Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-31 / 126. szám

Oubcek beszámolója a csehszlovák bel- és külpolitika irányvonaláról a CSKP KB plénumán Prága (MTI) A Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának szerdán megnyílt plénumán, mint már jelen­tettük, Alexander Dubcek, a Központi Bizottság első tit­kára beszámolójában érté­kelte a jelenlegi helyzetet, számot adott a Központi Bi­zottság szerveinek tevé­kenységéről, ismertette a Párt soron lévő feladatait es a kongresszus előkészü­letének menetét. A CSKP Központi Bi­zottsága januári és áprilisi plénuma utáni időszakkal foglalkozva Dubcek hang­súlyozta: a párt számára rendkívül jelentős az, hogy a januári plénum óta ismét sikerült bizalmat kelteni po­litikánk iránt. Erről tanús­kodik a pozitív, szocialista aktivitás azoknál az embe­reknél, akik mostanáig tá­vol tartották magukat a po­litikai élettől és akikben ép­pen a januári plénum erő­sítette meg a szocializmusba vetett hitet. Dubcek ezután hangsú­lyozta a kétfrontos harc fon­tosságát. Elmondotta, hogy az utóbbi időben fokozódtak a kommunistaellenes ten­denciák, az ellenzéki elemek megpróbáltak aktívabban te­vékenykedni. Ez azt ered­ményezte, hogy bizonyos fokig aktivizálódtak a szek­tás irányzatok is. A CSKP első titkára így folytatta: A párt következetes újjá­élesztése megköveteli rend­kívüli kongresszusának mi­előbbi összehívását. Enélkül nem teremthetjük meg a_ párton belül az új politika“ következetes végrehajtásá­nak végső biztosítékait. Ja­vaslom, hogy a kongresszust ez év szeptemberében hív­ják össze. A kongresszus fe­ladata, hogy megerősítse és továbbfejlessze a januárban megkezdett új politikai vo­nalat. A kongresszus az ak­cióprogramból kiindulva meghatározza a párt rövid időre szóló politikai és tak­tikai tevékenységét, megvi­tatja és kidolgozza az ak­cióprogram főbb vonalait, a szövetségi struktúrában vég­zendő párttevékenység elve­it, a párt felépítésének el­veit a szövetségi államrend­ben. valamint a párt szer­vezeti szabályzatát. A kong­resszus megválasztja az új Központi Bizottságot, amely teljes tekintéllyel irányítja a határozatok megvalósítása érdekében kifejtendő egysé­ges és szervezett párttevé­kenységet. A rendkívüli kongresszus előkészítésébe KB be kell vonni az egész pár­tot, a társadalomfejlesztés kérdéseibe pedig az egész társadalmat — mondotta Dubcek. A CSKP első titkára a to­vábbiakban arról beszélt, hogy a kommunista párt megtisztítja sorait mind­azoktól, akik felelősek a múltban elkövetett torzítá­sokért. E téren a pártnor­mák és a jogi szabályok alapján fog eljárni. Hangoz­tatta: nyíltan megmondjuk, és ez áll a kormánynyilat­kozatban is, hogy a bur­zsoáziát sújtó forradalmi In­tézkedések nem képezik semmiféle revizió tárgyát akár gazdasági, akár politi­kai jellegű kérdésekről, akár az 1948 februári hatalom- átvételről van szó. A szónok ezután nyolc pontban összegezte a párt soron levő feladatait; 1. A párt akcióprogram­jának megvalósítása. A kom­munisták a társadalmi problémák megoldásában ki­fejtett kezdeményező és be­csületes munkájukkal győz­zenek meg minden polgárt politikánk helyességéről és arról, hogy a párt képes és jogos a társadalom vezeté­sére. 2- A párt tekintélyének növelése és vezető szerepé­nek megszilárdítása. 3. A munkásosztály aktiv részvétele feltételeinek meg­teremtése a jelenlegi társa­dalmi változtatások megva­lósításában. A párt politiká­ja tükrözze a munkásság ér­dekeit és szükségleteit s ar­ra törekedjen, hogy a mun­Politika! fordulat Olaszországban Tíz nappal az általános választások után a szocia­lista szociáldemokrata párt elhatározta, hogy nem vesz többé részt abban a kor­mányban, amelynek öt éven keresztül tagja volt. Ez a határozat Pietro Nenni poli­tikai vonalának saját pánt­ján belüli vereségét jelenti, egyúttal pedig a középbal kísérlet befejezésének jóvá­hagyását A választási lec­ke annyira világos volt, hogy ha a szocialista szo­ciáldemokrata vezetők nem akarták teljesen szétzüllesz­teni a pártot, nem várhat­tak tovább a szükséges kö­vetkeztetések levonásával. A határozat rendkívül éles reakciót váltott ki a keresz­ténydemokraták soraiban és a polgári sajtóban. kásosztálynak nagyobb befo­lyása legyen a társadalom irányítására. 4. A népfrontpolitika kö­vetkezetes megvalósítása. Ki kell zárni azt a lehetőséget, hogy a népfronton belül le­gálisan szervezkedjenek olyan erők, amelyek a nép­front szocialista programja ellen lépnének fel. 5. A szocialista jogrend­nek, mint a demokratikus élet alapjának a megszilár­dítása. 6. A sajtó kommunista munkatársai segítsék elő a társadalom minden erejének összefogását az akcióprog­ram feladatainak megvaló­sítására. Védelmezzék a párt és a népfront politikáját, reagáljanak minden kom­munistaellenes és szocialis­taellenes hangra. 7. Meg kell gyorsítani a köztársaság szövetségi fel­építésének előkészítését. Ki kell dolgozni a CSKP új, a föderatív államformának megfelelő szervezeti felépí­tését. 8. A proletár internacio­nalizmus és a kölcsönös egyenlőség szellemében szi­lárdítani a testvéri és szö­vetségi kapcsolatokat a szo­cialista országokkal, min­denekelőtt a Szovjetunióval. Csütörtökön Prágában folytatta tanácskozását a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. A csütörtöki ülé­sen Smrkovsky, a Központi Bizottság elnökségének tag­ja elnökölt. Az elhangzott beszámoló feletti vitára ke­rült sor. Az amerikai haditengeré­szet szerdán délután hivata­losan is eltűntnek nyilvání­totta a Scorpion atomten­geralattjárót, amelynek a Földközi-tengeren tett ki­képző útja után hétfőn kel­lett volna befutnia a nor- folki támaszpontra. A ten­gerészeti szóvivő közölte, hogy „egyszerű adminisztra­tív lépésről van szó, a ku­tatást változatlan erővel folytatják.” Néhány órával a hivata­los bejelentés után a kuta­tásban részt vevő egyik re­pülőgép közölte, hogy Nor- folktól mintegy 175 km-rel keletre repülve „igen tisz­ta” rádió jelzéseket vett az Atlanti-óceán belseje felől. Az adóállomás ezt ismétel­parizs Mint a Reuter megbízha­tó forrásokra hivatkozva közli, a franciaországi hely­zet miatt körülbelül 60 ezer Nyugat-Németországban ál­lomásozó francia katonát vezényeltek haza. Az erre vonatkozó döntés azon a tanácskozáson született amelyet De Gaulle elnök Massuval, a Nyugat-Német­országban állomásozó fran­cia csapatok főparancsno­kával folytatott. A csapa­tok hazaszállítása megkez­dődött. BONN A bonni Bundestag csü­törtökön harmadik olvasás­ban is elfogadta a szükség- állapot törvényjavaslatokat. E javaslatok törvényerőre emelése a kormány számára lehetővé teszi, hogy általa indokolt esetben az egész ország területére kihirdesse a rendkívüli állapotokat. A törvénytervezetek elfogadá­sa mellett 384 küldött, éfle- ne pedig száz szavazott Egy küldött tartózkodott a szavazástól. DELHI Az indiai lapok értesülése szerint előkészítő megbeszé­lések folynak a Szovjetunió, Afganisztánon és Pakisztá­non át összekötő szárazföldi útvonal építéséről. Az új út része lenne egy 55 000 kilométer hosszú ázsiai út­hálózatnak. ^ HONGKONG Nyolcvan kínai behatolt a hongkongi angol korona- gyarmat területére és meg­támadott egy rendőrőrszo­bát. A rendőrség a kínaia­kat könnyfakasztó gázzal oszlatta szét. Több hónapos nyugalom után ez volt az első incidens a kínai— hongkongi határon. gette: „Felhívás minden ál­lomáshoz. Itt a Scorpion.” A repülőgép közlése nyo­mán az amerikai haditen­gerészet hat rádióállomásá­nak szintén sikerült a rá­diójelzéseket venni és en­nek alapján betájolni an­nak helyét­Azonnal mentőhajókat in­dítottak a megadott irány­ba. Szakértők feltételezik, hogy amennyiben tényleg a Scorpion jelzéseiről van szó, azok nem magáról az atomtengeralattjáróról ered­nek, hanem a hajó által a tenger mélyéről feleresztett jelzőbólyáról. A víz alatt lévő tengeralattjáró 99 fő­nyi legénységének meg­mentésére csak akkor van kilátás, ha a kérdéses he­lyen a tenger mélysége nem haladja meg a 200—300 mé­tert. Jelek a Scorpionról ? Vietnami harcok Saigon (MTI) A dél-vietnami hazafias erők csütörtökön hajnalban heves támadást intéztek egy amerikai megerősített állás ellen, Dak To szekto­rában. A szabadságharco­sok, akik ugyanebben a tér­ségben szombaton és vasár­nap részben elfoglalták az amerikai 4. hadosztály egy tüzérségi támaszpontját, csütörtök reggel gránát- és rakétatűz védelmében ro­hamozták meg az amerikai állásokat. A közel háromórás harcban nyolc amerikai ka­tona meghalt és negyvenhét megsebesült. Egy csütörtöki AFP je­lentés szerint az amerikai légierő gépei szerdán 129 bevetésben a demilitarizált övezettől északra fekvő te­rületeket bombáztak. Ugyancsak a francia hin» ügynökség közölte azt az értesülését, hogy az ameri­kaiak Dél-Vietnamba kül­dött csapategységeinek lét­száma állandóan növekszik, néhány héttel ezelőtt meg­haladta a Johnson elnök ál­tál megszabott 525 000-es határt. A saigoni amerikai p*J rancsnokság által csütörtö­kön nyilvánosságra hozott adatok szerint a múlt héten csökkent a harcokban el-; esett amerikai katonák szá­ma, de a sebesülteké növe­kedett. Az említett időpont­ban az amerikai fegyveres erők vesztesége 426 halott és 2687 sebesült volt. A má­jus 11-én végződött héten a halottak és a sebesültek száma 562, illetve 2225 volt, a rá következő héten pedig 549 és 2282. Párizsi jelentés (Folytatás az 1. oldalról) Jacques Chaban-Delmas, a francia nemzetgyűlés el­nöke csütörtökön délután De Gaulle elnök rendeleté­nek megfelelően bejelentette, a képviselőház feloszlott. A francia fővárosban el­hangzottak az első kommen­tárok De Gaulle csütörtök délutáni beszédére. A Fran­cois Mitterand, a demokrata szocialista baloldali szövet­ség vezetője kijelentette, hogy a köztársasági elnök rádióbeszéde „felhívás a polgárháborúra.” „Az a hang, amit az imént hallot­tunk, olyan hang, amely meghirdeti egy dölyfös ki- sebbségű kormány kampá­nyát a nép ellen. Ez a hang a diktatúra hangja. A nép el fogja hallgattatni ezt a hangot” — jelentette ki a baloldali politikus. Hírügynökségi jelentések szerint a délutáni órákban ezrével gyülekeznek a jobb­oldali De Gaulle-párti tün­tetők Párizs egyik központi terére, a Place de la Con- cordera. A tüntetők az ötö­dik köztársaságot és De Gaulle-t éltetik. A „köz­társaság védelmére alakí­tott bizottságok” a tüntetés támogatására hívják fel a „veteránokat, a hazafiakat és a párizsiakat”. De Gaulle tábornok, fran­cia köztársasági elnök a minisztertanács csütörtök délutáni ülése után elmon­dott néhány perces rádióbe­szédében jelentette be, hogy nem vonul vissza, nem vált­ja le a miniszterelnököt sem, akinek érdemeit hosz- szasan dicsérte, végrehajtja azonban Pompidou minisz­terelnöknek a kormány összetétele megváltoztatásá­ra vonatkozó javaslatait. Az elnök bejelentette: 24 órás visszavonultságában minden körülmény lehe­tőséget számításba vett és ennek alapján elhatározta, hogy a legutóbb tervbe vett népszavazást, elha­lasztja. A mai nappal egy­idejűleg feloszlatja a nem­zetgyűlést. A jelenlegi hely­zetért bizonyos felforgató elemeket és a „totalitárius diktatúrára” törekvő kom­munista pártot tette fele­lőssé, valamint azokat a becsvágyó politikusokat, aki­ket a kommunistáknak „si­került szolgálatukba állíta­ni.” Az elnök a sztrájkról olyan képet adott, mintha egyesek akadályoznák a munkásokat abban, hogy dolgozzanak, a diákokat, hogy tanuljanak. Arra az esetre, ha a rend nem áll helyre, kilátásba helyezett — a szavazás helyett — más „az alkotmány értela mében igénybe vehető esz-J közöket”. Franciákat felszó­lította, szervezkedjenek pol­gári akcióra és segítsék a kormányt „a felforgatás’’ megszüntetésében. A nemzetgyűlés csütörtök kön délutánra meghirdetett ülésén Pompidou minisz­terelnök bejelentett beszé­dére már nem került sor, mivel az elnök által felosz­latott nemzetgyűlés nem tarthat ülést. Az alkotmány előírásai szerint az új vá­lasztásokat a nemzetgyűlés feloszlatásától számítva leg­hamarabb 20 nap múlva és legkésőbb 40 nap eltelte előtt meg kell tartani. Tud­ni vélik, hogy június 23-ra tervezik a népszavazást, va­lamint a nemzetgyűlési vá­lasztások első fordulójának megtartását. 15. — Nekem úgy tűnik, — mondta, — hogy ez az ügy még korántsem olyan biztos, mint a főhadnagy állítja. Kétségtelen, hogy az összes gyanúsított közül Zygmunt Helski igazgatót terheli a leg­több bizonyíték. De csupán arra az egy hipotézisre tá­maszkodhatunk, hogy megta­lálta, illetve rendelkezik a Cokól-féle kulcsokkal. E fel- tételezésünket azonban sem­mi sem támasztja alá. Annál is Inkább kockázatos e meg­állapítás elfogadása, mivel az eredeti kulcskészlet, amely Jacek Potulickié, az egykori bankelnöké volt, nem semmi­sült meg Lublinban, hanem azóta is Varsóban, Potulic- kiék házában van. Ki tudja, mi van most ezzel a készlet­tel? Lehet, hogy pontosan ezeket a kulcsokat használta a rabló. Úgy vélem, ha Hels- kit letartóztatnánk, — s az ügyész megkísérelné a bizo­nyítási eljárást, — akkor a védelem pontosan ezzel az érvvel döntené meg a vádat. Nem is szólva arról, hogy Helski ügyvédje bizonyosan ezzel a tézissel viaskodna: „ha egyszer az igazgató a betörő, akkor hol a pénz”? — Szerintem a százados­nak igazga van — helyeselt az ezredes. — Nem vállal­hatjuk a rizikót egy ember értelmetlen vagy túl korai letartóztatása miatt, ha egy­szer a bíróság minden való­színűség szerint felmentené a vélt tettest. Ennél sokkal fontosabb az igazgató min­den lépésének figyeltetése. Fel kell keresni Cokólt is, és meg kell tőle tudni, mi is történt valójában a kulcsok­kal. — Küldtem egy üzenetet ebben az ügyben a wrocla- wi vajdasági kapitányságnak. Ide, az eligazításra jövet be­néztem a távírdába. Egyene­sen a távirdásztól vettem át a választ. A wroclawiak ar= ról tájékoztatnak, hogy Ka- zimierz Cokólt, az egyik vál­lalat igazgatóját 1956-ban milliós sikkasztás miatt nyolc évre elítélték. Lebontatott olyan házakat, amelyek még alkalmasak lettek volna hely­reállításra, és a téglát egy vidéki magánvállalkozásnak feketén eladta. A tárgyalá­son, melyet egy évvel ké­sőbb hívtak össze, az első­rendű vádlott, bizonyos Mondsztajn 15 év börtönt ka­pott, a mi Cokólunk pedig nyolcat. A kapitányság által nyilvántartott utolsó címe: Rawicz, börtön. — Nyolc év, — meditált Górecki. — Bebörtönzése óta pedig már hét eltelt. Elkép­zelhető tehát, hogy Cokól szabadlábon van. Szokás sze­rint a büntetés egy részét el­engedik a „jó viselkedésért.” — Meghívtam telefonon holnap reggelre Rawiczot. Megállapítjuk, ül-e még Co­kól. Ha már kijött, a börtön tudni fogja a jelenlegi cí­mét. — Jól van. Widera főhad­nagy utazzon el majd arra a címre. Feltételesem, hogy a volt igazgatónak most job­ban működik az emlékezete és elmondja nekünk, mit csinált valójában a kulcsok­kal. Holnap induljon útnak főhadnagy. — Értettem, ezredes pol­gártárs ! — Na és miről számolhat be nekünk őrnagy úr? Mik az észrevételei a bankban töltött első munkanapokról? — Általában véve pozitív benyomást szereztem. Első pillanatra jó hatást keltenek ezek az emberek. Csaknem mindnyájan hosszú évek óta dolgoznak a bankban. Cso­dálatosan kidolgozták a hi­vatali szolidaritást Fedezik egymást a legkisebb apró­ságban is. Olyan ez, mint egy nagy, összetartó család. Widera főhadnagy elhúzta a száját. — Erről a nagy családról már mi is hallottunk a bank­ban. Egyik a másik után igyekszik becsapni minket. Górecki őrnagy elmosolyo­dott. — Nem kis igazság van ebben a meghatározásban. Különben jó szakemberek ők. A bank igen szabályosan, sőt csodálatra méltóan dolgozik, különösen ha figyelembe vesszük elég gyér személyi állományát és meglehetősen elavult munkamódszereit. S különösen így van ez a köny- velőségben, ahol még mindig rendszeresen használják az elemi iskolai kézi számoló­gépet. —És milyenek a könyvelő kollégák? Semmit sem vett észre? — Mit is mondhatnék? A főkönyvelő kitűnő munka­erő, több mint húsz éve dol­gozik a bankban. Rzeszews- ka asszony a részleg, vagy talán az egész bank leggaz­dagabb embere. A férje va­lamelyik külkereskedelmi vállalat központjában dolgo­zik. Tadeusz Ligman a leg­fiatalabb tisztviselő. Egy ki­csit lógós, szereti munkáját másra tukmálni. Jelenleg re- ám hagyja ' előszeretettel a legnehezebb teendőket A többiekről még nehezen tud­nék bármit is mondani. Nem volt rá módom, hogy jobban megismerjem őket. — Nem gyanítják a maga szerepét? — Talán nem- Minden­esetre megjátszom a minisz­terhelyettes pártfogoltját. Tehát nemigen gyanaksza­nak rám a részlegben dol­gozó kollégák. Legfeljebb az a fiatal hivatalsegéd. Hogy is hívják csak.»? — Nawrocki? — Úgy van, Nawrocki. Tegnap, mikor feladta a ka­bátomat, azt mondta, hogy gyakran látott engem a No- wotki utcán, a főkapitányság környékén, őszintén csodál­kozó arcot vágtam és azt fe­leltem, — ami egyébként igaz is — hogy Olsztynben lakom. Az ostoba fickó vizs­gáztatni kezdett Olsztyn helyismeretéről különböző váratlan kérdésekkel. De fel­tehetően jól vizsgáztam. Nem rossz elgondolás, hogy en­gem hívtak ide, nem pedig egy helybelit — Egy varsóit bármikor felismerhetett volna valaki — jegyezte meg a százados. — Van két megfigyelésem — folytatta az őrnagy. — Először is alaposan megis­merkedtem a bank épületé­vel. Az ügyfélforgalmi te­rem mellett nyílik egy elég tágas konyha. Franciszek ott főzi a teát és van ott egy kis lakatosműhely is. A gé­pek kisebb meghibásodásait helyben javítják. Kijön a karbantartó és nem viszi magával saját műhelyébe aj irodagépeket, hanem itt ja­vítja meg. Ha eltörik egy kulcs, helyben készítenek újat a hivatalsegédek. A konyhából nyílik a bantí vészkijárata is­— . i (Folytatjuk) 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye iaMyS kulcs ■ Fordította : Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents