Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

1968. Június 16.

KELET-MAG Y AROSSZ 4«

5. e!<ia!

Célok, sorsok és vajúdó gondok

' a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalatnál

MEGIEGYZESEK:

Fél liter bor hatezer forint

ügy tél liter bor hatezer forintjába került Gaál Györgynek, a fiatal beosztott agromónusnak, a nyírbátori Kossuth Tsz KISZ,-titkárának. Nem is említve erkölcsi hatását. \ történtek után egy évre alacsonyabb munkakörbe helyeztek, s így havonta 500 forinttal kevesebbet keres, mint korábban.

Ha az ügy szóba kerül, nagyon restelli, $ ezi mondja; „Nem érte meg. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle.” Sajnálják a fiatalok, idősebbek. De mit is vétett Gaál György? Ha a tények mellett maradunk annyit, hogy Szabó Zoltán traktorossal Kcmecsciék házánál Béres Sándor Ssz- tag cs Molnár János brigád v ezető társaságában munka végeztével négyen megittak két liter bort.

Igaz, ö sem szólt a traktorosnak, hogy utána ne szálljon gépre, de ezt elnézték a tőle idősebb és tapasztaltabb emberek, a brigádvezető is. Szabó Zoltán ezután elment és botrányt okozott. Összeszólalkozott Szőlősiékkel, mert ott nem adtak neki bort. Utána az utcán megütötte a másik brigádvezetőt, Antal Józsefet, aki azért figyelmeztette, mert őrizetlenül hagyta a traktort.

Szabó Zoltánnak nem ez volt az első és egyetlen esete. A tsz fegyelmi bizottsága elbocsátotta. Gaál Györgyöt alacsonyabb munkakörbe helyezték. Molnár János brigádvezelő pedig írásbeli figyelmeztetést kapott.

Ezzel az ügy lezárult.

Jó példát statuált a tsz fegyelmi bizottsága. Fontos ea mindig, de különösen, amikor olyan sok a baleset, s vigyázni kell az emberek épségére, a balesetek megelőzésére. Igaz ez esetben az ital miatt nem történt baleset, de történhetett volna. De ez vezetett botrányokozáshoz, elbocsátáshoz, alacsonyabb munkakörbe helyezéshez és figyelmeztetéshez. Éppen elég.

Kié a művelődési ház ?

Nyíregyháza, Rákóczi utca 100.

Sok vihart megért, kopott épületekben, szerényen húzódik meg itt egy jobb sorsra érdemes üzem; a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat. Különösen szűkén vannak azóta, hogy ipartelepítésre — épületekkel, gépekkel együtt — az emberek kétharmadát átadták a Budapesti Hajtómű és Felvonógyárnak. S ha egy kicsit fájó szívvel is, de. a cél érdekében megváltak a hosszú évek alatt keservesen összekuporgatott épületektől. Visszaköltöztek a régi „fészekbe”, hogy erőt merítsenek a küzdelmes holnapokhoz.

Szinte példátlan, amit ez a vállalat a megye iparosításának érdekében tett. Adott ipart Tiszaié" ~k, Nyírbátornak, Nyíregyházának, újabban Üemecscrpek, s egy üzem letelepítésének előkészületei kezdődtek meg Balkány- ban. Mert — mint mondják — „nem a küljő a lényeg, hanem az, hogy mit termelnek, mi kerül ki a gyárkapun.”

Mennyire igazak ezek a szavak! Hiszen tekintélyt szereztek már termékeikkel Kijevijén, Djakartában, Kairóban, s talán nincs az országnak egyetlen eldugott zuga, ahol ne találkozna az utazó a VAGÉP-nél készült előregyártóit acélvázas épületekkel. Nemrég még innen gördültek ki a MOTÁ-k, a aöm- perputtonyokkal, galvanizáló berendezésekkel, vagy keretes fémfűrészgépekkel megrakott tehergépkocsik és így tovább..Most kezdik újra elölről?

Igen! A gyár él, az emberek dolgoznak, s év végére a termelési értékkel már 56 millióra tornásszák fel magukat. S a megcsappant, de fáradhatatlan gárda új terveket szövöget.

Murkovics Gyula igazgató:

Amikor a nyolcadikos bizonyítvánnyal a kezében kilépett a tanyáról, s elindult a járási székhelyre, gimnáziumba, sokan mondogatták: „Na, Tündik Mihály úriembert nevel a fiából...”

Az apa két elemit végzett. A többit — talán az egyetemi évfolyamoknál is többet — a könyvekből szerezte meg. Érdeklődő, politizáló, olvasó ember volt mindig. A fiú elvégezte a nyolcadikat otthon, a tanyán az osztatlan kisiskolában, közben apjától megtanult olvasni, irodalmat olvasni, Jó bizonyítványt és tekintélyes könyvismeretet vitt magával a gimnáziumba. Két évig bejárt, naponta utazgatott. Azután kollégiumba került. A nyári iskolai szünidőkben mindig hazament dolgozni. Hol az. erdőgazdaságba, hol az Apagyj Állami Gazdaságba.

Történt egyszer, hogy az

aratók munkáját nézte, s az egyik öreg' kaszás kiszólt a búzatáblából: „Könnyű onnan, a fasorból, de kaszálni azt nehéz ám...” A kallói gimnazista, az „úriember-jelölt” kivette az öreg kezéből a kaszát. Az öreg csak nézte az ütemesen, szépen mozgó fiút, végül megszólalt: „Hát én magához adnám a lányomat.” Azóta elmaradt az úriember jelző, hisz a 15—16 éves fiú ahol csak tudott, segített, dolgozott. Telt, múlt az Idő. A fiatalember leérettségizett, majd felvették a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem biológia-földrajz szakára. Az egyetemi évek során is amikor csak tehette ha— Eddig sem azt gyártottuk, emi nekünk éppen megtetszett. h;| .em azt. amire szükség volt. Jártunk a munka után -eddig is, ez a felada tunk továbbra is. Nem jó vezető az, aki várja, hogy majd helyébe mennek a megrendelők. Nálunk a piackutatás mindenkinek feladata. Az

“újságból is gyakran értesülünk arról, hogy valamire szüksége van egy-egy vállalatnak. Ezeket sorra felkeressük. Van is eredménye. Ilyen hasznos kooperáció alakult ki például az építőiparral.

— Ezt a kapcsolatot fejleszteni akarjuk, mert tudjuk, hogy fontos az építőiparnak nyújtott segítség; a megye ipari fejlődésének érdeke ez. Éppen ezért kooperálni akarunk a Tervező Irodával és az UNIVERSIL Szilikátipari ' Vállalattal is, hogy a megyén -belül meggyorsíthassuk az építkezéseket. Például nagy -lehetőséget látnánk abban, hogy az acélvázas színeinket almatárolók építésére is fel- -használná az építőipar.

— HogyT gondunk nincs, azt .-nem mondhatom. Építeni kell

egy új csarnokot, gépeket kell beszerezni, szeretnénk tovább foglalkoztatni az órás szakmában felszabaduló tizenkét fiatalt. Demecseri üzemünkben vontatóra van szükség az anyagmozgatáshoz, Balkányban a régi gépállomást sürgősen át kell alakítanunk. A műszaki napokra a termékeinket propagáló prospektust el kell készíttetni, új hirdetőoszlopokat állítunk fel a Beloiannisz téren és így tovább..Szabó Endre főmérnök:

— Legfőbb gondunk most a kollektív szerződés felülvizsgálása és az átszervezésnek megfelelő módosítása. Gondot okozott a zsúfoltság, pedig a szaporodó munkához még több emberre van szükség. De már segédmunkást is nehéz találni.-.

— A rengeteg tennivalónk ellenére, kevés a műszaki. Két mérnök van a vállalatnál, de gyakorlatilag egyedül vagyok, mert a kollegám bevonult katonának. A technikusok fiatalok. Tapasztalt, gyakorlott mérnök kellene például a termelési és a technológiai osztály élére. Arról nem is beszélve, hogy a műszaki fejlesztési témák három jól képzett mérnök munkáját kötnek le. Hirdettünk az újságban, megfizetnénk őket, de — sajnos — lakás nincs.

— Mégsem hátrálunk meg. Egy év múlva már érdemesebb lesz szétnézni. Betonozzuk az udvart, az új csarnokokkal sok problémánk megoldódik. Üzembe helyezzük a balkányi telepünket is, ahol már a második fél évben vegyipari és élelmiszeripari berendezések gy'ártását kezdjük meg. Szeretnénk meghonosítani Nyíregyházán az ékszerjavítást és a vésnöki munkát, hogy ne kelljen a lakosságnak ezért Budapestre utazni. A százezreket érő gépet hamarosan megkapjuk, csupán az engedély megszerzése húzódik február óta.

— A szolgáltatóüzem vezetője vagyok. Legfontosabb tennivalónk a vidéki hálózat- fejlesztés. Jelenleg az órajavító szakmát fejlesztjük erőteljesen; az egész megyét be akarjuk hálózni. Megoldottuk Záhonyban, Tiszaöobon, Mándokon és Dombrádon, de rövidesen sorra kerül Csenger és Fehérgyarmat is.

Pál Gábor párttitkár:

Szalánczi András szb-titkár:

— A pártszervezet életében is nagy változást hozott a hajtómű kiválása. Negyvenhét párttagból csak huszonegyen maradtunk. A vezetőséget újra kellett választa| ni. Legfőbb gondunk most a megmaradt mag erősítése. A pártépítés már megkezdődött, s a legközelebbi taggyűlésünkön hat jelentkező ügy'ében döntünk. Mindany- nvian becsületes, jó munkások, szocialista brigádok tagjai és olyan hely'en dolgoznak, ahol eddig nem volt párttag. Ez könnyebbé teszi majd a munkánkat.

— Uj pártalapszervezetet

alakítunk Demecserben.

Szükségessé teszi, hogy eléggé távol van tőlünk, s éppen ezért nagy önállóságot adunk nekik. Bízunk benne, hogy a pártszervezet megerősödése a pártmunka fellendülését eredményezi, és hatása jelentkezik a kitűzött gazdasági célok mielőbbi megvalósításában is.

Pásztor László

— Mostoha körülmények között dolgozunk a forgácsolóban, de ha az új csarnok felépül, ez megváltozik- Kellene még egy-egy sík köszörű és nagy maró. Reméljük ez is meglesz. Fiatal, de jó a szakmunkásgárdánk. Ez lesz a magja egy nagyobb vállalkozásnak; az alkatrész- gyártás fokozásának.

— Ebben lenne fantázia. Csak az a baj, hogy még kevés a külső megrendelés, nincs teljesen kihasználva a kapacitás.

Acs János

elektroműszerész:

— Kevesen tudják, hogy vagyunk. Ezért is kell a prospektus és a reklámoszlop a városban. Akik ide járnak, meg vannak elégedve, hiszen gépekkel, szerszámokkal, műszerekkel jól el vagyunk látva.

— Kellene még egy gépkocsimosó. Kettős célja volna; bevezethetnénk egy jól jövedelmező szolgáltatást, s nekünk Is könnyebb lenne tiszta kocsin elvégezni a javításokat- ügy hallottam, tervezik.

A még rendezetlen üzemudvar láttán egy kissé merésznek tűnik az optimista hangulat. Mégis van benne valami varázserő, olyan biztatásféle, amely magával ragad és megnyugtat: mindez valóra is válik.

Szöveg: Tóth Árpád Foto: Hammel József

Furcsa a kérdés, hiszen ki másé is lenne a tiszavasvárl községi művelődési ház, ha nem a községé? Mégsem olyast egyszerű a kérdés. Nem, mert ha a községé, akkor arról az egész lakosságnak gondoskodnia kell. Hogyan tegye ezt tizenháromezer ember?

A tanács felépítette. Négymilliót fordított rá. Impozáns épület. Belül is szép. Van egy négyszáz személyes színház• moziterme, szakköri és klubhelyiségei, könyvtártermek, huszonöt olyan helyiség, amit hasznosítanak. Ezek felszerelése azonban már nem kielégítő. Hiányzanak a megfelelő asztalok, székek, térítők, függönyök, stb. Különbek vannak egyes italboltokban, mint itt.

Nincs rá pénz? A művelődési ház évi költségvetése ISO ezer forint. Ebből 60 ezret az állam fedez, a többit saját bevételből biztosítják. Ez — hála a jó vezetésnek — sikerül is• Csakhogy évente ebből összesen ötezer forint marad vissza a művelődési háznak beszerzés címén. Ez olyan kevés, hogy még egy függöny megvásárlását sem fedezi.

Segíteni kellene a művelődési házat. Hiszen ez az egész községé. Jobban sajátjuknak kellene érezni — és főleg támogatni!1 — az itt működő üzemeknek, tsz-eknek, az állami gazdaságnak, intézménynek. Igaz, nincs arra rendelet, hogy az üzemek, a tsz-ek saját kulturális alapjukból bizonyos osz- szeget adjanak át a művelődési háznak. De arról rendszeresen szó esik és szorgalmazzuk, hogy bizonyos összeggel hozzájárulhatnának működésükhöz, s így koncentrálva a kulturális célokra fordított összegeket, meg eredményesebb munkát lehetne végezni a népművelés területén.

Van-e erre lehetőség, pénz? Igen. A tiszavasvári Munka Tse-nék 42, a Petőfinek 40, a Rákóczinak 22, a Zöld Mezőnek 40, a Vasvári Pálnak 15, a Leninnek 5, az Uj Időnek 6, a téglagyárnak 1500, az alkaloidának 23 900, az á 1aiiii gazdaságnak 10, a ktsz-nek 6, az fmsz-nek 35 ezer j ltja tan , a kulturális alapon ebben az évben. Ez összesen fób mint kétszázezer forint. Kétségtelen, de sok fontos kulturális eseménynek a megrendezését fedezik ebből, de mégsem annyiét, hogy ne tudnának juttatni a valamennyiük ügyét szolgáló községi művelődési háznak.

Csak egy kis megértés kellene. Jobban támogathatna ezt a községi tanács, de különösen az üzemi, tsz-pártszervezetek, a községi pártbizottság. Így a kívül impozáns muveloaes* ház belül is kellemessé válna, s nem küzdene gondokkal.

Szeméttárolós villanyoszlop

Ezt az új ötletes szükségszülte konstrukciót a város kapujában, az állomás előtti Szamuely téren a villamosmegállónál láttam. Valaha a szeméttárolónak lehetett laba, de eltűnt, a tároló megkopott, s igy felszerelték — jobb híján — a villanyoszlopra- . . . , , , ...

Gyönyörű a tér, a pompazo virágok, vannak itt kein padok pihenőknek, játékok a gyerekek részére, s bizony so% kan fel is keresik. Vonatra várók, városi, pihenni vágyó emberek, csak éppen a szemetesedényekről feledkeztek meg.

Ezt sehol sem találni. .

Meghirdették a mozgalmat a tiszta Nyíregyházáért. Hat lehet ezt így? Több szeméttárolót állíthatnának ide.

Ha már olyan szép ez a tér az állomás előtt, gondo«kod junk a tisztántartásáról.

Farkas Kalman

INem lett „úriember44

zajött a Kállósemjén melletti Ujszőlőskert tanyára. Mos: már nem a munkában tettél; próbára az ismerősök, szomszédok, ebben már bizonyt tott. A debreceni diák „me sélő ember” lett.

Itt, nem is olyan régen még a mesélő, beszélgető esték divata járta. Munka után összejöttek valamelyik házban, ki mit tudott, mesélt. Ezei szer hallott tündérmeséi; tréfák, helybeli és szomszéd tanyai történetek -öltötték meg a villanyfény nélküli szabad órákat. De ahogy kígyóit itt is a fény, elszaporodtak a rádiók, néhányan vettek tv-t Is, sok minden megváltozott, A tündérmesék

világát politizálásra, valóságos események fontolgatására váltották az emberek. A diákot pedig sokszor türelmetlenül várták haza. A diák pedig egyre többet tudott a természetről, a tudományok világából.

Esténként a kispadon mái a világ dolgairól folyt a szó. Vallásról, természettudományról. Vitatkozott, érveit meggyőzött, és mindig sokan hallgatták. Az egyik javako- rabeli tanyai férfival a mai napig tart a „párbeszédük”. A diák értette meg vele a naprendszer szerkezetét, az eső eredetét, a villám és sok más „csoda” valóságát, „Csak egy dologban, a világ kelelkezésében nem értünk még egyeC.

Nyáron, aratás előtt vette át tanári diplomáját, de ekkor már két éve óraadóként tanított a nagykállói gimnáziumban, ott, ahol valamikor ő is tanult. A diplomával a kézben is elment még ezen a nyáron az aratók közé. Zsákos volt a cséplőgép mellett.

1964 óta tanít: vagy négyszáz tanítványa volt eddig. Természettudományos ismeretekre, munkára, okos politizálásra tanít és nevel — ez az életcélja. De amikor csak teheti, most így hazamegy beszélgetni” vagy éppen megfogni a kaszát, a zsákot...

Tündik Mihály r agy káli ói gimnáziumi tanár 1966. óta párttag. Feleletet kerestem arra. hogyan lett kommunista a 27 éves pedagógus. Eddigi életének nem egészen három évtizede adta meg a választ.

(szilagy#