Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-02 / 27. szám
ESTI külpolitikai krónika Forradalmi tanácsok Saigon külvárosaiban Jarring tárgyalásai Szuez ügyében A dél-vietnami szabadságharcosok e hét elején megindított általános támadása tovább folytatódik. Igaz, hogy a legfrissebb hírek szerint Saigon belvárosában némileg csökkent a harcok hevessége, ezzel szemben a főváros külső kerületeiben és több vidéki nagyvárosban a partizánok és a lakosság közös egyesülésein forradalmi bizottságokat hoztak létre. Korai lenne még fi bizottságokra, mint tényleges néphatalmi szervekre tekinteni, annak azonban máris beszédes bizonyítékai, hogy a DNFF erőinek általános akcióit szerte Dél-Vie'nam- ban a városi lakosság intenzíven támogatja. Washingtont ez annál kellemetlenebből érinti, mert az amerikaiak a nagyvárosokban eddig abszolút biztonságban érezték magukat. A nagy nyugati hírügynökségek egyöntetű megállapítása szerint az a mód, ahogyan Dél-Vietnam lakossága a szabadságharcosok akcióira reagál, politikai vonatkozásban talán még nagyobb siker a DNFF számára, mint amilyent a rajtaütések katonai szempontból jelentenek. Bár a szabadságharcosok támadása még folyik, bizonyos jelek már arra mutatnak, hogy a DNFF ezúttal is hü marad fegyveres erői eddig jól bevált taktikájához és bizonyos harci feladatok után csapatait visz- szavonja, hogy újabb meglepetésszerű rajtaütésekre készüljön fel. A szabadság- harcosok a legutóbbi hetekben szervezetileg és fegyverzet szempontjából rendkívül megerősödtek, egyes nyugati katonai szakértők szerint tüzérségük már talán felül is múlja az amerikaiakét, ahhoz azonban egyelőre nem elég erősek, hogy az Igen nagy amerikai erő- és technikai fölénnyel szemben a megtámadott nagy városokat huzamosabb időn át birtokban' tarthassák. A városok egész sorában egyidőben, központi irányítással és bámulatos szervezettséggel végrehajtott, páratlanul merész akciók azonban mindenképpen jelentős befolyást fognak gyakorolni a háború további menetére, a katonai és politikai helyzetre egyaránt. Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság között huzamosabb ideje folyó tárgyalások eredményeképpen megszületett a döntés: a két ország visszaállítja a mintegy 10 esztendővel ezelőtt megszakított diplomáciai kapcsolatot. Annak idején mint ismeretes, Bonn a Hollsteiri-doktrinának megfelelően azért döntött a kapcsolatok megszakítása mellett, mert Jugoszlávia diplomáciai képviseletet cserélt a Német Demokratikus Köztársasággal. Az a tény, hogy Bonn — eredeti szándéka ellenére — most minden feltétel nélkül egyezett bele a kapcsolatok helyreállításába, a Holis- tein-doktrina teljes kudarcára mutat. Igen találó a londoni Timesnak az eseményhez fűződő megjegyzése: egy halva született doktrína temetése. A nap krónikájához tartozik Gunnar Jarring svéd diplomatának, U Thant személyes megbízottjának kairói tárgyalása. A napirenden a Szuezi-csatorna megtisztítása és a hajók kiszabadítása szerepel. Az ENSZ- megbízottnak azonban erről nem Kairóban, hanem majd Jeruzsálemben lesznek nehéz tárgyalásai. Hiszen a roncstalanítási munkák éppen Izrael beismert fegyveres provokációja miatt maradtak abba. Eskol izraeli miniszterelnök nyilatkozata, amely szerint Izrael sajátjának tekinti a Szuezi-csa- torna keleti felét, nem sok reménnyel bíztat Gunnar Jarring jeruzsálemi útja előtt. Forradalmi Tanács alakult Saigonban (Folytatás az 1. oldalról) kudarcot szenvedtek el Vietnamban. de a nagykövetség ostroma volt mindezek közül a legnagyobb. Saigonban senki sem tudhatja, hol van és kicsoda az ellenség. MOSZKVA: A szovjet sajtó vezető helyen számol be a dél-vietnami hazafiak hőstetteiről. „Az amerikai agresszorok megkapják, amit megérdemelnek.” „Támadnak a hazafiak”. „Ég az intervenciósok talpa alatt a föld” — ilyen és hasonló címek alatt adnak hírt a lapok a DNFF fegyveres erőinek eredményes támadásairól. Az Izvesztyija nagy cím- betük alatt az első oldalon közli hanoi tudósítójának jelentését arról a leírhatatlan lelkesedésről, amelyet a dél-vietnami hazafiak hőstettei keltettek a VDK fővárosának lakosságában. A tudósító rámutat, hogy a Hanoiban működő külföldi újságírók feltételezése szerint mind' ez, ami most történik, csupán még meglepőbb és még nagyobb szabású események nyitánya. Volgograd 1967 nyarán. Képünkön: az újjáépült város legszebb része, a Lenin sugár út. Ma, 25 évvel ezelőtt döntő fordulat állott be a második világháborúban. Az emberiség történelmének egyik legnagyobb csatája ért véget Sztálingrádnál. Erre a nagyszerű győzelemre emlékeznek ma szerte a világon. A sztálingrádi hősökre emlékeznek, akiket a világ valamennyi szabadságszerető emberének halája, tisztelete és megbecsülése övez. Kétszáz nap — Kettőszáz éjjel A sztálingrádi csata emlékeztetőjéül álljon itt egy néhány soros statisztikai Hiter ötven hadosztályt vont össze a város körül: a harcok egyes szakaszaiban 2300 repülőgép. 25 ezer löveg és aknavető vett részt; másfél millió ellenséges katona és tiszt esett el, sebesült meg, vagy esett hadifogságba; 100 ezer négyzetkilométernyire kiterjedő csata kétszáz nap és kétszáz éjjel tartott; több mint 1 millió bomba (százezer tonna) esett a városra; a lakóházak 90 százalékát a földig lerombolták 125 jelentős ipari üzem megsemmisült... E kegyetlen „statisztikát” tovább lehetne sorolni, hiszen a fasiszta német csapatok jelenléte a szovjet földön egyet jelentett a pusztulással. A város hős védői 700 támadást vertek vissza, gigászi küzdelmet vívtak az ellenséggel. Hősies helytállásukat bizonyítja például az a tény is, hogy a traktorgyár, amelynek egyik végén dúltak a harcok, a másik végén rendre hagyták el a harckocsik. (A háború alatt traktorok helyett harckocsikat készítettek.) A hősök városa A történelemben eddig példátlan szívóssággal, ön- feláldozással védték a szovjet emberek városukat. A harcok résztvevői közül 35 ezret tüntettek ki, különböző rendjelekkel. A várost a Szovjetunió Legfelső Tanácsa és az SZKP Központi Bizottsága Lenin-renddel és Hős város címmel tüntette ki. A. I. Jeremenko, a Szov17. Párás, szürke hajnal bontotta szét fokonként az éj árnyait a fák és a házak körül. Siettek. A tengerpartig nyúló hosz- szú sikátor kihaltan tátongott végig. Váratlanul azonban szembejött valaki. Egy katona. Igen részeg volt. Dúdolt és minden második házfalnak nekiütődött. Azután vad, csúnya káromkodással szidta a helybelieket és hívta őket ki az utcára, hogy összetörje valameny- nyit.. Az egyik házfalnál megtámaszkodott, és cigarettát kapart elő a zsebéből. Már messziről barátságosan intett a két közeledőnek: — Jöjjenek, csak uraim... egy szegény katonának... aki holnap talán meghal a civilizációért... adjanak egy kis tüzet a haza nevében... Lorsakoff és Macquart éppen abba a házba igyekeztek, ahol most a légionárius megállt. Lorsakoff nevetve vette elő az öngyújtóját, és sokáig csiholt, mert úgy látszik, kevés volt a benzin. A katona részeg emberek módján egészen az arcához hajolt a cigarettával. — Ne menjenek fel... — Nincs itthon Grison? — Itthon van. Holtan. Megölték. — Gyere a halpiachoz... Végre meggyulladt az öngyújtó, a katona néhány szippantás után félrecsapta a sapkáját, és tántorogva „ tovább ment, artikulátlan énekhangofeat üvöltve... — Szegény Grison — mondta Macquart. — Igaza volt, Lorsakoff. Valaki beleköpött a játékba, és íves ellenünk fordult.-v Vigyázzon, Macquart, mert más nem beszélt vele közülünk, csak maga ismeri személyesen, és ő tudja ezt... — Engem ne féltsen, hiszen... Lövés dörrent. A golyó Macquart feje mellett fütyült el. Mindketten egy kapu alá ugrottak. Vártak. Csend. Macquart óvatosan kinézett. Az utca néma és elhagyott volt. Sehol egy ember. — Teringettét... — csikorgatta Macquart a fogát. — Ügy látszik, a gazemberek életre-halálra kezdik a játékot. A halpiac sürgés-forgásában ismét találkoztak a katonával, aki megszólította őket, hogy fizessenek neki egy pohár pálinkát, mert ő másnap indul a sivatagba. Beültek a csapszékbe. — Beszélj, Hildebrandt — súgta Lorsakoff. — Éjszaka Grisonnal volt találkám — mondta a katona. — Amikor kopogtam a lakásán, senki sem nyitott ajtót. Lenyomom a kilincset. Az ajtó nyitva. A lakás felforgatva, minden a földön, az ágynemű széthasogatva, és a szoba közepén szétroncsolt fejjel, összeszurkálva ott fekszik Grison holtan. Hallgattak. — Ma reggel indul? — kérdezte Macquart. — Igen. Aut-Taurirtba megyünk. Ezt nagyon jól kiszagolta Grison. — Figyelj — szólt közbe Lorsakoff —, amíg újabb értesülést nem kapsz, jegyezd meg: egy karóra, amely krokodilt ábrázol, ötvenezer frankot jelent neked, ha megszerzed. Laporterrel is beszélni akarok. Még hallasz rólam ma. Addig is tegyetek mindent úgy, ahogy megbeszéltük. A katona visszament a kaszárnyába. Indulás előtt reggelig kaptak kimaradást. Miközben az őrparancsnokkal beszélt, az őrjárat behozta Galambot. Vigyorogva nyújtotta oda a csuklóját, hogy megbilincseljék. Hildebrandt elsápadt! (Folytatjuk) A győzelem napját hirdető vörös zászló. jetunió marsallja egyik cikkében így emlékezik vissza a sztálingrádi csatára. — A város romos utcáin elkeseredett harcok folytak. A háromszáznyolcas lövészhadosztály egyik ezredével megszakadt az összeköttetés. A parancsnok Pu- tyilov szakaszvezetőt bízta meg az összeköttetés helyreállításával. A hős katona, a golyók és a repeszdara- bok záporában kúszott a tűzvonalban, hogy megkeresse hol szakadt el a telefonvezeték. Néhány méter után — ahogy, elhagyta a fedezéket — felrobbant előtte egy akna, amelynek re- peszei a testébe fúródtak, a karja eltörött. Putyilov tovább kúszott. Megtalálta a szakadást és összeillesztette a drótokat. Ekkor sebesült meg másodszor. Amikor a kezével már nem bírta tartani a drótot, a fogával segített. Azzal tartotta össze az elszakadt telefon- vezetéket. Mire baj társai me'találták, már halott volt. Önfeláldozásával azonban lehetővé tette a vezeték használatát, a németek támadásának sikeres visszaverését. A történelem krónikásai feljegyezték a nevét Pavlov őrmesternek és három társának is, akik egy stratégiailag fontos épületet 58 napig tartottak, nagy veszteségeket okozva a németeknek. Pavlov, a Szovjetunió hőse, kitüntetettje, ma Novgorodban lakik. De nem lehet elfelejteni Punyikákov közkatona nevét sem, aki a vasmű védelménél égő benzines palackkal a kezében egy német harckocsi elé vetette magát. Kacsu- jevszkája hetven sebesülést szerzett a front katonáinak ápolása közben. Ismertek és névtelenek, hősök voltak helytállásban Sztálingrád védői valamennyien. Győzelem —■ tanulságokkal A szovjet fegyverek sztálingrádi győzelme örök figyelmeztető. Nemcsak egyszerűen arról van szó. hogy Sztálingrádnál megállították a hitleri agressziót, hanem kezdete lett azoknak a hatalmas szovjet ellencsapásoknak, amelyek eredményeként két évvel később a német fasizmus Berlinben katonailag összeomlott. Alekszandr Rogyimcev vezérezredes, aki maga is részt vett a város hős vé- delmében az évforduló alkalmából nyilatkozott a* ADN tudósítójának. — A volgai csata arra int és kötelez, — mondotta többek között —, hogy megakadályozzunk egy harmadik imperialista kalandot. Győztünk, és legyözhe- tetlenek vagyunk. A szovjet ember tudta és ma is tudja, miért teszi kockára életét, ha ez szükségessé válik. A győzelem és vereség kérdésében pedig végeredményben az ember a döntő, ezt az igazságot mindennél világosabban dokumentálta Sztálingrád és ez az igaz>* ság ma is érvényes, bármennyire fejlett is a hadi- technika. Negyedszázaddal Sztálingrád után, félévszázaddal a szovjet fegyveres erők megszületése után továbbra is döntő igazság, hogy legyőzhetetlenek azok a népek, amelyek igazságos ügyért harcolnak. Űj város születik E sorok írójának volt alkalma a közelmúltban megismerkedni személyesen is e hős város történelmével. Napjainak történelmével is. A virágzó város, amely új köntösbe öltözött, a szovjet nép alkotó munkáját bizonyította. Az égő város helyén évente átlagban 9 ezer lakás építését fejezik be. A le- rombolt 125 ipari üzem helyett ma 150 termel. S még néhány számadat amihez úgy gondolom nem szükséges kommentár: A városban 42 kórház és 48 klinika van, 3 és fél ezer orvos gyógyít; 30 technikum. 162 középiskola, hat főiskola biztosítja a üatalok tanulási lehetőségeit. 5Q kultúrpalota. 26 filmszínház; 320 könyvtár 4 millió kötettel; televíziós központ* amely önálló műsort is sugároz, központi napilapjuk 200 ezer példányban a kulturális élet hirdetői... Az egykori hős védők ma a kommunizmus építésének hősei. Az évforduló napjai! szeretettel gondolunk rájuk Dragos Gyűl# A sztálingrádi csata Ilyen volt a város 1943-ban.
