Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

Pintér István: £& volt UotiUty Miklós avagy A fcBigerész mégsem leit király K mellíiép eikohzandó A propaganda azonban tovább folyik. A kormány­zó környezőiéhez közel álló lapok szinte minden héten fotóriportot közölnek a kis főméltóságúról, a nemzet árvájáról, s a budapesti üzletek kirakataiban megje­lenik a kormányzóhelyettes özvegyének és kisfiának a képe „Mindent a hazáért!” aláírással. A képeket a mi­niszterelnökség propaganda­osztálya nyomatta, a Pallas nyomdában, amely a kor­mányhoz igen közel álló Stá­dium Rt. tulajdonában áll. A kormány egyik keze azon­ban nem tudja, mit csinál a másik, s november 28-án a főkapitányság kommünikét ad ki: „...A főkapitány rendele­tére a mellkép bárhol talál­ható példányait le kell fog­lalni és további terjesztését meg kell akadályozni. A lefoglalt képeket a főkapi­tányság bűnügyi osztályának kell megküldeni”. Időközben az a hajó, amely Brazíliából hozza haza Miklóst, a kormányzó egyetlen élő gyermekét, ki­köt Triesztben, s onnan ifj. Horthy Miklós vonaton folytatja útját Budapestre. Apja a pályaudvaron várja őt A fotóriportereket kizár­ják az érkezésről: a kis Horthy olyan rossz bőrben van, hogy egyelőre nem szabad a fényképét közölni. Megérkezése után azonnal szanatóriumba megy, hogy gyomor- és epebaját kezel­tesse. Ami szellemi képes­ségeit illeti, azoknak vala­mit használt a tengerentúli kirándulás. Már egészen jól lehet vele beszélgetni, ért­hető és világos válaszokat ad, jóllehet gyakran előfor­dul még, hogy beszélgetés közben egyszerűen elfelejti, miről is volt szó. Egyébként nem mondanak igazat a pletykálók, akik azt ter­jesztik, hogy ifj. Horthy Miklós, miután különvált feleségétől, gróf Károlyi Consuelától, összeköltözött a budai Goldberger Leó lá­nyával, sőt Brazíliába is magával vitte őt. Nem, ifj. Horthy Miklós senkivel sem , él együtt. Sok szervi baja egyszerűen lehetetlenné te­szi ezt Mialatt a Horthy fiú a szanatóriumban tartózkodik, atyja fórumot teremt szá­mára, hogy bekapcsolódhas­sák a politikai életbe: 1942. decemberében a felsőház tagjává választatja fiát J ász—Nagykun—Szolnok vármegye törvényhatósági bizottságával. Aztán — no­ha katonai szolgálatra tel­jesen alkalmatlan — Szege­den, a felsorakoztatott „Horthy Miklós háziezred” előtt tartalékos hadnaggyá avatják. Az ifj. Horthy Miklós saját apjának eskü­szik hűséget. Ö lesz a Ma­gyar Úszók Szövetsége el­nöke is — soha annyit nem szerepelt úszóverseny a ma­gyar filmhíradóban, mint ebben az időben. Az opera­tőrök többet fényképezik a díszpáholyt, mint a ver­senyzőket. Az apa azonban meg sem próbálkozhat azzal, hogy István fia helyett Miklós fiát választassa meg he­lyetteséül. Véleménye sze­rint ugyan Miklós már any- nyira meggyógyult, hogy al­kalmas lenne erre a tiszt­ségre, de a német csapatok sztálingrádi veresége és a magyar hadsereg voronye­zsi katasztrófája után a helyzet egyáltalán nem ked­vez Horthy dinasztikus kí­sérleteinek. Hol van az a nimbusz, amelyet Horthy- nak, mint „országgyarapító­nak”, ideig-óráig sikerült kialakítania maga körül? Egyre nyilvánvalóbb, hogy pz a rablóháború, amelybe» kormányzó a konc reményé- I ben sodorta az országot,' kudarcot vallott. Az oly magasra kapaszkodott egy­kori tengerésztisztnek most már csak az lehet a törek­vése, hogy maga és család­ja minél kisebb veszteség­gel kerüljön ki a háborúból. De a családi politikának nem vet véget — miért ta­gadná meg önmagát — ép­pen a legnehezebb időkben? Amikor különböző béketa­pogatózásokba kezd — ter­mészetesen elsősorban az angoloknál és az amerikai­aknál, hiszen a nyugati ha­talmaknak köszönhette ti­zenkilencben is az uralom­ra jutását — mindezeknek az irányítására ifj. Horthy Miklóst nevezteti ki Kállay miniszterelnökkel. A Hor- thy-nemzetség legnagyobb gondja — miként lehetne úgy túlélni a háborút, hogy a rendszer és első embere megmaradjon. Tudják ezt a németek is. A magyar kormányzó min­denáron ragaszkodik a ha­talomhoz, s ez a legfőbb magyarázata annak, hogy amikor Hitler 1944 márciu­sában kihívja magához Klessheimbe, a főhadiszál­lásra, végül is beleegyezik a megszállásba, s a helyén marad. Amikor Edmund Vaesenmayer, a Gestapo ügynöke 1943 novemberében Magyarországon jár, s ta­nulmányozza a helyzetet, utána jelentést tesz odaha­za. Egyebek mellett azt ja­vasolja, hogy amikor Hitler tárgyal Horthyval, elővigyá­zatosan beszélje meg vele a kormányzó családi dinaszti­kus terveit, s élesen foglal­jon állást a Habsburgok el­len, így megnyerheti a kor­mányzó rokonszenvét, s együttműködését a megszál­láshoz. Ugyanez az Edmund Veesenmayer lesz a teljha­talmú birodalmi megbízott Magyarországon 1944. már­cius 19-től, a hitlerista megszállástól. Magyaror­szágnak Horthy a kormány­zója, de tulajdonképpen Veesenmayer parancsol. A Várban ugyancsak nem ő az úr. Egyre inkább alá­veti magát az „asszonyi ka- marilla” elképzeléseinek. Az idősebb és fiatalabb főmél­tóságú asszony politizál he­lyette, Horthy csak végre­hajtja elképzeléseiket. Rá­adásul ott van a nem tel­jesen beszámítható Miklós, aki különböző kalandokra vállalkozik, s alkalmat ad a Gestapónak ' arra, hogy tőrbe csalják. A Maus-akció nevű vállalkozás során a Gestapo ügynökei jugoszláv partizánoknak adják ki ma­gukat, s a kis Horthy lépre- megy. Tárgyal a provokáto­rokkal, akik elég ügyesen játsszák a szerepüket. A tragikomikus történet vége az, hogy 1944 október 15- én, amikor Horthy megbi- zottai már Moszkvában alá­írták a fegyverszünetet, s csak néhány óra hiányzik annak bejelentéséhez, ifj. Horthy Miklóst letartóztat­ják. Rövid idő múlva a kor­mányozó egyetlen életben maradt gyermeke, dinaszti­kus terveinek egyetlen re­ménysége már a mauthau- seni koncentrációs táborban lévő magánzárkában ül. A Führer megbízottai _ pedig zsarolhatják az idős apát. Horthy Miklós a maga csa­ládját többre becsüli, mint az ország sorsát, s az Ígére­tért, amelyet fia szabadon bocsátásáról és maga, vala­mint más közvetlen csa­ládtagjai biztonságáról és jólétéről kap, visszavonja a fegyverszüneti proklamációt, s aláírja Szálasi Ferenc ki­nevezését. Ekkor kezdődik Horthy Miklós emigrációs korszaka. A náci Németország össze­omlásáig teljes kényelem­ben él a bajorországi Hirschberg kastélyban, aho­vá felesége és menye is ve­le tarthat, de fiát az ígére­tek ellenére nem bocsátják szabadon. Ifj. Horthy Mik­lós csak akkor hagyhatja el a mauthauseni koncentrá­ciós tábort, amikor az ame­rikai csapatok felszabadítják azt. S akkor se láthatja vi­szont apját, akit az ameri­kaiak letartóztatnak. Az őrizetbe vétel több mint természetes, hiszen a Hitler- ellenes háborúban részt vett koalíciós nagyhatalmak már régen megállapodtak a há­borús bűnösök felelősségre vonásában, s a volt magyar kormányzó a legfőbb hábo­rús bűnösök közé tartozik. A jövő vasárnap követ­kezik: Utolsó ügyködés. Ember és világ 1. Teremtő környezet A mitológiák világmagya­rázatában éppen olyan kép­telenség az, hogy egy óriá­si teknősbéka hátán áll egy elefánt, s ennek hátán nyugszik a Föld (buddhiz­mus), mint a keresztény „teremtéstörténet”,^ amely szerint isten előbb hozta létre a világosságot, s csak azután a Napot és a csilla­gokat. Jens Bjerre dán utazó nemrég megjelent könyvében (Az utolsó kan­nibálok) olvashatjuk, hogy az űj-guineai bennszülöttek egyszerűen nem értik a kérdést: honnan származik, hogyan került a Földre az ember? Szerintük „ember mindig volt”, sőt a csillago­kat is ő teremtette. Ellenté­tes felfogások ezek, de van egy közös vonásuk: semmi­be veszik — mert tévesen türözik a valóságot — a környezet egyedül reális, teremtő hatalmát. Kölcsönös hatások Mi a környezet? Mindig és mindenkinek más, ha a részleteket tekintjük. De ha azt nézzük: melyek boly­gónkon az élet környezeti feltételei, bizonyos határok között azonosságot találunk. Az egész Földön egyforma a levegő és a víz összetétele, nincsenek sok száz fokos hőmérsékleti különbségek, mint más égitesteken. Ez tette lehetővé, hogy az élet „megszületett”, majd elter­jedt a Földön. A környezeti hatásokat mind magasabb fokú és egyre bonyolódó kölcsönösség jellemzi. A növény- és állatvilág köl­csönösen egymás környeze­téül szolgált, s amikor — a fejlődés láncolatában — színre lépett az ember, to­vább bővült a hatások és visszahatások köre. A Nap hő- és fényenergi­ája először a növényekben, majd a táplálkozás útján az állatokban és az ember­ben válik mozgássá, növe­kedéssé, szaporodássá — életté. Sok más tényező is közrejátszik az életjélensé- gekben — a föld tápereje, a hőmérséklet, a csapadék körforgása — mind ez együtt a környezet. Azt is tudjuk, hogy az élet nem földi „kiváltság”, csak a mi tejútrendsze­rünkben biztosan sok mil­lió, talán több száz millió égitesten, a miénkhez ha­sonló körülmények között, az élet különböző fokozatai alakullak ki. Aki a tudomány világá­nál figyeli a tényeket, an­nak semmi kétsége nem le­het arról, hogy az élet bo­nyolult környezeti hatások terméke. Nem mindig kedvező . . . A környezet nem mindig segíti fennmaradásában áz élőlényt, sőt gyakran ellen­ségesen a vesztére tör. A jégkorszakban az ember legfőbb védekezése a mene­külés volt. Nagy területek sivataggá válása ugyancsak arra késztette az embert, hogy más vidékre költözzék. Nem is gondolhattak arra, hogy úrrá legyenek a ter­mészet vad erőin. Miért élnek akkor mégis emberek az Északi sarkkö­rön túl és a sivatagokban? Azért, mert messze földön nem láttak mást, csak je­get, illetve forró homokot, s azt gondolták, az egész világ ilyen. Jack London egyik érdekes novellája — Nem-Bock, a hazug — ar­ról szól, hogy egy eszkimó megismeri a civilizációt, visszatér övéi közé, de egy szavát sem hiszik el. Ha­zugnak nevezik és elűzik a törzsből, amikor az örökös napsütésről, meleg tájakról „mesél”, s azt állítja, hogy mindez igaz... Sokan ottmaradtak tehát a kietlen éghajlatú vidé­keken. Működésbe lépett az élőlények, különösen pedig az ember egyik legfonto­sabb sajátossága, az alkal­mazkodási képesség Az eszkimók és északi indiá­nok éppen úgy, mint a be­duinok vagy a magas he­gyek lakói alkalmazkodtak környezetükhöz. Ez szerve­zeti elváltozásokkal is jár­hat, a hegylakók vérének összetétele az eltérő oxigén­feldolgozás miatt más, mint a mérsékelt égövi emberé. Nein mindig sikerül ... Az alkalmazkodásnak ha­tárt szab a természet. Ha minden élőlény mindig be­illeszkedett volna a válto­zott körülményekbe, akkor valamennyi faj fennmarad. Ezzel szemben például csak az ormányosok (elefántfé­lék) 350 kipusztult fajtájá­ról tudunk, nem is szólva a már csak maradványok­ban fellelhető őshüllők tö­megéről. A környezet vál­tozásaitól támasztott köve­telmények meghaladták ere­jüket. Átadták helyüket az alkalmazkodásra képes fa­joknak. Ha sikerül Minden ma létező faj —■ az ember is — a sikeres al­kalmazkodás diadala. A beilleszkedés a válto­zott körülményekbe sohasem egyszerre történik. Számos egyed elpusztul, néhányuk apró szervezeti változások­kal felel a környezeti hatá­sokra, a változások pedig összegeződnek és öröklőd­nek. Ezt nevezte Darwin a természetes kiválogatódáa elvének. Érvényességét ma már nemcsak az igazi tu­dósok, hanem minden gon­dolkodó ember is elismeri. Az alkalmazkodás és ki- válogatódás ma is észlelhe­tő, természetes folyamat, és kizárja bármilyen „terem­tés” lehetőségét. Az is, hogy egy „felsőbbrendű lény* csak egyetlen csirát terem­tett, s ebből fejlődik ki, ágazott szerte az élet és az első csira (fehérje) hosszú ideig tartó, bonyolult al­kalmazkodásának eredmé­nyeként. Hárommilliárd ember létezése bizonyítja, hogy az emberi faj, — ahogy félig tréfásan mondani szokták — „a természet legsikerül­tebb kísérlete”. Ez azt je­lenti, hogy a kedvező kör­nyezeti hatásokat a maga javára fordította, a kedve­zőtlenekhez pedig alkalmaz­kodott, illetve átalakította azokat. Erre csak és egyedül az ember vált képessé, a mun­ka révén. (Az állatok va- cokkészítése, a madarak fé­szekrakása is változtatás, de jelentéktelen.) Az ember, ez a „telitalálta” az élővi­lágban, lényeges új vonáso­kat vés a természet arcula­tára. Következő cikkeinkben ar­ról szólunk, hogyan váltod zott a növény- és állatvilág továbbá a táj az ember te­vékenysége nyomán. Végül utalunk majd a legfrissebb gondunkra: a „telitalálat' kezd túllőni a célon, aa embernek már védenie kell a természetet — önmaga ellen. Gyenes István KERESZTREJTVÉNY 1594. május 86-án halt meg első nagy költőnk Balassi Bá­lint. Beküldendő sorrendben: VÍZS2. 1. függ. 13, vlzsz. 38, függ. 47. Vízszintes! 1. Balassi volt az első Iro­dalmunkban, „aki... (folyt függ. 13.) 13. Égéstermék. 14. Juh himje. 15. Város Bulgáriában a Duna mentén. 16. Sodrott erős fonal. 18. Hajigáit. "9. Torok részé. 20. Végtagok. 21. Nemze­ti bajnokság. 23. Burok. 25. Negyvennyolc római számmal. 26. Építőanyag. 27. Húz. 29. Kockában van! 31. Igekötő. 32. Két helyhatározó rag. M. Po­csolya. 36. Arca része. 37. Is­meretlen névjele. 38. Balassi ír­ta le először ezt a szép kifeje­zést. 41. Mássalhangzó kiejtve. 42. Vissza: szovjet államférfi. 43. Vegyi hatás. 44. Skálahang. 46. Élősködők. 48. BÜ. 49. Kol­bászban van! 51. Egyik közle­kedési vállalatunk alkalmazot­tai. 52. Maró folyadék. 53. Észak, idegen nyelven. 55. Gyü­mölcsből és szeszes italokból készített üdítő ital. 56. Nyújtott körte alakú üvegedény. 57. Nem mérges óriáskígyó. 59. Medve mellső lábának része. 60. Tó Eszak-Irországban. *1. Felfordulás. #3. Előidéz. Függőlegest í. Testrész. 3. Éppen hogy. 4. Vas megyei község. 5. Ez is égéstermék, de névelővel. 6. nn. 7. Segítség! 8. Kertészke­dik. 9. A szél és jég pusztító hatása a föld felszínén (+’), 10. Keleti pénz. 11. Göngyöleg. 12. EZE. 13. A vízsz. 1. folyt. 17. Pakol. 18. Istenek latinul. 22. Nyugati főváros. 24. A tbc ba- cilusok felfedezője. 26. ötven százaléka. 28. Tiltó szó. 29. Célta­lanul bolyong 30. Cserjével sűrűn benőtt hely. SL Emel! 33. Népi betűi keverve. 34. Elmé­let. 35. Későbbi Időpontban. 36. ...futó, veszetten száguldó. 39. Végtelenül világosbarna. 48. Fa részek (+’). 45. Francia folyó, névelővel. 47. Itt született Ba­lassi. 48. Erkély, eredeti francia írással. 50. Réz és ón ötvözete. 52. Húsvéti étel. 54. Deli befűi keverve. 55. Helyhatározó rag és folyó a Szu-ban. 57. Bánat. 58. Névutó. 61. Sír, zokog. 62. T61- lat forgat. A megfejtéseket legkésőbb Jú­nius 3-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött meg­fejtéseket fogadunk el. Május 12-i rejtvénypályázatunk megfejtése: Lahore királya. Ma­nón. Prévost abbé: Manón Les­en ut. Giacomo PuccinL Nyertesek: Farkas Sándomé, Haissinger Erika. Kosa Gyulá- né, Melis András, Rácz Edit, Rostás Róza és . Szabó Istvánná nyíregyházi, Sipos Piroska csen- geri, Erdélyi Mária hodászi és Kardos Viktor nyírbátori ked­ves rejtvény fej tőink. Ez alkalommal a nyertesek részére fejenként 3 db könyv- sorsjegyet^, küldtünk ki, melyek részt vesznek a június 16-án megrendezésre kerülő nyere­ménysorsoláson. Amennyiben ekkor nyereménnyel nem húz­zák ki, augusztus 15-ig a könyv­sorsjegyek bármelyik állami és szövetkezeti könyvesboltban illetve antikváriumban a tu­lajdonos által kívánt könyvre beválthatók. VIADAL (A Stern karikatúrája!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents