Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

Önállóság és vadhajtások A fodrász ktsz két szocialista brigádja társadalmi munkával parkosítja a nyiregy- házi Béke teret , Hammel J fel». SZAKMUNKÁSKÉPZÉS Erdemes-e tanulni ? A kSaebndltbun egy ter­melőszövetkezeti elnöki ta­nácskozáson többször szóba került a tsz-ek önállósága. A* alaphang az volt, kellett és időszerű az a folyamat, ami az 1964. decemberi ha­tározat után elindult és kü­lönösen felgyorsult a IX. kongresszus határozatainak valóra váltásával. A túlzott gazdasági kötöttségek és a gyámkodás megszüntetése mellett szólt az a tény is, hogy az utóbbi időben meg­erősödött — mondhatnánk úgy is felnőtt — « termelő­szövetkezetek vezető gárdá­ja. Mindezeken túl igen lényeges, hogy a szövetke­zetbe tömörült parasztság szocialista tudata és a közös gazdálkodás iránti bizalma megnőtt. A tagság magáénak érzi a szövetkezetei: nem­csak vitázik, cselekszik is érte. Az önállóság gyakorlati megvalósulását segíti az áj szövetkezeti és földtörvény, illetve az egész új gazda­ságirányítási rendszer. A meghatározó a kedvező ha­tás, mégis elhangzott né­hány olyan megjegyzés, ami azt igazolja, hogy a szövet­kezetek saját erejükből nem tudnak mindig egyenlő partnerei lenni a vállalatok­nak. Érthetően, a vállalatok is a nagyobb nyereségre, a jobb eredmények elérésére törekszenek. Ahol az átvéte­li árak, vagy a kedvenné- nyek bizonyos határok kö­zött mozognak, ott • válla­latok többsége nyilván — saját érdekében — a legke­vesebbet próbálja adni. A vállalatok egyetlen dologgal foglalkoznak, specialistái mesterségüknek, jogászuk aas és Így tovább. A ter­A munkásélet egyre sokol­dalúbb változásához tartozik az üzemi étkeztetés is. A kollektív szerződés szinte követelményként állítja a vállalatok és intézmények vezetői elé. A szakszerveze­tek decemberben felmérést végeztek megyeszerte, s megállapították, hogy üzemi étkeztetés 21# helyen van. Ebből saját kezelésű konyha 91. A vizsgált időszakban 23 ezren vették igénybe a ked­vezményes étkeztetést. Hol és hogyan étkeznek a dolgo­zók, ez a cél vezette őrjára­tunkat. Bő választék Nyíregyházán, a MÁV üze­mi konyhája az állomást'ő- nökség kezelésében van. Át­lagosan napi 800 ebédet főz­nek. Innen étkezik a vas­utasokon kívül a TITASZ 140 és a TEFU 60 dolgozója is. A konyháról talán annyit: gőzüstök, villanyreasck, vil­lanysütők, univerzális kony­hagépek állnak Kristóf Ber­talanná főszakács rendel­kezésére. Itt jártunkkor a na­pi menü: csonti eves, sertés­nyelv tejfelesen galuskával, illetve csontleves, székelyká­poszta sertéshússal. A dolgo­zók mindezért 4^0-et fizet­nek. Választékos m étrendjük. Az étkezők igényei alapján áll össze. Török Antal kony­hafőnök szerint, amióta be­vezették a kettő-három féle választékos étkeztetést, elé­gedettséget tapasztalni. Bár zöldfélékből (pld. spenót) nem teljes az ellátás, ta­pasztalni lehet, hogy a ter­melők egyre inkább jelent­keznek áruféleségeikkel. Vé­leménye szerint a primőr­áruk felhozatala, kedvező árváltozásai lehetővé teszik majd, hogy májusban az üze­mi étkeztetésnél figyelembe vegyék. .Tisztaság és rend a kon­zervgyári étkezdében. Az asztalokon paradicsomleves, rántott csirke (20 dkg) tört burgonyával és vegyes sava­melószö vetkezet vezetősége — sok esetben ez csak az elnök — tíz-tizenöt válla­lattal tárgyal, nem is lehet szakértője mindennek. Egy példa: a tejipari vállalat a harmadik személynek to­vábbadott tejért literenként 20—32 fillért fizethet. Ha belenyugszik a tsz, ő a 20 fillért adja. Ahol erős a szövetkezet, harcos az elnö­ke, mint Gacsályban, ott 29 fillért „kényszerítettek” ki a tejipartól. A másik példa: a vállalatok nagyrésze előze­tes megállapodásokat köt. A járatlanabb szövetkezeti el­nökök ezt készpénznek ve­szik, sokszor be is tervezik, de a vállalat, — ha neki úgy jobb — ezt a megálla­podást utólag felmondja. Történt ilyen például a nap­raforgó szerződésénél. Elhangzott a tanácskozá­son, hogy a Borsod megyei AUatforgalmi Vállalattal a balsai tsz olyan üzletet tu­dott kötni, amire a Sza­bolcs megyei nem volt haj­landó. Miért ; ez a különb­ség? Az AGROKER a mű­trágyát nem raktározza, így arra kényszerülnek a szövet­kezetek, hogy a felhasználás előtt hosszú hónapokkal rak­tározzák a műtrágyát Eddig rendben is volna a dolog, különösen olyan helyen ahol erre van lehetőség, de azt sérelmezik, hogy nem a fel- használáskor, hanem kiszál­lításkor kell fizetni. A vál­lalat helyett raktározzák és még előbb kell fizetni, mint ahogy műtrágyára szüksé­gük van. Valahogy az egyik elnök úgy fogalmazta meg: nekik a szerződéssel kapcsolatban annyi önállóságuk van, hogy aláírják-e, vagy sem. A Yarr Margit "Tóth Hona Miló Jánosné a íapkaüaem- ből és Beszterci Mihályné adminisztrátor a munkaügy­ről ebédel együtt Régi jó ismerősök, mindig együtt vannak. Az étkeztetést dicsé­rik. „öt forintért rántott csirke, — mondja Milóné — bizonyítja a rólunk való gon­doskodást Tegnap például csirkeraguleves és diósmetélt volt az ebéd”. Megkérdeztük választé­kos-e az étrend, egyértelmű volt a feleletük: igen! ízben és mennyiségben otthon sem tudunk többet adni. Bár átlagban 700—800 ebé­det főzünk, — mondja Vé­szeli Pálné konyhafőnök — az ételek minőségével és mennyiségével elégedettek a dolgozók. S arra vigyázunk, hogy a bizalommal vissza ne éljünk. Néhány panasz Az Alföldi Üzemi Vendég­látó Vállalat 16-os számú egysége az Irodaházban talál­ható. Átlagosan napi 1500— 1600 ebédet főznek. Étkez­tetésüket 85—90 vállalat ve­szi igénybe. Részben úgy, hogy elszállítja, részben, hogy dolgozói az étteremben elfogyasztják. Meghatározott normatíva alapján dolgoz­nak. Látogatásunkkor a napi menü: gyümölcsleves, serpe- nyős sertésoldalas és vegyes savanyúság. A választék? Tanulságok — Ünnepek előtt vagyunk, s ilyenkor nagy az ingado­zás a napi létszámot illetően. Ezért csak egy fogást adunk. — válaszol Tímár István üz­letvezető. Egyébként a szom­bati napokon is egyféle ebé­det főzünk. A hét többi napján törekszünk a kétféle választékra. Ami a minősé­get és mennyiséget illeti, az étkeztető vállalatok dolgo­legtöbb vállalat továbbra is kész formulákkal jelentke­zik. Nagyon megnőtt a bü­rokrácia. Például a fedezet- igazolás is most már több napos munka lett a banknál. Sokkal több ügyintézőt kell utaztatgatni, mint korábban. Többen sérelmezték. kü­lönösen a gyenge termelő- szövetkezetek küldöttei, hogy óriási rendelettömeg árasztotta el a szövetkeze­teket. A tanácsok szakigaz­gatási szervei a tsz-önálló- ság hangoztatásával hirtelen odadobták a gyeplőt. Nem parancsolgatást, de segítsé­get többet várnak az eddi­ginél. Természetesen nem­csak a tanácstól, hanem a szövetségtől, a banktól és a vállalatoktól is. Elhangzott olyan észrevétel is, hogy nagy szerepet játszik a kap­csolatokban a korábban ki­alakult személyi ismerettség. A jobb lehetőségeket a régi kapcsolattal rendelkező erő­sebb tsz-eknek ajánlják ele­ve a vállalatok. A nagyobb biztonság érdekében talán itt is van valami igazuk a vállalatoknak. Minőségi ve­tőmagot, vagy exportárut nyilván szívesebben termel­tetnek egy erős, biztos part­nerrel. De hogyan jussanak akitor ezekhez az előnyök­höz a gyengébb szövetke­zetek? összegezve: alapvetően a nagyobb önállóság minden szövetkezetnek sokkal több jót hozott, mint hátrányt. Minden illetékesnek figye­lemmel kell kísérni a meg­jelent és megjelenő rendele­tek, vállalati intézkedések hatását, így menet közben a kis vadhajtások kölcsönösen lenyesegethetők. Csikós Balázs Vállalati lae-uda bandukoltam a társadalmi életben. Hirte­len egy ormótlan alak top­pant elém. — Kicsoda maga? — kér­deztem. — Én a Vállalati és Köz­életi Nyelv vagyok! — dö­rögte faragatlanul. Arcán ragyafoltok, a füle koszos, körmei hosszúra nőt­tek. Átható szag terjengett körülötte. — De hiszen maga rom­lott! — ráncoltam homlo­kain. — Viszont be vagyok üte­mezve — »ont vállat az alak. — No és maga kicso­da? Tudom, hogy vannak hiányosságaim, nem vagyok maradéktalan. Szókincsem illetőleg szűk a keresztmet­szetem, abból nincsenek el­fekvő készleteim. Ezek csak hiánycikként állnak rendel­kezésemre. — Jajj, állnak rendelke zésemre... — Egyfelől mindegy, más­felől úgyszintén. A szép és Egyre több termelőszövet­kezeti tag végzi el a szak­munkásképző iskolát. Sokan viszont úgy látják, hogy megszerezték a bizonyít­ványt és a statisztikai hi­vatalt segítik egy új adat­hoz: ennyi meg ennyi szakmunkása van már a me­zőgazdaságnak. Pedig nem mindegy, hogy tanulmányaik befejezése után milyen mun­katerületre küldik dolgozni az új szakembereket. A tiszalöki járásban az elmúlt év elején a járási pártbizottság határozta el, hogy új továbbtanulási le­hetőségeket teremt, s el­lenőrzi, hogy a végzett szak­munkások ott dolgoznak-e, ahová képesítésük szól. Egy év múlt el - azóta, amikor felkerestük a járás egyik legtöbb szakmunkást foglal­koztató termelőszövetkeze­tét, a tiszalöki Kossuthot Még korántsem a legjobb a szakmunkások és a nem szakmunkások számszerű megoszlása, mindenesetre egyre kedvezőbb a kép. A termelőszövetkezetnek 312 tagja van, ebből 106 nyug­díjas. A 206 aktív tsz-tag közül jelenleg csupán 22-en rendelkeznek szakmunkás- bizonyítvánnyal. A szakmunkásképzést nemrégen, mindössze két év­vel ezelőtt, 1966-ban kezd­ték meg. A továbbtanulók, 16 felnőtt dolgozó, vala­mennyien levelező esti okta­tásban tanultak. Közülük 3 állattenyésztő, 11 növény- termesztő, 1 traktoros és nyelvféleség helyes vállalati, Icözéleti nyelv mostanság hiánycik­ként jelentkezik. — Nem hiánycikk, hanem hiányzó cikk! Ami pedig hiányzik, az nem jelentkez­het. — Elvben, kérem. De gyakorlatilag a megoldatlan problémák is jelentkeznek, pedig hát ugye, ami meg­oldatlan!, az nincs, és ami nincs, az nem is jelentkez­het. És mégis jelentkezik Ez, ami az én romlottságo­mat jelenti. — Mi az megint, hogy „jelenti”? — Micsoda okvetlenkedés! Manapság már nem azt mondják: a kutya ugat, ha­nem azt, hogy ez a ricsaj a kutya csaholását jelenti. — Azt mondják — szólal­tam meg töprengve —, ma­ga valamikor épkézláb volt. — Hát... ez egy bonyolult probléma. Csupán egy prob­lémás kérdést: azt tudja, milyen sokan tűzték ki cé­lul. hogy idegen nyelveket sajátítanak el. Hát ki ér rá. 1 dohányos került ki. Szak­tudásukat valamennyien ott, azon a területen kamatoz­tatták, amelynek tudnivalóit a két év során elsajátítot­ták. Kivételt csupán egyet­len tsz-tag jelent Ugyancsak 1966-ban kéz dődött meg egy öntözési tanfolyam Sóstón, ahol a íiszalökieket négyen képvi­selték. Az itt végzett szak­munkások azóta állandóan az öntözéssel foglalkoznak. Mi különbözteti meg a szakmunkást a nem szak­munkástól? Találóan felelt erre az egyik szakmunkás: „Ha nem lenne becsülete, tekintélye a szakmunkáspa­pírnak és a tudásnak, akkor' ugyan miért tanulnának egyre többen?” A tiszalöki termelőszövet­kezet új szakmunkásai 5 százalékos jóváírást kapnak minden egyes megkeresett munkaegységre. Az anyagi ösztönzésnek es a módja előnyös mindkét fél részére. Ugyanakkor ösztönöz, hogy mások is szakmunkásvizs­gát tegyenek. Most mégis azt kérdezik a tiszalökiek, mi lesz azzal a 18 fiatallal, akik most szeretnék letenni a szak­munkásvizsgát? Valameny- nyien a gyümölcskertészet­ben dolgoznak, s ez lenne választott szakmájuk is. Is­kolába ugyan nem járnak, de képzésükről gondosko­dott a termelőszövetkezet, a tsz főkertésze lett az ok­tatójuk. Egy gondjuk „van csupán, s ezt kérdezi az itt magyarul tanulni? És ne felejtse el, hogy ez a mai vállalati nyelvféleség már diadalmaskodott. Azért ne aggódjon, én perspektívák­ban gondolkodom,, és tudom, hogy jövőm lehatárolt, el­múlásomra a megfelelő idő­ben sor kerül. — Borzalom... elmúlásra sor kerül? — Naponta olvashatja, hogy „a megboldogult te­metésére szerdán kerül sor.“ — Mintha ez már régen be lett volna ütemezve, mintha mindenki ezt várta volna... — Jól van, öreg fiú, maga fejlődőképes. ügy tűnik, nem hiába tárgyalunk itten, ezen keresztül kezd enge- met megérteni. — Ezen keresztül... — Csák hátrább a muta­tókkal, öreg fiú. Elvégre én, aki valaha dolgozó nő vol­tam, most már női dolgozó vagyok. — Még ez is? — szóltam, és faképnél hagytam. És eltökéltem: kialakítom har­comat azért, hogy ennek a rémségnek felszámolását biztosítsam. Segítséa' ' H. i. oktató és a .tanuló egyaránt: elismerik-e ezt az oktatási formát? Kapnak-e ezek után szakmunkás-bizonyítványt ? Az igazat megvallva mü- , ködik az országban néhány -zakmunkásképző iskola A gyümölcskertészeknek pél­dául Tarcalon. , Az is igaz, hogy a 18 tiszalöki. fiatal ' elküldte jelentkezési kérvé­nyét még az elmúlt év vé­gén. csakhogy hely hiányá­ra hivatkozva visszajött va­lamennyi üké. így és ezért kényszerültek vállalni az oktatás, a továbbtanulás eme „háztáji”, formáját. S valahányszor szóba kerül, mindig ugyanazt a kérdést tesjják fgl: vajon uera hiába tanulunk-e* Szeretnénk azt válaszolni, hogy nem lesz hiába való erőfeszítés. De a választ az illetékeseknek kell megad­ni. Horváth S. János Országos jelentőségű kísérlet naltáptoblettai gyártanak Kisvárban A Szabolcs megyei Gabo_ nafelvásárló és Feldolgozó Vállalat malmaiban és keve­rő üzemeiben évente mint­egy száz vagon olyan teljes tápértékű melléktermék (ocsu, konkoly, bükköny, takarmánykeverék stb.) ke­letkezik, amelyet eredeti rendeltetésére hasznosítani nem lehet. Ez adta az ötle­tet a hasznos kísérletre. A vállalat ezeket dúsítva hasz­nosítsa és haltápnak dol­gozza fel. E célból a kisvárdai új takarmánykeverő üzemben megkezdték a préselt hal- táptabletták készítését, melynek lényege az. hogy a vízbe juttatva megtartja ' a formáját, s a halak értékes takarmányhoz jutnak kon­centráltan. A haitáptab- lettákba vitaminokat és an­tibiotikumokat kevernek, s ezekkel növelik tápértékét. Az új nagy tápértékű és az országban csak Szabolcs­ban előállított haltápot ki­zárólag a megye halászat­tal foglalkozó termelőszö­vetkezetei részére gyártják. A napokban mutatták be az új haltápot a tsz-ek vezetői­nek, szakembereknek, akik örömmel fogadták, s a me­gye halászattal . foglalkozó közös gazdaságaiból máris sok megrendelés érkezett a vállalathoz. A haltáptabletta gyártását megkezdték, s az első öt vagonnyi mennyisé­get hamarosan kiszállítják n termelőszövetkezeteknek ■1 ■11 1 ■ —■ '■ Öt forintért rántott csirke 90 Őrjáraton az üzemi konyhákban zóiiől itt jogos panaszok is elhangzanak. Őrjáratunk során három üzemi konyhát kerestünk fel. Kettőt olyant, amely saját kezelésben van, egyet pedig olyant, amelyik vendéglátó tevékenységet folytató vál­lalathoz tartozik. Nagy kü­lönbségét tapasztaltunk. Amig például a konzervgyá­riak 6,50 forintos nyers­anyagnormával dolgoznak, (20 dkg csirkét adnak), addig a 16. számú üzemegység 5,44 forintos anyagnormával (15 dkg csirkét adnak.) Persze ez nem jelentheti, hogy ka­lóriaszegény legyen az étel és a választék se legyen megfelelő. A tapasztalatok bizonyít­ják: nem ártana más üzemi konyháknak jó példákért a szomszédba menni. Dragos Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents