Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
Szeptemberre összehívják a Csehszlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresszusát Prága (MTI) A CSKP KB csütörtök délutáni ülésén a felszólalók egyetértésüket fejezték ki Alexander Dubcek javaslatával, hogy a CSKP 14. rendkívüli kongresszusát szeptember 9-re hívják ösz- sze. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy meg kell teremteni a demokrácia érvényesítésének biztosítékait, hogy a demokrácia fejlesztését a dolgozók létszükségletnek tekintik. Többen kiemelték a jelenlegi politikai folyamat történelmi jelentőségét és kijelentették, hogy támogatják a párt offenzív politikáját. Óta Sik miniszterelnök-helyettes elemezte bizonyos politikailag szélsőséges áramlatok jelentkezésének okait, amelyek veszélyeztetik a demokratikus folyamat nyugodt és eredményes előrehaladását. Az a véleménye, hogy a meg nem oldott belpolitikai problémák összefüggésben vannak az össztársadalmi politikai problémák növekedésével, valamint a baloldali szektás és a jobboldali antikommunista szélsőséges áramlatokkal. A délutáni ülés végén Josef Smrkovsky elnök bejelentette, hogy már a KB ' ülésének megkezdése előtt lemondott tagságáról Rudolf Cvik (megj. —volt középszlovák kerületi titkár) és betegsége miatt Václav Skoda (volt nemzetgyűlési alelnök). A KB tagjai között írásban szétosztották az Oldrich Cernik vezette bizottság jelentését a Sej- na-ügy kivizsgálásáról. A CSKP KB ülése pénteken reggel Oldrich Svestka elnökletével folytatta ülését. A harmadik ülésnap megkezdésekor még 40 KB- tag kért szót. Moszkvában közleményt adtak ki arról, hogy az SZKP Központi Bizottságában május 30-án tárgyalások folytak, egyfelől az SZKP és a szovjet kormány vezetői, másfelől a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége között. Mint ismeretes, az NDK párt- és kormányküldöttsége Walter Ulbrichtnak, az NSZEP Párizs: A hatodik ülés A Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok megbízottai pénteken 10,30 órakor megkezdték a párizsi előzetes tanácskozások hatodik munkaülését. A megbeszélés színhelyére érkezve Xuan Thuy és Harriman mosolyogva integetett a fotóriportereknek. Az AFP hanoi tudósítója jelentette, hogy Le Dúc Tho, a VDK neves közéleti személyiségeinek egyike csütörtökön Hanoiból repülőgépen Párizsba indult, hogy ott mint Xuan Thuy különtanácsadója részt vegyen a megbeszéléseken.' Központi Bizottsága első titkárának, az államtanács elnökének vezetésével érkezett a Szovjetunióba. Az SZKP KP. Politikai Bizottsága és a szovjet kormány pénteken ebédet adott az NDK küldöttségének tiszteletére. Az NKD párt- és kormányküldöttség pénteken repülőgépen hazautazott. Az NDK párt- és kormányküldöttsége hazautazott Moszkvából Fokozódik a feszültség Franciaországban (Folytatás az 1. oldalról) nek a munka felvételére szóló felhívását. A miniszterelnök sztrájkellenes bizottságok alakítására hívta fel a postásokat. A magániparból a tárgyalások eredményes folytatásáról nem érkeznek hírek, a sztrájk azonban változatlan erővel tart. A vegyipari dolgozók szakszervezete nyilatkozatában a kormány mesterkedéseit tette felelőssé a benzinellátási nehézségekért. A szakszervezet rámutatott, a hatóság intézkedései akadályozzák a sztrájkoló dolgozókat abban, hogy — mint a lakosságot ellátó más iparágak munkásai — gondoskodjanak a lakosság szükségleteinek kielégítéséről. A hatósági intézkedések mesterségesen idézik elő a sor- banállást. A CGT közleményt adott ki arról a találkozóról, amely csütörtökön a szak- szervezeti központ, a kommunista párt és a demokrata szocialista baloldali szövetség képviselői között lefolyt. A CGT küldöttsége ismertette a két baloldali párt képviselőivel azokat a lényeges követeléseket, amelyekért a dolgozók harcolnak. Emlékeztette őket a CGT szakadatlan akciójára a baloldal összefogása érdekében, abból a célból, hogy demokratikus rendszerrel váltsák fel a gaulleista kormányzatot. A három küldöttség megállapítottá, hogy törekvéseik a jelenlegi körülmények között azonosak, s állandó érintkezésben maradnak egymással, hogy szembe nézhessenek bármilyen eshetőséggel. Személyi változások a kormányban Lényegesen megváltozott formában péntek délután megalakult Georges Pompidou új kormánya. Ugyanakkor június 23-ára és 30- ra tűzték ki a franciaországi nemzetgyűlési választásokat. Pompidou új kormányában a legérdekesebb változás, hogy Michel D ebre pénzügyi és gazdaságügyi miniszter, valamint Maurice Couve de Murville külügyminiszter tárcát cseréltek. René Capiíant, az úgynevezett baloldali gaulleisták ve, zetője, aki a legutóbbi bizalmi vita során a Pompidou-kormánnyal való egyet nem értése miatt lemondott képviselői mandátumáról, igazságügyminiszterként belépett a kormányba. Belügyminiszter Raymond Mar- cellin eddigi tervezési miniszter lett. Az oktatási tárcát Francois Xavier Ortoli volt lakásépítésügyi miniszter kapta meg. Maurice Schumant szociális ügyekkel megbízott államminiszterré nevezték ki. Tájékoztatásügyi miniszter Yves Guéna, eddigi postaügyi miniszter lett. Változatlanul megtartotta tárcáját André Malraux, a kulturális ügyek államminisztere, Pierre Messmer hadügyminiszter, Edgar Faure földművelésügyi miniszter. Több más miniszter pedig tárcát cserélt, és néhány új ember is került a kormányba. Az előző kormány ismertebb tagjai közül kimaradt a kormányból Christian Fouchet belügyminiszter, Louis Joxe igazságügyminiszter, és Georges Gorse tájékoztatásügyi miniszter. Mint ismeretes, Alain Peyrefitte közoktatás- ügyi miniszter már néhány nappal ezelőtt lemondott. 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye tOMS kulcs " Fordította : Szilágyi Szabolcs te. ~m Hová nyílik? — csodálkozott a százados. — Azt mondták nekünk, hogy a banknak csak egyetlen kijárata van, amely a két utca sarkára nyílik. — A konyha ajtaja egy kis belső udvarra vezet. Ez az udvar mintegy hat méter széles és húsz méter hosszú földsáv a bank és a mellette emelkedő hatalmas bérház között. Ezt az ajtót állandóan zárva tartják. — Ott van ez a lépcsőház melletti helyiségben? — Pontosan. A konyhának az udvarra nyíló ajtaja vastag lemezből készült és két retesz, valamint egy keresztvas zárja- A bankban mindenki azt állítja, hogy ezt az ajtót nem nyitják ki egész éven át. Alá új bútorokat hoztak a bankba. Az öreg, széteső asztalok helyett a hivatalnokok szép vonalú, modern íróasztalokat kapnak. Gépkocsival hozták az asztalokat, és hogy ne zavarodjanak a bank hivatalos idejében, a szállítmányt az udvaron rakták ki. Természetesen elvállaltam, hogy részlegünknek én választom ki az íróasztalokat. A konyhaajtót ez alkalommal kinyitották. Megállapítottam, hogy ez az évek óta ki nem nyitott ajtó könnyedén jár. A kulcs akadálytalanul fordul a zárban. De ennél is különösebb, hogy a záron egészen friss kenőcsöt találtam. Legfeljebb két héttel ezelőtt olajozhatta meg valaki jó alaposan. — Ez fontos felfedezés. De miért olajozhatták meg az ajtót? Talán a betörést erőszakkal akarták végrehajtani, és a rablók — akiknek természetesen voltak cinkosaik a bankban, ezen az úton kívántak bejutni éjszaka a konyhába, s onnan tovább. A mit sem sejtő éjszakai őrök meglepetése sem lett volna nagy kunszt. — Miért kellett volna betörniük, amikor volt egy kulcskészletük? — Ez egyszerű — szakította félbe a főhadnagy, — A rabló úgy gondolta, hogy nem talál alkalmat a kasz- sza megközelítésére anélkül, hogy fel ne keltené valaki figyelmét. Tehát előkészítette magának az utat az egyetlen elképzelhető éjszakai bejárathoz, felkészült az őrök terrorizálására és a kincstár kinyitására. Ezért olajozta meg az ajtót. S mivel jobb alkalom kínálkozott a pénz elemelésére, lemondott első tervéről. „így igaz testvéri“ Napló a szegények Északkeleti menetéről (Boston New York, 1968. május. — A CENTROPRESS telefontudósítása) A szegénység menete csak Washingtonban válik folyammá. Addig csak patakocskák folynak az ország minden végéből — Alabamából, Mississippiből, Georgiából, Illlnoisból... Ahhoz, hogy megértsük, hogyan ered egy ilyen kis patak, képzeljünk el egy üres telket a Queen’s és a Blu- ehill Avenue sarkán, Bocks- bury-ben, Boston néger negyedében. Egy tarka csacsi a kis, zöld színű kordé előtt, színtelenné kopott házak, rozzant ablakaikon sárga furnérlemezzel, s egy kis csoport ember — lehetnek vagy ötvenen — a washingtoni menet részvevői. Még minden békés és csendes A részvevők az út java részét autóbuszokon teszik meg. A gyaloglás a szamárvontatta kordé mögött csak jelképes kezdet. Most ez az ötven ember — fehérek és feketék — gyalog indul el a kordé mögött Bluehill- ből a város központja felé. Még minden békés és nyugodt. A kordéban két néger asszony ül, meg egy öreg indián, aki északról utazott ide. ö is tökéletesen modern öltözéket visel. Csak kiugró pofacsontja, szájának keskeny szöglete és duzzadt szemhéja idézi az amerikai föld őslakóját. Éppen most faggatták az újságírók, miért határozta el, hogy részt vesz a menetben, hogy voltaképpen mit is akar. Az öreg indián szűkszavúan, de készségesen, sőt, méltóság- teljesen válaszol. Célja olyan egyszerű, hogy már- már a naivitás határát súrolja: azért megy Washingtonba, hogy tejet szerezzen a passmekodi törzs gyerekeinek. Ez a törzs — alig ilOO ember — északon él, egy rezervátumban, ő, George Francis is onnan jön. A tudósítók jegyzik szavait. Valamelyik fotoriporter megkérdi, nincs-e Francis- nak indián fejdísze? Van. Fel kell vennie. Francis készségesen felveszi, a fotoriporter megcsinálja a képet. Francis visszateszi a tollat a zsákjába. Ma még minden békés és csendes. Provokáció a gyülekezőhelyen Holnap, amikor a? emberek ugyanazon a telken gyülekeznek, hogy felszáll- janak az autóbuszokra, korántsem lesz meg a mai nyugalom. Kövér ember érkezik autón: sötét öltönyt, fehér —• Azt hiszem, helyes a főhadnagy érvelése — bólintott az ezredes. — Kinek van kulcsa az udvarra nyíló konyhaajtóhoz? — Ez és a kapu kulcsai a gondnoknál vannak. De a másodpéldányok az irattárban lévő táblán lógnak. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy kívülről lehetetlen kinyitni ezt az ajtót, ha előtte nem veszik le a belső keresztvasakat. — Fogadni mernék, ha valaki levenné a keresztvasat, hosszú időn át senki sem venné ezt észre. Esténként a gondnok az őrökkel együtt bejárja ugyan az épületet, de ha be is néznek a konyhába, csupán egy pillantás az egész, s a zárakat nem is ellenőrzik. — Van egy másik észrevételem is. Ez pedig Franci- szék Zaleskire, az idősebb hivatalsegédre vonatkozik. Ez az ember úgy tesz, mintha tudna valamit, vagy legalábbis lenne valami elmélete a bankrablással kapcsolatban. — Miből gondolja, őrnagy? — Az íróasztalok válogatása közben sétálgattam az inget visel, nevetséges csokornyakkendővel. Kikászálódik az autóból és gúnyolódó plakátot emel a feje fölé. Több ízben is megpróbálják rábeszélni, hogy menjen el innen. De ő nem megy. Kabátjára a következő jelmondatot írta: „Inkább menjetek harcolni a helybéli vörösök ellen!” Egy ideig eltűrik a jelenlétét, végül megverik. Alaposan. ö egy ideig ott fekszik majd a járdaszélen, teátrálisan széttárja karját a fotóriporterek gépeinek lencséi előtt. Később, amikor egy kicsit már kifújta magát, feltápászkodik, s „beáll” a kamerák elé, mutatva a vért a nyakán és a tenyerén. A kívánt célt már el is érték. Nem ő, hanem azok, akik ideküldték, akik azért fizetik, hogy verekedést provokáljon. El tudja viselni a verést és a saját aljasságát. (Elvégre is mindenki úgy keresi meg a kenyerét és úgy küzd a szegénység ellen, ahogy tud.) Honnan verbuválják az ilyen embereket? A válasz első hallásra talán meglepő, de alapjában véve logikus. Ö annak a lengyel emigráns csoportnak a tagja, amely magát képmutatóan a „lengyel szabadság- harcosok szervezet”-ének nevezi. Aki saját népét elárulta, az természetesen bárki mást is hajlandó elárulni. Tevékenységének eredményeként a lapokban részletes beszámolók jelennek meg, amelyek szerint a menet részvevői megvertek egy fehér embert. „Miféle békemenet ez?” — írják az újságok. „De mi mégis eljutunk Washingtonba...“ Útközben Massaohuslts- ből Újabb száz ember csatlakozik a bostoni, százhoz. S a gyűlésén,' á városi parkban, már ezren lesznek. Az alacsony, testes Abernathy tiszteletes, Martin Luther King utóda, aki inkább hasonlít egy népes család fejéhez (valóban az), mint gyújtó szavú néptri- bunhoz, az egybegyűltekhez fordul: — Ök majd mindent megtesznek, hogy megállítsanak utunkon! — mondja. — így igaz! így igaz, testvér! —- visszhangozza a tömeg. — ök mindent megtesznek, hogy visszafordítsanak bennünket! — így igaz, testvér! — ök majd mindent megtesznek, hogy zűrzavart provokáljanak. De mi mégis eljutunk Washingtonba és érvényt szerzünk követeléseinknek. És ez lesz majd a mi békés menetünk, békés kísérletünk arra, hogy segítsünk gazdag országunk BS3== I ------- ------------udvaron. A bútorokat egymásra rakták, úgy, hogy ha valaki kijött az udvarra, első pillanatban nem vett észre engem. Egyszer arra leszek figyelmes, hogy kinyílik a konyhaajtó és kilép rajta Franciszek. Körülnézett és nem látva senkit, elkezdte vizsgálgatni a zárakat és a reteszeket. Majd átsétált az udvaron, mintha keresne valamit, még a szemétládába is belenézett. Egyszóval megtette mindazt, ami az én feladatom volt. Viszont Zaleski nem a rendőrség munkatársa és nem vesz részt a nyomozásban- Ez még mind semmi. Igen alaposan megnézegette a kaput is. Amikor kiléptem az asztalok mögül, az öreg altiszt olyan zavarban volt, hogy meg sem tudott szólalni. Csak néhány pillanat múltán kezdett arról beszélni, hogy kijött rágyújtani és megnézte, vajon nem lehetne-e az udvaron növényeket ültetni, hogy szebb legyen itt a környezet, és a tisztviselők kijöhessenek ide egy cigarettára. (Folytatjuk) szegényein. Ha pedig a békemenet nem segít... — így igaz! így igaz, testvér! A kétszáz északról jött menetelő az éjszakát egy volt kaszárnyában töltötte New Yorkban. Másnap a férfiak, az asszonyok és a gyerekek végigmentek a néger meg a spanyol gettó utcáin és énekeltek: „Csatlakozz! Jöjj velünk! Segíts nekünk!” „Jöjj velünk, mert ez az élet. Gyere velünk kerület! Vagy elég a fele részed: Kerület, vár a menet”! Az emberek le-lelépnek a járdáról. Már az úttesten menetelnek: az első, a második kerület. Mint megáradt patak New Yorkból már nem kétszázan, hanem nyoleszá- zan indultak tovább; nyolcszáz nagyon különböző" ember. Van köztük öreg, fiatal. Asszonyok csecsemőkkel gyerekkocsikban, csecsemőkkel a karjukon, s gyerekekkel, akik a szoknyájukba kapaszkodnak. Az emberek ezt éneklik: „Senki sem téríthet vissza utamról”. Mindenki énekel. S még ezt kiáltják: „Addig járjuk Washington utcáit, amíg meg nem kapjuk, amit akarunk, s amire szükségünk van, vagy ameddig le nem omlanak a Capitó- lium falai”. Ez nem vers, de az emberek kórusban skandálják a szavakat. S minden mondat után megismétlik : — így igaz! így igaz, testvér! Elisabethville-ben a rendőrség nem akarta megmutatni az utat a szegényekkel teli autóbuszokból álló menetnek. A rendőrség külön figyelmeztette őket: meg kell állniuk, valahányszor tilosat mutat a közlekedési lámpa! A csapda roppant egyszerű volt: a megállás a tilos lámpáknál azt jelentette volna, hogy a karavánt darabokra szakítják. A menet szervezői elhatározták: köpnek a rendőrségi lámpákra, köpnek a rendőrségre, s majd saját maguk irányítják a forgalmat. így is történt. A rendőrség nem mert nyílt konfliktusba bocsátkozni. A menet pedig — mint megáradt patak — zúdult tovább... Fehérek és feketék együtt! ...Trentownban már nemcsak azokon a negyedeken vonultak végig, ahol a szegények laknak. Végigmentek azokon a negyedeken is, ahol a burzsoázia lakik. Az emberek nézték őket az ablakokból és összehajoltak, összesúgtak. „Fehérek és feketék együtt! Fehérek és feketék együtt r — énekelték később az úttesten menetelők. Már nem kétszázan vannak. Nem is ezren. Az északkeleti menetelésben most már csaknem kétszázezer ember vesz részt. Ez már nem erecske és nem patak. Ez már hatalmas folyó, amely egyre bővizübb lesz, mielőtt a folyamba ömlilf’. — Azt mondják ők, — mondja az egyik menetelő —, hogy mi faji kampányt folytatunk. Pedig ml minden szegény emberért feketéért, fehérért, mexikóiért, portoricoiért, Indiánért — egyformán harcolunk. Minden szegénynek, — függetlenül fajától, bőre színétől, velünk kell jönnie. S mi örömmel fogadjuk őket! — így Igaz! így igaz, testvér! Angolul így hangzik a kan raván refrénje: „Thal’é right! That’s right, brot' her!” Mint négy tompa, lassú ütés a nagydobra, s két gyors ütés a kisebbre. Ennek a mondatnak a ritmusa lett a menet ritmusa. S elérték Washingtont,' ahol szikrázik a napfény-* ben a szuronyok hegye. — így igaz! így igaz, testvek! K. »
