Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

Bárány Tamás A BARO UR VADASZIK A szán apró csengői fel­csilingeltek, ahogy a köny- nyen futó lovak elfordultak as erdei úton. Nem volt este még, öt óra körül járt, de csak a vastag hó derenge- tett némi világosságot. Az egyik utas a vadászház felé mutatott; most bukott elő tündéri képe az út túlsó végénél, a fenyők hópólyás ágai árnyékában. Mindannyian odanéztek; a csöpp kis hajlék, két barátságosan hunyorgó ab­lakával, olyan volt, akár a mesebeli házikók. — Lassabban! — szólt elő­re valaki a kocsisnak. A csöngők megint hosz- szan cserrentek, ahogy a két ló trappból lépésbe vál. tott Valaki mélyebben nyomta fejébe kucsmáját. — Azért foga van ám az időnek. Holnapra húsz fokot ígért a rádió. A kis házban meleg fo­gadta őket, sülő húsok vadí­tó illata, és palackok ütegei, szigorú glédáhan, a pohár­széken. — Főispán «ram, méi­tóztassál! A leg'^sebb vendég pá­ban k' ott bundájából — vala. . .cár ott állt mö­götte, s tartotta, előzéke­nyen. — Készitl a forralt boe, alispán uram. — Az, látod, jó lesz. Az erdész az urak bundáit szedegette össze, s vitte át a másik szobába. — Befűtsek ott 5*. főtaná­csos uram? — A fenébe ne! — Hagyd el! intett a fő­városi vendég. — Szíveseb­ben alszom fűtetlen szobá­ban. Az erdőfőtanácsos mo. solygott — Ez nem Pest, államtit­kár uram. Itt reggelre még s szemed Is jéggé fagy a göd­rében ! Ha befűtünk. sem megy fel többre nyolc-tíz foknál. Az erdészné bekiáltott a cseppnyi konyhából a fér­jének — Teríthetsz lassan. S vi­gyed a forralt bort! Szegfűszeg és gőzölgő bor illata úszott rá a sercegő húsok szagára odakintről; az urak megborzongtak a gyönyörűségtől. — Aztán lesz egy kis blatt utána? — nézett körül az alispán. — Hoztam ám a paklit! — Kár volt — nevetett az erdőfőtanácsos. —- Dunába, vizet? Van itt elég! — ki­húzta a pohárszék egyik fiókját, s mutatta. A* erdész most beszolgál­ta a bort; fehér kendő volt az üveg körül, ahogy dukál. S egy másik tálban meleg pogácsa. Az államtitkár megemelte párás poharát — Hát a holnapi napra, urak! A báró felhorkant — A medve bőrére? — Dehogy. Hanem hogy így összejöttünk... Ittak, s haraptak a pogá­csából dicsérték az erdész­né kezét. Az pironkodva kukkantott be a konyhából. Leültek, megint koccin­tottak. A szemek lassan fényleni kezdtek. — Hát mi újság Pesten? — kérdezte a báró. — Me­sélj, államtitkár uram. Mit mond István bátyám? Az államtitkár a minisz­terelnök neve hallatára meghajolt ültében, a elmo­solyodott, jólesett neki, hogy a nyolcezer holdas mágnás tegezte. — A kegyelmes űr biza­kodó, kérlek. Két hete be­széltem vele a Ház folyosó­ján. Bizakodással tekint a jövő elé, ezt nyomatékkai hangsúlyozta. A kölcsön- ügyek szépen haladnak. — Na! — mondta a báró elégedetten, és a főispánhoz fordult; rokonok voltak, apai ágon unokatestvérek. — Látja, Gábor, mondom én, hogy csak lehull vala­micske dollár vagy font mi­nekünk is. Egy kis szeszfőz­dén töröm a fejem, most kellene, amikor olcsó a munkabér... Majd szóljon is, kérem, ha a dolog konkreti­zálódik, hogy utánanézhes­sek a bankkölcsönnek. — Szólok — biccentett a főispán. Ettek, ittak, s előkerült a kártya. Tízig játszottak, pengős alapon, s feküdtek is le; reggel korén kell kelni. * — János — szólt az öreg­asszony halkan. — János! Fölkelni! A férfi szemét dörzsölte és kibámult a fogvacogtató hajnalba. Az ablak üvegére dús rajzú, díszes páncélt fagylalt a farkasordító éj­szaka. A konyhán kegyetlenül hideg volt, a gallyal fűtött kemence kihűlt még az este. Halkan járt-kelt, nem akar­ta a három gyermeket za­varni. Az asszony kelt vol­na fel, hogy melegítse az esti levest, de visszaintette az ágyba. Sokáig tart, míg tüzet szít. átfázik addig. S idő sincsen rá. Kanalazni kezdte a vé­kony, jéghideg ciberelevest, összerázkódott, úgy meg- didergetti Felugrott, arcára vizet loccsantott, és bele- bujt foszlott, vékony beke-„ csébe. Aztán a kucsmát a fejébe, és indult az ajtó felé, lopódzó léptekkel. — Mikor jössz? — Tán négykor, ötkor Is lehet. Amíg az urak kedve tartja. — Csak ügyes légy. Hogy máskor is hívjanak! Az erdészék háza előtt to- porgott már vagy hat-nyolc ember. S még mindig jöttek, innét is, onnét is, a felvég és alvég felöl. Süvegüket bökték, jó reggelt morogtak, hersegtették talpuk alatt a havat, bokázva, s várták az erdészt — Egy kis papramorgó — szólt az egyik. — Az! — nevetett a má­sik. — Az volna jó! — Harminc fillér a nyolcvanból! — morgott a harmadik. — Ha marhak volnánk! — Majd ád az erdész úr! — rikkantott a negyedik. De nem adott. Frissen be­retválva lépett ki a házból, vállán a puskája, — Jó reggelt, emberek. Mindenki itt van? Körülnéztek, számolták egymást _ Húsz — jelentette vi­gyázállásban Kapor János; nagyon akart máskor is haj­tónak jönni. Igaza van az asszonynak: nyolcvan filter, az nyolcvan fillér! _ jól van, akkor indulás! _ Az erdész fellépett a szánra, elől, a kocsis mellé, térdére dobta a takarót es lekiáltott: — Aztán kilépni, emberek! Jó óra az út cs fél hatkor ott kell mar len­ni! _ Igenis — mondta Ka­por János, és szaporán meg­indult A többi utána. Jól­esett most ez a mozgás; Stóban jobban fázott Az a ronda vizesség se fajt így annyira, odalent a talpanal. A főerdőtenácsos fél öt­kor fújt ébresztőt. Addigra felmelegítette a konyhán a nagy fazék vizet, s felfor­ralta a teának valót a «ta­nában. Az erdész felesege este odakészített mindent sonkát vajat dzsemet, ka­lácsot, cukrot, tejszínt neki csak a teat kellett le forráznia. _ Parancsoljatok, urak. A mosdóvíz és a reggeli. Ki melyiket kéri előbb. Csak egyszerűen Pe«ze, amúgy vadászosan... Ulö- fürdőt is lehet a konyhán, ha valaki parancsol, — Én igen, köszönöm. — Én is. Megtisztálkodtak a forró vízben, felhörpintették a te­át sonkát haraptak, és te­pertőt. A főerdőtanácsos öt kupicát vett elő a pohár­székből, színig töltötte szil- vóriummal. — Egy kis lélekmelegitő. Ittak, gombolkoztak, sze­delődztek. Az államtitkár megállt odakint, nagyot szívott a fagyos, kristálytiszta, fenyő­ízű levegőből. Tüdejét kés­ként járta át a jófajta, éles hidegség; egészen felébredt tőle. Bőrét a forró víz fel­pezsdítette az imént, kívül lengyelbundája, bentről a remek, érett szilvórium me­legítette. Régen érezte ma­gát ilyen pompásan; tagjai­ban még vére lüktetését is érzékelte. Szinte kedve let; volna beleharapni a sűrű, ikrás levegőbe. Hát hiába, a vidék. A jó. magyar vidék. Itt kéne élni, nem abban a büdös Pestben. Most értek ide a hajtők. Szemre csupa egyforma, fe­kete figura, néma árnyak a hó szürke derengésében, akár egy festményen — itt toporogtak körülötte. Egyik kucsmáját emelte, másik csak bámult, s köszönt, mo­tyogva. — Adjon isten jó reggelt — húzódott közelebb egy bajuszos kis ember. Negy­venévesnek nézte, de talán csak harminc volt; „ezekkel a parasztokkal soha nem le­het tudni”. — Jó reggelt — mondta ba­rátságosan. — Szép időnk van, igaz? — Szép, nagyságos uram — felelte a kis ember. Az államtitkár elnézően mo. solygott — elvégre honnét tudhatná ez a figura, hogy ő méltóságos úr? — Nagyot járunk ma, igaz? — barát- ságoskodott tovább. — Igaz — felelte amaz, és a foga megkoccant. Az államtitkár jobban odanézett, s meglepve látta, hogy az ember arca hamu­szürke, reszket és lila az ajka. _ No! Csak nem fázik? — De bizony fázok én, nagyságos uram. — Hogy hívják? — kér­dezte, mert arra gondolt, adat neki az erdésszel egy kupica pálinkát. _ Kapor Jánosnak, nagy­ságos uram — mondta a kis ember, s foga megint összeverődött. _ Az államtitkár tiéz'e. és hirtelen szánalom járta át ..Élkorcsosult ez a nép” — tűnődött borongón, és Attila hunjai, Árpád honfoglaló vitézei körül jártak mélabús gondolatai, míg csak a hajtás meg nem kezdődött. Nyíregyháza, Déli Alközpont PÁL GYULA GRAFIKÁJA Szabó Pál: I IÓFÚVÁS A NYÁRBAN Miért hívják ezt a megle­hetősen magas, a síkságból kiemelkedő dombot Halál­dombnak? Valaha, a század- forduló előtt negyvenötig a Káptalan birtoka volt ez a hely, valami nyolcszáz vagy ezer holddal, úgy hívták, hogy Begécs. Itt volt a tanya, a gulyás lakása. Egy szalontól nagyvásáron eladott a gu­lyás pár darab marhát, utá­na hazajött a családjához, es­te lefeküdtek. Reggelre őt is, családját is agyonverték a pénzéért. Nyilvánvalóan egy pásztor vagy környékbeli pa­raszt, a másik pásztort a másik parasztot. így lett a domb dalban, emlékezetben Halál-domb. Kőműves koromban itt dol­goztunk egyszer Korniccsal, Dékánnyal, két jó barátom­mal egy nyáron. Makai An­tal bátyám volt a gazda, In­téző, meg minden, hiszen a papok nagyon megbíztak azon időben az ugrai magyar­ban. Szép, derült este, az új­hold csorgóra áll az esthaj­nalon, szalonnasütés, majd izzó zsarát, rágyújtás, és An­tal bátyám felesége egy csu­por aludttejet ád, hogy együk meg. S Kornics Jóska meg­fogja kétmarékkal a csupor derekát, mintha csak a gaz­dáné szép lányának a dere­ka volna, és táncol, hops zol a fazékkal a gyepen. De ez is már rég elmúlt. Itt olyan nagyon sok a múlt. Ellenben ez az épület merő­ben új, a bevégzés előtt 411. és olyan jó innen széjjelnéz­ni, a kis emelet ablakából! Az új rendezésű gazdaság­ban hatvan kilométer hosszú úthálózat készül a tavak kö­zölt. Persze, nem makadám, nem kövezett, erre nincsen is szükség. A szintnél jóval magasabb út, ha földút is, jói gondozva tökéletesen meg­teszi a szolgálatot Hiszen könnyebb és gyorsabb utazás esik motoros csónakkal, de inkább bárkajárattal. Ez a Halál-dopabi egység nemcsak halászati, gondozási, ivadék- ápolési üzem, hanem fontos és jól kiépített állomása, köz­pontja, őrhelye a kacsate­nyésztésnek is. Ami súlyban, és jövedelemben ugyanannyit jelent mint maga a halte­nyésztés. Tehát ez a SJ63 hol­das terület holdanként 16—18 mázsa húst ad! S d)l3QZik vele 3? műszaki, 12 irodai, 8 kisegítő, 130 évi alkalma­zott, meg 111 hónapos, 6—7 hónapra szerződött időszaki munkás. Évi munkabér 5 410 OOO forint. Olyan a viszony ez embe­rek között ebben a gazdaság­ban, mintha az egész egyet­len nagy család volna. Ha van is néha egy kis egymás közötti zökkenő — mintha csak úgy, a családban történt volna. Nincsen kanál csörre- nés nélkül. Fiatal, 19 év$s halászle­gény, most végzi a harmadik gimnáziumot, és a havi fize­tése 1450 forint. Felnőtt, de még fiatal halász, brigádve­zető, fizetése 1600 forint ha­vonta. Idősebb, régebDi ha­lász, aki mint napszámos kezdte, de most üzemegység­vezető, fizetése 2300 forint. Meg aztán persze, a pré­mium, a tenyésztési évad vé­gén. Az üzemi lakótelep telje­sen modern; új lakások, kul túrház, fürdő, fürdőszobák. vízvezeték, villanyvilágítás, üzemi konyha. Ott, ahol a századforduló tájékán még csak egy kon­dásház volt. és disznókutri- cák! Ott, ahol gyermekko­romban libát őriztünk a Kó rózúgnál, — most: 17 laká­sos lakótelep, klub. üzem­konyha és törpe vízmű... Í3 csak úgy „mellékesen 130 000 kéve nádat és gyé­kényt vágnak le, az egyik­ből nádpalió lesz. exportra is kitűnő, a gyékényből meg a háziipari szövetkezetek ké­szítenek értékes árukat. Azonkívül megkezdték a csipkebogyó termesztését. Ed dig 300 000 tövet ültettek el. s minden tő egyre-másra két kilót terem évenként. A cit­romnál is dúsabb C-vitamin forrás. Maga a halgazgdaság tel­jesen gépesítve, még a ha­lászat is elektromos eljárás­sal folyik. De ami nagyon érdekes, megnyugtató; minél moder­nebb, korszerűbb ez a gaz­dálkodás, annál inkább szük­ség van az ember értelmére, szorgalmára és két kezére. Itt állok mo6t fenn, a Ha­lál-domb új épületének eme­letén, s a végtelenbe ívelő égtájak szinte benyúlnak ide, hozzám, az ablakon át. Cso­dálatos égtájak ezek, mintha ennek a pompás, szakaszok­ra osztott tengernek, sehol, sehol nem lenne határa, part­ja s vége. A szigetekkel tar­kított, tengernek tűnő vizek­ben millió és millió húron zenél a véghetetlen ég hulló, egyre hulló kékje. Odább be­tonládákon álló sziget, rajta alakzatok, tetők, s körülötte, rajta fehér tollú kacsák te­mérdeke. Mintha a forró nyárban hófúvás kavarogna. Mindenfelé nádasok, gyéké­nyesek. A madarak országa ez, annyi itten közel távol, s még távolabb a madár! Gólyák ezrei sütkéreznek, lábolnak csapatban a nádas melletti tocsogókban,- aztán gémek, bakcsók, kócsagok, libák, vadkacsák. mintha csak eljöttek volna ide, meg­szelídült rokonaik rengete­gébe, látogatásra. Búvarok, szarkák, bíbicek, sirályok, vöéskök és a nádas ezer más lakója. Nádiverebek, veres­begy, és fent. a magasban pa­csirták. A madarak országa ez. Meg a vizeké, meg a fú-eae, halaké. És az emberelő- akik éppen most is mptoros var- kán jönnek erre. Igor. em­berek okos országa ez mól igen nagy a haszon, és esz­szel étik ezt a hasznot. If i se bú, se kár. Az is jó. ha rek- kenő a nyári forróság, i.e az is. ha záporozva szakai.- az eső. És az se rossz, ha tel­idén csákánvosn! kei] a jé­gen a lékeket. S télben, nyárban, barmi­kor, ha puska dörren, a ma­darak el se akarják hinni, hogy jó lesz vigyázni, hé! Persze nem minden fajtának, csak annak, amelyiket ennyi vagy annyi ideig szabad pré­dára ítélt a kalendárium. A falukép teljes megvál­toztatásával eleinte félten m a gólyákat, hogy a kényel­mes és biztonságos szabad- kéményre épített fészek he­lyett ezután majd hová rak­ják fészküket? És íme, én ennyi gólyát egy csapatban soha nem láttam. Pedig nem elmenőre gyülekeznek. Hol fészkeltek ezek? Hol Költöt­tek? Ki tudja? Annyi biz­tos, hogy itt aztán van ele­iem a számukra. Békák, esi- borok milliói, ázalagok, mo- szatok. „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja” — kedves jó bá­tyánk, Arany János így irt valaha e tájról. De ki írja meg ezt, ami van? Hol s köl­tő. aki ír, hol a szem, aki lát? S a szervező, aki orszá­gosán bevégezheti ezt a nagy munkát, ami itt kezdődött? És aminek az elvégzése, szin­te a tenyerén kínálja önma­gát? Meglesz, megvan nyil­ván, csak a kellő alkalomra vár. •Részlet a szerző „Szülő­földem, Biharország” című most megjelent kötetéből, amelyet abból az alkalom­ból közlünk, hogy Szabó Pál kétszeres Kossuth-díjas író, számos regény (Lako­dalom, keresztelő, bölcső; Is­ten malmai: Tiszán innen. Dunán túl; Szereposztás) és film (Talpalatnyi föld; Pelszabadult föld) alkotója hetvenöt éves.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents