Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-13 / 137. szám

tWB. Június 13. KELET-MAGYARORSZÄG 3. oldal A közösség egyetértésével Közepes gataatefüés wárlmlá A felvásárló vállalat előkészületei A legutóbbi hét-nyolc év alatt sokat javult a termelő- szövetkezetek gazdálkodása. Lényegesen növekedtek a ter­méshozamok. csökkentek a termelési költségek, gyarapo­dott a közös vagyon és örven­detesen nőtt a szorgalmas tsz-tagok közösből származó jövedelme is. A fejlődés egyik nagy jelentőségű tényezője, hogy ma inár a legtöbb ter­melőszövetkezetben biztonsá­gos a tagok részesedése, meg­élhetése. Magá’ól értetődik, hogy lénj'egesen javult a ter­melőszövetkezeti vezetők, az elnökök, mezőgazdászok, könyvelők és más irányító beosztásban dolgozó emberek anyagi helyzete is. A tsz-tagok túlnyomó több­ségé egyetért azzal, hogy a nagyobb felelősséget viselő vezetőket, akiknek hozzáérté­sétől nagymértékben függ a termelőszövetkezet erősödé­se, boldogulása, több jövede­lem, nagyobb munkadíj ille­ti meg, mint amennyi egy- vyy tagra átlagosan jut. Pél­dák százaival lehet bizonyí­tani, hogy ha az. elnök és a többi vezető valóban lelkiis­meretesen, kellő szakértelem­mel végzi munkáját, s tiszte­letben tartja a termelőszövet­kezeti demokráciát, akkor nem irigylik tőlük a méltá­nyosan nagyobb jövedelmet, hanem határozottan meg is védik őket azokkal szemben, akik egyenlösdit szeretnének meghonosítani. Az a tétel, hogy kinek-kinek munkája szerint jusson a jövedelem­ből, eleve kizárja az egyen­lösdit. Márpedig a jó elnök, mezőgazdász, főkönyvelő vi­tathatatlanul többel járul hozzá a termelőszövetkezet eredményeinek neveléséhez, mint a gazdálkodás egy-egy részterületéért, vagy valami­lyen munkafolyamat elvégzé­séért felelős tsz-tag. Mind­emellett nem állíthatjuk, hogy ez a felfogás valameny- ■nyi termelőszövetkezetben sértetlenül érvényesül. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a termelő­szövetkezeti vezetők jövedel­me aránytalanul nagy a ta­gokéhoz képest. Az ilyen hely­zetet nem lehet, de nem is szabad tartósítani, vagy meg­védeni. Csak kárt okoz a fsz-nek. de magának az érin­tett vezetőnek is, a túlzottan nagy jövedelem, szembeállít­ja a tagságot az elnökkel és a többi vezetővel. Ilyen kö­rülmények között előbb- vtább eltávolodnak a veze­tők a tagoktól, megromlik az egyetértés a tsz-ben, csopor­tosulások jönnek létre, s ál­datlan viszályok támadnak. A túlságosan nagy jövedel­met élvező elnök, illetve más poszton dolgozó irányító em­ber kezdi túlbecsülni saját szerepét, jelentőségét és a legtöbbször az ilyen vezetők válnak gőgösekké, diktatóri­kus módszerek meghonosítói­vá. Érthető, hogy ezeket a jelenségeket nem sokáig tű­rik egyetlen szövetkezetben sem. Most, amikor minden ter­melőszövetkezetben módosít­ják a régi alapszabályt, vagy újat készítenek, jó alkalom van arra, hogy a termelőszö­vetkezeti törvény szellemében, igazságosan és méltányosan szabályozzák a jövedelemel­osztást, a munkadíjazást is. Ami a vezetőket illeti, úgy helyes, ha rájuk sem más előírások vonatkoznak, mint a többi tagra. A közgyűlésen, ahol ez a kérdés napirendre kerül, félreérthetetlenül tisz­tázzanak minden, ezzel kap­csolatos problémát. Sem az alapjövedelem, sem a nyere­ségrészesedés, vagy premizá­lás feltételei ne térjenek el azoktól, amelyek a tagokra vonatkoznak. Semmi értelme nem volna annak sem. hogy az elnök és a többi vezető javadalmazásának tárgyalá­sakor rendeletszámokra, uta­sításokra, paragrafusokra hi­vatkozzanak. s különféle bo­nyolult módon kiszámítható „mutatókat” emlegessenek. Soha sem vezetett jóra, ha homályba burkolták, milyen elvekhez, feltételekhez igazo­dik a vezetők fizetése, s mennyit tesz ki az összegsze­rűen. Sok későbbi félreértés­nek, gyanusítgatásnak, ké­nyelmetlen magyarázkodás­Egyre több tanfolyamot szervez a Nyíregyházi Autó- közlekedési Tanintézet. A már dolgozó hivatásos gépko­csivezetők részére biztosít­ják a továbbtanulást egy kö­zépfokú tanfolyam indításá­val, ugyanakkor két szakosí­tott tanfolyam szervezésével új szakembereket is kiképez­nék. Az egyik gépkocsielő­adói, a másik autóvillamos­sági szaktanfolyam lesz. Uj profil a tanintézetnél a traktorvezető képzés. Igaz, traktorosképzés eddig is volt, a mezőgazdasági szak­iskolák látták el ezt a fel­adatot. Azonban most, hogy nak vehetik és vegyék is ele­jét az egyszerű, őszinte be­széddel. Régebben szokás volt, de még manapság is számos ter­melőszövetkezetben alkalmaz­zák azt a módszert, hogy ki­függesztik a falra, melyik tag, hány munkaegységet teljesí­tett, illetve mennyit keresett havonta, s gesz éven át. Jó • módszer ez. A leghelyesebb j persze az, ha nemcsak a 1 tagok keresetéről, hanem a j vezetőkéről is készül ilyen kimutatás és ugyanúgy olvas­ható a falon, mint a többie­ké. Szerencsére, szép szám­mal vannak termelőszövetke­zetek. ahol sem az elnök, sem a párttitkár, sem a többi ve­zető nem idegenkedik ettől a megoldástól, mert tudják, hogy a termelőszövetkezeti tagok túlnyomó többsége sze­rint is megérdemlik jövedel­müket. Nincs titkolni valójuk, mert a közgyűlés, a tsz-tag- ság hagyta jóvá, hogy mennyi legyen a keresetük. S az ilyen példamutató vezetők arra is nagvon vigyáznak, hogy sem­milyen címen ne élvezzenek több kedvezményt, nagyobb előnyöket, mint a tsz többi tagja. Nem véletlen, hogy a közösség azokon a helyeken erős igazán, ahol ilyen szel­lem uralkodik. Lehet az; elnöknek és a többi vezetőnek kétszer-há- romszor akkora jövedelme is, mint amennyit az egy tagra jutó átlag mutat. Csak külön­leges elbánás ne legyen, csak olyan „kulcsokat” ne alkal­mazzanak, amelyeket a tag­ság nem ért meg, vagy nem helyeseL átvette a tanintézet, sokkal j nagyobb lehetőségek nyíltak e mezőgazdasági szakember- képzésre módszerekben, fel­tételekben és szakszerű elő­adók biztosításában egyaránt. Az új oktatási forma sike­rét bizonyítja az is, hogy már Kisvárdán levizsgázott 53 traktoros. Tiszaszalkán pe­dig most Indítanak egy 120 fős tanfolyamot. A taninté­zet a hagyományos „szolgál­tatásaiban” sem marad le. Az első negyedév végéig 120 új hivatásos és 100 nem hi­vatásos jogosítvány kiadásá­ra adtak engedélyt. (hsj) Egyre jobban közeledik az aratás, a megtermett gabona betakarítása. A nyár legna­gyobb munkájához egész sor gyors tennivaló csatlakozik: a termés tisztítása, tárolása, esetleg szárítása, minősítése. Erről beszélgettünk Marosi Károllyal, a megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat igazgatójával. Ezer vagonnal több gabona — Megyénkben az elég nagy szárazság a gabonafélék­nél jelentős kárt okozott. Az utóbbi hetek kisebb csapa­déka enyhítette a még na- gvobb veszteséget és így kö­zepes termésre lehet számí­tani. A búza átlagtermése — előreláthatólag — /megközelí­ti a múlt évit. Azokon a he­lyeken, ahol tavaly belvíz miatt kenyérgabona-vetések pusztultak ki, most kedve­zőbb kilátásokkal kezdhetnek az aratáshoz. A várható gabonafelvásár­lás mintegy ezer vagonnal fogja meghaladni az elmúlt évit. Nagyobb felvásárlás a szatmári részen jelentkezik. Gépesítés, szükségtárolók A várható terméshez, illet­ve átvételhez képest kevés raktári férőhely a csengeri és a mátészalkai járásban van. Ezeken a részeken szükség­tároló helyeket veszünk igénybe. Ami a gépesítettséget illeti, minden eddiginél jobban ál­lunk: növeljük a gépi átvé­telt Több helyen állítottunk be újabb gépesített átvevő­helyeket, ahol a termény azonnal tisztításra kerül, szükség szerint a szárítást is elvégzi a gépsor. A szárító­kapacitás az elmúlt évvel szemben növekedett. Ilyen új gépeket állítottunk be Nyíregyházán, Mátészalkán és Vásárosnaményban. Folya­matban van a zajtai szárító- kapacitás növelése is. A me­gye területén naponta Go va­gon nyers gabonát képes le­szárítani a válla' f Zsák• pony vakölcsönzés — A mezőgazdaságban az aratás nagy részét — szeren­csére már géppel végzik el. A raktárakba tör'énő beszál­lítás többnyire ömlesztett ál­lapotban történik. Ezzel el­kerülhető a zsákbaszedés, s így olcsóbb a szállítás, meg gyorsabb. Több helyen azon­ban még igénylik a zsákokat. Erre is felkészültünk. Minden járási székhelyen nagy meny- nyiségü zsákot tartalékolunk, melyek igény szerint a tsz-ek rendelkezésére állnak. A ponyvaellátás is javulta korábbi évekkel szemben. Ha nem kapunk az aratás idő­szakában túlzott, esőzést, a vállalat minden ponyvaszük­ségletet ki tud elégíteni. A kenyérgabona átvételi minősítése az elmúlt évivel szemben némileg változott. Arra törekszünk, hogy a mi­nősítést az átadó gazdaság megbízottja és a mi emberünk együtt, egységes megállapítás alapján végezzék. Ezzel el­kerülhetjük a későbbi rekla­mációkat. Lisztcsere — A vállalat tizenkét mal­mot üzemeltet a megyében. Kilenc malom nagyjavítása az aratás idejére befejezést nyer. Egyébként malmaink mindenütt őrölnek ma is és a cséplés időszakában is biz­tosítja a vállalat a zavarta­lan lisztellátást. Szeretném azonban felhív­ni a tsz-ek figyelmét, hogy júliusi és augusztusi liszt­szükségletüket — a tagok ré­szére — már most igénybe vehetik. A csere kenyérgabo­nát csak a későbbi hónapok­ban kell beszállítani. Ezzel a cséplés idején várható torló­dást szintén elkerülhetjük. Asztalos Bálint Csökken a hiányzó cikkek s^raa A kereskedelmi és ipari üzemek képviselői hétfőn délelőtt ismét tanácskozást tartottak a hiányzó cikkek termeléséről, a helyi áruala­pok bővítésének lehetőségei­ről. Amint a tapasztalatok mulatják, hasznosak ezek a megbeszélések, mert eredmé­nyei máris mutatkoznak. Né­hány hónappal ezelőtt még több. mint 70 féle áruféleség szerepelt a hiánycikklistán. Az ipari üzemek és kereskedel­mi szervek egyre javuló együttműködésének erednie-, nyeként ezek száma máris csökkent valamelyest. De még így is sok olyan áru szerepel a listán. amelyet a helyi ipar tudna gyártani. A korábbi megbeszélések eredményeként például csikó­tűzhelyből máris lesz elegen­dő. Ebből az ellátás évekig probléma volt. A nagykeres­kedelmi vállalat olyan re-nv- nyiség szállításai a kötött szerződést, amelyből a me­gye egész igényét kielégítik, A hétfői megbeszélésen ismét több vállalat tett ajánlatot különböző áruk készítésére. Ezek között található a 165- öt méretű konyhabútor, mű­anyagtetővel ellátott, csiszolt hokedlik, férficipők és szan­dálok, laminált anyagból lányka és női ruhák, kú (.gyű­rűk, betoncsövek gyártása. Több olyan áru van viszont, aminek gyártását anyaghiány, vagy árproblémák miatt nem vállalják a helyi üzemek. Egészségügyi tudományos ülés Az Orvosegészségügyi Dol­gozók Szakszervezete Sza- bolcs-Szatmár megyei közép­káder szakcsoportja tapaszta­latcserével egybekötött tudo­mányos ülést rendezett szer­dán a vásárosnaményl kór­házban. Az ülésen az ápolási munka és a kórházi fertőzé­sek elleni védekezés felada­tát vitatták meg a megye minden intézményéből össze­gyűlt vezető nővérek. Vita­indító előadást dr. Pásztor János, a vásárosnaményl kórház igazgató főorvosa és dr. Bodnár Sándor. KÖJÁL- főorvos tartott. A hozzászó­lások és vita befejezése után a résztvevők megtekintették az új vásárosnaményi kórház modern berendezéseit, rész­legeit. Traktorosokat is kép ez az Autóközlekedési Tanintézet A téglafalu, egyenes gerin­cű. nádtetős birkahodályról — mely nemcsak munkahe­lye Boó-Biró Sándor brigád- vezetőnek, mivel meghittség, otthonosság nélkül soha nem tudott dolgozni — a rendel­tetésén kívül, nem sok felje­gyezni valója akad a törté­netjegyzőknek. Legfeljebb adatai. Épült, az ezerkilencszáz valahányadik évben, hossza ötven méter, szélessége tíz, magassága hat, a nappali vi­lágosságot a tetőablakon ke­resztül kapja, az éjjelt — ha szükséges — jól szigetelt ve­zetékű negyvenes égők vi­lágítják be, hogy végében öltöző, mellette abrakos kam­ra, az ajtón kívül vízcsap, hogy az új gazdasági szel­lem nem csinált belőle ba­romfiólat stb, stb. s végül, a tajba simuló, besüppedt há­tú szalmasupákhoz képest, aminek favázán, két-három évenként cserélték a rácsé­pelt szalmát, mégis csak mo­dern alkotás­Vagy talán fekvése! Mert a lángosszerű, sár­ga szemcséjű homokdombot, amin nyújtózkodik, mészkő­hegyek övezik félkörben. Te­tejükön fű, pókhálószerű er­dők, oldalukon dinamitmarta kőbányák, közvetlen tövük­ben kisebb és nagyobb mész­égető kemencék — fekete füstjük mindig jelzi a szél­irányt — s a faluszerű tele­pülés mely szorongatja, elő- része a templomáról híres, ódon városkának. Minden hajnalon, hárman tartózkodnak belsejében. Há­rom öltő nemzedék a földhöz­ragadtak közül. (Uj értelmé­ben a szónak, mert ők is le­hettek volna az ami a töb­bi. Fűtő, segédmunkás, ku­bikos, átképzős mint a hoz­zájuk hasonló százezer.) A legidősebb, hetvenkét éves. Alacsony, száraz dongájú’ vékony húsú ember. Arca színe barna, szélcserzett, ahol nem védi a szakái, pillantá­sa fürkésző, messzerévedő, kimért, kiszámított mozdu­latai ellenére — mely évti­zedes, egyhangú foglalkozá­sából ered — néha megle­pően fürge. Életmódja azonban évszá­zados. Hogy egyebet ne, ma is a hodályban lakik. A pár négy­zetméternyi melegedőben, hol a két vödör nagyságú öntött kályhán kívül — mely addig melegít csak, ameddig ég benne — és a deszkából ácsolt dikón, asztalon kívül, nem sok valami foglalja a helyet. Az ágyneműje se üti a kiál­lítási mértéket Takarója a bunda — hogy mikor volt az birka, maga se tudja — fejvánkosa az avas nagy uj­jas, lepedője ócska vászon­pokróc, s ehhez illően a né­ha napi egy-két kupica pá­linka és olcsó pipadohányon kívül, semmi szenvedélye. A fia akivel egy kenyeret eszik hiába hívja magá­hoz. Hiába a jó közlekedés, mert szinte háztól-házig vin­né a busz — az ajánlat, hogy a három szobából neki is jut egy, nem megy. Szereti pedig őket — főleg az unokákat — de amint vallja — nem lesz senki lába alatt- ö nem tud már este papucsot húzni, hogy ne le­gyen sáros a padló, belebúj­ni a fürdőkádba, hogy el­menjen róla a bűz, a gyapjú, a trágya, a tej, a hodálykör­nyék jellegzetes szaga, illa­ta. Nagyokat hallgat ha kell. Ha úgy jön szívesen beszél, néha még a letűnt világról is, mely nevelte, tárgyilago­san. Csak bosszúságában szokta dicsérni. Ha történetesen a kész ta­karmány beosztására hívják fel figyelmét, még ha fino­mabban is, hogy több nap mint kolbász, mivel a bele­rögződött szokás szerint azt sajnálja, amit nem a birka fal fel. — Ha úr, legyen, ha nincs vegyen, szokta ilyenkor idéz­ni a cseléd-közmondást! Önűzött, konok, magának- valónak látszik tehát... A brigádvezető a középső nemzedékhez tartozik. Közel van az ötvenhez — az arcá­ra is az van írva különben — és szakmája szerint, mint agronómugnak a birkához is érteni kell. Legalábbis, egy közepes juhász, gyakorlati tudásáig, mert oda másképpen ezek előtt a tekintély. A harmadik az öreg fia, harmincas járatú. Barna, alacsony, szikár, horgas orrú — akárcsak az apja — heves, lobbanó ter­mészete azonban, mássá for­málta. Ha iszik, hőzöng. Majd di­csekszik, hogy mije van és kötekedik. Csak munkája miatt tűr­ték mindenütt­Minden hajnalon, órákig ül a deszka kaloda végében, hogy a lécka résén keresztül, keze ügyébe hajtott állato­kat a legősibb, legegyszerűbb és legnehezebb módon, kény­szerítse a megállásra. Az első fékezés a lábelmar- kolással történik, amit rend­szerint bal kézzel végez, hogy majd a jobbal a tőgyet tudja átfogni. Hátulról, hogy a kapaszkodó lábak, fel ne borítsák a lába közt levő sajtárt. Ha ezek után is nyugtalan­kodik — előre és hátra dob­ja magát — homlokát az ál­lat farának feszíti, hogy a kétmarokra fogott tőgyből nehogy mellé zubogjon a tej. Az öreg tiszte a cangahaj- tás. (Fejősnél, minden birka canga, azaz vén.) Kezében ostor, szájában pi­pa és amikor valamelyik a javitó-nevelő munkára szo­rul — tehát nem szívesen megy a kaloda felé — ösztö­kéli őket. — Ki canga, ki, ki canga, ki, ismétli gépiesen a ki tudja mikor kelt mondókát, suhin­tás, pattintás kíséretében! A brigádvezető, iző, öző be­szédje miatt mely elhagyott vidékére emlékezteti, állan­dóan faggatja az öreget. Tör­ténetesen, a fejés hogy volt régen? — Akkor kirem, nyomja meg az öreg az i betűt, még háromszor fejtünk naponta. Hajnalban — mint most — fényes délben, és napszállat- kor. Azt mondták a gazdák — és úgy volt igaz —, hogy mindig több három csepp, mint kettő. — Az apám — nyugodjon ha nyughat szegény — kezd­te a ki tudja hányszor el­mondott történetet, egyszer, egy nagyon fösviny gazdánál szolgált. A betűt is megnyúzta vol­na, nemcsak az embert. Bentkosztosnak szegődött, tehát nem volt neki mindegy, hogy milyenek. — Úgy esett, hogy június végére kelvén, minden más­nap, meggycibere volt ebédre. Egyszer hidegen, másszor melegen, de változatlanul­Nem volt válogatós, de megunta a sok löttyöt. Hogy miért nem szólt? Nem szerette a veszekedést, meg nem szólhatott, mert minden bentkosztos azt ka­pott. Mégse tudott belenyugodni. — Ha ti így, én meg amúgy, hadd lássuk, hogy lesz jobb, mondta önmagá­nak és attól a perctől kezdve ő sürgette a cangahajtó lánykát. — Ki juh te ki, meggyci­bere, hajtsad te lány... — Akkor délbe — folytat­ta egy mély szippantás után — már egy roeskával volt kevesebb a tej. Másnap ket­tővel, harmadnap hárommal, úgyhogy negyednap már alig fejt valamit. Tovább nyalatta a báránnyal, meg benne hagyta na! A gazdasszony, — én is is­mertem jól — nem állotta szó nélkül. — Mi van a juhval te, ál­lott neki a lánykának? Ü nem tudja, pityeredért el, mert sajnálta volna a bé­rét a fél komenciót de And­rás bátyja, mindig csak sür­geti. Mindig mondja; hogy ki juh te ki, meggycibere, haj­ósad te jány! — Másnap — folytatta elé­gedetten, változott az étrend. Paszuly lett, csülökkel, pala­csinta hozzá. így volt ez kirem, így bi­zony... A fia bólint, hogy tényleg úgy volt, hogy hiteles, kerek és igaz a történet. Az öreg pedig, meglengeti ostorát és amikor elcsattan a szíj, mintha csak tegnap lett vol­na szükség rá, idézi a mon­dást. — Ki juh te ki, meggyei b*. re, hajcsad te jápy... Szállási Lácz*>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents