Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

ft «Mt* RELET-MAGYARORSZAO WÍ8. Wflu* t (Folytatás az L oldalról) Jelenleg a helyzet Fran­ciaországban valamennyire stabilizálódott, A monopóliu­mok részleges engedménye­ket tettek a munkásoknak. De ennek az országnak a szociális problémái éppen úgy, mint a többi kapitalista ország problémái, még meg­oldásra várnak. Nagy-Britannia éles pénz- ögyi válság szorítójában van. A dolgozó Anglia felháboro­dottan tiltakozik az ellen, hogy a gazdasági nehézsége­ket a dolgozók rovására old­ják meg. Olaszországban megbukott és szétesett az úgynevezett „középbal” koalíció, amely néhány évvel ezelőtt a jobb­oldali szocialisták megalku­vó politikájának következ­ményeként jött létre. A, leg­utóbbi választások a balol­dali erők, mindenekelőtt az Olasz Kommunista Párt újabb sikereit hozták. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja testvéri szolida­ritását fejezi ki a tőkés or­szágok kommunistáival, mun­kásosztályával, összes dolgo­zóival. Minden szükséges segítséget megadunk Vietnamnak Elvtársak! A monopolista burzsoázia igyekszik megtartani a hatal­mat, megmenteni a kapita­lizmust — még azokban az országokban is, amelyek „de­mokratizmusukkal” hival­kodtak; és közben átalakítja az alkotmányos normákat, katonai erőkhöz folyamodik, aktivizálja a fasiszta eleme­ket, fokozza az elnyomást és a rendőri diktatúrát. A történelem menetét azonban sem a politikai terror, sem a békéért és a dolgozók jogai­ért harcolók meggyilkolása, sem pedig a bűnös háború ellenzőivel való bírósági le­számolás nem állítja meg. A fejlett tőkés országok dol­gozói, munkásosztálya poli­tikai aktivitásának növekedé­se jellemzi korunkat. Ez mutatja, hogy a kapitalizmus ügye egyre rosszabbul áll. Az amerikai imperializ­mus Vietnamban továbbra is az erőre helyezi a hang­súlyt, a probléma katonai megoldására törekszik. Most — amikor a VDK kormányá­nak messze tekintő, rugal­mas álláspontja következ­tében létrejött az érintke­zés —, az Egyesült Államok mindenképpen igyekszik el­odázni a békéhez vezető konkrét lépésekre vonatkozó megbeszéléseket. A Szovjetunió és a többi szocialista ország — vala­mennyi haladó erővel együtt — a szabadságáért és függet­lenségéért igazságos harcot vivő hős Vietnam oldalán áll és fog állni a jövőben is. A jövőben is megadjuk a harcoló Vietnamnak az im­perialista agresszió elleni küzdelemhez szükséges segít­séget, megadjuk a támoga­tást a harchoz, amelyet azért a jogért folytat, hogy saját életét úgy építhesse fel, aho­gyan azt a vietnamiak akar­ják. A' Közel-Keleten sem szűnt meg a feszültség. Ezért az izraeli szélsőséges elemek a felelősek, amelyeket az USA és más kapitalista or­szágok imperialistái támogat, nak. Arab barátaink bizonyo­sak lehetnek abban, hogy továbbra is megadunk nekik minden szükséges segítséget és támogatást. Az igazság az arab népek oldalán áll; igaz ügyük győzedelmeskedni fog. A Szovjetunió következe­tesen folytatja azt a politi­káját, amelynek célja a nem­zetközi kapcsolatok terén a békés együttélés elveinek érvényesítése, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti, kölcsönösen hasznos együttműködés fej­lesztése. Országunk azonban nem békéit, meg és soha nem is fog megbékélni azzal, hogy az imperialisták a nemzet­közi banditizmust képvisel­jék, hogy mások ügyeibe be­avatkozzanak. A Szovjetunió továbbra is határozottan visszaveri a háborús törek­véseket, támogatást nyújt azoknak, akik velünk együtt harcolnak a békéért és a nemzetközi biztonságért, a népek szabadságáért és füg­getlenségéért, a demokráciáért és a szocializmusért. Ez a mi politikánk, amelyet állhatato­san és céltudatosan meg fo­gunk valósítani! A Szovjetunió külpolitika, jának — csak úgy, mint a többi szocialista ország kül­politikájának — egyik fő ösz- szetevője a fegyverkezési verseny megszüntetéséért fo­lyó harc és mindenekelőtt az atomfegyverkezési ver­seny megszüntetéséért az emberiségnek a nukleáris vi­lágháború fenyegetésétől tör­ténő megmentéséért vívott küzdelem. Ma elmondhatjuk, hogy ezen az úton fontos szakaszhoz értünk. Az atom­fegyverek elterjedését meg­akadályozó szerződést a vi­lág országainak nagy többsé­ge jóváhagyta és ez a szerző­dés július elsejétől kezdve aláírásra kész. Ez, elvtár­sak, lenini külpolitikánk je­lentős vívmánya. Felhívunk minden államot, amelynek drágák a béke és a nemzetközi biztonság ér­dekei, írják alá ezt a fontos nemzetközi dokumentumot. Ami pedig a Szovjetuniót illeti: megtesz mindent, ami szükséges ahhoz, hogy a szerződés minél hamarább életbe lépjen, kifejtse hatá­sát a béke, a haladás érde­kében. A Szovjetunió számára, csak úgy, mint minden euró­pai állam számára, nagy je­lentőségű egy hathatós euró­pai kollektív biztonsági rend­szer kiépítése. E rendszer teljes jogú résztvevőjének kell lennie mind a Német Demokratikus Köztársaság­nak, mind pedig a Német Szövetségi Köztársaságnak. Köztudott, hogy az utóbbi időben az NDK egy sor olyan intézkedést tett, amely szuverénitásának további megerősítését szolgálta. Ezek az intézkedések idegességet keltettek az NSZK-ban, és néhány más országban. Se- hogysem tudnak belenyugod­ni abba, hogy az NDK-nak, mint bármely szuverén ál­lamnak, minden joga meg­van ahhoz, hogy védje hatá­rait, területét, sehogyan sem akarják megérteni, hogy Bonn revansista politikája ■ még „új keleti politika” lep. le alatt is kudarcra van ítél­ve. De bármilyen nehéz is egyeseknek elismerniök ezt a tételt, ezt mégis meg kell tenniök. A Varsói Szerződés célja: a béke védelme Elvtársak! Az élet megköveteli, hogy a világimperializmus egyesí­tett frontjával szembeállítsuk a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség, a tár­sadalmi haladás összes hívei­nek egybefonódott antiimpe- rialista frontját. Ennek az egyesülésnek a magva a szo­cialista világrendszer, a nem­zetközi kommunista mozga- lom. , _ A jelenlegi feltételek ko­zott a szocialista országok összeforrottságának és cse­lekvési egységének különösen nagy jelentősége van. A Szovjetunió, a Magyar Nép- köztársaság és a többi test­véri ország ezért fordítja szüntelenül figyelmét az egy­ség erősítésére. A testvéri pártok és államok vezetőinek találkozásai és megbeszélé­sei, az államférfiak közötti különböző színtű rendszeres kapcsolatok lehetőséget nyúj­tanak arra, hogy sokoldalúan megvitassuk és kollektiven alakítsuk ki közös politikán­kat a jelenkor fő kérdései­A szocialista országok kö­rében a legszorosabb együtt­működés a szocialista orszá­gok közössége biztonságának kérdésében valósul meg. Eb­ben nagy szerepet játszik a Varsói Szerződés szervezete. E szövetség fő célja: biztosi, tani a békét az imnerializ- mus háborús próbálkozásai­val szemben. Mindaddig, amíg létezik a NATO ag­resszív tömbje, fennmarad és fejlődni fog a Varsói Szerző­dés szervezete, — az európai szocialista országok harcos politikai és katonai szövetsé­ge. Tudja meg mindenki: a Varsói Szerződés elegendő le­hetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy megbízhatóan védel­mezze a szocializmus építőit, szavatolja a biztonságot minden résztvevője számá­ra. A szocializmus világa erő­teljes, lendületes életet él az állandó előrehaladás állapo­tában van. Természetesen ez bonyolult és nagyon sokrétű folyamat. Fejlődésük során egy sor ország problémák­kal találja magát szemben, nehézségeket él át. Problé­mák támadtak a szocialista államok közötti kapcsolatok terén is. A kommunisták lát­ják ezeket a nehézségeket, látják ezeket a problémákat és igyekeznek őket a tudo­mányos szocializmus elvei alapján megoldani. Rendkívül nagy jelentőségű ezeknek az elveknek a helyes értelmezése és megvédése. A történelem alakulása olyan, hogy az egyes szocia­lista országok különböző fel­tételek között, a gazdasági ós kulturális fejlődés különböző szintjein, különböző hagyo­mányok és nemzeti sajátossá­gok közepette fognak hozzá az új társadalmi rend felépí­téséhez. Mindez azt eredmé­nyezi, hogy a közös gazdasá­gi és társadalompolitikai alapok mellett a szocializmus építésének konkrét útjai, konkrét formái, amelyekben kifejeződnek a szocialista társadalmi viszonyok, lénye, ges sajátosságokkal térhet­nek el egymástól. Ebben elvtársak. nincs semmi csodálkozni való, sem­mi meglepő. Lenin — mint ismeretes — már 1916-ban ezt írta: minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elke­rülhetetlen. De nem mind jut el teljesen egyforma mó­don, mindegyik bizonyos sa­játosságot visz bele a de­mokrácia ilyen vagy olyan formájában, a proletariátus diktatúrájának ilyen, vagy olyan változatába, a társadal­mi élet különböző oldalai szocialista átalakításának ilyen vagy olyan ütemébe. — Ha a gyakorlatban győző­dünk meg róla, hogy meny­nyire helyes volt e lenini előrelátás és minél több szo­cialista ország jelenik meg a világon, annál változatosab­bak lesznek az új társadalom felépítésének módszerei, an­nál gazdagabb lesz azok­nak a konkrét társadalmi formáknak a sokfélesége, amelyekben a szocialista életmód kiteljesedik. Ugyanakkor azonban a szocialista országokat közös elvek egyesítik. Egyesíti őket a mindannyiunk számára közös társadalmi, gazdasági és politikai alap. Ez az alap — a formák sokrétűsége, egyik, vagy másik ország összes nemzeti sajátosságai mellett — mindig változatlan marad. Ha ez nem így lenne, megszűnne maga a szocializ­mus is. Nincs és nem lehet szocializmus a termelőerők társadalmi tulajdona nélkül. Nincs és nem lehet szocializ­mus, ha a legszélesebb népi tömegeket nem vonják be a társadalomba és az állam irá­nyításába. Nincs és nem le­het szocializmus a kommu­nista párt vezető szerepe nél­kül, olyan kommunista párt nélkül, amelyet következete­sen a marxizmus—leniniz- mus, a proletár internaciona­lizmus vezet. Nagy szerepre hivatott a novemberi tanácskozás Mi kommunisták, saját or­szágainkban mindannyian szocializmust és kommuniz­must építünk, s ezt tartjuk legfontosabb kötelességünk­nek. Ugyanakkor azonban meggyőződésünkből, neve­lésünkből és szívünk akaratá­ból következőleg internacio­nalisták vagyunk. Számunk­ra nem lehet és soha nem is lesz közömbös a szocialis­ta építés sorsa más orszá­gokban, a szocializmus és kommunizmus közös ügy a földön. Erről beszélni kell most, amikor a burzsoá rend vé­delmezői készek bármilyen szocialista álruhát magukra ölteni, hogy megkíséreljék a „nemzeti formák” cégére alatt bomlasztani (ahogy ők mondják: fellazítani) a szo­cializmust, gyengíteni a szo­cialista országok közötti test­véri kapcsolatokat. Ezért most inkább, mint korábban bármikor, az a feladat áll előttünk, hogy megsokszo­rozzuk erőfeszítéseinket a burzsoá ideológia elleni tá­madásainkban, hogy kommu­nista meggyőződésre, hazafi- ságra és proletár internacio­nalizmusra neveljük a dol­gozókat. Az SZKP mindig elsőren­dű jelentőséget tulajdoní­tott és tulajdonít a testvér­pártok nemzetközi össze­forrottságának, egységes po­litikai front megszervezésé­nek az imperializmus elleni harcban. A feladatok megol­dásában nagy szerepet hiva­tott betölteni a kommunis ta- és munkáspártok új nem­zetközi tanácskozása, amely, re ez év novemberében ke­rül sor Moszkvában. Már a tanácskozásra való felkészü­lés — amelyben több, mint hatvan párt vesz részt —, megmutatta, milyen fontos érdekük a kommunistáknak, hogy korunk időszerű prob­lémáit közösen megvitassák. Minden alapunk megvan ar­ra, hogy biztosak legyünk: a tanácskozás fontos szakasza lesz a marxista—leninista pártok szolidaritása megszid lárdításának. Szeretném most különösen aláhúzni azt a nagy szere­pet, amelyet a Magyar Szo­cialista Munkáspárt a kom­munista- és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítésében betöltött. Az MSZMP erőfeszítései, aktív tevékenysége — amely a marxista—leninista pártok közötti kapcsolatok megszi­lárdítására irányult —, is­mételten meggyőzően igazol­ják a magyar elvtársak ál­láspontjának elviségét, ha­tártalan hűségét a proletár internacionalizmus eszméjé­hez. Elvtársak! Mindannyiunk szívéhez közel áll az a ba­rátság, amely a Szovjetunió és a népi Magyarország, az SZKP és az MSZMP között szövődött. E barátság közös vívmányunk és nagy jelen­tőségű nemcsak a mi or­szágaink, hanem a szocializ­mus nemzetközi pozíciói szá­mára is. A szovjet emberek szilárd elhatározása, hogy tovább erősítik ezt a testvéri szövetséget. Kérjük, hogy adják át a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz. ponti Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának és országgyűlésének, az önök testvéri országa kommunistáinak és minden dolgozójának forró kommu­nista üdvözletünket. Éljen a Magyar Szociálist* Munkáspárt! Éljen a Magyar Népköze társaság! Éljen és virágozzék a meg­bonthatatlan szovjet—magyar barátság! Éljen a kommunizmus! A nagygyűlés résztvevő viharos ünnepléssel köszön­tötték Kádár Jánost, a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség vezetőjét, amikor a mikrofonhoz lépett. KÁDÁR JÁNOS: Á magyar—szovjet barátság megingathatatlan Kedves elvtársak! Kedves szovjet barátaink! Szívből köszöntőm mai ba­rátsági nagygyűlésünk tisztelt elnökségét, a gyűlés minden részvevőjét. Köszönöm Brezs- nyev elvtárs meleg szavait, amelyekkel pártunk tevé­kenységét, népünk munkáját, országaink őszintén testvéri kapcsolatát méltatta. Küldöttségünk egy hete tartózkodik a Szovjetunió­ban. Látogatásunk, tárgyalá­saink eredményeivel meg vagyunk elégedve, azokat nagyra értékeljük. Rendkívül jólesett nekünk, hogy bár­merre jártunk, utunk minden állomásán éreztük a magyar kommunisták, a szocializ­must építő magyar nép meg­becsülését, a szovjet nép igaz barátságát. Mindezért hálásak vagyunk. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége minden tagja nevében ismé­telten köszönetét mondok a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának a meghívásért. Megragadom az alkalmat és átadom önök­nek, Moszkva lakosságának, a kommunizmust építő nagy szovjet népnek a magyar kommunisták, a magyar dol­gozó nép forró, elvtársi üd­vözletét és testvéri jókíván­ságait. Kedves elvtársak! Küldöttségünk látogatásá­nak célja kapcsolataink bő­vítése együttműködésünk ki- szélesítése, népeink barátsá­gának további megerősítése volt. Úgy érezzük, hogy cé­lunkat elértük, megbízatá­sunknak sikerrel eleget tet­tünk. Ezt nagymértékben megkönnyítette, hogy szovjet partnereinket is ugyanaz a szándék vezette. Munkánkat mindenekelőtt az segítette, hogy egységünk szilárd, a magyar—szovjet barátság megingathatatlan, eszmé­nyeink, érdekeink és céljaink közösek. Népeink barátsága töretlenül fejlődik és ma erő­sebb, mint korábban bármi­kor volt. Barátságunk alapjait ötven évvel ezelőtt swvjet részről a halhatatlan Lenin és bolse­vik kortársai, részünkről Kun Béla, Szamuely Tibor, az el­ső magyar kommunisták ve­tették meg. Nemzedékek dol­goztak érte és sokan vérük­kel szentelték meg. Barátsá­gunk, amelyet egykor csak a legön tudatosabb, előretekin­tő vezetők hirdettek, napja­inkra országainkban milliók személyes ügyévé vált. Né­pünk tiszteletet és mély meg­becsülést érez Brezsnyev, Koszigin és Podgornij elv­társak és mindazok iránt, akikre a szovjet párt, az ál­lam és a társadalom veze­tésének óriási feladata és fe­lelőssége hárul. Ezt minden­ki megérti, aki tudja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam mi­lyen fontos szerepet tölt be az emberiség jelenében és jövőjében. Amikor küldöttségünk a szovjet nép képviselőivel ba­rátságunk és együttműködé­sünk fejlesztéséről tárgyal, akkor a magyar munkásosz­tály, a magyar dolgozó nép érdekének, óhajának és aka­ratának megfelelően cselek­szik. Ma tíz és százezrek dol­goznak együttműködésünk elmélyítésén: a magyar— szovjet barátság a szó tel­jes értelmében népeink ba­rátsága lett, milliók őrköd­nek felette és erősítik évről évre. Elvtársak! Barátaim! Küldöttségünk mostani lá­togatása során újabb közvet­len személyes benyomásokat szereztünk a Szovjetunió népgazdaságának gyors üte­mű fejlődéséről. Az elmúlt hét esztendőben a szovjet ipar termelése nyolcvan szá­zalékkal nőtt, tehát csaknem megkétszereződött. A Szov­jetunió lakásépítése oly mér­tékben növekszik, hogy fej­lődési ütemének alig van párja más országokban. A legutóbbi nagy fontosságú határozatok eredményekép­pen egészségesen növekszik a hatalmas szovjet mezőgazda­ság termelése. A legelfogultabb nyugati burzsoá kritikusok is kényte­lenek elismeri a Szovjetunió közoktatási rendszerének és egészségügyi szervezetének minden más országot túlszár­nyaló színvonalát, a lakosság magas fokú szociális ellátott­ságát és az életszínvonal rendszeres emelkedését. Né­pünk nevében szívből gratu­lálunk szovjet barátainknak az elért eredményekhez. Mi, magyarok, őszintén kívánjuk, hogy a szovjet nép a párt vezetésével, a XXIII. kong­resszus irányt mutató hatá­rozatainak megvalósításával újabb és újabb sikereket ér­jen el kommunista építő­munkában a szovjet népek nagy család jának javára, _ a szocialista rendszer dicsősé­gére. Leszámoltunk a dogmatizmussal és a revizionizmussal Elvtársak! Barátaim! A mi hazánkban, a Magyar Népköztársaságban az em­berek magabiztosan, a jövő­be vetett szilárd hittel mun­kálkodnak a szocialista tár­sadalom teljes felépítésének nagy művén. Tízegynéhány esztendővel ezelőtt, az 1956-os ellenforradalmi felkelés tom- bolásának napjaiban nem so­kan gondolták volna azt, hogy 1968-ban Magyarország helyzetének legfőbb jellemző­je a kiegyensúlyozott és szi­lárd szocialista viszonyokon alapuló rend és nyugalom lesz. És mégis bekövetkezett. Mindenekelőtt annak köszön­hetően, hogy a párt elnyerve a munkásosztály, a nép tá­mogatását, leszámolt a dog­matizmussal és a revizioniz­mussal, politikailag elszige­telte és szétverte a burzsoá ellenforradalmi erőket. A párt a tömegekkel ösz- szefogva dolgozik. Szövetsé­gi politikánk szellemében, a közös szocialista cél szolgá­latában most a Hazafias Nép­frontmozgalom átfogja és egységbe tömöríti társadal­munk, a nemzet minden al­kotó erejét. Az összefogással népünk nagy eredményeket ért el a munka széles front­ján, a haza szocialista átala­kításában. A felszabadulás óta a magyar ipar termelése hatszorosára, az utóbbi tíz év alatt kétszeresére növeke dett. Mezőgazdaságunk tíz év alatt, az átszervezés idősza­kában és azt követően, 25 százalékkal növelte hozamát. Megszilárdítva rendünket, befejeztük a szocialista társa­dalom alapjainak lerakását és nagy fejlődést értünk el az építőmunka minden te-, rületén. A párt IX. kongresszusa megjelölte a feladatokat, amelyeket a szocialista társa­dalom építésének jelenlegi szakaszában meg kell oldani. Ez év elején hozzáláttunk a párt kezdeményezésére ki­dolgozott gazdaságirányítási reform bevezetéséhez és dol­gozunk a harmadik ötéves népgazdasági terv teljesíté­séért. A reform célja, hogy a szocialista tervgazdálkodás keretében hatékonyabban dolgozzunk, jobban kihasz­náljuk a termelő erőket és lendületesebbé tegyük fej­lődésünket. A Magyar Népköztársaság­ban a további szocialista fej­lődés feltételei adottak. Nem állíthatjuk azt, hogy nincse­nek megoldásra váró problé­máink, gondjaink. Problé­máink egy részét a múltból örököltük. A felszabadulást követően a szocialista rend­szer két évtizede alatt évszá­zados elmaradottságot küz­dött le népünk, bár még min­dig van behoznivalónk. A szocializmus építésében ná­lunk elkövetett súlyos hibák és az ellenforradalmi felke­lés okozta károk is visszave­tettek bennünket. Ezeken kí­vül a fejlődés is sokszor hoz magával új, megoldásra váró és gyakran nehéz kérdése­ket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, mint marxista—leni­nista forradalmi párt követ­kezetes és egyértelmű politt­(Foíytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents