Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
Olvasóink az eimült héten igen sok érdeklődő levelet kaptunk a továbbtanulással kapcsolatban. Felhívjuk figyelmüket, hogy az általános iskolák igazgatói részletes felvilágosítást tudnak adni a szülőknek e kérdésben. Bellon Béláné nyírlugosi olvasónk köszönő sorait örömmel olvastuk. Köszönetét ezúton továbbítjuk a községi tanácsnak, őket illeti meg. Fekete István ke- mecsei, Tóth Miklós és társai tiszateleki lakosok panaszát egy munkatársunk vizsgálja meg. Addig türelmüket kérjük. Vigh Imrének Ibrányba, Vajdics Jánosnak Nyírgyulajba és Ráthonyi Endrének Mátészalkára már levélben válaszoltunk. Erdős Ambrus porcsalmai olvasónk kívánságának teljesítésére sajnos, semmilyen formában nincs mód. Novak Lászlóné újkenézi, Gergely Miklósné gávai, Kajor József vásárosna- ményi lakosok ügyében eljárunk és levélben tájékoztatjuk az eredményről. Kállósemjénben Bukta Irénnek megpróbálunk segíteni. Elsősorban azonban a helyi vezetőkhöz kell fordulnia. Kertész Józsefné nyíregyházi lakos bizonyára nem gondolt arra, hogy a vállalat a legügyesebbeket részesítette előnyben, s ez jogában áll, Liba Endre tiszaadonyi olvasónk panaszára felhívjuk a Magtermeltető Vállalat figyelmét. Megérdeklődjük a SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóságánál, hogy Smajda Balázs Kölesén miért nem kapta meg az útiköltséget. Sajnos, nem tudjuk mit reklamál Andrási Józsefné Győrtelekről. Nem írta, hogy a szülési segélyt, vagy a családi pótlékot nem kapta meg. Fülöp Jánosnénak Gyürére, Magyari Andrásnak Nagykállóba, Székely Fercncnének Eperjeskére, és Magyar Jánosnak Nyíregyházára levelet küldünk majd. Dévai Zoltánná nyíregyházi olvasónkat a kivizsgálást végző felettes szervek tájékoztatták panasza orvoslásáról. Dallos Józsefné Tiszavasvári-Szorgalmatos telepi olvasónk panaszára csak részeredményről kaptunk tájékoztatást a községi tanácstól. Ebben az évben kapnak hálózatbővítést, de a telep teljes villamosítására 1970-ig nem kerülhet sor. Szalontól László KISZ-titkárnak a nyírturai kultúrotthon lemezjátszója javítására vonatkozó panaszát a GELKA központjának küldtük el. Úgy értesültünk, megkapta a választ, mit kell tenniük Fogadják el a tanácsot, és küldjék Budapestre a márkaszervizhez a készüléket. Gyermebpapucs Hároméves kislány unokámnak egy pár papucskát akartam vásárolni a kisvár- dai gyermek cipőüzletben. Sajnos a szükséges kisméretű papucskával nem tudtak kiszolgálni. A boltvezetőnél érdeklődtem, s azt a választ kaptam, hogy hiánycikk és nem is tudja, mikor fognak szállítani. Nem hinném, hogy anyaghiány miatt nem készíti az ipar. Inkább a megrendelésnél lehet a baj... Pásztor Gábor Kisvárda, Hunyadi u. 6. Üllörőbolt Úttörőből!) nyílt az iskolánkban. Az egyik öltözőhelyiséget alakították át erre a célra, A megnyitás után még csak a reggelihez szükséges tejet és kiflit lehetett kapni, de aztán átvettük a boltot és cukorkát, csokoládét, ceruzát, füzetet is árusítottunk. Egész szép napi forgalmat értünk el, és nagyon örültünk, hogy ilyen komoly feladatot bíztak ránk. Ezért sajnáljuk, hogy elvették tőlünk a bolt vezetését. Persze, így is fontos számunkra, mert sok gyerek itt reggelizhet és a naponta szükséges dolgainkat helyben meg- vehetjük. Lengyel Éva Mátészalka, III. sz. ált isk. VIII. a. Még egyszer a buszindífásró! A közelmúltban a Kelet- Magyarország már szóvátet- te, hogy az autóbuszvég- áílomás hangosbemondóját nem működtetik, s emiatt több utas lemarad a > buszokról. Úgy látszik nem használt a bírálat, mert mi, nyírpazonyi utasok hasonlóan jártunk a napokban. A 11,30-as buszra vártunk a váróteremben, s nem halVíz és Ahogy Kolumbusz hajójának árbocán ülő megfigyelője kiáltott fel: Föld!, úgy kiáltunk mi is reggelenként Tiszalökön, a Kossuth Lajos u. 87-ben — Víz! Van víz, megjött! Gyorsan az edényeket, ki tudja meddig csordogál. Megszoktuk a vizet. Ha már van cső a falban; kút az utcán, szivattyú a pincében és lakbér a postán, miért ne legyen vizünk? No, persze van villanymolottuk jelezni az autóbusz indulását. Majd amikor érdeklődtünk, közölték, hogy már elment. Minek szereltette fel a közlekedési vállalat a költséges hangosbemondó berendezést, ha azt az alkalmazottak nem használják? Tarczali Józsefné Nyíregyháza, Virág a 43. és 14 aláírás. szemét tor zúgás is. Olyan, hogy megremegteti a gyerekágyat. Nem is tudom miért panaszkodom a vízre? Van az! Három hete áll az alagsor folyosóján. Szemét is van. Tavasszal nem kell Tokajba mennünk, itt a ház mellett is mászhatunk hegyet. November óta nem szállították el a szemetet. Szabó Alfréd Tiszalök Másfél milliós fejlesztés Maradéktalanul teljesítette elmúlt évi, közel 18 és fél millió forintos tervét a Kisvárdai Textilruházati Ktsz. A külkereskedelem megrendelésére 5 millió 700 ezer forintos munkát végeztéit. A ktsz termékei eljutottak Angliába, az arab államokba, a Szovjetunióba és Európa több országába. Száz új dolgozót alkalmazott a ktsz és félmilliót költöttek gépekre 1967-ben. Uj üzemrész kezdte meg működését, melynek szociális létesítményei is a legkorszerűbb követelményeknek megfelelnek. A létszámfejlesztés az elkövetkező években is várható, hiszen megoldódott a ktsz további bővítése. A régi malom épületét 1 millió 500 ezer forintos beruházással korszerű üzemmé alakítják át 1968—69-ben. Ha ez az új üzem teljes kapacitással fog dolgozni, akkor további 150 —200, főleg női munkaerőt tudnak alkalmazni. Vincze Péter Kisvárda Hallókészülékek iisvében A Kelet-Magvarország január 24-1 lapszámában közölte panaszomat, melyben arról írtam, hogy az SZTK megyei központja hónapok óta nem javíttatja meg, illetve nem küldi vissza a javításra átadott hallókészüléket, amely nélkül tízéves fiamnak iskolai munkája nagyon nehézkes. Az SZTK példás gyorsasággal intézkedett, a hét végére már megérkezett a megjavított készülék. Köszönjük a gyors intézkedést. Dénes Ferenc Kótaj, Balaton u. 9. Hasonló panasszal küldött levelet szerkesztőségünkhöz Asbóth Elemér nyugalmazott főkertész — Encsencs, Fő út 83. szám alatti lakos, ö sem kapta meg december elején átadott készülékét. Az ismétlődő panaszok arra engednek következtetni, hogy az SZTK és az OMKER kapcsolata nehézkes, a műszerek javítása hosszadalmas. Erről vagy nem értesítik előre az érintetteket, vagy a határidő időközben tolódik el. Érdemes lenne az ilyen nélkülözhetetlen készülékek javítását megfelelő együttműködéssel rövidebb határidővel végezni, illetve ha ez nem lehetséges, az érintetteket már az átvételkor tájékoztatni az ügyintézés hosszadalmasságáról, várható határ- idejérőL Lábbal, vagy láb nélkül Delta tv-készüléket vásároltam a kisvárdai szövetkezet 12. sz. boltjában. Meglepődtem, amikor az eladó 6078 forintot számlázott a kirakatban 5860 forintért reklámozott készülékért. Amikor ennek oka felől érdeklődtem, megmagyarázta, hogy a plusz költség a tv négy lábának az ára. Ezek után jó volna tudni, hogy a készüléknek tartozéka-e a láb, vagy nem? Ha igen, miért számolnak fel pluszköltséget, ha nem, miért csomagolják a készülékhez, s miért kötelezik a vásárlót annak megvételére? S ha jogos a lábakért a plusz ár felszámolása, miért nem tüntetik ezt fel a kirakatban elhelyezett árcédulán is? Szabó József Nyírlövő, Kossuth u. 13. Zárszámadás a nagycserkesz! Rákóczi Tsz-ben Mostani zárszámadó közgyűlését megalakulása hetedik évfordulójának napján, január 25-én tartotta a nagycserkeszi Rákóczi Tsz. A jubileumi nap jelentős fordulatról tanúskodott a megye talán egyik leginkább szétszórt települése életében. Minden percet kihasználtak A kultúrházat zsúfolásig megtöltő tagság és családtagok előtt. Lakatos Pál elnök számolt be az 1967-es esztendőről. Azzal kezdte: „Az elmúlt esztendő volt az, amikor azösz- szes munkákat időben és jó minőségben végeztük el.” Nagyon jól bevált a kapásterületek tagokra bontása. Mindenki minőségi munkát igyekezett végezni, aminek hasznát a premizáláson keresztül minden tag a maga érdekének tartotta. A nyári munkák jó ütemű végzése egyben feltétele is lett az őszi feladatok kifogástalan rendbetevésének. Ahol szorított a cipő, minden percet kihasználtak a nehézségek sikeres leküzdésére. Egyetlen cséplőgéppel nyolcezer mázsa gabonát tisztítottak meg, a gép éjjel-nappal üzemben volt. „Mondhatjuk, mióta a tsz-ben dolgozunk, a tavalyi volt az első év, amikor november elejére befejeztük az őszi betakarítást. Beleértve a kukoricaszár vágását is, valamint a vetéseket és a műtrágyakiszórást, mélyszántást az idei kapások alá.” Traktorosok helytállása A legtöbb növény terméshozama meghaladta — némelynél igen tekintélyes mértékben — a tervezett előirányzatot. Búzából például tíz kiló híjával majdnem hat, kukoricából kettő, cukorrépából hatvankettő, dohányból több mint egy mázsával takarítottak be holdanként több termést a tervezettnél. Állat- és állati termékekből is lényegében teljesítették az értékesítési előirányzatokat. Egyebek között 385 kövér sertést is értékesített a tsz, s választástól 363 mázsa ráhízlalás történt Itt egy kilogramm súlygyarapodásra 4,3 kiló takarmányt használtak fel. Kifogástalanul állták meg helyüket a traktorosok is. A tsz 8 erőgépére előirányzott 9 ezer normálhold munkát 1740 normálholddal teljesítették túl. Gyümölcstermelés ugyancsak számításon felül fizetett: 4 millió plusszal. Mindent egybevetve, a tervezett 33,25 forint munkaegység érték 46,04 forintra sikeredett. Kendőzetlen hiányosságok A helyes erény és mértéktartás került azonban kifejezésre, amikor a hiányosságokat sem kendőzte ei a beszámoló. Megtudhatta a tagság, hol van még javítani való, hol és milyen céllal kell továbbfejleszteni szövetkezeti gazdaságukat. Egyik ilyen, hogy a korai vetést igénylő kapásoknál bátrabban be kell tartani tavasszal a vetőmagvak földbe juttatásának idejét. Ennek elhanyagolása tör- tént tavaly a napraforgó esetében. Az aránylag megkésett vetésben nagy kárt tehetett a „hörcsöginvázió”, majd később a határba járó házigalamb-csoportok. Kétszer, sőt háromszor is vetni kellett a napraforgót, mégis ritka maradt. Termelési tervéből holdanként két és fél mázsa esett ki. 43 hold területről ez komoly veszteséget jelentett. Bár a tényleges sertéssza- porulat 197-tgl haladta meg az előirányzatot, ebből 9em származott sok haszon, mivel a szaporulatból 240 hullott el. Harminc új belépő A végig izgalmas számvetés állandó érdeklődésben tartotta a szövetkezet gazdatársadalmát. Az érdeklődő izgalom mégcsak fokozódott, amikor a gazdálkodás részletezése után személyi kérdésekre tért a beszámoló elnök. Szó szerint az új tagok felvételére és kizárására. Harminckét jelentkező taggá nyilvánításáról döntött előbb a közgyűlés szavazati jogosultsággal rendelkező tagsága. S örvendetes tényként állapították meg, hogy az új tagok között sok a fiatal. Asztalos Bálint B* itt úgyis csalódik az ember!" Levetek messziből — haza Látszólag jelentéktelen bírósági aktákban is talál az ember olyan dolgokat, amelyek vagy megdöbbentik, vagy elgondolkodtatják. így jártam az egyik vékony aktával — a címlapján ez áll: hazatérés megtagadása, — amiben kézzel írott és nehezen olvasható levelekre leltem. De utólag érdemesnek bizonyult a böngészés, mert egy ember tragikusnak induló életútját ismerhettem meg belőlük. * Az első levél 1966 októberében kelt: „Kedves Anikám! Tudatom veled, hogy ez már így történt. 23 év után ezt ér- deme’tem a famíliától. Különben többé nem írok senkinek, hadd érezzék ők is, hogy én most hét napot ülök a müncheni börtönben. Tiltott határátlépésért, mert átjöttem Ausztriából. Innen átvisznek az internáló táborba, ezt tudtam, így szokás. Csak Géza fiam kísért ki az állomásra, s kérdezte, mikor megyek haza. Azt válaszoltam, szombaton, de tudtam, hogy talán soha. ö sírt, én csak akkor, mikor elment. De úgy zokogtam, hogy az állomásfőnöknek is feltűnt. Erre visszajött Géza, s az elválás borzasztó volt, hiszen egyedül ő érzett velem a családban. Mert engem a családom elintézett rendesen. Földönfutóvá tett, itt pedig nincs visszaút, az én életem befellegzett örökre, az országot... azt fölcserélni nem lehet. Tízen vagyunk rabok egy szobában, s hogy írok — hát sírok. A többiek között van egy magyar csavargó, de nem szól hozzám, csak társaival tárgyal németül. Többé nem írok egy szót sem, azt sem, hogy élek vagy halok, — hiszen nincs kinek.” Pár nap múlva azonban újból írt, s visszatért a búcsúzásra: „öcsi a vonatban... Csak köszönt volna! Rögtön szóltam volna hozzá, hiszen vártam Is. mert tudtam, hogy soha többé nem találkozunk. De nem baj, én ezt érdemeltem. Amit azóta szenvedtem, — minden bűnömet levezekeltem vele. Most, hogy írom levelemet, nem is tudom folytatni, mert tele van a szemem könnyel. 1500-an vagyunk a lágerben, ötven a magyar, de aljasok. Nyolc napot dolgoztam egy papírgyárban, de egy nap itthon kellett maradnom és kitúrtak az állásomból. De iparkodom úgy csinálni, hogy vagy Kanadába, vagy az USÁ-ba ki tudjak menni. Csókolok otthon mindenkit, különösen az aranyos hű Gézámat. Ne félj, apám, leszünk mi még együtt! Érted küzdők, hate nem volnál, már régen végeztem volna magammal.” Egy hónap múlva újabb levél érkezett Nyír^''"""es- re, s a hangja némiképp változott az előzőhöz képest: „Hogy milyen az életiem? Milyen lehet egy láger, ahol az emberek 10—12 hónapig is itt vannak? Kérdezték, miért hagytam el az országot? Hidd el, én semmi mást nem mondtam, csak hogy a fiam agyon akart verni, a családom három hónapig nem szólt hozzám, és én elhatároztam, hogy világgá megyek. Kérdezgettek, hová akarok menni? Nem mertem mondani, de legszívesebben hazamennék Pestre. De tudom, hogy nem lehet, most ülni kellene, ezt meg nem akarom.” Fél évet hagyjunk ki, mert csaknem mindegyik levél egyforma hangú. Az április 15-i keltezésű azonban már a családnak szól: „Mondjátok el a tárgyaláson, hogy a családi zűrzavar volt az én tettemnek okozója. De valóban megbántam, mert ti, a család, és a szép szeretett hazám többet ér Londonnál meg Párizsnál is. Én nem bántottam senkit és semmit, de bűnöm, hogy nem mentem haza. És azt csak itt látom, mekkora bűn.” Innen egy lépés az elhatározás: „Rosszakat álmodom. Az éjszaka is nagy szekér szalmát vittem. Gyorsan hajtottam, mert égett a szalma, és siettem, míg a házunkig nem értem, — és aztán az is leégett! Hazamegyek. Hogy mi lesz, azt még nem tudom. Szeretem én az országomat (most érzem csak!), nem adnám millió Amerikáért sem. De nem tudom, lehet-e ezen valahogy segíteni?” Augusztusban már egészen másak a levelek: „Lehet, hogy így jobb, mintha otthon maradtam volna, mert ez a megpróbáltatás szinte figyelmeztetéssé vált. Ha hazamegyek, hozzátok már új ember érkezik, tiszta szívvel, testtel, lélekkel... És szép, ideálisan bnldoe életet élünk majd, nem olyat, mint eddig. A lágerben én, a legtöbb keserű tapasztalattal rendelkező ember, minden magyart hazafelé küldök. Nem érdemes a szép hazát és Családot elhagyni a mostoha nyugatért. A legtöbb magyar egykét év után úgyis hazamen- ne. mert itt úgyis csalódik az ember, s itt mindenben csak kihasználják.” Az utolsó levél a megyei bíróságnak szól, s a dátu-< ma 1968. január 9: „Bejelentem, hogy tégla gesen hazatértem és Nyírmeggyes, Kossuth út I, számról vagyok Idézhető Légrádi Géza.” Kua UM*
