Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-21 / 68. szám

ESTI külpolitikai krónika Megalakult at EAK új kormánya Feszült a helyzet a jordán—izraeli határon Zárt ajtók mögött folyó több napos tárgyalás után megalakult az Egyesült Arab Köztársaság új kormánya. A kabinetben 14 új miniszter kapott helyet, többségük is­mert szakember, de minisz­teri tárcát eddig egyik sem viselt. A kormány elnöke Nasszer maradt, de míg ed­dig négy, ezután csak egy' helyettese lesz. A másik há­rom volt miniszterelnök­helyettes közül keltő más funkcióban teveicenykedik tovább, a miniszterelnök­helyettesi funkciójáról le­mondott Mohieddin azon­ban kimaradt az új kor­mányból. Politikai megfigyelők a kormány átalakítását a bel­politikai helyzet megszilár­dulásának jeleként ítélik meg. Kairói lapvélemények szerint az ország jelentős lé­pésében eltávolodott a júni­usi háború okozta katasztró­fától és depressziótól, újra rendezte sorait és előkészí­tette az új fejlődés útját. Az új miniszterektől azt vár­ják, hogy ebben a helyzetben kepesek lesznek szakterüle­tüket újjászervezni. A kor­mányból kimaradt szemé­lyek, kairói megfigyelők sze­rint, más gazdasági-politikai orientáció hívei voltak, azt szorgalmazták, hogy Egyip­tom nyissa meg kapuit a nyugati, elsősorban az ame­rikai töke előtt. Ennek meg­felelően a kormányátalakí­tást úgy' tekintik, mint a nyu­gati orientációjú politika esetleges lehetőségélői való eltávolodást. A Közel-Kelet eseményei­hez tartozik a feszültség nö­vekedése Jordánia és Izrael között. A legutóbbi hetekben gyakran került sor több órás tűzharcra a Jordán folyó mentén, néhány nappal ez­előtt az izraeli kormány, mindenekelőtt Dajan had­ügyminiszter goromba fenye­getéseket adresszált Jordánia címére, a legutóbbi órákban pedig Izrael ezt a Jordániái határon foganatosított csapat­összevonásokkal is tetézte. Jordánia ezek miatt panaszt tett az ENSZ-nél. Tekintve, hogy Izrael — mint ismere­tes — eddig sem hajtotta végre a Biztonsági Tanács­nak a közel-keleti konfliktus rendezésére hozott határoza­tát, a világszervezet az újabb panasz ügyében nincs kcny- nyű helyzetben. A világsajtóban igen nagy helyet foglal el Wladyslaw Gomulkának kedd este Var­sóban elmondott beszede. A beszéd természetesen nagy visszhangot keltett magában Lengyelországban is. A len­gyel nép szerte az országban újabb gyűlések szazain nyil­vánítja ki, hogy elítéli a rendbontókat, a provokáto­rokat, és szilárdan támogat­ja a Lengyel Egyesült Mun­káspárt és a lengyel kor­mány politikáját az interna­cionalizmus, a hazafiság, a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való barát­ság irányvonalának megvaló­sításában. Angliában politikai körök­ben nagy vihart, a nép köré­ben pedig elkeseredést kel­tett a kormány bejelentett új költségvetése. Elkerülhe­tetlennek látszik a közszük­ségleti cikkek árának roha­mos emelkedése, valamint a munkanélküliség növekedé­se, amely már most is ma­gasabb, mint a legutóbbi 15 évben bármikor. CENTÜOPRESS „Legvörösebb nap4'! Mao Ce-luug Pekingben gyűlést tartot­tak a Mao Ce-tung eszméit tanulmányozó aktivisták. Mint az XJj-Kína hírügynök, ség közli, a gyűlés részve­vői — a kínai hadsereg po­litikai akadémiájának hall­gatói — tanulmányozták Mao Ce-tungnak a pártépí­tésre vonatkozó „legújabb utasításait”. A részvevők ezen a gyűlésen is hevesen támadták Liu Sao-csit, a KKP Központi Bizottsága elnökhelyettesét, a Kínai Népköztársaság elnökét. A régi módszer szerint nem nevezték nevén Liu Sao- csit, egyszerűen „régi ellen- forradalmárnak” titulálták. A gyűlésen felszólalók egy­mással vetélkedve magasz­talták Mao Ce-tungot, „kor­mányosnak”, „legvörösebb napnak”, „hatalmas géniusz­nak” nevezték őt. „Az új hatalmi szervek” nem kielégítő helyzetéről tanúskodik egy sor vidéki újság kényszerű beismerése. A kulturális forradalom el­lenségei, írta nemrégen a Szinkujcsou-Pao megtámad­ják a forradalmi bizottsá­gokat. Csiangszi tartomány rádióállomása március 15- én közölte, hogy jóllehet a tartományban mindössze két hónapja jöttek csak léire az új maoista hatalmi szer­vek, a kulturális forradalom ellenségei máris kísérlete­ket tettek arra, hogy „pol­gárháborút indítsanak” és „feloszlassák a tartományi forradalmi bizottságot”. Moszkvába látogat Jonas osztrák köztársasági elnök Bécs (MTI): Rendkívül szívélyes lég­körben zajlottak le Koszigin miniszterelnök és Gromiko külügyminiszter tárgyalásai Waldheim osztrák külügymi­niszterrel — jelenti a szerdai osztrák sajtó. A hivatalos lá­togatáson a Szovjetunióban tartózkodó osztrák kormány- férfiú és tárgyaló partnerei egyetértésben hangsúlyozták az osztrák semlegesség je­lentőségét az európai enyhü­lés és együttműködés szem­pontjából. Waldheim kije­lentette, hogy bár Ausztria az atomsorompó-szerződY tervezetét nem tartja min­den szempontból kielégítő­nek, kész a szerződés aláírá­sára. Megállapodás született arról, hogy a két ország mű­szaki-tudományos együttmű­ködési szerződést köt. Az osztrák közös piaci társulás tervének kérdésében nem változott az ismeretesen ne­gatív szovjet álláspont. Ko­szigin miniszterelnök kije­lentése szerint Jonas osztrák köztársasági elnök májusi szovjetunióbeli látogatása fontos hozzájárulás lesz a két ország kölcsönös megér­téséhez. A Biztonsági Tanács rhoclesiai vitája New York, (MTI): Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa kedden magyar idő szerint 22,30 órakor 36 af­rikai ország sürgős kéré­sére összeült, hogy folytassa a rhodesiai helyzet megvi­tatását. Az afrikai országok képviselői közös levelükben megállapítják, hogy az Ang. Ha kezdeményezésére a faj­gyűlölő Smith-rezsim ellen hozott részleges gazdasági szánké’ók nem vezetlek eredményre. A Rhodesiában kialakult helyzet fenyegeti a nemzetközi békét és biz­tonságot. Ousmane Soce Diop sze­negáli nagykövet, a tanács márciusi soros elnöke éj­félkor az ülést szerda dél­utánig elnapolta. McCarthy szenátor néger egye emisíák eteti hím la a icSnscn kormányt Washington, (MTI): McCarthy szenátor, foly­tatva választási kampányát kedden a washingtoni Ho- ward-egyetemen mondott beszédet a néger diákok előtt. A Howard-egyetem az Egyesült Államok egyetlen olyan felsőoktatási intézmé­nye, amelyben többségben vannak a néger hallgatók. McCarthy éles szavakkal bí. rálta a Johnson-kormányza. tot, amely évente 30 mil­liárd dollárt költ a vietna­mi háború céljaira, ugyan­akkor tovább nyirbálja az ország belső fejlesztésére, a többi között a négerek helyzetének javítására elő­irányzott összegeket. Mc­Carthy a jelöltek személyé­vel és esélyeivel foglalkoz­va kijelentette, hogy Ro­bert Kennedyt fogja támo­gatni, amennyiben a de­mokrata párt jelölőgyűlése előtt kiderülne, hogy neki magának nincsen reális esé. lye. De Gaulle támadása a dollár ellen Franciaország csak a tiszta aranyalapra épülő nemzetkö­zi pénzügyi rendszert tartja elfogadhatónak. Ennek meg­valósítása érdekében kész együttműködni a többi kö­zös piaci tagállammal együtt. Ez derül ki abból a nyilat­kozatból, amelyet De Gaulle tábornok tett a francia mi­nisztertanács szerda délelőtti ülésén. A tábornok leszögez­te: a dollár és a font most kialakuló válsága azt bizo­nyítja, hogy a tartalékpén­zek privilegizált helyzete nemcsak igazságtalan, ha­nem már alkalmazhatatlan is, további fenntartása pedig súlyos gazdasági, szociális és politikai problémákat okoz­na. L Davidov: Az Ifjabb Nővér (Részlet a Leniniána IV. kötetéből) Nagyjából egyidőben esett fogságba a magyar zászlós, Kun Béla a cári Oroszor­szág munkásával, Uraszov közkatonával csak azzal a különbséggel, hogy Kun az oroszok, Uraszov pedig a magyarok foglya lett. Fél évszázad elteltével be­szélgetek Vlagyimir Ale- xandrovics Uraszovval, a tősgyökeres urálival, akinek megadatott az a boldogság, hogy harcolhatott az orosz- országi földalatti bolsevik párt soraiban és részt ve­hetett az 1919-es márciusi magyar forradalom előké­szítésében. Az idős bolsevik elbeszé­lésében megelevenedtek a régmúlt események. Még ma is különös lelkesedéssel beszél Kun Béláról, akinek sikerült találkoznia és be­szélgetni Leninnel. A magyar burzsoá-demok- ratikus kormány megalakí­tása után hamarosan Ma-' gyarországra érkezett Kun Béla is. Mi már akkor tud­tuk, — mondja Vlagyimir Alexandrovics. — hogy ott, a mi hazánk földjén Kun Bé­la és a többi magyar elvtárs vállvetve harcolt az orosz munkásokkal és parasztok­kal, védte a polgárháború különböző frontjait, védte a világ első munkás-paraszt hatalmát. Alig múlt el néhány nap és Uraszov jó barátja, Né­meti Lajos sietett Ura- szovhoz, hogy közölje vele a szinte hihetetlen öröm­hírt: megalakult a Kommu­nisták Magyarországi Párt­ja. A párt vezetőségébe be­választották Kun Bélát és még több elvtársat, akik lenini acélozottságot kaptak Oroszországban. Ezt az örö­möt nyomon követte a má­sik: Megjelent a Vörös Új­ság, a kommunisták lapjá­nak első száma. Egyre több magyar mun­kás és paraszt győződött meg a kommunizmus igaz­ságairól. A párt népszerű­sége egyre nőtt. de Kun Bélát nyugtalanította a párt stratégiájának és taktiká­jának a kérdése. Uraszovot sürgősen hivat­ták a Központi Bizottságra, a Visegrád utca 15-ös szá­mú házba. Kun Béla be­szélgetett vele, megkérte, il­legális úton azonnal in­duljon Lenin elvtárshoz. Át­adott Uraszovnak egy le­velet is, amelyben tanácsot kér Lenin elvtárstól a ki­alakult bonyolult helyzetben való viselkedésre. Ezeket mondta még Kun Béla. — A levelet mi két példány­ban készítettük el. önök ketten indulnak el Németi Lajos elvtárssal. A szöveget tanulják meg kívülről. Amelyikőjük hamarabb ér­kezik meg, az számol tM Vlagyimir Iljicsnek... Uraszov jelentkezett ha­marabb Leninnél. Hosszú és veszélyes volt az útja, de elérkezett az az izgal­mas nap is, amikor be kel­lett lépnie a Népbiztosok Tanácsa elnökének a dolgo­zószobájába. Lenin üdvö­zölte és hellyel kínálta a magyar bolsevikok küldön­cét, és azonnal kérdezte is: — Mondja, egészséges-e a mi Kun Bélánk? — Igen, makk egészsé­ges... — Vlagyimir Alexand­rovics még csak feltételezni sem tudta, hogy az alatt az egy hét alatt, amíg úton volt Budapesttől Moszkvába addig viharos események történtek, amelyek lényege­sen megváltoztatták a hely­zetet. (Míg Uraszov úton volt, addig a magyar kor­mány letartóztatta Kun Bé­lát.) Ekkor még Lenin sem tudhatott azokról a veszé­lyekről, amelyek Kun Béla körül kialakultak. Uraszov megérkezése előtt Lenin az utolsó levelet 1919. január 5-i dátummal kapta Ma­gyarországról. Ebben Kun Béla a következőket közöl­te: „A helyzet számunkra nagyon kedvező. A mi pár­tunk napról napra erősö­dik... A fémmunkások lel­kesednek legjobban értünk és nyíltan velünk tartanak«. A többi munkásréteg között is igen szép sikereket ér­tünk el, különösen a vidéki ipari központokban.” Előre látva a jobboldali szociáldemokrata vezetők hatalomra jutását, Kun vár­ta a kommunisták ellen fokozódó nyomást. Éppen erre az esetre tett fogadást Leninnek, hogy a dolgokat „erős kézzel, marxista mó­don” viszi előre. — Elég kemények lesz­nek-e?” — kétkedett Le­nin, miután a parasztokról egyetlen szót sem talált a levélben. Este, a teánál Vlagyimir Iljics nem felejtette el át­adni Nagyezsda Konsztan- tyinovának és Mária Iljinics- nek Kun Béla meleg bará­ti üdvözletét. Felvillanó mo. sollyal, s ragyogó arccal né­zett az asszonyokra és ál­modozva mondta: — Úgy tűnik, nem fog megcsalni az érzésem. Ha­marosan kapunk egy rend­kívüli fontos levelet Béla aláírásával és üdvözletével. Ebben hírt ad az Ifjabb Nővér; a Magyar Tanács- köztársaság megalakuláséról az idősebb Orosz Nővér­nek. így történt. Fordította: Sigér Imre Megjelent a Rovesznyik folyóiratban. 58. Délben jelentkezett az iro­dában Hilliers, és egy rab volt vele: Barbizon. A had­nagy utasítására a corvée keresztülengedte egy hatal­mas műszertáskával. Hilli­ers azonnal Gardonehoz sie­tett. — Ez az ember Barbizon. A Titkos Szolgálat küldte a rabokkal. — Átadta Barbi­zon igazolását. Az állt rajta, hogy a bandita egy hazafias cselekedetéért kegyelemben részesült, és felvették a Tit­kos Szolgálathoz. Mint meg­figyelőt beosztották az aut- taurirti rabok közé. — Nos? — kérdezte Gar- done, miután megnézte az írást. — Van valami jelente­ni valója? — Épp elég — felelte a bandita. — Ma kitör a láza­dás. A rabok közé, mint vö­röskeresztes emberek ügyes szervezők furakodtak be. Ek- razitot is hoztak. Gardone elsápadt. ■— A lázadást — folytatta Barbizon — nem lehet meg­akadályozni. Nagyszerűen szervezték meg... Gardone sápadtan dör­zsölte az állát. Ez nagyon vigasztalanul hangzott. Fin­ley kiszólt: — Battista! — Mikor be­lépett az olasz káplár, pa­rancsot adott: — Latouret intézkedjen, hogy négy gép­fegyvert hozzanak fel és húsz hevedert. Az olasz elsietett. — A rabok este megbeszélt fényjelre a corvée-val egye­sülnek, behatolnak a helyőr­ségbe, és gyorsan elintézik, aki még ellenáll.. — Hilliers — mondta Fin­ley —, menj, légy szíves, adj parancsot, hogy zárják le az erődöt, Latouret vitessen fel a mellvédre gépfegyvereket, te Barbizonnal nem törődsz semmivel, ami belül törté­nik, csak vigyáztok, és ha a corvée a rabokkal tér visz- sza, akkor lekaszálni őket! Ez még segíthet. — Hilliers és Barbizon elsiettek. Gardone tehetetlen volt. A halálféle­lem jegesen nehezedett a szí­vére. — De hát — mondta vég­re rekedten —, ha mindent tudtak... miért nem szóltak? Hogy segítséget kérjünk... Egy hét alatt Timbuktuból itt lehetnek... szpáhik... — Azt hiszem — felelte Finley —, ezt a lázadást szándékosan hagyták így megérni... Van itt néhány ember, akik a Titkos Szolgá­lattól ezeket a szokotákat kö­vetve akarják megtalálni a Russel-féle átjárót... Hallgattak. Battista tért vissza a hevederekkel. Le­dobta őket. Nyugodtnak lát­szott, és mégis nyomasztó volt, ahogy a golyóval kira­kott öveket elrendezte. Galamb az utolsó nagy ha­ditanácsot tartotta Hlavács- csal és Troppauerrel. Termé­szetesen bor mellett, mintha ártatlanul mulatoznának. — Tizenhat emberre szá­míthatunk — mondta Ga­lamb. — Bennünket is fel­szólítottak, hogy tartsunk ve­lük. Kitérő választ adtunk. Most mi a teendő? — Hát... — felelte bizony­talanul a cipész — elsősor­ban talán... tudni kéne-., hogy mit akarnak... És hát hogy mit tehet tizenhat ember... ennyi ellen... Én nem tu­dom... őszintén szólva... Ö azt sem tudta, hogy miért kell a lázadókat leverni. De hát ki mer itt vitatkozni két őrülttel? — Ma délután — mondta Troppauer — a corvée már rabokkal tér vissza. Jelt ad­nak nekik innen az erőd­ből... Pencroft jött be, és merőn nézte őket. — Mit suttognak? —mond­ta kihívóan. — Ide hallgas­son, Harrincourt! Legoko­sabb, ha belátja, hogy kár volt idáig fáradni. Maga megért engem! Nem fontos, hogy más is értse. Kár az ilyen okos emberért. Mert most már elkésett a sugdo- sással. Érti? — Van egy érzésem, Penc­roft — felelte vidáman Ga­lamb. — Mi még rövidesen összeverekszünk egymással. Maga nagyon erős, és kitű­nően bokszol. Mindig örü­lök, ha ilyen embernek ki­verhetem a fogait... Pencroft gúnyos mosollyal végignézte, azután kiment. — Majd szólj, ha felpofo­zod — mondta Troppauer Galambnak. — Én Is szeret­nék néhányat ütni rá. — Még egy utasítást — szólt Galamb Hlavácshoz. — Mi történjék, ha kezdődik a hecc? — Kérem... én nem szeret­nék... tanácsot... adni — fe­lelte nagy kínban. Mit akar­nak tőle? Nem akar ujjat húzni ennyi lázadóval. — A leghelyesebb lenne talán... — nyögte ki végül — a rumot és az alkoholt felhozni... a pincéből... Mert... Ugyanis a raktárban sok jó ital van..« Galamb felugrott: — Zseniális! Remek...! A távolabb ülő katonák felfigyeltek, ezért kissé hal­kabban folytatta: — Köszönjük. Nagyszerű ötlet volt. Igen... a rum! „Csak tudnám, minek örül...” — töprengett Hla- vács. Ha lázadás van, és úgyis főbe lőnek mindenkit, legalább berúgnak előbb, ez logikus. De miért zseniális? — Érted? — mondta Ga­lamb Troppauernek, amikor kiértek az udvarba. — Első­rangú ötlet. Ha itt elkezdő­dik a hecc, feltörjük a rak­tárt. Igyák le magukat, akik az erődben vannak, mi vi­szont nem iszunk rumot... — Esetleg egy pár kortyot megkockáztathatunk — ve­tette közbe a poéta. —Mert ha már... — Nem! Mi józanok ma­radunk — felelte erélyesen Galamb. Elvált Troppauer- től. Négy napja nem látta a leányt. Délben kis cédulát talált a tányérja mellett: „ötkor várom” — csak ennyi állt a papíron. Éppen öt óra volt. Sietett a kantin mögé. Amikor a szobához ért, az ajtó csen­desen kinyílt, Madge várta. Galamb boldogan vigyor­gott. Az arab suhanc helyett a fehér bricseszes kísértet fogadta. A szép, szomorú ar­cú nő, aki énekelt a sivatag­ban. — Csak rövid ideig lehe­tünk együtt... — mondotta Madge Russel. — Ezt sem szabadna megkockáztatni. Galamb elsősorban meg­csókolta a kezét. — Nyugodt lehet. Bízzon bennem. — Vigyázzon, mert itt lá­zadás készül... — Tudok róla — felelte vigyorogva. — Most már el­árulom magának, hogy Hla-^ vács nem cipész, hanem fran­cia őrnagy. Az ő segítségé­vel leverjük a lázadást. Madge félig sírva, félig nevetve fogta meg a fiú ke­zét: — Az istenért, ne tegyen semmit, maga olyan gyere­kes. könnyelmű, meggondo­latlan.« (Folytatják)

Next

/
Thumbnails
Contents