Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

Filmvita a Fegyveres Ei ők K’uhfában A nézőnek alkossanak Eredetileg azért látogat­tunk el a nyíl-egyházi Fegy­veres Erők Klubjába, hogy a. hivatásos tisztek klubéle­tét megismerjük. De sokkai többet kaptunk a vártnál. A klubdélután azt bizonyí­totta, hogy ez a szórako­zással összekötött tanulási lehetőség megyeszékhelyünk -gyik színvonalas kulturális centruma. Egy filmművé- •zeti vitának voltunk tanúi: sgyes felszólalók logikus ok- .ejtése a fővárosi előadót is meghökkentette és gondol­kozásra, vitára késztette. Az esztétikai sorozat ne­gyedik vitáján, dr, Molnár stván, a Filmtudományi In­tézet osztályvezetője a mai nagyar filmgyártás helyze­tek törekvéseit mutatta be. Kifejtette, hogy a mai fia­tal magyar filmrendezők faliért szerepelnek a világ filmgyártásának élvonalá­ban, miért figyeltek fel mű­vészeti törekvéseikre, meny­nyi társadalmi segítség, ne­velési siker, a tehetség ki­bontakozásához nyújtott népgazdasági segítség volt szükséges ahhoz, hogy ed­dig eljusson a magyar film. Az előadónak ez volt a második látogatása a klub­ban. Parázs vita követte el­ső előadását is. A második­nál pedig még távozása után is együtt maradt a hivatá­sos tisztek jó része, öröm­mel hallgattuk vitájukat, mert ki mondják amit az átlagos mozilátogató is érez: valami azért nincs rendben a magyar filmgyártás körül. Mintha túlságosan a nem­zetközi fesztiválok számára készülnének filmjeink és mintha túlságosan kevés te­kintettel volnának az átla­gos nézőre. A formabontás egyes csúcsteljesítményei (például a Csend és kiáltás, a Tízezer nap, a Falak) — melyek fölött a hivatalos kritika vájt fülü, (vagy „vájt szemű”) avatottjai va­lóságos ünneplést rendeznek, nem tudnak teljesen eljutni a néző tudatáig, zavaros él­ményeket hagynak benne — és egy kis bűntudatot, hogy ő műveletlen. Az előadó egy ideig véd­te a fiatal rendezők törek­véseit, elismerve, hogy azok. nem mindig közön-íégsik''- rek. De azt elismerte, hogy a film a ma művészete. Nem lehet a problémát az zal elintézni, hogy ..majd az utókor megérti”. A hivatásos tisztek közü; Orosz János még élesebben vitatta, miért kell a filmvi- tákban mindig a tömegek tudatlanságát ostorozni? Nem az ő számukra készü a film? A film nem nevel­heti közönségét? Nem ve­zetheti rá a művészi látás­módra? A vita bizonyította, hogy hivatásos tisztjeink élénken Dobos Hajnal: foglalkoznak fárasztó napi szolgálatuk után a kultúra kérdéseivel. Nevelő munká­jukban nyilván hasznát Is 'átják ennek. Ami a vita érdemét illeti, hadd idézzük csattanónak az egyik rangos filmkritikus­nak (B. Nagy Lászlónak) irodalmi hetilapunkban most megjelent bírálatát, amely ugyanezt mondja: .Bárcsak látnék végre egy olyan magyar filmet, amely az elején kezdődik és a vé­gén végződik”. Ezzel mi is egyetértünk. Vajon meghallják e ren­dezőink? (GNZ.) REGE Szemérmes fátyol — sarki fény Hegyek sugára fonta, szőtte patak-hajába pártadísznek Naptüzben-olvadt, földdel ötvözött fűszál-zöldarany bilincsel jegyeséül kérte a bérc Völgy-leánya, erdőbúvó, lombruhás Szarvaskiáltó hívó szóra visszhangos csúcsnak indul Süvölt a kánya-szél Letépi —testén nincs levél Szemérmes fátyol: sarki fény — ruhája, éke ennyi Völgy leánya — szikla-mátka porhó-tüzben, jégcsúszáson, ágcsörgető áradatban meg ne fordulj, érj oda! Lészel áldás, lészel asszony lészel a dús égmezőkön rándor-Napnak pásztora. nék beszélni. Egy régi isme­rőse keresi. Hogy honnan? Csikágóból. Géza? Igen én. Kitűnő a hangmemóriája, drága főmuftikám. Köny- nyebb a dalai lámát feltár­csázni, mint magát Árulja el nekem, milyen beosztás­ban van most? Azt nem hi­szem. Minél jobban védenek valakit a telefonálóktól, an­nál fontosabb helyen van. Ez régi magyar igazság. Meg­kapta a levelemet? Miért nem válaszolt? Már elmúlt az az idő, amikor valakit le­váltottak volna mert Nyu­gatra levelezett. Ejnye de kényelmetlenül nyögdécsel. Biztosan fél, hogy a titkár­nője belehallgat a beszélge­tésbe. Ja úgy, megbeszélés van magánál. Akkor majd máskor beszélünk. Hogy ki­küldi őket? Küldje. Várok. Igen, én kopogtattam. A gyűrűmmel. Már nem em­lékszik rá, hogy így szoktam jelentkezni? Semmi hang, csak három kopogás. És ma­ga is visszakopogott, tisztelt Perjés! úr. Azért hármat, mert szótagolva annyit je­lentett: sze-ret-lek! Ezt is elfelejtette, rriaga hűtlen alak! M'i az, hogy neheztelt rám? Vártam volna meg, rrvg elválik a feleségétől? Nem igaz! Bélában nem az tetszett, hogy amerikai üz­letember. Ha Dunabogdány- ban lakik, oda is követtem volna. Köszönöm a gratulá­cióját. Igen. azért jött haza tavaly, hogy magyar felesé­get keressen. Nem szereti az amerikai nőket. Neki pesti levegő kell a lakásában. Mindene megvolt, csak én hlányozjam neki. Kedve vol­na leülni velem egy kávéra? Igazán megtisztel. Csakhogy én nem érek rá. Csupán azért jelentkeztem, hogy ne mondhassa, itt jártam a vén Európában és oda se csen­gettem magához. A régi dol­goknak örökre vége, Géza. Hűséges felesége lettem egy hűséges amerikai magyar­nak. Azért jólesett volna, ha ír. Vártam sokáig, hogy vá­laszol. Legalább egy üdvözlő- kártyát Odaát jólesik min­den magyar szó. Angolul? Persze, hogy értek. Sokat né­zem a televíziót is. Az a leg­jobb nyelvgyakorlás. Hogyan tanul a kislánya? Nem, ez lehetetlen. Béla rokonai vi­gyáznak rám. Mit szólna, ha megtudná, hogy a régi fér­fiismerőseimmel randevuz- gatom. Nem értem félre. Csak egy kis csevegésről volna szó. Rendben van. Majd jelentkezem a jövő hé­ten és összeegyeztetjük a szabad időnket. Puszi, Gé- zuska... — Halló, porta? Nem ér­kezett távirat a részemre? Ha jön, felküldik? Köszö­nöm. — Bársony ruhaszalon? Irén asszonyt kérem. Itt a neandervölgyi asszonytárs beszél. Egyenesen Csikágó­ból. Hát csak átrepültem. Nem olyan nagy ügy ez odaát. Drágám, az ameri­kaiaknak az Atlanti-óceán egy kis tócsa. Dollárban nem olyan sok. A modelljeid? Egyszerűen nem volt hová felöltöznöm? Bélának ren­deztem időnként divatbemu­tatót odahaza. Az utcán egy lyukas bilit is felvehetsz a fejedre, akkor sem veszik észre, s közönyösen elhalad­nak melletted. Egyszer egy pasas rámvigyorgott. Azt hittem, tetszem neki. Aztán öt dollárt kért tőlem. Igen, csak úgy. Adtam neki. Már esteledett, s közelünkben nem járt senki. Hát mertem volna nem adni. A közbiz­tonság, azt lehet irigyelni tőletek. Ez van, Irénkém. Mulatságos, hogy így beszé­lek? Csak át kell menni Amerikába, hogy az ember egy kicsit másképpen nézze a dolgokat. Púp a hátukon a négerkérdés. Jó, rendben van, minden gépesítve van, nem kell sokat vacakodnod, ha ebédet akarsz készíteni. Csakhogy Béla gyomra már kikészült azoktól az egyhan­gú amerikai ételektől. Sza­kácsnő kellett a drágámnak Hát ez az én amerikai kar­rierem, Irén asszony. Meg­bántam? Oh, dehogyis. Nagyon jószívű, derék em­ber és szeret. Naponta több­ször is felhív az üzletből, nehogy unatkozzam odahaza Jubiláló kerámia Százéves a pécsi Zsolna.' gyár. Mai nevén: Pécsi Por- celengyar. A név változol;, de a márka nem. Az öt tornyú templom képe máig is megmaradt a készítmé- íyek jelzésében. Es a .zsolnay \ — ;gy, msoetüvel i - mar fogalommá vált. A gyár korabeli bejegy­zés szerint Első Pécsi Cze- ment Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára. Alapító- :eveienek dátuma: Pécs, iötki. május 3 A 100 éves gyárban azonban mindig hozzáteszik; nem ez az iga­zi kezdet. 1852-ben Zsolnay • ilmos, Kossuth iparpártoló mozgalmának hatására ala­pította keménycserép manu­faktúráját. Ez lett a későb­bi gyár alapja A Zsolnay család vállalta i kerámiagyártás koczkázatát. Mellék vállalkozásokba kezd­tek — csontlisztgyár. fafel­dolgozás, szénbánya — a gyár érdekében. Pedig a gyár még világkiállítások, a virágzás időszakában is mindössze 1 százalékos hasz. not hozott. Zsolnay Vilmos lányai is a gyárban dolgoztak, mint tervezők. Egyikük, Teréz el­kezdte a gyár történetének megírását is. Hatalmas mun­ka, — legapróbb számláktól, jegyzetektől, jelentős család, történeti leírásokig, művészi elképzelésekig — oly átfogó kortörténeti, művészeti, csa­ládtörténeti dokumentum született, hogy egyik bíráló­ja a magyar Buddenbrook háznak nevezte. A Zsolnay lányok, — Jú­lia és Teréz — a népművé­szet hagyományaiból merí­tettek. Zsolnay Vilmos kísérlete­ző ember volt. Semmilyen anyagi áldozatot nem sajnált a gyártól, külföldi szakem­bereket alkalmazott és új megoldást keresett a máz­technika fejlesztésére. War­tha Vincével a régi mór ke- remiák mázait vizs­gálták: Wartha vegy­-iemzett egy ilyen lüsz- ermózas tálat, s ennek alap­ján új, ragyogó fényű má­zat állított elő, amely olyan rózsaszínesen derengett, mint a hajnal. A görög haj- nalpir (eos) szóból eosinnak nevezték. És ez az eosin ad­ja meg a modem Zsolnay kerámiának is sajátos fé­nyét. Ma már széles szín­skálán alkalmazzák —még Zsolnay kísérletezte ki a zöld mázat, amely minden terméken más-más ragyo­gással jelenik meg. Rippl-Rónai festőművész is dolgozott a gyárnak. Az építészek, Lechner Ödönnel az élen, a pirogranit alkal­mazásával kezdtek kísérle­tezni. És ez az anyag időt­állónak bizonyult. Elviseli a nagy városok rossz levegő­jét. Bizonyíték erre a kecs­keméti városháza, az Ipar- művészeti Múzeum és sok más középület. Az óriási gyár, a nagyii­zem most múltjának ünnep, lésére készül. Októberben több napos ünnepségsorozatot rendeznek, tudományos ülés­szakot vegyészek, történé­szek részvételével, s kerá­miai biennálét az ország ke­ramikusainak nagy kiállítá­sával. Ma a gyárban négy ter­vező dolgozik. Munkáikkal nemcsak a porcelánkészít­mények között találkozha­tunk; épületkerámiákat is terveznek, amelyeket a gyár kivitelez. Ezek díszítik pél­dául a pécsi ABC áruház belső termét, s az úi klini­kai tömb ebédlőjét. Sokszor szemükre vetette a vásárlóközönség, hogy a régi kerámiával nem foglal­koznak. Az évforduló alkal­mával, — meglepetésül •— régi formák felújítását kezd­ték meg. De készül már új formájú feketekávés készlet amelyet a régi mintakönyv alapján kézzel festenek! A város becsüli gyárát. Bizo­nyíték erre az a remekül rendezett kiállítás amelyet a múzeum mutat be, állandó kiállításként. A gyár törté­netének dokumentumai ta­lálhatók itt: tömegével az eosinos vázák, perzsa, mór. egyiptomi mintás edények, különleges, egy-egy külföldi megrendelő ízlését tükröző, de az eredetiség legyét mindig magán viselő kész­let... Torday Ali» egyedül. Soha sem érkezik ajándék nélkül. Hol egy do­boz bonbon, hol egy csokor virág. Gyereket szeretnénk, csakhát. Most elmegyek egy pesti specialistához. Igen, többek között azért is jöt­tem. Különben is tele aka­rom szívni magam pesti le­vegővel, hogy maradjon va­lami ebből, ha visszatérünk. Igen, ő is jön, csak az üzleti dolgai most nem engedték. Rendesen megy a bolt. Most kapott néhány új képvisele­tet. Teljesen automatikus géppel, ami pillanatok aiaí! előhívja Is a képet. Igen, hoztam egy csomó felvételt. Mikor? Hát tudod, milyen ez a Pest. Pillanatokon belül elterjedt, hogy hazaérkez­tem. Emlékszel Ervinre meg Gézára? Mindenhová vinni akarnak, mintha nem ismer­ném olyan jól a várost. Mik­lós is érdeklődött irántam? Én is csókolom. Ki jár még az ügetőre? Csak egyszer- kétszer mentem oda, amikor Miklós meghívott. Te ezt nem tudtad? Ne viccelj, én is mondtam akkoriban ne­ked. Miért titkolóztunk vol­na a hátad mögött. Node, ha így beszélsz, akkor jobb ha befejezzük a beszélgetést. Egyszer már meg szerettem volna neked mondani, hogy Miklós azért szökik ki a lo­vakhoz, mert nem bírja a te örökös féltékenységedet. Rosszul csinálod, drágám. Dehogy szólok bele az éle­tedbe. Azt hiszed, nem mondták vissza, mit beszéltél rólam. Volt, aki megírta. „Az a szegény fiú Pest legna­gyobb káját vitte magával Amerikába.” Egy szó sem igaz belőle? Látod, milyen rosszindulatuak az emberek. Csikágóban senki sem turkál bele a másik magánéletébe. Nem, nem sírok... Persze, hogy nem haragszom. A jö­vő héten, ha egy kis időm akad, beugróm a szalonba... — Várok, kedves központ. Csikágó keres? Jaj, ez a Béla megőrült! Halló, igen! Hogy jutott eszedbe hívni? Elég lett volna egy távirat is. A beszélgetés egy vagyonba kerül. Ne légy izgatott. Iga­zán nem komoly az egész. A kiima miatt van, azt mondta az orvos. Már jól is vagyok. Ne gyere hamarabb. Én miattam ne mondd le az üz­leti tárgyalásaid. Igen, vi­gyázni fogok. Mindenki na­gyon aranyos... Búcsújárás van a szobámban. Bánt. hogy egyedül engedtél el? Ugyan. Csak nem vagy féltékeny? Majd megírok mindent rész­letesen. Drágám, a három perc már letelt, ne szórjuk a pénzt feleslegesen. Mit néz­zek meg? Látom, hogy süt a Nap. Ott esik? Drágám ne költsük a pénzt az időjárás­jelentésre. Halló, halló ott vagy még? Igen, köszönöm... Csikágó bontott... Vége a beszélgetésnek... Egy pillanat, kedves kisasszony, kicsit aludni szeretnék, senkit ne kapcsoljon hozzám, csak ha a doktor Gárdos keres... „ — Halló, maga az doktor űr? Nem, nem érzem rosszul magam, csak éppen lehajtot­tam a fejem. Igen. Minden gyógyszert beszedtem. Igen lenn voltam. Kinn az utcán rögtön szédülök. Ne hara­gudjon, hogy nem fogadtam szót. Nem azért utaztam ilyen rengeteget, hogy min­den időmet a szállodában töltsem. Legfeljebb megint felszednek a mentők. Majd azt is fizetem. Csodálja, hogy el vagyok keseredve? Milyen szerencsétlen vagyok, doktor úr. Végre elszöktem abból az utálatos kőrengetegből, hazajöttem, s most ez... Nem, nincs türelmem olvasni. Kö­szönöm, a portás felküldött egy csomó képeslapot. Hozzá sem nyúltam. Hogy mit csi­nálok? Telefonálgatok, ked­ves doktor úr... Szerencsére annyi ismerősöm van, hogy mindennapra megvan a programom. Ha meggondo­lom, hogy Csikágóban csu­pán három magyart hívhat­nék fel, Béla barátait Itt Pesten még a régi harago saimmal is elszórakozha tóm... Hát nem mulatságot, ez, drága doktor úr?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents