Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-09 / 107. szám
Önállóság, érdek, kockázat Hetedszer is kiváló A Szabolcs megyei Építő és Szerelő Vállalat ”az önállóság elvének helyes gyakorlati érvényesítésével szervezi ez évi munkáit, feladatait. Ez nyilvánul meg tervezésében is. Éltek például azzal a lehetőséggel, hogy a Beruházási Banktól hitelt vettek fel olyan gépek beszerzésére, amellyel a segédmunkások munkáját könnyítik meg. Ennek bérkihatása is van, ugyanakkor csökken a munkák költsége, s a munkaerőgondon is könnyitenek. Uj jelenség ugyanis, hogy íz építőiparban nem munkaerő-felesleg van — mint- ahogy ezért aggódtak sokan. — hanem munkaerőhiány, "'•ámítani lehetett erre? Mindenesetre kockázatot kel- ’itt vállalni, önállóan dön- ♦nni, s a népgazdasági, vál- ’nlati érdekeket összeegyeztetni és számolni: hogyan gazdaságosabb? önállóság, érdek, kockázat. E három fogalom egymásból következik, s ma már nincs egyetlen új jogszabály sem, amely ne hangsúlyozná a vállalati önállóság fontosságát. Kétségtelen, hogy ezt a gondolkodásmódot szökniük kell a vezetőknek. Terveiket maguk állítják f sze, az önállóságra épül, de ez nem valami „szabadkéz”-politika, hanem olyan, amely egyaránt figyelembe veszi a munkás, az üzem és a népgazdaság érdekéi úgy, hogy egyik se csorbuljon a másik rovására. Tanulságos példa erre a Víz és Csatornamű Vállalat esete. Tavaly november—decemberben előzetes tárgyalásokat folytattak különböző fővárosi kivitelezőkkel a város jelenleg 8 ezer köbméter MEGJEGYZÉSEK: Megettem Éhesen tanulmányoztam az étlapot az étterem egyik sarokasztalánál. S egyre jobban elkeseredtem. Nem, nem azért, mert túl sok lett volna mór az „X” az étlapon! Sőt: Még egy sem volt. Csakhát! Nem mindent szeret az ember. Én például a burgonya helyett mindig szívesebben eszem galuskával a pö*v költőt Na végre! Sertéspörkölt galuskával. Ez igen. Ez jó lesz. A pincér elviharzik, már érzem a galuska és a pörkölt ízét. Aztán úgy, egy fél óra múlva megjelenik. Hozza a tálat benne a pörköltöt és... Burgonyát! Mentegetőzik: — Elnézését kérem, de már csak burgonyával volt. Hirtelen összeszorul a torkom. Aztán igazat adtam neki. Hiszen ő igazán nem tudhatta, hogy pontosan azért választottam a sertés- pörköltöt mert egyedül ezt tálalták galuskával. Mit tehettem mást? Megettem. Szabály... . Mint jó utashoz illik, oda- álltam az utasok közé, a bejárati ajtó elé. Vártam a pesti vonatot Amikor már csak öt perc volt hátra, az emberek nagy része megunva a felesleges várakozást otthagyta a „bejárati ajtót” és kiment a „kijárati ajtón”. Azt ugyanis állandóan nyitva tartják. Én maradtam. Szabály az szabály, én a bejárati ajtón megyek be! A vonat indulása előtt három nerccel ki is nyitott. Legalább negyven ember zudult ki rajta. A szerelvény már mozgott amikor felkapaszkodtam. Akkor megfogadtam, hogy a nyíregyházi állomáson ezentúl csak a Kijárati ajtón megyek „be". Horváth S. János — de miért ? „Kényes'' kérdésekkel a Nyíregyházi TÜZtíP Vállalatnál napi ivóvíz-szolgáltatás kapacitásának 16 ezer köbméterre való növeléséről. Akkor a pestiek még helytelenül értelmezték az önállóságot, s félretéve a másik vállalat és a népgazdaság érdekéi olyan követelményekkel léptek fel, amelyeket a Víz és Csatornamű nem tudott elfogadni. Nagy összegű sürgősségi felárat kértek, olyan kikötésük volt, hogy munkásainak ellátását részben a Víz és Csatornamű Vállalat fedezze. Ez év januárjában fordult a kocka. Újra asztalhoz ültek, egyeztették elképzeléseiket, kölcsönösen figyelembe vették a munkások, a vállalatok és Nyíregyháza érdekét, s ennek lett az eredménye a szerződéses kapcsolat. Eltekintettek korábbi követeléseiktől, mert számítások alapján rájöttek: nem rossz üzlet, érdemes megvalósítani. Ragaszkodás a régi módszerekhez és félelem az újtól még elég jellemző. A vállalati irányítás önállósága bátorságot követel. Kockázatot és egyben felelősségvállalást. Megyénk minden vállalatánál megtörtént a bér- színvonalak megállapítása. Megszűnt a régebbi olyan megkülönböztetés, amely különbséget tett munkásbéralap és alkalmazotti béralap között. Ez megkötéseket jelentett bérgazdálkodásban, a termelésben. A kategorizálás megszüntetésével növekedett a vállalatvezetés önállósága, s így most a bértömeg nem feltétlen határolja be a vállalat termelését, mert a termelési kapacitás kihasználása a tényleges igényekhez igazodik. Vártak már erre a vállalatok. Ennek ellenére mégis akadtak olyan gazdasági vezetők, akik a régi bérgazdálkodási rendszer fenntartása mellett kardoskodtak. Miért? Azért, mert régen ha nem tudtak bért emelni, hivatkozhattak az irányító szervekre, tanácsra. Ez most megszűnt, önállóak lettek, de az. hogy hogyan élnek ezzel a lehetőséggel, a vállalat gazdasági, párt és szakszervezeti vezetőinek együttes és helnes együttműködésén is múlik. Ezekben a fontos kérdésekben szükséges igazán ér- vénvesí’eni az üzemi demokrácia elvét, kikérni a dolgozók véleményét, s figyelembe venni az új gazdasági mechanizmus fontos követelményét: megfizetni a minőségi munkát. Az önállóság még nem minden. Ennek helyes értelmezése és alkalmazása, a dolgozók anyagi érdekeltségének a figyelembe vétele nagyon fontos. Csak így valósulhatnak meg azok a tervek, amelyek ma már az önállóság elvén épülnek fel. Uj jogszabályaink az önállóságot hangsúlyozzák. Ebből következik, hogy a gazdasági-, párt és szakszervezeti vezetők ésszerűen egyeztessék az érdekeket, s ha szükséges, kockázatot is vállaljanak. Az önállóság elve akkor érvényesül helyesen és kellő hatékonysággal, ha ezt egységesen, de ugyanakkor a vállalatok sajátosságait figyelembe véve alkalmazzák és a népgazdaság, a munkások érdekeit is szem előtt tartják a gyakorlatban. Farkas Kálmán „Kiváló vállalat”. Hány helyütt álmodoznak erről munkások és igazgatók, éveken át — hiába. S nemrég szárnyra kelt a hír: a Nyíregyházi TÜZÉP Vállalat szül; évtized alatt immár hetedszer jutott a kitüntető cím birtokába. — Létezhet ilyen? — kérdezik többen. Mások egyenesen kételkednek: „Heteken át nincs tégla, cserép, lignittel keverik a szenet, s még az iszapot is eladják.. Mi ebben a kiválóság?" Milliók az államnak Részlet egy nyilatkozatból: „Tavaly közel félmilliár- dot forgalmaztunk, csak építőanyagból 105 millióval adtunk el többet, mint a megelőző évben. Forgalmi adó és nyereség címén 33,3 milliót fizettünk be az állami költségvetésbe, 5,6 millióval többet, mint 1966-ban. És még nálunk is maradt 15 millión felüli tiszta nyereség...” Jogos a feltételezés: mindebben a lakosság érdeme is benne van, az ügyfeleké, akik fokozott tempóban építkeznek, minduntalan több tüzelőt vásárolnak, melegebbé teszik otthonaikat, mert jut rá... S akik a cím jogosságát firtatják, felemlítik a nyíregyházi rádióban elhangzott nyílt vitát Csen- gerből, ahol „sarokba szorították” a TÜZÉP-et is az árvizes lakások újjáépítéséhez szükséges anyagok hiánya miatt Hallani sokszor a telepeken tapasztalható hajnali sorállásokról, ahol egyesek az iszapról, szénporról így szóltak: „Eladják még a sarat is.-" Rendkívüli helyzetben Mi hát az igazság az érdem körül? Amíg a hét oklevél felkerült az igazgatói szoba falára, hatszorosra nőtt az évi forgalom. Ehhez — kétségtelenül — jó szervezésre, piackutatásra, a kapcsolatok bővítésére volt szükség. S ha nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy az építőanyag és tüzelőszer-ellátást országos, népgazdasági érdekek döntően meghatározzák, „kerettel” kell dolgozni, mindjárt tisztul a kép. Tavaly pedig két rendkívüli feladat is adódott. Év elején — országos érdekből — 4,5 ezer vagon szenet, a szokásosnak a négyszeresét kellett tárolni a megye TÜZÉP-telepein. Aggódás, álmatlan éjszakák: megóvni a szén minőségét, gondoskodni eladásáról. Eközben újabb „népszerűtlen” próbálkozás: felsőbb rendelkezés szerint keverni a szenet, lignittel'. „Nekünk kényelmesebb lett volna gyorsan túladni a jobb minőségű árun, s a későn jövőknek marad, ami marad. De vannak kis fizetésű családok, akik apránként veszik meg a tüzelőt, sokszor az utolsó pillanatban. Nekik már csak lignit és iszap maradt volna.-” Kudarc, szépséghiba Vagy az építőanyag. Másfélezer belvizes lakást újjáépíteni — óriási feladat, váratlanul, terven felül. A keret véges, s bár a TÜZÉP maradék nélkül teljesíteni igyekezett a megyei pártbizottság ide vonatkozó határozatát, kilincselt főhatóságtól kulcsszállítókig, a fennakadást nem lehetett teljesen megelőzni. De mégiscsak beköltöztek új otthonaikba a szerencsétlenül járt családok és ez mindennél többet mond! Gúzsba kötötte ezen túl a vállalatot, hogy a régi irányításban tüzelőszert például a főigazgatóság rendelte a bányáktól s ez már kész tények elé állította őket. A „kiváló" cím persaenem jelenti azt, hogy mindent példásan végrehajtottak. Tavaly megfeneklett például a szolgáltatás bővítésére kidolgozott tervük, amivel pedig még értékesebb lett volna eredményük. Az előszobafal, a speciális tetőszerkezet készítése, malteros és mészoltóládák, betonkeverő gépek kölcsönzése csak az idén valósulhat meg. Nem volt hatékony az építtetőknek szánt, díjtalan szaktanácsadás, műszaki segítség sem. Országos viszonylatban 17 vállalat vetette magát a küzdelembe a kiváló címért — ez egyedül Nyíregyházának sikerült Főként azért, mert — ha nem is minden szépséghiba nélkül, de — össze tudta egyeztetni a népgazdaság és az egyén érdekét, a körülményekhez képest megoldotta rendkívüli feladatait, miközben jelesen duzzasztotta az állam bevételi forrását Kezdeményezés — újabb babérokért Most már a hetedik ünneplésük is emlék csupán, a babérokból nem élhetnek örökké. Jól tudják, s nagy örömük, hogy az új irányítás lehetőséget is teremtett a mérce további emelésére. Néhány adalék az idei év krónikájából: Vállalva a rizikót, a plusz kiadást — félmilliót! — különböző raktárakban. magtárakban 2 ezer vagon cementet tároltak év elején, a biztonság»» sabb ellátásért. „Házon belül” évi 18 milliós ipari tevékenységgel bővítik a választékot. Kooperálnak tsz- ekkel, kisipari szövetkezetekkel — leveleki Dózsa, gá- vai ktsz, stb — betontermékek gyártására. Ok adják az anyagot, a szövetkezet a munkaerő4 a kerítésoszlopokhoz, kútgvűrűkhöz. Jól jár mindkét fél. Tizenöt szövetkezet 2o milliót termel TÜZÉP megbízásból. Az önállóság másik kedvező hatása — örömhírnek is szép —: most már nem keverik a szenet iszappal, üvnit'el, csak annak, aki külön kéri, Legfeljebb azzal kell számolni, hogy azonos típuson belül a darabost és a diót elegyítik, mert így — várhatóan — csökken a sorbán- állók száma. Erre az esztendőre 38,5 lezer vagon szenet rendeltek, háromezerrel többet, mint tavaly. Tehát hiány nem lesz! „Kötéseinkből teljesen kimaradt a lignit és as Iszap.” S egy ügyes kísérlet: Nagykállóban amolyan kisebb kombinátot létesítenek, ahonnan 200 literes hordókban vihetik majd az oltott meszet az építkezők. Régi kívánság teljesül általa. És a „konkurrens", a központi, vagy a gázfűtés? — Ma ez még csak Nyíregyházán jelentős, s a megyében évenként közel 3 ezer új lakás épül. Falun pedig most már sok helyütt azt a szobát is befűtik, ahol a televízió van. Mi az igények további növekedésére készülünk, amit gazdagabb választékkal sietünk kielégíteni.1» Angyal Sándor Buszból öltöző, mosdó. Aj AKÖV nyírbátori telepén egy kiselejtezett autóbuszból mozgatható étkezőt, öltözőt és mosdót varázsoltak az ügyes kezek. Képünkön: Bakos Antal, Bun- kóczi József, Lakatos István lakatosok és Komáromi András szerelő. Bammel 1. tel*. ANYÁM A szó rangját helyre tették már híres nyelvészeink: a legelsőre. Már maga az is történelmi meghatározás: Édes anyanyelvűnk. A legjobb költők, gondolkodó nagyemberek tárgyi, életbeli értékét csillogtatták, mióta emberi beszéd van. De ennek még mindig nincs vége. Nem is igen lesz soha. Anyámat akkor ismertem meg, amikor már három gyermeket, testvéremet felnevelt előttem. Azért hármat, mert a kicsi Karcsi — mint később megtudtam — pólyából halt meg. Mint utánam az első Juliska Is. És azután született a ma is élő második Juliska. Két gyermektestvérem nem nőtt fel. Úgy haltak meg, még magukról sem tudtak. Piciny korban. Akkor az ilyenekből sok „vámot” szedett a halál. Pedig anyám őket is nevelni akar. ta. Onnan tudom ezt nagyon erősen, hogy azóta sem múlik el tavasz, rendbe ne tegye. be ne ültesse virággal a sírjukat. De adott gondot, állandó törődést öt gyermek is. Él- nivalót nagyon gyéren nyújtott két kisköblös árendás föld, meg egy hold gyenge láp apám első világháborús szolgálatáért. Ott adták ezt a „reform” holdat, amire a grófi gazdálkodás is mindig ráfizetett. S mégha csak úgy jött volna? Fizetni kellett érte. Törlesztése soha nem került egyenesbe. Anyám szemében is akkor láttam először könnyet, amikor emiatt szigorú felszólítást küldött a bank. Minket féltett, a gyermekeit. Meg a kicsi házat. Mi lesz, ha eldobolják a fejünk felől?! A kanál még kisebb részén vett ki zsírt a mindig soványan volt cserépszilké- ből. Paprikát is kevesebbet tett a levesbe. Legszívesebben paszulyt habart, ahhoz nem kellett zsír, paprika Estére a Nappal ágyba küldött bennünket, ne kelljen „feleslegesen” égetni a petróleumot. Apámat intette s kevesebb dohányzásra... Minden elkövethetőt, nemzedékekre szálló takarékosságot művelt, csakhogy mienk maradjon a kicsi ház... Mikor nagyobb lánytestvéreim napszámba jártak, ebédet vinni utánuk engem küldött anyám. „Hadd egye. nek szegények egy kis főttet Azok már keresnek...” — mondta. Nem kerestek azonban annyit, hogy nekem is ne kellett volna velük mennem, amikor odanőttem. Ekkor meg Juliskát küldte utánunk a kasornyá- ba tett bögrével. Krumpli, paszuly. Egyik napról a másikra. De, hogy erő lágyén, oda ne bukjunk a napszám munkában, enni kellett bármit. Mikor Juliska is napszámra nőtt* anyám maga járt délire utánunk. Apám inkább a „saját” földet munkálgatta. És nem fogyott anyámnak a könnye. Mariska nővérem Pestre szökött. Ott könnyebb életet vélt. Nem törődött azzal, hogy félre rak itt pénzéért csak fele útra vitte el a vonat Sírt anyám akkor is. Napi hajsza után ölébe ejtette kezét a kisszéken. Könnye végigfolyt az arcán. Nem dörzsölte szét a gördülő cseppeket Sírt mikor én Is elhagytam a pesti jobb élet reményében a régi fészket. S úgy lett ahogy mondta: csalódtam... Sírt, mikor apámat a második világháborúba is behívták... Sírt, mikor megdöglött egyetlen, hízónak remélt malacunk... Sírt, mikor elvetélt Kati tehenünk... Akkor nézett másképpen, amikor apám szerencsésen újra hazakerült. Amikor elment a front a végső győzelemig. Akkor adták a földet. Nekünk. írással együtt. Elmaradt az addigi rendszerint havonként érkező, fenyegető banki cédula. Az adóhátralékért se jelentkezett a végrehajtó... Nemcsak a világ, anyám is változott. Valahogy egyenesebben járt. Mosolya is nyílt. Ugyannyira, hogy nem átallotta „beszerveztetni" magát népi együttesbe. Ott meg táncolt. A színpadon. Falu szeme előtt. Még Pestre la felkérték az Ecsedi lakodalmast... Örült az új háznak. Maga mondta, mit hova tegyünk benne. Azután meg az szegte kedvét, hogy az ő régi „hozományé” ládája az istállóba került, új bútor miatt. Azután ezzel Is megbarátkozott. Szinte élvezettel törölgeti a korszerűbb bútorokat. Szövetkezetbe lépés. Hogy lesz, mint lesz? Megmaradt a világ. Minden gyermekének családja. Mióta apám meghalt (öt éve), ma az egyik lányánál, holnap a másiknál látogat. Pesten hónapokat tölt az oda családosodon Mariska nővéremnél, Kató unokájánál. Nem beszél életunalomról. Hetvenhat éves. Minden érdekli. Látni, hallani szeret A korábbi sok rossz után, Örül kicsi ajándéknak is, Meg jó szót vár — érdemmel. Életet, utat adott öt gyermekének. Akiktől mái ükunokák Is szólítják: nagymama. Asilalw Bállal
