Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
fS>88. Június 38. ITELCT-MÄG^AHÖRSZAa «. «Mat Csökkenő munkaidő — örömökkel és gondokkal Ők, az alkotó munkások Jónás Imre Kaczur András Juhász József Bodnár László Molnár Miklós brigádvezető v Oláh Béla Kertész István Dienes Sámuel Filó Központi fűtés, gáz, hideg-meleg viz. Ahol nincs; óhajtják, ahol van; semmi kincsért nem válnának meg tőle. S hogy hol és mikor lesz, az az öntödei Vállalat kisvárdai gyáregységének dolgozóin is múlik. A hajdani kis műhely most majdnem ezer embert foglalkoztat. Legtöbbjük azon munkálkodik, hogy legyen alkatrész a víz és gáz bevezetéséhez, s minél több radiátor a központi fűtéshez. J úlius elsejével ismét több, mint százezer embernek lesz rövidebb a munkaideje; hetente 4 órával, havonta két teljes műszakkal. 1970-ig pedig általánossá válik majd Magyarországon is a rövidített munkahét, a 44, a 42, a 40 órás munkaidő. Ennek örülhetünk persze, és örülünk is. Kivált a többgyermekes családanyák: így több idejük jut a családra. A fiatalok is: több időt tölthetnek sporttal, szórakozással. Az elégedettség jó érzés, nem illik megkeseríteni, ám a hosszú hétvégek sorozata előtt, talán mégis érdemes lenne tisztázni néhány dolgot. Itt van rögtön egy kérdés: miért csak most, a harmadik ötéves terv derekán jutottunk el idáig, miért csak napjainkban kezd általánossá válni nálunk is a csökkentett munkaidő? Köztudott, hogy jó pár országban, már régebben áttértek a rövidített munkahétre. Van, ahol már rövidebbre is, és általánosabban. Az NDK-ban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, s majd mindegyik nyugat-európai országban. Ha erre a kérdésre keressük a választ, előbb kétségtelen néhány objektív indokot kell megemlítenünk. Ilyen például az, hogy Magyarország alapvető ipari nyersanyagokban elég szegény, tehát a megtermelt nemzeti jövedelem tekintélyes részét anyag- vásárlásokra kell fordítanunk, kevesebb jut tehát például a műszaki fejlesztésre, mint olyan országban, ahol nyersanyagokat nem kell külföldön vásárolni. Vagy előbb ipart kell építeni, hogy egyáltalán legyen hol munkaidőt csökkenteni. Ezzel nagyjából a második ötéves terv elejére végeztünk. Mindezekből pedig máris világosan kitűnik, hogy a csökkentett munkaidő nem elhatározás dolga, korántsem múlik a vezetők jó vagy rossz indulatán, akár az ország, akár egy-egy vállalat vezetőiről van is szó. Tehát a 44 órás munkahét nem adomány, hanem következmény. A gyarapodó nemzeti jövedelem, a fejlődő technika, az ésszerű üzemszervezés, az olcsóbb termelés, az elad- hatóbb gyártmányok létrejöttének következménye. Ezekhez a feltételekhez pedig valamennyiünknek köze van! lyfost majd, amikor a 1 vállalat vezetősége bejelenti : elsejétől csökkentett ELŐZMÉNY Egy hazai vendéglátóipari üzemegységben (azelőtt: kocsma, vendéglő, étterem, resti), égj' pohár szódavizet kértem. A főpincér végigmért, és néhány kérdést tett fel nekem, őszinte feleletet várok — mondta. — Mi jellemzi mai gazdasági életünket, nos? — Az új mechanizmus — vágtam rá. — Miből él az üzletvezető és a személyzet? — Az üzletmenetből fakadó bevételből. — Mi jobb: a Chandon pezsgő, a tokaji szamorodni, vagy a szódavíz? — Embere válogatja. £n szódavizet kérek. — Becsületes magyar embernek tartja ön magát? — Igen, azt hiszem. t' •— Téved, kedves vendég. munkaidőt vezetünk be a gyárba — gondolkodjunk el egy pillanatig azon, hogy mit tettünk, személy szerint ennek a lehetőségnek a megteremtéséért. Nem kell hálatelt szívvel köszönetét mondani a „főnöknek”, legyünk önmagunkhoz udvariasak csupán — ha van miért —, köszönjük önmagunknak, hogy idáig jutottunk. De esetleg feddjük is meg önmagunkat tüstént, hogy csak most jutottunk idáig. Ugyanis, ha a munkaidő minden percét kidolgozzuk mindig, ha mindig kon. centrálunk a munkára. a drága idő alatt nem Készítünk hibás árut, ha támad egy ötletünk, újításunk, találmányunk, azt szenvedélyesen végighajtjuk a megvalósulásig — akkor az a nemzeti jövedelem nem gyarapodott volna hamarabb a kívánt mértékre? Ha a tervező pontosabban tervez, az anyagbeszerző jobb anyagot szerez, s időben, a karbantartó lelkiismeretesebben javít, a szövőnő csak elsőosztályú anyagot sző, a külkereskedő frissebben tájékozódik a világpiaci helyzetről, s egyáltalán mindenütt mindenki — vezetésben, kivitelezésében — pontosabban, jobban teszi dolgát, akkor azért az ország objektív gazdasági nehézségein is hamarabb, könnyebben túljutunk. A rendelet lehetőséget ad a vállalatoknak a 44 órás munkahét bevezetésére — mert már megteremtettük országos méretekben ennek anyagi alapját, s az igazság az, hogy alig akadhat olyan vállalat, amelyiknek ne lenne tarsolyában a szükséges tartalék, hogy élhessen ezzel a lehetőséggel. Persze a rendelet — bölcsen — feltételekhez köti az átállást: nem csökkenhet a termelés, s nem csökkenhet a dolgozók fizetése sem. Ezzel ösztönöz arra, hogy a meglévő, már megtermelt tartalékokat felszínre hozzák a munka' dő- csökkentés érdekében. Mindebből következik, hogy a munkaidő rövidítése nem lehet tétel a kiadások, a veszteségek között. A munkaidő csökkenté- sének vannak azonban más, nemcsak gyárakon múló feltételei is. Ilyen például a több szabad idő helyes felhasználásának gondja. Azt írtam az előbb: örülnek a többgyermekes háziasszoön fúrja az új mechanizmust Kitámolyogtam a vendéglátó- ipari üzemegységből. DRÁGÁBB A CHIANTI- NÁL Nem akarok igaztalan s illúziókeltő lenni. A szódavízivók ellen a kapitalizmus is védekezik. Például Bécs- ben egy pohár szódavíz vagy pohár narancsszörp ára között alig van különbség. Itáliában a szódavíz drágább, mint a vörös bor, a chianti. A kapitalista világban még a levegőt sem adják ingyen. Hát még mennyit kell fizetnie annak, aki ilyen-olyan kedvtelésből kétfejű borjú akar lenni! Egyszer megkérdeztem egy nyugati nagyvendéglőst, van-e nála bevételi terv? Ezt felelte: — Nálam ilyesmi nincs, de nyok az otthoni több időnek, mert többet törődhetnek a családdal. Törődjenek is, de hogyan? Úgy, hogy most többet mosnak, többet főznek, többet takarítanak? Ez nem lehet cél. Legyenek többet a családjukkal, de ne dolgozzanak többet a családra. Többnyire — vagy előbb-utóbb — több lesz a szabad ideje a férjeknek is: tehát segítsenek többet az asszonyoknak. S ez vonatkozik a serdültebb ifjúságra is. Persze, intézményesen kötelezettségeink is vannak. Javítani kell még jobban az ellátást, hogy a szabad időből kevesebb menjen keresgélésre, esetleg sorbaállásra. Javítani kell a szolgáltatásokon : mennyiségben, minőségben helyenként az árakban is. A patyolattól, a takarító vállalatokon keresztül a vendéglőkig. Az első félévi tapasztalatok közé tartozik pl., hogy a nagyobb élelmiszervásárlások áttevődtek péntek estére. Erre a kereskedelemnek számítania kell, egyre jobban. Van más jellegű tapasztalat is: közismert, hogy nálunk az ünnepi hangulat — két szabadnap együtt — szinte azonos egy nagy étkezési sorozattal. A számok bizonyítják: a húsfogyasztás 10—15 százalékkal nőtt, a szabadszombatok megszaporodása óta. Vagy mondjuk: most több idő jut a fiatalabb korosztálynak sportolásra, szórakozásra. De vajon van már elég sportpálya, uszoda, tánchely, turistaszálló (olcsó)... és így tovább. A több szabad időt művelődésre is fel lehet használni — kézenfekvő: gyorsítani kell ennek szervezését, a jó alkalmak megteremtését. ff gaz, ma még nem je- lentkeznek nagymértékben ezek a teendők, megfontolni valók — gyárkapukon kívül — de 1970-ig, amikor már a csökkentett munkaidő általános lesz — fel kell készülni minderre. És a munkaidő fokozatosan tovább csökken, a nemzeti jövedelem gyarapodásával, a technika fejlődésével, a munkafegyelem és a szervezettség fokozódásával (ugyanis rövidebb idő alatt ugyanannyit, vagy még többet végezni, ahhoz nagyobb fegyelmezettség is kell). — Dehát elég a gondokból, ahol már megdolgoztak érte, ott élvezzék minél kellemesebben, hasznosabban a szabadszombatokat. aki azt nem teljesíti, az repül! Ebből láttam, hogy kicsi a világ, s az sem fenékig szódavíz. RAVASZDI MÓDSZEREK Becsületes magyar ember akartam lenni. Beültem tehát egy üzemegységbe, jött a pincér, kezébe nyomtam egy tízest, mondtam: tegye el, ez a magáé, mindössze egy pohár szódát hozzon érte. És hozott. Meglehet, hogy a pincér magában oktondinak nézett, de semmi esetre sem kétfejű borjúnak, ö mosolygott, nekem szemem se rebbent, úgy, fogtam fel a dolgot, mintha ezt a szódát Bécsben ittam volna, felárral vásárolt valutáért Jobb trükk után vágytam. Betelepedtem egy másik üzemegységbe. Hanyagul elvetettem magam egy székben, fejemen hagytam a kalapoDekákhól í ízezer mázsák Műszakok, brigádok váltják egymást a két öntödében. Etetik a folyton éhes kupolókat, megcsapolt testükből előre elkészített formákba kényszerítik az előtörő izzó vasfolyamot. Évente már százezer mászás tételekben jegyzik a megmunkáló műhelyekbe bekerülő öntvény súlyát. Ha darabonként is nyilvántartanák, ott már csillagászati számokat kapnának, hiszen a víz- és gázszerelésekhez szükséges apró öntvények súlya a dekánál kezdődik. Ilyen apróságokhoz készít formát az egyes öntödében a Kossuth-brigád. A vasbetontetős csarnok levegőjét kintről a nap, belülről az izzó vas, a felhe- vült formaszekrények és a füstölgő-gőzölgő öntőhomok hevíti. A félmeztelenre vetkőzött emberek arcán, hátán patakokban folyik le a veríték, hektószámra fogy a szóda. Pedig már enyhült a hosszan tartó kánikulai meleg. Amikor Nyíregyházán 34 fok volt a rekord, Kisvármat. Körülbámészkodtam, mint aki jobb helyekhez van szokva. Jött a pincér és én idegen nyelven kértem a szódavizet, spriccelő mozdulatokkal és bárgyún. A pincér meghajolt elsietett és hozta a szódavizet. Nyájasan mondta: „Please, Monsieur, Sodawasser!” Hát igen kérem, akinek néhány dollár lapul a zsebében, az nálunk már akár szódavizet is ihat. Na még egy trükk. Beültem az üzemegységbe, kitettem az asztalra egy amerikai cigaret- tás dobozt, amelyben tizenkét Fecske lapult. A pincér, miközben a szódát kértem, rápillantott a dobozra és mivel látta, hogy nem akárkivel van dolga, örömest hozott egy pohár szódát. További trükkjeimet nem leplezem le. Elvégre ezentúl is szódát akarok inni. Ott dán két fokkal mértek többet. Hogy a csarnokban menynyi volt akkor? Nem mérték. Csak érezték. „Nagyon meleg volt Jól jött az a kis eső”. Gyorsaság, figyelem Talán nem is értek rá hőmérőzni. Mert a formázás figyelmes és mégis gyors munkát igényel. A lávaként folyton ömlő vas gyorsan megtölti a kész formaszekrényeket, s olyan alakot vesz fel, amilyet ők készítenek. Ha hibás a forma, hiába az öntők minden igyekezete, selejt lesz belőle. Rámolás után vihetik vissza a kupo- lóba, s kezdhetik előlrőL A selejt most is közel jár a megengedetthez. „Pedig másként is lehetne...* Az okokat is sorolják: „Nem mindig egyenlő a mintahomok nedvessége”. „Gyakran változik a minősége is.” Más: „Nem gondoskodnak kellő időben a megkopott mintalap tüskék és az illesztő csapok cseréjével.” És így tovább... A kotyogó tüskék és csapok miatt gyakran selejtté válik az egész szekrény tartalma. Elég egy milliméteres eltolódás is. De sexejtet okoz a túl „hideg”, vagy a túl meleg vas is— Az egyik kupolót nemrég átalakították. Vasárnap csinálták, még a brigádból is volt segítség. Most kísérleteznek vele, de ha beválik... Csak salakmenes vasat ad majd, és a hőfokingadozás is csökken. Ugyanakkor nő a teljesítménye. Rákapcsolni tudni kell „Több formaszekrény kell majd, újra rá kell majd kapcsolni.” Bíztatásért persze nem megy a brigád a szomszédba. Tavaly is vállalták a pluszmunkát, amikor a kettes öntöde lemaradt. „Egy műszakban páronként öt-tíz szekrénnyel készítettünk többet mint László Lipcsei Ferenc máskor. Aztán dolgoztunk vasárnap is.” A nagy nekibuzdulás eredményezte, hogy terven felül 20o tonna temperöntvény készült A gyáregység is jól járt, mert túlteljesítette a tervet, meg a népgazdaság is, mert valutát kap az öntvényekért És ha kell, segítenek aa öntőknek is. Hiszen „nenj állhat meg a munka, ha beteg lesz valaki, vagy kivesd a szabadságát.” Sorra kerül mindenki. „Néha hárman is „beugrunk”, hogy fennakadás ne legyen.” A szocialista címet már háromszor kapta meg a brigád. Év végére negyedszer is meg akadják szerezni. A teljesítménnyel nincs is probléma. Az elmúlt hónapban száztíz volt az átlag. A fegyelemmel sem volt baj az idén. (Tavaly az egyik brigádtagot figyelmeztették, mert már gyakran a pohár fenekére nézett) A baj inkább az, hogy a legtöbben vidékiek. Dögéről, Papról, Laskodról, Tisza- kanyárról járnak be. (Igaz, hogy a brigádvezető helybeli, egynek meg motorkerékpárja van, de a többi kerékpárral, busszal, meg gyalog jár.) Van ugyan már aki beköltözne Kisvárdára, ha lakást kapna és a feleségét is el tudná helyezni. De hát Kisvárdán nehéz elhelyezkedni a nőknek, és a lakás — szinte reménytelen. Akinek pedig már saját lakása van, az nem szívesen válik meg tőle, mert Kisvárdán hasonlóért háromszoros árat kémek. így aztán marad a bejárás és a feleségnek a háztartás, vagy — ha érdemes — a tsz. Pohár sör és zeneszó Július elsejétől a gyáregységben is csökkentik a munkaidőt, s minden második héten szabad lesz a szombat A fő téma ez most a brigádnál is. Van aki még kételkedik a sikerében, de a legtöbben bíznak benne és örülnek. Hiszen több időt tölthetnek otthon, a családdal. S egyszer végre sor kerülhet már egy ismerkedési est megrendezésére is valamelyik szabad szombaton. Pár pohár sör és zeneszó mellett, családiasán, ahogy ők mondják. Tóth Árpái Please, monsieur, Sodawasser!
