Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-04 / 155. szám
ft «Mt* RELET-MAGYARORSZAO WÍ8. Wflu* t (Folytatás az L oldalról) Jelenleg a helyzet Franciaországban valamennyire stabilizálódott, A monopóliumok részleges engedményeket tettek a munkásoknak. De ennek az országnak a szociális problémái éppen úgy, mint a többi kapitalista ország problémái, még megoldásra várnak. Nagy-Britannia éles pénz- ögyi válság szorítójában van. A dolgozó Anglia felháborodottan tiltakozik az ellen, hogy a gazdasági nehézségeket a dolgozók rovására oldják meg. Olaszországban megbukott és szétesett az úgynevezett „középbal” koalíció, amely néhány évvel ezelőtt a jobboldali szocialisták megalkuvó politikájának következményeként jött létre. A, legutóbbi választások a baloldali erők, mindenekelőtt az Olasz Kommunista Párt újabb sikereit hozták. A Szovjetunió Kommunista Pártja testvéri szolidaritását fejezi ki a tőkés országok kommunistáival, munkásosztályával, összes dolgozóival. Minden szükséges segítséget megadunk Vietnamnak Elvtársak! A monopolista burzsoázia igyekszik megtartani a hatalmat, megmenteni a kapitalizmust — még azokban az országokban is, amelyek „demokratizmusukkal” hivalkodtak; és közben átalakítja az alkotmányos normákat, katonai erőkhöz folyamodik, aktivizálja a fasiszta elemeket, fokozza az elnyomást és a rendőri diktatúrát. A történelem menetét azonban sem a politikai terror, sem a békéért és a dolgozók jogaiért harcolók meggyilkolása, sem pedig a bűnös háború ellenzőivel való bírósági leszámolás nem állítja meg. A fejlett tőkés országok dolgozói, munkásosztálya politikai aktivitásának növekedése jellemzi korunkat. Ez mutatja, hogy a kapitalizmus ügye egyre rosszabbul áll. Az amerikai imperializmus Vietnamban továbbra is az erőre helyezi a hangsúlyt, a probléma katonai megoldására törekszik. Most — amikor a VDK kormányának messze tekintő, rugalmas álláspontja következtében létrejött az érintkezés —, az Egyesült Államok mindenképpen igyekszik elodázni a békéhez vezető konkrét lépésekre vonatkozó megbeszéléseket. A Szovjetunió és a többi szocialista ország — valamennyi haladó erővel együtt — a szabadságáért és függetlenségéért igazságos harcot vivő hős Vietnam oldalán áll és fog állni a jövőben is. A jövőben is megadjuk a harcoló Vietnamnak az imperialista agresszió elleni küzdelemhez szükséges segítséget, megadjuk a támogatást a harchoz, amelyet azért a jogért folytat, hogy saját életét úgy építhesse fel, ahogyan azt a vietnamiak akarják. A' Közel-Keleten sem szűnt meg a feszültség. Ezért az izraeli szélsőséges elemek a felelősek, amelyeket az USA és más kapitalista országok imperialistái támogat, nak. Arab barátaink bizonyosak lehetnek abban, hogy továbbra is megadunk nekik minden szükséges segítséget és támogatást. Az igazság az arab népek oldalán áll; igaz ügyük győzedelmeskedni fog. A Szovjetunió következetesen folytatja azt a politikáját, amelynek célja a nemzetközi kapcsolatok terén a békés együttélés elveinek érvényesítése, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti, kölcsönösen hasznos együttműködés fejlesztése. Országunk azonban nem békéit, meg és soha nem is fog megbékélni azzal, hogy az imperialisták a nemzetközi banditizmust képviseljék, hogy mások ügyeibe beavatkozzanak. A Szovjetunió továbbra is határozottan visszaveri a háborús törekvéseket, támogatást nyújt azoknak, akik velünk együtt harcolnak a békéért és a nemzetközi biztonságért, a népek szabadságáért és függetlenségéért, a demokráciáért és a szocializmusért. Ez a mi politikánk, amelyet állhatatosan és céltudatosan meg fogunk valósítani! A Szovjetunió külpolitika, jának — csak úgy, mint a többi szocialista ország külpolitikájának — egyik fő ösz- szetevője a fegyverkezési verseny megszüntetéséért folyó harc és mindenekelőtt az atomfegyverkezési verseny megszüntetéséért az emberiségnek a nukleáris világháború fenyegetésétől történő megmentéséért vívott küzdelem. Ma elmondhatjuk, hogy ezen az úton fontos szakaszhoz értünk. Az atomfegyverek elterjedését megakadályozó szerződést a világ országainak nagy többsége jóváhagyta és ez a szerződés július elsejétől kezdve aláírásra kész. Ez, elvtársak, lenini külpolitikánk jelentős vívmánya. Felhívunk minden államot, amelynek drágák a béke és a nemzetközi biztonság érdekei, írják alá ezt a fontos nemzetközi dokumentumot. Ami pedig a Szovjetuniót illeti: megtesz mindent, ami szükséges ahhoz, hogy a szerződés minél hamarább életbe lépjen, kifejtse hatását a béke, a haladás érdekében. A Szovjetunió számára, csak úgy, mint minden európai állam számára, nagy jelentőségű egy hathatós európai kollektív biztonsági rendszer kiépítése. E rendszer teljes jogú résztvevőjének kell lennie mind a Német Demokratikus Köztársaságnak, mind pedig a Német Szövetségi Köztársaságnak. Köztudott, hogy az utóbbi időben az NDK egy sor olyan intézkedést tett, amely szuverénitásának további megerősítését szolgálta. Ezek az intézkedések idegességet keltettek az NSZK-ban, és néhány más országban. Se- hogysem tudnak belenyugodni abba, hogy az NDK-nak, mint bármely szuverén államnak, minden joga megvan ahhoz, hogy védje határait, területét, sehogyan sem akarják megérteni, hogy Bonn revansista politikája ■ még „új keleti politika” lep. le alatt is kudarcra van ítélve. De bármilyen nehéz is egyeseknek elismerniök ezt a tételt, ezt mégis meg kell tenniök. A Varsói Szerződés célja: a béke védelme Elvtársak! Az élet megköveteli, hogy a világimperializmus egyesített frontjával szembeállítsuk a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás összes híveinek egybefonódott antiimpe- rialista frontját. Ennek az egyesülésnek a magva a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozga- lom. , _ A jelenlegi feltételek kozott a szocialista országok összeforrottságának és cselekvési egységének különösen nagy jelentősége van. A Szovjetunió, a Magyar Nép- köztársaság és a többi testvéri ország ezért fordítja szüntelenül figyelmét az egység erősítésére. A testvéri pártok és államok vezetőinek találkozásai és megbeszélései, az államférfiak közötti különböző színtű rendszeres kapcsolatok lehetőséget nyújtanak arra, hogy sokoldalúan megvitassuk és kollektiven alakítsuk ki közös politikánkat a jelenkor fő kérdéseiA szocialista országok körében a legszorosabb együttműködés a szocialista országok közössége biztonságának kérdésében valósul meg. Ebben nagy szerepet játszik a Varsói Szerződés szervezete. E szövetség fő célja: biztosi, tani a békét az imnerializ- mus háborús próbálkozásaival szemben. Mindaddig, amíg létezik a NATO agresszív tömbje, fennmarad és fejlődni fog a Varsói Szerződés szervezete, — az európai szocialista országok harcos politikai és katonai szövetsége. Tudja meg mindenki: a Varsói Szerződés elegendő lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy megbízhatóan védelmezze a szocializmus építőit, szavatolja a biztonságot minden résztvevője számára. A szocializmus világa erőteljes, lendületes életet él az állandó előrehaladás állapotában van. Természetesen ez bonyolult és nagyon sokrétű folyamat. Fejlődésük során egy sor ország problémákkal találja magát szemben, nehézségeket él át. Problémák támadtak a szocialista államok közötti kapcsolatok terén is. A kommunisták látják ezeket a nehézségeket, látják ezeket a problémákat és igyekeznek őket a tudományos szocializmus elvei alapján megoldani. Rendkívül nagy jelentőségű ezeknek az elveknek a helyes értelmezése és megvédése. A történelem alakulása olyan, hogy az egyes szocialista országok különböző feltételek között, a gazdasági ós kulturális fejlődés különböző szintjein, különböző hagyományok és nemzeti sajátosságok közepette fognak hozzá az új társadalmi rend felépítéséhez. Mindez azt eredményezi, hogy a közös gazdasági és társadalompolitikai alapok mellett a szocializmus építésének konkrét útjai, konkrét formái, amelyekben kifejeződnek a szocialista társadalmi viszonyok, lénye, ges sajátosságokkal térhetnek el egymástól. Ebben elvtársak. nincs semmi csodálkozni való, semmi meglepő. Lenin — mint ismeretes — már 1916-ban ezt írta: minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen. De nem mind jut el teljesen egyforma módon, mindegyik bizonyos sajátosságot visz bele a demokrácia ilyen vagy olyan formájában, a proletariátus diktatúrájának ilyen, vagy olyan változatába, a társadalmi élet különböző oldalai szocialista átalakításának ilyen vagy olyan ütemébe. — Ha a gyakorlatban győződünk meg róla, hogy menynyire helyes volt e lenini előrelátás és minél több szocialista ország jelenik meg a világon, annál változatosabbak lesznek az új társadalom felépítésének módszerei, annál gazdagabb lesz azoknak a konkrét társadalmi formáknak a sokfélesége, amelyekben a szocialista életmód kiteljesedik. Ugyanakkor azonban a szocialista országokat közös elvek egyesítik. Egyesíti őket a mindannyiunk számára közös társadalmi, gazdasági és politikai alap. Ez az alap — a formák sokrétűsége, egyik, vagy másik ország összes nemzeti sajátosságai mellett — mindig változatlan marad. Ha ez nem így lenne, megszűnne maga a szocializmus is. Nincs és nem lehet szocializmus a termelőerők társadalmi tulajdona nélkül. Nincs és nem lehet szocializmus, ha a legszélesebb népi tömegeket nem vonják be a társadalomba és az állam irányításába. Nincs és nem lehet szocializmus a kommunista párt vezető szerepe nélkül, olyan kommunista párt nélkül, amelyet következetesen a marxizmus—leniniz- mus, a proletár internacionalizmus vezet. Nagy szerepre hivatott a novemberi tanácskozás Mi kommunisták, saját országainkban mindannyian szocializmust és kommunizmust építünk, s ezt tartjuk legfontosabb kötelességünknek. Ugyanakkor azonban meggyőződésünkből, nevelésünkből és szívünk akaratából következőleg internacionalisták vagyunk. Számunkra nem lehet és soha nem is lesz közömbös a szocialista építés sorsa más országokban, a szocializmus és kommunizmus közös ügy a földön. Erről beszélni kell most, amikor a burzsoá rend védelmezői készek bármilyen szocialista álruhát magukra ölteni, hogy megkíséreljék a „nemzeti formák” cégére alatt bomlasztani (ahogy ők mondják: fellazítani) a szocializmust, gyengíteni a szocialista országok közötti testvéri kapcsolatokat. Ezért most inkább, mint korábban bármikor, az a feladat áll előttünk, hogy megsokszorozzuk erőfeszítéseinket a burzsoá ideológia elleni támadásainkban, hogy kommunista meggyőződésre, hazafi- ságra és proletár internacionalizmusra neveljük a dolgozókat. Az SZKP mindig elsőrendű jelentőséget tulajdonított és tulajdonít a testvérpártok nemzetközi összeforrottságának, egységes politikai front megszervezésének az imperializmus elleni harcban. A feladatok megoldásában nagy szerepet hivatott betölteni a kommunis ta- és munkáspártok új nemzetközi tanácskozása, amely, re ez év novemberében kerül sor Moszkvában. Már a tanácskozásra való felkészülés — amelyben több, mint hatvan párt vesz részt —, megmutatta, milyen fontos érdekük a kommunistáknak, hogy korunk időszerű problémáit közösen megvitassák. Minden alapunk megvan arra, hogy biztosak legyünk: a tanácskozás fontos szakasza lesz a marxista—leninista pártok szolidaritása megszid lárdításának. Szeretném most különösen aláhúzni azt a nagy szerepet, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt a kommunista- és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítésében betöltött. Az MSZMP erőfeszítései, aktív tevékenysége — amely a marxista—leninista pártok közötti kapcsolatok megszilárdítására irányult —, ismételten meggyőzően igazolják a magyar elvtársak álláspontjának elviségét, határtalan hűségét a proletár internacionalizmus eszméjéhez. Elvtársak! Mindannyiunk szívéhez közel áll az a barátság, amely a Szovjetunió és a népi Magyarország, az SZKP és az MSZMP között szövődött. E barátság közös vívmányunk és nagy jelentőségű nemcsak a mi országaink, hanem a szocializmus nemzetközi pozíciói számára is. A szovjet emberek szilárd elhatározása, hogy tovább erősítik ezt a testvéri szövetséget. Kérjük, hogy adják át a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz. ponti Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kormányának és országgyűlésének, az önök testvéri országa kommunistáinak és minden dolgozójának forró kommunista üdvözletünket. Éljen a Magyar Szociálist* Munkáspárt! Éljen a Magyar Népköze társaság! Éljen és virágozzék a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság! Éljen a kommunizmus! A nagygyűlés résztvevő viharos ünnepléssel köszöntötték Kádár Jánost, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetőjét, amikor a mikrofonhoz lépett. KÁDÁR JÁNOS: Á magyar—szovjet barátság megingathatatlan Kedves elvtársak! Kedves szovjet barátaink! Szívből köszöntőm mai barátsági nagygyűlésünk tisztelt elnökségét, a gyűlés minden részvevőjét. Köszönöm Brezs- nyev elvtárs meleg szavait, amelyekkel pártunk tevékenységét, népünk munkáját, országaink őszintén testvéri kapcsolatát méltatta. Küldöttségünk egy hete tartózkodik a Szovjetunióban. Látogatásunk, tárgyalásaink eredményeivel meg vagyunk elégedve, azokat nagyra értékeljük. Rendkívül jólesett nekünk, hogy bármerre jártunk, utunk minden állomásán éreztük a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép megbecsülését, a szovjet nép igaz barátságát. Mindezért hálásak vagyunk. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége minden tagja nevében ismételten köszönetét mondok a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának a meghívásért. Megragadom az alkalmat és átadom önöknek, Moszkva lakosságának, a kommunizmust építő nagy szovjet népnek a magyar kommunisták, a magyar dolgozó nép forró, elvtársi üdvözletét és testvéri jókívánságait. Kedves elvtársak! Küldöttségünk látogatásának célja kapcsolataink bővítése együttműködésünk ki- szélesítése, népeink barátságának további megerősítése volt. Úgy érezzük, hogy célunkat elértük, megbízatásunknak sikerrel eleget tettünk. Ezt nagymértékben megkönnyítette, hogy szovjet partnereinket is ugyanaz a szándék vezette. Munkánkat mindenekelőtt az segítette, hogy egységünk szilárd, a magyar—szovjet barátság megingathatatlan, eszményeink, érdekeink és céljaink közösek. Népeink barátsága töretlenül fejlődik és ma erősebb, mint korábban bármikor volt. Barátságunk alapjait ötven évvel ezelőtt swvjet részről a halhatatlan Lenin és bolsevik kortársai, részünkről Kun Béla, Szamuely Tibor, az első magyar kommunisták vetették meg. Nemzedékek dolgoztak érte és sokan vérükkel szentelték meg. Barátságunk, amelyet egykor csak a legön tudatosabb, előretekintő vezetők hirdettek, napjainkra országainkban milliók személyes ügyévé vált. Népünk tiszteletet és mély megbecsülést érez Brezsnyev, Koszigin és Podgornij elvtársak és mindazok iránt, akikre a szovjet párt, az állam és a társadalom vezetésének óriási feladata és felelőssége hárul. Ezt mindenki megérti, aki tudja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam milyen fontos szerepet tölt be az emberiség jelenében és jövőjében. Amikor küldöttségünk a szovjet nép képviselőivel barátságunk és együttműködésünk fejlesztéséről tárgyal, akkor a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép érdekének, óhajának és akaratának megfelelően cselekszik. Ma tíz és százezrek dolgoznak együttműködésünk elmélyítésén: a magyar— szovjet barátság a szó teljes értelmében népeink barátsága lett, milliók őrködnek felette és erősítik évről évre. Elvtársak! Barátaim! Küldöttségünk mostani látogatása során újabb közvetlen személyes benyomásokat szereztünk a Szovjetunió népgazdaságának gyors ütemű fejlődéséről. Az elmúlt hét esztendőben a szovjet ipar termelése nyolcvan százalékkal nőtt, tehát csaknem megkétszereződött. A Szovjetunió lakásépítése oly mértékben növekszik, hogy fejlődési ütemének alig van párja más országokban. A legutóbbi nagy fontosságú határozatok eredményeképpen egészségesen növekszik a hatalmas szovjet mezőgazdaság termelése. A legelfogultabb nyugati burzsoá kritikusok is kénytelenek elismeri a Szovjetunió közoktatási rendszerének és egészségügyi szervezetének minden más országot túlszárnyaló színvonalát, a lakosság magas fokú szociális ellátottságát és az életszínvonal rendszeres emelkedését. Népünk nevében szívből gratulálunk szovjet barátainknak az elért eredményekhez. Mi, magyarok, őszintén kívánjuk, hogy a szovjet nép a párt vezetésével, a XXIII. kongresszus irányt mutató határozatainak megvalósításával újabb és újabb sikereket érjen el kommunista építőmunkában a szovjet népek nagy család jának javára, _ a szocialista rendszer dicsőségére. Leszámoltunk a dogmatizmussal és a revizionizmussal Elvtársak! Barátaim! A mi hazánkban, a Magyar Népköztársaságban az emberek magabiztosan, a jövőbe vetett szilárd hittel munkálkodnak a szocialista társadalom teljes felépítésének nagy művén. Tízegynéhány esztendővel ezelőtt, az 1956-os ellenforradalmi felkelés tom- bolásának napjaiban nem sokan gondolták volna azt, hogy 1968-ban Magyarország helyzetének legfőbb jellemzője a kiegyensúlyozott és szilárd szocialista viszonyokon alapuló rend és nyugalom lesz. És mégis bekövetkezett. Mindenekelőtt annak köszönhetően, hogy a párt elnyerve a munkásosztály, a nép támogatását, leszámolt a dogmatizmussal és a revizionizmussal, politikailag elszigetelte és szétverte a burzsoá ellenforradalmi erőket. A párt a tömegekkel ösz- szefogva dolgozik. Szövetségi politikánk szellemében, a közös szocialista cél szolgálatában most a Hazafias Népfrontmozgalom átfogja és egységbe tömöríti társadalmunk, a nemzet minden alkotó erejét. Az összefogással népünk nagy eredményeket ért el a munka széles frontján, a haza szocialista átalakításában. A felszabadulás óta a magyar ipar termelése hatszorosára, az utóbbi tíz év alatt kétszeresére növeke dett. Mezőgazdaságunk tíz év alatt, az átszervezés időszakában és azt követően, 25 százalékkal növelte hozamát. Megszilárdítva rendünket, befejeztük a szocialista társadalom alapjainak lerakását és nagy fejlődést értünk el az építőmunka minden te-, rületén. A párt IX. kongresszusa megjelölte a feladatokat, amelyeket a szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában meg kell oldani. Ez év elején hozzáláttunk a párt kezdeményezésére kidolgozott gazdaságirányítási reform bevezetéséhez és dolgozunk a harmadik ötéves népgazdasági terv teljesítéséért. A reform célja, hogy a szocialista tervgazdálkodás keretében hatékonyabban dolgozzunk, jobban kihasználjuk a termelő erőket és lendületesebbé tegyük fejlődésünket. A Magyar Népköztársaságban a további szocialista fejlődés feltételei adottak. Nem állíthatjuk azt, hogy nincsenek megoldásra váró problémáink, gondjaink. Problémáink egy részét a múltból örököltük. A felszabadulást követően a szocialista rendszer két évtizede alatt évszázados elmaradottságot küzdött le népünk, bár még mindig van behoznivalónk. A szocializmus építésében nálunk elkövetett súlyos hibák és az ellenforradalmi felkelés okozta károk is visszavetettek bennünket. Ezeken kívül a fejlődés is sokszor hoz magával új, megoldásra váró és gyakran nehéz kérdéseket. A Magyar Szocialista Munkáspárt, mint marxista—leninista forradalmi párt következetes és egyértelmű politt(Foíytatás a 3. oldalon)
