Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-17 / 89. szám

Felsőbb utasítás nélkül A piac igénye szerint Uj próbálkozások megyénk tanácsi könnyűiparában Január elsejével minden­napi valóság lett a válla­latok önállósága, a terme­lő üzemek most már valóban íeiső utasítás nélkül hatá­rozták meg céljaikat, s az azokhoz vezető utakat. Se­regnyi új rendelkezést kel­lett megismerni, tájékozódni a különböző jogszabályok, rendelkezések útvesztőjében. A késztermékeit, az alapa­nyagok árainak hiánya hát­ráltatta a szerződések meg­kötését, a konkrét feladatok rögzítését Emiatt megtör­tént hogy néhol kissé óva­tosan terveztek, biztonságos termelésre törekedtek, s ke­vesebb kockázatot vállaltak. Ennek ellenére elmond­hatjuk, alapjában véve meg. nyugtatóan alakul a terme­lés megyénk ipari üzemei­ben. Jó példa erre a taná­csi könnyűipari ágazat, ahol a termelés volumenének bő­vülése a jellemző. Az em­lített vállalatok az elmúlt évhez képest 7,6 százalékos termelésfelfutást irányoztak elő, amely forintban kifejez­ve 25,5 milliót jelent Kü­lönösen értékes ez, ha figye­lembe vesszük, hogy az el­múlt év végével a VAGBP olyan profilok gyártását ad­ta át a Hajtómű és Felvonó Gyárnak, amely éves szin­ten 60—70 milliót jelent. Most enékül is emelkedés van, melyből főképpen az építőanyagipari, tiszalöki ve­gyesipari, a kisvárdai bú­tor- és faipari, a nyíregyhá­zi cipőipari és Nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalat veszi ki részét termékei szá­mának gyarapításával, illet­ve a kooperációs tevékeny­ség szélesítésével. Érdemes megemlíteni ezek közül az UN1VERSIL Szilikátipari Vállalat igyekezetét, az üvegtechnikai termékek vá­lasztékának bővítésére, oxi­gén előállítására, mellyel a saját és a megyei igénye­ket szeretné az eddiginél jobban kielégíteni. Tiszaia­kon a vegyesipari vállalat helyi árualapra megkezdte a nyílászáró szerkezetek gyár­tását Kisvárdán a Bútor- és Faipari Vállalat január elsejétől az országos és a helyi kereslet kielégítésére kíilönböző típusú függöny- karnisokat készít, míg a Szatmárvidéki Faipari Vál­lalat Mátészalkán saját ter­vezésű „Szatmári Varia” bú­torral bővíti az idén válasz­tékát. Számottevő a sütőipa. ri vállalat hasonló törekvése is. Természetesen mind a ha­gyományos termelés folyta­tása, bővítése, mind pedig az új termékek meghonosítása jórészt a szükséges alapa­nyagok beszerzésétől függ. E tekintetben nem a legked­vezőbb helyzetben vannak könnyűipari vállalataink, hi­szen a szállítási szerződései: visszaigazolása igen sok esetben késik, és az azok­ban rögzített határidők sem a legmegny ugtatóbbak. Több szállító vállalat a megren­delt anyagokat ugyanis túl­zott óvatossággal garantálja elküldeni, s a szállítási ha­táridőket általában az egyes időszakok végében jelölik meg. Ez az óvatosság aztán tovább folytatódik a válla­latoknál, s némi bizonyta­lanságot is eredményez. Tehát a sikeres évkezdet ellenére is jócskán akadnak még nehézségek a termelés­ben, melyeknek leküzdése minden eddiginél nagyobb körültekintést kíván. Az vi­szont midenképpen dicsére­tes, hogy vállalataink a gaz­dálkodás új légkörének megismerése közepette sem feledkeznek meg a legalap­vetőbb Követelményről: fi­gyelik, kutatják a piac, a lakosság reális igényeit, s munkájukat úgy szervezik, nogy egyetlen darab termé­kük se maradjon eladatlan. Ha messzemenő következte­téseket nem is vonhatunk még le az első három hónap tocasztalataiból, arra mégis felhívhatjuk a figyelmet, hogy a vállalatok vezetőinek már most, a második ne­gyedév elején keresniük kell a legrövidebb kivezető utat az anyagellátás kátyúiból is, mert ezzel több későbbi gondot előzhetnek meg. A. S. 34 ezer fiatal jövője Továbblaiiufás, pályaválasztás egy felmérés tükrében Statisztikai adatok bizo­nyítják, hogy Szabolcs- Szatmár megye adja az or­szág segédmunkás utánpót­lásának jelentős hányadát. Ez nemcsak megyénk nép- szaporulatával, kevésbé ipa­rosított jellegével függ ösz- sze, hanem azzal is, magos azoknak a fiataloknak a száma, akik nem végzik el a nyolc általánost a tanköte­lezettségi idő alatt. A tan- kötelezett gyerekek 25—30 százaléka nem szerez az ál­talános iskola elvégzéséről bizonyítványt, egyúttal lehe­tőséget a továbbtanulásra, valamely, szakma elsajá­títására.­Hogyan fejlődik az if­júság képzése, továbbkép­Iíevés az óvoda, napközi A fejlesztésről tanácskozott a Mátészalkai /árási Tanács VB Kedden a járás óvodáinak és napközi otthonainak hely­zetéről tárgyalt Mátészalkán a járási tanács végrehajtó bizottsága. Mint a tájékozta­tóból kitűnik: az elmúlt évben két új óvodával lett gazdagabb a járás, s a je­lenlegi húsz intézményben több. mint ezer gyermek el­helyezése biztosított. Ennek ellenére az ellátottság nem kielégítő, hiszen az óvodás korúnknak cadk 31 százalé­kát tudták elhelyezni. A község óvodai hálózatbő­vítése mellett több község — Nyírcsaholy, Nyírparasz- nya, Ópályj, Mérk. Máté­szalka, Géberjén és Nyírká- ta — az óvodai csoportok létszámának növelését kéri. Ugyancsak több helyen a főzési hónapok számának emelésére van igény. Kp- csotdon — a község nagy kiterjedése miatt — újabb óvoda megnyitása szüksé­ges. Nem megfelelő sz általá­nos iskolai napközi otthon há­lózatának fejlődési üteme. Több községben a jelentke­zett tanulókat hely hiányá­ban nem tudták felvenni. En­nél: ellenére ez évben csak Tiborszálláson és Kocsordon kerül sor két tanulócsoport kihelyezésére. Tárgyi felté­telek tekintetében is mos­tohább körülmények van­nak a napközi otthonoknál mint az óvodáknál, sok he- Ij'en nincs állandó és külön helyiségük, s ez az otthonos­ság rovására megy. Legközelebbi feladatként határozta meg a végrehajtó bizottság ökgritófülpös és Győrietek óvodai hálózatá­nak bővítését és az óvodai tanulócsoportok számának növelését Kocsordon, Nyír- csaholyban, Ópályiban, Mér- ken és Mátészalkán. A szak­mai felszerelések bővítésénél Tiborszállás. Kocsord és Papos községek a soron kö­vetkezők. Az általános is­kolai napközi otthonok fej­lesztésére Kocsordon, Ti­borszálláson, bővítésére pe­dig Nyírmeggyesen, Nyírká- tán, Fábiánházán, Kántorjá- nosiban és Vállajon kerül sor. Külön önálló helyiségek létesítését határozták el Kántorjánosiban, Nyírká- tán, Nyírmeggyesen és Vál­lajon. zése, munkára nevelése? — ezzel foglalkozott a közel­múltban a nyíregyházi já­rásban az ennek a problé­mának a vizsgálatára ala­kult bizottság. A nyíregy­házi járás a megye egyötö­dét teszi ki, több mint százezren élnek itt, a 15 éven aluliak száma mint­egy 34 ezer, az összlakos­ság 34 százaléka. (A téma ebben a járásban azért is időszerű, mert az országos átlag csak 25 százalék.) Megállapították, hogy az elmúlt öt év alatt az általá­nos és középiskolák tárgyi és személyi feltételei gazda­godtak. Az általános isko­lák új osztálytermeinek száma 25-tel növekedett, s ezzel párhuzamosan meg­szüntették az egészségte­len szükségtermeket és az elnéptelenedett tanyai is­kolákat. Két új nyolctanter­mes gimnázium épült az elmúlt években — Ujfehér- tón, Ibrányban — s Deme- cserben is 8 tantermes gim­názium épül. A személyi feltételekre jellemző, hogy 1964-ben 753, az idén 786 nevelő foglalkozott a tanu­lókkal, lényegesen csökkent a képesítés nélküliek szá­ma, emelkedett a szakta­nárok aránya, a szakosok által leadott órák százalé­ka ennek megfelelően 37,2- ről 59,6-ra növekedett. A központi járás közsé­geiben minden évben több a továbbtanuló, 1967-ben a gyerekek 63 százaléka irat­kozott be szakmunkáskép­zőbe, illetve középiskolába. Ahogy nő az általánost vég­zők száma, úgy változik előnyösen a szakmaválasz­tás, a tanulók közül min­den második a szakmun­kásképző iskolákban szerez képesítést. Vizsgálta a bizottság az otthonmaradt fiatalok hely­zetét is. Valamivel több lány marad otthon, s nem végzi el az általános iskola nyolc osztályát, mint fiú, s így a lányok maradnak szakmai képzettség nélkül, ők vállalják a tsz-ben az alkalmi munkaerő szerepét, az iparban a segédmunkás beosztást A járási szervek azon dolgoznak, hogy az ipari és a mezőgazdasági szakmunkásképző in‘éze- i»Vh<> több lánytanulót ju­tassanak be azok közül, :.ki:: l'ÍSifti ti L j . yíl v tZ.í tíbm íalános iskolaOan, s igye­keznek többet törődni az otihonmaradtakkal is. Az oktatási szervek fel­mérése azt mutatja, hogy a megye legnagyobb járásá­ban kiemelten foglalkoznak a 34 ezer tizenöt éven alu­li fiatal tanulásával, külö­nösen a tanyai iskolák ta­nulóival, akiknek csak 66 százalék kívánt továbbta­nulni az elmúlt évben, a községi 75 százalékkal szemben. A járásban 26 is­kolában vezették be a poli­technikai oktatást, műhely­termek, gyakorlókertek se­gítik az eredményesebb tanulást. A következőkben az osztott iskolákban teljes mértékben bevezetik a gya­korlati foglalkozásokat, a szükséges személyi és tár­gyi feltételeket községi, já­rási erőforrásokból és tár­sadalmi összefogással te­remtik meg. A nyíregyházi járásban újabb erőfeszítések történ­tek, hogy ne legyen Sza­bolcs a segédmunkás után­pótlás megyéje. T. G. A kongresszus vendége Ma megkezdi munkáját a Hazafias Népfront kong­resszusa. Padsoraiban ott ül majd Fepyvaavölgyi Jó- nosné nyíregyházi háziasszony, a második kerületi nép­frontbizottság titkára is. Meghívott vendégként vesz részt a tanácskozás munkájában. Érzi és látja annak kapcsolatát, ahogyan egyes emberek gondolkodása, cse­lekedete összefügg a mindennapi élet problémáival. Ezért is vállalkozott ő maga reá, idestova tíz esztende­je, hogy szervezője lesz a hasznos cselekedeteknek, sé- gít megoldani a vitás gondolatokat, tisztázni a hova tartozás problémáját. — Tudom, szerénytelenül hangzik, — mondja be­szélgetésünk alkalmával, — de az emberek szeretet® életem egyik mozgató rugója. Segíteni embertársaimon, együttesen segíteni egymáson, végső soron közös ha­szonhoz, örömhöz vezet. Már háromévesek azok a fa­csemeték a Bujtoson, (ezer darab), amit elültettünk. Zöld ligetet akarunk. A Hunyadi utcai lakók közül het- venen-nyolcvanan ásták a csatornát, hogy a kótaji vi­zet bevezethessék otthonukba. Együttesen segítettünk a lakásgondok enyhítésében 1966-ban, amikor a Uujíosl talajvíz megrongálta a lakásokat, otthontalanná tette a családokat. Nem győzök csodálkozni, ahogyan és amilyen lel­kesedéssel beszél a háziasszonyok munkájáról. Gyere­ket nevelni, ellátni az otthoni munkát, a férjet, « még arra is időt szakítani, hogy a társadalom közös Mán­iára valamit tegyenek. Fenyvesvölgyiné két gyermeket nevelt Mtette leánya Pesten él, a kisebbik most jár a hetedik «■»- tályba. Férje gépkocsivezető a Közúti Gépellátó Vál­lalatnál. Sokat jár vidékre. Előfordult már, bogy csak levélben találkoztak. A férj nem zúgolódott, megértet­te feleségét. Mire az fáradtan hazajött tanácstag! aran­kájából, meleg étellel várta. Háziasszony a népfrontkongresszuson. Vendég­ként, de felelősséggel. Figyel, jegyzetel majd, mert ha hazajön, újabb feladatok várnak ár. W. 0*> Az „ELEKTERFÉM”’ Ktsz galvanizáló üzeme exportra készülő bútorok fémalkatrészeit fényezi. A képen: Dudics Erzsébet osz­tályoz és csomagol. A Kennedy repülőtér nyüzsgött a húsvéti vakáció­ra utazók tömegétől. Sn is benn álltam a sorban, s vártam, hogy kiengedjenek a géphez, amely St Louisba visz üzleti ügyben, s innen még aznap este vissza akar. tam térni az ünnepra Ekkor megpillantottam egy rendkívül bájos hölgyet, aki elhaladt a sor mellett, és merőn bámult az utasok arcába. Hirtelen megállt mellettem.-r- Bocsánat, ■»* szólt — elvenne engem feleségül? — Ezer örömmel — felel­tem. — Akkor jó — bólintott és belémkarolt — Csak egy kis probléma akad — folytattam. — Tud­ja, nekem már van_. — Semmi baj. Én csupán azt szeretném, ha 33 száza­lékos kedvezménnyel vált­hatnám meg a repülőjegye­met. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha férj-feleség­ként utazunk... Oh, egy dől. got még meg kell tudnom: hová utazik? — St Louisba. — Egyedül megy? — Igen, de mégsem csi­nálhatjuk így. — Miért ne? A hirdeté­sek szerint 33 százalék ked­vezményt kap, aki feleségét is magéval viszi. Én kifize­tem a saját jegyemet, de megspórolom sz ár egyhar- madát, ha házasok vagyunk. — De nem vagyunk háza­sok —■ szóltam intőn. — Ugyan már — mondta, — Van itt egy nagyon ara­nyos ki* kápolna. — Ez lehetetlen... gyűrünk sincs. Énnálam akad — tur­kálni kezdett a kézitáskájá­ban. — Magammal hoztam arra az esetre, ha találok va­lakit aki feleségül vesz. Csak húzza rá az ujjamra. Az emberek bámultak ránk. Ujjára húztam a gyű­rűt Ismét megszólalt: — Monoja utánam • Ezzel a gyűrűvel... — „Ezzel a gyűrűvel el­viszlek egészen St. Lcuisig”. ■— Én Wiehitába megyek. Ez a gép megáll St Boris­ban, m2ga ott leszállhat és én továbbmegyek. Odaértünk a pénztárablak elé. Az ifjú hölgy is beha­jolt az ablakon. —. Én is utazom. Férj és feleség együtt — 33 százalék kedvezmény. Igaz? — Igaz — szól a pénztá­ros. — Szóval kettőt St Louisig. — Nem — tiltakozott új- dosült ismerősöm. — A fér­jem St. Louisba megy. Én pedig Wiehitába. — Akkor viszont tejes áru jegyet kell váltania St Louistól, Wichitáig. Hacsak uram ön nem megy később a kedves felesége után Wiehitába. — Dehát nézze, az én je­gyem retúr, New York — St Louis és még ugyanazon a napon vissza. — Csak nem azt akarja mondani, hogy nem tölti a feleségével a húsvéti ünne­peket? — Remek ötlet — élén­kül fel az ifjú hölgy —• édesem, igazán eljöhgtRÄ velem Wiehitába — Nem mehetek! —1 Msei már kiabáltam. — De meg kell tenned. Meg keil tennie, nem? — szólt s körülpillantott Wt embereken, bíztatást várva. „Ez a férfi, aki az életét ígérte nekem, most tpég $ 33 százalékos kedvezmény­ről se hajlandó gondoskod­ni!” Az emberek dühösen fel­rnorajlottak... Megvettem a jegyet Wi­chitáig, vagy sem? Sóser» fogom megtudni- Felébred­tem, Mindennek az á sok tv- hírdetés az oka. A $3 szá­zalékért már majdnem bi­gámistát csináltak belőlem. Gsedaua Ast Fordította: Zilahi 3mt9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents