Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
SIPKAY BARNA: A zenélő óra Hó. Szürke, fagyott, sárga. Sár, konok, vizes cuppogó. Barázdás, íenyőgerezdes hegyek, dombok, oszlopok... falu. Aztán megint csak hó, hegyek. Láb, láb után. Harckocsik vicsorognak, freccsen a sár. Szörcsögnek lábak a sárban. Ezer meg ezer. Hadifoglyok az Országúton. A sor elején valahol bakancsok és utászcsizmák között tornacipő. Az egyetlen. Fineszes kis magyaré. Fajta nem fog ki az út, mert hideg a gumi, de könnyű benne a járás. Nem euől szenved. Inna. Havat nyalna, ha fegyverek nem riasztanák. Egyszerre megáll a menet. Valahol összegyűrődött a hosszú hemyótest, a lábak egymásra taposnak. A tornacipő megmerül. — Gyerünk már™ — mondja fásultan a magyar. •Jobb helyet keres a lábának. Érzékeny talpa valami keményre lép. Felszisszen. Furcsa, kerek keménység a sárban. Szöget üt a fejében. A keze úgyis mocskos, hát beletúr a talpa alatti szennybe. És amit kiemel, azt meg sem meri nézni. Érzi, hogy zsebóra. Ismét megy a menet, ara. szol hosszú hernyólába. A kis magyar a zsebébe nyomja az órát, s törülgeti a bélésbe. Vajon milyen? Tönkrement? Jár-e még? Jó a márkája? Óra. Különös hogy ezernyi ember közül ő találta meg. Mellette egy kövér hentes zihál. Zsíros a szíve, nem tűri a gyaloglást. Hátizsákja alatt meggörnyed. Könyörgő szemmel néz időnként a fiatalra, aki még mosdatlanül is tüneményesen fiatal. Sző. ke. szakálla pelyhee, szeme kék. — Mi az? — kérdezi rekedten jó félóra múlva. — Micsoda? — Amit találtál. Láttam. Találtál valamit. — Semmi. Konok, éles a felelete. Nincs róla több szó. Kietlen hegyek. Sárga, ko. szos hő. Tapp, tápp. — Én megbolondulok — mondja a hentes. — Hová megyünk? Minek? Közönyös a hangja. Színtelen. Zihál. A szája nyitva, a nyelve száraz. Szeme előtt vörös karikák. — Gyere csak — mondja a fiatal. — Majd vége lesz egyszer. S közben tisztogatja, pucolja az órát, bent a zsebében, Nem lehet tossz őrá. Tapintása finom. Habár szokatlanul nagy. Meg kellene nézni egy pillanatra. De senki meg ne lássa. — Én lefekszem az Útra — mondja a hentes. — Víz kelL Nem tudok menni. — Bolond vagy. — Otthoft annyi vizet ihattam, amennyit akartam. Sok vizet ittam. Nyersen ittam a vért. Tudod milyen jó a nyers Vér? Nagyon sze. retnéd, ha egyszer megkóstolnád. — Hagyj ezzel En talán nem vagyok szomjas? Valami város a hegyek lábánál. Messze. Sárga. A hentes a kezét nyalja. — Ha nem ihatom, kiharapom az eremet. •— Marha. *— Lelököm a zsákot. A szívem.A fiatal lassú, á'mos mozdulattal leveszi a zsákot, saját vállára löki. A hentes meg sem köszöni. Csak maga elé mered. Az előtte baktató sovány, magas férfi hajlott hátába. Zihál. — Gondolj valamire — hangsúlytalan a fiatal beszéde. — Ne arra, hogy szomjas vagy. Gondolj valakire akit szeretsz. — A feleségem — susog a hentes — mindig elébem készített egy agyagkorsó vizes bort. Az tartotta a hideget. az orvos nem szerette. Azt n? igyak an«yi folyadékot. Árt a szívemnek , kjs óra lehet. Mindkét ?f*nl zart. És érdekes tapintású. De miért olyan nagy? Biztosan valami régi márka. A regi márka megbízhatóbb ma nmesennek olyan jó órásmesterek. Meg kellene nézni. . 77 Víz... a legjobb a víz... jobb, mint a bor... jobb mint a vér... szép, tiszta víz... átlátszó... nedves... hideg- gyöngyös tőle a pohár... — Hagyd abba, mert oldalba rúglak! — Adj egy kis vizet, és tégy velem, amit akarsz... ™ ~ N® gondolj rá, te állat. Gondolj másra! — Nem tudok. — Dehogynem. A fiatal körülsurranja tekintetét. Kik látják? Nagy a kockázat. De valamit tenni kell ez»! a hentessel is. -«legbolondítja az embert. '— Ide nézz! Tenyerébe rejtve odamutatja az órát. Tiszta már. Sárgán ragyog. Arany. Mindketten döbbenten né- Zlk; ®zfP. cifra angyalok vésett kepe a hátlapján, elől csak virágok. — Arany — mondja a fiawÄSÄ * Arany — mondja a hentes is. — Ezt találtad’ — Ezt. — Én is találhattam volna. — De neked nincs tornacipő a lábadon. — Bánom is én. Csak adj vizet. még egyszer mon- dod, agyba-főbe váglak. Meghalok úgyis. — Ide figyelj. Most felhúzom az órát. Közben dalolj fneg ne hallják. “ Nem bírok. „T «eíln ö fenét' Da!olÍ esaA- Ha megállunk, és vízhez jutúnk, neked adom az en Vízadagom felét. Komolyan nekem adod? — Becsületszavamra. A hentes szája megremeg. Nem köszöni meg. De hal- kari dúdoini k6zd . Hogy mit? Maga sem tudja Összevissza. Dallam tala- niiL A nyelve vastag. A fia- tel ügyeskedve húzza az órát. Aztán füléhez emeli, mintha vakarászna a fején. Jár. 7 Te, ez jó-----súgja. A hentes bólint. — Mikor adnak már vizet? Heggel, ahol ittunk a kút- nai, aiig egy pár csepp jutott nekem. Elnyomtak. Otthon mindig sok vizet ittam. Közeledik a város. Eltűnnek a tornyok, már az első nagy házak látszanak. — Ott majd iszunk — biztatja a hentest a fiatal. A lába majd megfagy. , Jó ez a kis óra. De jobb lenne már lefeküdni valahová. Szalmára! Az volna csak az élvezet! Egy halom szalmára, mint tegnapelőtt. Agyat túrni belőle, betaka- rozni. Finom, meleg és puha. Aztán aludni, mint egy fadarab. — Otthon az abiak előtt állt a sezlonom — mondja a fiatal. — Az anyám hajna- lonta mindig bejött, betakarni... Utánafülel saját szavainak, úgy hallotta, mint Valami idegen beszédet. Aztán rázza a fejét, összeszorítja a száját. Nem szabad ilyesmire gondolni. Nem kell semmire sem gondolni, csak menni. Tapp, tapp. A hentes nyitott szájából apró hab csúszik ki. Mint a hevült, szomjas lovakéból. Nyelve dagadtan nehezen forog. Városunkban is megemlékeznek a színházi világnapról 120 színházi rendesvény az idén, színháztörténeti kiállítás, készülődé* & jubileumra — Otthon — zihál — sört is ittam. Büszkén mondja, mint valami nagy teljesítményt. — Jó volt, ha nagy meleg gyötört. Akkor jó a sör. Emlékszem, egyszer... 7“ Hallgass! Beszélj arról, mit láttál utoljára a moziban? — Nem tudom. — Ki volt a kedvenc íilm- színésznőd? Én... — töpreng — én Karády Katalint szerettem a legjobban. Jó kis dög volt. Láttam Karádyt. Egyszer poharakkal... pezsgő volt... habos pezsgő... ~ Fogd már be a szád! Kié ez a hang? Idegen, rekedt, mintha késsel megnyitották volna a torkát. — Pezsgő.., sör... de a tiszta víz... Valamit tenni kell ezzel a hentessel. Megőrül az ember a szomjúságtól, ez meg.., — Nem hallgatlak, érted te állat. Hallgass! — Tiszta víz... inni, uyeln: sokat... nyelni... A fiatal katona öklével oldalra csap. Valamit talál. Nem nézi. A hentes tántorog, aztán megy tovább. Víz. Víz. Szalma. Meddig még? Egyszer csak különös, halk zene. Ti-ti-klan, klán, klán... ti-, lan™ 1 Váratlan, aprócska zene. Mi ez? A hentes a fiatal katonára néz. Az meg zsebébe nyúl. — Zenél — mondja a fiatal Csodálkozva. — Az órát — Igen. Rövidke dal, aztán csend. — Zenélő óra. — Zenélő. A hosszú émberhérrtyó megy az útón. Ezer láb araszol. Itt-ött pillézik a sár. Fagy. — Zenél lesd — mondja a hentes. — Nem lehet azt csak így. Biztosan óránként zenél. Meg kellene nézni. — Nézd meg. — Meglátják. — Majd én közel leszek, fedezlek. A hentes kinyitja a kabátját, hagyja, hogy a fiatal elélebbertjeft. Az meg kihúzza az órát és felkattintja. Két óra. — Rosszul jár. — Rosszul. Óránként zenél. — Tedd el — Két óra volt rajta? Háromkor megint zenélni fog. — Igen. — Nagyon Szép hangja Tan. Kis harangok. Sohasem hallottam thég ilyen kis harangokat. — Majd hallasz megint, háromkor. — Bizonyos? — Egész biztos. A város közeledik A hernyó lassan araszol. Mindig lassabban. A fogolykísérő őrök sem sietnek. Azok is szomjasak. Azoknak is ólom a lába. Három óra körül a hentes megszólal. — Már kellene zenélnie. Bedöglött ? — Nem. Ketyeg. Érzem a kezemben. Várj csak. — Várok. Sose hallottam még ilyen kis harangokat. Egy ilyen apró órában. Azóta is gondolkozom rajta, hogyan lehetséges? — órásmunka. Mestermunka. — Értett hozzá, annyi bizonyos. Finom keze volt. És megszólal az óra. Halk. pengő dallamocska. Óda nem illő, arra a sáros útra. Abba a szörcsögő vonszolódéiba. Ti-ti klán... — Vedd ki — mondja a hentes, — hogy jobban halljam. — Nem lehet. Ezerkilencszázhatvankettő óta minden év március 27- éh világszerte megünnéplik a színházak napját. 1962 március 27-én határozta el a Nemzetközi Színház Intéze» a színházi világnap megrendezését: a kultúrának zz az évezredes intézménye ezer) a napon arra emlékezik, s emlékezteti hi veit, munkásait, közönségét, hogy a színház a béke, a humanizmus, a nemzetek közötti kölcsönös megértés és közeledés raun- kálója, eszköze és megnyilvánulása. Nyíregyházán is megemlékeznek a színházi világnapról március 27-én, á Móricz Zsigmond Színházban Fényes Márta, a Debreceni Csokonai Színház rendezője méltatja a színházak jelentőségét. Ezen a napon egy vidám darabot láthat a közönség. a debreceni művészek Szenes Iván—Dobos Attila „Isten véled, édes Piroskám” című zenés vígjátékát adják elő. Ez lesz a tizedik előadás ebből a darabból, s eddig telt ház előtt játszották. A Móricz Zsigmond Színház az elmúlt színházi évet nagy sikerrel zárta: 125 színházi estjén, 15 zenei rendezvényén csaknem kilencvenezer néző fordult meg. Több mint kétezer állandó bérletese van a színháznak, 12 tsz. 3 állami gazdaság és 3 földművesszövetkezet vásárol bérleteket tagjainak, így több mint ötszáz falusi dolgozó is rendszeresen látogatja a színházi előadásokat. Aki előttük járt, a ,ó- szól7’ hSJ Ott hátü’ hátri— Mi ez? acfft~ ^ncndja a Halai a hentesnek, s tenyerébe zárja az órát. “*■ MB számit az. Leadtuk a fémtárgyakat Megbüntetnek ~ Nem veszik észre. 7 Nem, csak főbe lőnek. * szlkár. hajlott hátú ka- tona helyet cserél valakiveL A ríatei mellett bandukol toSezL iUgrÓ SICmét tórsára b»7j[de.fÍgJ'elj! Adan<3ó al- nri? , í‘ , hieglógunk. Az órát eladjuk, kapunk érte kenyeret. — Miféle órát? — Ne tagadd. Tudom. — Nem lógunk. Elkapnak. — Ide figyelj! Nem kapnak. Garantálom. Veszünk kenyerét Éhes vagy?-Éhes. - a fiatalnak górcsőt kapott a gyomra o gondolatra. Ker>yeíet veszünk érte, sokat. Meg krumplit. Azzá' kibírjuk Káráig. Nekefn hasa kell mennem. Semmi Köröm itt ehhez. Én civil ember vagyok. — Vagy a nyavalyát. Katona vagy, mint éh. — De én nem akartam katona lenni! ~ Én se. — Én civil vágyók. Üzleteket kötöttem, kicsiben, de jo volt. Két nőm volt egyszerre, néha három. Értek SÄsar A «u67d Csak az órámat a szikár szeme majd kiugrik. Egyetlen ^ egész képe. 32 — Éhes vagyok. — Én is. 7~ Tudód mi jár a reif? getésért? — Mit akarsz? _ k/w-w nyugtalanul a fiatal. 7,^a okoS vagy, semmit. Este a Városi kúthoz értek Lassan tamolygott el a her-' n>ó a kút mellett. Egyszerre türelmét vesztett töníeg rohanta meg. g A hentes is rohant nTaíafi* “ ***** Az í968-as évben 120 siíhházi előadást terveznek, él* sősorban a már hagyottá* nyosan itt játégó tféfirecerti színház, a Déryné Színház művészeinek produkcióit nézheti meg a nyíregyházi közönség. Mini eddig minden évben — az idén is 'esznek külföldi vendégművészei a színháznak. Korábban német, lengyel, szovjet, angol és más nemzetiségű együttesek szerepeltek a kőszínházban ás a szabadtéri színpadon. Az idén többek között egy angol együttes ad műsort Nyíregyházán, s a további program kidolgozása még tart. A hagyományokhoz híven az idén is felolvassák á színházban március 27-in a színházi világnap üzenetét, melyhez Miguel Angel Asturias guatemalai író. tavalyi No- bel-díjas írta meg levelit — mint mondja, — a színpadi csoda alkotóinak, mecénásainak és nézőinek: „nyújtsanak kezet egymásnak ne azért, hogy láncot formáljanak, hanem azért, hogy lerakják a kölcsönös megértés hídjait... A hetedik színházi Világnapnak az idén. az emberi jogok nyilatkozatának jubileumi évében mozgósítania kell valamennyi ember lelkiismeretét: szánjanak síkra azok ellen, akik az emberiségtől elválaszthatatlan, végzetes adottságnak tüntetik fel á íestvérgyilkoö, háborúk mészárlásait, a népirtásokat és az emberiség megtizedelésének másik módsawtet, « gazdasági aiéftezt#* téat...*’ Nyíregyházán, az idei színházi Világnap évébeli gazdag készülődésről adhatnák szá- mot a színházkedvelök. dr Szilágyi Béla, nyíregyházi tanítóképző intézeti iánál', a nyíregyházi szihház és színjátszás történetének szenvedélyes kutatója, megírja £ színház történetét az fcisi- 1894 február 8. indulástól napjainkig. A színház a Tanácsköztársaság színháztörténeti anyagból kiállítást rendez, hogy a közönség megismerje színházának múltját Készülnek a jövő évi februári jubileumi kiállításra is. amely a megyeszékhely színházi jubileumi ünnepségeinek kiemelkedő eseménye lesz. Eredményesen és hasznosan do'eozik Nyíregyházán a Tudományos Ismeretterjesztő Társutot és a zfnház irá- nvításával a főként fiatalokból álló és rninteév i-a ->•->*) tagot számláló szír házbarátok köre, amely a Népnure- lési Intézet munkatársainak értékelése szerint hét megye közül Szaboles-Szatmárban Végez legtartalmasabb munkát: találkozókat színmű- é- szekkel. rendezőkkel, nézőtéri ankétokat. és egyéb ismeretterjesztő rendezvényeket. A színházi világnapon szép színháztörténeti eredményekre. eseményekre emlékezhetnek a szabolcsi művészetkedvelők és változatos programok élé néznek az ét- hátralévő részében. tPl PuskatüssaJ csínéinak rejtőét. Két ember fekszik a kft. vezetőn. Az egyik a hentea Degeszre itta magát, ahogy* lábak végigdöngölték, ömlött belőle a via Nem lehet rajta segíteni. *4>1 katojte Melléje *7 Me nézz — mondja. —. "fdd o®8» magad. Neféd adom az órát. t- De a hentes csak öonasem latta még *et az embereket szorítanak neki Már „ 4 gat mennek. A váL g m emCZ 3 WfnényteI^' Ä k££,5&ke£ Syun saját zsákját, háta alá Je^ék^mP1«* f'f2*06' felhőá fo*% rohan L tul- a répafejeiében utóní !ff/SOrozat rob- n utána- Aztán cseiid. *j Bo!ortd ~ mondja vai8danamndb&n halk> P^geto Ti-ti klán, klán... ,, A. flataI ^tona mielőtt él- *'udna. gondosan vastag harisnyába csomagolja A n- risnyát a zsákba A,t* ha* feje alá. Zt meS a Ti-ti klán, klán, klán melegrb^k°r- kará«onyok... mosolyt’ P5s szaga- aPa Ti-ti klán, klán... Valósága.3 reS8el derme®ztó álladjfal~d 'ra®tag0i bundájú” szomorú*' Tanár?6—^^Dotfi nek írté6'0 6rWat! F6ba ^ — Nem. Ie^l-4h^kerfl,sz haza. De Una ho,bnapéS ** Ma- T— Nem, Miért nem? Idegen, pol- emberek sietnek az utori. Úgy nezjk a foglvoka* «ordáin"11 ,írtÓ7-áfes álla! kiáltozd 6 °lyan — Akinél fém tar gj i an, szolgáltassa be! Mozgolódás. A tanár fnég egyszer odaszól; — Hallod, te, dobd cl Ne add be! Bajod lesz. Semmit sem felel. Háza kell Vinnem az -órát, OZ épamnak Karácsonykor meleg bort Iszunk. Az angyalokat iúyáiA nV gyoft szereti. Ti-ti klán, klán... Nem igaz, hogy még ma élek. Ezt az órát hazávi» széni. Haza. Csak most múljon el ez a rossz. A kiáltozás közeledik. Áramlik, mint a Tiszán a zöld ár. Borítsd ki! — parancsol fá egy katöha. — Mindent! A 2sáRok tartalma a bó- bah. A katona turkál. Kés, fegyver után turkál. A vastag harisnya is a hóban. Piros csíkja, mint vérpatakMost megtapogatja s katona — gondolja a fiatal. — aztán fél-fcállítanak. mint Ott amazt a hármat. és pikk. Nem tlidji levenni szemét á harisnyáról. A>. őr észreveszi. Felemeli a harisnya egyikét. Megforgatja. Ránéz a magyarra Most fél reá litt. És-pikk. Akkor legalább vége Az idegen katona ielöM a harisnyát. Barátságosan éz. Mond valamit és tovább ép. Mit mondott? Nem fontos. A harisnya ;• hóban, lehet visszapakolnl. A tanár szakálla remeg. — Te bolond — mondja halkan, — mos» majdnem ráfizettél. — Nem — mondja a fiatal katona. — Hazaviszem. — Haza? Nem keserű a kérdés. Nem is gúnyos. Csodálattal teli, mint hívő öregemberek imádsága. — Haza. És amikór a zaákc/ vállára veti, egy fél fejje- magasabb, mint volt. 7
