Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-08 / 133. szám

Johnson üzenete a kongresszushoz Washington (MTI) Mint már beszámoltunk róla, Johnson amerikai el­nök csütörtökön este üzene­tet Intézett a kongresszus­hoz és ebben kérte, hogy a kongresszus fogadja el a lő­fegyverek eladásának kor­látozását szolgáló törvény- javaslatot. Az elnök levelében utalt arra, hogy a századforduló óta az Egyesült Államokban 750 000 embert gyilkoltak meg különböző lőfegyverek­kel. Amerikában — folytatta —■ gyilkos fegyveres támadá­soknak évente 6500-an esnek áldozatul, ez a szám nyugta­lanítóan magas, hiszen Ang­liában évente mindössze 30, Kanadában 99, Nyugat-Né- metországban 68 és Japán­ban pedig 37 lőfegyverek által okozott gyilkosság tör­ténik. Az Egyesült Államok­ban tavaly kétmillió lőfegy­vert adtak el. Ezek közül túlságosan sokat vásárol­tak meg bűnözők, alkoholis­ták, elítéltek és antiszociá­lis elemek. Johnson befejezésül kije­lentette: „Halált hozó fegy­vereket postai közvetítéssel olyan könnyen lehet vásá­rolni, mint egy kosár gyü­mölcsöt vagy egy doboz ci­garettát. Ebben az ország­ban fel kell számolni a ha­lált hozó postai megrendelé­sek veszélyeit.” Johnson elnök csütörtökön este aláírta azt a törvényt, amely titkos védelmet bizto­sít az amerikai elnökválasz­tás valamennyi fontosabb indulójának. Joseph Alioto San Francis­co polgármestere pénteken felszólította a város polgá­rait, hogy a meggyilkolt Robert Kennedy emlékének hódolva szolgáltassák be lő­fegyvereiket. Thomas Noguchi, Los An- geles-i halottkém csütörtö­Prága, (MTI): Mint ismeretes, a csehszlo­vák főügyészség döntése alapján J. Kotlar ügyész vezetésével egy csoport fog­lalkozik Jan Masaryk veit csehszlovák külügyminiszter 1940-ban bekövetkezett ha­lála okainak kivizsgálásá­val. Az akkori vizsgálat egyértelműen megállapítot­ta, hogy öngyilkosság volt. A nyugatnémet „Spiegel” című lap egy 1965-ben megjelent cikke, valamint más hangok is azt állították, hogy gyil­kosság történt. Ezért rendelt el a csehszlovák főügyészség új vizsgálatot. J. Kotlar ügyész sajtóér­tekezleten beszámolt a vizs­gálat eddigi eredményeiről és kijelentette, hogy az elő­rehaladott állapotban van. Hangsúlyozta: három jelen­tős tényező került előtérbe: 1. A főügyészség dolgozói Nagy-Britanniában jártak, ahol beszélgettek Ladislav Soukuppal, Masaryk volt titkáréval, valamint John Enalssal, az angol ENSZ-tár- saság titkárával, aki jó vi­szonyban volt a csehszlovák külügyminiszterrel. Soukup két dokumentumot — Svájc nagykövetének és Masaryk volt titkárnőjének leveleit — nyújtotta át, melyek több kérdést tisztáztak. Enals sze­rint Masaryk 1947 után — a nemzetközi helyzet miatt a félelem és bizalmatlanság érzéseivel küszködött és emiatt depressziós állapotba került. Masaryk többször beszélt öngyilkossági szándé­káról és utolsó telefonbeszél­getésük is „búcsúzó jellegű” volt. A főügyészség dolgozói beszéltek Benő Weigllel, a Spiegel-cikk szerzőjével, aki kijelentette, hogy cikkét nagyrészt olyan emberek vé­leményére építette, akik el­hagyták Csehszlovákiát. 2. Befejeződött a bírósági boncolási jegyzőkönyv felül­vizsgálása. J. Kotlar Kife­jezte azt a véleményét, hogy a boncolás normális lefolyá­sú volt, a holttesten erő­szaknak nyoma nem volt. Megvizsgálták a Masaryk lakásán talált gyógyszerek­kön este közleményt hozott nyilvánosságra, ebben han­goztatta, hogy a Robert Kennedy szenátoron ejtett lőtt seb Súlyos sérüléseket okozott és még ha a szená­tor életben maradt volna, akkor is „rendkívül súlyos következményekre” lehetett volna számítani. A halottkém szerint a sze­nátor létfontosságú szerveit, köztük az egész agyrend­szert, további patológiai vizsgálat céljából a holttest­ből eltávolították- A bonc- tani vizsgálatok befejezése néhány hét múlva várható. Lincseíéssel fenyegetik Kennedy gyilkosát Peter Pitchess Los Ange- les-i sheriff csütörtökön es­te bejelentette, hogy hivata­lába egymás után érkeznek olyan névtelen telefonhívá­sok és levelek, amelyek az­zal fenyegetőznek, hogy me­rényletet kísérelnek meg Sirhan B. Sirhan, Robert Kennedy szenátor gyilkosa ellen. A levelek egy része azt javasolja, hogy a merényle­tet akkor hajtják majd vég­re, amikor a vádlottat a börtönépületből a bíróságra kísérik. Mások viszont az­zal fenyegetőznek, hogy magát a börtönépületet ve­szik ostrom alá. A sheriff bejelentette, hogy nemrég beszélt a vád­lottal. Tájékoztatta Őt a hi­vatalába érkezett fenyegeté­sekről és felkérte, hogy mű­ködjék vele együtt testi biz­tonságának védelmében. Mint az AFP jelenti, wa­shingtoni politikai megfigye­lők többsége valószínűnek tartja, hogy a próbaválasz­tásokon Robert Kennedyre adott küldöttszavazatok ről és élelmiszerekről készí­tett jegyzőkönyvet és ezek­ben mérgezésről nincs szó. Kijelentette, hogy a vizsgá­lat alapján exhumálásra semmi ok nincs. 3. Tisztázódtak dr. J. Teply rendőrorvos öngyil­kosságának körülményei is, ő vizsgálta meg Jan Masa­ryk holttestét Bizonyítékok vannak a rendőrorvos ön- gyilkosságára, amelyet be­tegsége miatt követett el. J. Kotlar elmondotta, hogy a vizsgálat ez évben befeje­ződik. Hátra van még Ma­saryk személyének pszicho­lógiai elemzése. Humphrey alelnök és McCarthy szenátor között oszlanak meg, oly módon, hogy elősegítik az alelnök előretörését. Galupp viszont, a róla elnevezett közvéle­ménykutatási intézet veze­tője, a nemzeti sajtóklubban rendezett ebéden kijelentet­te, hogy Robert Kennedynek a politikai életből történt félreállítása végső soron McCarthy szenátor számára hoz politikai előnyöket. Felháborodás világszerte Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke táviratot intézett Ro­bert Kennedy özvegyéhez és ebben az egész szovjet nép nevében felháborodásának adott hangot a szenátor meg­gyilkolása miatt. Ivan Spiri­donov, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Szövetségi Ta­nácsának elnöke és Jusz­tasz Paleckisz, a Legfelső Tanács Nemzetiségi Taná­csának elnöke Humprey- hoz, az amerikai szenátus elnökéhez, az Egyesült Ál­lamok alelnökéhez küldött részvéttáviratot. Harold Wilson, brit mi­niszterelnök csütörtökön este televíziós nyilatkozatában az Egyesült Államokban vég­rehajtott újabb politikai gyilkosságról szólva kijelen­tette, hogy „ez a tragédia néni korlátozódik egy család­ra vagy egy nemzetre. A Robert Kennedy életét ki­oltó golyók általában a de­mokrácia el}en irányultak.” — hangoztatta. Arthur Schlesinger, neves amerikai történész Robert Kennedy meggyilkolásával foglalkozva rámutatott: „nemzetünk többet veszített, mint egy sokat ígérő veze­tőt. Elveszítette a civilizáció­ra támasztott igényének egy részét is.” A Gumhurija című kairói lap pénteki számában egy Ammanból keltezett jelen­tést közöl. Eszerint Talhuni, jordániai miniszterelnök cáfolta, hogy Sirhan B. Sir­han, Robert Kennedy gyil­kosa jordániai származású lenne. Ez hamis állítás, mert Jordániában senki sem visel ilyen nevet — mondotta a miniszterelnök. A Gumhuri­ja ugyanakkor hangoztatja, hogy az arabok, a közöttük lévő különbségek ellenére helytelenítik a politikai gyil­kosságokat. Amennyiben Amerikában tényleg meg akarják tudni, hogy ki ölte meg Robert Kennedyt, ku­tassák fel John F. Kennedy gyilkosait — írja a Gumhu­rija. A kairói sajtó vezető he­lyen ismerteti azokat az arab nyilatkozatokat, ame­lyek elítélik a Robert Ken­nedy ellen elkövetett me­rényletet és á politikai gyil­kosságokat. A lapok rámu­tatnak arra, hogy Sifhan, akit a gyilkossággal vádol­nak, 1957-ben vándorolt ki Palesztinából Amerikába. Akkor 12 éves volt. Ameri­kában nőtt fel, tehát hatott rá az erőszak amerikai kul­tusza. „Gengszterdemokrácia” — „A távcsöves puska demok­ráciája” — „Tragédia és szé­gyen” — „Amerika gyaláza­ta” — Ilyen és ehhez ha­sonló címek alatt számolnak be a péntek reggeli moszk­vai lapok Robert Kennedy megdöbbentő halálhíréről. A Pravda közli Jevgenyij Jevtusenko költőnek Robert Kennedy halálára írt versét, a „Gyilkolás szabadsága” cí­mű 86 soros poémájában a szovjet költő Amerikához fordulva, ezeket mondja: — Azt ígérted, hogy a vi­lág lelkiismerete leszel, de szégyenletes szakadékba zu­hanva, nem Kingre lősz te — tulajdon lelkiismeretedre, Vietnamot bombázod, s vele együtt saját becsületedet­— Kelj fel golyó lyuggatta szabadságszobor és átkozd meg a gyilkolás szabadsá­gát! — kiáltja a költő. Ma temetik Robert Kennedy! Pénteken a hajnali órák­tól ezrével keresték fel a meggyilkolt szenátor ravata­lát a New York-i Szent Patrick székesegyházban. Lerótta kegyeletét a két leg­nagyobb fiú, Joseph és Ro­bert, ott volt özvegye, Ethel, eljött Jacqueline Kennedy, a másik özvegy. Nyolcvan percig imádkozott fia kopor­sójánál a 77 éves anya és a szenátor öccse, Edward ott­maradt a koporsó' mellett még a családtagok eltávozása után is sokáig. Szombaton, június 8-án gyászmisét mondanak a szé­kesegyházban. Utána külön- vonaton szállítják át a ko­porsót Washingtonba és — magyar idő szerint a késő esti órákban az arlingtoni katonai temetőben, az ugyancsak merénylet áldoza­tául esett testvér, John Ken­nedy mellé temetik eL Kállai Gyula részvéte) ilvánifása Kállai Gyula, a Magyar Népköztársaság országgyű­lésének elnöke R. F. Kenne­dy szenátor halálával kap­csolatban részvéttáviratot küldött a szenátor özvegyé­nek. w. — Czeslawnak egy évig saját autója voll A nagy­anyja vette neki. Majd túl­adott rajta a fiú. De eddig háromszor idegen kocsikban kapták el. Egyszer a „Szpil- ki” egyik ismert újságíró­jának Warszawáját léptette meg. Két napig ment vele, majd elhagyta valahol a Kosciuszko rakparton. Egy másik alkalommal egy pro­fesszor Wartburgjával tet­te ezt. Legutóbb a Grand Hotel előtt kapták el, amint egy külföldi Mercedesét nyitotta fel. És mindig meg­úszta a dolgot, mert nem lopott kocsit, csak „kölcsön­vette” azokat, egy Ids utaz­gatásra. Az ügyész egyszer sem emel vádat ellene- A rendőrség azon fáradozott, hogy elfogja a lókötőt és a kocsit visszaadja tulajdo­nosának. Az összes URH- kocsi két napon át cirkált a városban, majd utasítást kaptunk az ügyészségtől, hogy szüntessük meg a nyo­mozást „a kár csekély volta miatt”. így van. — Egy dolgot nem értek. Soha sem hallottam arról, hogy valaki is képes lett volna kinyitni egy lezárt Mercedest. Ez a gépkocsi hí­res a zárairól. A gyára úgy reklámozza kocsijait, mint a feltörés ellen legjobban be­biztosított járművet. Bizto­san betörte az üvegét. — Nem tudom. De arra emlékszem a jegyzőkönyv­ből — ugyanis a belvárosi őrs, amely a nyomozást vé­gezte, elküldte egyik máso­latát a mi őrsünkhöz — hogy szó sem volt ablaktörésről. Potulickinek sikerült beindí­tani a Mercedest, de pechje volt, mert amikor befordult a Hoza utcába, az ottani parkolóhely felügyelője ri­asztó jelzést adott le, lát­ván, hogy az általa jól is­mert autó volánjánál ide­gen vezető ül. A Krucza ut­cán épp arra haladó rendőri rádióskocsi rövid hajsza után a Nowy Swiat sugár­úton elfogta Czeslawot. «*» Ez érdekes. Lehetséges, hogy ez a külföldi elfelej­tette lecsukni a kocsiját? — Lehet. Czeslaw az utób­bi időben lehiggadt egy ki­csit, bár hallottam, azt ter­jeszteni széltében-hosszában, hogy hamarosan annyi pén­ze lesz, mint a szemét. Az­zal dicsekszik, hogy akkor majd luxuskocsit vesz ma­gának. A százados megköszönte a körzeti megbízott alapos tájékoztatását, elköszönt tő­le és visszatért a Mostowski palotába. Itt az íróasztalán két feljegyzést talált- Az egyik egy nyomozó jelentése volt arról, hogy Tadeusz Ligman tegnap egy „Osa” tí­pusú robogót vásárolt egy Krucza utcai boltban, 17 ezer zloty készpénzért, s új ötszázas bankjegyekkel fize­tett. A jelentés végén még egy megállapítás volt: Lig­man az újonnan vett jármű­vel ismeretlen irányba távo­zott, ugyanis a nyomozó nem tudta folytatni a kö­tést. A másik feljegyzés az Ál­talános Kisipari Bankból fi csehszlovák főügyészség lan Masaryk báláiéról A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉRŐL Nemzedékről A területi nagyvásáron az egyik kiállítási pavilonban több színű agyagedényeket árultak. Sok vásárlót von­zottak magukhoz. Nekünk is nagyon megtetszettek és el­határoztuk, hogy ellátoga­tunk azokhoz a kerámiku- sokhoz, akik ezeket az edéi- nyeket készítik. Vinohradovon, a kerületi fogyasztási szövetkezet ipari kombinátjában dolgoznak azok a keramikusok, akik ilyen szép agyagedényeket készítenek. Az egyik mester Csernicky Ferenc fazekas. A kombinát igazgatójával lá­togattunk el műhelyébe. Forog a korong Furcsa birodalomba jutot­tunk. A ritmikusan forgó fazekaskorong mellett a mester. Asztalkáján edények, festékek, agyag, ecsetek, ké­sek, vésők — az állványokon színes csempék, érdekes for­májú dísztárgyak, karcsú fi­gurák, szebbnél szebb kerá­miatárgyak, színpompás tá­lak, vázák, tányérok, kan­csók. A kerámikusok művésze­tét, a korongolást, a tarka színekkel való festés tudo­mányát itt nemzedékről nemzedékre őrizték és mind­máig ápolják. Az ügyes ke­zek alkotta edények, tálak megtalálhatók Ukrajna leg­távolabbi csücskében, sőt hazánk fővárosában — Moszkvában is. — Sokat szállítunk terüle­tünkön kívülre. Az Ivano— Frankovszk, Nyikolajev terü­letre, Kijevbe, Moszkvába is — mondja a kombinát igaz­gatója. — Most éppen a kijevi nagyáruház megren­delésén dolgozunk. Csernicky Ferenc a vi- nohradovói fazekas-kerami­kusok „nagy öregje”. Ujjai közt éppen egy új korsó szü­letett, amikor beszélgetni kezdtünk. Az évek mély ba­rázdákat szántottak arcára. Kicserepesedett kezét nézem, fürge ujjait, melyek oly gyorsan formálják az élette­len agyagot,: hogy szinte fárasztó szemmel kísérni. Vajon mennyi agyagból gyúrt már ilyen szép tár­gyakat, hány tonna sárga föld engedelmeskedett már a fazekasmesternek? Ki tud­ná megmondani? ö maga sem. 300 éve Az 59 éves, ősz mester szinte megfiatalodik, amikor munkájáról beszél. Fiatalos, büszke hév ragadja el... Krónikása, legjobb ismerő­je az itteni fazekasok múlt­jának. Szereti munkáját. Nem csoda — negyvenkét származott és még az előb­binél is szenzációsabb volt, bár ugyanazt a személyt, Tadeusz Ligmant érintette. A bank főigazgatója arról értesítette a rendőrséget, hogy a bank egyik tisztvise­lője, azaz Ligman jelentke­zett nála és átadott neki egy 50 000 zlotyt tartalmazó csomagot, amelyet állítólag asztalának fiókjában talált. A pénz teljesen új volt, gön­gyölegén látszott, hogy a Lengyel Nemzeti Bank III. számú városi fiókja csoma­golta. Nem fért hozzá két­ség, hogy a pénz a kirabolt kasszából származik, hi­szen épp a III. számú városi fióknál volt átutalási szám­lája az Általános Kisipari Banknak, és mindig onnan hozták a banktartalék kie­gészítéséhez szükséges készpénzt. A hét hónappal azelőtti csomagolási kelet- bélyegző szolgáltatta a bi­zonyítékot arra, hogy ezeket a bankjegyeket régóta senki sem érintette. Ez csupán az a pénz lehetett, amely hosz- szú hónapokon át használat­lanul hevert a kincstár fel­ső polcán. A hivatalos jelentések mellett egy rövidke feljegy­zés szólt arról, hogy „Wla- dyslaw Górecki kéri Piotr Jarkowski századost: keres­se vele a leggyorsabb össze­köttetést.” nemzedékre évvel ezelőtt jegyezte el mar gát a mesterséggel. Csernic- kyéknél 300 éve száll nemze­dékről nemzedékre a szak­ma iránti hűség. És a tehet­ség? Az is öröklődik. Cser­nicky Ferenc még fejlesztet­te is elődjei művészetét, amit megfelelően értékelnek is. A területi és kerületi végrehajtó bizottság 15 di­csérő oklevelét őrzi, több­ször kapott pénzjutalmat. — Az életben nem elég a tehetség, ügyesség — mondja a mester. — Szeret­ni kell a munkát, a szak­mát, ragaszkodni kell hoz­zá, lelkesedni érte. Én már több mint negyven éve foly­tatom mesterségemet, de minden új forma, minden újonnan kevert szín, egy-egy karcsúra sikerült váza, még ma is megdobogtatja a szí­vemet. Hogy miért? Mert minden alkalommal úgy ér­zem, megtalálom, amit ke­resek, hogy ■ valóra tudom váltani elképzeléseimet, hogy olyan útra térek, me­lyet előttem még senki sem taposott... Csernicky Ferenc elégedett az életével, csupán az fáj neki, hogy két fia, akik egyébként tehetséges kerá­mikusok lettek volna, nem folytatják a mesterséget. Pe­dig azt remélte, hogy túl­tesznek még rajta is. Az egyik gépkocsivezető Kazah­sztánban, a másik a könyv­kereskedelemben dolgozik. Nem tudta őket visszatarta­ni, holott a családban apá­ról fiúra, fiúról fiúra szállt az ősi mesterség. Ha találtak vevőt... — Ezelőtt — mondotta a mester — rossz idők jártak, nehéz volt a portékánkat ér­tékesíteni. Nem egy jó mes­terember hagyta itt a szü­lőföldet, hogy külföldön ke­ressen munkát. ' Valaha maguk a fazekas­mesterek árulták készítmé­nyeiket. Ha találtak vevőt, volt mit a tejbe aprítani, ha nem, hát szűkebbre fogták a nadrágszíjat. — Felraktuk a szekérre a sok edényt, bögrét, csuprot, tányért — folytatja — és mentünk a távoli községek­be. Ha pedig az ottani nép­nek nem volt pénze, elfo­gadtunk cserébe gabonát, lisztet, kukoricát. Régi az itteni fazekasmes­terek hagyománya — mint már említettük — 300—400 évre vezet vissza. Azóta fo­rog Vinohradovon megállás nélkül a fazekaskorong, azóta fejtik a közeli hegy­oldalban az értékes sárga agyagot, melyhez hasonló — az itteni mesterek szerint — hetedhét országon túl sem lelhető. Szántó Károly Jarkowski azonnal felhív­ta az őrnagyot. — Megkapta a bank hi­vatalos jelentését? — kér­dezte Górecki. Buta egy ügy. Van egy olyan meglá­tásom, hogy a fiút be akar­ják mártani. Ma még ne jöjjön ide a bankba! Munka után benézek magához és nyugodtan részletesen meg­beszéljük ezt. Most be kell fejeznem a beszélgetést. A százados türelmetlenül várta az őrnagy érkezését. Amig várakozott, feljegyzé­seket készített a körzeti megbízottal folytatott be­szélgetéséről- Sok minden igen érdekesnek bizonyult Rzeszewska asszony pénze is, amelynek mintegy 200 000 zloty összegben fedeznie kel­lett a fia lakását, de érde­kesnek látszott az ifjú Po- tulicki dicsekvése is, mely szerint annyi pénze lesz mint a szemét, és akkor lu­xuskocsit vehet. Másrészt különös az ő kapcsolata Ligmannal, a rejtélyes kis csomag átadása a rablást megelőző napon, a Varsót bárokkal kombinált kései mulatozás és a Ligman ál­tal vásárolt robogó — mind1 ez logikus egésszé forr ősz- sze: közösen rabolták ki q kincstárat. Most pedig ez aa ötvenezer zloty™ (Folytatjuk? 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye íúmm kidé.? " Fordította: Szilágyi Szabóid

Next

/
Thumbnails
Contents