Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-16 / 113. szám

J ELEK A H O L D R Ó T. HORST MUllER tontosititim regény nyomón irtó CS. HORVATH TIBOR, rojiolio SEBOK IMRE A LfZUMAMtlS MX *70 -^63. rtlADAT: X MOSZKVA «Aw ALTOtTATiS MSCKISétU I űrhajó ra.KUTXTA£fr.K O&fiB NiHjr/r 6/tA MÚLTBA At OSA HA0ire,1&£XtSi£T£N£K A £Í°**'X, UTAM kutatS écvix rciO£Rir&í;íP£ J£í£HT£T£: »M£RPlLLANTOTTAM A HULLA­SE&ZFT FARKAS:»...K&2£Lé&£H vaas&ssrm^k Valahol arAíor/sít/ee TÁL HAS V/2-£s2ö2qS2L QP CSM »CAV« ŰRHAJÓJA 9£VÍétC2Tt FOLYTATJUK JíRLY [P!0fy BŰNÜGYI RlGíNYf A VDK (jobbról) és az amerikai küldöttség (balról) a párizsi Nemzetközi Tárgyalások Központi Házának tanácstermében. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Párizs (MTI) A párizsi tanácskozások második ülése előtt szerdán mind az Egyesüli Államok, mind a VDK képviselője a tanácskozások titkossága mellett foglalt állást. Xuan De Gaulle Bukarestben Bukarest De Gaulle elnök második napja tartózkodik a román fővárosban, a franca állam­fő kedden zárt köFŰ megbe­szélést folytatott Nicone Ceausescuval, a román ál­lamtanács elnökével. A hi­vatalos tárgyalások szerdán reggel folytatódtak. Kedden különben Nicolae Ceausescu átnyújtotta De Gaullenak a Román Szocia­lista Köztársaság Csillaga érdemrend első fokozatát. De Gaulle átnyújtotta Ceau- sescunak a Becsületrend nagykeresztje érdemrendet. Szerdán De Gaulle beszé­det mondott a román parla­mentben. Sztrájk Angliában Gondon (MTI) Szerdán 24 órás sztrájkba lépett az Angol Egyesült Gépipari Szakszervezet tag­sága. A sztrájk miatt össze­sen 3 millió dolgozó nem vet­te fel a munkát ezen a na­pon. A vasas szakszervezet­hez tartoznak a nagy nyom­dák gépészei és karbantartó munkásai is, s ezért a bér­sztrájk miatt Londonban és a közép-angliai iparvidéken nem jelentek meg a napila- , pok. Thuy szerda reggel az érte­kezlet színhelyére indulóban elhárította az újságírók hoz­zá intézett kérdéseit, illetve azokat válasz nélkül hagyva és széles mosollyal integetve szállt be kocsijába. Harri­Bonn (MTI) A bonni Bundestag szerdán megkezdte a szükségállapot­törvényjavaslatok második olvasásban való vitáját. A vita előreláthatólag két na­pig fog tartani. A parlamenten kívüli el­lenzék nem adja fel a küz­delmet a törvényjavaslatok ellen a nehéz körülmények ellenére sem. A diákszerve­Washington (MTI) Robert Kennedy New York-i szenátor kijelentette, az amerikai nép változást igényel az ország vezetésé­ben az eddig lezajlott pró­baválasztások tanúsága sze­rint. Kennedy, aki kedden nagyarányú győzelmet ara­tott a nebraskai próbaválasz­táson, azt mondotta, hogy Párizs (MTI) A sorbonnei több mint 5 ezer diák úgy döntött, hogy bojkottálja az idei év végi vizsgákat, hacsak a belügy­miniszter és a párizsi rendőr­főnök nem mond le. man nagykövet a riporterek­nek hangsúlypzta, hogy né­ha nagyon hasznos, ha a kö­zönség mindenről tud, de né­ha vannak dolgok, amelyeket jobb csak a kétoldalú meg­vitatás stádiumában hagyni. zetek szerdára tanítási sztráj­kot hirdettek. Még nem is­meretes, milyen további lé­pésre készülnek a szakszer­vezetek. A bonni kormány egyébként visszautasította Willy Stoph-nak, az NDK miniszterelnökének levelét, amely felhívta Kiesinger kancellár figyelmét arra, hogy szükségállapot-törvényjavas­latok a békét veszélyeztetik. Humphrey alelnök a jelen­legi kormány politikáját kí­vánja folytatni, s így nem teljesíti a választók óhaját. A New York-i szenátor köz­vetve célzott arra, hogy a harmadik jelölt, Eugene Mc Carthy visszavonulására szá­mít a jelöltség megszerzése érdekében Humphreyvel szemben. A nanterrei jogi kar hall­gatói közleményben jelentet­ték be, hogy május I6-án délután háromkor tömeggyű­lést tartanak és várhatóan ők is a vizsgák bojkottálása mellett foglalnak majd állást. A főpénztárosnak, Jár cisz igazgatónak. Bevallom, azoknak a kulcsoknak nem tulajdonítottunk nagyobb jelentőséget. Az ügyfélfoga­dás idején az első rács ál­landóan nyitva áll. Csak a másodikat zárjuk be, azt, amely közvetlenül a kincstár előterére nyílik. — Miért? — Az első rács a széfek­kel teli folyosó bejáratát zárja. Ezekben a széfekben ügyfeleink nem tartanak aranyat, ékszereket, mint an- nakelőtte. Számos kisipari szövetkezet, sőt magánsze­mélyek is, nem lévén meg­felelő páncélszekrényük, ná­lunk helyezik el fontosabb irataikat. Minden széftulgj- donosnak joga van idejönni a bank nyitvatartási idejé­ben és belenyúlni a széfjé­be. így azután szüntelenül nyithatnánk, zárhatnánk azokat az ajtókat. — Az ügyfelek maguk mennek le a széfekhez? — Nem. Mindig lekiséri őket a bank egyik képvise­lője. Leginkább a pénztáros helyettese, esetleg egy .má­sik tisztviselő. Néha-néha Franci szék, a hivatalsegéd, vagy helyettese Nawrocki. Az ügyfeleknek saját kul­csuk van a széfhez, a má­sik kulcskészlet lepecsételve a kincstárban nyugszik. A kliens kinyitja széfjét tiszt­viselőnk jelenlétében és ha tanúk nélkül kívánja meg­szemlélni letétjét, igénybe veszi az ott lévő három fül­ke egyikét. A bank munka­társa egész idő alatt a szé­feknél tartózkodik. így az­után az ügyfél még csak meg sem kísérelheti egy idegen széf kinyitását. Tehát a bank zárása után senki sem képes bejutni még a széfekhez sem, nem is be­szélve a kincstár megközelí­téséről. — Bemenni senki sem tu­dott, a 10 millió zloty mégis eltűnt! A rácsok kulcsainak is kell, hogy legyen másola­tuk. Azok hol vannak? — A bank helyiségeinek kulcsaihoz tartozó összes másolat az irattárban van. Egy külön e célra készült táblán, s a táblát lakat és pecsét zárja le. Ha jól tu­dom ezt a táblát évek óta nem nyitották fel. — őrzik a bankot a hiva­tali időben és éjszaka?“ — Bizonyosan megfigyel­te, százados úr, hogy ban­kunknak földszintje és két emelete van. Az a második igen kicsi, tulajdonképpen manzárd. A bankkal egyál­talán nincs is összeköttetés­ben. A lépcsőház és az épü­let udvarának kapuja a bank helyiségeitől független. Azon a bizonyos második emeleten lakik a bank gondnoka és Franciszek hi­vatalsegéd. Három óra után, amikor véget ér a hivatali jdő, a bankban csak a hi­vatalsegéd vagy a helyette­se és két őr marad. Közben megérkeznek a takarítónők és a hivatalsegéd felügyele­te mellett kitakarítják a he­lyiségeket. Este hétkor vál­tanak az őrök. Ekkor raj­om kívül mindenkinek ei kciI hagynia a bantun, mert a gunuiioK Dezarja a kaput. Az uruüct tenat Kivuirot oe- csukjuk. A küivuaggai való összenőtte test szántónra csan a gondnok lanásaba veze­tő nazi Ituei-of) Luztosttja. Az oíonticK két ellenozo órájuk van. Egyik az ügyíeiforgal- mi teremoen, a másik az emeleten. Mindkettőt egy­idősen kell felhúzniuk, fél­óránként. Egyik őr sem al­hat el. — mívűiről is megfigyelés alatt áll a bank? — Igen. Kint egész éjsza­ka járkál az éjjeliőr. Az épület alagsorában villany ég, s az utcáról kitűnően latszik a széfek folyosója és a kincstár ajtaja, ugyanis az alagsornak megbiznatoan rácsozott, nagy ablakai vannak egy méterre a járda felett. Az éjjeliőrnek is fel kell húznia egy kontroli­órát. El sem tudom képzelni, hogy az éjjeliőr ne látna meg valakit, ha a kincstár­hoz közelit. Ezen kívül ha a rácsok kinyitásával valaki a legkisebb mértékben is próbálkozna, működésbe lép­ne az automata riasztóbe­rendezés. Minden riasztóberendezés könnyen működésképtelenné tehető. Leginkább belülről. Elég felfedezni a vezetékek útját és elvágni egyetlen drótot. A kassza „megope- rálása"’ után csupán össze kell kötni a drótokat. S ami a kulcsokat illeti ? Ez az alapkérdés. Amikor erre vá­laszt kapunk, eljutunk a betörés tetteséhez is. Ezért az őrök kapják a kettes szá­mot gyanusitottaim listáján. Első helyen, mint már em­lítettem, önök méltóztatnak lenni, uraim — a kulcsok birtokosai. — Továbbra is tolvajnak tart bennünket? — A rendőrség legfőbb eL ve: a bűncselekmény nyo­mozása közben nem bízni senkiben és semmiben, csu­pán a tényekben. De ne vitatkozzunk ezen. Szívesen megnézném az önök riasztó- berendezését és a tartalék­kulcsok tábláját Helski igazgató felkelt az Íróasztal mögül, kinyitotta az ajtót és maga elé engedte a rendőrtisztet. Lementek a földszintre. A ruhatárban az igazgató egy falba sű- lyesztett, kulcsra zárt fém­dobozt mutatott. — Ebben a dobozban van a riasztó- berendezés kapcsolója, — magyarázta. — Különös — mondta a százados, majd odafordult Roman Widera rendőrfőhad­nagyhoz, aki a felülről le­jövő férfiakhoz csatlakozott, s hozzátette: — Próbáld meg kinyitni ezt a játékszert. A főhadnagy figyelmesen megszemlélte a zárat. Azu­tán előhúzott zsebéből egy karikát néhány ráerősített, különböző alakú és hajlású acéldróttal. Először az egyikkel próbálkozott, de eredménytelenül. Egy má­sik álkulccsal az ajtócska azonnal kinyilt. — Kitűnő biztonságos ri­asztóberendezés! — Jegyezte meg gúnyosan a százados. — Igazgató úr, ön azt hiszi, hogy csak a rendőrségnek vannak álkulcsai? Helski igazgató kissé za­vartan kísérte tovább a rendőrség aet aepviseiojet az alagsorba, ahol kinyitot­ta az „irattár” feliratú szo­bát. Mindhárman egy pol­cokkal teli, nagy helyiség­ben találták magukat. A polcokon különféle könyvek és madzaggal átüötött, szür­ke papírba csomagolt irat- kötegek voltak; a kötegeken megfelelő feliratok. Az ajtó melletti falon lapos, beüve- gezett vitrin függött. Belse­jében szögeken több tucat számmal ellátott kulcs ló­gott. A vitrint kis lakat zárta, ráragasztva egy pa­pírszelet, s rajta a bank bé­lyegzője. A rendőrtisztek Ug yelme- sen nézegették a papírcsí­kot és a lakatot. — Azt mondja, igazgató úr, hogy ezt a vitrint evek óta nem nyitották ki? A kifolyt ragasztó a papírcsí­kon és a fán mégis legfel­jebb néhány napos lehet Maga a lakat se: | kelt olyan benyomást, minin a egy tel­jes éven át senki senj. érin­tette volna. Hiszen akkor a pornak nyoma lenne rajta. — Ezt a helyiségét is, mint a többit naponta taka­rítják — védekezett Helski igazgató. — Nincs abban semmi különös, hogy por­talan. A takarítónők letöröl­ték. — Ejha — nevette el pia­gát Widera főhadnagy. — Nézze csak, hogy dolgoznak a maguk takarítónői! Miközben ezt mondta, uj- jával végigszántott a legkö­zelebbi polc egyik könyvé­nek tábláján. Ujját vastag piszokréteg vonta be. Ezúttal a százados vett elő zubbonya hajtókája alól egy jókora biztositótűt. Megmutatta Helski igazgató­nak: — Itt van egy közönsé­ges biztosítótű. Nem olyan furfangos álkulcs, mint ami­lyenek Widera főhadnagy kollekciójában vannak. Néz­zen ide kérem. A tiszt a lakat nyílásába helyezte a tű hegyét. Köny- nyedén megmozdította és a lakat zárószerkezete halk kattanással kiugrott. A szá­zados sarkig tárta a vitrin üvegajtaját. — Belül egy porszem sincs. Gondolom, a rács kul­csai azok, ott lent. Szó sincs róla, kitűnő biztonságban tartották a kincstárukat. Elegendő volt egy álkulcs és egy biztosítótű, bogy a pénzhez bárki hozzáférhes­sen. Csodálkozom, hogy csak most rabolták ki önöket. Sokkal előbb kellett volna! Helski igazgató lehorgasz- tott fővel hallgatott. Végre kinyögte: — Maga bebizonyította na. künk, hogy az, amire büsz­kék voltunk, — kincstárunk száz százalékos biztonsága — nem is létezik. Tüstént kiadom a szüksége® utasítá­sokat. De miként lehetséges az, hogy a rabló ki tudta kapcsolni a riasztóberende­zést, sőt az innen elvett kulcsokkal ki is nyitotta mindkét rácsot? Milyen úton-módon nyitotta ki ma­gát a kincstárat? Két kulcs­készlet létezik csupán. Az egyik hármunknál van, a másik a rendárkapitánysá­, gon. Rövidesen magam s elhiszem, hogy én vagyok a betörő és én loptam meg a bankot, melynek igazgatója vagyok! Azokat a zárakat maga sem tűvel, sem pedig álkulccsal nem nyitja ki. — Igen — erősítette meg a százados. — Megnéztem a kasszát, s értek is hozzá egy kicsit. Jó pár éve hajlódon? a legkülönfélébb kasszafú rókkal és munkáikkal. Kita­nultam én ezt a mestersé­get elég alaposan. Azokat a zárakat néhány bonyolult rendszerű szerkezettel látták el. Csupán a pontosan belé­jük illő kulcsfogazat képen kinyitni őket. Ha csak egyet len szerkezet is zárva marad, lehetetlen elfordítani a ko­rongot, amely a páneélajtr?' nyitja. (Folytatjuk­Tiltakozás a bonni szükségállapot törvények ellen McCarthy visszavonul? Francia diákok bojkottja Zárt ajtók mellett tárgyalnak Párizsiban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents