Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
NÉCV NAP a víz alatt Az aquanauták, Ladlstav Geist és Vilém Kocíán, akik 102 órát töltöttek a viz alatt. Duzzasztóművek turbináinak javításánál, víz alatti tárgyak kiemelésénél, elárasztott bányákban gyakran veszik igénybe az amatőrbúvárok segítségét. Az emberi szervezet állóképességének próbájaként két sportbúvár 102 órát töltött Ostrava környékén 25 méter mélységben, a víz alatt, egy gödörben. * „Eltűnt a kék ég. A fülünkre nehezedő nyomás erősödése a növekvő mélységet jelezte. Huszonöt méternél megláttuk a kabint. Gyorsan bemásztunk és bekapcsoltuk az infra hősugárzót A hőmérséklet null-fok körül, reszketünk a hidegtől.” így kezdődik a fedélzeti napló, a 100 órás víz alatti tartózkodás startja után. A 26 éves Vilém Kocián, és a 24 éves Ladislav Geist nem először merülnek a mélybe. 1967 márciusában már 80 órát töltöttek 10 méterrel a víz felszíne alatt A 25 méteres mélység mindenesetre kockázatos. A miniatűr mélynyomású kabin alvó- és lakószobaként rendelkezésükre áll. Acélköpeny védi. A kabinablak világít. A két infrasugárzó 550 wattos teljesítményével mégsem tudta 15 foknál jobban felmelegíteni a két búvár menedékét, minthogy a víz 4 fokos volt Az első éjszaka után fentről utánuk küldtek még egy villany- kályhát. így sikerült a kabinban 25 fokot elérni. Dr. A. Kachlik, a hegyi mentőszolgálat főorvosa, aki a kísérletnél közreműködött, háromszor naponta telefon útján ellenőrizte egészségi állapotukat és különböző próbáknak vetette alá őket Hogyan zajlott le például az „aquanauták” első napja: 8,15 — leszállás a kabinba, 8,30 — üzembe helyezik a hydrokabint, 12 óra — orvosi vizsgálat és próbák, 13 óra — ebéd, 15,30 — alámerülés, 17 óra — kísérletek és a berendezések ellenőrzése, 18,30 — vacsora, 21,30 — a berendezések ellenőrzése, 22 óra — lefekvés. Naponta néhány órát töltöttek a vízben, a kabinon kívül. Végrehajtották a kutatási programot és a szerelési munkákat Az első éjszaka felüvöltöt- tek a szirénák a gödör felett: A kabinban nincs áram! A víz partjánál lévő támaszpontokról akcióba lép az ügyeletes. Negyedórán belül felfedezik a hibát* — a ká- belbóázást, — és az áram Ismét eljut a víz alá. A hőmérséklet azonban egyre gyorsan süllyed a kabinban. Ez a negyedóra valóban nagyon kellemetlen volt odalent Három nap és kilenc óra telt el. Megindul a kabin felfelé. Fél óra múlva már csak 12 méter mélyen vannak. Ismét fél óra múlva 9 méterre. A két és fél at- moszférás nyomás után a szervezet fokozatosan szokik a nyomáscsökkenéshez. A nitrogén, amely a búvárok vérében feloldódott, csak fokozatosan távozhat el. A túl gyors felszállás a búvárok életébe kerülhetne. Húsz óra alatt éri el a kabin a felszínt A fokozatosság kedvéért hat és három méternél is szünetet tartanak. A kísérlet sikerült Mindketten jó hangulatban lépnek ki a kabinból. Megkérdeztük, hogy érezték magukat odalenn, nem voltak-e túl ingerültek, ami a zárt helyiségben való tartózkodás velejárója. — Egyáltalán nem voltunk ingerültek. Megszoktuk egymást, bajtársak voltunk. Azonkívül állandó összeköttetésben álltunk a külvilággal és ez is csillapítólag hat — válaszolták. — Mi hiányzott a legjobban? — A meleg zuhany. Az áram ehhez nem volt elegendő. Legközelebb azonban megoldjuk ezt a problémát is. Kísérleteiket tehát folytatni akarják. Felszállásuk után kórházba szállították őket, ahol alapos orvosi vizsgálat következett A vizsgálat semmiféle elváltozást, vagy rendellenességet nem mutatott ki. Petr Pontska (Centropress-Pragopress) AZ 5-ÖS SZAMÜ AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÄLLALAT rakodómunkásokat keres azonnali FELVÉTELRE, nyíregyházi telephelyre. Jelentkezni: NYÍREGYHÁZA, Korányi Frigyes u. 12. anwakaügyi osztály. VÁLASZ: A nyíregyházi auf óbuszállomás ügyében „Megállt az órám, azért sikerült" Szabolcsi győztes a képernyőn Lapunkban korábban közöltük, hogy az új autóbuszpályaudvar helyét kijelölték: a Jgkai téren épül fel. Ezt több olvasónk kifogásolta, ezért szükségesnek ■ tartjuk közölni a városi tanács vb. építés- és közlekedési osztálya véleményét: Néhány észrevétel szerint a MÁV-állomásról kiinduló nagyobb mérvű utasáramlás indokolttá tenné, hogy az állomás előtti téren helyezzük el az autóbuszpályaudvart. Válaszképpen szeretnénk indokolni az autóbusz, pályaudvar tervek szerinti elhelyezésének helyességét. Az 1965. évben elkészített városközpont részletes rendezési tervében — megfelelő funkcionális vizsgálat eredményeképpen — a Jókai téren nyert elhelyezést az autóbuszpályaudvar. Ezt követően ez évben az ÉVM Városépítési Tudományos és Tervező Intézet rendelkezésünkre bocsátotta a város általános rendezési terv II. ütemprogramját, mely részleteiben foglakozik Nyíregyháza — jelenlegi és távlati helyzetével, szerepkörével, illetve problémáival. A terv nem csupán a jelenlegi adottságokat, lakosszámot, munkaerőhelyzetet, s ez utóbbin belül az utasáramlást veszi figyelembe, hanem 100 000 fős város viszonylatában 30—40 éves távlatban szab irányt a regionális vizsgálat eredményétől és a meghatározott szerepkörtől függően. A tervezők a 2000. évi la- kossaám meghatározásánál figyelembe vették a város külterületén élő lakosságnak, továbbá a jelenleg 45 percen túlról munkahelyre, vagy tanulni beingázó dolgozók és diákok folyamatos betelepülését a városba. Igaz, hogy még ebben az időszakban is hozzávetőleg 15 000 nappali bejáróval, illetve vendégforgalommal kell számolni, de ez már az ossz lakosszámhoz viszonyítva a jelenlegi 30 százalékkal szemben mindössze 15 százalékot fog elérni. Ez viszont azt jelenti, hogy a helyi forgalomnak már viszonylag kis százaléka irányul a vasútállomásról, illetve a vasútállomásra. Ebben az időszakban a tömeg-! közlekedés túlnyomó része; a város egyéb területére oszlik meg, ami feltétlenül, központi telepítésű, tömeg-; közlekedési bázis kiépítését indokolja. i Az elmondottakon kívül a fentieket megerősítjük azzal, hogy a városból ki és bevezető főbb közlekedési utak a Jókai térről előnyösen megközelíthetők, továbbá azzal, hogy a forgalomvizsgálatok adatai szerint a forgalom főbb áramlási iránya mindig a város központja felé, illetve a központból a város széle felé irányul. ; Köztudomású, hogy a vasútállomások környezetükre milyen káros szennyező hatást fejtene ki. Ezért a hivatkozott általános rendezési terv szerint védő zöldövezet létrehozására került, illetve kerül sor, részben a Petőfi park felújításával a jövőt illetően pedig az állomás előtti tér park- rendezésével. A meglévő és még kialakításra kerülő zöldövezet az állomás körzetében a tervekben meghatározott területnagyságig szükséges, ezért egészségileg káros volna a zöldterület csökkentése, és még egy szennyező hatású létesítmény telepítése. Nyíregyháza Városi Tanács VB. építés- és közlekedési osztály MB, ez a két betű ragadta meg Pócsi Irén demecseri gimnáziumi tanárnőt. Szenvedélyes újságolvasó, de ezt a lapot — a Mai Bulgáriát — eddig nem ismerte. Bulgáriát annál inkább, diákkora óta érdekelte ez a kis nép, amelynek történelmében sok hasonlóságot vélt felfedezni a magyarokéval. Mikor a Népszabadságban elolvasta a „Mai Bulgária” felhívását a vetélkedőre, nem gondolta, hogy március 3-án ott lesz a tv-ka- merák előtt, s ő lesz a győz. tes. — Talán annak köszönhetem, hogy megállt az órám — meséli egy lyukasóra szünetében. — Nyugodt voltam, gondoltam, még van időm. S mire észrevettem, már gratuláltak a versenyzőtársak, a zsűri engem szó. lított. Hogy hány éjszaka maradt fenn, — azt édesanyja mondja. Berkeszen, idevaló Pócsi Irén, történelem— orosz szakos tanárnő. Olvasott, jegyzetelt, nem szólt semmit otthon, csak a vetélkedő előtt: — Szeretnétek a tv-ben látni? — kérdezte anyjától. — Azt hittük viccel, — mosolyog a mama. Aztán vasárnap este megtelt a szoba, voltunk vagy harmincán, még az idős nagymama is eljött, aki ekkor látott először tv-t, s a képernyőn az unokáját, írónkét. Pócsi Irén Budapestről „egyből” Demecserbe ment: hétfőn, ugyanúgy, mint más. kor oda állt a katedra mellé. A gyerekek gratuláltak, „telefirkálták” a táblát, sok levelet, táviratot kapott barátnőktől, ismeretlen tv-né. zőktől. Egy nyíregyházi dohánygyári dolgozó nem kér ugyan „önéletrajzot”, de Pócsi Irén néhány sort szívesen olvasna írónkéról. Révész Béla, volt történelemtanára is az elsők között gratulált. Az egyik barátnő a népszerű slágert írta a dísztáviratra: „A boldogságtól ordítani tudnék...” Az MB vetélkedő győztese, Pócsi Irén bulgáriai üdülést és egy bolgár gyártmányú robogót kapott jutalmul. A tv „szereplés” sok barátot szerzett a szerény, megnyerő modorú győztesnek, nemkevésbé a baráti Bulgáriának. Most szorgalmasan tanulja a bolgárt, — mint orosz szakosnak ez nem túl nehéz. — És készül a megyei könyvtárba, hogy visszavigye a halmaz könyvet, melyeket a vetélkedőt megelőzően böngészett. Amint tavaszodik a jutalomrobogón jár majd haza a hat kilométerre fekvő Berkeszre a szüleihez. A jupiterlámpák után következnek a hétköznapok, melyeket megszépített ez a képernyős „kaland”. (PGI Újabb ablak a világra Vak eszperantisták között A tavaszra készülnek a TI szavasvári Állami Gazdaság dadai kertészeiében. Képünkön: Ráduly Erzsébet és Gadnai Júlia a paprikapalántákat gyomlálja. Hammel József felv. Ha egy csütörtök estén valaki benyit a nyíregyházi Dózsa György u. 7. számú irodahelyiségbe — használhatja a világ bármely nyelvét — valámit megért majd az itt folyó beszélgetésből, felismeri anyanyelvének egy-egy kikifejezését, szavát... A pici irodahelyiségben eszperantóul tanul kilenc vakember. A tanfolyam a múlt év végén indult a Vakok és Csökkentlátók Szövetségének helyi csoportjánál. — Bonan tagon! — köszöntik a belépő hófehér szakállú tanárt, Soltész Gyulát, aki élete eddigi 80 évének jelentős részét szentelte a nemzetközi nyelv ügyének: tanít, fordít, levelez. Párbeszédes példamondatok, nyelvtani szabályok fogalmazódnak. Olyan ez a nyelvóra, mint bármely más tanfolyamon... vagy talán Néztem a televíziót é$ megbabonázva figyeltem, amint atomfizikus barátom mikrofon elé állt, majd éne. kelni kezdett: SIKER Hová mész? Mire vársz? Merre jársz? Mit csinálsz? Egyedül Remegőn Keresem A szived Neked is Nekem is Csudaszép Boldogság! Vége a táncdalnak, ennek a nagyon mély mondaniva- lójú slágernak. Atomfizikus barátom meghajol, úgy fogadja a tapsot. A zsűritagok táblájukat felemelik, rajtuk a megítélt számokkal. Siker! Elsöprő siker! Virágcsokor, gratuláció és minden amit el lehet képzelni. Nem bírtam nyugodni, másnap felkerestem barátomat lakásán. — Mond hogyan jutottál ide — kérdeztem. — Egyszerű — válaszolta. Tudod mint atomfizikus, no nem panaszkodhatok, mégiscsak el volt zárva az ember a nagy lehetőségektől... — Hogy értsem ezt, már nem vagy atomfizikus? — Nem. Tegnap óta nem. Táncdalénekes lettem, mert befutottam a fesztiválon. Láthattad... — De az atomfizikus, szóval nem értem... Mégiscsak tudomány, minden... — Ugyan! Az a helyzet. hogy gyermekkorom óta va. lami nagyot szerettem volna művelni. Egy darabig az irodalom vonzott, aztán az egzakt tudományok, így let- lem matematikus, majd atomfizikus. Dekát mindez nem üzlet ma már... Kétségbeesve hallgatom, ö pedig a vállamra üt: — Bizony öreg cimbora. Végre beteljesedett az életem. Máris jelentkeztek a külföldi impresszáriók, vi- lágkörútra szóló szerződéssel stb. stb... Lassan kezdem érteni. Lehet, hogy a következő táncdalfesztiválon én is közönség elé lépek. V. Gy. mégsem egészen: itt nincs tábla, amin a tanár szabályokat szemléltethet, nincs nyitott tankönyv a hallgatók előtt, senki előtt nem fekszik notesz, írószer. Ketten mégis jegyzetelnek. Harsányi Mária kezében cipész árhoz hasonló szúróeszköz kopog ütemesen. A Braille-féle vakírással most a negyedik olvasmány szószedetét rögzíti a kartonra. A nyelvórán születő feljegyzéseket Kőszegi Eszterrel együtt sokszorosítják és már vasárnap este eljuttatják a tanulótársakhoz. A tanfolyam három nőhallgatója — pontosabban a hangjuk — városszerte ismert. Szigeti Piroska naponta több százszor mondja az OTP telefonközpontjában: „...igen, kapcsolom”. Harsányi Mária a 10-00 tárcsázása után jelentkezik: „megyei tanács”. Kőszegi Esztert pedig névtelenül gyakorta így emlegetik: a megyei bíróság központosának van a legkedvesebb hangja. A három jól ismert hang most eszperantóul fogalmazza a szabálvos, kerek mondatokat. Pontírásból letapogatott, s így megtanult szavakat kapcsolnak össze. Becsukom a szemem, néhány percre elsötétül előttem az irodahelyiség. Csak hangokat hallok. Nem látom a tanárt, a hallgatókat, nem látom a falon Louis Braille portréját, a vakírás francia feltalálójának arcképét. Semmit sem látok: így próbálom megérteni ennek a kis sorstársi közösségnek hihetetlen akaraterejét. A pontírás ablakot nyitott a világtalan embereknek a tudás, a tudomány világára. az ismeretszerzésre. Most nyelvet tanulnak. s hamarosan egy újabb ablakot nyitogathatnak — a nyelvtudás ezernyi hasznával.. íSz!)
