Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-26 / 122. szám
Szaboics-szafmem tálakon SOLTÉSZ ALBERT GRAFIKÁJA Szamoshátl kisközség a megye szatmár-beregi részének délkeleti csücskében. Területe 2000 hold, melyet háromnegyed részben, szinte szabályos félkörben ölel át a magyar—román határvonal. A hajdan mocsaras, zsombékos, kötött talajú földjét mocsári tölgyek borították, s az egybefüggő, hatalmas erdő csak a patics- falu házaknál ért véget. Csatangoló farkasok nem átallották néha benézni a rogy- gyant viskók alacsony ablakain, halálra rémiszteni felnőttet, gyereket. A község egész fejlődését a láppal való örökös küzdelem jellemzi. Lápi eredetű a Sárkánykert elnevezés is. A hagyomány szerint ezen a területen sárkány tanyázott, s láp alá húzta az arrajáró-, kát. Féltek és még ma is tartanak a lapostól. Dombokra építkeztek, ezért futnak olyan cikcakkban az utcák. Aránytalanul nagy — több mint 180 katasztrális hold — belterületét hét utca szeli át, a mélyebb fekvésű részeken megszakad a házsor. A „Kisperjés”-nek becézett Hunyadi utca például ma is szinte különválik a falutól. Műemlékké nyilvánított Árpád-kori temploma a falu régi eredetét tanúsítja. Száj- hagyomány szerint ezen a területen több település is volt, melynek központja Gécz volt. írásos emlékek már az 1600-as években említik, s egy 1894-es kiadású térképen is még külön községként van jelölve Kisgécz és Nagygécz. Kövesutat csak a huszas években kapott a falu. Addig a község — különösen a tavaszi áradások idején — teljesen el volt vágva a külvilágtól. A vendégmarasztaló, agyagos talaj még a csizmát is leszedte a lábról, ha ugyan volt. Mezitláb taposták inkább a sarat, hogy ezzel is kíméljék a család féltett kincsét — az egy pár lábbelit. A megbízható közlekedési eszközt a bivaly- és ökörfogatok jelentették. A zsíros földből mégsem jutott mindenkinek- Báró Haynau Gyula 1400 holdon, dr. Szomjas Lajos miniszteri tanácsos 800 holdon, Eder Rudolf huszárezredes pedig félezer holdon gazdálkodtak. A maradék kilencven hold jutott a kisembereknek. Az első lehetőség a Tanácsköztársaság idején csillant meg a nagygéciek előtt. A helyi direktórium a Géci Sűrűn egy ötholdnyi területet jelölt ki az uradalmi erdőből, hogy a környékbeliek ellássák magukat tüzelővel. Ezt az erdőrészt ma is „kommunista vágás”-nak nevezik. Megmaradt az 1931- ben ínségmunkával készült Folyóárok is, amely a belvízveszélyt csökkentve tovább növelte a huszárezredes földbirtokos jövedelmét. A földesúri hatalmat jelképező 74 szobás kisgéci Haynau-kastély azonban nem maradt meg. A történelmi igazságtétel címen földig lerombolt kúria anyagából épültek újjá a rozzant cselédlakások, melynek kilencven százaléka szalma, zsupp, vagy a legjobb esetben nád volt. Nyolcvanegy ház volt, ma száznál is több az új. A paticsfalu lakásokból már csak egy árválkodik a Hajnal utcában. A 82 éves Osz- tojka József lakik benne feleségével. A tsz fel akarta újítani, de az idős házaspár már nem engedi. Nagygéc legnagyobb „üzeme” a Kossuth Termelőszövetkezet 1254 katasztrális hold földön gazdálkodik, tiszta vagyon eléri a négymillió forintot. A közösben 160 család 213 taggal dolgozik. Tavaly 21 forint 30 fillér jutott egy munkaegységre, az idén 25 forint a garantált, de ha minden jól megy, elérik a harmincat. Fő termékük a búza, kukorica, a napraforgó és a dohány. A cukorrépa vetésterülete csökken, mert nehéz az elszállítása. Növelik viszont a konzervgyári zöldbab termesztést. Tavaly húsz, az idén már harminc holdról biztosítják a porcsalmai konzervtelep ellátását- Ezzel a termékkel jól tudják hasznosítani az új telepítésű gyümölcsös faalját. Hat éve szalagfűrészgépet is működtet a tsz. Azelőtt az építkezéshez szükséges faanyagot Komlódtótfaluba vitték feldarabolni. Van kerékgyártó és kovácsműhelyük is. Tíz erőgéppel és egy személygépkocsival rendelkeznek. A gépkocsi egyben a községi taxi szerepét is betölti; bárki, éjjel, vagy nappal — térí-tés ellenében — igénybe veheti. A „taxi” havi bevétele eléri az ötezer forintot. Villanyt hét éve kapott a község. Közel hat kilométer hosszú vezetéket építettek, s minden utcába eljut a fény. A 189 lakóház közül még tíz sem nélkülözi a villamos energiát. Három éve élvezhetik a tv-adásokat, kaptak keskenyfilmes vetítőgépet, járda van minden utcában, némely helyen mindkét oldalt. A községnek nincs vasútja, az országút is véget ér a faluvégen. A személyforgalmat autóbusz bonyolítja le, nem mindenki igényének megfelelően. Éppen ezért ha jó az idő — különösen a fiatalok — szívesen bekarikáznak kerékpáron a járási székhelyre — Csengerbe bevásárolni, hajat csináltatni. Mert fodrász csak hetenként egyszer, kedden jön, de csak a férfiakhoz. Júniustól már javul a helyzet, mert egy helybeli fiatal vizsgázik és a faluban nyit férfi-női fodrászatot- Neid már nem kell attól tartani, hogy úgy jár, mint a cipész, akinek végül is nem akadt munkája, mert inkább újgt vettek, mint javíttattak. Sok a panasz az áruellátásra. Csengerből csak hetente három alkalommal kapnak kenyeret, azt sem mindig frissen. A község egyetlen vegyesboltjában pedig még kerékpáralkatrészt sem kapnak, pedig van belőle vagy 160. Némelyik családnál három is. Szívesen utaznak bevásárolni Fehérgyarmatra, mert a délutáni busz este már vissza is hozza őket. Ezért is csökken annyira a bolt forgalma. Azfmsz újabban úgy ellensúlyozza a mérleget, hogy megrendeléseket vesz fel, s kihozatja az árut. Lakóinak száma a természetes szaporodás révén gyorsan nő. Általában minden elhalálozásra két élve születés jut. Érdekes: az alig több mint nyolcszáz lakosból majdnem pontosan felefele a nők és férfiak aránya. Két könyvtára mintegy tízezer forint értékű könyvvel rendelkezik. Kevés, de a még kevesebb igényeket kielégíti. Kedveltek a romantikus, fantasztikus és histórikus olvasmányok, vagy mesék. Uj kultúrházat akarnak építeni, már tartalékoltak rá 200 000 forintot. Reménykednek az állami segítségben is. A községben hat nevelő van. Három főiskolát, három tanítóképzőt végzett. Egy sem a község szülötte. Van nagygéci pedagógus Is, de az máshol tanít- Pedig a lakásviszonyok jók. Periférikus kis község. Ez nyomja rá a bélyeget szinte az élet valamennyi területére. A fagylaltos is akkor jár erre, ha Komlódtótfaluban és Csengersimán már nem fogy el az áru. És orvos hetente, ha másutt nincs sürgős dolga... Tóth Árpád Tersánszky J. fenő: A BOTRÁNY ‘ Akkor már úgy június vége lehetett. Urbonyik már kíiürdőzte valahogy a kehet a tüdejéből. És legföljebb valamivel mérsékeltebben űzte a tivornyáit és szoknyázásalt. De a tanítókisasszonyhoz, úgy tetszik, nem közelít többé. Viszonyom a tanítókisasz- szonnyai nem sokat lanyhult még heveiben. Oka bizonyára, hogy nagyon topva, s nem túl sűrűn folynak találkáink. Komolyabb kötelékek azonban elejétől fogva alig hánytorgatódtak köztünk. Ebben valahogy az foglalódik, hogy Eszti, bár tudni s hallani sem akar másról, mint hogy első s egyetlen szerelme vagyok, de épp így, mintha alig tudna róla, hogy anyakönyvvezető és pap is van. Legföljebb arról beszélünk: jó volna, ha ugyanabba a városba neveznék ki őt is tanítónőnek, ahová aztán engem is áthelyeznek. Hát az enyém már megtörtént. Áthelyeztek, éspedig az ország túlsó végébe. Sajnos, megint erdészgyakornoknak. Három hetem van még itt Turhóbányén. Az volt az érzésem, hogy mikor bizonyos hűhóval közöltem ezt Esztivel, bár el- komorodik, mintha mégsem lenne túl nagy hatással rá. Sokkal nagyobbat láttam rajta egy félóra múlva, mikor bejön az erdészlegény, és azt mondja: — M'ike úr, kérem, Bakos Attila úr meg Urbonyik igazgató úr azt üzentetik, tessék átmenni Tinókhoz a kocsmába. — Ne menjen, ne menjen ezzel... ezekkel a pimasz... mondja Eszti izgultam — De nézze. Esztike — feleltem —, az erdészem hivat Sárgapatakra, g az Attila kocsija visz be minket — Menjen hát, menjen! Utálom magukat. Ó, hogy utálok minden nyomorult férfit Ez volt a búcsúja tőlem, félig már a másik szobából. Attila különben a múlt hónapig önkéntességi évét szolgálta Rovignóban, a vadászoknál. S most másodízben tette tiszteletét Turhó- bányán, persze, a vadászaton és a kocsmában. Fura, hogy mikor első ízben említettem őt Esztinek, akkor is mintha hasonló tüneteket tapasztaltam volna rajta. S épp így • Részlet a szerzi *0- születésnapjára kiadott „A céda és a szűz” című kötetéből. Reggelinél fiitünk éppen, amikor csengett a telefon. Jó ismerősünk volt, Ziuta, a gyermekorvosnő. A feleségemmel akart beszélni. — Téged kérnek — nyújtottam át a kagylót. A feleségem végighallgatta Ziutát s időnként bólogatva csak annyit szólt: „igen, igen", majd megkérdezte: — Milyen színű? Ziuta úgy látszik nagyon aprólékosan magyarázhatta a szint, mert a feleségem ismét bólogatni kezdett, és azt mondta: — Adjál neki egy széntablettát. Ostyában könynyebben be tudja venni. És a teájába ne tégy cukrot — Nem egészen értem — szóltam a feleségemhez, miután visszatette a kagylót —miért fordul Ziuta hozzád tanácsért, ha a gyerekéről van szó. Elvégre ő a gyerekorvos! Ebből nem származhat semmi jó, — Ziuta kitűnő orvos — mondta a feleségem —, és tudja, kihez kell fordulnia, ha az ő gyereke beteg. Én •Miroslaw Zulawski lengyel író 1913-ban született. Jogot végzett. 1936-ban jelent meg első írása. 1945-től 1952-ig kisebb megszakításokkal diplomáciai szolgálatot teljesített, majd új- ságlróskodott. Legjobb regénye. a Vörös folyó 1953- ban látott napvilágot, amelyért állami díjban réAttila is másról kezdett beszélni, mikor a tanítóékrói hoztam föl valamit. Hát, este ülünk vacsoránál éppen az erdészemnél Sárgapatakon. Attila is, Urbonyik is, én Is, és még Krix- mayer, a körorvos. Egyszerre Urbonyik fickója ront ránk, aki persze szintén ott lakik a tanítóéknál. — Do-doktor úr — lihegi —, ha-hamar! A kisasszony! Esztike bevett valamit. Meglehetős nagy hökkede- lem. Krixmayernek szívesen odasuhintanék egy pofont. Mert ha vacsorájától is állítják fel, azért undorító, hogy egy emberéletről lévén szó, nemcsak hogy nem leplezi kedvtelenségét, de nem is a szerencsétlenségéről érdeklődik legelőbb, hanem arról, hogy bőr-, vagy szalmaüléses szekeren jött érte a fickó? De már megy is. De mindeközben, jól látom, hogy az orvos és az erdészem, akik ketten legsemlegesebbek a tanítókisasszony körül, hát mindkettejük pillantásai Urbonyikra lövellődnek. Rám egyiké sem. Egészen észrevétlen maradhatok azzal a belső riadalommal és kavargással, ami oly sápadtságot von arcomra, mint ahogy a sátorponyva takarja kívülről egy rémcirkusz zenebonáját. Miroslaw Zulawski: három fiút neveltem fel és neked is el kell ismerned, hogy sohasem volt gyomor- rontásuk... Még aznap délután, amikor vendégeinkkel együtt teáztunk, a telefon újra megszólalt. — Ziuta zokog — nyújtottam ismét a kagylót a feleségemnek. — Megmondtam, hogy semmi jó nem származhat... A feleségem hosszasan hallgatta Ziuta beszámolóját, majd így búcsúzott tőle: — Semmiség. drágám. Igazán örülök, hogy segíthettem, — Valóban zokogott Ziuta, vagy csak én hallottam úgy — kérdeztem. A barátaink is érdeklődve pillantottak rá, hisz mindnyájan nagyon szerettük Ziutát. A feleségem titokzatos mosollyal válaszolt: — Ti, férfiak! Ádám és Éva évek óta éltek együtt a nőkkel, és mégsem tudtok rólunk semmit. Biztos vagyok benne, hogy Éva meg sem lepődött, amikor Adámot először meglátta, és másnapra már kiismerte őt töviről hegyire, de ti férGyilkos! — riad bennem. — Talán ebben a pillanatban végez a halál, az üzei- meid miatt, egy gyönge élettel. Az eset tárgyalása alatt csöndesen kisompolygok az előszobába, s már porköpenyem a karomon, s kalapom a fejemben, hogy kirohaniak az utcára, a szekérhez, vigyen engem is Turhóbányá- ra az orvossal. Erre az ajtóban, egyenest Krixmayer, az orvos pocakjának rontok neki. — Nos, mi az? — kérdezem. — Visszajön? — Áhh! — legyint bosz- szúsan. — Már másodszor járatják velem a bolondját. Jön a fickójuk, hogy fertőtlenítőt iszik vacsorájára a kisasszonyuk. Most meg itt van utána a cselédjük, a másik szekéren, hogy nem kell neki orvos, már jobban van. A fene enné meg a Rómeóit és Júliáit a szerelmeskedésükkel, hogy felugratják az embert az asztalától. Ezzel bemegy. Szóval a nagyobb veszedelmen én is túl volnék. Legföllebb az Ijedelem tanulságán töprenghetek ma-"tagamban a jövőre mennyire tanácsos hitelt adni érzés- nyilvánításoknak a nők részéről, akikkel regényt kezdünk felelőtlen, és pontnak hisszük a végére az áthelyezésünket?! fiák csak bámultok minden nőre, mintha először látnátok még az olyan dologhoz sem értettek, mint az asszonyi könnyek. A férfiak egyszerre kórusba tiltakoztak, mond* ván, hogy az asszonyi sírás nem is olyan egyszerű dolog, mint amilyennek tűnik. Aztán ismét a fele ségem vette át a szót. — Elmesélhetném nektek egy gyerekkori emlékemet, de azt hiszem, a jelenlévő férfiak meg sem érte nék. A társaság hölgytagjai ragaszkodtak hozzá, hogy elmesélje a történetet, s az se baj, ha a férfiak valóban nem értik. így hát nőm belefogott: — Az első világháború idején történt. Vidéken laktunk. Az a falucska azóta pompás üdülőhellyé fejlődött Anyám, a nővérem, meg én egy kis házban éltünk, apánk pedig kint volt a fronton. Csak onnan tudtuk, hogy van apánk, mert anya sokat mesélt róla, és a fényképe ott állt az asztalon. Folyton kérdezgettük, hogy mikor jön haza, a mindannyiszor aot jÉtari Váci Mihály: MERRE VANNAK Ki nem talál ellenfelére, az szánalmasabb, mint akit a szerelem nem vett ölére, s erős barát nem bátorít Ki nem lel ellenséget, annak sorsában nincs égtáj, irány, nem tudja végül — merre vannak társai, — haza sem talál. Annak lelke fonnyadt vitorla, szárny, — s nem lel emelő szelet, lapos tájakon megy botolva, s nem sújtja égbe meredek. Nem tudja az, kitől forduljon, és ki felé fordítsa arcát Hogy valakit szeretni tudjon, — a szivet haragok szoktatják. A hátizsák*
