Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-16 / 64. szám

Nagygyűlés Katowiceban A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Közlekedési gondok az NDK nagyvárosaiban — A 800 méterig maga« üt egy résre Drezda üj forgalmi rendszerének. Az üt telje« hossza 1,8 kilométer lesz és az év végéig elkészül. A két — egymástól elválasztott — útvo­nalon óránként több ezer járm ű haladhat át. (Foto: Panorama DDR) Varsó (PAP) A katowicei vajdaság több mint százezer párttagja csü­törtökön Katowicében, a Dzerzinski téren tartott nagygyűlésen támogatásáról biztosította a párt, annak Központi Bizottsága és első titkára, Wladyslaw Gomulka politikáját. A gyűlésen határozatot fo­gadtak el, amelyben élesen elítélik a varsói egyetemen és a fővárosban lejátszódott sajnálatos események szerve­zőit, követelik a kilengések értelmi szerzőinek, szervezői­nek és fő részvevőinek méltó megbüntetését és a 270 000 sziléziai kommunista támo­gatásáról biztosítják a pártot és a kormányt. A nagygyűlésen Edward Gierek, a LEMP KB PB tag­ja, a katowicei vajdaság pártbizottságának első tit­kára mondott beszédet. A többi között elmondta, hogy a szégyenletes kilengéseket íelbújtatók és politikai ka­landorok viszonylag kis cso­portja készítette gondosan elő. Meg kell jegyezni, hogy túlnyomórészt olyan szülők Nyílt marakodás Moszkva (TASZSZ): A TASZSZ kínai hírössze­foglalójából kitűnik, hogy a pekingi vörösgárdisták kéziratos plakátokon tá­madják Kuan Féng, Vang Li, Csi Pen-jü, Lin Cset, a a KKP Központi Bizottsá­ga kulturális forradalmi csoportjának tagjait. Ezzel egyidejűleg a tar­tományokban folytatódik a párt- és államszervek elle­ni támadás és tart az a folyamat, melynek során úgynevezett „forradalmi bi­zottságokkal” váltják fel őket. Washington (MTI) Az Egyesült Államok poli­tikai köre’ben tovább gyűrű­zik a New Hampshire-i pró- baválasztások meglepő ered­ményének, McCarthy de­mokratapárti szenátor várat­lan előretörésének a vissz­hangja. Johnson elnök egy külügy- minisztériumi fogadáson ke­serű gúnnyal nyilatkozott azokról, akik korábbi Ígére­tükkel ellentétben mégis csak a választásokon való indulás mellett döntenek. Megfigye­lők szerint a célzás Kennedy szenátornak szólt. Robert Kennedy, aki csütörtökön csaknem egész napon át köz­gyermekéről van szó, akiket néphatalmunk nagy megbe­csülésben részesített. Megelé­gedéssel állapíthatjuk meg, hogy a tüntetések és a kilen­gések szervezőit a diákok túl­nyomó többsége nem támo­gatta. Gierek ezután feltette a kérdést: kinek volt az érde­ke, hogy a fiatalságot el­vonja a tanulástól és kalan­dok útjára taszítsa? Az ese­tek többségében régi, min­denféle lelkiismeretfurda- lás nélkül tevékenykedő po­litikai spekulánsokról van szó, akiknek idegen a szocia­lizmus ügye, akárcsak a len­gyel nép ügye. A Zambrowskihez, Sta- szewskihez, Sloninskihoz, Iszelewskihez, Jasienicához hasonló személyekről van szó, akik népellenes céljaik megvalósításához megpró­Prága (TASZSZ) A Csehszlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága elnökségének csütörtökön megtartott ülésén a CSKP KB legutóbbi plénumainak szellemében megvitatta az elmúlt héten megtartott ke­rületi pártkonferenciák első szakaszának lebonyolítását és tapasztalatát. Az elnökség egyidejűleg foglalkozott a CSKP KB küszöbön álló A CTK jelerltése szerint március 13-án és 14-én Prá­gában ülést tartott a cseh­szlovák nemzetgyűlés elnök­sége. Az elnökség foglalko­vetlen munkatársaival ta­nácskozott, nem fűzött meg­jegyzést Johnson szavaihoz. Richard Nixon, az Egyesült Államok volt alelnöke, a köztársasági párt listájának egyik jelöltje a választási taktikájának részeként új­ságírók előtt ismét kifejtette, hogy „új diplomáciai offen- zívát kell kezdeni, esetleg a Szovjetunióval karöltve” a vietnami háború befejezése érdekében. A békés húrok pengetése mellett nem feled­kezett meg arról sem, hogy hangoztassa: „a háborút az Egyesült Államok szempont­jából sikeresen kell befejez­ni.” hálták kihasználni a lengyel ifjúság hiszékenységét, a len­gyel fiatalokat saját hazájuk, népük, a munkásosztály ellen hangolni. Lengyelországot kapitalista országnak szeret­nék látni, olyan . országnak, amely el van szakítva a szo­cialista országoktól, keleti szomszédjával és barátjával szemben ellenséges, elszige­telt és gyenge ország, ame­lyet el lehet adni és szét le­het zülleszteni. Vajdasági pártszerveze­tünk, az egész sziléziai mun­kásosztály követeli központi hatóságoktól, hozzanak szi­gorú intézkedéseket a ki­lengések szervezőivel szem­ben. Követelni fogjuk, hogy egyszer s mindenkorra bizto­sítsák a nyugalmat és a ren­det, amely nélkülözhetetlen békés alkotó munkához — mondotta végül Gierek. plénumával, különös tekin­tettel arra, hogy meggyorsít­ják az akcióprogram terve­zetének befejezését. A Köz­ponti Bizottság plénumát az előzetes terveknek megfele­lően márciusban tartják. Az ülésen Cestmir Cisar elvtársat bízták meg a Köz­ponti Bizottság művelődés- ügyi, tudományos és kultu­rális osztályának a vezetésé­vel. zott a CSKP KB akcióprog­ramjával, a Sejna-ügy rész­leteivel és meghallgatta a csehszlovák főállamügyész jelentését azon személyek re­habilitációjának előrehala­dásáról, akik az 1949 és 1954 közötti esztendők úgynevezett politikai pereinek szenvedő részesei voltak. Az elnökség felkérte a kormányt, hogy készítse elő a rehabilitációk­ról szóló törvénytervezetet. A csehszlovák nemzetgyű­lés elnöksége csütörtöki ülé­sén bizalmatlanságát fejezte ki — a törvényesség megsér­tése miatt — Josef Kudma belügymin!szter és dr. Jan Bartuska főügyésszel szem­ben. E határozatát levélben közölte Antonin Novotny köztársasági elnökkel. A Csehszlovák Köztársaság elnöke — tekintettel arra, hogy a nemzetgyűlés elnök­sége elégedetlenségét fejezte ki munkájukkal és bizalmat­lanságát is kinyilvánította — felmentette beosztásukból Josef Kudrna belügyminisz­tert és dr. Jan Bartuska fő- államügyészt. Mint a világon mindenütt, az NDK-ban is egyre növek­vő forgalommal számolnak. Előzetes becslések szerint például 1990-ig meghárom­szorozódik a magángépko­csik ma is jelentős száma. A városok fejlődése és a növek­vő forgalom sürgős intézke­déseket követel. A régi ut­cák kiszélesítése, újak építé­se, körforgalmi utak rend­szere, amely a távolsági for­galmat a városközpontokon kívülre tereli, mindez segít­séget jelent ugyan, de még a személyszállítás problémáját sem oldja meg, — pedig az csak egy része a szállítási feladatoknak. A forgalom sűrűsödése egyre több veszélyforrást je­lent és növekvő mértékben terheli az emberek idegze­tét, ugyanakkor a torlódások következtében állandóan csökken a forgalom sebessé­ge a városközpontokban. S bár az úthálózat fejlesztése érdekében mindent elkövet­nek, a szakemberek felis­merték, hogy ezzel egymagá­ban nem lehet megoldani a városi közlekedés speciális problémáit. Az egyetlen kiút: földalatti vasutak, illetve gyors forgalmú magas vas­utak építése. Átmeneti meg­oldás, amíg az ilyen jellegű forgalmi hálózatot kiépítik, a jelenlegi villamosvasutak- nak a városközpontokon át­vezető . szakaszát a föld alá kell süllyeszteni. Ilyen meg­oldást terveznek például • közeljövőben Drezdában. A számítások azt is kimu­tatták, hogy földalatti vas­utak építése csak egymillió­nál nagyobb lélekszámú vá­rosban gazdaságos. Általános szabály persze nem állítható fel; minden városban a he­lyi adottságok és lehetőségek döntik el, hol építsenek utat és hol vasutat, hol építkezze­nek a föld alatt és hol a föld felett. Halléban, Drezdában és Karl Marx Stadtban ma­gas utakat építenek a gép­járműforgalom számára. A berlini Alexander-platznál pedig hosszú földalatti alag- utakba terelik az autóforgal­mat. Johnson gúnyolódik New Hampshire után A Cseliszfovák Kcmirunisla Párt Központi Bizottsága elnökségének ülése A csehszlovák nemzetgyűlés elnökségének ülése 54. Tehát Pencroft azonos La­porterrel ? Gondolhatta vol­na... Ö, de buta volt... hiszen mikor ő a „Si l’on saval”-t játszotta Murzukban... Kö­lyök azt kiáltotta: „gyilkos”, és Pencroft torkánaík ug­rott... Még azt látta, hogy Spo- lianskyt elkötik mellőle, és vizet öntenek rá.— Meghalt?... Öt újra letakarják... Ér­zi, hogy a szája habzik... Mennyi idő telhetett el? Sö­tét lesz minden... Zúgva ka­lapál az agyában a vér, és... elveszti az eszméletét... Vé­ge... „Hála Istennek, most már vége...” Ez volt a búcsú­zó öntudat utolsó reflexgon­dolata... Arra tért magához, hogy a kórházi ágyon fekszik, és az orvos elgondolkozva hajol föléje. A kapitány is. A vö­rös szanitéc magasra tartja a lámpát. Latouret őrmester a háttérben. Mi ez? Kibirta a huszonnégy órát? Brandyt öntenek a szájá­ba. Ettől jól átmelegszik, és a vére keringésbe jön. Ä mindenségit ennek az el­pusztíthatatlan szervezeté­nek! Az ezredorvos a szívét hallgatja. — Vasból van ez az em­ber. A szívverés máris üte­mes... — Őrmester... — szólt a kapitány —, ha jobban van a beteg, kísérje a századiro­dába... Jobbulást barátom... Mi?„. Mi az, hogy bará­tom. És jobbulást? Mióta van ez az ember ilyen jóba ve­le?... Mi történt? Hót ezek összeesküdtek a biztosító­val, hogy ő ne tudjon meg­halni? Miféle izé ez me­gint?... De még nem volt annyi ereje, hogy beszéljen. Előzőleg ez történt. Dél­után négykor vesztette el az eszméletét. És fél ötkor érte- jött az őrség, a kapitány vezetésével. Velük volt az ezredorvos és a szanitéc hordággyal. Ha fél órával ké­sőbb jönnek, már nem él. Hogy mi történt? Finley Delahayhoz ment, és a betegen fekvő őrnagy­nak jelentette, hogy egy le­gényt, aki útközben kitűnően megállta a helyét, en crapa- udine kikötötték huszonnégy órára. — Mit?... — kiáltotta az őrnagy. — Altiszt! Mondja a kapitány úrnak, hogy kére­tem! Gardone elsősorban kis hí­ján kardot rántott Finleyre. De az őrnagy tökéletesen fe­dezte a tisztet. — Én kértem Finleyt, hogy tegyen jelentést a bünteté­sekről — mondta Delahay. — Nem állt módjában eltitkol­ni az esetet. — Nos hát... Szerintem ez a közlegény kém. Uj beosz­tásomnál figyelmeztettek fentről, hogy ügyeljek itt a gyanús elemekre, és mivel nem tudom bizonyítani a közlegény bűnösségét, ami azonban kétségtelen, pusz­tulnia kell! Emberélet, szol­gálati szabályzat nem szá­mít, ha fontos katonai érde­kek parancsolnak!... — Ha így van, ahogy mon­dod... — felelte az őrnagy —, már régen át kellett volna kutatni a holmiját. Finley, fuvass sorakozót, és amíg az emberek lent állnak, vizs­gáld meg annak a legénynek a hátizsákját! — Én is jövök — mondta a kapitány. ... A viaszosvászon zsákot felbontva, elsősorban Trop- pauer versei kerültek elő. Azután megtalálták a 88-as titkos szolgálati őrnagyi iga­zolványát. Vezérkar D. osz­tály... Gardone halálsápadt lett... Visszatett mindent, de a kis táskát és a tartalmát fel­vitte a századirodába. — Kérlek... te azt hiszed? — dadogta. r— Azt hiszem — felelte Finley —, hogy a vezérkar D. osztályához őrnagyi rang­ban csak egy tiszt van be­osztva: íves. Azt hiszem, hogy ez az ember, akit ki­köttettél: íves őrnagy. — De... de hát... ki az, aki... megköttette őt en cra- paudine?... Hé, őrmester... Őrség... Orvos és hordágy... — Közben a zsákot átadta Finleynek. — Zárd be, kér­lek, a pénzszekrénybe. Finley bezárt mindent a pénzszekrénybe, és átadta a kulcsot Gardone-nak, aki azonnal elindult Galambért. ... Harrincourt makkegész­ségesen és éppen ezért szo­morúan ott állt a kapitány előtt. — Közlegény!... Itt né­hány baromi ember aljasan , bánt magával. Ezeket meg­fenyítem. Latouret állandó corvée-szolgólatba került, a két altisztet börtöncellába küldtem. — Valamivel hal­kabban mondta: — Amikor ide áthelyeztek, figyelmez­tettek, hogy segítségére kell lennem néhány bizalmas ki­küldöttnek... Azért bíztak meg engem, mert... van stra­tégiai érzékem... Minden kí­vánságát mondja meg, és én teljesítem.» Galamb az egészet nem értette, de habozás nélkül rá vágta: — Egy barátomat, Trop- pauert... elítélték... A kapitány ismét elsá­padt. A mindenségit, az isu titkos szolgálat embere lesz. Itt olyan botrányba kevere­dik, mint az Ain Szefra-beli kapitány... hű... de kínos! — Miért nem bízott meg bennem, őr... közlegény? Az az ember bizonyára halott már... Latouret és elsősor­ban Finley kegyetlensége idézte elő... — Felvette a kagylót. — Őrparancsnok?... A corvée közölje a rabokkal, hogy addig nem nyitjuk meg vízcsapot, amíg nem szol­gáltatják ki a travaux-ra ítélt katonát. Legalábbis a sorsáról biztosat kell tudni... — Letette a kagylót, és a páncélszekrényhez ment. — Itt megőriztük néhány hol­miját... Ha tetszik, átvehe­ti... Nem akartam, hogy hoz­záférjen valaki. Gardone ámultán lépett hátra. A szekrénynek az a re­tesze. ahol a viaszosvászon zsák feküdt, most üres volt. (Folytatjuk*

Next

/
Thumbnails
Contents