Nyugat körében Tompa igazi repre­zentáló!. Itt kevés figyelem kísérte az allegóriákat, a népregéket, a virágregéket, — itt az őszi képek, a tom­pái rezignáció ébresztettek figyelmet. S kezdett kiala­kulni az érzékeny, beteges, halálhangulatú, dekadenciá­hoz igazított Tompa Mihály arca. Ezen a képen több igaz­ság volt, mint a koszorús iskolaköltő szoborportréján, de ez a kép sem volt teljes, ez a kép sem fejezte ki a teljes Tompát. A költő a fel- szabadulás után eem lett közismertté, nem beszélhe­tünk egy újabb keletű Tom­pa-reneszánszról, nem tá­madt Tompa-divat. De Bisztray Gyula alapos és ki­tartó munkája nyomán egy­más után jelentek meg a Tompa-művek új kiadásai, $ napvilágot látott levelezésé­nek gazdag gyűjteménye is, számos új adattal teljesítve ki a költőre vonatkozó is­mereteinket. Ezekből a ki­adványokból s tanulmá­nyokból kezd kibontakozni egy szélsőségektől, egyoldalú megítélésektől mentes Tom­pa-kép, amely szakítást je- leht a Petőfi és Arany mel­lé emelt túlzó szemlélettel, s nem láttatja Tompát sem iskolai példatár-poétának, sem a dekadencia előfutárá­nak. A lehiggadt Tompa-kép a Tompa életmű szigorú té­nyei s a korszak pontosabb irodalom 'örténeti felfogása nyomán kezdett kialakulni. Ha meggondol juk, hogy Tom­pa Népregék és mondák cí­mű gyűjtenri've 1846-ban jelent meg, s hogy Szuhay Mátyásával a Kisfaludy Társaság pályázatán jelent­kezett 1847-ben. akkor min­den erőltetés nélkül kimond­hatjuk, hogy ugvanaz az irodalmi hullám és törekvés emelte Tompát, mint amely Erdélyi János népdalgyűjte­ményét. s Arany Toldiját vi­lágra sürgette, követve Pe­tőfi népdalait, illetve János vitézét. Hogv a nép uralkod­jon a kötészetben. — ezért Tompa is megtette a magáét S bár nem volt forr-dalmi demokrata, mint Petőfi. a nagy koreszmék őrá is hatot­tak, — a népet emelő de­mokráciától az utópisztikus tanításokig. A forradalom és szabadságharc évében Tom­pa gyógykezelésre kénysze­rült Grafenbergbe, de amint hazatért, táborba szállt, hogy kivegye részét a nemzet küz­delméből; így az ő verse, is odatartoznak a 48-as líra jel­legzetes megnyilvánulásai kö­zé. A Némuljatok meg..., Ünnep, Nagyjaink, Előre nélkül nem teljes e forró év lírai képe. Mit ad hozzá mindez a Tompa-képhez? Nem többet, de nem Is kevesebbet, mint­hogy Tompa líráját kora legjelentősebb mozgalmai ih­lették, a költő kora nagy áramlataira reagált, de nem a legmagasabb líra; szinten, s nem irányító szellemeként, nem költő-zászlójaként e mozgalmaknak, eszmeáram­latoknak. Változást hoztak az ötvenes évek. A szabadság- harc bukása után — 1851- ben — Hanvára ment lel­késznek, s itt töltötte élete hátralévő idejét. Ebben az évtizedben talált rá arra a hangra, amely alkalmas volt a nemzeti fájdalom költői kifejezésére: a hűségnek, a megrendültségnek és a ren- dületlenségnek arra a fájdal­masan zengő tónusára, amely emberi-esztétikai értéke okán lett oly népszerű, s nem az iskola; gyakorlatok nyomására. Tompa ekkor — Arany társaként — nem csu­pán követett valakit és va­lamit, hanem egyéni csen­géssel szólaltatott meg egyé­ni hangot. A hanvai magány, véU és valóságos sérelmei mind­inkább befelé fordítják a költő figyelmét. Elhatalma­sodó betegsége kedélyére ne­hezedik. Személyes lírája és tájköltészete ilyen körülmé­nyek között is maradandót tud adni: a magyar hangu­lati líra szerves, egyéni za- matú folytatói ekkor írt versei A Tornácomon, aa őszi tálnak. Bár még. eí- mű köPményei, hogy csak példákat említsünk. nem évülő értékei költészetünk­nek. Költői formátuma nem ve­tekedhetett Petőfiével és Aranyéval. Vajda János ha­talmasabb, dinamikusabb lí­rikus volt. őnála. De a leg­nagyobbak mögött ott lát­juk Tompa költészetének dombvonulatát, komor-bús színeivel, egy-egy merész emelkedőiével, harmonikus- szép lankásokkal. S halála századik évfordulóján tiszte­lettel meghajtjuk fejünket költői életműve előtt <S)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents