Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-08 / 57. szám

Nőnapi köszöntő A. tavaszi ünnepek sorát a nemzetközi nőnap nyit­' ja meg, szerény kis ünnep, nem pirosbetűs. Hoz­zátartozik az igazsághoz, hogy nem is mindenütt sike- íül a legjobban, hiszen ezt többnyire mi rendezzük, férfiak. Még jó, hogy segítségünkre jönnek a virágok az első melegítő napsugarak, amelyek azt a gondolatot ébresztik bennünk, hogy lám Velük, az ünnepeitekkel kezdődik évről évre reményünk a kitavaszodásban. Ve­lük, az asszonyokkal, édesanyákkal és leányokkal, akik­nek nevéhez annyi szépség és jóság fűződik, s ezek mindegyike külön-külön is rokon az élet értelmével. Ilyenkor szép beszédek hangzanak el nálunk, a nő helyéről felszabadult társadalmunkban. Tisztességes szép hely ez, világrésznyi területeken ma még inkább csak harci program, ami a szocializmusban, így nálunk is élő valóság ma már. Az egyenjogúságra gondolunk, a családvédelemre, a gyermeknevelést könnyítő tör­vények jóakaratára, amelyben társadalmunk egészének áldozatvállalása is kifejezésre jut. Kell a beszédek tiszteletadása, a köszöntő szavak emberi melegsége. így legalább nem felejtjük el köte­lességeinket hű társunkkal, a dolgozó nővel kapcsolat- ban. Mert hiszen a szürke hétköznapokon olykor kevés" a virág, kevés a jó szó, kevesebb a megbecsülés is irán­tuk, mint amennyit érdemelnek. Nézzük csak meg egyes üzemek bérlistáit, azonos szakképzettséggel végzett azo­nos munkáért sokan kapnak kevesebb fizetséget, mint a férfiak. A rég kialakult értékítélet még mindig ki­zárólag a férfit ismeri el családfőnek, pedig az asszo­nyok többségére ugyanígy illik ez a kifejezés. Ha nem jobban. Annál is inkább, mert az asszonyoknak odahaza is helyt kell állniok, azt egy férfi sem viseli el szó nélkül, ha a lakásban rendetlenség van, ha nincs főtt étel mindennap, vagy ha a gyerek rosszul tudja a leckét. Mert — hogy el ne felejtsük — a gyermeknevelést, ezt a legnagyobb türelmet, legnagyobb áldozatot kívá­nó, nem is mindig hálás, ugyanakkor roppant társa­dalmi felelősséggel járó kötelességet is hajlamosak va­gyunk rájuk bízni az édesanyákra, majdnem teljes egé­szében. És ki kérdezi, hány órát dolgoznak egy nap — túlórapénz nélkül? Észrevesszük-e mint férfiak és mint családfők, mint apák és társak mennyire elgépiesedik az életük, meny­nyire elfáradnak mire lemegy a nap, de reggel azért megint nekik kell először felkelni, nincs vasárnapjuk, nincs módjuk, idejük „lazítani” amit a férfiak nagyon is igényelnek, enélkül létezni se tudnak — állítják és meg is teszik. Felfordulna a világ, ha egyszer a nők is ugyanezt kezdenék művelni! De megsínylené a társa­dalom alappillére a család, amelynek kifogyhatatlan energiájú robotosai az asszonyok, a mi mostani ünne- peltjeink Akik sokszor és helyenként megelégednének már 377«! is, ha mindezt belátná, elismerné a férjük, a gyermekük. Sokféle szabályra kellene ügyelnünk nekünk fér­fiaknak, ez nem vitás. Mint ahogy az sem lehet vita tárgya, hogy egyéni mulasztásokat egyáltalán nem le­het helyrehozni egy csokor hóvirággal, de még száz szál piros szegfűvel sem. Akkor hát nincs értelme a köszön tésnek? Ezt azért nem szabad mondani. Kell a jó szó. kell a szeretet, a megemlékezés, de nemcsak az újsá­gok lapjain, a helyi ünnepségek beszédeiben, hanem valamennyi családi otthonban. így talán tovább tart ay ünnep fénye, melege, s jó útravaló lesz az utána követ­kező hétköznapokra. K» I. Világ proletárjai, egyesüljetek! XXV. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ÁRA: 70 FILLÉH 1968. MÁRCIUS 8, PÉNTEK B MIBISZTERTBBtCS ÜLÉSE A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. Apró An, tál, a kormány elnökhelyet­tese beszámolt a magyar— szovjet gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű. ködési kormányközi bizott­ság 6. üléséről. A Miniszter­tanács a beszámolót jóvá­hagyólag tudomásul vette, és megelégedéssel állapítot­ta meg, hogy a kormányközi bizottság munkája eredmé­nyes volt és hozzájárult a két ország közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés további el­mélyítéséhez. Az új munka- csoportok létesítésével elő­segítette az érdekelt ágazati minisztériumok, vállalatok, intézetek között a tartós termelési kapcsolatok kiala­kítását. Ez megfelel a ha­zai népgazdaság irányítása terén bevezetett új rendszer­nek is, amely tág teret biz­tosít az ágazati közvetlen kapcsolatok további kiszéle­sítéséhez. A kormány fel­hívta az illetékes szerveket a bizottság most hozott ha­tározatai végrehajtására, a műszaki-tudományos együtt­működés további kiszélesí­tésére. Ezek után Apró Antal tá­jékoztatta a kormányt a KGST VB 33. ülésszakáról. Dr. Ajtai Miklós, a kor­mány elnökhelyettese az NDK-ban tett tanulmányút, jának eredményeiről, vala. mint a vezetése alatt a lip­csei vásár megnyitásán részt vett kormányküldöttség te­vékenységéről számolt be a Minisztertanácsnak. A külkereskedelmi mi­niszter az ENSZ 2. kereske. delhii és fejlesztési konfe­renciájának eddigi tanács­kozásáról tájékoztatta a kormányt. A munkaügyi miniszter ez év első két hónapjának munkaügyi tapasztalatairól, valamint a szakmunkáskép­zés jelenlegi helyzetéről és a továbbfejlesztését szolgá­ló tervekről tett jelentést a kormánynak. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter előterjesz­tése alapján a kormány — módosítva korábbi rendeletét — egyes közületi elhelye­zéssel kapcsolatos ügyek in. tézését a községi tanácsok hatáskörébe utalta. Ezenkívül a kormány az államigazgatási munka további egyszerűsítését szol­gáló rendéleteket alkotott. Megemlékezések a Tanácsköztársaság kikiáltásának 49. évfordulójáról Március 21, a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak 49. évfordulója alkal­mából szerte az országban bensőséges ünnepi megem­lékezéseket tartanak a tár­sadalmi és tömegszerveze­tek, a vállalatok, üzemek és intézmények dolgozói. Koszorút helyeznek el a Ta nácsköztársaság emlékmű­veinél, baráti találkozókra hívják, vagy lakásukon ke­resik fel a 19-es veteráno­kat, az iskolában pedig a pedagógusok méltatják a dicsőséges 133 nap, a világ második proletárállamának jelentőségét. Az iskolákban már március 20-án megkez­dődnek az ünnepségek, hi­szen ebben az évben először a kisdiákoknak pirosbetüs ünnepük 21-e, e napra ta­nítási szünetet rendelt eV a művelődésügyi miniszter. A kommunista fiatalok e napon kettős évfordulót ün­nepelnek: szerte az ország­ban ünnepélyes KISZ tag­gyűléseken méltatják a Ta­nácsköztársaság emlékét, s a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség újjászervezésének H. évfordulóját. Ezen a napon osztják ki a tízéves KISZ tagságért járó emléklapokat, emlék jelvény eket Is. Véget ért a szófiai tanácskozás A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülésén a magyar küldöttség: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő miniszterelnök, Péter János külügyminiszter, Czinegc Lajos honvédelmi miniszter. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Szófia, (TASZSZ): Csütörtökön Szófiában folytatta munkáját a Var­sói Szerződéshez tartozó or­szágok Politikai Tanácskozó Testületének ülésszaka. A délelőtti ülésen Nícolae Ceausescu, a délutáni ülé­sen heonyid Brezsnyev el­nökölt Az ülésszakon a megvi­tatott kérdésekről megfele­lő határozatokat fogadtak el. Ezzel a Varsói Szerződés­ben résztvevő államok Po­litikai Tanácskozó Testüle­tének ülésszaka befejezte munkáját A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a bol­gár nemzetgyűlés elnöksége és a bolgár kormány csütör­tökön fogadást adott a Var­sói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének ülés­szakán részt vett delegációk tiszteletére. A fogadáson megjelent Jakubovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződéshez tartozó országok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka is. Kitüntetések a nemzetközi nőnapon Losonezi Pál mondott ünnepi beszédet a Parlamentben A nemzetközi nőnap al­kalmából csütörtökön a Par­lament Munkácsy termében a nőmozgalomban kifejtett eredményes munkásságuk el. ismeréséül harminc nődolgo­zót tüntettek ki. Losonezi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz. ponti Bizottsága, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében köszön­tötte a magyar nőmozgalom legjobbjait. — Egész társadalmunk őszinte megbecsüléssel és tisztelettel fordul a nők felé, hagyományos nemzet­közi ünnepükön, március 8-án, — mondotta. — Fel­emelő érzés az ünnepi évfor­dulón arra gondolni, hogy azok a nemes célok, ame­lyek szolgálatában a nőmoz. galom annak idején létre­jött, hazánkban a szocialis­ta építés eredményeképpen már javarészt megvalósult. — Szocialista hazánkban a tények sokaságával talál­kozhattunk, amelyek a női egyenjogúság megvalósulá­sának beszédes jelei. A nők egyaránt elfoglalták helyü­ket a termelőmunka, az ál­lam és társadalmi élet, az értelmiségi pályák különbö­ző pontjain. — Elismerést és tisztele­tet ébreszt a nők iránt szorgalmuk, tehetségük, hoz­záértő és eredményes mun­kájuk, amely nélkül eddigi sikereink épp úgy elképzel­hetetlenek lennének, mint szocialista jövőnk megva­lósulása. — Szocialista államunk, egész társadalmunk, mint ahogy eddig, ezután is meg­különböztetett figyelmet szentel a nők áldozatos munkájának, életkörülmé­nyeik megjavításának. — A társadalom különö­sen nagyra értékeli a nők­nek, a családban sokoldalú­an kifejtett tevékenységét, szeretetteljes gondoskodá­sát a családról. Az élet leg­nagyobb ereje, az anyai szeretet kifogyhatatlan és semmivel sem helyettesíthe­tő forrása. — Mindez ma már nem­csak őszinte tiszteletet és elismerést ébreszt nők iránt egész közvéleményünkben, hanem egyben a társadalom magas fokú, intézményes gondoskodásának nemes cél­jait is ösztönzi és formálja. A nők, különösen a dol­gozó asszonyok munkahelyi feltételeinek, és otthoni, az úgynevezett második mű. szakbeli munkájának és al­talános körülményeinek megkönnyítését szolgálja többek között a nőknek az ártalmas és fizikailag nehéz munkaköröktől való meg­védése, az anyasági segély intézményének bevezetése, az egyedülálló nők külön tá­mogatása, a dolgozó anya szabadsága a családellá’ás javára, a háztartási szolgál, tatások körének állandó bő. vítése és a hasonló rendel­kezések hosszú sora. A továbbiakban az El­nöki Tanács elnöke beszélt a hazai nőmozgalom jelen­legi feladatairól, s megem­lékezett annak nemzetközi kötelezettségeiről. Losonezi Pál ezután át­nyújtotta a kitüntetéseket. Ketten a Munka érdemrend arany fokozatát, tizenöten a Munka érdemrend ezüst, ti­zenhármán pedig a Munka érdemrend bronz fokozatéi kapták. Az ünnepség után a Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetettek tiszte leiére.

Next

/
Thumbnails
Contents