Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-22 / 145. szám

Jl.I dWaf KISLET-MAGYARORSSÄä IS68. Június 92. 4 Saigonban találat érte az új amerikai főparancsnok vezérkarának körzetét Saigon (MTI): A péntek reggeli távirati jelentések szerint a dél-viet­nami felszabadító népi fegyveres erők tüzérsége péntekre virradó éjszaka — május 5. óta — a 28. hatásos tűzcsapást mérte ,a főváros stratégiai fontosságú ob­jektumaira. Az eddig még töredékes beszámolók szerint tíz 107 milliméteres és 122 milliméteres rakétalövedék vágódott be a Tan Son Nhut-i amerikai légitámasz­pontra. Gia Dinh katonai körzetében, s a hazafiak jól irányzót' aknákkal hozták tudomására jelenlétüket Creighton Abrams tábornok­nak, az új amerikai főpa­rancsnoknak is. Az amerikai vezérkar főhadiszállásának térségében — a Reuter jelen­tése szerint — több lövedék robbant. Nem vesztett hevességéből az általános tüzérségi offenzí. va az ország távolabbi vidé­kein sem. A hazafiak tüzér­sége az éjszaka folyamán 82 milliméteres aknákkal és 130 milliméteres ágyúlövedékek­kel alaposan „megdolgozta” Nha Trang repülőterét, Dong Ha katonai körletének berendezéseit és Quang Tri tartomány amerikai utánpót­lási raktárait. A dél-vietnami főváros Cay Thi kerületében tovább hullámzik a harc a hősiesen kitartó partizánegységek és a rohamot rohamra vezető amerikai és dél-vietnami osz­tagok között. A Giai Phong (felszabadítás) hírügynökség jelentése szerint a gerillák eredményesen védelmezik a városrészben kiépített hídfő­állásukat a dél-vietnami ten­gerészgyalogosokkal és légi úton szállított amerikai ka­tonákkal szemben. Az AFP úgy értesült, hogy az amerikai hadvezetésnek nem sikerült feltartóztatnia a gerillák további beszivár­gását. Külpolitikai összefoglaló gji Újabb nagy manőver kezdődik az amerikai elnökjelölíségi küzdelemben II Holnap választások Franciaországban r „Ha elnökké választanak, kormányomnak saját prog­ramja lesz, saját árnyalatok­kal, távlatokkal és célkitűzé­sekkel.” Ez a kijelentés Hu­bert Humphrey amerikai al- elnöktől származik és úgy értékelhető, mint új fejezet az elnökjelöltségért folyó küzdelemben. Hupmhrey, mint ismeretes, „Johnson je­löltjeként” vett eddig részt a kampányban, miután az el­nök március 31-én hivatalo­san és „visszavonhatatlanul” lemondott saját jelöltségéről. Most az alelnök az amerikai sajtóklub-nyilatkozatával megkezdte politikájának óva­tos, de félreérthetetlen elha­tárolását, a Johnson admi­nisztráció eddigi vonalától. Hangoztatta, hogy a vietna­mi nép szabad önrendelkezési jogához kell a tárgyalások­nak elvezetnie, hogy Viet­nam sohasem lehetett katonai megtorlás tárgya és hogy „minden külső beavatkozás nélkül” kell a vietnami nép­nek a saját sorsát elrendez­nie. Ezután jogos a kérdés: va­jon Humphrey Johnsonnai összejátszva próbálja-e mosí összezavarni a választási hadrendeket, hogy kifogja a mindinkább esélyes republi­kánus jelölt Rockefeller vi­torlájából a szelet, vagy pe­dig valóban a politikai ön­állósodás útjára lépett-e? Az első kommentárok megoszla­nak a kétféle lehetőség kö­zött. A Reuter washingtoni tudósítója úgy véli megtör­ténhet, hogy Humphrey ön­állósodása lesz az ürügy, amelynek segítségével John­son visszavonja március 31-i nyilatkozatát és a demokra­tapárti konvención „elfogad­ja” a jelöltséget, ha a kül­döttek többsége azt így óhajtja. Péntek este véget ért a hi­vatalos választási kampány Franciaországban, miután a televízió képernyőjén né­hány percre megjelentek a versengő pártok vezetői. Bár már a szavazás befejeztéig a jelölteknek tilos újabb rá­dióbeszédeket mondani, gyű­léseket tartani, plakátokat röplapokat terjeszteni. A vá­lasztás vasárnapi első fordu­lójában megfigyelők nem várnak lényeges eltolódáso­kat a különböző pártokra ju­tó szavazatok arányában. A választókerületek többségé­ben ismét ugyanazok a jelöl­tek állanak egymással szem­ben, akik a múlt év márciu­sában megmérkőztek a sza­vazók bizalmáért. Uj jelen­ség elsősorban a gaulleista párt dühödt antikommunista kirohanása e párt tavalyi mérsékeltebb hangú propa­gandájával szemben. Waldeck Rochet, az FKP főtitkára a választási kampány végén is­mét leszögezte a két legfonto­sabb kérdésben az FKP ál­láspontját: 1. Elsősorban a Francia Kommunista Párt nyugodt és határozott maga­tartásának köszönhető, hogy Franciaországot nem rántot­ták be az elmúlt hetekben egy véres kalandba. 2. Az FKP — a gaulleista párttal ellentétben — nem követeli egyedül a maga számára a hatalmat, hanem egyszerűen csak az őt megillető helyet egy demokratikus egység­kormányban. A KOMMUNIZMUS FELKELŐ NAPJAI A GOELRO-tervtől az atomerőműig 3. Volga anyám Magyar ember, ha nem lát­ta még közvetlen közelről, el se tudja képzelni, milyen folyó a Volga. A mi folyóink méretei ott eltörpülnek. Nemcsak a Volga három ki­lométernyi szélessége miatt, hanem az összhatáshoz vi­szonyítva, amit a hatalmas folyón és azon túl láttam. A kikötő — mintha tenger öb­le lenne. Egyszerre húsz, har­minc, ötven, száz hajó jön és megy, kényelmesen kerüli egymást, köztük hatalmasok is, inert a Volga nemcsak széles, hanem mély is. Benne öt tenger találkozik': a Káspi, a Fehér, a Balti, a Fekete és az Azovi. A GOELRO-terv távlati programjában szere­pelt, hogy Oroszország euró­pai vízrendszerét egyesíteni kell, mégpedig: a vízerőmű­építés, a hajózás, a mezőgaz­dasági öntözés, a halgazda­ság fejlesztése és a termé­szet, a kiima átalakításának összehangolt ökonómiája sze­rint. A nagy mű elkészült, így a hajók — nem véletle- rül Nagy Viziút a neve — a Káspi-tengerről átmehetnek a Fekete-tengerre, vagy fel úszhatnak Moszkváig, illet­ve tovább: a Fehér-tengeren át Murmanszkig, vagy a csa­torna balti ágán Leningrádig, onnan ki a Balti-tengerre, amelyen át szabad az út az Atlanti-óceánba. Leírni és ismertetni, hogy mennyi zsilip és kikötő van ezen a hatalmas viziúton — egyszerűen lehetetlen. Az erőművek duzzasztógátjai mögött vannak a mesterséges tavak és tengerek, amelyek nagysága öt-tízezer négyzet- kilométer között váltakozik. Volgográdban, a hajóállo­más lépcsőin állva és a ha­talmas folyót csodálva egyik ott szerzett ismerősöm, Nyi- koláj Artyomovics Sztyepa- nyin, aki közkatonaként vett részt Sztálingrád védelmé­ben, majd Ukrajna, Magyar- ország és Ausztria felszaba­dításában — harcolt Buda­pesten és Bécsben is — hangjában csengő büszke­séggel és barátságos emberi közvetlenséggel kérdezte tő­lem: — No, hogyan tetszik ma­gának a mi Volga bajtár­sunk? Szép folyó, ugye? — És válaszomat se várva ki­jelentette: — Meghiszem azt! Szép is, nagy is, erős is, okos is. A nagy harcban védett és segített minket. Azután meg belépett a kom­munizmus építőinek sorába. Én mondom magának: nincs a kommunizmusnak még egy olyan derék és lelkes építője, mint a mi Volga baj­társunk... A Volga az orosz embe­rek. különösen a volgográ- diak életében önálló, szinte emberien értelmes életet él. Ugyanúgy dolgozik, alkot, lé­legzik, sóhajt, duzzog, vagy nevet, mint az ember. Fel­adatait naponta megkapja. És naponta teljesíti, mégpe­dig hiánytalanul. A nagy orosz folyó erőművei több mint hétmillió kilowatt tel­jesítménnyel dolgoznak és évente 30 milliárd kilowatt­óra energiát termelnek. Kö­zülük a Leninről elnevezett kujbisevi és a XXII. párt- kongresszus elnevezésű vol- gográdi erőművek egészen mostanáig a világ legnagyobD vizi építményei s egyben víz­erőművei voltak. Mindkettőt 1950-ben kezdték építeni. A volgográdi erőmű építését szó szerint a „harmadik Vol­gái csatának” nevezik, negy­venezer ember és 19 000 kü­lönböző gép közreműködésé­vel készült. Alkotói közül több mint kétezer ember ka­pott kitüntetést, közülük he­ten a Szocialista Munka Hő­sei lettek. Ott, ahol most a 4900 méter hosszú duzzasztó- gát húzódik és a vízerőmű 80 méter magas, hárommillió köbméter térfogatú beton- v'-mbje állja útját a bőm polygő Volgának, abban a térségben, a folyó jobb part­ján Gorohov ezredes egysén ge küzdött a fasiszták ellen. A turbinákon másodpercen - ként ma 61 000 köbméter víz zudul át. Egyetlen turbisa annyi energiát termel, hogy az két Volgográdnak is ele­gendő lenne. Fedig a város nagy. Lakóinak száma közel 800 000 és 160 nagyüzemében, MOSZKVA A Szovjetunióban pénteken Föld körüli pályára juttat­ták a Kozmosz—228 jelzésű mesterséges holdat. A szput- nyik berendezése kifogásta­lanul működik. BUKAREST Bukarestben pénteken folytatta munkáját a nagy nemzetgyűlés 5. törvényho­zási ciklusának tizedik ülés­szaka. Első napirendi pont­ként megvitatták a Román Szocialista Köztársaság bün­tetőtörvénykönyvének terve­zetét. A vita után a büntető­törvénykönyv tervezetét elfo­gadták. WASHINGTON Csütörtök este Washington­ban súlyos összecsapás rob­bant ki a szegények menete és a rendőri alakulatok kő­vállalatában 180 000 ember dolgozik. A várost azonban az 1930-ban, a GOELRO- terv első korszakában épült gázzal üzemelő hőerőmű lát­ja el energiával. A XXII, pártkongresszus "olgai vízerőmű energiáját 'tettős távvezetéken Moszkva ős a Donbassz iparvidék kapja. A moszkvai ikervezeték ezer ki­lométer hosszú és félrríilliő volt feszültséggel viszi - a Volga vizének energiáját. A Donbasszba 800 000 voltos távvezetéken megy az ener­gia. És ez megint a világcso­dák közé tartozik. Ez az-első és egyetlen villamos távve­zeték a világon, amely nagy távolságra ilyen fantasztikus feszültséggel szállítja az energiát. Hogy mennyi rubelben, vagy forintban kiszámítható hasznot ad a Volga naponta, vagy évente a szovjet népnek — nem tudom, mert ezt még az illetékes minisztériumban sem tudták megmondani.' Próbáltam megtudakolni Nyikoláj Artyomovics Sztye- panyintól. hátha ő, a volgai munkásember jobban tudja.' De csak nevetett' — Egyszerű a számadás — mondotta. — Tudom, hogy vannak a világon nagy fo-í ivók, nagyobbak a Volgánál..: még itt, a mi szovjet orszá­gunkban is vannak... gondol­jon csak Szibériára... de egyet higyjen el nekem: azt, hogy egészen bizonyosan ő a föld legszorgalmasabb és leghasznosabb folyója. Szendrei József zott. Az esti órákban több száz néger és fehér tüntető indult el a város központján át a mezőgazdasági minisz­térium elé, hogy ott tiltakoz­zanak a szegénység és a nyo­mor ellen. A rendőrök gumi­botokkal és könnyfakasztó bombákkal igyekezett őket szétkergetni. Nyolcvan tün­tetőt letartóztattak. KAULA LUMPUR A malaysiai kormány pénteken mozgósította a fegyveres erőket, hogy a rendőrségi alakulatokkal együttműködve, kerítsék kéz­re azt az állítólag 50 főből álló partizáncsoportot, amely legutóbb rajtaütött egy ka­tonai menetoszlopon. A UPI kommentátora szerint . az 1860-ban véget ért 12 éves partizánháború óta ■ most történt első ízben, hogy ka­tonákat küldtek gerillavadá­szatra a dzsungelekbe. 30. — Mindjárt, mindjárt. Las­sabban Maga is jól tudja, hogy Gzeslaw Potulickinek bív.,ak és 23 éves vagyok és a Dygasinski utcán lakom a Zoliborz negyedben. Hiszen ott van maga előtt a személy- azonosságim. — Ezek a tárgyak, ame­lyek itt fekszenek, a magáé? Az enyémek. — Van itt 16 724 zloty. Pa­pírok, két kulcscsomó, notesz, cigaretta, öngyújtó. Nézze meg, minden megvan-e. Ne- hog'r később azt mondja, hogy valami is eltűnt a letét­jéből. Tegnap olyan részeg volt, hogy alá sem tudta írni a lapot. Potulieki könnyed pillantást vetett az asztalra, majd a tisztre. — Csak a pénz legyen meg­— Mennyi pénze volt? — Tizenhatezer meg egy kis apró. — Akkor írja alá a lapot — Micsoda bürokrácia van ezen a rendőrségen. — Potu- licki aláírta a megfelelő rub­rikát. — Nos akkor elvihetek mindent és hazamehetek? — Nyugalom. Ne siessen. Először beszélgetünk. — Ki vele. Csak gyorsan, mert éhes vagyok. — Csúnya dologban van benne és legjobban teszi, ha mindent bevall. Potulieki minden teketória nélkül ásított egyet és elne­vette magát. — Ne akarjanak bepalizni. Miféle csúnya dologban? Azért, mert az a süket por­tás nem akart beengedni a kricsmibe? Mert nem akar­tam egy ötvenest adni? Mert­hogy bevertem az üveget? Hülyeség. Kifizetem. Meg azért, mert megütöttem egy pacákot, hogy összecsuklott, amikor a pofájába vágtam? Iga is tanúsíthatja, hogy az kezdte. Megfogta a hajtóká­mat és ütni készült. — Miféle Iga? — A barátnőm. Jadwiga Lipska. Vele együtt voltam a Kameralna előtt. Kihallgat­hatják. — Ezt a Jadwiga Lipskát jól ismerjük — szólt közbe a kerületi ügyeletes tiszt. — Olyan lángoló hajú, „piros Igának” hívják. Régi „pillan­gó”. Most elment innen, s a Grand Hotellel szemben lé­vő kávézóban „rendel”. Jó tanú, szó se róla! — Nem a Kameralna előtti verekedésről van szó. Más, ennél sokkal fontosabb ügy­ről- Ezért tanácsolom, hogy tüstént valljon. — Nincs semmiféle ügyem. — Ül néhány hónapot a börtönben, s akkor majd másképp beszél. — Maga engem ne rémít­sen. Azonnal el kell enged­niük engem. — Egyáltalán nem kell. — Ez a törvényesség meg­sértése. Azok az idők már elmúltak. Nincs joguk a fog. dán tartani. — A törvényességet nem magától fogjuk megtanulni. Magunk is tudjuk, mit kell tennünk. Éjjel két órakor tartóztatták le magát. És az ezt követő 48 órán át itt tart­hatjuk. Azután pedig... — Azután pedig el kell en­gedniük. Jól van, elüldögél­hetek itt néhány órával töb­bet, vagy akár az egész hol­napi napot is. De tudni fo­gom. hova menjek a pa­nasszal a zaklatás miatt, amivel vallomást akarnak ki­préselni az emberből. — Mondja honnan szárma­zik a magánál talált pénz? — Az én dolgom. Nem tar­tozik magukra egyáltalán. Ha raboltam, akkor ezt be kell bizonyítaniuk. Egyéb­ként elegem van a beszél ge. tésből magukkal. Vágy most azonnal elenged, vagy legkésőbb 48 óra után. — Ne olyan gyorsan, fi­acskám. Megfeledkezett ar­ról, hogy van még egy ügyész is és a letartóztatási pa­rancs 3 hónapig érvényes. Szükség esetén ez meghosz- szabítható a nyomozás érde­kében — Nincs az az ügyész, aki meghosszabítaná az én fogdá. mat akár egy órára is. — Emiatt ne fájjon a fe­je. Mivel maga furcsán ér- tetlen, elmegy vissza. Majd holnap beszélgetünk. Utána pedig adunk magának to­vábbi három hónapot. Sok ideje lesz, hogy visszaemlé­kezzen mindenre és lesz idő velünk hosszabb megbeszélő, sekre is. Velünk és az ügyész­szel, aki már ég a vágytól, hogy megismerhesse magát. Potulieki hallgatott. — Vezesse el a fogdába — fordult oda a százados a fal mellett álló rendőrhöz. — Semmit nem csinálnak velem. Nem félek. Hol­nap el fognak engedni. Az ügyésszel sem ijesztenek meg. Nincs ellenem bizonyí­ték. Egyébként nem vallók be'semmit és nem követtem el semmit se azon a hülye verekedésen kívül. — Az ügyész alá fogja írni a parancsot, ugyanis a bizo­nyítékok itt fekszenek előt­tem az asztalon. — Gyerünk, Potulieki — a rendőr közelebb lépett a fia. talemberhez, aki változatla­nul ott ült az asztalnál. — Miféle bizonyítékok? — Ezek a kulcsocskák — akkor a százados kézbe vette a három lapos kulcsot — nemcsak az ügyésznek, ha­nem a bíróságnak is elegen­dők lesznek. Na, gondolkoz­zon 24 órát és holnap töb­bet fog beszélni. Legalább olyan jól tudja, mint mh hogy ezek az Általános Kis. ipari Bank kincstárának kul­csai. Ott pedig tíz egynéhány nappal ezelőtt eltűnt 10 mil­lió zloty. Ugyanilyen új öt­százasok, mint ezek itt előt­tem. amelyeket a magn tár­cájából vettünk ki. És ma­ga attól tart, hogy ilyen bi­zonyítékok mellett az ügyész nem akarja majd aláírni a letartóztatási parancsot? A fiatalember kerek ar­cának minden izomszála megremegett. Véreres szemé­ben rémület villant. Nem volt ez mégsem csupán rémület, hanem mérhetetlen csodál­kozás is egyben. Valamit mondani akart, de a rendőr könnyedén a kijárat felé lök­te, így hát Potulieki megfor. dúlt és kiment a szobából. — Szóval ilyen madárka ez? — csodálkozott az ügye­letes tiszt. — Ez esetben ki kell eszközölnünk neki va­lami kis magánzárkát. — Igen. igen — helyeselt a százados. — Adjanak neki magánzárkát, s holnap újra elbeszélgetek vele. (Folytatjuk) 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye tapos kulcs * Fordította : Sziláeyi Szabolcs

Next

/
Thumbnails
Contents