Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-05 / 130. szám

Az ÉVM figyelmébe Miért késik a fehérgyarmati téglagyár építése ? Köztudott, hogy építő- anyagellátás tekintetében Szabolcs-Szatmár szinte teljesen megyén túli „im­portra” szorul. Annak elle­nére, hogy a megye terüle­tén három téglagyár is mű­ködik, ebből az igen fontos, szinte nélkülözhetetlen építőanyagból sem vagyunk önellátók. Pedig van agya­gunk is bőven, csak kapa­citásbővítésen múlik, hogy legyen téglánk. Reménytkeltést jelentett annak idején a hír; automa­ta téglagyár épül Fehérgyar­maton évi 48 millió téglaka­pacitással. Hiszen ez már — a régiek teljesítményével is számolva — hosszú távon kielégítheti majd a megyei szükségletet­Azonban az örömbe ha­marosan egy kis üröm is vegyült, amikor a gépek, berendezések késedelmes szállítása, a különböző ki­viteli módosítások és az al­vállalkozók huzavonája miatt az átadási határidő el­tolódására került sor. Ezek szerint az új téglagyár üzembe helyezésére csak a jövő' év tavaszán kerülhe­tett volna sor. A generál- kivitelező megyei építőipari vállalat előrelátásának, (hi­szen a téglaellátás problé­máinak mielőbbi megoldá­sában elsősorban érdekelt) a dolgozók terven felüli vál­lalásainak köszönhető, hogy az átadási határidő végül is ez év végére módosult. Az átadási határidő azon­ban mégis veszélyben van: Az ÉVM Fűtőberendezési Vállalat (FŰTÖBER) nem alkalmazkodik az eredetire módosított átadási időpont­hoz; csak a jövő év elejére hajlandó leszállítani a sze­relést végző CSÖSZER-nek a kazánház füst-, gázelszívó berendezésének egyes ré­szeit. (Ahhoz, hogy a mun­kát zökkenőmentesen vé­gezhessék, legalább novem­ber 30-ra kellene átadni.) Most újra folyik az alku és a huzavona — tárcán belül. (ÉVM vállalat a be­ruházó és az alvállalkozó is.) Erre a határidőre a FŰTÖ­BER csak 25 000 forint sür­gősségi felárért hajlandó le­szállítani a berendezés vita­tott részeit. A beruházó — az ÉVM Hajdú—Szabolcs megyei Tégla- és Cserép­ipari Vállalat — még vona­kodik, hogy megadja-e? Nem tudni, miként vég­ződik a vita; határidőre, avagy később adják át az új gyárat? Termel-e téglát már 1969 első hónapjában, vagy csak esetleg hónapok­kal később? Mielőtt dönte­tnének, nem árt egy kis számvetést készíteni. Egy hónap alatt a gyár négymillió kisméretű téglát képes előállítani, amelynek a termelési értéke kétmillió forint. Ezt a téglamennyisé­get távolabbi országrészek­ből kell ide szállítani, tete­mes fuvarköltséggel, feles­leges kiadással terhelve a népgazdaságot. És mindez egy tárcán be­lüli 25 000 forintos plusz nyereség reményében, a vállalati önállóság mezébe öltöztetve, félredobva fon­tos népgazdasági érdekeket. Jó lenne, ha az ÉVM mielőbb megtenné a munka meggyorsítását eredménye­ző intézkedéseket, s mind­két fél számára kedvezően lezárná ezt a terméketlen vitát. Tóth Árpád Hej, közlekedés, szabolcsi közlekedés... At éjszakai vonatok álta­lában zsúfoltak. Különösen az a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka. Aki ülni akar, annak nagyon ügyes­nek kell lennie. A „kiérdemelt" féldecik Színhely a Nyíregyházá­ról késő este Budapestre in­duló személy. Az első osz­tályú kocsi átjáróház, akik másutt nem találtak ülőhe­lyet, azok itt még megpró­bálják. Végső esetben ráfi­zetik a különbözetet. A kér­déses pillanatban még van két szabad hely, amikor egy aktatáskás, fél spicces férfi lép az éppen ott-tartózkodó jegykezelőhöz: — Tessék mondani. Le lehet ide ülni? — mutat az egyik ülésre. — Persze — bólint a jegykezelő. — Feltéve, ha ide szól a jegye. Ha nem, akkor rá keU fizetni, — És mennyit? — érdek­lődik az utas. — 24 forintot. Amaz megcsóválja a fejét. — Az drága. Azért a pénzért én reggel sok-sok féldecit kapok. És ezzel kiment, egész éjjel a peronon álldogált. És reggel boldogan hajtotta fel egymás után a „megérde­melt” féldeciket. Legendák Szabolcsról Azért sokszor bosszantó, hogy a fővárosban vagy az ország bármely más részén ilyeneket hall az ember: na persze, hát ilyen Szabolcs. És öntik a jelzők tömkele­gét: „Sötét Szabolcs”, „el­maradott Szabolcs”. Régi közmondás : meg kel] nézni, ki mondta. Én inkább azt kutattam, miért mond­ta! Egy pesti közlekedési szakemberrel beszélgettem Pesten. Egyszerre csak azt mondta: — Persze maguknál ott más a helyzet. Mert ugye a rossz utak igazán lehetet­lenné teszik a közlekedés gyors fejlődését. Hiszen azok a derékszíj nagyságú kövesutak... Félbeszakítottam és gyor­san rákérdeztem: — Mondja kérem, mikor járt utoljára Szabolcsban? Kicsit gondolkodott, talán csodálkozott is. — Tíz éve. — Nem akartam megsér­teni. Csak magamban mo­solyogtam. Rendetlen menetrend Általában úgy tartják, hogy az újnak mindig jobb­nak kell lernt, mint a régi­nek. Hiszen azért új! Csak nehogy rászóljon az ember. Nézem a kisvasút új me­netrendjét. És egyszerre: a Dombrádról Nyíregyházára közlekedő reggeli vonat 6 óra 32 perckor érkezik Her- minatanyára, ahonnan pon­tosan egy perccel előbb el­megy a másik szerelvény Balsa felé. S mit tesz az, aki mondjuk Nagyhalászból ép­pen Balsára jár dolgozni? Nem tehet mást, mint elin­dul otthonról hajnali 4 óra­kor, hogy Hermtnatanyán átszállhasson a 6 óra 31 perckor induló balsaira. És mindezt azért az egyetlen percért! A másik már legenda! A Nyíregyházáról Dombrác! fe­lé induló 18 óra 33 perces szerelvény pontosan 62 per­cet vár Hermipatanyán Hogy semmi értelme nincs ezt valószínűleg azok is tud­ják, akik a menetrendet csinálták, hiszen nincs sem ellenvonat, s Búj harmadik állomásának sincs olyan forgalma, ami miatt érdemes várni. Mégis így van. S hogy nincs kézzel fog­ható oka a hasztalan várás­nak, hát maguk az utasok találtak ki egyet. Persze alig hihető, hogy a vasút védel­mére. Hiszen, mint a „le­genda” tartja, azért kell itt várni, mert Herminatanya után a kisvonat Dombrádig már csak három helyen áll meg: állomáson, megállóhe­lyen és... esetleg a nyílt pá­lyán! (Horváth S. János) Július Mól új tsz családi pétiek Ötvenmillióval több juttatás BESZÉLGETÉS AZ SZTK MEGYEI IGAZGATÓJÁVAL A párt IX. kongresszusa a szövetkezeti parasztságot érintő egész sor szociális kérdés továbbfejlesztésére tett javaslatot, ami általá­nos helyeslést váltott ki. Egyik javaslat, a családi pót­lék gyakorlati rendezése ez év július elsejével kerül megvalósításra. A vonatko­zó új rendelet szabályairól, a megyét különösebben érin­tő* * kérdéseket tettünk fel dr. Nagy Károlynénak, a társa­dalombiztosítási igazgató­ság megyei vezetőjének. Magasabb korhatár — Különösen érdekli a tsz-ek tagságát, milyen vál­tozás van a gyermekek kor­határát illetően, s milyen arányban változik a pótlék összege? — Az eddigi rendelkezé­sek szerint tsz-szülőknek csak abban az esetben járt családi pótlék, ha legalább két, 14 éven aluli gyermeket tartottak el. Az új jogsza­bály szerint a tsz-tagok gyermekeik 16 éves koráig jogosultak pótlékra. De amennyiben a gyerek to­vábbi tanulmányokat foly­tat, 13 éves koráig illeti meg a szülőket családi pótlék, ha ennek egyéb feltételei is fennállnak. Családi pótlék továbbra is legalább két gyermek eltar­tása után jár. Egy után csak egyedülálló tagok kaphatnak pótlékot; továbbá azok a szülők, akiknek gyermeke testi vagy szellemi fogyatko­zásé vagy huzamosabb be­tegség miatt állandó ápolás­ra szorul. A családi pótlék Összege két gyermek után eddig ha­vi 140 forint volt. Tehát az- egy gyermekre jutó rész 70 forintot tett ki. Ez év július 1-től két gyermek esetében gyermekenként 100, összesen tehát 200 forint. Három gyermek után gyermeken­ként 120, együttesen 360 fo­rint havonta. Minden to­vábbi gyermek után 120 fo­rint. A rendelet módosításának ez a része a megyében, az előzetes felmérések alapján 5—6 ezer családot érint, sa felemelt juttatás mintegy 50 millió forintot jelent. Fettételek — Milyen követelményt támaszt az új rendelkezés a szülőkkel szemben? — Azok a rendelkezések, amelyek a családi pótléknak a szülőktől megkívánt fel­tételeket szabályozták, nem változtak. Tehát marad az, hogy a tag a tsz-ben az elő­ző naptári évben 120, tíz­órás munkanapot, illetőleg az anya legalább 80 tízórás munkanapot teljesítsen. Megmarad az a szabály is. hogy amennyiben kevesebb a teljesítmény, annak ará­nyában csökkentéit időtar­tamra jár a családi pótlék. Az a tag például, aki az előző évben 90 munkanapot dolgozott a közösben, a kö­vetkező év január 1-től kezdve 9 hónapon at jogo­sult családi pótlékra Más tsz-be történő átlé­pés esetén a régi és az új tsz-ben teljesített munkana­pokat egy-egy naptári éven belül össze kell adni. Újonnan belépő tagok a belépés naptári évében a 120 (nők 80) munkanap tel­jesítését követő hónap első napjától kezdve megkapják a családi pótlékot. Ez eset­ben tehát nem az előző év, hanem a belépés évének a munkateljesítménye irány­adó. — Hogyan alakul a hely­zet öregségi járadékos szü­lőknél és egyszerűbb szövet­kezetek, társulások tagjai­nál? — Eddig a havi 260 fo­rintban részesülő járadékos tsz-tagok nem voltak jogo­sultak gyermekeik után csa­ládi pótlékra. Ezután az ilyen szülők is ugyanolyan mértékben kapnak családi pótlékot mint a rendes tsz- tagok vagy a nyugdíjasok. Ez a módosítás Szabolcs- Szatmár megyére nézve igen jelentős, mivel körülbelül 3200 járadékos él itt. Közü­lük mintegy 2500 az olyan család, akik az új jogsza­bály alapján családi pótlék­ban részesülhetnek. — Az egyszerűbb szövet­kezetek, társulások tagjai eddig ugyancsak nem része­sültek családi pótlékban. Most a jogosultságuk meg­állapításához az szükséges, hogy az előirt szabályok alapján az SZTK megyei igazgatóságával megállapo­dást kössenek, és a tagjaik rendelkezzenek a szükséges — közös munkában eltöl­tött — munkanapokkal. Sa pótlék összegét illetően a tsz-tagokra vonatkozó ren­delkezések érvényesek. Időben fel kell készülni — Vannak-e olyan feJcd%. tok, melyeket előre el kel! intézni, és melyek azok? — A rendelet jó végrehaj­tása érdekében a tsz-ek SZTK ügyintézői részére tanfolyamot szerveztünk, melynek fontosságára ez­úton is szeretnénk a figyel­met felhívni. Az ügyinté­zőknek az eddiginél is pon­tosabb és gyorsabb munkát kell végezni, hogy a jogo­sult szülőknek ne kelljen indokolatlanul reklamálniuk. De nagyon fontos az is, hogy a tsz-szülők a gyer­mekekre vonatkozó hatósá­gi okmányokat, anyakönyvi kivonatokat már most kezd­jék meg beszerezni, nehogy a tanácsoknál emiatt feles­leges munkatorlódás kelet­kezzen. A családi pótlék iránti igényt a tsz irodáján kell benyújtani, ahol az ügyin­téző kitölti a nyomtatvá­nyokat és továbbítja megyei igazgatóságunkhoz — fejez­te be a kérdéseinkre adott válaszokat az SZTK megyei igazgatója. Asztalos Bálint A Pátroha—Nyírtass közötti útkereszteződés előtt csőr­lővel állítják fel a Szovjetunióból érkező második béke vil­lamos távvezeték egyik tartóoszlopát. Hammel J. tel*; a= A békétlen család Egy család pereskedni kezd. A fiú pereli az apját egy Skoda gépkocsiért. Az az övé — így a fiú, — megdol­gozott érte. De az apa nem adja, mondván, semmi kö­ze hozzá. Két hónapja még békes­ségben éltek. ★ AZ ANYÓS: — Nem volt itt semmi baj. De nem tu­dom, mi történt. Csak azt vettem észre, hogy a fiam dünnyögött rám. Nem mond­ta meg, miért. Azután az uram észrevette, hogy a bo­rotvás készletből eltűnt a fiú munkakönyvé. Ezek szökni akarnak — mondja nekem. A legelső, hogy visz- szavettem tőlük az autó me­netpapírját. A fiam ki akart tolni a szobából, én meg be­törtem az ajtó üvegjét. Kér­deztem a fiamat, miért men­nek el? Üj életet megyünk keresni — ezt válaszolta. Hát a miénk nem volt jó nekik? A FIATALASSZONY: — Március végén esküdtünk össze. Nem akartam temp­lomba menni, de a békesség kedvéért mégis megtettem. Nem szoktam templomba járni, Jóska súgta, mikor mit kell tennem. Nem tu­dom, van-e isten, vagy nincs, de nem is érdekel. Édesapám nem jött el az es­küvőnkre, a templom miatt. Mind a kettőnknek nagyon fájt, de nem haragudtunk rmacta egymásra, igaz, nem is beszéltünk róla. A FIŰ: — Templomba én is a szüleim kedvéért men­tem addig is, de sokszor új­ságot olvastam. Nem tudom, van-e isten, ezt én nem tu­dom eldönteni, de a temp­lomot nem szeretem. De egy­szer még kibírtam. Aztán nem akartunk mi nagy la­kodalmat, mondtuk is, jó lesz egy szerény vacsora a Koronában. De ők egész fa­lura szólót akartak, mert ugyan mit mond Kállósem- jén, ha a legjobban menő kőműves se csinál lakzit egyetlen fiának? A tűzoltó­szertárban, sok vendéggel, zenésszel... Mikor vége lett ennek a cirkusznak, akkor célzásokat tettek rá, hogy ezt is ki kell még fizetni, azt is... A feleségem mondta, ad­jam oda a menyasszony­táncból kapott pénzt, csak ne említsék már többet. AZ APA: — Nem kellett nekünk az ő pénzük, csakhát akkor kiköltekeztünk. Húsz­ezer forintba került a lako­dalom, ebből tízezer forin­tot a római katolikus temp­lom tatarozására vettem föl. De felvettem volna, akár­mennyit. adnak. Azt hittem, megcsinálom a fiammal. Mert addig a fiam volt a se­gédem. Semjénben nincs egyik kőművesnek se segéd­je. Szorgalmas, dolgos gye­rek, nem mondom. Aztán el­ment a ktsz-hez. öreg va­gyok már ahhoz, hogy a templom tatarozását megcsi­náljam, kölcsönmunkások után szaladgáltam, szabad szombatokon dolgoznak. A FIATALASSZONY: — Toldani akartak a házhoz, fürdőszobát, nyári, meg mo­sókonyhát... Húsvét előtt, tésztacsináláskor célzott rá az anyósom, hogy egy kasz- szén vagyunk, adjam oda a takarékban lévő pénzem az építkezéshez. Nem adtam, mert azt én bútorra tettem félre, meg arra kaptam. Ez­után változott a helyzet ott­hon, semmi se volt jó. A heverő, amin aludtunk, kes­keny volt, de nem engedték kihúzni. Amit csináltam, az sose volt jó az anyósomnak, mindenre megjegyzést tett. Húsvétkor nem mentünk el a templomba, ebből aztán lett egy nagy veszekedés. Az anyósom mondta, hogy az 6 házában ő parancsol, s ő olyan gyereket nem tűr, akik még templomba sem járnak. Menjünk, de azonnal. így volt, és másnap lakás után néztünk. AZ ÁNYOS: — Hogy én mindenbe belekötöttem? Nem kötöttem én. Meg hogy az esküvő másnapján a me­nyecskének ásózni kellett? Hát munka nélkül nem le­het megélni. Itt megvolt mindenük, a készbe kerül­tek, miért nem volt jó ez nekik? A fiamat meg na­gyon szerettem. Sosem kér­deztem. hová teszi a pénzét, az apjával versengve dugtuk a százasokat neki, az autóra most költöttünk ezreket, ha kellett valami, mindig meg­vettük... Hát lehet hogy na szerettem volna? A FIÜ: — Mindig apám­nál dolgoztam, fizetést sosem kaptam. Azt mondták, a ke­resetemből autót vesznek. Dolgoztam, ahogy csak tud­tam. Tavaly apám leesett az állványról, nem tudta foly­tatni a munkát. Még akkor katona voltam, s még a ju- talomszabadságomat is arra áldoztam, hogy befejezhes­sem a felvállalt épületeket. Meg az eltávozásokat, pihe­nőnapot, mindent, mikor más szórakozott. Mégis, ha zsebpénz kellett. félóráig prédikált hozzá anyám. Megdolgoztam a gépkocsiért, s ha nem adják szép szóval... A FIATALASSZONY: Az igaz, hogy megvolt minde­nünk, de állandóan csak parancsolgattak, meg minde­nért úgy kellett pitizni, akár egy kiskutyának. Eljöttünk, albérletben lakunk, most még nincs semmink, — de nyugodtak vagyunk. Csak azért a három hétért kár, amit otthon töltöttünk. Kun lstvá«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents