Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

Cs. Nagy István

BESZÉLGETÉS KOVÁCS SÁNDORRAL

Ú3 VEZETŐI MUNKASTÍLUST

III. Igazgatók és „beosztottak“

Mátészalka városiasodásáról, tsz-ek mechaníziinistapasztalatairól

Irreális célokat, feladatokat nem szabad kitűzni a beosztott vezetők elé, és nem szabad az igazgatónak, vagy a szövetkezeti vezetőnek azt sem feltételezni, hogy mindig, mindenben a beosztott gazdasági vezető a hibás, az elért eredményben pedig jóformán semmi szerepe nincs. Ha az igazgatók, vagy más felsőbb szintű gazdasági vezetők elfelejtik, hogy minél többet tett valaki vállalatukért, egyszóval értük, annál gyakrabban kockáztatják a beosztott vezetők azt, hogy hibákat követnek el, rossz ú on járnak. Helytelen az is, ha a felsőbb szintű gazdasági vezetők nem mérlegelik a beosztott gazdasági vezetők hibáit, szembeállítva azt sikereikkel, erényeikkel.

Végeredményben azok a beosztott gazdasági vezetők, akikhez ilyen formában viszonyulnak, attól való félelmükben, hogy rosszul fognak cselekedni, eljutnak odáig, hogy tartózkodnak mindennemű önálló cselekedettől, helyes javaslat felvetésétől, általában észrevételeik megtételétől.

Komoly hiányosság, ha úgy kezelik a beosztott gazdasági vezetőket, mintha csak „beosztottak” lennének, és csak az igazgató, vagy más felsőbb szintű gazdasági vezető végrehajtóinak tekintik őket. Hiba az is, amikor a felsőbb szintű gazdasági vezető nem áll meg annak elmondásakor, hogy mi a végrehajtandó feladat Ehelyett részletesen előírja a beosztott gazdasági _ vezető számára, miként hajtsa végre a rábízott feladatot. Ez csökkenti a beosztott gazdasági vezető képességét arra, hogy önállóan gondolkozzék, cselekedjék. Természetesen azt sem lehet tenni, hogy a beosztott vezetők feladatát helyettük elvégezzék. Azért nem, mert ez nemcsak azt az érzést kelti a beosztott vezetőben, hogy felesleges ember, hanem leszoktatja őt arról is, hogy a rábízott dolgokat vezesse, irányítsa és ellenőrizze.

Rossz az is, ha állandóan ellenőrizni akarják a beosztott gazdasági vezetőt. Miért? Azért, mert mihelyt felismeri, nem számítanak komolyan arra, hogy bármilyen feladatot önállóan, saját tehetsége és belátása szerint végrehajtson, pontosan azt fogja nyújtani az igazgatónak, vagy más felsőbb szintű gazdasági vezetőnek, amit akaratlanul is vártak tőle: az égvilágon semmi újat és eredetit nsm fog produkálni.

Nem szabad azt sem hagyni- hogy a rossz híreket mindig a beosztott vezetők mondják el, a jó hírekről viszont mindig a felsőbb P -dasági vezetők tájékozta sanak. Legalább ilyen hiba az is. ha a beosztott vezetőkre bízzák a leváltást, az áthelyezést, a nyugdíjazást, az alacsonyabb beosztásba való sorolást, a fegyelmi büntetések intézését. Ugyanakkor a felsőbb gazdasági vezetők maguknak tartják fenn az előlép tetés, a jutalmazás, a fizetésjavítás, premizálás, stb., általában az ún. ..örömteli, népszerű” ügyek intézését.

Amikor egy igazgató egy beosztott vezetőt annak beosztottai előtt bírál, vagy kiváltképpen, ha nevetség tárgyává tesz, úgy tűnik, az igazgatónak van humorérzéke. Ennek az az eredménye is meglesz, hogy ez •s igazgató később sajnálkozhat majd amiatt, hogy a nevetségessé tett beosztott gazdasági vezető alkalmatlannak bizonyul a feladatok végrehajtására, s minden dolgozó az igazgatóhoz fordul utasításért, a feladatok megmagyarázásáért

Legalább ilyen probléma és hiba, ha az igazgató, vagy más felsőbb szintű gazdasági vezető indokolatlanul gyakran hajt végre átcsoportosítást beosztott vezetői körében. Ilyen esetekben ez az igazgató a fegyelem és a rend legodaadóbb hívének tevékenységét is kudarcra kárhoztatja. Elsősorban azért, mert ilyen esetekben a beosztott vezetők ide-oda kapkodnak és ennek mindenképpen előbb- utóbb az lesz a következménye. hogy az egész vállalat velük fog „bukfencezni”.

Miután a teljesség igénye nélkül — röviden vázoltam, hogy mit nem szabad tennie egy igazgatónak, vagy más felsőbb szintű gazdasági vezetőnek, abban az esetben ha jól akar vezetni az új mechanizmus körülményei között, az eredményes és sikeres vezetés feltételei megítélésem szerint igen egyszerűkké váltak. Négy lényeges feladat tekintetében a végső felelősség — az új mechanizmus körülményei között is — mindig az igazgató, vagy más felsőbb szintű gazdasági vezető vállára kerül. E feladatokat az említett hármas követelmények figyelembe vétele mellett a következőkben lehetne összefoglalni:

1. — Politikailag és szakmailag kvalifikált beosztott vezetők kiválasztása és jól vezetett kollektívák, csoportok kialakítása. 2. E kollektívák, csoportok felépítésének, tevékenységének jó megszervezése és körülhatárolása. 3. A gazdasági feladatok, célok reális kitűzése és ismertetése a végrehajtáshoz szükséges eszközök időbeni biztosítása. 4. A vállalati munka, a termelő tevékenység és értékesítés éber ellenőrzése és elemzése, e munkák optimális sebességének, hatékonyságának kialakítása és biztosítása.

Ezekről lesz szó legközelebb.

Lapunk munkatársa felkereste Kovács Sándor elvtársat, a Mátészalkai Járási Pártbizottság első titkárát és beszélgetést folytattak a terület helyzetéről.

Új munkásosztály

— Mindenekelőtt hangsúlyozom — mondotta Kovács Sándor — bár ez magától értetődő, — hogy pártbizottságunk minden igyekezete arra irányul és irányult, hogy e szép és nemes hagyományú vidék fejlődjön, gazdagodjon, az itt élő emberek megtalálják számításaikat és boldogulásukat. Ezenbelül Mátészalka várossá fejlődjön. Községünk a szatmári rész kereskedelmi, kulturális és közlekedési központja. Lakosságának csak kisebbik része dolgozik a mezőgazdaságban. Ipar itt a felszabadulás előtt lényegében nem volt. Ha tehát csak a számot említem, hogy ma már az iparban foglalkoztatottak száma 2200 fő, (csak mátészalkai) a járás más községeiből bejárókkal együtt több, mint 3 ezer, ez önmagában mutatja a nagy fejlődést. Van már munkásosztályunk, hiszen az utóbbi években üzemek sora épült.

E jelentős ipari fejlődés ellenére mégis a legnagyobb gond a foglalkoztatottság, mivel így is jelentős munkaerőfelesleg van. Elég megemlítenem például, hogy a középiskolából kikerülő fiatalok elhelyezésén kívül 1500—2000 fő vár elhelyezésre, csak a járási központunkban.

Éppen ezért azon fáradozunk, hogy az illetékesek az eddiginél is gyorsabb ütemben telepítsenek ipart Mátészalkára. Egyébként jelentős beruházás a már épülő almatároló és hűtőház, a hozzá tartozó különböző létesítményekkel. Ugyancsak enyhít a gondunkon, hogy a Szatmár- vidéki Faipari Vállalat keretében folyamatban van a Tanszerárugyár Budapestről való idetelepítése, valamint az, hogy az ÉRDÉRT ládaszegező üzemmel bővíti kapacitását.

Kulturális ölet •

A legjelentősebb Mátészalka kulturális fejlődése. A múlttal szemben (öt elemi iskolában, 18 nevelő) három központi általános iskolánk van 70 jól képzett pedagógussal. Van három óvodánk és egy . bölcsődénk. Az egykori polgári iskola helyett gimnázium, szakközépiskola, mezőgazdasági technikum működik, több mint 950 gyerekünk tanul ezekben. Megépül a tíztantermes, modern szakmunkásképző iskola, ahol évente 700 fiatalt képezünk majd szakmunkásnak. Jellemzésül sok más tényen kívül megemlítem, hogy van gyors- és gépíró iskolánk, mozi, kultúrház, könyvtár. Igaz, az utóbbiak korszerűtlen épületekben működnek, nem felelnek meg lakosságunk mai kulturális igényeinek. Éppen ezért a legsürgősebben egy korszerű művelődési otthonra volna szükség, amelyben színház és mozi is lenne.

A legnagyobb az elmaradottság a kereskedelemben. A kereskedelmi hálózat korszerűtlen, összezsúfolt. Most jelentős fejlődési lehetőség, hogy felépül a szövetkezeti iparcikk áruház, az élelmiszer ABC áruház és az Egyesült Erő Termelőszövetkezet modern zöldségboltja.

Mátészalka vasúti és autóbuszközlekedési csomópont. Hat irányból jönnek ide és mennek ki vonatok és jelentős az autóbuszforgalom is.

Az utasforgalom igen nagy. Viszont az állomás épülete korszerűtlen, elavult, befogadóképessége az utasforgalomhoz szinte minimális. Nincs megoldva az autóbusszal közlekedő utasok váróhelyisége sem.

Fejlődött a lakásépítés, bár az igények mögött nagyon elmarad. A kommunális ellátásban is lassú a fejlődés. Az igényeket és szükségleteket a község saját erőből megoldani nem tudja.

„Amilyen a vezetőség“

Járásunk termelőszövetkezeteinek gazdálkodása az 1987-es évben tovább fejlődött. Az új gazdasági mechanizmusra való áttérés a szövetkezetek növekvő önállósága már éreztette hatását.

Néhány termelőszövetkezetünk, mint például, a jármi Alkotmány, a paposi Esze Tamás, a fülpösdaróci Petőfi, a nagydobosi Petőfi Tsz- ek számottevő gazdálkodási eredményeket értek el, javultak a növénytermesztési, állattenyésztési hozamok, lassan csökkentek a termékek előállítására fordított költségek. Javult az export minősége, több termelőszövetkezet kedvező értékesítési átlagárat ért el a kiváló minőségi termékekkel, és a gyors értékesítési lehetőségek fel- használásával. A tsz-ek közös vagyonának az értéke több mint 59 millió forinttal, az egy tagra eső jövedelem körülbelül 1000 forinttal lett magasabb mint 1966-ban.

Az utóbbi esztendőkben,

amikor jó és gyenge termelő- szövetkezetről volt szó — mindenekelőtt a természeti adottságokból adódó különbségeket mérlegeltük. Ilyen különbségek vannak. Úgy véljük azonban, mégsem lehet mindent a természeti feltételek számlájára írni. A lezajlott zárszámadások nyomatékosan felhívják erre figyelmünket. A szövetkezeti vezetőség rátermettségének, jó helyzetfelismerésének, hozzáértésének mérhetetlenül nagy jelentősége van.

A tsz-ek megalakulásának időszakában gyakran elhangzott, „amilyen a vezetőség, olyan a tsz.” Sok igazság volt ebben a megállapításban és sok igazság van ma is. Az igaz, hogy a kedvezőtlen, időjárás, a belvíz hozzájárult az alacsony gazdálkodási eredményekhez. Néhány termelőszövetkezetben azonban, mint például Nyírkáta, Ko- csord, Nyírcsaholy, Opályi a szervezetlenségből, a megfon- tolatlanságból eredő hibák, a gazdálkodási,, értékesítési tennivalók helytelen megítélése miatt maradt el a várható eredmény.

Ez kifejezetten a vezetés alacsony színvonalával függ össze. S ez tanúlságul kell, hogy szolgáljon, elsősorban e szövetkezetek vezetőinek.

Az új mechanizmus

Az új gazdasági mechanizmus jegyében már egész sereg intézkedés született, amelyek a termelőszövetkezetekben új helyzetet teremtenek. Mindazt, ami történt, talán így lehetne legtömörebben összefoglalni: megteremtődnek járásunkban is a termelőszövetkezeti gazdálkodás önállóságának anyagi, társadalmi, szervezeti feltételei.

Az új gazdaságirányítási rendszerben az önállóság megnövekedésével a tsz vezetői nem háríthatják a felelősséget felfelé, nem a termelőszövetkezeten kívül kell keresni a felelőst, ha a szervezetlenség, hozzá nem értés, vagy lassú intézkedések miatt akadozik a munka. Szükséges az is, hogy a helyes módszer alkalmazásában, mi magunk is és a szövetkezeti tagság is segítse a szövetkezet vezetőit.

A feladatok nagyságából következik a vezetés színvonalának emelése, amely elsősorban megfelelő szakemberek biztosításával érhető el.

Fontos ezért a termelőszövetkezetekben közgazdászok és gépészmérnökök alkalmazása. E téren nagyon gyengén állunk.

A vezetők és a tagok közötti jó együttműködést segíti elő és az eredményes gazdálkodást biztosítja, ha a szövetkezet vezetői is a gazdálkodási eredménytől függően jutnak több, vagy kevesebb jövedelemhez. Helyes, ha az egész tagság tudja, hogy a vezetők mit kapnak a közösből.

Sok nyugtalanságnak elejét lehet venni azzal is, ha sem az alkalmazottak, sem a tagok egy része nem juthatna — különféle ügyeskedés révén — társadalmilag indokolatlan, tisztességtelen, túlzottan nagy jövedelemhez.

Fő feladatnak tartjuk a gyenge termelőszövetkezet gazdálkodásának segítését, gazdasági munkájuk hatékonyságának növelését azért, hogy minél előbb elérjék a jó közepesen gazdálkodó szövetkezetek gazdálkodási színvonalát és jövedelmét. E célért külön terv alapján adunk segítséget a gyenge termelőszövetkezeteknek.

Nagyon fontos a tagok egész évi folyamatos munkájának biztosítása végett bővíteni a termelőszövetkezetek tevékenységi körét az úgynevezett segéd- és feldolgozó üzemági tevékenység kialakításával.

Ezért felméréseket végeztünk, hogy a tsz-ek saját termelési termékük feldolgozásával, értékesítésével és emellett más lehetőségek kihasználásával biztosítsák a tagok foglalkoztatottságát.

A párt- és kormány- határozatok elérték céljukat

Magabiztosan megállapíthatjuk, hogy azok a párt- és kormányhatározatok amelyek a tsz-ek gazdasági, szervezeti, politikai megerősödését szolgálják, elérték céljukat. Ezért tsz-tagságunk a vezetőkkel együtt bizakodó, és ennek a bizakodásnak a gondosan művelt földek, a jól gondozott állatok, a műszaki fejlődés eredményei, a jól kezeit gyümölcsösök adják meg az alapját.

Mindezeket figyelembe véve — mondotta befejezésül Kovács elvtárs, — jogosan mondhatom, hogy járásunkban is helyére kerültek a dolgok. Már a közgyűléseken is első helyre tették a nagyobb szorgalmat, a fegyelmet. a gondos munkát, a valóban vállalatszerű szakértelmet. Termelőszövetkezeti gazdaságaink és a vezetőségek túlnyomó többségükben kitünően megértették a tennivalóikat és a pártszervezetek irányításával önnön maguk boldogulására, s egyúttal a magyar szocialista mező- gazdaság felvirágoztatására helyesen tevékenykednek.

Tabi László:

Hazudik a kisfiam

(Egy kétségbeesett anya töprengése)

— Hazudik a kisfiam, az én egyetlen kisfiam hazudik... Ez rettenetes. Még csak tízéves, nagy kék szemével oly ártatlanul bámul a világba, mint egy csecsemő, és már hazudik. Mi lesz ebből a gyerekből? És kitől tanulja? Hiszen az apja minden délután foglalkozik vele, kihallgatja a leckéiből, és emlékezteti rá, hogy legjobb az egyenes út. És hányszor, de hányszor elmondta már ennek a büdös kölyöknek, hogy a hazug embert hamarabb utól- érik, mint a sánta kutyát... Emlékszem, egyszer még le is rajzolta neki a sánta kutyát, hogy még jobban az eszébe vésse... És tessék. A gyerek hazudik. De kitől tanulja?

Egyszer-kétszer már a múlt évben is az volt az érzésem, hogy a gyerek hazudik. Amikor például azt

mesélte, hogy a tantestület teljes egy heti leckeszünetet rendelt el, hogy a gyerekek lássák, milyen céltalan és sivár az élet munka nélkül. „Misi, esküdj”, mire megesküdött, és én megnyugodtam, istenkém manapság olyan modem pedagógiai elveket hirdetnek, mit tudom én, gondoltam magamban. És aztán egyszer délelőtt tizenegykor jött haza, kérdem tőle: „Mi történt, édes fiam?” Mondja, hogy semmi, csak elmaradt a földrajz és a számtan, mert a - két tanárnak esküvője van, nekem elég furcsának látszott, hogy egyszerre két tanárnak van esküvője és éppen a tanítási idő alatt, de a gyerek azt mondta, hogy ikerlányokat vesznek el, csoportos esküvő lesz. és azt csak délelőtt engedélyezi a tanács. Még mondtam ki neki: „Misi, esküdj", mire

megesküdött, és én megnyugodtam, istenkém, gondoltam, sok minden másként van manapság, mint azelőtt. És tegnap kiderült, hogy a gyerek hazudik. Igen, hazudik. Nem fantáziái, ami megbocsátható lenne, nem képzeleg, nem nagyzol, hanem hazudik, sajnos. Nekünk azt mondta, hogy történelemből ötösre felelt, de én egy órával később már tudtam, hogy egyesre felelt, hogy egy szót sem tudott, hogy a feleletét így kezdte: „Harmadik Béla és Negyedik Béla király között a különbség látszólag csak egy.” — mire leültették teljes joggal, és beírtak neki egy egyest. És itthon azt hazudta, hogy ötöst kapott történelemből, s közben oly ártatlanul bámult a kék szemével, mint egy csecsemő. Szóval hazudik... Mi lesz belőle, ha felnő? Útonálló lesz, rabló- gyilkos lesz. De kitől tanulja ?

Istenkém, pedig mennyire szeretjük, szinte a szívünk vérével tápláljuk! Nem lehet olyan kívánsága, amit ne teljesítenénk, hiszen egyetlen gyermekünk, az apja egyenesen bolondul érte, pedig a gyerek rám hasonlít. A múlt héten is, amikor azokat a régi bur- leszkeket meg akarta nézni, de csak délelőtt játszotta itt a közeli mozi, írtam egy pár sort az osztályfőnökének, hogy engedje el a gyereket tíz órakor az iskolából, mert fogorvoshoz kell vinnem. El is engedte, és a gyerek olyan boldog volt, úgy kacagott a moziban, hogy a könnyei is kicsordultak. És most az a hála, hogy hazudik. Csak tudnám, hogy kitől tanulja?

Tegnapelőtt el akartuk vinni a nagyanyjához, mert Elvira-nap volt, mondom: Misi, megyünk a nagymamához gratulálni a neve napjára, készülődj. Mondja erre, hogy nem jön, mert lemegy a térre futballozni. Ejnye, Misikém, mondom erre én, hát mit mondjak nagyanyádnak akkor? „Mondd, hogy inkább futballozni mentem” — fe- felelte ő. Mondom erre: „Hát így meg akarod bántani szegény nagymamát? Majd azt mondom, hogy nagyon sok leckét kaptál, azért nem tudtál velünk jönni.” Mi elmentünk, és ő egész délután futballozhatott. És ml a hála? Hazudik. Csak tudnám, hogy kitől tanulja?

A csillagot is lehoznám neki az égről. Tegnap is mi történt... Hazajövet szép paradicsomot láttam az üzlet kirakatában, eszembe jutott, hogy a gyerek menynyire imádja a nyers paradicsomot, gondoltam, veszek neki három kis paradicsomot, pedig nagyon drága még, hiszen primőr. Tizennégy forintba került az a kis paradicsom, mondom neki délben: „Nézd, Misikém, mit vettem neked” — és eléje teszem a paradicsomot. Kérdi, hogy menynyibe került, mondom neki: „Tizennégy forintba került ez a húsz deka paradicsom, de apád megnyúz, ha megtudja, neki azt fogom mondani, hogy csak nyolc forintba került, érted. Misikém?” Tele volt vitaminnal az a három paradicsom, egy perc alatt megette a gyerek, bizonyisten nem sajnáltam tőle. És másfél órával később azt hazudja, hogy ötöst kapott történelemből, amikor pedig egyest kapott Egy szemernyi hála sincs ebben a gyerekben. Tízéves, és már hazudik! Csak tudnám, hogy kitol tanuljál