Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-21 / 68. szám
ESTI külpolitikai krónika Megalakult at EAK új kormánya Feszült a helyzet a jordán—izraeli határon Zárt ajtók mögött folyó több napos tárgyalás után megalakult az Egyesült Arab Köztársaság új kormánya. A kabinetben 14 új miniszter kapott helyet, többségük ismert szakember, de miniszteri tárcát eddig egyik sem viselt. A kormány elnöke Nasszer maradt, de míg eddig négy, ezután csak egy' helyettese lesz. A másik három volt miniszterelnökhelyettes közül keltő más funkcióban teveicenykedik tovább, a miniszterelnökhelyettesi funkciójáról lemondott Mohieddin azonban kimaradt az új kormányból. Politikai megfigyelők a kormány átalakítását a belpolitikai helyzet megszilárdulásának jeleként ítélik meg. Kairói lapvélemények szerint az ország jelentős lépésében eltávolodott a júniusi háború okozta katasztrófától és depressziótól, újra rendezte sorait és előkészítette az új fejlődés útját. Az új miniszterektől azt várják, hogy ebben a helyzetben kepesek lesznek szakterületüket újjászervezni. A kormányból kimaradt személyek, kairói megfigyelők szerint, más gazdasági-politikai orientáció hívei voltak, azt szorgalmazták, hogy Egyiptom nyissa meg kapuit a nyugati, elsősorban az amerikai töke előtt. Ennek megfelelően a kormányátalakítást úgy' tekintik, mint a nyugati orientációjú politika esetleges lehetőségélői való eltávolodást. A Közel-Kelet eseményeihez tartozik a feszültség növekedése Jordánia és Izrael között. A legutóbbi hetekben gyakran került sor több órás tűzharcra a Jordán folyó mentén, néhány nappal ezelőtt az izraeli kormány, mindenekelőtt Dajan hadügyminiszter goromba fenyegetéseket adresszált Jordánia címére, a legutóbbi órákban pedig Izrael ezt a Jordániái határon foganatosított csapatösszevonásokkal is tetézte. Jordánia ezek miatt panaszt tett az ENSZ-nél. Tekintve, hogy Izrael — mint ismeretes — eddig sem hajtotta végre a Biztonsági Tanácsnak a közel-keleti konfliktus rendezésére hozott határozatát, a világszervezet az újabb panasz ügyében nincs kcny- nyű helyzetben. A világsajtóban igen nagy helyet foglal el Wladyslaw Gomulkának kedd este Varsóban elmondott beszede. A beszéd természetesen nagy visszhangot keltett magában Lengyelországban is. A lengyel nép szerte az országban újabb gyűlések szazain nyilvánítja ki, hogy elítéli a rendbontókat, a provokátorokat, és szilárdan támogatja a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a lengyel kormány politikáját az internacionalizmus, a hazafiság, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátság irányvonalának megvalósításában. Angliában politikai körökben nagy vihart, a nép körében pedig elkeseredést keltett a kormány bejelentett új költségvetése. Elkerülhetetlennek látszik a közszükségleti cikkek árának rohamos emelkedése, valamint a munkanélküliség növekedése, amely már most is magasabb, mint a legutóbbi 15 évben bármikor. CENTÜOPRESS „Legvörösebb nap4'! Mao Ce-luug Pekingben gyűlést tartottak a Mao Ce-tung eszméit tanulmányozó aktivisták. Mint az XJj-Kína hírügynök, ség közli, a gyűlés részvevői — a kínai hadsereg politikai akadémiájának hallgatói — tanulmányozták Mao Ce-tungnak a pártépítésre vonatkozó „legújabb utasításait”. A részvevők ezen a gyűlésen is hevesen támadták Liu Sao-csit, a KKP Központi Bizottsága elnökhelyettesét, a Kínai Népköztársaság elnökét. A régi módszer szerint nem nevezték nevén Liu Sao- csit, egyszerűen „régi ellen- forradalmárnak” titulálták. A gyűlésen felszólalók egymással vetélkedve magasztalták Mao Ce-tungot, „kormányosnak”, „legvörösebb napnak”, „hatalmas géniusznak” nevezték őt. „Az új hatalmi szervek” nem kielégítő helyzetéről tanúskodik egy sor vidéki újság kényszerű beismerése. A kulturális forradalom ellenségei, írta nemrégen a Szinkujcsou-Pao megtámadják a forradalmi bizottságokat. Csiangszi tartomány rádióállomása március 15- én közölte, hogy jóllehet a tartományban mindössze két hónapja jöttek csak léire az új maoista hatalmi szervek, a kulturális forradalom ellenségei máris kísérleteket tettek arra, hogy „polgárháborút indítsanak” és „feloszlassák a tartományi forradalmi bizottságot”. Moszkvába látogat Jonas osztrák köztársasági elnök Bécs (MTI): Rendkívül szívélyes légkörben zajlottak le Koszigin miniszterelnök és Gromiko külügyminiszter tárgyalásai Waldheim osztrák külügyminiszterrel — jelenti a szerdai osztrák sajtó. A hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó osztrák kormány- férfiú és tárgyaló partnerei egyetértésben hangsúlyozták az osztrák semlegesség jelentőségét az európai enyhülés és együttműködés szempontjából. Waldheim kijelentette, hogy bár Ausztria az atomsorompó-szerződY tervezetét nem tartja minden szempontból kielégítőnek, kész a szerződés aláírására. Megállapodás született arról, hogy a két ország műszaki-tudományos együttműködési szerződést köt. Az osztrák közös piaci társulás tervének kérdésében nem változott az ismeretesen negatív szovjet álláspont. Koszigin miniszterelnök kijelentése szerint Jonas osztrák köztársasági elnök májusi szovjetunióbeli látogatása fontos hozzájárulás lesz a két ország kölcsönös megértéséhez. A Biztonsági Tanács rhoclesiai vitája New York, (MTI): Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden magyar idő szerint 22,30 órakor 36 afrikai ország sürgős kérésére összeült, hogy folytassa a rhodesiai helyzet megvitatását. Az afrikai országok képviselői közös levelükben megállapítják, hogy az Ang. Ha kezdeményezésére a fajgyűlölő Smith-rezsim ellen hozott részleges gazdasági szánké’ók nem vezetlek eredményre. A Rhodesiában kialakult helyzet fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot. Ousmane Soce Diop szenegáli nagykövet, a tanács márciusi soros elnöke éjfélkor az ülést szerda délutánig elnapolta. McCarthy szenátor néger egye emisíák eteti hím la a icSnscn kormányt Washington, (MTI): McCarthy szenátor, folytatva választási kampányát kedden a washingtoni Ho- ward-egyetemen mondott beszédet a néger diákok előtt. A Howard-egyetem az Egyesült Államok egyetlen olyan felsőoktatási intézménye, amelyben többségben vannak a néger hallgatók. McCarthy éles szavakkal bí. rálta a Johnson-kormányza. tot, amely évente 30 milliárd dollárt költ a vietnami háború céljaira, ugyanakkor tovább nyirbálja az ország belső fejlesztésére, a többi között a négerek helyzetének javítására előirányzott összegeket. McCarthy a jelöltek személyével és esélyeivel foglalkozva kijelentette, hogy Robert Kennedyt fogja támogatni, amennyiben a demokrata párt jelölőgyűlése előtt kiderülne, hogy neki magának nincsen reális esé. lye. De Gaulle támadása a dollár ellen Franciaország csak a tiszta aranyalapra épülő nemzetközi pénzügyi rendszert tartja elfogadhatónak. Ennek megvalósítása érdekében kész együttműködni a többi közös piaci tagállammal együtt. Ez derül ki abból a nyilatkozatból, amelyet De Gaulle tábornok tett a francia minisztertanács szerda délelőtti ülésén. A tábornok leszögezte: a dollár és a font most kialakuló válsága azt bizonyítja, hogy a tartalékpénzek privilegizált helyzete nemcsak igazságtalan, hanem már alkalmazhatatlan is, további fenntartása pedig súlyos gazdasági, szociális és politikai problémákat okozna. L Davidov: Az Ifjabb Nővér (Részlet a Leniniána IV. kötetéből) Nagyjából egyidőben esett fogságba a magyar zászlós, Kun Béla a cári Oroszország munkásával, Uraszov közkatonával csak azzal a különbséggel, hogy Kun az oroszok, Uraszov pedig a magyarok foglya lett. Fél évszázad elteltével beszélgetek Vlagyimir Ale- xandrovics Uraszovval, a tősgyökeres urálival, akinek megadatott az a boldogság, hogy harcolhatott az orosz- országi földalatti bolsevik párt soraiban és részt vehetett az 1919-es márciusi magyar forradalom előkészítésében. Az idős bolsevik elbeszélésében megelevenedtek a régmúlt események. Még ma is különös lelkesedéssel beszél Kun Béláról, akinek sikerült találkoznia és beszélgetni Leninnel. A magyar burzsoá-demok- ratikus kormány megalakítása után hamarosan Ma-' gyarországra érkezett Kun Béla is. Mi már akkor tudtuk, — mondja Vlagyimir Alexandrovics. — hogy ott, a mi hazánk földjén Kun Béla és a többi magyar elvtárs vállvetve harcolt az orosz munkásokkal és parasztokkal, védte a polgárháború különböző frontjait, védte a világ első munkás-paraszt hatalmát. Alig múlt el néhány nap és Uraszov jó barátja, Németi Lajos sietett Ura- szovhoz, hogy közölje vele a szinte hihetetlen örömhírt: megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. A párt vezetőségébe beválasztották Kun Bélát és még több elvtársat, akik lenini acélozottságot kaptak Oroszországban. Ezt az örömöt nyomon követte a másik: Megjelent a Vörös Újság, a kommunisták lapjának első száma. Egyre több magyar munkás és paraszt győződött meg a kommunizmus igazságairól. A párt népszerűsége egyre nőtt. de Kun Bélát nyugtalanította a párt stratégiájának és taktikájának a kérdése. Uraszovot sürgősen hivatták a Központi Bizottságra, a Visegrád utca 15-ös számú házba. Kun Béla beszélgetett vele, megkérte, illegális úton azonnal induljon Lenin elvtárshoz. Átadott Uraszovnak egy levelet is, amelyben tanácsot kér Lenin elvtárstól a kialakult bonyolult helyzetben való viselkedésre. Ezeket mondta még Kun Béla. — A levelet mi két példányban készítettük el. önök ketten indulnak el Németi Lajos elvtárssal. A szöveget tanulják meg kívülről. Amelyikőjük hamarabb érkezik meg, az számol tM Vlagyimir Iljicsnek... Uraszov jelentkezett hamarabb Leninnél. Hosszú és veszélyes volt az útja, de elérkezett az az izgalmas nap is, amikor be kellett lépnie a Népbiztosok Tanácsa elnökének a dolgozószobájába. Lenin üdvözölte és hellyel kínálta a magyar bolsevikok küldöncét, és azonnal kérdezte is: — Mondja, egészséges-e a mi Kun Bélánk? — Igen, makk egészséges... — Vlagyimir Alexandrovics még csak feltételezni sem tudta, hogy az alatt az egy hét alatt, amíg úton volt Budapesttől Moszkvába addig viharos események történtek, amelyek lényegesen megváltoztatták a helyzetet. (Míg Uraszov úton volt, addig a magyar kormány letartóztatta Kun Bélát.) Ekkor még Lenin sem tudhatott azokról a veszélyekről, amelyek Kun Béla körül kialakultak. Uraszov megérkezése előtt Lenin az utolsó levelet 1919. január 5-i dátummal kapta Magyarországról. Ebben Kun Béla a következőket közölte: „A helyzet számunkra nagyon kedvező. A mi pártunk napról napra erősödik... A fémmunkások lelkesednek legjobban értünk és nyíltan velünk tartanak«. A többi munkásréteg között is igen szép sikereket értünk el, különösen a vidéki ipari központokban.” Előre látva a jobboldali szociáldemokrata vezetők hatalomra jutását, Kun várta a kommunisták ellen fokozódó nyomást. Éppen erre az esetre tett fogadást Leninnek, hogy a dolgokat „erős kézzel, marxista módon” viszi előre. — Elég kemények lesznek-e?” — kétkedett Lenin, miután a parasztokról egyetlen szót sem talált a levélben. Este, a teánál Vlagyimir Iljics nem felejtette el átadni Nagyezsda Konsztan- tyinovának és Mária Iljinics- nek Kun Béla meleg baráti üdvözletét. Felvillanó mo. sollyal, s ragyogó arccal nézett az asszonyokra és álmodozva mondta: — Úgy tűnik, nem fog megcsalni az érzésem. Hamarosan kapunk egy rendkívüli fontos levelet Béla aláírásával és üdvözletével. Ebben hírt ad az Ifjabb Nővér; a Magyar Tanács- köztársaság megalakuláséról az idősebb Orosz Nővérnek. így történt. Fordította: Sigér Imre Megjelent a Rovesznyik folyóiratban. 58. Délben jelentkezett az irodában Hilliers, és egy rab volt vele: Barbizon. A hadnagy utasítására a corvée keresztülengedte egy hatalmas műszertáskával. Hilliers azonnal Gardonehoz sietett. — Ez az ember Barbizon. A Titkos Szolgálat küldte a rabokkal. — Átadta Barbizon igazolását. Az állt rajta, hogy a bandita egy hazafias cselekedetéért kegyelemben részesült, és felvették a Titkos Szolgálathoz. Mint megfigyelőt beosztották az aut- taurirti rabok közé. — Nos? — kérdezte Gar- done, miután megnézte az írást. — Van valami jelenteni valója? — Épp elég — felelte a bandita. — Ma kitör a lázadás. A rabok közé, mint vöröskeresztes emberek ügyes szervezők furakodtak be. Ek- razitot is hoztak. Gardone elsápadt. ■— A lázadást — folytatta Barbizon — nem lehet megakadályozni. Nagyszerűen szervezték meg... Gardone sápadtan dörzsölte az állát. Ez nagyon vigasztalanul hangzott. Finley kiszólt: — Battista! — Mikor belépett az olasz káplár, parancsot adott: — Latouret intézkedjen, hogy négy gépfegyvert hozzanak fel és húsz hevedert. Az olasz elsietett. — A rabok este megbeszélt fényjelre a corvée-val egyesülnek, behatolnak a helyőrségbe, és gyorsan elintézik, aki még ellenáll.. — Hilliers — mondta Finley —, menj, légy szíves, adj parancsot, hogy zárják le az erődöt, Latouret vitessen fel a mellvédre gépfegyvereket, te Barbizonnal nem törődsz semmivel, ami belül történik, csak vigyáztok, és ha a corvée a rabokkal tér visz- sza, akkor lekaszálni őket! Ez még segíthet. — Hilliers és Barbizon elsiettek. Gardone tehetetlen volt. A halálfélelem jegesen nehezedett a szívére. — De hát — mondta végre rekedten —, ha mindent tudtak... miért nem szóltak? Hogy segítséget kérjünk... Egy hét alatt Timbuktuból itt lehetnek... szpáhik... — Azt hiszem — felelte Finley —, ezt a lázadást szándékosan hagyták így megérni... Van itt néhány ember, akik a Titkos Szolgálattól ezeket a szokotákat követve akarják megtalálni a Russel-féle átjárót... Hallgattak. Battista tért vissza a hevederekkel. Ledobta őket. Nyugodtnak látszott, és mégis nyomasztó volt, ahogy a golyóval kirakott öveket elrendezte. Galamb az utolsó nagy haditanácsot tartotta Hlavács- csal és Troppauerrel. Természetesen bor mellett, mintha ártatlanul mulatoznának. — Tizenhat emberre számíthatunk — mondta Galamb. — Bennünket is felszólítottak, hogy tartsunk velük. Kitérő választ adtunk. Most mi a teendő? — Hát... — felelte bizonytalanul a cipész — elsősorban talán... tudni kéne-., hogy mit akarnak... És hát hogy mit tehet tizenhat ember... ennyi ellen... Én nem tudom... őszintén szólva... Ö azt sem tudta, hogy miért kell a lázadókat leverni. De hát ki mer itt vitatkozni két őrülttel? — Ma délután — mondta Troppauer — a corvée már rabokkal tér vissza. Jelt adnak nekik innen az erődből... Pencroft jött be, és merőn nézte őket. — Mit suttognak? —mondta kihívóan. — Ide hallgasson, Harrincourt! Legokosabb, ha belátja, hogy kár volt idáig fáradni. Maga megért engem! Nem fontos, hogy más is értse. Kár az ilyen okos emberért. Mert most már elkésett a sugdo- sással. Érti? — Van egy érzésem, Pencroft — felelte vidáman Galamb. — Mi még rövidesen összeverekszünk egymással. Maga nagyon erős, és kitűnően bokszol. Mindig örülök, ha ilyen embernek kiverhetem a fogait... Pencroft gúnyos mosollyal végignézte, azután kiment. — Majd szólj, ha felpofozod — mondta Troppauer Galambnak. — Én Is szeretnék néhányat ütni rá. — Még egy utasítást — szólt Galamb Hlavácshoz. — Mi történjék, ha kezdődik a hecc? — Kérem... én nem szeretnék... tanácsot... adni — felelte nagy kínban. Mit akarnak tőle? Nem akar ujjat húzni ennyi lázadóval. — A leghelyesebb lenne talán... — nyögte ki végül — a rumot és az alkoholt felhozni... a pincéből... Mert... Ugyanis a raktárban sok jó ital van..« Galamb felugrott: — Zseniális! Remek...! A távolabb ülő katonák felfigyeltek, ezért kissé halkabban folytatta: — Köszönjük. Nagyszerű ötlet volt. Igen... a rum! „Csak tudnám, minek örül...” — töprengett Hla- vács. Ha lázadás van, és úgyis főbe lőnek mindenkit, legalább berúgnak előbb, ez logikus. De miért zseniális? — Érted? — mondta Galamb Troppauernek, amikor kiértek az udvarba. — Elsőrangú ötlet. Ha itt elkezdődik a hecc, feltörjük a raktárt. Igyák le magukat, akik az erődben vannak, mi viszont nem iszunk rumot... — Esetleg egy pár kortyot megkockáztathatunk — vetette közbe a poéta. —Mert ha már... — Nem! Mi józanok maradunk — felelte erélyesen Galamb. Elvált Troppauer- től. Négy napja nem látta a leányt. Délben kis cédulát talált a tányérja mellett: „ötkor várom” — csak ennyi állt a papíron. Éppen öt óra volt. Sietett a kantin mögé. Amikor a szobához ért, az ajtó csendesen kinyílt, Madge várta. Galamb boldogan vigyorgott. Az arab suhanc helyett a fehér bricseszes kísértet fogadta. A szép, szomorú arcú nő, aki énekelt a sivatagban. — Csak rövid ideig lehetünk együtt... — mondotta Madge Russel. — Ezt sem szabadna megkockáztatni. Galamb elsősorban megcsókolta a kezét. — Nyugodt lehet. Bízzon bennem. — Vigyázzon, mert itt lázadás készül... — Tudok róla — felelte vigyorogva. — Most már elárulom magának, hogy Hla-^ vács nem cipész, hanem francia őrnagy. Az ő segítségével leverjük a lázadást. Madge félig sírva, félig nevetve fogta meg a fiú kezét: — Az istenért, ne tegyen semmit, maga olyan gyerekes. könnyelmű, meggondolatlan.« (Folytatják)
