Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

GYEREKEKNEK ' . '•' 1 •; • '■ V '''') t törd a tejed! Budapesten már megje­lentek a£ idei tavaszi és nyári kalapmodellek, ame­lyek „szelídített” másai párizsi kalapdivatnak. Széles kart májú tavaszt kalap, a kockás anyag belsejét vi­lágos egyszínű pasztellanyag díszíti. Szalma alapanyagú turbán jellegű sapka. (MTI foto — Kácsor László felvételé) A paraj és a sóska Az ősszel vetett paraj (spenót), az áttelelő sóska a legkorábban szedhető ta­vaszi főzelékfélénk. Sokan bizony nem nagyon szere­tik, nem sokra becsülik eze­ket a zöldfőzelékeket. Pe­dig a paraj — főként szer­ves kötésű vastartalma, vi­taminjai, fehérjéi, levélzöld- jé miatt, — egyik legértéke­sebb zöldfőzelékünk. A ha­sonló értékes tápanyagokat tartalmazó sóskának csupán magas savtartalma csökken­ti kissé a táplálkozási érté­két. Sajnos, az ételek készíté­sénél a legtöbb háziasszony nagyon pazarlóan bánik ezekkel a zöldségfélékkel; a szárak lecsipkedésével, például a tápanyagoknak több mint a negyedét is el­dobálják. Táplálkozási szem­pontból az a helyes, ha eze­ket a leveles főzeléknövé­nyeket a szárával együtt használjuk fel. S ha már ragaszkodunk az előfőzés- hez, akkor csak kevés, gyen­gén sós, forró vízbe dobjuk a zöld növényt és 5 percnél semmi esetre sem főzzük to­vább. Ezzel csökkentjük a tápanyagok kioldódását, de még így is ajánlatos a fő- zővízet a berántás utáni fel- eresztéshez felhasználni. A főzőlé mellett tejjel, tejfel­lel, tojással történő feleresz- téssel, besűrítéssel tehetjük még táplálóbbá e zöldségfé­lékből kénaült ételeket. Né­hány recept a belőlük ké- nSBttíá ételekhez. - ■. PARAJFŐZELÉK Egy kiló megmosott, elő- fózött parajt, tejben áztatott 1—2 zsemlével szitán áttö­rünk, világos rántással be- ránljuk, sóval, borssal íze­sítjük, a saját levével és tejjel feleresztve felforral­juk. Ha a tűzről levettük, még 2 tojás sárgájával be­sűrítjük, vagy tükörtojással (bundáskenyérrel) tálaljuk. VITAMINÉ ARAJ: 1 kiló parajt kevés, gyen­gén sós, forró vízbe do­bunk, amelyben pár perc álatt összeesik. Leszűrjük és A fürdőszoba — és az igénye Az egyik kis községben nemrégiben az élet­színvonal emelkedésének kézzel fogható, kimutatha­tó jeleit kerestem, gyűjtö­gettem. Látszólag nem volt nehéz; ebben a községben is, mint mindenütt az or­szágban, az új két-három- szobás családi házaknak egész sora épült fel az utób­bi években. A legújabbak­ban természetesen fürdőszo­ba is. Ez állt abban a ki­mutatásban, amit a községi tanács vezetői mutattak ne­kem. Tőlük indultam el ugyan­is a jelzett fürdőszobás há­zakhoz, néhány perces láto­gatásra- Már éppen ötödik­nél tartottam, amikor min­den korabeli lelkesedésem csaknem teljesen széthullott. Mert ’a fürdőszobákban szin- .tó mindenütt használaton kí- . vilii bútorok, ócska ládák, üres hordók, edények, zsá­kok és egyéb, jóformán lim-lomnak számító dolgok ^sorakoztak, Végül olyan háznál találtam magam, 'amelyiknek a fürdőszobájá- >ban semmi, de semmi nem ivóit; csak a vízlefolyójuk. A ' háziasszony mehtege- •tőzvé magyarázta: í •-aa; Még nincs vízvezeték. (Ez sajnos, még valóban soft helyen akadályozza a lfítrŐŐS26ba t élj es használat­ba vételét.) — A motor meg, amivel felszivattyúznánk a kutból a vizet, sokba ke­rülne és tartályt kellene a padlásra csináltatni — so­rolta és eléggé bizalmatla­nul nézett rám, amikor azt kérdeztem: kié a motorbi­cikli, meg a robogó a ház előtt? Azután megmondta, hogy a motor a nágyobbik fiáé, a robogó a kisebbiké, igaz hogy az egyiknek az árából kitelt volna a fürdő­szoba berendezése, dehát, ezek kellenek a fiúknak, mert a 3. faluba járnak dol­gozni. Soroltam tovább az élve­ket. Be kell hordani a konyhába a vizet, sőt ki is kell cipelni! A fürdőszobá­ban pédig megvan a lefo­lyó. Egy kis kályhát beállít­va — nyáron talán még ez sem szükséges, de jó meg­oldás — két-három dugat csutkával egy fazék víz is felmelegedne és nem zavar­ná senki a tisztálkodókat. Hiszen a konyhában nyü­zsög a család, jönnek, men­nek a szomszédok is. A háziasszony erre azt válaszolta, hogy ezt már így szokták meg; így Volt ez az anyai háznál is. Egy szoba, egy nagy család hogy lép­ni is alig tudtak egymástól, de tisztálkodni azért mégis rendesen tisztálkodtak. Az akkor úgy volt, de má­ra, hogy megnőttek a háza­ink, természetes lenne, hogy velük együtt az Igényeink is nőjenek. S ehhez tarto­zik a tisztálkodás is. Hi­szen a fürdés nemcsak azt jelenti, hogy lemossuk a port; a víz felüdíti, meg­frissíti a fáradt szervezetet is. A két fiú, akik röviddel azelőtt érkeztek haza, ott ácsorogtak a konyhában, várták, mikor megyek már el — itt folytatjuk ugyanis a beszélgetést — mert mo­sakodott volna, ott helyben láVorbóL.. Amint kifelé mentünk, jó asszonyi szokás szerint to­vább beszélgettünk. Láttam azonban a háziasszony ar­cán, figyeli is, nem is, amit mondok. Hazafelé azon töprengtem, hogy talán el­fáradtak volna az asszonyok abban a sok „újban”, válto­zásban. amit az utóbbi év­tized hozott? Hiszen ezek­ben a fürdőszobás házakban több keresőt is találtam, nem az anyagiakon múlik hát, hogy üresén állnak á fürdőszobák. Talán ez ellen a fáradság ellen kellene valamit tenni, felkelteni az igényt, a ked­vet, hogy a korszerűbb kö­rülményekkel és lehetősé­gekkel élienek is az embe­rek! Sz. E. pár deka habosra forrósított vajban megforgatva ráütünk 2 tojássárgáját, megsózzuk, könnyedén összekeverjük és melegen tálaljuk. Hús mel­lé sült burgonyával köret­ként, de külön fogyasztva iá nagyon finom, „zöld ízű”, vitamindús étel. PARAJ-FASIRT: Fél kiló főtt burgonyát és 1 kiló parajt szitán át­törünk. összekeverjük 2 égész tojással, 6—8 deká­nyi zsemlemorzsával, sóval, borssal ízesítve lapos pogá­csákat formálunk belőle, s tojásba, morzsába mártva, forró zsírban kisütjük. Ki­tűnő feltét, vagy köret HIDEG SOSKAMARTÄS Fél kilő apróra vágott sóskát forró zsíron addig párolunk, amíg szétfő. Ké­vés liszttel meghintve víz­zel feleresztjük, felforral­juk és 2-—3 kanál tejföllel elkeverjük. A tűzről levett sóskához ezután állandó ke­verés mellett hozzáadjuk 2 tojás cukorral simára kevert sárgáját majd amikor félig kihűlt, óvatosan hozzáve­gyítjük a kemény habját is. Kihűtve tálaljuk. SÓS K AKRÉMLEVES: A kevés vízben puhára főzött sóskát szitán áttör­jük, kevés liszttel elkevert 1—2 deci tejföllel elkever­jük, rnajd tejjel és a fűző­iével feleresztve, sóvál, cu­korral ízesítjük. A tűzről le­vett leveshez óvatosan hoz­zákeverünk I—2 tojássárgá­ját Pirított zsemlekockával tálaluk. (Ugyanígy készíthe­tünk parajlévest is.) VÍZSZINTES: 1. Hirteleú odáhtizott. 6. Aián- dékoi* 7. Jégen vágják. 8. IT. 9. Lök. 11. Hibáz. 12.. Forma. K. Rendeli *n&sá&ÍHang*ói. 16. Kiha­jít. 16. Juttat. 20. Tagadószó. 21. Varröészköí. 25. Sima felület 24. Agg. 25. Híres* mártírhalált hált korttéíorholka. 27. Kérdés, mikor rheg 'akarják tudni, hogy valaki férfi-e vagy nő. 28. ... széritéíy Szombathelyen, a Sava- riá-riáfcxsk színhelye. 29. Kor­tyoltad FÜGGŐLEGES: 1. Fógkrémmárka. 2. Rangfo­kozatot jelöl. 3. Szarvasfajta. 4. Acs Kálmán. 5. Tulajdonod. G. Megfejtendő. 10. Házikó. 11. Vissza: fővárosi vásárunk. 13. Szenvedés. 14. Oniladék. 1 ú. Megfejtendő. 17. Égtáj (—). 19. Bajgliféleség. 21. Ez a. ..v, er­ről folyik a szó. 23. K3J. 21. Magot földbe hint. 25. A tégi romaiak pénze volt. 27. Nik­kel vegyjele. Megfejtendő: Minden tanuló öröme .... íug£. 6. 15. Múlt heti megfejtés: Kincskereső kisködmört. Könyvjutalom: Székely Géza Mátészalka, Gu­lyás Ilona Tiszalök, Havacs Il­dikó Nyíregyháza. RET Gyíkhércég bőre elszalad a fénymozaik-rét alatt s nyugodt felhő lebbenti szét -ndtwóv* vár,akpzás hűvösét- í szikkadt furulyán szürke lyuk !i 'nÖrtf dáí :— belőle ürge fut s feldobja fűszál s fent a kék á bogarak ezüstkörét... Lelkes Miklós Imre, a felderítő Támást Imié Soröksáfott Iákik, a Danuvla Szerszám- gépgyár személyzeti előadó­ja, három kislány és egy fiú édesapja. A haja ősz, pedig kor szerint még feke­tének kellene lennie. Magá­ról keveset beszél. Amikor szóba kerül az emlékezetes esemény, megered a sza­va... Nagyapja révészként élt Majosházán, átellenben a Csepel szigettel. Jöttek-men- tek a kompok német kato­nákkal tele. Ott tib-lábolt a Víz körül az unoka, Imre is. Egy este aztán elhallgatott az ágyútűz. Szovjet katonák ér­keztek a faluszéli kis ház­hoz. Megzörgették az abla­kot. De a nagyapa nem volt otthon, csak Imre, és a két nagybátyja Ede és Laci. Kis Jani bácsi a faluból vezette kifele a szovjet katonákat és tolmács segítségével magya­rázta, hogyan is jutnak át a túlpartra, a szigetre. De hát ki ismeri az átkelést? Sánc, lövészárok húzódik ott min­denfelé... Még mielőtt a töb­biek észbekaptak volna, Im- re-gyerek szólt a felnőttek szavába: — Tessék megmondani, — magyarázta a tolmácsnak, — én jól ismerem a járást, tu­dom azt is, hói ástak i>e ágyukat., májd azt kikerül­jük! A katonák összenézték. A legidősebb bólintott és barát­ságosan hátbaveregette a fiút. Nagy óvatosan, á bokrok alján lapulva érték el a Du­nát Kis Jani bácsi közben visszafordult Nem szégyen az, még felnőtt férfinek sem, ha megvallja, kicsit bizony fél! Gumicsónak himbálózott a vizen. A felderítők ebbe ül­tek. Három szovjet tiszt és Imre... Kissé távolabb nagy csónakokban várakozott a le­génység. Ok négyen keresték az utat. Óvatosan merült az evező, ne csobbanjon a víz­imre irányított: — A nádas felé! — mu­tatta és a felnőtt férfiak, a katonák arra mentek. Egy­szerre árnyékot pillantottak meg, majd lámpa pásztázta végig a vizet. Észrevették őket! Sortűz csattant, grá­nát repült, — de nem talált egyik sem. Csak éppen a csónak alján támadt tenyér­nyi rés, és azon át szivárgott be a víz. Három fűzfa volt az irányjelző. Ott nincs el­lenség, ott partra lehet száll­ni! Visszafordultak a majos- házi partnak, hogy a többi csónaknak mutassák az irány« Imre á parancsnoki csónak­ban maradt. Vagy száz lépésre a német állásoktól ugrottak ki a csó­nakból, s ott gyülekeztek hangtalanul. Éjféltől hajnali négyig tartott a harc. Mire reggel lett, a csónakok hidat alkottak és biztosították a szovjet csapatok átjutását a Csepel-szigetre. És mehetett a napi hadijelentés, sugároz­hatta a rádió a hírt: „Csapa­taink átkeltek a Dunán és a Csepel-sziget déli részén foly­tatják a harcot!” Öröm és büszkeség, hogy ehhez egy akkori tizennégy esztendős magyar fiú is hoz­zájárult... J. K. ÖSSZERAKÓ Gyerekek: Rakjatok össze ezekből az ábrákból egy 7-beÉftl Kalapdivat

Next

/
Thumbnails
Contents