Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-05 / 54. szám
MOSZKVA Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök a Kremlben fogadta André Malraux francia kulturálisügyi ál- lamminisztert. Malraux február 27-« óta hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. BUDAPEST Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese vasárnap a késó esti órákban hazaérkezett Moszkvából, ahol részt vett a magyar— szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság ülésszakán és a KGST Végrehajtó Bizottságának 33. ülésén. BUKAREST A román és a svéd kormány megállapodása értelmében Ion Gheorghe Maurer és Corneliu Manescu svédországi utazásának időpontját elhalasztották. A román államférfiak 1968. április elsó felében utaznak Stockholmba. DELHI Az indiai Kalvan kerületi központban lezajlott tüntetés során vasárnap 67-en sebesültek meg — köztük 52 rendőr — jelenti a PTI hír- ügynökség. A körülbelül 2000 tüntető, akik között 400 nő is volt, az öntözésre használható víz adójának csökkentését követelte a hatóságoktól. Az összetűzés során 65 személyt letartóztattak. RÖMA A központi statisztikai intézet most kiadott jelentése szerint ez év januárjában Olaszországban 812 000 teljes és 313 000 részleges munkanélkülit tartottak nyilván. Egy év alatt csupán a mező- gazdaságban a munkanélküliek száma 337 000 fővel emelkedett PÁRIZS A francia arany- és devizatartalékok februárban januárhoz képest 190 millió frankkal csökkentek és értékük 29 694 000 000 fiánk volt BECS Vasárnap megnyílt a bécsi nemzetközi tavaszi vásár, amelyen 32 országból több mint 5000 kiállító vesz részt. BONN Nyugatnémet katolikusok egy csoportja, amely „Bens- bergi kör” néven ismeretes, memorandumot fogadott el. Az idáig 149 neves teológus, egyetemi tanár és más ismert értelmiségi által aláírt memorandum felszólítja a bonni kormányt az Odera— Neisse határ elismerésére. Brezsnyev vezetésével elutazott Széfiába a szovjet küldöttség Moszkva (TASZSZ) Hétfőn elutazott Szófiába a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének szerdán kezdődő ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség. A küldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezeti. A küldöttség tagjai: Koszigint a miniszter- tanács elnöke, Gromiko külügyminiszter és Grecsko marsall, honvédelmi minisz. tér. Vietnami harcok A dél-vietnami szabadságharcosok felszállás közben találták el ezt az „Égi igásló”-nak nevezett C—123-as típusú amerikai szállító repülőgépet. (Tele foto — MTI Külföldi Képszolgálat) A dél-vietnami szabadság- harcosok hétfőre virradó éjjel az ország különböző pontjain hajtottak végre nagyobb szabású tüzérségi támadásokat. A Saigontól 10 kilométernyire délre fekvő Nha Be üzemanyagraktárait ért támadás következtében kigyulladt a Shell-vállalat egy üzemanyagtartálya. Ugyanitt több lövedék eltalálta az amerikaiak haditengerészeti berendezéseit. A felszabadító hadsereg tüzérsége aknákkal árasztotta el továbbá a Da Nang-i amerikai támaszpontot és Bien Hoa repülőterét. A saigoni amerikai parancsnokság a károkat „csekélyének minősítette. Az amerikaiak Con ThiMoszkva (TASZSZ) Hétfőn a Kremlben megtartotta záróülését a szovjet szakszervezetek XIV. kongresszusa. A záróülésen megválasztották a szakszervezetek vezető szerveit. en-1 tüzérségi támaszpontja körül vasárnap több összecsapásra került sor. Ezek közül a leghevesebb a támaszponttól négy kilométernyire északkeletre zajlott le és négy óra hosszat tartott. A tengerészgyalogosok a tüzérség és a légierő támogatásával — az amerikai parancsnokság közlése szerint — veszteségeket akoztak a szabadságharcosoknak. B— 52-es bombázók vasárnap estétől hétfő reggelig 12 óra leforgása alatt hat bevetésben támadták a felszabadító hadsereg tüzérségi állásait Khe Sanh körül, miután ezekből az állásokból vasárnap mintegy 190 rakétát lőttek az amerikaik táborára. A központi tanács plénumán ismét Alekszandr Se- lepint, az SZKP Politikai Bizottságának tagját választották a tanács elnökévé. Fe bocsátották a Szonda—4 önműködő űrállomást A kozmikus térség kutatási programjával összhangban 1968. március 2-án a Szovjetunióban felbocsátották a Szonda—4 elnevezésű önműködő űrállomást. Az önműködő űrállomást egy Föld körül keringő szputnyik közbeiktatott pályájáról irányították a meghatározott röppályára. A mérési adatok szerint a Szonda—4 önműködő űrállomás a kiszámított röppályához közeli pályán folytatja útját. A Szonda—4 felbocsátásának az a célja, hogy tanulmányozzák a Föld körüli kozmikus térség távoli vidékeit, és kidolgozzák az űrállomás új fedélzeti rendszereit és berendezéseit. A beérkező adatokat koordinációs számítóközpont dolgozza fel. ŰrfaboraTórlumot 'öltek fel az USt-ban Az Egyesült Államokban hétfőn a Cape Kennedy kísérleti telepről Atlas-Agena típusú rakéta segítségével Föld körüli pályára bocsátották az Ogo—5 elnevezésű űr- laboratóriumot. A 610 kilogramm súlyú űrlaboratórium ellipszis alakú, elnyújtott pályán kering. A Földet 281 kilométerre közelíti meg és 148 000 kilométerre távolodik el tőle. Az Ogo—5-nek a tervek szerint 25 tudományos megfigyelést kell elvégeznie. Az űrlaboratórium feladatai közé tartozik, hogy vizsgálja a napkitörések földre gyakorolt hatását, a világűr, mágneses és elektromos erőit, a Jupiter bolygóról érkező rádiójelzéseket és a Föld felső légkörének összetételét. BefefezSdött a szovjet szakszervezetek koogresszusa Komócsin eivtárs találkozója az újságírókkal Francia és indiai testvérpártok képviselőinek sajtótájékoztatói Hétfőn a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában berendezett nemzetközi sajtóközpontban tovább folytatódtak az egyes pártok küldötteinek sajtótá. jékoztátói. Délben Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, majd G. A. Dange, az Indiai Kommunista Párt elnöke válaszolt az újságírók kér. déseire. Fél öt órai kezdettel Komócsin Zoltán elvtárs az MSZMP Politikai Bizott. ságának tagja, a magyar küldöttség vezetője tartott nagy érdeklődéssel fogadott sajtótájékoztatót. Elmondotta. hogy a találkozó a legteljesebb demokratizmus, a kis és nagy pártok teljes egyenrangúsága jegyében folyik. A Magyar Szocialista Munkáspárt egy év alatt 52 párttal folytatott kétoldalú tanácskozást, némely párttól több alkalommal is. — Ezek a kétoldalú találkozók hozzásegítettek bennünket — mondotta —, hogy egymás álláspontját világosabban megismerjük, egymás politikájának indító okait jobban megértsük. Minthogy Komócsin elvtárs bevezetőben utalt arra, hogy a tanácskozások a végükhöz közelednek, többen megkér, dezték, mi várható a tanácskozás hátralévő idejében? Komócsin elvtárs válaszában elmondotta, hogy mindazok a pártok, akik szót kérnek, elmondják pártjaik állásfoglalását a plenáris ülésen. Ezzel párhuzamban megkezdődött a munka, hogy egy — a résztvevő pártok számára elfogadható — záróközleményt készítsenek elő. Egyik újságíró azt kérdezte Komócsin elvtárstól, hogy a Román Kommunista Párt eltávozásának lesznek-e következményei Románia és a szocialista államok közötti viszonyra. Komócsin elvtárs válaszában hangsúlyozta, hogy az MSZMP álláspontja szerint a magyar és a román párt kétoldalú kapcsolatait a találkozón történtek nem befolyásolják. — Mi továbbra is megértésre, egységre törekszünk mind a kétoldalú pártkapcsolatokban, mind a nemzetközi kommunista mozgalommal összefüggésben Ebből következik — tette hoz. zá —, a magyar és a román állami kapcsolatokra nem lehet kihatással az, ami az elmúlt héten a konzultatív tanácskozáson történt. Határozottan elutasította egyes nyugati sajtóorgánumoknak azt az állítását, mintha itt Budapesten erőszakosan vinnék keresztül a döntést a kommunista, és munkáspártok tanácskozása mielőbbi létrehozása érdekében. Megállapította: a nyilvánosságra hozott felszólalásokból is kiderült, hogy a különböző kommunista, é* munkáspártokban lényegesen nagyobb a törekvés arra, hogy ez évben és Moszkvában sor kerüljön a tanácskozásra, mint ahogy azt a nyugati sajtó várta. A felszólalásokban Imponáló egység nyilvánult meg a találkozó helyét és idejét illetően mondotta befejezésül Komócsin Zoltán a budapesti konzultatív találkozón, résztvevő magyar pártküldöttség vezetője. Gáti István (Centropress) A Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának rendkívüli ülése Moszkva (MTI) Louis Saillant hétfőn Moszkvában a szovjet és a külföldi újságírók számára tartott sajtóértekezletén közölte, hogy a szovjet szak- szervezetek XIV. kongresz- szusa alkalmából a VDK szakszervezeti szövetségé, nek és a dél-vietnami szakszervezeti szövetségnek a képviselői, valamint az SZVSZ Végrehajtó Bizottságának tagjai közötti tárgyalások eredményeképpen megállapodás született arra vonatkozóan, hogy az SZVSZ Vanácsa • vietnami néppel vállalt szolidaritás jegyében rendkívüli ülésszakot tart. Az erre vonatkozó nyilatkozatot az SZVSZ főtitkára olvasta fel a sajtó képviselőinek. 44. — Majd levelezünk. Itt van a ceruza és papír. írjál, mint a Troppauer, csak megértsem... A beteg bólintott, elvette a blokkot és felírta: „Iljics Rodion saját kezűleg. Én öltem meg Bretailt, az asszonyt és Corot kapitányt. Csak ketten voltunk a házban. Laporter és én. Mielőtt a rendőrséget értesítettük, kényszerített, hogy vele együtt átkutassuk a szobát. A halott kapitány kezéből kis cédula hullott ki. Gyűlölöm Laportert Az írást nyomban megsemmisítettem. Ez állt rajta: „Figyelnek bennünket. Ha meg akarja tudni, hogy hány óra van, igazítsa be a napon a mutatókat Éjfélkor pontos órája lesz. Dr. Brétail.” Tudtam, hogy ezzel fontos nyomot semmisítek meg. Laporter kitanított, hogy mit mondjak a rendőröknek.” Galamb elolvasta a cédulát — öregem, az egész marhaságból nem sokat értek. De azt a Laportért szívesen megrúgdosnám, kár hogy nincs itt a légióban... A beteg ámultán nézett rá. Miután Galamb zsebre tette a papírt, egy másikat kapott fel, és izgatottan írt: „Laporter itt szolgál velünk, az álneve...” Galamb felugrott. Az ezred- orvos állt ott — Mi ez itt, kaszinó? Takarod jan azonnal! Galamb eliszkolt. Micsoda marhaságokat firkált a kölyök? De ha ez a Laporter csakugyan itt van, azt nagyon megtanítja bokszolni. — Bocsánat... — ahogy lelépett a szekérből, a gróf úrba ütközött. Nézd csak! Ez itt hallgatózott? Csak nem ő a Laporter? — Mondja — szólt rá nyersen a gróf úrra —, nem álnéven él maga itt a katonák között?! Mi?! — De kérem™ — Semmi kérem! Vigyázzon magára! És ne ólálkodjon itt a kocsi körül, mert ha továbbra is bántja ezt a fiút, megjárhatja... Hogy hívják magát? Nem Laporternek? Mi? — Szó sincs róla™ — Na, hát szerencséje van. — És otthagyta. A gróf sötét tekintettel nézett utána a szanitéc jött elő oldalról. — Goromba fráter... — mondta a vörös. — Szóval maga szerint nincs remény? — kérdezte a szanitécet a gróf. — A doktor azt mondta, hogy ha még egy kicsit rázza a szekér, akkor meghal, mert vérömlése lesz... — Nincs semmi esély, hogy meggyógyuljon? — Abszolúte semmi —legyintett a vörös, és előhúzott egy darab kenyeret. Nagyot harapott belőle. — Nyitva van egy ér, és nem záródhat be. Műtétet kellene csinálni, de itt nem lehet.-— Köszönöm... — egy pénzdarabot adott át a sza- nitécnak, és elgondolkozva továbbment. Galamb meg éppen tisztogatta magát, mikor jött az altiszt a szakaszhoz: — A partizánok között két tífuszos van — hirdette harsányan. — Mindenki tisztogassa gondosan a ruháját, hogy féreg meg ruhatetű lehetőleg ne legyen rajta, mert az terjeszti főként a nyavalyát: A fehérneműt mosni kell. Karbolos vizet ad a szanitéc. Fene egye meg, gondolta Galamb. Most nincs egy váltás inge. Ellopták a pimaszok. Na mindegy. Ezt, ami rajta van, kimossa, amig pihennek. Elő a szappannal! Kibontotta táskáját, amelyben a holmija volt. De alig nyúlt bele, nyomban meglepetten ejtette a földre, hogy mindene szétgurult. Ott volt az inge. A szép, színes inge, kissé gyűrötten, de ott volt a táskában. Halló! Ez aztán az öröm... Nahát, igazán tisztességes orgyilkosok. Mivel a viperának nincs rá szüksége, visszahozták a gyönyörű inget. Nagy örömmel bontotta ki. És ekkor következett a másik nagy meglepetés: az ingből a földre hullott valami, kop- panva. A karóra! A szép krokodilusos karóra, amit a kísértet úgy kért, és amit elloptak, itt van! Benne volt a megkerült ingben... Csak éjfélkor indultak tovább. Most már igen közel lehetett Aut-Taurirt. A menetoszlopban felbomlott a szokott rend. Lehetetlenség volt ilyen útszakaszon fegyelmezni az embereket. Gardone kapitány mint valami elolvadt viaszbáb ült a lován, csak pálinka tartotta benne a lelket. Nem volt képes ellátni a tisztét. Finley hadnagy intézkedett helyette. A porban, melegben hetek óta menetelő század embertelen feladatot végzett, és minden egyes katona utolsó erejét is elhasználta. Éjszaka a legénység szanaszét hevert egy táborban, amelynek semmiféle formációja sem volt, nem vették körül fallal, és aki akarta, az leverte a bardát, aki nem akarta, az csak úgy odahullott a földre, és nyomban ájult álomba merült. Ezalatt elől egy acetilénlámpa fényénél Latouret őrmester szétteregette a térképet. A tisztek körülülték. Finley nézte az irányt, a vörössel jelölt megtett utat. — Lehet, hogy itt Agadir után, mikor megkerültük a kősivatagot, eltértünk néhány fokkal a helyes délkeleti iránytól. — Nem valószínű, mon adjutant — mondta Latouret —, mert akkor Bilmaóba kellett volna érnünk. Nem messze tőlük a vörös szanitéc egy lámpát tartott, és az ezredorvos koffeininjekcióval élesztgette Gardone» kapitányt. — Kitartunk tovább, délkeleti irányban — zárta le a megbeszélést Finley. — Félóránként adjanak jelt kék röppentyűvel, talán meglátnak bennünket valamerről. Ezen a tengernyi néptelen földdarabon valahol van egy apró helyőrség, mint a gombostű a szalmakazalban; ha nem bukkannak rá hamarosan, akkor végük. Hajnalodott. A szétterülő nap fényénél a látóhatár legtávolabbi széléig az őrjítőén egyforma, izzó sárga dombhullámok végtelenje fogta körül őket. — De hát... meddig megyünk még? — lihegte Gardone, jóformán alig tartva magát a nyeregben. Finley a fogát szívta. — Az hiszem, eltévedtünk... Ezt megértette a kapitány. A rémülettől szinte leszédült a lóról. Eltévedtek a Szaharában ? — Eh bien!... Sergent!... —• kiáltotta egy rekedt hang durván Latouret-re.— Minek menjünk? A mindenségit neki! Legalább dögöljünk meg békességben, hagyják lefeküdni az embert vagy leülni... — Majd rádsózok még egy golyószórót! Ostoba újonc, Estére megérkezünk... — Jól tudja, hogy eltévedtünk! Mondják meg becsületesen! Maga se hiszi, amit mond. (Folytatjuk)
