Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

Szabolcs’‘Szatmári tájakon1 Apagy holnapi a Apagy Soltész Albert rajza Egy huszonhárom-huszon­öt év körüli apagyi fiatalem­berrel utaztam a vonaton. A községből naponta Nyíregy­házára dolgozni járó félszáz apagyi közül az egyikkel. Amikor megtudta, miért in­dulok községébe, legyintett, s röviden így csinált kedvet nekem a vitához: „Unalmas falu. Nem talál ott egy érde­kes embert, én amióta élek, nem emlékszem semmire, ami kimozdította volna Apa- gyot az unalomból”. Nem tudtam mit válaszolni, nem voltak érveim, ellenérveim, nem ismertem ezt a közsé­get Talán most már isme­rem... Aki felszínes ismeretséget köt ezzel a községgel, való­ban az unalom falvának is­merheti meg Apagyot. Kül­sőre — a korábbiakkal való összehasonlítást mellőzve — nem sok érdekeset talál itt a vendég, vagy a város­ból haza-hazajáró. Pedig mi minden rejtőzik ebben a köz­ségben, amely már a XIII. században is lakott település volt. Az akkori, s még a későbbi okiratok is Opog né­ven emlegetik a falut: a szlávos hangzású szót sokan mélységnek, lapályos vi­déknek fordítják. A legré­gebbi múlt dokumentumait a református lelkészi hiva­tal őrzi. A legrégebbi birto­kos család 1608-ból származó ajándéka, Apagyi Sámuelné, Joó Zsuzsánna kétrészes ezüstkelyhe a község legré­gebbi tárgyi emléke. Számos érdekes feljegyzést, a köz­ség régi lakóinak adatait őrzik az egykori anyaköny­vek. A legelső az 1760—1801 közötti négy évtizedet rög­zíti, s ebből tudhatjuk meg, hogy az akkori apagyi pré­dikátor a legsúlyosabb adó­val terheltetett: a francia nemzettel való háború ide­jén... fizetett 55 rhénes forin­tokat.” Ha tovább lapozunk a történelem évtizedeiben, még sok-sok érdekes dolog kerül elő. Kiderül, hogy az elmúlt 76 év alatt megkét­szereződött az itteni lakos­ság. Ma 2600-an élnek Apa- gyon. Legendák, illetve csak sejtett történelmi tények fű­ződnek a mai modern iskola melletti volt Csengery-Májer kastélyhoz: állítólag itt szü­letett a „Szól a kakas már” kezdetű kuruc nóta, és en­nek a kastélynak a küszöbe alatt „pénzcsináló pince” tá­tongott, s itt csinálták egy­kor a hamis bankókat... A mai Apagyról, ponto­sabban a község elmúlt két évtizedéről egy bekötött fényképes album lapjai — az általános iskola igazga­tói szobájának vitrinjében őrzik, diákok és tanárok ké­szítették — tanúskodnak. A falukrónika lapjairól érde­mes egy megállapítást idéz­ni, s ezzel cáfolni a véle­ményt, hogy mozdulatlan község Apagy. „A felszaba­dulás előtt csak 5 paraszt­család gyermeke tanult to­vább. Volt olyan év, ami­kor a hatodik osztályt csak egy tanuló végezte ei~ Je­lenleg 61 középiskolás tanu­lónk van, 14-en járnak egye­temre, főiskolára.” Érdemes belepillantani a községi tanács adataiba. A száraz népességi statisztika, a szociográfiai adatok halma­za sok mindent elmond a faluról. Nyitrai Zoltán ta­nácstitkár mondja: „A 2600- as lakosú község 53 százalé­ka nő, 47 százaléka férfi. 360-an távol dolgoznak a községtől. 50-en naponta, a többiek hetenként, kétheten­ként ingáznak. A fiatalok zöme eljár, főleg Budapest­re és a megyeszékhelyre. Csaknem két hónapja léte­sült itt egy aszalóüzem. Az ingázók közül egyet sem hozott vissza a községbe. Apagy mezőgazdasági jel­legű község, mint a szabol­csi falvak túlnyomó többsé­ge. A fő megélhetési forrás mégsem a tsz. Alig van olyan család, ahonnan a családfő vagy a nagykorú gyerek nem jár el dolgozni az iparba. Az ok? Itt úgy mondják, gyenge a tsz. A ta­nácstitkár ismét számada­tokban lapozgat: a közös gazdaság állandó létszáma 150—200 fő. Az állami gazda­ságban 80-an dolgoznak ilyenkor, a nyári csúcssze­zonban 200-an. Ismét csak utitársam sza­vaira keresem a választ. Az iskolában a falukróni­ka lapjait forgatom. Fényké­pek régi és mostani épüle­tekről. Nádfedeles, roskado­zó falu házikó alatt Kodácsi István lakása: fény és ár­nyék kontrasztja. Iskolaépü­let két tanteremmel, nevelői lakással (1958), átalakított 3 tantermes iskola, napközi otthonos óvoda, művelődési otthon, a Dózsa György utca új lakóházai, a tsz-központ épülete, az új posta, orvosi lakás és rendelő, modern gyógyszertár, új iparcikk­bolt, önkiszolgáló élelmiszer- bolt, mély fúrású kút és tűz­oltószertár... Százezrekben és milliókban, forintban és társadalmi munkaórában kifejezhető dokumentuma ez a jelennek. A községi tanács épületét kivéve a felszaba­dulás óta minden apagyi középületet felújítottak. Mondja a tanácstitkár: „Jó anyagi helyzetben vannak az itteni lakosok. A lakóházak 60 százaléka már padlós. 70 gáztűzhely, 70 motorkerék­pár és 70 televíziókészülék van itt, tehát minden ne­gyedik-ötödik házban van ezekből az iparcikkekből.” A jövő? A községfejleszté­si alap 560 ezer forint. Eny- nyi gyűlt össze. A községi művelődési ház felújítására 150 ezret szántak, újabb 3 és fél kilométernyi járda épül, elkészül az óvoda kor­szerű étkezdéje. Most 50, de hamarosan 90 kisgyermek nevelését, gondozását vég­zik majd az óvoda három csoportjában. Még néhány megvalósításra váró terv a köfa-ból: 1 kilométeres belterületi villanyhálózat- bővités, 10 újabb higanygőz lámpa felszerelése, a belte­rületi földutak felújitása társadalmi munkával, hogy a jövő képe teljes legyen, szólni kell a körzeti fmsz terveiről is: új vegyesbolt, zöldségüzlet és cukrászda épül majd a községben. Eredmények, fejlődés — társadalmunk mai életének izgalmai, építkezések. Olyan események ezek, amelyek a múlt sivárságából teremte­nek sok színű jövőt egy-egy kis községben is. Nem gond­talanok, nem zökkenőmente­sek ezek az évek sem. Apagynak is van éppen elég gondja-baja. Hogy csak a legnagyobbat említsük: por- talanítani kellene a Felsza­badulás útját, olvadáskor, csapadékos időben ugyanis járművel itt lehetetlen köz­lekedni. Évekkel ezelőtt még 100 ezer forintos költséggel meg lehetett volna oldani a felújítást, de akkor a község­fejlesztést iskolaépítés, vil- lanyhálózat-bővités terhelte le. Most már 300 ezer fo­rintot igényel ez a munka, s a község pedig a megyei tanács segítségét... Hosszas huzavona után a tavasszal végre üzembe helyezi a gázcsere telepet is a baktalórántházi tsz-közi vállalkozás. S a gondokhoz tartozik még a fogorvos hiá­nya is. Miért jár el innen a fia­talok zöme? Miért öregszik a tsz és a község? A magya­rázatot az ilyen elöregedett lakosú helyeken a szórako­zási lehetőségek, a művelő­dés hiányával is keresik. Szászfalvi Mihály tanár, „Szocialista Kultúráért” jelvénnyel kitüntett nép­művelő nem ezen a vélemé­nyen van. A községi könyvtár ada­tai is vonzóak: 2801 kötet könyv. Az idén állományfej­lesztésre költségvetésből 2600 forintot költenek. Az fmsz a kulturális alapjából 1966-ban 3 ezer forintot, legutóbb pedig tavaly 5 ez­ret adományozott a könyv­tár fejlesztésére; A 2600 lakos közül mind­össze 317 a beiratkozott könyvtári olvasó. A művelő­dési ház állandó „törzsven- dégei-”nek a száma nem ha­ladja meg a tizet. Érdeklődés hiányában nem tudják meg­szervezni a színjátszó cso­portot, amely korábban em­lékezetes sikereket ért el előadásaival. Szászfalvi Mi- hálytól kérdem, melyek a kulturális élet hiányosságai? „Az objektív hiányok: mozi, presszó, közös tv-nézési al­kalom. Ezeken tudunk és fogunk segíteni, s remélhe­tőleg nő majd az érdeklődés is.” Pedig ebben a község­ben az ismeretterjesztést olyan összetett előadói gárda vállalta, melyben szíves-örö­mest részt vesz a pedagógus, az orvos, a védőnő, áz agro- nómus és a tanácsi doígozó... Változásban, fejlődésben lévő szabolcsi község Apagy, melynek jövője egyre ígére­tesebb. Szilágyi Szabolcs ŰJ KÖNYV: | Külföldi , , i .!■ ,kulturális Az atomkor enciklopediaja hirek A címhez, s a témához méltó külső alakban két, nagy formátumú kötetet ve­het kézbe az olvasó. Az atomkor enciklopédiája; cikk- és tanulmánygyűjte­mény. A szerzők nagy több­sége egy-egy szakág nagy­nevű művelője. A Gondolat Kiadó vállalkozása, hogy a svájci Kister Kiadó hason­ló című sorozatának legja­vát a magyar olvasó szá­mára is hozzáférhetővé te­gye, helyeselhető és dicsér­hető. Korunk, „az atomkor” a tudományos és technikai forradalom időszaka. Átte­kintést adni e rendkívül gyors, sokak szerint robba­násszerű fejlődésről nem­csak hasznos, hanem szük­séges is. Az atomkor en­ciklopédiája ezt az áttekin­tést nyújtja, két terület — az atomkutatás, s az infor­mációelmélet — sok'-étű tematikáját dolgozva fel. Az első kötet az atomku­tatás és az atomenergia körét öleli fel. Magvas ta­nulmány foglalja össze a radioaktivitás és az urá­nium maghasadásának föl­fedezését, az elemi részecs­kék kutatásának legfrissebb eredményeit. Igen nagy ter­jedelmet biztosítottak a kötet összeállítói a szabá­lyozott magfúzió, a külön­böző részecskegyorsítók be­mutatásának, s alapos át­tekintést kaphatunk arról is, milyen gyakorlati indo­kok szorgalmazzák az e területen végzett kutató­munkát. Több tanulmány foglalkozik az atomenergia gyakorlati hasznosításával, a különböző reaktortípusok kai, a már működő atom­erőművek nyújtotta tapasz­talatokkal. Külön cikk fog­lalkozik a sugárzások em­berre gyakorolt hatásával, a gyógyító (izotóp) sugarak­kal, s azokkal, melyek a halál láthatatlan szállítói. Az atomkor legfiatalabb tudományága, az informá­cióelmélet, s annak gya­korlati megjelenése a má­sodik kötet témája. Igen alapos képet kapunk a hírközlés bonyolult és sok­rétű területéről, benne a rádió és televízió szerepé­ről, valamint az itt elért legújabb tudományos és gyakorlati eredményekről. A kötetből megkülönbözte­tett helyet kapott a kiber­netika. Erről a mind sű­rűbben hallható fogalomról a kibernetika nagynevű el­méleti és gyakorlati szak­emberei adnak világos is­mertetőt. Segítségükkel megismerhetjük az auto­matizált gyárak jelenét és holnapját, betekintést kap­hatunk a számítógépek , vi­lágába. A két, rendkívül szép ki­állítású kötetben a köny- nyebb érthetőséget sok áb­ra, fénykép segíti. A ma­gas színvonalú nyomdai munka a Kossuth Nyomda kollektíváját dicséri. <M) „ARS MVLTIPL1CATAP, KIÁLLÍTÁS. A kölni műi veszeti csarnokban kiállítás nyílt meg, amelyen bemu­tatják az elmúlt két évti­zed legérdekesebb grafikai alkotásait, Picas sótól és Ma- tissetól Braque-on és Pollock kon keresztül egészen as ,jrp art” művészeiig, köztük Vásárhelyiig. Ez az első vi* lágra szóló grafikai kiállítás, amelyen 130 európai és ame­rikai művész 700 müvét mutatják be április 15-ig. VJ FILMSTÚDIÓK ŐSZ* TANKINOBAIf. Az osztan- kinoi szovjet tv-központban tsz idén négy áj stúdiót és több pavilont építenek. A tv-központ 537 méteres tor­nya jelenleg négy műsort sugároz. Később hét műsort ragárot majd 770 kilométe­res körteiben, A MARZOTTO-D1JAK 1968-BAN. A Marzotto-dí-i ja kát a festők, zenészek. színészek számára 1968-tól kezdve nem csupán olaszok részére tartják fenn, hanem Európa bármelyik országá­ból lehet azokra pályázni. A Marzotto-Europa díjakat, amelyek 5 millió Krát tesz* nek ki, olpan szervezetek­nek és személyeknek ajánl­ják fel, amelyek, illetve akik tevékenységűkkel hozzájá­rultak a nemzetek kölcsö­nös megismerkedéséhez. Az első kiállítást, amelyet a díjjal kapcsolatban rendez­nek, júliusban nyitják meg. / MŰTEREMI Á TOGATÁSON Berecz András festőművésznél Hammel J. fel*; Egy művész az alkotásai­val „beszél”, mondja el vé­leményét az őt környező va­lóságról. így ismerték meg Szabolcs-Szatmárban Be­recz András festőművészt, aki a nyírségi képzőművésze­ti élet törzsgárdájához tarto­zik. Képei hatalmas csarnokot megtöltenének, az elsőtől, a „Kiserdőtől” amely egyik legkedvesebb képe, száz és száz vázlat, érett alkotás ve­zet az ország sok városának kiállítótermeibe. Esztergom, Debrecen, Miskolc, Hódme­zővásárhely, s a kárpátukraj­nai Ungvár közönsége is­merte meg Berecz András művészetét. A „hazai”, sza ■ bolcsi, nyíregyházi művé­szetkedvelők minden évben találkoztak sajátosan nyír­ségi és mégis az egyetemes magyar képzőművészethez szervesen kapcsolódó mun­káival. — Ha az ember igyekszik lépést tartani, nem szigeteli el önmagát, nem érzi magát vidéki művésznek, rmnt- ahogy nincs is külön vidéki és külön fővárosi művészet. Sok-sok elmélyülés, érlelés szükséges azonban a vidé­ken élő művész alkotó mun­kájához. De egy igaz, itt nagyon közel lehet kerülni az élethez, az emberekhez. Jómagam, mint tanítóképző intézeti rajztanár a hallga­tók meglátogatása során, utazgatás közben számos él­ményt, benyomást raktáro­zok el, hogy a műteremben azok képpé változzanak. Berecz András festészeté­nek jellemzője, mint ő ma­ga is megfogalmazta, kerülni az elvont formákat, a „non­figuratív” ábrázolást, a kül­ső formabravúrt, melyek tá­vol állnak a közönség nagy részétől, nem töltenek be társadalomformáló szerepet. A magyar festészet legjobb hagyományaiból táplálkozik ábrázoló művészete, külö­nösen szoros a kapcsolata a népdallal, népköltészettel, Bartók muzsikájával. Ezek­ről a forrásokról tanúskod­nak a most megnyílt raka- mazi Kirgalériában kiállított népdal-illusztrációk is. Egész érzésvilága, alkotómódia eb­ből a gazdag talajból sar­jad. — Természetesen a mai ember formálódó világának, problémáinak, igazságkere­sésének légkörében ábrázol­ja a művész az őt megraga­dó témákat Az én kiapad­hatatlan témaforrásom: az ember a rendkívüli sokolda­lúságával, örökös változásai­val. Valamennyiben az általá­nos emberi vonásokat kuta­tom és próbálom művészi eszközeimmel megrajzolni. Olykor vázlatok sora előzi meg a kép megalkotását, máskor hamarabb születik a kép. De mindig megelőzi a belső érés, először a fejem­ben alkotom meg, addig nem ülök a palettához... Mindennap fest. Nem fő­hivatású képzőművész, a Nyíregyházi Tanítóképző In­tézet rajztanára, s azt vall­ja, a pedagógusi és a művé- ’ szí munka jól kiegésziti, nein hátráltatja, hanem előbbre viszi egymást. Nagyon fon­tosnak tartja a jövendő pe­dagógusok képzőművészeti műveltségének, ízlésvilágá­nak kiművelését. Napi mű­vészi munkája mellett — a Zrínyi Ilona utcai ötödik emeleti képzőművészek mű­termében — szakkört vezet, több mint húsz felnőttet ta­nít. szűkös körülmények kö­zött, nagy buzgalommal. — Hogy elégedett vagyok- e az eddigi munkásságom­mal? — kérdezi vissza. s nyomban hozzáteszi: — Nem, egy művésznek nem jó ha nagyon elégedett. Még sok tervet szeretnék valóra váltani, még nagyobb elis­merést szerezni a szabolcsi művészek munkájának me­gyén belül, s az országban. Harminckilenc éves vagyok, erőm, optimizmusom meg­van a további alkotó mun­kához. örülök, hogy mind közvetlenebb kapcsolatba kerülök a közönséggel, az emberek véleménye, a velük való találkozások nélkül nem élhet meg, nem alkot­hat a művész. Berecz András művésze­tét a megye határain túl is megismerték már. Pedig rit­kán jelentkezik országos tár­latokon, leginkább a hódme­zővásárhelyi kiállításokon szerepel. A rakamazi ka­maratárlat után Fehérgyar­maton, majd a későbbiekben ismét Vásárhelyen állítja ki mintegy harminc-negyven legérettebb, legértékesebb képeit. Távolabbi célok? Még igazabban, még művé­szibb módon ábrázolni a ma emberét, a mai kort. Ezért dolgozik a festőművész-ta­nár Berencz András, — sza­bad idejében. S munkálkodik azon is, hogy a megye kép­zőművészeti élete a műterem falain túl meghódítsa az em­berek ezreit, formálja érzé­seiket, gondolkodásukat. (PO>

Next

/
Thumbnails
Contents