Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-23 / 45. szám

(Folytatás az 1. oldalról) következetesen be kell ve­zetni az új gazdaságirányí­tási rendszert. Az elkövet­kező időszakban rendkívüli jelentőségük lesz az irányí­tó gazdasági és politikai szerveknek, melyeknek gaz­dasági tevékenységében ugyanolyan alapelvek lesz­nek érvényben, mint a köz- és politikai életben. A párt­szervek nem helyettesíthetik a gazdasági vezetést, a párt politikai vonalának érvé­nyesítéséért a felelősség az egyes gazdasági területeken dolgozó kommunistákra há­rul. Csehszlovákia népeinek és nemzeteinek problémáiról szólva hangsúlyozta, hogy a gazdaságpolitika jelenlegi feladata az ország elmara­dott területei problémáinak megoldása, elsősorban Szlo­vákia és a csehországi ré­szek közötti különbségek kiegyenlítése. Kádár János: A cseh és a szlovák kap­csolatok magukra vonják a közvélemény figyelmét és a Központi Bizottság plé­numán is vita tárgyát ké­pezték. E problémákban — hangsúlyozta — téves volna nacionalista vagy szepara­tista törekvéseket látni. A Központi Bizottság mindent megtesz a nemzetek és nemzetiségek egysége és az államiság megszilárdítására. Csehszlovákia annál szilár­dabb, — mondotta Alexan­der Dubcek — minél sza­badabban élnek nemzetei, annál egységesebb, minél tágabb tere van nemzeti sajátosságai szabad fejlődé­sének, minél jobban otthon érzi magát benne minden állampolgár, bármilyen nemzetiségű is. Ezután Alexander Dubcek arról beszélt, hogy a párt az ország előtt álló felada­tokat akcióprogramba fog­lalja amelynek kidolgozása folyamatban van. Ebben a programban, amely össz­hangban lesz a XIII. párt- kongresszus irányelveivel a csehek, a szlovákok és a nemzetiségek, a társadalom összes rétegei megtalálják perspektívájukat. A párt az akcióprogram megvalósítá­sára kívánja mozgósítani az ország lakosságát és arra törekszik, hogy megszilár­duljon a párt iránti biza­lom. A CSKP Központi Bizott­ságának első titkára beszéde végén üdvözölte a megje­lent testvérpártok küldött­ségeit és azok vezetőit. Alexander Dubcek nagy tapssal fogadott ünnepi be­széde után a testvérpártok küldöttségeinek vezetői szó­laltak fel. Üdvözlő beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, Wladislaw Gomulka, Walter Ulbricht. Nicolae Ceausescu, Todor Zsivkov, Veljko Vla- hovics és Kádár János. Leraktuk a jószomszédság szilárd alapjait Kedves elvtársak, bará­taim! Az egész világon, így Magyarországon is hatalmas visszhangot keltett, amikor 1948 februárjában Cseh­szlovákia munkásosztálya döntő vereséget mért a bur­zsoáziára, szilárdan kezébe vette a hatalmat és a szo­cialista társadalom építésé­nek útjára lépett. A reakció dühöngött, örült viszont, és ma együtt ünnepel önök­kel a szocializmus, a hala­dás, a szabadság minden igaz híve. Engedjék meg, hogy ezen az ünnepi évfordulón átad­juk Csehszlovákia kommu­nistáinak, dolgozó népének a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép forró testvéri üdvözle­tét és szívből jövő jókíván­ságai! Két évtized eredményei Kedves elv társak! A feb­ruári győzelem óta eltelt idő meggyőzően bizonyítja a szocialista rendszer ma- gasabbrendüségét, azt hogy a kapitalizmus uralma, a kizsákmányolás alól felsza­badult nép mire képes. Két évtized alatt Csehszlovákiá­ban a dolgozó nép áldozatos munkája imponáló eredmé­nyeket hozott létre a nép­gazdaság, a közoktatás, a kultúra és az életszínvonal terén. Lerakták a szocializ­mus alapjait, megerősödött az a társadalmi rend, amely a nép legfontosabb vívmá­nya, s egyben a szabadsá­gának, nemzeti függetlensé­gének, szocialista jövőjének legfőbb biztosítéka. A szocialista forradalom csehszlovákiai győzelme ré­sze annak a világtörténelmi folyamatnak, amely a szo­cializmus világrendszerré fejlődését eredményezte. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság ereje ma fontos té­nyezője Európa biztonságá­nak és az imperializmus hatásosan korlátozó nem­zetközi tömörülésének, a vi­lág szocialista és békeszere­tő erőinek. Csehszlovákia és Magyar­ország munkásosztályának győzelme új lapot nyitott a két szomszédos ország és népeinek kapcsolataiban. Leküzdöttük a reakciós ré­gi uralkodó osztályok által szított sovinizmust, le­raktuk a jószomszédság és barátság, a szocialista együttműködés szilárd alap­jait. Pártjaink, kormá­nyaink között elvi, politikai egyetértés, internacionalis­ta egység, országaink kö­zött széles körű gazdasági, kulturális kapcsolatok van­nak. Közös elhatározásunk, hogy kapcsolatainkat és együttműködésünket né­peink javára a jövőben to­vább mélyítsük, szélesítsük és erősítsük közvetlenül és a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának keretei kö­zött is. Pártjaink, országaink egymással, a Szovjetunióval, más szocialista országokkal, minden együttműködésre kész szocialista és haladó erővel összefogva harcolnak a nemzetközi imperializmus ellen. Együttműködésünk különösen fontos a jelenlegi helyzetben, amikor az im­perialisták, elsősorban az amerikai imperialisták a világ több térségében garáz­dálkodnak. Az imperialisták által megtámadott népek el­szántan védik szabadságu­kat, nemzeti függetlenségü­ket. A szocialista országok teljes mértékben szolidári­sak a megtámadottakkal és minden íehetséges módon segítik őket. Vietnamban el­szenvedett új kudarcaik, kémhajójuk sorsa Korea parti vizein, de számos más esemény is bizonyítja, hogy az imperialisták a történe­lem menetét meg nem for­díthatják, reájuk vereség vár, a népek igazságos ügye győzni fog. Erősítsük egységünket Az imperializmus elleni harc legfőbb követelménye ma a haladás összes erői­nek, elsősorban a világ kommunista és munkás­pártjainak fokozottabb tö­mörítése, az egység erősíté­se. A Magyar Szocialista Munkáspárt a testvérpártok nagy többségével együtt mozgalmunk marxista—le­ninista egységének elő­mozdításáért küzd. Erre tö­rekedtünk eddig is, ezt fog­juk tenni a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozóján és ezt folytatjuk ezután is. A marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus nem elavult kategóriák, ha­nem eleven erejű legyőzhe­tetlen eszmék. Ezekből a halhatatlan eszmékből sar­jadt és növekedett nagyra a világ kommunista és munkásmozgalma. A mar­xizmus—leninizmus eszméi, a proletár internacionaliz­mus győztek és gyakorlati valósággá váltak a Szovjet­unióban, a szocialista vi­lágrendszer országaiban. A kommunista eszmék változ­tatták meg a világ arculatát és formálják az emberiség jövendőjét is. Kedves elvtársak! Törté­nelmi tapasztalat, hogy a kapitalista rendszer meg­döntése, a szocialista forra­dalom véghezvitele állhata­tos, hosszan tartó erőfeszí­téseket, nagy és bonyolult feladatok megoldását köve­teli elsősorban pártjainktól. Ismeretes, hogy a magyar párt, a magyar munkásosz­tály az új világért folytatott harc fél évszázada alatt ne­héz utat járt meg. Mintegy évtizeddel ezelőtt a külső és belső osztályellenség ag­resszív támadásának vissza­verésével egyidejűleg egy­szerre kellett leküzdenünk a múltból örökölt elmara­dottságot, az objektív el­maradottságot és szubjektív hibákat. Természetesen meg­oldandó nagy feladataink ma is vannak, mégis most 35. — Nagy komédiás vagy — mondta Kölyök —, de nem hiszem, hogy továbbra is alakoskodsz. ha megmon­dom, hogy én már jártam Batalangában... — Ez rendben van, fiam... Jártál ott, tudomásul ve­szem. Csak arra felelj most, hogy ki ez a Grison, és hol élnek rokonai vagy örökösei. — Nem tudok róla sokat. Az ő ajánlata révén kerül­tem Russel expedíciójába... Galamb ismét megélén­kült — Russfel! Várj! Hiszen ez volt az a kutató, akinek az özvegyét elvette... Dr. Brétail... Hopsza! Hiszen ez érdekes... — Tudtam, hogy ez érde­kelni fog. — De mennyire! A meg­gyilkolt Brétailné követi a csapatot Kölyök falfehéren ugrott fel. — Ne mondd! Könyörgök, ne mondd! _ Megőrülök...— és kétségbeesetten zokogva vetette magát a földre. Harrincourt gyengéden felemelte. Most már komo­lyan vette, amit a fiú mon­dott, és sajnálta. Nem tud­ta, mi baja, csak látta, hogy nagyon szenved. — Úgy tudom — mondta csendesen Iljicsnek —, hogy Brétail agyonlőtte az asz- szonyt meg egy kapitányt és önmagát. — Nem igaz... — suttogta Kölyök. — Mind a hármat megölték! Millió apró, izzó porszem szúrta az arcukat, és a le­vegő mozdulatlanul állt a si­vatag felett a rekkenő for­róságban. — Különös... — motyogta Galamb. — És nem tudsz FSTT külpolitikai krónika A budapesti találkozó az érdeklődés homlokterében Élénk diplomáciai tevékenység a Közel-Keleten A partizánok körülzárták Saigont azt mondhatjuk, dolgaink rendben mennek és a he­lyes úton járunk, bizakod­va nézünk előre. A marxiz­mus—leninizmus eszméi­hez, a proletár intemaciona. lizmushoz való hűség, a munkásosztály, a nép bi­zalma és támogatása, a Szovjetunió Kommunista Pártja, a testvérpártok szo­lidaritása segítette minden­kor pártunkat Sokat jelen­tett számunkra, hogy har­cunkban mindig éreztük a Csehszlovák Kommunista Párt, munkásosztályuk és népük testvéri segítőkészsé- gét. Szolidárisak vagyunk a CSKP-val A magyar kommunisták, dolgozó népünk hasonlókép­pen, elvtársi szolidaritással kíséri figyelemmel cseh­szlovák testvérpártunk mun­káját, harcát. Ismerjük Központi Bizottságuk januá. ri ülésének a marxizmus— leninizmus elveiben fogant, az internacionalizmus szel­lemétől áthatott egységes és eltökéltséget kifejező hatá­rozatát. Szívből sok sikert kívánunk Központi Bizott­ságuk határozatának, a XIII. kongresszus Irányel­veinek eredményes megva­lósításához. Meggyőződé­sünk, hogy feladataikat si­kerrel megoldják, mint- ahogy ezt Csehszlovákia Kommunista Pártja, mun­kásosztálya, dolgos népe di­cső és harcos múltjában mindig is tette. Éljen a Csehszlovák Kommunista Párt, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság! Éljen, erősödjék szüntelen tovább a magyar —csehszlovák barátság! Él­jen a proletár internacio­nalizmus, a kommunizmus és a béke! A díszülést Jaromir Do-1 lansky, a CSKP KB elnök- I ségének tagja zárta be. Algír (MTI) Az APS algériai hírügy­nökség csütörtökön jelentet­te, hogy a biztonsági erők a múlt hónapban összeeskü­vést fedtek fel, amely az FLN vezetőjének, Kaid Ah­mednek az élete ellen irá­nyult A politikai gyilkossá­got január 24-én este 7 órá­ra időzítették. Négy embert az algíri pártszékház közelé­ben tetten értek és letartóz­tattak. Beismerték, hogy egy jelentős kalandorcso­port megbízását hajtották Amint közeledik a buda­pesti konzultatív találkozó kezdetének időpontja, a világsajtó mind nagyobb teret szentel a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom e kiemelkedő ese­ményének. Sok külföldi lap közli bő kivonatokban Ko­mócsin Zoltánnak a Pravda szerdai számában megjelent cikkét (amelyet ugyancsak szerdán a Népszabadság is közölt.) A Pravda csütörtöki szá­ma nagy szerkesztőségi cikkben foglalkozik. a talál­kozóval. Hangsúlyozza, hogy maga a találkozó létrejötte is bizonyítja: a nehézségek ellenére egyre erősödik az eltökéltség a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom sorainak tömörítésé­re. Aláhúzza, hogy a szocia­lista világrendszernek, ko­runk társadalmi haladása vezető erejének és fő té­nyezőjének szerepe szünte­lenül növekszik. A cikk kie­meli — ez a gondolat egyébként az alapja a világ­sajtóban erről a témáról megjelent írásoknak, hogy a kommunista mozgalom legfontosabb elve változat­lanul az internacionalizmus. A proletár internacionaliz­mus nem hagyja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a mai világ rendkívül bonyo­lult, nem követeli meg a harci módszerek sablonos és mechanikus másolását, hanem feltételezi azt a törekvést, hogy a közös . ín. ternacionalista feladatokat hozzáértéssel, a nemzeti vi­szonyoknak megfelelően, azok különbözőségét figye­lembe véve oldják meg. Hírügynökségi jelentések beszámoltak arról, hogy a szabadságharcosok teljesen körülzárták a dél-vietnami fővárost. Napok óta már csak délkeleti irányban volt nyitva az út Saigontól, de végre. A csoportot Krim Bel- kaszem ösztönözte és kül­földiek pénzelték, összesen 17 személy keveredett az ügybe; ezeket letartóztatták. Krim Belkaszem jelenleg száműzetésben Párizsban él és egy ellenzéki csoportot vezet * Bumedien elnökről az utolsó hírügynökségi jelentés úgy tudta, hogy Kelet-Algé- riában tartózkodott és Bat- na városban minisztertaná­csi ülésen elnökölt csütörtök reggelre ezt is elzárták. További intézkedé­sig csak napi hét órára — reggel nyolc órától délután 15 óráig — tartják nyitva polgári utasforgalom számá­ra a saigoni repülőteret. Dél-Vietnamban az el­múlt hét az eddigi legna­gyobb veszteségeket hozta az amerikai fegyveres erők számára. Egy amerikai Ka­tonai szóvivő csütörtökön közölte Saigonban, hogy a február 17-vel zárult héten 543 amerikai katona esett el és több mint 2500 sebe­sült meg. Közel-Keleten szerdán és csütörtökön erősen megélén­kült a diplomáciai tevé­kenység. Ótto Winzer, az NDK külügyminisztere Kai­róba, Edward Kardelj, Tito személyes megbízottja Szu­dánba érkezett és rövidesen Kairóba utazik Nyerere tan. zániai elnök is. Figyelemre méltó Mohamed el Zajainak az Egyesült Arab Köztársa­ság tájékoztatási miniszte­rének szerdai reális és igen mértéktartó sajtónyilatkoza­ta a közel-keleti probléma politikai rendezésének le­hetőségeiről. A jelek arra mutatnak, hogy a múlt hé­ten a Jordán folyónál le­zajlott igen súlyos tűzpár- bajok utáni állapothoz ké­pest a feszültség mintha va­lamelyest enyhült volt. A konfliktus megoldása felé vezető első lépést természe­tesen változatlanul Izrael­nek kell megtennie a meg­szállt területekről való visz. szavonulással. Testvérpárok küldötteinek érkezése Budapestre A kommunista és munkás­pártok Budapesten február 26-án kezdődő konzultatív találkozójára megérkeztek az első küldöttségek. Csütörtökön Budapesti-« érkezett az Ecuadori Kom­munista Párt küldöttsége: Elias Munoz, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Milton Ji- jon, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkárhelyettese. Az Izraeli Kommunista Párt képvisele­tében megérkezett David Knenin, a Politikai Bizott­ságtagja, a Központi Bizott­ság titkára. A két párt képviselőit Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságénak tag­ja, a KB osztályvezetője fo­gadta a Ferihegyi repülőté­ren. , fi' ;í *•> \r-<7 Politikai összeesküvést lepleztek le Algériában közelebbit?-. Hogy ki volta gyilkos?... — Én... voltam! Galamb most az egyszer megrázkódott belülről. En­nek a titoknak a szörnyűsé­gét még az ő felületes, nem­törődöm, vidám lelkivilága is teljes tragikumában átérez- te. Ba tálán ga még csak hagyján, s a szökőkút a már­kival tréfa. Holttest a für­dőszoba előtt rendben van, fő, hogy a villanyt eloltsák. A táborszernagy felismeri mint bakát oda se neki. Mac- quart nem jön el az estély­re; sebaj. De ez itt más, megrendítőbb, ahogy a Sza­hara közepén ül a húszéves Iljics, és sír, mert megölt néhány embert. De ami a legkétségbeejtőbb egy felüle­tes ember számára, mindezt egyedül ő tudja. És neki most tenni kell valamit. És ne értsük félre: nem száj- harmónikázásról van szó, nem valami hülye viccről, hanem egész komoly tenni­valóról. — Hát ide hallgass, most ne bőgj... Már sajnálom, hogy nem a Troppauer ver­sét hallgattam inkább. Ugyan­olyan, mint a te históriád. Izgalmas, lehangoló és egy szót sem ért belőle az em­ber... Nesze, itt egy cigaretta, gyújts rá, és mondj él min­dent őszintén. A fiú néhány sóhajjal va­lahogy rendbehozta szabály­talan lélegzését. Időnként még egyet csuklóit. Rendkí­vüli felindultság didergett benne, úgyhogy eleinte ösz- szekoccanó fogai szótagokká harapták szét, amit mon­dott... — Most mindent meg fog tudni — suttogta. Azután je­lentősen hozzátette: — Őr­nagy úr. Galamb felugrott, és si­ránkozva vágta földhöz a sapkáját: — Csak ezeket a marhasá­gokat hagyjuk már, könyör­gök! —■ Jó, jó... Hát akkor erről nem beszélünk. Vegyük úgy, mintha nem tudnék semmit. — Az egész ügyben én va­gyok az, aki nem tud sem­mit És mennél többen ma­gyarázzák, annál kevesebbet tudok. Kölyök megértőén mo­solygott: — Rendben van. Hallgass hát meg. Vegyük úgy. hogy te nem tudsz semmit. Csak egy derék baj társam vagy, akinek elmondom ezt a ször­nyűséget azért, hogy ha meg­halok, akkor legyen, aki hur­kot dobjon a gazemberek nyakába. Tudd meg elsősor­ban, hogy ez a sok-sok em­ber, aki itt táborozik ebben a hatalmas körben, soha többé nem tér vissza onnan, ahová megyünk. És ennek mind az a néhány gazember az oka, aki megölte Russelt — Hát miféle életelixlrt talált ki ez a Russel úr? — Egy kétezeréves átjárót Suetonius Paulinus, aki már az első században járt a Ni­ger vidékén... — Pajtás... Csináljuk ezt máshol és ne a Szaharában! Nekem a tengerészeti aka­démián is mindig bajom volt ezekkel a régi írókkal. Szürke porfátylakon át látszott a krétaszínű hold. Bágyadt sugárzás ragyogta be a végtelenbe nyúló ho­mokhalmokat. Egy felriadt öszvér keservesen elorditotta magát, és hiénák felelgettek rá a távolból. — Ezt muszáj meghall­gatnod.» — mondta Kölyök. — Sok ezer ember pusztul el emiatt... — Ne haragudj, de ex marhaság, hogy itt a siva­tagban mindenféle klasszi­kus írók miatt pusztulnak az emberek! Nagyon meleg van. egészségtelen a klíma. De erről nem tehet sem a Vergilius, sem a Shakes­peare! (Folytatják)

Next

/
Thumbnails
Contents