Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-20 / 92. szám

Keressük a kulcsembereket A vállalatok már az idén is önállóan és helyileg ala­kítják ki a legésszerűbb bér­politikát és nem a központi bérpolitikai elképzeléseket hajtják végre mechanikusan. A vállalatok csak úgy képe­sek felelősségteljesen gon­doskodni dolgozóik foglal­koztatásáról, a munka- és életkörülmények szüntelen javításáról, a szükséges for­rások előteremtéséről, ha szabad kezet kapnak a bére­zési, és ösztönzési formák megválasztásában, a kereseti arányok alakításában. Az ösztönzés eddigi formáit, módszereit, célkitűzéseit mindenekelőtt abból a szem­pontból szükséges felülvizs­gálni, hogy azok összhang­ban vannak-e a vállalatok nyereségérdekeltségi rend­szerével. Jogos követelmény, hogy az anyagi ösztönzés se­gítse elő a nyereség-, illet­ve a részesedési alap növe­lését. Az idén már sok helyen szakítottak az évi béreme­léseknél szokásos eddigi gya­korlattal, amely szerint a központilag biztosított ke­reteket nagyjából egyenlően, a létszám arányában osz­tották fel a gyáregységek, üzemek, osztályok között Rájöttek ugyanis, hogy az ilyen bérfelaprózással sem­mit sem lehet megoldani. Ha egy-egy dolgozó mond­juk 20—50 filléres órabér-, illetve havi 50—100 forint fizetésemelést kap — igaz, így a kevésből is soknak jut — ezért lényegesen na­gyobb teljesítményre, jobb munkára nem vállalkozik. Sőt az ilyen apró-cseprő bér­emelés gyakran társul sér­tődésekkel veszekedésekkel, mivel hogy a pénz még így sem jut mindenkinek min­den évben. Ahol ezt felismerték, az 1968-as saját erőforrásokra épített bérfejlesztéseket már néhány fontos területre, a szűk keresztmetszetek fel­oldására koncentrálták. Az éves műszaki-gazdasági feladatok, a távlati üzletpo­litikai koncepciók kidolgo­zásánál, a piaci lehetőség és a gyári valóság szembesítésé­nél mindenütt nyilvánvaló­vá válnak a munkának azok a gyenge pontjai, amelyeken nem segít a kisebb fejlesz­tés, a létszám átcsoportosí­tás, vagy az új felvétel. Ilyen elemzések alapján emelték a bérét például he­lyenként az alkatrészgyár­tó, köztük is egyes forgácso­lóüzemek, vagy másutt a fejlesztő részlegek dolgozói­nak. Az is kézenfekvő, ha az értékesítési gondokkal küzdő vállalatok mindenek­előtt a kereskedelmi mun­katársaikat, reklámszakem­bereiket részesítették előny­ben a béremelések és pré­miumalapok felosztásánál. Egy-egy terület vagy szak­mán belül a béremelésre szánt eszközök további ész­szerű összpontosítása kívá­natos. Fontos, bár nem könnyű megtalálni a szűk keresztmetszetek feloldásá­nak kulcsembereit. Azokat a szakmunkásokat, akikre a fő terhek nehezednek, gyak­ran nem is csak az adott műhelyben, hanem az egész vállalatnál. És hasonlókép­pen érdemes megtalálni azokat a műszakiakat, köz­gazdászokat is, akik célgé­pek• és más berendezések szerkesztésével, ésszerű mun­kaszervezéssel átsegítik a vállalatot a létszámhiányon, új keresett termékek kifej­lesztésével, gyors bevezeté­sével erősítik is a gyár pia­ci pozícióit. A nagyobb önállóság és a közgazdasági szabályozóesz­közök három évre — 1971- től öt esztendőre — szóló meghatározása a munka távlati jellegét hangsúlyoz­za. Ám a piaci igények vál­tozása, a munkaerőhelyzet alakulása gyakran rövid távú operatív intézkedéseket is igényel az anyagi ösztön­zésben. E változó napi fel­adatok megoldását már nem bér- és fizetésemeléssel, ha­nem különböző premizálás­sal, jutalmazással segítik. Sok vállalatnál képeztek e célból megfelelő bértartalé­kokat, amelyek alkalmasak a napi feladatok rugalmas ösztönzésére. E mozgó kere­tekből — gyakran üzemek­re, műhelyekre lebontva — helyi hatáskörben ösztönzik például a gyors szállítást, a soron kívüli, az átlagosnál nagyobb nyereséget hozó rendelések kielégítését, a minőség javítását, az új munkások betanítását. Ma még a vállalatok több­nyire nem bővelkednek az anyagi ösztönzést szolgáló eszközökben. Ezért a ren­delkezésükre álló szerény összeget úgy használják fel, hogy az a vállalat fejlődésé­ben, nyereségének növekedé­sében minél bőségesebben megtérüljön. K. J. Vegyi üzem Nyírbátorban Júliustól: asparagin Tárgyalások haboltó anyag gyártásáról Nagy értékű gyógyszeralap­anyag ax asparagin, melyet a keserű csillagfürt csirá­jából, lepárlás útján lehet nyerni. Mint arról korábban már hírt adtunk, megyénk­ben a gyártásához kedvező feltételek vannak, hiszen Szabolcs rendelkezik mind a csiratermeléshez szükséges magvakkal, mind az előál­lításhoz nélkülözhetetlen ho­mokkal Külföldön is kereseti Tavaly a Gyümölcsszesz­főzde és Szikvízipari Válla­lat megpróbálkozott a kris­tályos alapanyag előállítás­sal, s a Reanal Gyógyszer- gyár nyomban rendeléssel jelentkezett. Ez a külföldön is keresett alapanyag ex­portképes, érdemes tehát fog­lalkozni vele. Ez a felisme­rés vezette a megyei tanács vb illetékeseit, amikor a szükséges beruházásokra ta­valy 600 ezer forintot juttat­tak a szikvízipariaknak. Nyírbátorban, közvetlenül a Bóni ipartelep szomszéd­ságában hozzá is láttak a csíráztató helyiség, a feldol­gozó és a kazánház építésé­hez. Egyelőre 360 négyzet- méter alapterületű csirázta- tót alakítottak ki, melyet ezekben a hetekben látnak el fűtőberendezéssel. A szívbetegségek gyógyí­tásához szükséges asparagin nyeréséhez állandó 25 26 fokos hőmérsékletű sötét he­lyiség kell, ahol folyamato­san tudják csíráztatni a ke­serű csillagfürtöt. A fűtőbe­rendezést a Nyírbátori Nö­vényolajipari Vállalattól vet­ték, egy nagy teljesítményű kazánt Debrecenből, míg a Reanaltól egy gyorsbepárló készüléket kaptak készítenek, kilónként 600 forintért. Később fokozzák a termelést. Kilója 600 forint A leendő kis vegyiüzem új létesítményeinek teljes befe­jezéséhez azonban még pénzre van szükség. Ezért s egy újabb, ugyancsak 360 négyzetméteres alapterületű csíráztató megépítése végett több, mint egymilliós beru­házási hitelt vesznek igény­be. Terv szerint ez év jú­liusában már megkezdik az asparagin gyártását Nyír­bátorban, melyből év vé­géig háromszáz kilogrammot A másik terv Ugyancsak Nyírbátorban szeretné megvalósítani má­sik tervét is a vállalat. Elő­rehaladott tárgyalásokat folytatnak az országos il­letékesekkel arról, hogy a főváros környékéről idehoz­nák le a haboltó-anyag gyártási profilt. A tűzoltás­nál széles körben alkalmaz­ható anyagot gyapjúdarából, tyuktollból, vegyszerekkel sűrítve készítik majd, s amennyiben a tárgyalások sikerre vezetnek, évenként 3 milliós termelési értéket tudnak felmutatni ebből a termékfaj tából. (a) A nagykállói Zöld Mező Tsz ez évben 340 holdon termel kukoricát. A vetést Ferenc Mik» lós és Bárdi József traktorosok megkezdték. Hammel Jőzsei £eiv. Nem kell toborozni i\yírvasváriban sokai várnak eltol az évtől Burgonyát ültettek. Nyitrai Árpád, a nyírvas­vári Vasvári Pál Termelő- szövetkezet főagronómusa kora hajnalban ment ki a földekre. Valami egészen új dolgot látott. Emberi soka- dalmat, s ezt a korábbi évek­ben nem tapasztalta. Hamecz Lajos brigádvezetötől kér­dezte, mi történt, honnan to­borozta ezt a sok embert? A brigádvezető a kérdésre kurta egyszerűséggel vála­szolt: „Jöttek, nem kellett őket toborozni.” A tsz-ekben, így Nyírvas­váriban is, ezen a tavaszon nem kell az embereket mun­kára serkenteni. Mennek ma­guktól. Csak munkaalkalom legyen. Néhol azonban, mint Vasváriban is, a nekibúzdu- lás minden elképzelést felül­múl. A törvény hatása A Vasvári Pál Termelő­szövetkezetben a tagság csak pár napja tárgyalta az 1968. évi termelési tervet. A terv­nek bőven akad új vonása. Leglényegesebb, amit az új termelőszövetkezeti törvény határoz, hogy minden tsz- tagnak a különböző juttatá­sokért az év egészében meg határozott mennyiségű mun­kanapot kell ledolgozni. A tagok ezzel egyetértenek. A törekvés is megvan, hogy ki­ki teljesítse feladatát. Ezt példázza a burgonyaföldeken tapasztalt eset is. A termelőszövetkezet ter­vében 130 hold étkezési bur­gonya termelését irányozta elő, s mivel a tagság több­sége részes művelésben dol­gozik, a brigádvezetők min­den tsz-tagot egy vállalási ívvel kerestek rpeg, hogy ki mennyi terület művelését vállalja. A vállalások össze­sítésénél kiderült, hogy az húsz holddal több, mint amennyit a tsz vezetősége tervezett. így nem 130, 150 hold burgonyát ültettek. A tsz vezetői ezzel kapcso­latban azt mondják, még szerencse, van plusz terület. Ugyanis tavaly, tavalyelőtt a belvíz miatt közel 500 hold maradt műveletlen, és most. hogy kedvező az időjárás, no meg jelentős belvízrende­zési munkát végeztek, lehe­tőség adódik, hogy a tsz egész területe művelés alá kerüljön. Mindenesetre az új törvény hatása, hogy a ta­gok egy talpalatnyi területet sem akarnak megmunkálás nélkül hagyni. Jó. dolog,- hogy a termelő­szövetkezetben így fordult a kocka, s ebből arra is lehet következtetni, hogy nem lesz mégegyszer olyan nagymér­vű kizárás, mint ez év ele­jén volt. Több mint negy­ven tagot zártak ki, részben pártoló tagokat, de sok olyat, akik nem teljesítették tag­sági kötelezettségüket. Most már inkább az lesz a gond, hogyan juttassanak minden­kinek elegendő munkalehe­tőséget. Ami már helvtelen A vezetőség kiszámolta, hogy aki a burgonyatermesz­tésben dolgozik, 38 tízórás munkanapot biztosíthat ma­gának. A dohánytermesztés­ben személyenként 100 tíz­órás munkanap megszerzé­sére van lehetőség. A tag­A csodálatos Pa utó hazalátogatott P auló Piti híres hazánk­fia, aki immár 30 esztendeje él a festői Bolognában, hazalátogatott. Az ősz hajú, de hatalmas, vállas mestert elkísértük szülőfalujába Bikmagfal vá­ra. Már az úton felismert egyes városokat, amikor pe­dig Bikmagfalva főutcáján megálltunk, könnyekig meg­hatva nézte az önkiszolgáló csemegeüzletet. — Itt 30 éve is fűszerüzlet volt, — mon­dotta könnyeit törölgetve — és lám most is az van. De milyen szép, — tette hozzá elismerően. A falubeli öregekkel fe: elevenítették ifjúkori emit keiket, huncutságaikat. Kor­társai büszkén és szeretet­tel vették körül. Hogy is ne lennének rá büszkék, hi­szen ahogy Pauló Piti el­mondta, ő is egyszerű em­bernek jött a világra, itt tanulta ki a borbély szak­mát, majd a szomszéd vá­rosban a női fodrászatot és aztán indult el világhódító útjára. — Kérem szépen — mon­dotta mélyen elgondolkozva, amikor autóján indultunk vissza Budapest felé, ahon­nan a legközelebbi légija- rattal megy vissza 'Olasz­országba, — egyszerű fod­rászként indultam el és ma nyolc bérházam van, tenge­ri yachtom, enyém a város legnagyobb szállodája és ét­erme. No, mit szól hozzá? — Elismerően Rittyentet­tünk. Valóban nagy karrier. — És hogyan sikerült el­érnie mindezt? — kérdeztük áhítattal a mesterembert. Elmosolyodott. — Nézze, arrafelé nagyok a lehetőségek. Amikor ki­mentem, sikerült elhelyez­kednem egy jól menő női fodrászüzletben. Mesterem kedvelt szorgalmamért, tisz­telettudásomért. Hozzánk járt gróf Paccer Marió, a híres bolognai tőzsdés hit­vese, aki hamarosan bizal­mába fogadott, frizuráját csak én készítettem el. Ami­kor pedig a nemes gróf egy vadászat alkalmából leesett lováról és eltávozott a mennyországba, hitvese úgy döntött, hozzám köti élete sorsát. Boldog házasságban ütünk csaknem két évtize­den át. Négy éve lettem öz­vegy — mondta — és nemes vonású arca elszomorodott. Két évig gyászoltam és dol­goztam, mert felejthetetlen asszonyomnak megígértem. hogy a vagyonát nemcsak megőrzőm, hanem még gya­rapítani is fogom. Elhallgatott, szeme mesz- szenézett a gépkocsi abla­kán. — Hát így történt mond­ta. Vannak helyek, ahol a legegyszerűbb ember szá­mára is ha szorgalmas és ügyes — korlátlanok a lehetőségek. Búcsúzóul még elmondot­ta, hogy nagyon fájlalja, amiért nem láthatta édes­anyját és nem jöhetett haza tavaly a temetésére, de fia­tal menyasszonya, aki most érettségizik a gimnázium­ban, fültőgyulladással beteg volt és úgy érezte, nem hagyhatja magára. Ezután keményen, határo­zottan kezet nyújtott. Lát­tuk rajta, hogy már legyőz­te a feltóduló ifjúkori él­mények okozta gyengeségét, vidáman intett. — A viszont­látásra! — és elindult a repülőgép felé. (o) ságnali összességében — hogy mindenkinek ki legyen az éve — a tsz részéről 50 ezer tízórás munkanap ledolgozá­sát kell biztosítani. Ez meg is van. Akad azonban arány­talanság. Az említett válla­lási lapok összesítésénél ki­derült. hogy egyik-másik tag 300-nál is több tízórás mun­kanap végzését vállalta, míg egynémelyik a papírforma szerint jelenleg munkaválla­lásában a 100 tízórás mun­kanapot sem éri el. A '.űl- vállalás. és az alacsony szám is abból adódik, hogy az élelmesebbek minden mun­katerületen kívánnak dol­gozni, míg egyesek csak szűkebb munkaterületen. Épp ezért került felszínre az az óhaj, hogy a lehetőségek­hez képest se gépesítsék a különböző munkafolyamato­kat. Vagyis hagyják az erő- és munkagépeket, elvégzik helyette kézzel a munkát. így több munkaegységet teljesít­hetnek, tehát biztosítva lesz, hogy mindenki elvégezze a törvényekben meghatáro­zott munkamennyiséget. En­nek a szemléletnek sok hí­ve akad, csak azzal nem számolnak, hogy ez helyte­len, hogy visszalépést jelenti hogy a gépek mellőzése — ha pillanatnyi előnyökkel is kecsegtet, — végső soron kárt okoz. A gépesítés nem azért van, hogy kiszorítsa a mun­kából az embert, hanem azért, hogy könnyítsen a munkán. A versen) Nyírvasváriban mindentől függetlenül elégedettség ta­pasztalható. Elégedettek a vezetők a törvény hatásá­val, elégedettek az emberek a vezetők által biztosított munkafeltételekkel és lehe­tőségekkel. Versenyeznek az emberek, hogy egyre nagyobb és na­gyobb területet művelhesse­nek, és versenyeznek abban is, hogy a munkát ki végzi el jobb minőségben. A ver­seny újszerűségére a dohány­melegágyak körül lehetett hasznos példát találni. A melegágyak eltérően más tsz-ektől Vasváriban házak­nál vannak, és az tapasztal­ható, hogy a dohányosok egymást túlszárnyalva gon­dozzák a növényeket. Nyírvasváriban mindenki sokat vár ettől az évtől. A kezdet azt bizonyítja, hogy ez a várakozás nem alapta­lan. Seres EnM

Next

/
Thumbnails
Contents