Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
Sip ft ay Barna: MOLDFENY hóvendégek, vetélkedők, könyvutcák az ünnepi könyvhét szabolcsi programjában A fagy csendet parancsolt a telepnek. Mozdulatlanságba dermedt ládahegyek feke- tedtek a hold elé. Ilyenkor találkozott a két éjjeliőr. Az egyik a felső udvaron bolyongott, a másik ezt a nagyot őrizte, amelyet tépett huzalkerítés vett körül. Az udvarok egy kiszögellő épület sarkán érintkeztek. A sarok mellett hosszú láda. Ezen ültek félórácskát. Két ruhacsomó, kevés mozdulattal. — Teszem azt — mondta az egyik —, ha nem lett volna csavaros észjárása megboldogult őseinknek, most valahol barlangban kucorognánk összebújva, mint a nyulak. Nem vették észre, hogy összebújva kucorognak, ób an jó volt ebben a csendben az emberi hang. — Most meg fűtött szobában alhatunk, a feleségem még a karját is kirakja a dunyha alól. — Hogy mást ne mondjak — folytatta a sovány fiatalabb, valóságos élő anatómiai ábra —, ez a lencse se lenne. — Irdatlan vastag szemüvegét mutatta. — Enélkül a számat se találom a kanállal. Vakon hunyorgott, amíg visszaigazította a fémszárakat — Pocsék hideg van — jegyezte meg a másik, harmatot törülve lógó bajuszáról. Az orra se nagyon, a szeme különösképpen nem állta a szelet Örökké ned- vezett. — Amennyire visszaemlékezem, állandó kínlódásom volt a szememmel. Anyám évekkel ezelőtt állította, hogy megerőltetés. Nyolcéves koromban már szenet hánytam a bátyámmal — Most aztán... itt van. — Most itt. Alig hatvanéves az ember, s másra se jó, csak amire a kutya: bóklászni az éjszakában a holdat ugatva. — Szundítanék, álmosít ez a csendes hideg. De azt nem lehet Felkecmeregtek, helyre rázintották a vastag kabátot. Indultak. A szemüveges csontos arcát csípte a hideg, de nem fázott. Körül-körül pillant- gatott a jeges holdfényben. Valami mozdult hátul a drótok alatt; kutya lehetett. A szomszéd telepen van egy szuka, de megveszejti a kanokat. Egyszer egy falka üvöltötte végig az udvart, isten szerencséjére, nem tepertők le. — Ki az? S zemmel tartotta a helyet, odasétált Félelem nélkül állt a drót előtt, tekintete végigsepert az árkon. Semmi. Kutya volt el- szelelt. Váratlanul vicsorgó szél tört rá a földekről. Mint a kés, belemetszett a kabátba, s behatolt a csontig. Megborzongott. Hát persze — gondolta—, olyan fényes a hold, mint a glancolt cipő. Legalább öt fokot esik a hőmérséklet. Reggelre befagy a patak, az pedig tizenkét fok hideg. Furcsa, hogy azon a rémségeden messzi holdon ott van már az ember keze- nyoma. Milyen messze van a hold! Miket megél manapság az emberiség. A nagy ládahegy oldalában kicsit megbújt a széltől. Pléh dóznijából gondosan cigarettát szedett ki. Ugráló ujjaira vigyáznia kellett, nehogy kiverjen egyet is, s aztán ne találja meg. Felparázslott a cigaretta. De valami más is parázslót! Az irodaablak fény- csillaga. Ég a villany az irodában! Rohant az ajtóhoz. Belesett. A főkönyvelő éppen o kapcsolóhoz nyúlt, sötét lett. Remegve kopogtatott. Nincs semmi baj. De hogy az isten csudájában kerül ide a főkönyvelő? Csend. Hiába ütögeti csontos peremű öklével a vékony ajtó ! — Nyissa ki, Béres kartárs! Láttam, maga van odabent. Mit akar ez? Miért nem válaszol? — Ejnye már, Béres kartárs, nem vagyunk gyerekek! Kétszer kattan a kulcs. Ropog. Fény a szobában. Az ajtó kivágódik. A főkönyvelő dühös, lapos képe a fényben. — Ezért fegyelmi jár! Torokból beszél, mintha vödörben öblögetné a szavakat. — Miért járni fegyelmi? — Megtudja holnap! — Ezt mondta, pontosan ennyit — nyomkodta a szemét később a másik éjjeliőr társaságában. Az öreg a bajuszát kezelte, dolgozta, mintha fizetnének érte. — Mit tudsz még? Pattognak a ládák a fagyban. A hold valószínűtlen bárányfelhőkön hentereg az ég túlsó felén. — Tudja az áldás. Kutya sem ugat. Vajon minden kutyának van szalma a vackán? Vagy rongy. Szalma vagy rongy. A kutya is fázik. Azt hittem, kutya. És kisül... — Azt hittem, kutya — mondja ki megérett gondolatát. — És kisül, hogy a főkönyvelő. Képes végighasalni az árkon, csak hogy kifogjon rajtam. Az autót lejjebb az úton állították meg. Ne halljam, hogy jönnek. — Könnyű. Jöjjön ide ő, mi meg az irodába. — Gyerekjáték. Egy század katonaság kellene ide, nem két éjjeliőr. Ekkora országos udvarra. — Fegyelmit mondott? — Fegyelmit. — Beleszól abba más is. — Miért rám utazik? Én keresek itt a legsoványabban. — Heppje van. Főkönyvelő, hát megmutatja. — Miért éppen rajtam veri el a port? Hiszen ha a szemem jó volna! De akkor nem lennék itt! — Ilyen az ember. Farkas. — Az ember: ember. Az anyám mindig azt mondta, hogy nem az ember a rossz. — Hát? Az ördög? — Nagyon bölcs asszony volt az anyám, a tanítóm is sokszor rá hivatkozott. — Hát most látod. Csak egy centivel legyen feljebb, mint a másik... elnéz a fejed felett Nehezen töpörödött elő a reggel. Hosszú árnyékok nyújtóztak a deres földeken. A portás vizesre fésült hajjal köszöntötte őket. — Hideg éjszaka volt! Mi? — Foga volt az időnek, szentigaz. — Megint fokhagymás kolbászt ettél! — mérgelődött a portás. — Most kinyithatom az ablakot. Szép volna a reggel, ha ez a fegyelmi nem várakozna az emberre. Most se alvás, se forró tea. Valami jegyzőkönyvet kell aláírni a központban. Hol kell azt aláírni? Biztosan kipontozzák a helyét. Nem lehet a főkönyvelő olyan gonosz ember. Jó, az ember nem angyal, és a rang. az rang. A baj igen súlyos lehet — inkább itt van a kutya eltemetve —, mert akármiért nem rángatnak be egy éjjeliőrt? Kár. hogy nincs már az anyám — gondolta —, egyedül ő adhatna tanácsot. — Hol kell aláírni a jegyzőkönyvet? — kérdezte az irodán Sárikát, aki olyan szívesen válaszol az embernek. — Milyen jegyzőkönyve: akar Józsi bácsi aláírni? — Hát a főkönyvelő kartárs mondott valami jegyzőkönyvet, hogy cn állítólag elaludtam a telepen. De nem aludtam el. Ezt is bele kell írni a jegyzőkönyvbe A főkönyvelő mondta? Hogy szívja a cigarettát ez a lány! Akár egy férfi. Szemrcvaf'.. puha nő. A kezét vörösre cserepezné a nyulketrecek takarítása. Pláne télen. A nyűiket récékét télen is takarítani kell, ahogy az 6 felesége csinálja. — A főkönyvelőt letartóztatták. Menjen haza, nem lesz jegyzőkönyv-aláírás. — Letartóztatták? Béres kartársat? A szemüveg vastag üvegén szaladgálnak a fénylő karikaívek, ahogy szikár arcát felveti, s a lányra bámul. — Miért? — Anyaghiány. — Anyaghiány? Megfoghatatlan. Miféle anyag hiányzik? Egy osztályvezető sietett át a szobán. Ennek az embernek senki sem tudja a nevét. Mindig bent ül az irodában. Meglátta az éjjeliőrt vastag szemüvegével, ami mögött háromszorosra duzzadt a könnyező szem. Megismerte. — Mondja, barátom, lehetséges, hogy a raktárból ma éjjel tizenkét láda húsfélét elszállítottak. — A raktárból? Ma éjszaka? Nem vittek onnan egy szemernyit sem, nemhogy tizenkét ládát... . — Dehogynem vittek! Loptak! — Már hogy loptak volna, amikor fent voltam egész éjjel! — Annál rosszabb. Annál rosszabb, hiába néz, a kutyateremtését! Mert akkor a maga tudtával történt! Pokoli meleg ez az iroda. Hozzá kabátban! Nem teheti a magáét a városi cuccok közé. Mit szólna Sárika drága holmijával, ha ezt a koszos kabátot mellé akasztaná? Órákon át így ülni: akár fazékban a tyúk. — Gondolkozzon! Hogyan jutott az irodába a főkönyvelő éjnek éjjelén? Ha maga nem aludt Az éjjeliőr türelmesen letörölte homlokáról az izzadtságot. — Mondom kéremszé- pen. Béres kartárs hason csúszott az árokban. — Béres bejutott. Tolvajok nem juthattak be? — Hát nem mondom. Egy ember bejuthatott — És ellopott tizenkét ládát. Tele húsáruval. — Ez az, ami nem igaz. Próbálja meg, igazgató kartárs, hason csúszva ládát kivinni a telepről. Szeretném én azt látpi. Oda olyan erejű ember kellene, mint Cája. Tetszik tudni, ki volt Cája? Az igazgató értelmes kutató szemét fáradtan lehunyta. Megnyugodva pihent így egy darabig. Kénytelen volt egy mosolyt elfojtani. — Na jól van, jól van. Én hiszek magának. De tudja, miről van szó? A főkönyvelő magát feljelentette. — Tudom. A jegyzőkönyv. Hogy elaludtam. — Az is. De azt állítja a főkönyvelő, hogy amíg maga aludt, tizenkét láda húst Ismeretlen tettesek elloptak a raktárból. — Dehogy loptak. Nevetséges! — Reméljük, hogy az. A rendőrség majd kideríti. — Kérdezhetek én is valamit igazgató kartárs? Miért tartóztatták le Béres kartársat? — Majd megtudja, öregem. Most menjen haza, aludja ki magát, délután a rendőrségre megyünk. Tiszta, hideg fényben baktatott. A lehellete páráit. Na, jól nézek ki — gondolta nyugtalanul —, ha belekevernek 'miami disznóságba Szerencsére a másik éjjeliőr tanúskodhat. Mit akar tőle ez a Béres? Miért ilyen gonosz az ember? Méghogy tizenkét láda húst elloptak. Ki? Mikor? Akinek egy csepp józan paraszti esze van, megérti, hogy ez lehetetlen. Tiszta, éles, hideg fény fogadta otthon is. Megiíta a forró teát, Anna lehúzta a cipőjét. Lefeküdt. — Tudod, apu — mondta Anna, miközben takargatta —, a fiunk ösztöndíjat kap jövőre?!! Megszavazták. — Mennyi az? — örült meg az éjjeliőr. — Havi hatszáz forint — Az szép. — Ugye, nagyon szép? — Anna, mindig mondtam, hogy könnyebb lesz évről évre. M égsem volt boldog egészen. Délután a rendőrségre kell menni. Elmondani mindazt, ami a jegyzőkönyv körül van. Béres kartárs, a fene tudja, mit akart azzal a jegyzőkönyvvel, amit biztosan kipontoztak volna, ahol alá kell írni. A rendőrségen egyszerűen ment a dolog. Fél óra múlva elbocsátották. — Évről évre könnyebb lesz az embereknek, én mondom, s ez így is van — erősítette a másik éjjeliőrnek, amikor első kőrútjuk végén összetalálkoztak a ládánál. — Van benne valami — helyeséit az öreg, rendesen letörölgetve a bajuszát, nehogy ráfagyjon valami. — Alaposan benne a világ a télben. Ma éjjel húsz fok, bemondta a rádió. — Mert kinek kell az ilyen magatehetetlen ember, mint én? — Senkinek. — Dehogynem. Látod. És akkor a fiam hatszáz forintot leap ajándékba minden hónapban, s ráadásul nadrágos ember lesz belőle. Kitaníttatja az állam. Az öreg irigyen krákogott. — Protekció. — Kit ismerek én? Dehogy. Kitűnő tanuló a fiam. — A segítség sose árt — Nem tettem én egy lépést sem. — Nono. — Nem olyan gonoszak az emberek, mint hiszed. — Hát a főkönyvelő? De rövid az eszed. A szemüveges felállt. Nagyon haragudott — Rövid vagy nem, a főkönyvelő magát mentette! Rám akarta fogni a maga gazemberségét! Ellopták a tizenkét láda húst, amíg aludtam — ezt akarta jegyzőkönyvbe venni, de — miért. Mert én csak egy fegyelmit kaptam volna, s ő megússza. így meg kap egy pár esztendőt, hogy a papírokon rajtafogták. Ki az isten gondolná, hogy egy főkönyvelő lop? —- Bemártott volna! — Hiszen ha bajban volt. Mindig azt mondta anyám, az emberek nem rosszasággal születnek a világra, csak eltanulják. — Kitől? Egymástól! — Fenét. Az anyám neked is megválaszolna. Kerültek egy sort. Aztán megint találkoztak. Az öreg gondolkozva megszólalt: — Hogy tudta ellopni a húst? Te érted? — Hiszen nem húst lopott az. Pénzt. — Miképp? — Máshová irányította az árut. Kétszer adta el. Amilyen iskolázott ember volt, Változatos eseményekkel készülnek megyénkben az idei könyvhétre. Május 25— június 2 az ünnepi könyvhét, a hagyományoknak megfelelően, most is elsősorban a magyar irodalom ünnepe. Hatvanhárom mű jelenik meg 810 ezer példányban, többsége élő magyar írók alkotása, de megtalálhatók az ünnepi kiadványok listáján a legkülönbözőbb irodalmak — japán, cseh, szovjet, francia, amerikai, stb. — kiváló képviselői. Megyénkben több száz községben keresik fel az olvasókat a háztól-házig akcióban árusító könyvterjesztők, fiatalok. Olvasótoborzás, ismeretterjesztő előadások, filmvetítések, szellemi vetélkedők, irodalmi színpad műsorai, könyvkiállítások, könyvutcák, író-olvasó találkozók, könyvsorsjátékok, tombolák teszik sokszínűvé a könyv és az olvasók találkozásait. Az ünnepi könyvhét megyei megnyitóját Nyírbátorban rendezik meg, június 26- án, a járási székhelyen a Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet könyvutcát „épít” könyvkiállítást is nyitnak a községben. Húsz helyen lesz író-olvasó találkozó, Baranyi Ferenc, Bedé Anna, Darvas József, Fábián Zoltán, Gerd János, Jobbágy Károly, Kor oda Miklós, Szabó Pál, Féja Géza, Váci Mihály látogatnak megyénkbe. Nyíregyházán kívüi Kállösemjén, Kisvárda, Mán- dok, Mátészalka, Számos- szeg, Tiszalök, Nyírbátor, Űfehértó, Tunyogmatolcs, Ment az éjszaka szekere, hajnalodon a saroglyája, bordái közt a lóhere, lecsüngő szalma szakálla Lábtól kúszhatott fölfele, torkom a napfény italára, fejem kámzsa, fekete, mint árnyak éle ha vágna. kifundálta. Azt persze már nem fundálta ki, hogy a papírok árulkodnak. — Kétszer adta el? Sok pénz lehet az. — Húszezer forint Az idén. Lehet, hogy tavaly is... Nézik a könyvet. A z öreg hümmögött: — Különben nem volt rossz ember. Mondják, hogy bolondja volt a nőknek. — Az vitte vízre, bizonyos! Anyám mindig mondta. hogy... — Egyszer kiadta nekem a házisegélyt. Csak a felesége nem volt elég neki, Az pedig utolsó dolog. Nyírbogdány, Nyirjákó, Ti- szavasvári, Vasmegyer, Nyírmeggyes, Tiszakanyár, Vásá- rosnamény, Gulács, Nyírbogát és Pap községei; lukadnak író-költő vendege,vet, köztük a mesénkben élő Ratkó Józsefei és Bory Zsoltot, részt vesz a könyvheti eseményeken dr. Margócsy József főiskolai docens is. A könyvhéten féláron vásárolhatják meg az érdeklődők az erre az alkalomra megjelenő „Szép versek” antológiát, a „Körkép" című magyar, és az „Alpesi Ballada” című modern szovjet novellaválogatást. Minden 50 forint értékű vásárlás után egy-egy ajándéksorsjegyet kapnak a vevők az ünnepi könyvhéten. Ennek alapján június 23-án 472 500 forint értékű nyereményt sor- :ak ki. A főnyeremény egy Skoda 1000 MB gépkocsi. A könyvheti tombolán mintegy 250 nagyobb könyvsátorbaa minden vásárló egy-egy tombolajegyet húzhat, a nyertesek 5 forinttól 200 forintig terjedő könyvutalványokat, ajándékkönyveket, sorsjegyeket kapr, ;: Az utalványokat a helyszínen, a könyvsátrakban lehet majd b ál- tani. Az ünnepi könyvhét megyénkben is számos szórakoztató rendezvényt tartogat gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, a mesedélelöttől a könyvművészeti előadásig, játékos és komoly rendezvényekkel teszi maradandóvá a könyv és az olvasó tavaszi találkozását. <í*> Szemgödröm csillaggal tfla, foglyaim, bevarrva zsákba. A terhek végtelen tere húzza le, horpad a párna. Most szakítanak kétfelé — Ragyog a reggel mezitlába. — Utolsó. A szemüveges a holdra nézett, hallgattak Végül megjegyezte: — Az anyám ritkán tévedett. — Megtanulja az igazságot. akit sokat pofoz aa élet. Csendes volt az éjszaka. Álmosító. Egyszerre megint megszólalt a szemüveges: — Azon töprengek, milyen hideg lehet a holdon? Gondolom, ott Is hideg van. Habár süti a nap. Az öreg óvatos volt: — Hamarosan megtudjuk Flőbb-utóbb feljut az ember, és kidugja az orrát a maskarából. Berecz András nyíregyházi festőművész kiállítását nyitották meg Kisvárdán a Bessenyei György Gimnáziumban. A művész Parasztok című mu nkája. Mezei András: Hajncu
