Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

KÖNYVESPOLC: Hazafiság és internacionalizmus Kádár János beszédeinek gyűjteménye Érdekes szabolcsi kiadvány a Tanácsköztársaság eseményeiről Micsoda mozgalmas, ese- dús esztendőket hagytunk ismét magunk mögött! —ez az ember első érzése, ref­lexiója, amikor belelapoz pár­tunk Központi Bizottsága első titkárának az idei könyvhétre megjelent kö­tetébe. Szocialista és ka­pitalista lapoknak adott interjúk váltakoznak ben­ne varsói, ulánbátori, moszkvai, berlini, KarlóVy- Vary-i beszédekkel, felszó­lalásokkal, s olyanokkal, amelyek a párt, a KISZ kongresszusán, vagy éppen egy-egy megye nagyüzem meglátogatásakor hangzot­tak el. Küzdelmes, sok gondot, de sok örömet is hozó esz­tendők idézője a könyv, amelynek első írása 1964. szeptemberében, az olim­piára készülő magyar csa­pat meglátogatásakor a ta­tai edzőtáborban hangzott el, az utolsó pedig most új­évkor, a rádió és a tv ri­portereivel folytatott be­szélgetéskor. Érdekes és hasznos dolog újból elol­vasni ezeket a megnyilvá­nulásokat. Olvasásuk köz­ben lehetetlen nem észre­venni, hogy Kádár János nemcsak a „hivatalos” al­kalmakkor — így például a párt IX. kongresszusán, testvéri pártok delegációi­nak fogadásánál, barátsági nagygyűléseken, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulóján Moszkvában rendezett ün­nepi ülésen — mondott be­szédeiben, hanem alkalom szülte, rögtönzött párta kti- val felszólalásaiban, egy-egy újságíróval folytatott kö­tetlen eszmecseréjében is milyen plasztikusan és meggyőzően tudja kifejezés­re juttatni pártunk mar­xista—leninista politikáját. A három és fél év króni­káját kézbe vevő olvasót az is kellemesen lepi meg, hogy a Kádár elvtárs köz­szereplését mindig annyira jellemző világos stilus, egyéni íz. mindaz, amely egy-egy beszédének karak­A napokban jelent meg a Kossuth Kiadónál Blas- kovits János: A munkás- osztály fogalmáról című tanulmánya, amely a párt Központi Bizottága Társa­dalomtudományi Intézeté­ben folyó kutatómunka egyik fő témájához — a munkásosztály helyzetével összfüggő elméleti, politikai, gazdasági, kulturális és szo­ciális problémák, perspektí­vák, — vizsgálatához kap­csolódik, ennek első lánc­szeme. A szerző szerint a tanul­mány feladata segíteni a további kutatások határai­nak kijelölésében, eredmé­nyeinek értelmzésében és szintézisében. A szerény fogalmazás mögött azonban egy jelentős hazai és nem­zetközi forrásanyagra tá­maszkodó munka áll. A tanulmány két lénye­ges társadalmi-gazdasági folyamatra vezeti vissza a munkásosztályban végbe­ment változásokat. Egy­részt a társadalom szocia­lista átalakítására, másrészt a termelőerőkben végbe­ment változásra, a tudomá­nyos-technikai forrada­lomra. A szocialista forradalom tette a munkásosztályt a hatalom birtokosává, a ter­melőerők gyors ütemű vál­tozása pedig átalakította magát a munkásosztályt, annak szerkezetét. Blasko- vits János munkája folya­matokra építve száll vitá­ba azzal a társadalomtudo­mányban és köztudatban egyaránt elterjedt nézettel, amely a munkásosztály fo­galmát még ma is leszűkíti főként az ipari-fizikai mun­kásokra. Ugyanakkor eluta­terét adja, híven megma­radt a kötetben is. „Szó sincs arról, hogy a ma problémáit és a hol­nap megoldandó feladatok nehézségeit elhallgatnánk Vannak feladataink, és nem is könnyűek. De ha évek munkájáról beszélünk, tudnunk, látnunk és érez- nünk kell — mert a tapasz­talat erősít bennünket, — hogy harcunk nem hiábava­ló, a munkásosztály szilárd és erős, szilárdak a szocia­lizmus alapjai hazánkban, és nincs olyan belső erő, amely képes volna mega­kadályozni további előreha­ladásunkat”. — Kádár elv­társnak ez a Ganz-MAVAG- ban tavaly nyáron tett láto­gatásakor elmondott két— három mondata lehetne a most napvilágot látott kö­tet mottója is. E könyv minden írása szuggesztiv erővel hirdeti a szocializ­mus igazát, nem egyszerűen deklarálja, hanem meg is magyarázza: miért helyes a párt politikája? Mennyire találó az MSZMP IX. kong­resszusán tett megállapítá­sai is: „Pártunknak becsü­letet szerez, hogy jól él a hatalommal, nem uralkodik, hanem vezet, és a népet szolgálja. Ez a magatartás kötelező a párt minden funkcionáriusára és tagjá­ra. Az egyszerű emberek véleménye a pártról nem kis részben azoknak a kommunistáknak munká­jától és magatartásától függ, akiket személyesen is­mernek.” „Hazafiság és internacio­nalizmus” — e cím mar­kánsan jelzi a könyv anya­gával átívelt három és fél esztendő egyik központi gondolatkörét. Sok-sok ol­dalról — még a hazafiság és a lokálpatriotizmus vi­szonylatában is — megvilá­gítja a szerző ezt a téma­kört. Rendkívüli fontosságot tulajdonit neki; ezt bizo­nyítják a KISZ VII. kong­resszusán, mintegy a fiata­loknak útravalóul mondott szavai: „Szeretném megér­tetni az itt képviselt kor­sítja azok felfogását is, akik mérhetetlenül kitágít­ják, parttalanná teszik ezt a fogalmat és a munkás- osztályhoz sorolnak min­den alkalmazottat, akiknek csak valamiféle kapcsolata van a gazdasági élettel, be­leértve a termeléssel fog­lalkozó minisztériumok, főhivatalok, intézmények, bankok egész személyzetét is. Az első fejezet a kapita­lizmus és a szocializmus struktúrája közti alapvető különbségekkel foglalko­zik. A szocialista Magyaror­szág struktúrája elemzésé­nél érdeklődésre tarthat- számot a tulajdonviszonyok szerepét és más osztálykép­ző társadalmi elemek vi­szonyát bemutató rész. Bí­rálja a tulajdonviszonyok szerepét lekicsinylő néze­teket; ugyanakkor kimutat­ja, hogy .a tulajdonviszo­nyok a szocializmus osz­tálystruktúrájában módo­sult szerepet játszanak és elsősorban a két nagy, köz­vetlen termelőosztály kö­zeledését szolgálják. A munka második fejeze­te főként a mai kapitaliz­musban végbement változá­sok ideológiai tükröződésé­vel foglalkozik. Meggyőző­en bírálja az „új középosz­tályról”, az ipari társada­lomról szóló burzsoá né­zeteket és kimutatja, hogy ma is a munkásosztály és burzsoázia szembenállása az a lényeges társadalmi vi­szony amely a kapitalizmust jellemzi. A harmadig fejezet, amely a munka leglényege­sebb része, behatóan vizs­gálja a változásokat, ame­lyek a magyar munkásosz­tály összetételében a szo­cializmus keretei között végbementek. Figyelembe osztállyal, hogy bár a jö­vendőhöz nagyon fontos a romantika, meg sok egyéo, ami a fiataloknak feli, de a legeslegfontosabb, hogy a magyar ifjúság elvek sze­rint éljen, s legalapvetőbb elvünk szocialista hazafisá- gunk és proletár internacio­nalizmusunk.” — S egy má­sik fórum „Az internacio­nalista állásfoglalás, a ha­zai és nemzetközi feladatok helyes összehangolása le­hetséges és szükséges, ennek mind jobb megoldása a kor legfontosabb parancsa szá­munkra, kommunisták szá­mára.” Hadd idézzünk még egy, a/. SZKP XXIII. kongresz- szusán elhangzott, s frap­páns megfogalmazásában vi­lágvisszhangot keltett meg­állapítását, amely egyben pártunknak a nemzetközi kommunista mozgalom problémáiban való tájékozó­dásánál is fontos iárnytűés alapelv: „A magyar kom­munisták azt vallják, hogy az internacionalizmus pró­baköve volt mindig és ma is az — a Szovjetunióhoz va­ló elvi, elvtársi viszony. Szovjetellenes kommuniz­mus nincs és nem is lesz sohasem.”-ér Kádár elvtárs könyvét úgy vehetjük kézbe, — s ezt is értékeljük benne, — mint amely híven érzékeli a világ és benne a szocialis­ta közösségbe tartozó ha­zánk helyzetét, politikusán reagál az országos és az emberi problémákra, s igyekszik korszerű válaszo­kat adni az élet által fela­dott kérdésekre. A megtett útról nekünk magunknak is van tapasztalatunk; ezért is állapíthatjuk meg: a „Hazafiság és internaciona­lizmus” hű tükre népünk, pártunk e néhány küzdel­mes évének. S egy ilyenfajta „vissza­pillantó tükör” mindig hasznos a népek nagy or­szágútién való közlekedés­ben. tTjlaki László kellett venni, hogy a leg­haladóbb társadalom vi­szonyai között, de nem a legfeljebb műszaki gaz­dasági feltételek mellett létező munkásosztályról van szó. Iparunk fejlettsége, ágazati szerkezete, technikai felszereltsége nem azonos a fejlett tőkésországokéval, ezért munkásságunk ösz- szetétele is eltér azokétól. A szerző álláspontja sze­rint a munkásosztály hatá­rai rendkívül kiterjedtek, de az osztályjegyek még nem mosódtak el. Munkája alapján a munkásosztály fogalmába tartoznak az állami vállalatok dolgozói az iparban, a szállításban, az építőiparban, a kereske­delemben, a hírközlésben, a szolgáltatásban és a mező- gazdaságban ; e fogalom szerint a munkásosztályhoz tartozik a felsorolt ágazatok adminisztratív-technikai al­kalmazottainak egy része is. A szerző tisztában van azzal, hogy az általa adott meghatározás teljesen új megvilágításba helyez egész sor politikai és egyéb prob­lémát. Munkájának érde­me, hogy nem kerül meg egyetlen ilyen problémát sem, ezek közül is a leg­fontosabbat: a munkásosz­tály vezető szerepét érintő kérdéseket. Koncepciója — bár ma nem az egyetlen le­hetséges és vitánfelül álló koncepció — elősegítheti a munkásosztállyal kapcso­latos társadalmi-politikai problémák megoldását. Alapul szolgálhat a továb­bi kutatásokhoz, egyik támpontja lehet politikai állásfoglalások előkészíté­sének is, s mindenképpen jelentős lépés a hívebb tár­sadalmi önismeret felé. Pozsgai Imre Érdekesnek, sőt izgalmas­nak ígérkező, szép kivitelű kötet lát napvilágot ez év végén: párathatározat alap­ján a megyei tanács végre­hajtó bizottsága, Gulyás Emilné dr. személyes gon- zásával komplett munkát jelentet meg Szabolcs-Szat- már—Bereg népének forra­dalmi harcairól. A szerkesztő bizottság a mű előszavának megírására a megyei pártbizottság első titkárát, Orosz Ferencet kér­te fel. A kötet három fejezetre „Mindennel, amit Írtam, írok. Írni fogok, segíteni akarok abban, hogy tisz­tább, szebb, becsületesebb legyen az élet.” (Szabó M.) A bemutató után nyolc esztendővel ismerheti meg a szabolcsi közönség Szabó Magda drámáját. Van eb­ben valami lehangoló. A ma­gyar vidék még mindig nyolc esztendővel lemaradva ara- szolgat a főváros után ? Biz­tos, hogy nem így van. Ha előbb nem láthattuk ezt a művet, melyet hite szerint elsősorban nekünk és ér­tünk írt az írónő, akkor bi­zonnyal mi is hibásak va­gyunk. (Szabó Magdának aligha lett volna ellenére, hogy művét szülővárosának színháza, a Debreceni Cso­konai Színház már évekkel ezelőtt bemutassa.) No, de amit nem kaptunk meg a debreceniektől, azt megkaptuk — méghozzá igen jó előadásban — a Déryné Színháztól. A darab (talán sajnos) születésétől máig semmit nem vesztett aktualitásából. És nem is veszt, amíg csak lesz alvég és felvég. Cse­lekménye csaknem három évtizedet ölel fel, a történel­mi és társadalmi változások legizgalmasabb időszakát. (1929—1955) Szabó Magda átélte, jórészt mint pedagó­gus, és átérezte, megfigyelte mint író ezeket az évtizede­ket. Ismeri a szappanfőző Tóthokat, és nem idegenek számára a dzsentri Kréme- ryek. A darab folyamán ez a két család találkozik, hogy megkeserítse egymás életét. A szép Krémery Paula nem megy férjhez szerelméhez a fiatal orvoshoz, mert az ha­Még gyerek voltál, ami­kor vejem, Nabakanta, a leányom ékszereivel meg­szökött Angliába. De bizo­nyára emlékszel, hogy fel- bolydult a falu, amikor öt év múlva ügyvédként jött vissza. Vagy talán mégsem tudtál róla, mivel akkortájt Calcuttában tanultál. Apád, aki a közösség fejének tar­totta magát, kijelentette, hogy ha leányomat elkül­döm férje házába, ki kell tagadnom örökre, és soha nem lépheti ál többé há­zam küszöbét. Apád lába elé rogytam s úgy könyörög­tem: — Bátyám, ments meg engem ez egyszer. Kénysze­ríteni fogom vömet, hogy tehéntrágyát egyen és be­mutassa a prajascsitta szer­tartást. Vedd vissza a kaszt­ba! De apád hajthatatlan volt. Nem tudtam kitagadni egyetlen gyermekemet, és búcsút mondva a falumnak s rokonaimnak, Calcuttába költöztem. Azonban oda is követtek a kellemetlenségek. Amikor unokaöcsém házas­ságára készültünk, apád el­lenünk uszította a leány családját, és az eljegyzés felbomlott. Akkor ünnepé­lyesen megesküdtem, hogy •Részlet a Nobel-dljas in­diai Író „A kitagadás” ef- mfi elbeszéléséből. oszlik. Az első részben a sok ezer szabolcsi veterán közül néhányat keresnek fel neves szabolcsi újságírók és rádióriporterek — Angyal Sándor. Csikós Balázs, Far­kas Kálmán, Gyarmati Bé­la, Hódi László, Kopka Já­nos, Marik Sándor, Páll Géza, Samu András — és riportszerűen . mutatják be életüket. A kötet második részében kitűnő megyei történészeink közül négyen kaptak meg­bízást a Tanácsköztársaság megyei eseményeinek tudo­ladó gondolkodású apja em­léke miatt nem volna képes a konzervatív kisvárosban egzisztenciát teremteni. He­lyette a tanítóvá lett szap­panfőző fiút, Tóth Jánost választja, mert „Janóért nem kár.,.” A fiatal tanító szen­vedélye áldozatává lesz. A dzsentri lány miatt há­tat fordít családjának, és évtizedekig él vakon a von­zó Krémery lány oldalán, aki az első pillanattól kezd­ve megcsalja. Végül a Tóth család egyik tagja felnyitja a szemét, s ekkor a tanitó megöli az imádott asszonyt, aki egész életét tönkretette, jellemét elsorvasztotta. Tóth János olyan gyilkos, aki voltaképpen áldozat. A ta­nító csak a gyilkosság árán térhet vissza családjához, ta­lálhatja meg önmagát- A Kígyómarás vérbeli drá­ma. Hiba lenne pusztán az úri osztály kegyetlenségének és a szegény nép áldozatvál­lalásának felfogni. Ennél sokkal többről van szó. Tóthék nemcsak elfogadják, hanem áhítják és sikerként könyvelik el a Krémery kapcsolatot. Tóthné, ez az erős szívű asszony — aki mintha egy balladából lép­ne színre — a többi gyer­mekét is feláldozza, hogy a legnagyobb fiú tanulhasson, úr legyen. A házasságtól, mely mindenkire szerencsét­lenséget hoz, a család fel- emelkedését reméli. A fiú­nak tehát lehet mentsége a vak szenvedély, de mi menti az anya viselkedését? Fenn maradhat-e ilyen házasság évtizedekig ? Bizo­nyára. Az életből nem egy példát mondhatnánk erre. Miért lenne hát akkor más Rabindranath Tagore; KUSUM’ ha egy csepp bráhman vér folyik ereimben, megbosszu­lom magam... Amikor egyetemre jártál, a lakásod szomszédságában Bipradász Csatardzsi lakott. Azóta meghalt szegény. Há­zában élt egy gyernieköz- vegy, egy kájesta elhagyott árvája, Kusumnak hívták. A leány szép volt, s az öreg bráhman szerette volna megvédeni az egyetemisták éhes tekintetétől. De egy fiatal lánynak nem nehéz port hinteni öreg gyámja szemébe. Gyakran ment fél a ház lapos tetejére, hogy kiteregesse a mosott ruhái, te meg, ügy vélem, a házte­tőt tartottad a legmegfele­lőbb helynek a tanulásra. Hogy beszéltetek-e egymás­sal, amikor ki-ki a maga háza tetején tartózkodott, azt nem tudom, de a lány viselkedése felkeltette az öregúr gyanúját.-. Bipradász végül is felfe­dezte, hogy gyakran talál­koztok a háztetőn, és meg­állapította, hogy te még az egyetemi előadásokról is hiányzol, és a háztetőn ülsz délidőben, könyvvel kezed­ben, mert egyszerre olyan nagyon megkedvelted a ma­mányos igényű, de népsae- rű nyelven megírt bemu­tatására. Horváth Sándor a forradalom előtti korszakot, Cservenyák László az „őszi rózsás forradalom” Hársfal­vi Péter a Tanácsköztársa­ság. Orosz Szilárd pedig a proletárdiktatúra elbukása utáni helyzetet rajzolja meg az utókornak. Érdekes dokumentum- gyűjtemény a kötet befe­jező része, melynek szer­kesztését Balogh István és Németh Péterné vállalták magukra. a színpad? Csakhogy a drá­maírónak ezt meg kell in­dokolni. A Krémery lány apát keres a szerelemgye­reknek, számítása tehát ért­hető, de az már nem elég­gé, hogy miért nem rúgja fel ezt a házasságot jóval később. Ezt a kérdést a sze­retője is felteszi. Azért — válaszol az asszony, mert nem akarja az orvos pozíció­ját veszélyeztetni. Hát ezt már nehezebb elhinni, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem éppen örültek az osz­tályidegen feleségnek az öt­venes években. Vagy Paula is áldozat? Egy életen át bujkál csak azért, hogy a szeretett fér­finak ne okozzon ' gondot ? Ha így van, akkor a dzsent­ri lányban is jobban meg kellene mutatni a szenvedő embert, aki a társadalmi konvenciók miatt nem tehet mást, mint amit tesz. Erről azonban csak néhány mon­dat hangzik el, amit még a szerető sem igen hisz... Úgy érezzük: mindez le­von a darab értékéből. An­nál inkább erősíti az elő­adás a művet. Kertész Lász­ló ökonomikusán fogta ösz- sze a dráma nagy időt fel­ölelő anyagát. Az epikusré­szek is drámai tömörséggel szólalnak meg- A szerep- osztás ideális. A színház leg­jobb prózai színészeit láthat­tuk. Kár, hogy a hely hiá­nya miatt csak a nevüket tudjuk felsorolni: Sallay Kornélia, Lukács József, Tordy Gábor, Kőmíves Bori, Kondra Irén, Deésy Mária, Kassai Ilona, Bessenyei Em­ma, Dombóvári Ferenc, Fáy Györgyi. Gyarmati Béla gányos tanulmányokat. Hoz­zám jött tanácsért s mindent elmondott nekem. — Bátyám — nyugtattam meg —, te már régen fog­lalkozol azzal a gondolattal, hogy Beháreszbe zarándo­kolj. Legjobb, ha most el­mégy, és reám bízod a le­ányt. Gondoskodom róla. Bipradász el is utazott. Elhelyeztem a lányt Szripa- ti Csatardzsi házában, és Kusum úgy élt ott, mintha Szripati lánya lenne. Te is tudod, hogy ezután mi tör­tént. Nagy megkönnyebbü­lést érzek, hogy ma mindent elmondhattam neked. Ugye, úgy hangzik, mint egy re­gény? Piri Sankar utolsó meg­jegyzéseire alig figyelve, Hémanta megkérdezte: — Kusum nem tiltakozott a házasság ellen? — Nagyon nehéz kiismer­ni a nők szándékát! — vá­laszolta Piri Sankar. — Az asszonyi elme furcsán mű­ködik. Ha nemet mondanak, igent értenek rajta. Kusum, amikor új otthonába került, majdnem eszét vesztette, hogy nem láthat téged. De te megtudtad valahogy az új címét, és ezután egyetemre Kik a magyar munkásosztály tagjai? Egy érdekes tanulmány a munkásosztály fogalmáról Szabó Magda: Kígyómarás A Déryné Színház előadása Nyíregyházán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents