Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-12 / 136. szám
J968. június 12. KELET-MAGYARORSZÄG S oldal Az összefogás első eredményei Beszélgetés Szabó Istvánnal, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökével r Épül a szálkái tároló Három szakaszban készül a 200 milliós beruházás Májusban múlt egy éve, hogy munkához látott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, s több mint fél éve működnek a termelőszövetkezetek területi szövetségei. Munkatársunk arra kérte Szabó István elvtársat, a TOT elnökét, hogy válaszoljon a tsz-ek érdekképviseleti szí. .emek eddigi tevékenységével, tapasztalataival összefüggő kérdéseire. • — Hogyan igazolja a ier- melöszí ékezetek Országos Tanácsa azt a sok várakozást, amelyet megalakulásához majd működéséhez fűztek? — Nem vagyunk hatóság, nem vagyunk minisztérium, így a mi munkánkat nem olyan eg'*~’-'erű lemérni. Az a hivatásunk, hogy képviseljük a termelőszövetkezetek érdekeit és segítsünk a kormánynak olyan agrárpolitika kialakításában, amely legkedvezőbb a parasztságnak és a népgazdaságnak. Ennek a munkának az eredményei nem mindig látványosak. — El kell viszont mondanom, hogy létünkkel kapcsolatban minden érdekelt minisztérium és főhatóság tiszteletben tartja a párt irányelveit, a termelőszövetkezeti törvény előírásait. Ha a mozgalmat érintő bármilyen rendelkezés jelenik meg, azt előzetesen megtárgyalják velünk. Ha a kormány, a Minisztertanács. a mezőgazdaságot akár csak részben is érintő kéixlést tárgyal, akkor az ülésen mi jelen vagyunk, kifejthetjük véleményünket. — Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mások nem törődnek a parasztság, a termelőszövetkezeti mozgalom érdekeivel, vagy hogy korábban ezeket az érdekeket senki nem viselte szívén- Most azonban létünkkel és közreműködésünkkel a kormány talán közelebb került a mozgalom vérkeringéséhez, közvetlenebbül kapja a szükséges információkat és állásfoglalásokat. — Tudjuk, hogy ennek a folyamatnak az előrehaladása nem mérhető. Szeretnénk azonban mégis valami konkrét példát hallani. — Sok példát tudnék említeni. Korábban például a Magyar Nemzeti Bank mereven ragaszkodott a fogyasztás és a felhalmozás előírt aranyaihoz, olyan tsz-ekben is, ahol ez komoly bonyodalmat okozott. Sikerült elérnünk, hogy a bank elnöke rendelkezést adjon ki: ezentúl egyedileg vizsgálják meg az eseteket és ne ragaszkodjanak mereven korábbi előírásokhoz. A Belkereskedelmi Minisztérium egy tervezett rendelkezése előírta volna, hogy a tsz-bormérésekben ugyanazokat az előírásokat alkalmazzák, mint az állami üzletekben. Ez az „egyenlőség” a tsz-eket versenyképtelenné tette volna. A rendelkezés végül iS úgy jelent meg, hogy a tsz-ek maguk dönthetnek milyen árakat alkalmaznak. — A területi szövetségek azonban talán közelebb esnek a szövetkezetekhez. Mi a véleménye a szövetségek mai helyzetéről? — Érdekes folyamat iátszó- dott le a megalakulás óta eltelt hónapokban. Amint differenciáltak az egyes termelőszövetkezetek, úgy differenciálódtak a területi szövetségek is. A jobb adottságokkal rendelkező vidékeken alakultak magasabb anyagi alappal rendelkeznek, apparátusukba a legjobb szakértőket tudták egyesíteni. Ezek a szövetségek — számuk az ösz- szesnek mintegy a felére tehető — nem jönnek hozzánk kérdezni, hogy mit csináljanak, inkább mi járunk hozzájuk tanulni. Nagy ambícióval képviselik tagszövetkezeteik érdekeit; közös vállalkozásokat, értékesítő irodákat hoznak létre, szakembereket küldenek az áruátadásokhoz és munkájuk általában csaknem kitaposottnak nevezhető úton halad. — A szövetségek másik fele még nem érte el, hogy munkája ilyen színvonalon alakuljon. Ezek inkább kérnek tőlünk tanácsot és mi szívesen segítünk, gyakran úgy, hogy összehozzuk őket az erősebb szövetségek képviselőivel. — Emlíhetnénk-e olyan területet, ahol valamennyi szövetség azonos, vagy legalábbis hasonló feladatokat talál? — Természetes, hogy ilyen terület jó néhány van. Én egyet emelnék ki közülük, a sokat emlegetett egyenjogúságot a vállalatok és a tsz-ek között. Jogilag egyenrangúak vagyunk, a termelőszövetkezet ugyanolyan szocialista szektor, mint az élelmiszer- ipari vállalat, sőt, a minisztériumuk is közös. Amíg azonban a 3100 tsz szétforgácsolt erejével a vállalaton, sőt trösztök koncentrált ereje, nagy jogügyi apparátusa állott szemben, az egyenlő partnerségről alig beszélhettünk. Ma már elértük, hogy sok száz jogász dolgozik a termelőszövetkezetekben közvetlenül, ezenkívül pedig eg.v-egy területi szövetség több tucat tsz egységes fellépését teszi lehetővé- Persze az út az egyenlő partneri viszony teljes megvalósulásáig hosszú lesz még. — Sok a vita a tsz-tag- ság soraiban. Vitákat váltott ki a háztáji földek új rendezése, a tagnyilvántartások felülvizsgálata, vagy például az a tény, hogy egyes gyenge tsz-ekben is magas prémiumokat vesznek fel a vezetők. A TOT munkája kapcsolódik-e ezekhez a kérdésekhez? — Hatósági feladatokat mi nem láttunk el és nem akarunk ellátni a jövőben sem. Azonban a pártoló tagokkal való embertelen bánásmód, vagy az öregek kisemmizése mozgalmi, politikai kérdés is. Az érdekvédelmi szervezetek legfontosabb feladata szerintem itt az, hogy flnberség- re neveljék .saját tagszövetkezeteik vezetőit és tagjait. A tsz-vezetők javadalmazásáról a közeljövőben ad ki javaslatot a TOT. Persze sok részletkérdés is nyitott még, például a tsz-ek és közös vállalkozások pénzgazdálkodásával, anyagi elszámolásaival kapcsolatban. Én úgy gondolom, nem ellentétes az érdekképviseleti feladattal, ha a TOT, vagy a szövetségek erre is megpróbálják majd tevékenységüket kiterjeszteni. Gondolkodnunk kell ezen és reméljük, találunk megoldást. Már áll Mátészalka határában a teendő hűtőtároló első épületének hatalmas váz- szerkezete. A pirosra festett szerkezetből hamarosan kialakul majd a szegező épület, később pedig az almatároló szociális létesítihéhyei is ebben kapnak helyet. A Gazdasági Bizottság határozata értelmében a kétszázmilliós hűtőházas almatárolót 1971. júniusának végére kell befejezni. Az építés három szakaszban bonyolódik le, s az elsőt májusban kezdték az ÉVM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Szeptemberre keli Első, 27 milliós szakaszban a szegező- és szociális épületnek kell elkészülnie, a szennyvíz- és csapadék elvezetésére szolgáló berendezéseknek. s az útrendszernek. A beruházást lényegében azért bontották így fel, mert a legelső szakasz tervezése a- legkönnyebb és a teljes befejezéstől függetlenül, ebben hamarabb is megkezdődhet a termelés. A beruházónak — a SZÖ- VOSZ beruházási irodájának — igen komoly igényei voltak, például azt is kérték, hogy az első nagytermet *— a szegezőépületet — az építők ideiglenesen adják át szeptemberben, hogy ott már az idén is folyhasson almafeldolgozás. Két vállalat összefog A szerződést április végén kötötték meg, s á beruházó képtelen volt egyik vállalását teljesíteni: nem tudta beszerezni a csarnok falának me- revítéséhez szükséges acélt. (Országosan rossz az acélellátás.) Amikor május elején látszott, hogy a beruházótól acélt aligha kaphatnak az építők, a VAGÉP-hez forKőműves a pártban Reggeltől estig a nyíregyházi niakat járja Csatornákat épít és javít a karbantartó kőműves. Nem kenyere a szó. „Sok beszéd szegény ség” — tartja. — reszeljen a kőműves helyeit :■ munkája — mondja. Kaznbarcikán a Békevárc: építés -né] került először a kezébe a kőmövesserpenyő. a kanál, kalapács és a füg gő. Al’g volt tizenhét esz íenőős. OH élt a tánulóott honban, onnan járt az építkezésre. — Mi voltunk az első kísér leti nyulak az építőiparban, akkor vezették be az egyéve tanulóképzést. Hirtelen akarlak sok építőmunkást képez ni. Aki bírta, maradt, ák ó m. kihullott Egy év után szabadult. Négyesre vizsgázott. Vizsgamunkája a falazás volt. Mesterei jó kezű, jó szemű kőművesnek tartották. Pedig még csak most harmincegy éves, s tizennégy esztendeje rakja a falat, építi a házasat. A kőműves, aki Kazincbarcikán palotákat épített, Nyíregyházán a Kopogó utcán a nagymama öreg viskója mellé, ahonnan útnak indult szakmát tanulni, ki.- cgyszoba konyhás kertes házat épített, összekuporgatta a forintokat, szabad idejét, vasárnapját áldozta fel az otthonért. Innen jár munkába. Két kislánya van: Ilike és Anni. Ilike ősszel lesz elsős. — Vizsga után itt dolgoztam a megyei építőipari vállalatnál. Építettem a VAGÉP szerelőcsarnokát, télen a bölcsődét, hogy mikorra a maltert a faira dobtam, az is megfagyott. Épített lakásokat, s munka közben a gondok mellett vállalta, Rogy elvégzi a VIII. osztályt. — Úgy gondoltam, szükséges egy ilyen magamfajta embernek is legalább a nyolc általános. Meg őszintén szólva szere item volna továbbtanulni az építőipari technikumban. Sok volt a jelentkező. Legalább százan voltunk a felvételin Debrecenben. — Kevés munkás volt kő-1 zöttünk, akik jól ismerték a serpenyőt, a malterszagot, mégis ezek kerültek háttérbe. Kertész József nem mondott le a tanulásról. Most művezetői tanfolyamra jár Strapás. Munka, otthoni gondok, s hetenként kétszer este nyolcig iskola. — És keresni is kell. eltartani a négytagú családot A kereset néhány évvel ezelőtt bizony kevés volt. Ezért is hagytam ott az építőipari vállalatot, s jöttem el a Nyíregyházi Városgazdálkodási Vállalathoz. Utat épített. Növekedett a keresete. Később itt lett karbantartó kőműves. Már tizenkét esztendeje. Látványos munkát most nem végez, de annál hasznosabbat. Olyat, amellyel megelőzhetők a balesetek. Ezerha százötven forint a keresete. — Nem sok. s előfordult ez évben már, hogy két-há- rom nappal később kaptunk fize*ést. Gondolom nem volt munkája a vállalatnak. Most nedjg az új mechanizmus többet és jobn minőségű munkát követel. Há igv van, fizessék is meg. Gond van, foglalkoztál most bennünket az átszervezés, ami hálunk lesz. Jobb lesz-e nekünk, vagy nem? Eddig órabérben dolgoztunk, így jött össze az 1650. Most teljesítménybér lesz ök nem félnek a munkától. Csak egy kérdés foglalkoztatja: lesz-e munka dúltak- Rendkívül rugalmasan, szinte „összedobták” a szükséges 20 tonnányi acélt, s a VAGÉP vállalta ennek feldolgozását. (Ez a rugalmasság a két vállalat közötti Kapcsolatokban nem egyedüli, így történt a Nyíregyházi Almatároló lakatosmunkálnak esetében is. Cserébe azt kérte a VAGÉP az építőktől, hogy „mellékesen” építsenek fel náluk egy 5,3 milliós üzemcsarnokot. Meglesz.) A VAGÉP segítségének is köszönhető, hogy a szegező épületet az építők már szep- temberbet) legalább ideiglenesen átadhassák. Persze, ez a — most még önmagában — hatalmasnak látszó épület szinte eltörpül a későbbi hűtőtároló 260x120 méteres főépülete mellett. Ez a második építési szakasz legfontosabb munkája, amelyet — a Gazdasági Bizottság határozata értelmében — szeptember elsején kellene megkezdeni. Ez a kezdés azonban nem látszik olyan bíztatónak, mint az el* ső szakasz szinte menet?* rendszerű építése. Sürgős a terv A nehézségek abból adódnak. hogy csak nemrég kezdődött meg az épületszerkezet tervezése a SZÖVOSZ Tervező Vállalatánál. A tervre július végén legkésőbb szükség lenne, hogy az anyagot megrendelhessék. A főépülethez több száz tonna acélra lesz szükség. amelynek egyébként Is nehéz az előteremtése Addig azonban, míg terv nincs nem tud rendelni a kivitelező. Ha pedig a második szakasz építését nem tudják megkezdeni szeptemberben, ez a vizenyős mátészalkai területen azt jelenti majd, hogy az építkezés üteme lelassul. s azt a félévet később igen nehéz lesz pótolni. Kun István MEGJEGYZÉS: Ameddig a takaró ér... Nagy tervekkel — szinte elsőnek a megyéből — a nyírbátori tsz-közi társulás tagszövetkezetei kezdeményeztek egy nagy elárusítóhely létesítését. Debreceni üzletházról volt szó. Arról, hogy telket vásárolnak, s azon nem szerény boltot, de árudát létesítenek. Az elgondolás tetszetősnek ígérkezett, gazdaságosnak és hasznosnak, az előzetes számításba azonban egy kis hiba csúszott. Egy komplett üzletház felépítése, berendezése nem olcsó mulatság, még akkor sem, ha több termelőszövetkezet között oszlik meg az anyagi teher. így történhetett, hogy több mint másfél év után se üzletház, se elárusítóhely, csupán anyagi kiadás és sok utánajárás az eredmény. Pedig egyik-másik tsz már az idei termelési tervében az üzletházra, mint árufelvevőhelyre is alapozott. Végül is lesz áruda „nem üzletház”, Debrecenben. Most már helyesen a társult tsz-ek csupán egyetlen helyiség berendezését szorgalmazzák, és majd a jövedelemtől teszik függővé, hogy a boltot üzletházzá fejlesszék. Magvas tanulsága van ennek az esetnek. A közmondást juttatja eszünkbe, addig nyújtózzunk, ameddig a takaró ér. Az új gazdaságirányítási rendszerben e közmondásra kettőzötten figyelni kell, mert sok helyütt eltúlozva a mechanizmus adta lehetőségeket, elszakadnak a realitás talajától. Seres Ernő * Érettségi overaiiban Tanterem az udvaron — Kréta helyett kavicshányó lapát — 32 vízügyi szakos vizsgája Ha kedden délelőtt valaki elment a vízügyi igazgatóság Derkóvits utcai telepe mellett, s benézett az udvarra, kék munkaruhás 18 éves fiúkat látott: kavicsot lapátoltak, műszerekbe kukucskáltak, mészet oltottak. Bármilyen hihetetlen: érettségi vizsgát tett itt, ezen a dél- előttön a Nyíregyházi Kossuth Szakközépiskola negye— És főleg olyan, amivel lehet keresni — mondja. — Ez már a vezetők szervezőképességén múlik. Mit tudnak adni! Ne olyan tedd ide, tedd oda munka legyen, amivel nem lehet teljesíteni, s nem is hozza a forintot. Ez foglalkozhat most bennünket. A kőművest tizenkét évi jó munkája után két hónappal ezelőtt felvették a párttagság sorába Eddig mint KISZ-tag dolgozott — Remélem, így többet tudok tenni a köz érdekében és a munkástársaimért. Talán jobban szólhatok, jobban odafigyelnek a pártszervezetben is, ha a problémákat elmondja az ember. Erre meg mindig szükség van. Úgy gondolom, jó ha tudja a pártvezetés, hogyan gondolkodnak, s miről, mi a véleményük a munkásoknak. Erre mindig, mindenhol nagy szükség van. És ha a munkások mondanak véleményt, arra oda kell figyelni. Farkas Kálmán sík F. Osztályának 32 vízügyi szakos tanulója. Ezekben a napokban adnak számot négy év tanulmányairól: vízgazdálkodási ismerétekből, foldméréstanból és építéstanból. Szabolcsi és borsodi fiúk bizonyítják, hog} képesek aira, amire a jövőben hivatottak lesznek, az ár- és belvízvédekezés munkálatainak elvégzésére, vízrendezési feladatokra, gépészeti és geodéziai munkákra. Ma még érettségiznek, holnap már 40 státusz várja á fiúkat Hajdúban, Borsodban és itt, a megyében. Az osztály tanulóinak több mint fele a tanult szakmában helyezkedik majd el, vízügyi igazgatóságok területén- A többiek továbbtanulnak — műszaki egyetemen, felsőfokú vizgai- dálkodási technikumban é* közgazdasági egyetemen. Négy év heti 14 órájában ismerkedtek a fiúk a „vizes” szakmával. Kezük nyomét őrzi számos Tisza menti folyószabályozási munkálat és az Ér patak rendezése is. Azok pedig, akik majd az érettségi bizonyítvány átvétele után is a szakmában maradnak. építésvezető helyettesként, munkavezetőként folytatják mindazt, amit itt, a Kossuth szakközépiskolában elkezdtek. Érettségi overaiiban, szerszámmal a kézben — ma még kissé szokatlan Szóknak, akik a fehér inges, sötét öltönyös maturandusok- hoz szoktak. De az életben — ahova maholnap „kilépnek" — gyakran viselik majd * kék munkaruhát, — érettsé» gi veils*. S&l
