Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

Szabolcs-szatmári tájakon Villa Zekulból Székely A kastély Soltész Albert rajza „Lakóinak száma 1157, körjegyzőség Nyírtéten. A község nevével a XIII. szá­zadban találkozunk először „Villa Zekul” néven. Ref. temploma igen régi, állító­lag a husziták építették, a kát. kápolna 1856-ból való. Földbirtokosok: dr. Orosz Sándor, özv. Burger Pálné, Klein Ferenc.” Ezeket olvashatjuk egy 1931-ben megjelent monog­ráfiában Székelyről. Ter­mészetesen a községet alko­tó uradalmi cselédekről, zsellérekről, kisparasztokróí nem emlékezik meg a mo­nográfia. Ök mindig is meg­húzódtak a háttérben, senki sem volt kiváncsi a hangya szorgalmú népre, pedig ők írták mindig Székely törté­nelmét. Az aranykulcsos királyi kamarás. Orosz Sándor ma már műemlék jellegűvé nyil­vánított kúriáját szépen rendbehozták, s a község egyik jellegzetes épülete. A 4. sz. főútvonal mentén el­húzó gépkocsik utasai több­nyire ezt a fehér épületet jegyzik meg Székelyből. Azt kevesen tudják, csak a helybeliek, hogy a faluban él, mint tsz öregségi jára­dékos az uraság egykori ina­sa Mujacsics Gábor, aki török ember, s itt maradt, elmagyarosodott, megházaso­dott, ma leginkább a tsz gyümölcsösében látják szor­goskodni. De más is maradt a múlt­ból ebben a községben. Az urasági villák körül meg­annyi szalmatetős viskó. Ma is van belőlük, nem is csak mutatóban. A ma már tör­ténelmi szereplők, mint az idős Sepa András, jól emlé­keznek, hogy ezek a viskók hányszor megpróbálták meg­ostromolni a kastélyokat. Sepa András veterán 1919- ben az első földosztók közt volt. 1945-ben szintén ő fo­gott baltát, karót, s kezdte meg társaival a föld népe nevében a több évszázados igazságszolgáltatást, a föld­osztást A szájhagyomány szerint Dózsa parasztseregében is ott voltak a székelyi subás, szűrös pórnépek. Ilyen mesz- szire nyúlik ennek a köz­ségnek történelmet változ­tató szándéka, akarása. S ez az utóbbi évtizedekben is tart, igaz nem csatázva, ha­nem kemény munkával, ön­maguk, községük formálásá­val. Minden megvolt itt ki­csiben, de éles vonásokban; a múlt örökségének felszá­molása, a parcellákban és a fejekben, osztályharc, álla­mosítás, küzdés. Negyvenki­lencben alakult az első ter­melőszövetkezet, volt zsel­lérek béresek, kisparasztok alapították: Papp József, Kancsár András, Erdős Já­nos, Szikszai András. A csira bár életképesnek bizonyult, a környezet még nem táp­lálta eléggé, ötvenkettőben ismét megszületett egy kö­zös gazdaság, majd ötven­háromban felbomlott. Ez­után ki-ki maga birkózott a néhány holdján az időjárás szeszélyeivel, a homok szűk­markúságával. Hosszú volt az út a Búzakalász Tsz meg­alakulásáig. s napjainkig. A nagyobb boldogság per­sze ma sem jön magától, erős kitartást, komoly mun­kát kíván minden székelyi- től. A gazdasági forrás a tsz, 2100 holdas, melyből szántó 1230 hold, a többi erdő, legelő, nádas, az ak­tív tagok, száma 160, az öregségi járadékosoké 85. Az átlag életkor 51 év. Ezekben sűrítve benne vannak a problémák is, kevés a munkaerő, nagy a város el­szívó hatása. Víziszárnyas- telepet, halastavat létesít­hetnének a másra nem al­kalmas földeken, azonban eddig nem futotta ilyen be­ruházásokra. A távolabbi tervek mellett azon munkál­kodnak a tsz vezetői, Sza­kács György elnökkel, hogy a jelenlegi lehetőségeken be­lül találjanak megoldásokat. Két évvel ezelőtt frissítették fel a vezetőséget, 1965-ben még félmilliós deficittel zártak, 66-ban már kigazdál- kodták a 33 forintos mun­kaegységet. A 67-es évhez nagy reményeket fűztek, és nem indokolatlanul, do- dánysimítóházakat, víztáro­lókat, más fontos gazdasági épületeket készítettek, csak gépekre — villanyrostára, gabonafuvóra, burgonyafel- szedőre, kombájnra, szalma­bálázóra kis híján félmillió forintot költöttek. „Nézze meg a hajam, mi­lyen ősz” — mondta a tsz elnöke, hisz egy régi teher­tételt helyrebillenteni, be­ruházni gépesíteni és zár­számadáskor mindenki meg­elégedésére osztani is, szin­te hősies munka. Ezt már nem Szakács György tsz- elnök jegyezte meg, a „hő­sies” jelzőt, a község napi küzdelmeiből kibontakozó kép mondatja a külső szem­lélővel. Ezek a mai küzdők, olykor elkeseredő, majd to­vább harcoló székelyi pa­rasztok kovácsolják szinte észrevétlenül jövőjüket, je­lenüket Nem látványos si­kerekkel. olykor 1—2 má­zsa gabona, kukorica több­let-termésátlaggal, jól hizlalt állatokkal, okos gépekkel. Közös emberséggel. így változik fokról fokra a község külső képe is, a 326 takaros parasztház zöme egészséges, nagyablakos, tiszta és otthonos. Nagy a sár? Igaz, sőt a 4. sz. fő­útvonal mentén, amely át­szeli a falut, nincs járda, a járókelők az úttesten ha­ladnak. A község 15 éves távlati fejlesztési terve gyö­keresen átalakítja Székely arculatát, nem lesznek út­test, járda, vízproblémák. Most az egészségesebb Szé­kely megteremtése foglalkoz­tatja a község veze<őit. Dócs Miklós, a községi tanács energikus elnöke elégedetten mutatja a község leendő büszkeségét, az egészséghá­zat, amelyben orvosi rende­lőt, lakást, védőnői szobát rendeznek be, a városi szín­vonalat is megközelíti rövi­desen a betegek, kismamák gondozása. Félmilliós beru­házás ez, alaposan igénybe veszi néhány évre a község­fejlesztési alapot, de ha­laszthatatlan. Minden évvel kevesebbek a gondok, tünedeznek a fe­hér foltok. A Székelyhez tartozó Öze tanya 4—4,5 ki­lométerre fekszik a község­től. alig százhatvanan lak­ják, de a tanya nem mos­tohagyermek. Kapott már villanyt, mély fúrású kutat, vegyesboltot, buszvárót, a tsz-től televíziót, a községtől letéti könyvtárat. A tanyai gyerekek nem indulnak hát­ránnyal a középiskolába, szakmunkásképző intézetek­be tavaly ősztől bejárnak a anyaiskolába, szakrendszerű oktatást kapnak, — így válik számukra is valósággá az általános iskola. Székelyt dolgos emberek lakják, akik a becsületes munka után szeretnek jól élni, vásárolni. Egy év alatt a községbeli bolt 2 millió forintot forgalmazott, a kis­vendéglő pedig csaknem 800 ezer forintot Ez az adat persze nem reális, hisz a busz naponta hozza-viszi a Nyíregyházára utazókat so­kan itt vásárolnak. De nem­csak vásárolni, a megyei színházba, moziba is be­utaznak Székelyből. Sipos Miklós postás 130-nál több napilapot 5 Magyar Mező- gazdaság, 9 Kertészet Sző­lészet című szaklapot, és 2 Élet és Irodalmat kézbesít. Százharminc nyugdíjas pa­raszt is ma már ismerősen fogadja a pénzespostást Uj fogalmak: „nyugdíjas paraszt”, „szakmunkás”. A székelyi iskolában 250-nél több gyerek tanul, készül folytatni az idősebbek által megkezdett munkát. Nem sütik le a szemüket az ide­gen előtt. A harmadikos Gulyás Gábor motorszerelő akar lenni, Fehér András rendőr, vagy katona, Haj- csák Sándor szobafestő, né- hányan választják a trakto­ros, gépkezelő szakmát. De az elgondolások még formá­lódnak, érlelődnek olyanná, amilyenné az iskoia, a szü­lői ház, a község alakítja azokat. Valaki azt mondta, ha holnap jön hozzánk már nem ugyanazt a Székelyt találja. Valóban így van ez! Ezért is lenne nehéz mai krónikában megörökíteni Székelyt, amely annyira tá­vol van az 1931-es monog­ráfiában foglaltaktóL Páll Géza Szőke leány kútja (Népmeséi gyűjtés) Pergő rokka Álmunk ionja. Egyre gyorsabban pereg, S távolba néző szemmel Mesébe kezd egy öreg. 1 Ott történt, hol a vakond túr. Talán a szomszéd falun túl, Emberek éltek csendesen, Életük mostan meglesem. Volt egy leány és egy legény, Róluk szóljon az én mesém. Mese-leány, mese-legény, — nem én voltam, nem én, nem én. — Gazdag egyik, szegény másik, Szép szerelmük kivirágzik. Kivirágzik, mint a rózsa, \ — Jaj az apám vaj’ mit szólna — Mit szólhatna rám az apám? Kérdezi a legényt a lány. Gazdag apám, gazdag kedve, Ha megtudná, agyonverne. Agyonverne, mert szegény vagy, llyt szeretni, tudom nem hagy. Pedig úgy szeretlek téged, Ajkam forró, fejem éget. Kinn az utcán, hol a kút van, Találkoznak ök titokban. Csak titokban és csak éjjel — ,,Ne hagyd azt a kendert széjjel” — Kis galambom, szép tubicám, Enyém leszel egyszer talán. Mért sírsz éjjel mindig annyit? Könnyes szemed úgy megfájdít. Elviszlek majd messze tájra, S boldog leszel éltem fája. Kivirágzói szép tavaszkor, Mint itt ez a jázminbokor. — Csillagos ég, fényes nagy ég, Hunyd be szemed, tanú ne légy! Boríts felhőt a bús párra, Ködszűrt a legény vállára. n. Kis házukban anyja látja, hogyan hervad el leánya. Anyja látja, apja mérges: A lány ura más legény lesz! Merne csak a senkiházi Tovább lányom után járni! Megjegyezné majd a napot, S azt is, amit tőlem kapott! Te meg leány, balga leány, Ne járj többet kinn az utcán! Kemény szavam jól megfogadd: Asszony leszel két hét alatt! Ul. És a leány, rab madárka Elmúlását egyre várja. Nem beszél, csak mindig hallgat. — „Tedd le azt a teli guzsalyt!” Csillagos ég, fényes nagy ég. Nyisd ki szemed, tanú ne légy! És a leány kúthoz érve, Belenéz a kút vizébe. Belenéz, majd belehajlik, Akaratja megbicsaklik. Sötét a víz, egyet csobban, Kinn az éjben nagy titok van. Legény hallja, hogy mi hírlik, Szeme tükre tágra nyílik. Fejéhez kap, majd legottan, A kúthoz megy észbomlottan. És azután minden este, Bánat-kútját felkereste. Kezét dús hajába túrja, Ködhomályban, újra, újra. IV. Csillagos ég, fényes nagy ég, Borulj él és haragos légy! Ki az oka, hogy így történt? —„Gyújts világot, nagy a sötét!” Pergő rokka, álmunk fonja, Már megállóit, nem pereg, S maga elébe nézve Mesét mondott egy öreg. Halász Géza 35 KIÁLLÍTÁS 100 EZER LÁTOGATÓ ,, ■ . i. ■ ■ i ....— - ■ ■ ■ ■ i -. ■■■ ....................... ■ ■ ■■—■ • ' r '' ' " r : " . - r.í V -y03 * «rTfnVmiroJ f? Országos második a Nyírbátori Báthori István Múzeum Eseményekben gazdag volt a 67-es év a Nyírbátori Báthori István Múzeumban. Harmincöt kiáilítást rendez- ' ték, a látogatók száma meghaladta a százezret. A kiállítások rendezésében országosan a második he­lyet szerezték meg. Rendsze­resen meglátogatják Nyír­bátort a Debreceni Kos­suth Lajos Tudományegye­tem hallgatói, a nyári egye.- temen tanuló külföldiek, számos külföldi történész, régész. A vendégek között volt Váradi-Steinberg János az ungvári egyetem docen­se, Barry M. Beeby londoni régész, dr. Kristow Dob- rowski varsói régész, Le - obárd Heitz, a rostocki egyetem történelmi intézeté­nek munkatársa. Levelező kapcsolatban áll a múzeum több külföldi kulturális in­tézménnyel, köztük japán francia műtörténészekkel. Ebben az évben is tartal­mas kiállítási programot ál­lítottak össze: 25 tárlatot rendeznek, kiemelkedik kö­zülük a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megala­kulásának 50. évfordulója alkalmából készülő mun­kásmozgalmi kiállítás, me­lyet helyi dokumentumok­kal egészítenek ki. Helyet kapnak a nyírbátori mú­zeumban a Nemzeti Galéria remekművek sorozatának anyagai, a Fedics Mihály, Munkácsy Mihály, Vaszari, Tinódi emlékkiállítás, Hol­ló László gyűjteményes tár­lata, ■ iparművészeti, képző- művészeti anyagok. Három jelentősebb kiadvány is elkészül: „A kerámia a nyírbátori nép életében”, „Nyírbátor műemlékeinek kismonográfiája” és a Bá­thori emléktárgyakat feldol­gozó munkák. Eredményes néprajzi gyűjtőmunkát is végeztek a múzeumban. Jelenleg 26 ezer tárgyat őriznek, fel­dolgozás alatt vannak a ré­gi népi mesterségek tárgyi anyagai, s hetenként újabb értékes tárgyakkal gazdago­dik a múzeum. Ezer darab­ból álló növénygyűjteményt vásároltak Galántai Theo­dor nyírbátori tanártól, amely az ország növényvi­lágának mintegy hatvan- hetven százalékát magában foglalja. A képzőművészeti emlékek is gyarapodtak, hét darabból álló festmény bir­tokába jutott a múzeum, az elhúnyt Munkácsy-díjas Di­enes János festőművész munkái ezek, melyeket So- mosi Ignácról, Kossutit La­jos szabolcsi kormánybizto­Hammel József felv. sáról és családjáról késztJ tett. Előkerült nemrég egy 1834-ből származó Kossuth- levél is. A régi Nyírbátorban év­tizedekig alkottak olasz és lengyel kő- és fafaragó mű­vészek. köztük a firenzei János és Roberto Marone mesterek. A nyírbátori mú­zeum igazgatója, dr. Sza- lontai Barnabás firenzei és lengyelországi kulturális in­tézményekkel szán lékszik kapcsolatot teremteni. Eseménydúsnak ígérkezik Nyírbátorban a 68-as esz­tendő is. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents