Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-10 / 34. szám

A gazdag víz országa VI DELHI A kubai külkereskedelmi miniszter az ENSZ kereske­delmi és fejlesztési világér­tekezletének csütörtöki ülé­sén síkra szállt azért, hogy az NDK, a Kínai Népköztár­saság, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság és a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság részt vehessen az ENSZ e különleges szer­vezetének munkájában. A kubai delegátus követelte Dél-Afrikának az értekezlet­ről való kizárását. WASHINGTON A washingtoni és a bonni hadügyminisztérium pénte­ken bejelentette, hogy le­mondja a függőleges fel. és leszállásra alkalmas, új su­gárhajtású repülőgéptípus közös fejlesztési programját. Az amerikai nyilatkozat szerint a programhoz „még nem értek meg a műszaki feltételek”. A tervekre eddig körülbelül hatmillió dollárt költöttek. Az AP hírügynök­ség szerint alighanem a vi­etnami háború emelkedő költségei tették szükségessé amerikai részről az ambició­zus fejlesztési program le­mondását. RÓMA Mint az Unitá közű, feb­ruár 13-án összehívták az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának plénumát. A plenum napi­rendjére a következő kérdé­sek kerülnek: a demokrácia fejlesztéséért folytatott harc erősítése, valamint a kom­munista munkáspártok bu­dapesti konzultatív találko­zója. KOPPENHÁGA Hilmer Baunsgaard, az új dán miniszterelnök a válasz­tásokat követően megala­kult parlament első külpoli­tikai vitájában csütörtökön a többi között kijelentette, hogy kormánya az Odera— Neisse határ elismerését te­kinti az európai biztonsági problémákra vonatkozó tár­gyalások alapjának. Hozzá­tette, hogy ezzel összefüggés­ben tanulmányozni kellene az NDK elismerését is. NEW ORLEANS Garrison New Orleans-i körzeti főügyész megkezdte Marina Oswald PÓrternek, Kennedy állítólagos gyil­kos özvegyének tanúkihall­gatását. Marina Oswald két napon keresztül számol be a főügyésznek arról, kivel tar­tott fenn kapcsolatot férje New Orleans-i tartózkodása idején. A főügyész feltétele­zése szerint Kennedy elnö­köt egy New Orleans-i ösz- szeesküvés tagjai gyilkolták meg 1963-ban. M. — Ezt az embert kell el­sősorban elintézni.­Néhány légionista jött a kerti útról, csoszogva, dör- mögve. Elhallgattak. Mire az egyik katona meggyújtot­ta lent a villanyt, Pencraft, az amerikai, már hanyatt fekve aludt, úgy, hogy lábai messze lógtak a lépcsőn, szája szélén egy habfoszlány rezgeti, és hortyogott. Hil­debrandt nyitott zubbonyban ült derékszíja a nyakáról ló­gott le, sapkája az orra he­Miközben Dél-Vietnamban egyre szorul a gyűrű az amerikaiak Khe Sanh-i tá­maszpontja körül, s a váro­sokban is mindinkább a bar­bár rombolás egyetlen esz­közük a partizánok ellené­ben. A világközvélemény megdöbbenve vette tudomá­sul, hogy a Johnson-kor- mány sietett elutasítani a VDK külügyminiszterének legújabb, csütörtöki nyilat­kozatát. Ez a nyilatkozat pe­dig világosan szól a tárgya­lások lehetőségéről, ameny- nyiben az amerikaiak felté­tel nélkül megszüntetik a VDK bombázását és egyéb harci cselekményeiket. Ilyen körülmények kö­zött aligha van különösebb nemzetközi súlya Wilson washingtoni villámlátogatá­sának. A képek szerint lagy­matag megbeszélések folytak az angol—amerikai viszony néhány, az utóbbi időben ellentéteket okozó kérdésé­ről, Wilson pedig lényegé­bem ismét támogatásáról biz­tosította Johnson háborús politikáját. Annyit azért ér­demes megemlíteni, hogy pohárköszöntőjében Wilson némileg igyekezett óvatos­ságra inteni Johnsont, s kifejtette ama véleményét, hogy Vietnamban katonai megoldás nem képzelhető el. A közel-keleti válság ren­dezésére Jarring ENSZ-kÖZ- vetítő mégegyszer körútra indult az érdekelt felek fő­városaiba. Kairóban nagy fontosságot tulajdonítottak Jarring látogatásának és ki­(Folytatás az 1. oldalól) amely csupán az amerikai szuronyokra támaszkodik, s e rezsimnek a megszállók irányában tanúsított szolga­lelkű magatartása teljes mértékben idegen a vietna­mi nép érdekeitől. Ami je­lenleg Vietnamban történik megmutatja, hogy az Egye­sült Államok agresszív irányvonala csúfos kudar­cot szenved. — Azok, akik az Egyesült Államok politikáját irányít­ják, ideje, hogy megértsék: az agresszió kiterjesztésével semmit sem érhetnek el, ám magukra zúdítják az igap barátainak támogatását él­vező vietnami nép még na­gyobb csapását, A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya a napokban is­mét kinyilvánította, hogy hajlandó tárgyalásokat kez­deni az Egyesült Allamok­gyét fedte, és félig elnyelt szavakkal magyarázott va­lamit egy igen tisztelt „pénz­táros kisasszonynak”, miköz­ben olyanokat csuklott, hogy szinte bukfencet vetett. A hazaérkező katonák maguk sem voltak sokkal józanab­bak, kivéve az altisztet, aki megvetően köpött egyet a két alak láttán. Legutolsónak jött Trop- pauer, sapkája helyett ba­bérkoszorúval a fején, és karját messze kinyújtva hir­dette a szörnyű vészt, amely a költő személyében holnap­tól kezdve minden lázadó arabot fenyeget. Épp ott ment el mellettük, és or­mótlan, vastag lábszáraival kis híján rálépett Hil- debrandtra, azután bedülön­gélt a hálóterembe. _ Két bakancsát feltűnő vastagon vörös miniumfes- ték borította.» Sorakozó! A trombita elhal, a szá­zad az udvaron áll, és a ka­pitány néhány búcsúmondat után „Indulás !”-t vezényel. Azután „Jobbra át!”, majd elindul lován a tiszt, magas­ba villan a kardja, a zene­kar rázendít egy indulóra, és a peloton harsány dallal ki­kanyarodik az utcára... Közben már régen meg­jött a parancs, amelynek alapján „Latouret őrmester leváltja a menetbe beosztott fejtették, hogy a fő akadály változatlanul az, hogy Izrael semmibe veszi a Biztonsági Tanács novemberi határo­zatát. Ha ismét eredmény­telen maradna Jarring missziója, az EAK a Bizton­sági Tanács újabb összehí­vását fogja kérni. Ezzel kap­csolatban kell szólnunk Tito most véget ért afro-ázsiai útjáról, amelynek nyomán — a legfrissebb belgrádi és kairói hírek szerint — új kezdeményezések várhatók, a Közel-Keleten. Párizsban De Gaulle elnök nyilatko­zott Aref iraki elnök jelen­létében s értesülések sze­rint — hasonlóan közelíti meg a problémát, mint nagy­jából az új belgrádi javas­latok. Az európai biztonság kér­désében tett fontos nyilat­kozatot az új dán kormány­fő. Lényegesnek kell tarta­nunk határozott állásfogla­lását az Odera—Neisse ha­tár elismerésének kérdésé­ben. Arra is utalt, hogy az NDK elismerésének ügye megérett a tanulmányozás­ra. Hasonlóképpen nagy je­lentőségű az a kívánsága, hogy Dánia még a NATO- szerződés megújítása1 előtt szeretné, ha megtartanák az európai biztonsági konfe­renciát, amelyet tudvalévő­én a Szovjetunió javasolt. Lényeges külpolitikai állás­foglalás ez a jelenlegi euró­pai helyzetben, egy NATO- tagállam részéről, s jelzi, hogy az európai biztonság kérdésében van lehetőség az előrehaladásra. CENTROPRESS kai, mihelyt az Egyesült Ál­lamok valóban minden fel­tétel nélkül megszüntette a bombatámadásokat és az összes többi háborús cse­lekményt a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­len. A világközvélemény tá­mogatja a vietnami problé­ma rendezését célzó ilyen értelmű igazságos álláspon­tot. — Ha az Egyesült Álla­mok komolyan tárgyalások­ra törekszik, akkor vajon mi gátolja abban, hogy él­jen is a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kor­mánya és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front javaslataival. — A hős vietnami nép ügye diadalmaskodni fog, a vietnami nép számíthat a Szovjetunió, a szocialista országok és minden becsüle­tes ember rokonszenvére és támogatására. Lamac altisztet és útközben mint állandó járőrparancs­nok teljesít szolgálatot”. Pályafutásának szégyen­foltja, altiszti tekintélyének letörője, ez a vigyorgó su- hanc, ez a gyalázatos színle­lő, akit ő meg fog tanítani... Pillanatnyilag azonban a „vigyorgó suhanc” a vörös- kereszttel díszített ponyvás szekér árnyékos belsejében aludt, makk egészségesen, de minden előnyével a betegállo­mányba helyezett katonának. Szívből sajnálta ezt a sze­gény Latouret-t. öreg, meg­csontosodott katona, de nem rossz fiú. Jgy meneted a század. Es­te lesz, azután ismét reggel. Csak mennek... A kocsi előrészén át lát­szott a sivatagban menetelő század hosszú emberkígyója. Végtelen sárga halmok kö­zött, iszonyú melegben, se­hol egy foltnyi árnyék, csak a vakító Szahara krémszínű porfelülete és lágy vonalú hullám... hullám... ameddig a szem ellát, mindenütt sárga hullám... Az orvos az egymás mellé halmozott kininzsákokon egy pokrócot terített végig, és aludt... Most talán meg le­hetne nézni a tárcát... Nem... Amíg nem tudja, mi van benne, addig nagyon kell vigyázni. Tessék... Egy katonát hoznak, rángatózik— TASZSZ-nyilatkozat Vietnamról HOLLANDIAI UTIJEGYZETEK Az egykori tengeri csata színhelye. — a Schlpoll repülőtér. Az ország területének je­lentős részét a víztől, a ten­gertől hódította el a szor­galmas holland nép, s ez a harc, újabb területek szer­zéséért, ma is folyik. Sche- veningben és Amsterdamnál láttam a 30—-50 méter ma­gas, dünékre épült kőgáta­kat amelyek az ország föld­jét védik a víztől. A terü­letnek csaknem fele 5—7 méterrel mélyebben fekszik a tengerszintnéL Jó pél­da Amsterdam repülőteré­nek neve, Schipol. Schipol — tengeri csata. A XVI. század függetlenségi harcai során e terület felett ütköztek meg a holland hajók a spanyol flottával. Az egykori tengeri csata színhelye ma hatal­mas repülőtér». Csatornák, szélmalmok A víz teszi gazdaggá Hol­landia földjeit. Jellegzetes a hollandiai táj: dús legelők, békésen legelésző tehenek. A tápdús fűnek is nyilván szerepe van abban, hogy az egy tehénre jutó tejhozam tekintetében az ország az első helyen áll a világon. (Az átlagos tejhozam 1963- ban 4140 kg volt, 3,75 szá­zalékos átlagos zsírtarta­lommal.) A világhirű hol­land sajtok Gouda, Alk­maar, Hoorn és Edam pia­cairól kerülnek forgalomba. A tejtermékek exportjában Hollandia az elsők közö't szerepel a világpiacon. A szarvasmarha-tenyésztésen kívül jelentős sertés és ba­romfitenyésztés is folyik az országban. A legelők és szántók között — bármerre jártam Hollan­diában —, ott csillog a csa­tornák kék vize. A csator­nák részben kiegészítik az ország fejlett közlekedését, olcsó hajóutat biztosítva áruik számára, '% részben öntözésre, illetve a belvizek elvezetésére szolgálnak. Igenám, csakhogy az or­szág területének nagy része mélyebben fekszik a tenger­nél. Hogyan lehet a vizet ilyen körülmények között elvezetni? Erre szolgáltak kezdetben a holland táj­képek elmaradhatatlan szél­malmai. A friss tengeri le­vegő állandóan áramlik Hollandia felé. A szelet be­fogták a vitorlákba, s a szélmalmok hajtotta szi­vattyúk segítségével emelték fel a vizet, és juttatták vissza lépcsőzetesen oda, ahonnan származott: a ten­gerbe. A XIX. században a gőz-, a XX. században pe­dig az elektromos meghaj­tású szivattyúk fokozatosan kiszorították a szélmalmo­kat. Számuk valamikor 9 ezer volt, ma alig éri el az ezret. Schipol Színes üvegpalota, — a hollandok büszkesége — az 1967. májusában megnyílt schipoli repülőtér hátszínt es főépülete. Naponta 12 ezer utas érkezik, vagy indul in­nen a világ minden tájára. Külön szintről indulnak, s más szintre érkeznek az utasok. Az iduló utasok je­lentkezésére nem kevesebb, mint 66 jelentkezőhely áll rendelkezésre. Alkalmam volt megismer­ni az egész automatizált mechanizmust. Az utas bár­melyik ablakhoz léphet, át­adja útipapirjait, s ráhelye­zi csomagjait az automata mérlegre. Néhány gombnyo­más és kezében van a fe­délzeti belépő, valamint a kitöltött repülőjegy. A poggyász megindul az au­tomatizált futószalagrend- szeren és többé semmire nincs gond. Színes világító szám táblák mutatják az utat a beszállás! hely felé. Mint három kinyújtott kar, halad a három főfolyosó. Itt már nem kell gyalog menni, mozgójárdák viszik és hozzák az utasokat. A karok végén további folyo­sók: itt viszont csinos „stju- vik” vezette elektromos kis­autók állnak az utazó ren­delkezésére. A folyosók ol­dalán leágazások: zárt fo­lyosón jut el az ember egyenesen a repülőgépbe. A holland elektromos ipar büszkesége, a világhirű Philips-gyár konstruálta az egyedülálló automatizmust, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy utas papírjainak, poggyászainak kezeléséhez átlagosan mindössze égy perc és 20 másodperc szük­séges. A tengerentúli utazá­sok több formalitással jár­nak, s ezért az utazók pa­pírjainak elintézése két perc 25 másodpercet igényel. Amikor az utas jelentkezik az ablaknál, a gombnyo­mások továbbítják az ada­tokat (a járat száma, úti­cél, osztály, férfi, nő, gyer­mek-e az utas) a központi ellenőrző terem gondolkodó gépeihez. A mérleg automa­tikusan továbbítja ugyanide a poggyászok súlyadatait. A gép másodpercek alatt ösz- szesíti az adatokat és egy lámpa kigyújtásával jelzi, hogy rendben van a dolog, a gép még nincs túlterhelve. Ez a jelzés rákerül a fedél­zeti jegyre és az iratok ke­zelése máris befejeződött. A 40 gondolkodó gép teszi lehetővé, hogy óránként 40 gép szállhasson fel a ha­talmas repülőtérről. Hollandia szép és termé­szeti kincsekben gazdag or­szág. Urai az elmúlt száza­dokban a gyarmatok kin­cseivel alapozták meg a* ország gazdagságát. A gyar­matbirodalom széthullt, i ma a holland nép tehetségé biztosítja a jólétét és teszi virágzóvá Hollandiát. Gáti Istvál Habzik a szája, véres foszlá­nyok rezegnek minden hör- gés után... Lefektetik! Az or­vos álmosan ugrik fel. Hideg tömlőt a fejére... De úgyis vége!!.... Valószínűleg tüdő- embólia... Egy ér megpat­tant... Arcát, kezét szürke por lepi. — Vége — motyogja a köpcös orvos, és sörtés, rö­vid nyakát töröli egy ken­dővel... Délután négyre elérik az első oázist. Hosszú fütty. Az ezredorvos sanda szemekkel nézi a kocsiban a makk* egészséges katonát. —, Kérem, főorvos úr —* jelentkezett váratlanul —», szeretnék beállni a sorba, de parancsban van, hogy igy utazzam. Nem adhatnám át a helyemet egy gyengébb­nek? A vállsebem már iga­zán nem akadályoz. — Majd intézkedem — fe­lelt nyájasan a főorvos. — Derék elhatározás... Azt hi­szem, a hadnagy úr vállalja majd a felelősséget azért, hogy felcserélje a helyét egy invalidussal... A hadnagy napiparancsba vette, hogy a teljesen fel­gyűlt 40-es közlegény helyét a kórházszekéren egy gyen­gélkedő vegye át, és a 40-es közlegényt szoígálattételre menetelő szakaszához vezé­nyelték.» Végre». Galamb elindult, egyedül a ritkás pálmatörzsek között, hogy valamelyik nyugalmas helyen megnézze a tárcát. A pálmakoronákon majmok vi- songtak, és megszámlálhatat­lan kabóca zörgött minden­felé. — Megállj, bajtárs! — ki­áltotta utána valaki. A gróf úr volt. Csak nem lesz megint valami akadály? — Mi az, méltóságos úr? — Ne csúfolj... Tőled nem vártam el. Ez, ez... a többi­ekhez méltó. — Egész komolyon mon­dom, hogy ez nem csúfnév. Olyan előkelő vagy, öregem, hogy magam is azt hiszem, valami főúri családból szár­mazhatsz. — Hát a számlázásom...— A hosszúkás fiijain arc elko- morodott. — Szeretnék valamit mon­dani neked... Te más vagy, mint a többiek... A költőt is megérted, talán én is őszin­te lehetek... Galamb kedve ellenére mondta: — Csak tessék... légy oly közlékeny, és mondj el min­dent... bár most... — Én lengyel vagyok, Lu- kewitzből származom... Ti­zenöt éves koromban felta- J láltam egy gépet». (Folytatjuk) | ESTI krónika A Fehér Ház elutasítja a tárgyalásokat Az új dán miniszterelnök az európai biztonság problémáiról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents