Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

Gazdasági *• jegyzetek ® Biztató előjel SZABONE IGAZSÁGA Három ember helyett kellett-e dolgoznia a 17 éves Szabó Julikénak? Ezekben a napokban fiae- tik a múlt évi munka jutal­mát a helyiipar vállalatai­nál Kedvező a kép: a sza­bolcsi könnyűipari üzemek 14—16, az élelmiszeripariak Pedig 10—12 napos fizetést adnak dolgozóiknak általá­ban. Ez több, mint egy esz­tendeje volt, s következmé­nye annak, hogy mintegy hét­milliót fizettek be ezek a vállalatok nyereségként a népgazdaság kasszájába a ta­valyin felüL Pozitív a helyzet még ak­kor is, ha egy-két vállalatnál a nnóH év gazdaságossága nemigen sikerült — főképp az új termékek bevezetése, új beruházások megvalósítása miatt. Azt is mutatja egyút­Javában készülődnek taná­csi vállalataink a csökken­tett munkaidő bevezetésére. B pillanatban csak egy helyen, az UNIVERSIL-nél van sza­bad szombat. Július 1-től újabb két vállalat vezeti be, s január elsején megvalósít­ja a többi is. Ami itt figyelemre méltó hogy nem véletlenre bízva, nem „ad hoc-szerűen”, ha­nem pontos elemzés, a ta­pasztalatok hasznosítása után daságirányítás új rendszerére itt nem volt rossz. A szerve­zés, a munka- és technológiai fegyelem, a vezetés színvona­la is javult. Nyomában az ed­digi három hónap is azt mu­tatja, hogy nincs baj. Min­denütt 10—20 százalékkal nö­vekedett a termelés, nincs raktáron maradt áru, biztos piaca van valamennyi gyárt­mánynak. örvendetes, hogy az irá­nyitó szervek — az önálló­ság megnövekedése ellenére — is ott vannak, segítenek menet közben, s ezt igénylik, jól hasznosítják a megye ta­nácsi iparában. Ha ez így marad egész évben, jogos a bizakodás: a jövő évi borí­ték sem lesz vékonyabb, mint az idei. kerül sor erre, az üzemek és a dolgozók életében rendkí­vül jelentős lépésre. AzUNI- VERSIL órára, percre kidol­gozott mutatóival ezekben a hetekben valamennyi helyi­ipari vállalat vezetői — igaz­gatói, főmérnökei, főkönyve­lői, párt- és szakszervezeti titkárai megismerkednek. S miután kidolgozták a saját lehetőségeik alapján a ter­vet, jöhet a kétnapos pihenő. Kanyargós útja lett an­nak a panaszos levélnek, amit Nagy Béláné olvasónk­tól kaptunk néhány hete. Ezt írja: „Én a kótaji termelő­szövetkezet tagja vagyok, 6 gyermekes, állandóan bete­geskedő családanya. Helyet­tem a két lányom járt dol­gozni, illetve főleg az egyik, a másik csak augusztusig, mert akkor elment a falu­ból - máshová dolgozni. De az egy lányom kidolgozta majd az egész évet. 380 munkaegysége van és ezért semmi prémiumot nem ka­pott. Nem tartom ezt igaz­ságosnak. Ez a gyerek dol­gozott. Másoknak volt sza­bad szombatja a káposzta­ültetésnél. Az én lányom­nak nem volt Mégis tőle, illetve tőlünk vonták meg a prémiumot. Kérem, vizs­gálják ki a panaszomat” Válaszlei éi — hibákkal A levelet annak rendje és módja szerint elküldtük Kó- tajba, adjanak rá véleményt. A válasz úgy szól: „Neve­zettek a betakarítási mun­kában nem vettek részt és ezért őket a premizálás le­bonyolítására alakított bi­zottság kizárta a premizá­nevű lánya. Azután pedig azt mondja a panasz kivizs­gálását summázó levél, hogy hárman teljesítették a kettő által vállalt dolgot (tehát értelemszerűen három felé kell osztani). Kimentünk a helyszínre ellenőrizni a pa­naszt, „kikeresni” — ha var — Szabóné igazságát 4 nem létező lány Mindjárt az elején megle­pődve . tapasztaltuk, hogy Szabónénak nincs is Éva nevű lánya. Hat gyermeke van, lányok is közte. Éva nincs. Továbbá senki a csa­ládból nem tud arról, hogy Szabóné és „valamelyik lá­nya” aláírtak volna valami­lyen megállapodást. Persze falun megesik, hogy az em­ber aláír valaminek, amiről nem tudja micsoda. Kértük hát Szabóné és leánya alá­írását a termelőszövetkezet irodájában. A benn dolgo­zók nem tudtak' ilyet mutatni. ' Egyikük azt mondta, hogy talán nincs is ilyen, csak egy „összeírás” hogy hány családból hány embernek kell dolgozni. Mivel az egész ügyben úgylátszik, az a döntő kér­dés, hogy Szabóné családjá­nak hány tagja dolgozott, beszéltünk a falusiakkal, meg a családdal. Meglepő dolgok derültek ki. Csak úgy véletlenül megtudtuk, hogy a termelőszövetkezet egyik nődolgozóját prémi­umcsökkenéssel sújtották, amiért egy hónapig bírósá­gi ülnök volt Szabóné pe­dig évek óta egy kapavágást sem tett, súlyos beteg, or­vosi kezelés alatt áll, helyet­te, mint tag helyett dolgoz­tak lányai, illetve most már csak a 17 éves Julika egye­dül. Jóhiszeműségében te­hát, hogy „egyemberes” munkát vállalt, amit a kis­lányával dolgoztatott le, nemigen lehet kételkedni. íz ügyetlenke Úgy gondoltuk, ahol ennyi hibás adat, tévedés, ellent­mondás van, nem a papí­rokat kell tovább vizsgálni Az emberi oldaláról is néz­zük meg hát az ügyet. Be­szélgettünk Julikéval. Csak az ötödik általánost végezte el, mert mióta bejöttek a tanyáról, dolgozik. Alacsony növésű, izmos kislány. Azt mondja, az ősszel íültőgyul- ladása volt, őt is orvos ke­zelte, akkor hiányzott Egyébként járt, ahová mondták. „Azt mondták — közli, — hogy az almacso­magoláshoz ügyetlen vagyok, hát elküldték kapálni.” A 380 munkaegységből 320-at ő dolgozott le, a másik hat- vanat a nénje, aki elment nyár végén és itthagyta, egyedül. A 320 munkaegy­ség valamivel fölötte van 150 10 órás munkanapnak. És közben beteg is volt (Szabóék borítékjában 360 forint volt zárszámadáskor, a vitatott prémium összege pár ezer forint.) Lehet, hogy a „premizá­lás lebonyolítására alakított bizottság” a papírforma sze­rint indokoltan zárta ki Ju­likét, — közvetve rajta ke­resztül a Szabó családot a premizálásból. De vajon igazságos volt e a papír? Gesztelyi Nagy Zoltán tál, hogy a felkészülés a gaz­Szabad szombat ® így nem lehet Uj bérformát akart beve­zetni a közelmúltban az Ön­töde Vállalat kisvárdai gyár­egysége. Ennek nyomán je­lentősen csökkent volna a dolgozók keresete. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsa jelzést kapott, s brigád vizs­gálta a helyzetet. Kitűnt: a gyáregység túllépte a bérala­pot, s a helyi vezetők úgy gondolták, ezért kell ilyen intézkedésekhez folyamodni. A szakszervezeti titkár egyet­értett' velük. Csak az SZMT munkatársainak határozott közbelépésére vonultak visz- sza az eredeti elképzeléstől. Pedig nekik is illett vol­na tudni, hogy azonos ter­melés mellett a béreket csök­kenteni nem szabad — sőt a párt és kormányhatározat szerint — lehetőség van ar­ra, hogy igénybe vegyék a négyszázalékos bérnövelési keretet Ha jól dolgoznak. Itt azonban ehhez e pillanat­ban nincsenek meg a felté­telek. Amikor majd a gyár­egység vezetői — és az or­szágos vállalat — ezeket megteremtik; s a termelés je­lentősen megnövekszik, lehet szó — normakarbantartásról. Addig nem. K. J. lásból.” Magyarázatul azt közli ve­lünk a kótaji levél, hogy „1987. tavaszán a termelő­szövetkezet. igazgatósága tagjaival, illetve azok be­dolgozó családtagjaival kü- lön-külön írásos megállapo- dást kötött meghatározott munkák végzésére, így írt alá ilyen megállapodást Nagy Béláné és Éva nevű leánya is.” Végül van egy mondat, amely a levélnek ezzel a részével ellentmondásban van: „...Tekintve, hogy a Nagy Béláné által említett 380 munkaegységet a csa­lád három tagja teljesítette, ami jóval alatta van az át­lagnak, ugyanis ez a telje­sítmény 187 10 órás munka­napnak felel meg...” Nem folytatjuk a levelek idézését A döntő kérdésben a válaszlevél nem egyértel­mű. Előbb azt mondja, hogy ketten írtak alá megállapo- j dást: Nagy Béláné és Éva' Fürdő, vagy üdülő? Gyöngyözik a. homloka a levett kalap helyén, s for­tyogva, zsörtölődve ül le az elnöki szoba tárgyalóaszta­lához. — Ennyi dolgom még so_ ha nem volt — mérgelődik Beke Sándor, a gacsalyi Dó­zsa Tsz elnöke. Nincs elég szakember « szövetkezetben. Ö az agro- nómus ' és a kertész is, a ren- deletözön. ami a szövetkeze_ lekre zúdult, tárgyalni a Vállalatokkal, és így tovább. Szóval nem irigylésre méltó a termelőszövetkezeti elnö­kök helyzete. — Volt már ennél nehe­zebb is — jegyeztem meg csi- titólag abból a szerencsés pozícióból, hogy tizenkilenc évvel ezelőtt, a termelőszö­vetkezetük első tavaszán is volt egy beszélgetésünk Beke Sándorral, aki akkor már elnöke volt a tsz-nek. — Azzal össze se lehet hasonlítani. Abban az idő­ben a ..nincsen” problémája égetett bennünket, most sok. szór a „van” okoz gondot. Mit, hogyan, mennyiért ér­tékesítsünk. Az erős felindulásból, e panaszkodásból emlékezés, majdnem elérzékenyülés lett. Györfi Gyula, a szövetkezet első fogatosa 1949 tavaszán úgy szántott, hogy két-három órát hajtotta a lovakat, utá­na legeltette az árokparton. Estefelé, amikor abbahagyta a szántást, újra legeltetett, hogy ne éhesen éjszakázza­nak a lovak. Egy kisebb gépállomásnyl traktor és mindenféle gép mellett néhány fogata most is van még a szövetkezet­nek. — Tegnap éppen delelés­kor motorozok a fogatosok- hos, hát mit látok — mond­ja nem kis büszkeséggel Belie Sándor — Székely Feri kocsijának az ülésén ott szól a táskarádió. A rádiót hall­gató kocsissal most már nem­csak a munkaegységről be­szélgetünk, hanem néha ők mondják nekem a legfris­sebb kül- és belpolitikai hí­reket. Nem csupán az újjá­épített házak és a tv-anten. nák tudósítanak az újuló leözségröL Nagyon érdemes egy-egy tizenkilenc év előtti közgyűlés, vagy párttaggyű­lés jegyzőkönyvét is előven­ni, miről és hogyan folyt a vita. Nem akarok senkit megsérteni de egy értelmi­ségi ember nem szólt akkor politikusabban, választéko­sabban, mint most a szövet­kezeti tagok jó része. A sok emlékepizód kö­zött elmondja Beke Sándor a fürdő megszavazását is. — Néhány évvel ezelőtt, ahogy az átszervezésen túl­voltunk, egyesek — jószán­dékkal — azzal is reprezen­tálni akarták az erősödő szövetkezeteidet, hogy a iss­ek a hagyományos üdülőhe­lyeken — a Balatonnál, Szó. boszlón vagy más helyen — építsenek üdülőket. Nem rossz dolog ez, de mi úgy láttuk, a sorrendben nem ez az első. Községünkben nincs vízvezeték igy a fürdőszo­bás lakások száma is igen kevés. Mi úgy döntöttünk; a közgyűlésnek azt javasoljuk, építsünk inkább egy tiszta­sági fürdőt Nem szeretek dicsekedni, de ezen a köz­A főmérnök sztoryjai ö volt a .,Jolly. Joker.” Ha valamelyik ... vezetőbeosztás megüresedett, „majd Kálmán ellátja.” Végigjárta a lépcsőt a szakmában. Tóth Kálmán negyvenéves. Három éve főmérnöke a Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnak. Száz munkahelyen 4300 ember dolgozik. Csengertől Hollóhá­záig, Ujfehértótól Záhonyig. Ez évben 606 milliós terme­lési értéket valósítanak meg. Hol itt, hol ott jelenik meg váratlanul a főmérnök, s mindig akad egy-egy sztory. „LELEPLEZÉS.” ősz volt, vasárnap délelőtt Kimotoro­zott az északi nagykörútra, megtekinteni az épülő laká­sokat Egyik épület III. eme­letéről munkazajt hallott Egy kőműves egyedül vakolt Megállt előtte és mosolygott: — Főmérnök szaktárs! Tes­gyűlésen tapsot kapott a ve­zetőség a javaslatért. A húsz év alatt sokszor szidtuk már egymást, de ezen a gyűlésen igazán egyhangú volt ® szavazat. — Meg is lelt a fürdő? — Amit az egész tagsag akar és pénz is van rá _az gyorsan megvalósul «■«- száztízezer forintból épnet­tünk, egy férfi és női részre osztott hét-két kádas, ot-ot zuhanyos fürdőt. Minden, tá­rniuk, amikor akarja, tn- ayen használja csupán a kádra adtunk sorszámot, hogy valami igazságos sor­rend kialakuljon. Nem egy tagunk van, aki hazamegy vacsorázni és meg este ttz- kor is visszajön fúródni, a nagyobb nyári munkák ide­ién, ami porral jár, mint a cséplés, senki nem fekszik le türdés nélkül. Most arról tárgyalgatunk hogy egy ki­sebb medencét is építünk, aki a szabadban szeret fü­rödni annak is kedvét lel­jük. Amikor kifáradnak az el­nökök, s gyöngyözik a hom­lokuk, nem árt egy-egy ki­csit megpihenni és kedvüket lelni a tagság örömében. Canute Balám sék nekem megígérni, nem szól erről senkinek. A bri­gádban felosztottuk a mun­kát.. Hétközben egy délután hiányoztam, elmaradtam. Ezt akarom pótolni. Mi ebben a sztory? Kér­dezzenek meg egy kőmű­vest Ahhoz, hogy vakolni lehessen, állványt kell ké­szíteni, habarcsot keverni, ezt íelszállítani, az állványra feladni és a falra felhordani. — Ezt ő egyedül végezte. Eddig titokban tartottam. KÉT TALÁLKOZÁS. El­lenőrizte a gépkocsik kihasz­nálását a gumigyárnál. Egyi­ket megállította. Kifogásolta, miért nincs leterhelve. „Szak­szerű” magyarázatot kapott: — Nézze főmérnök szak­társ! .Ennek műszaki okai vannak. Kímélni kell, köz­vagyon, bejáratás alatt van, a napokban cseréltünk hen- gerfejpakolást... Tóth a fejét csóválta és mosolygott: — Szép, szép a magyará­zat szaktárs, csak gondolkoz­zék, elfogadható-e? Ugyanezt a gépkocsit va­sárnap is látta. — alaposan megpakolva. Négy helyett hat tonna építőanyagot szál­lított Saját fuvar volt, C menetlevéllel. Hétfő reggel a főmérnök a portán véletlenül összefutott a gépkocsivezetővel: — Valóban nem lehet azt a gépkocsit leterhelni^ szak­társ? — kérdezte a megle­pett embertől és tovább ment. Azóta ha találkoznak, ösz- szemosolyognak. De erre a „pilótára” nincs panasz. „FIZETÉS” ZSEBBŐL. Két papirtömböt hord állandóan a zsebében a főmérnök. Egyik céljutalom-utalványokat tar­talmaz. Egy-egy „bőn” 200 forintot ér. Sürgetett a nyíregyházi ki- lencemeletes toronyház át­adása. Elmaradás volt. Az er­kélyek üvegezését programo­zás szerint időben nem lehe­tett már elvégezni. Külön el­rendelés nélkül négy öve gest talált munkaidőn túl. Dolgoztak. Megköszönte ® munkájukat és kiszakított a tömbből két 200—200 forint­ról szóló utalványt és átnyúj­totta. — Köszönöm a jó munkát. Ezt felvehetik holnap a pénz­tárban. Nem akarták elhin­ni. Tizenhárom hónap alatt 109 dolgozó kapott 200 forintos bónt. A másik tömb helyszíni e! lenőrzési lapokat tartalmaz Ezeket a munkahelyi veze­tők prémiumának csökkenté­sére vagy növelésére hasz­nálja a főmérnök. Eddig hatvan .„sújtó” utal­ványt használt fel. De ugyan­ez a blokk szolgál arra iá, hogy az átlagosnál jobb munkát produkálók 5 száza­lékos prémiumemeléshez jus­sanak. Ebből is hafcvanar használt el eddig. Egy-egy. A hibát vétők ká­rára jutnak nagyobb juta­lomhoz a jó munkát végzők. LAKÁSÉPÍTÉSI MECHA­NIZMUS. Épülnek Nyíregy­házán a nagykörúton a negy- emeletes lakások. Nyolc la­kóépület húsz-húsz lakással. Az utolsó lakás befejezésé­nek határideje 1968 novem­bere. Érvelt, bizonyított, magya­rázott, hogy ezeknek az épí ­tési határidejét öt hónappal meg lehet rövidíteni. A vál­lalatnál a műszaki vezetők többsége nem hitte. „Lehe­tetlen.” Magyarázza, hogyan változtatta meg az építkezés mechanizmusát. Bonyolult. De nem is ez a lényeg. — Igaz. most kétnaponkém meglátogatom az épülő la­kásokat — említi. Azt már nem mondja, hogy acj-e bá­nokat, s milyent? Dé ígéri: — a lakók júliusban beköltöz­hetnek az új lakásokba. MÉG EGY SZifORY : Tóth Kálmánt egy hónapja vették fel a pártba Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents