Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
BÁR ES SALAAM Dar es Salaamban húszezres tömeggyűléssel és felvonulással vette kezdetét Tanzánia fiataljainak első országos fesztiválja. A szocializmust és az önerőre való támaszkodást hirdető arushai nyilatkozat bejelentésének első évfordulója alkalmával a fesztivált megnyitó nagygyűlésen Karúmé alelnök kijelentette: itt az ideje, hogy a fiatalok megmutassák, hogy munkára és áldozatokra is készek a szocializmus valóra váltásáért. SZÓFIA A Rabotnicseszko Delo szerdai számában a budapesti konzultatív találkozóról írva megjegyzi: az eddigi megnyilatkozásokból világosan látható, hogy a kommunisták nemzeti és internacionalista kötelessége elválaszthatatlan egymástól. A konzultatív találkozó küszöbén — jegyzi meg a lap — egyre jobban kirajzolódnak a kommunista egység további megszilárdításának távlatai BUKAREST Ceausescu, a RoméL’ Kommunista Párt főtitkára Páratlan partizánbravúr Saigonban Utcai harcok Saigonban. A DNFF csapatai behatoltak a dél-vietnami fővárosba. Képünkön: amerikai helikopter száll le az utcai harcok színhelyére. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) (Folytatás az 1. oldalról) goni burzsoázia között divatos fehér inget viseltek. A partizánoknál tökéletesen hamisított igazolványok voltak. Az AP úgy tudja, hogy az ostromlók egy része taxin érkezett a nagykövetség elé, míg a parasztmhá- sok gyalog. A taxiból kiszólok mintegy jelként fehér ingük felső gombján tartották ujjúkat, míg a parasztöltözéket viselők vörös karszalagot kötöttek fel. így kezdődött meg a drámai ostrom, amelynek eredményeként a partizánok behatoltak a nagykövetség épületébe és azt hat órán át tartották megszállva. A 1PI tudósítójának riportfa fogadta a Belga Kommunista Párt Romániában tartózkodó küldöttségét. A megbeszéléseken a két párt közötti kapcsolatok szélesítéséről folyt eszmecsere, továbbá a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi helyzet problémáiról volt szó. Diplomáciai kapcsolat Jugoszlávia és az NSZK között Belgrad (TASZSZ): Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői ez év január 23- tól 29-ig Párizsban tárgyalásokat folytattak a diplomáciai kapcsolatok helyre- állításáról. Miként a Tanjug hírügynökség jelenti, a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) csütörtökön meghallgatta a tárgyalások eredményeiről előterjesztett beszámolót, majd határozatot fogadott el arról, hogy 1968. január 31-től létesítenek diplomáciai kapcsolatokat az NSZK-val, és erről közös nyilatkozatot tegyenek közzé. A két kormány a közeljövőben nagykövetségi szinten diplomáciai képviseleteket nyit és nagyköveteket cserél. William Reilly, a UPI tudósítója a következő riportot továbbította hírügynökségének szerdán este a partizánostrom alatt álló Saigonból: „A sebesült amerikai katonák a Vietcong (az amerikaiak így nevezik a partizánokat) géppuskatüzében menekültek a sugárútról. „Szent ég, nem tudtam, hogy itt vagytok” — kiáltott egy ezredes, amint megpróbálta kifüstölni a gerillákat, akik géppuska állást rendez-, tek be a sugárút végén. A géppuskatűz megszűnt „Gyerünk, gyerünk!” — kiáltották az ezredes emberei a sugárút bejáratát szegélyező esőlevezető árokban. Egy másik amerikai ugrott ki vérző arccal. A géppuska ismét kele- pelni kezdett. Az itt élő vietnamiak elmenekültek. Egy kisgyerek azonban ott maradt. Az amerikai katonák egy ablakon át nézték a kislányt, aki ujjait fülébe dugta, hogy kirekessze a halál zaját. A robbanások között hallottam, hogyan sikolto- ziki Huszonöt amerikai tábori csendőr gyömöszölődött egy teherautóra és végigszágul- dott a sugárúton. A Vietcong tüzet nyitott az utat szegélyező két öreg épületből. — Rakétákkal és géppisztollyal lőttek. A teherautó lángba borult. A tábori csendőrök közül néhányan rohanni kezdtek. Végignéz- tem a sugárúton és holttesteket láttam a porban. Megérkezett az ezredes. Uj embereket hozott. Néhányan végigrohantak az úton és kézigránátokat dobáltak. Azután eltűntek. Az út túlsó oldalán más csapatok a Vietcongnak a dél-vietnami vezérkart támadó egységeivel vívtak tűzpárbajt. Az ezredes ráÄ félszabáditási ' hífügy- nökség jelentése szerint 1968 január 30-án 18 órakor a Déi-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának elnöksége parancsot adott a népi felszabadító erők valamennyi tisztjének és katonájának, valamint az egész dél-vietnami lakosságnak: — Az utóbbi évek során Dél-Vietriam lakossága számos győzelmet aratott a nemzet megmentéséért vívott harcában. A jelenlegi helyzet az országban és külföldön egyaránt kedvező a forradalomra. Az amerikai agresszorok helyzetét a súlyos passzivitás, vereség és a kimerülés jellemzi. A bábhadsereg, az amerikai agresszorok eszköze, a bomlás állapotába jutott — A hagyományos holdújév alkalmából — mutat rá a továbbiakban a parancs — a DNFF hét napra parancsot adott a katodión helikopterfedezetet kért. A helikopter alacsonyan zúgott végig az utcán, beszórva golyóival az u‘at. A lövedékek tőlem 150 méterre robbantak. Az árokban kerestem menedéket. A telefondrót elpattant a fejem fölött Visszazuhantam a vízlevezető árokba. Hallottam, amint a kislány sikoltozik.* nai akciók felfüggesztésére, hogy mindenki nyugodtan és boldogan ünnepelhesse az újévet. Az amerikai agresszorok és a Thieu-Ky klikk tagjai kénytelenek voltak először szintén tűzszünetről beszélni, azonban az eleve is csak 48 órás tűzszünetet leszállították 36 órára, majd eltörölték a saját „tűzszünetükét”. — E helyzetben a DNFF Központi Bizottságának elnöksége megparancsolja az összes népi felszabadító erőknek, az összes politikai harci erőknek, a fronthoz csatlakozott összes szervezetek valamennyi tagjának, keljenek fel egyöntetűen, vál- vetve a többi hazafias erőkkel és az egész lakossággal, s eltökélten szabjanak ki büntetést az amerikai ag- resszorokra és a Thieu-Ky bábklikkre, — hangoztatja a DNFF elnökségének parancsa. A D^iFF elnökségének parancsa j! ESTI külpolitikai krónika A nemzetközi érdeklődés homlokterében a dél-vietnami események állnak. A szabadságharcosok bámulatosan merész és a jelek szerint példásan megszervezett rajtaütései nagy meglepetést keltettek a világ valameny- nyi fővárosában, mindenekelőtt a közvetlenül érintett Washingtonban. Katonai szakértők különösen azt tartják meglepőnek, hogy a szabadságharcosok akcióinak fő központjai azokba a körzetekbe esnek, amelyekben az amerikai csapatok teljes biztonságban érezték magukat és azt tartották, hogy „pacifikálási” akcióik nyomán a partizánok elvesztették bázisaikat. Washingtonban keserű csalódást okoztak a Dél-Vietnam- ból érkező hírek azért is, mert alig néhány napja, hogy a Dél-Vietnamban harcoló amerikai erők főparancsnoka, Westmoreland tábornok otthon járt és rendkívüli optimizmussal nyilatkozott az amerikaiak katonai helyzetét illetően. A nagy világlapok a szabadságharcosok sikereiből nemcsak azt a következtetést vonják le, hogy azok mind szervezetileg, mind fegyver- zetileg rendkívül megerősödtek hanem azt is, hogy nagymértékben sikerű U kiterjeszteni befolyásukat a városi. lakosságra is. Másodrendű helyre szorult a Pueblo-ügy. Változatlanul bizonytalan, hogy a Biztonsági Tanács mikor folytatja az incidenssel kapcsolatos érdemi vitát, A diplomáciai megbeszélések azonban nem szünetelnek. A KNDK meghívása a világ- szervezet székhelyére továbbra is szerepei a napirenden, az amerikaiak azonban — noha némi engedménnyel — még mindig elfogadhatatlan feltételekhez kötik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek meghívását. Egyöntetű az a megállapítás, hogy a Pueblo okozta feszültség némileg enyhült és az amerikaiak aligha . vannak már abban a helyzetben, hogy e kérdésben katonai fenyegetéseiket !>e- váltság és fegyveres erőszakhoz nyúljanak. A Szuezi-csatorna térségében az izraeli kormány nyíltan elismerte, hogy a keddi provokációt ó kezdeményezte. Ezt azzal „indokolja”, hogy a Szuezi-csatorna roncs talanítása nem „az izraeli kormány elgondolása és engedélye” alapján folyik. E nyilatkozatával az izraeli kormány ismételten tanújelét adta annak, hegy fittyet hány a Biztonsági Tanács határozatára: nemcsak hogy nem hajlandó kivonni csapatait, az erőszakkal elfoglalt területekről de még azon túlmenően „jogokra” is igényt tart. Érthető az EAK kormányának álláspontja, amely a Szuezi- csatorna roncstalanítási munkálatit további intézkedésig leállította. CENTROPRESS Königin hefejezte indiai látogatását A szovjet kormányfő az ofgán miniszterelnök meghívására Kabulba utazott i•V-'íJVrf- ■ f: V.-Ii'■' ■> Alekszej Koszi gin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke szerdán befejezte indiai látogatását. • Koszigin hivatalos látogatása során szovjet segítséggel épült ipari létesítményeket tekintett meg és megbeszéléseket folytatott Indira Gandhi, miniszterelnökkel, valamint az indiai állam más vezetőivel. E baráti eszmecserék eredményei híven tükröződnek a látogatásról kiadott szovjet-indiai közös közleményben. Szerda reggel az Indiai főváros búcsúztatta szovjet vendégeit. A repülőtéren megjelent Indira Gandhi ' miniszterelnök, több miniszter és más magas rangú indiai vezető. Koszigin repülőtéri beszédében köszönetét mondott a vendégszeretetért. — Önök meg lehetnek győződve arról —jelentette ki a szovjet kormányfő —, hogy népünk ugyanilyen baráti érzésekkel viseltetik az indiai nép iránt, és reméljük, hogy kapcsolataink a jövőben mind szorosa fa- bakká válnak. Ezután közölte, hogy Indira Gandhi miniszterelnököt meghívták a Szovjetunióba. A szovjet kormányfő Delhiből Kabulba indult, hogy eleget tegyen Etemadi afgán miniszterelnök meghívásának. Koszigin a délelőtti órákban megérkezett Kabulba. Szerdán délután Mohammed Zahir sah, Afganisztán királya fogadta Koszigin szovjet kormányfőt. A király és Koszigin között baráti megbeszélés folyt. Este Etemadi afgán miniszterelnök vacsorát, adott Koszi gin tiszteletére. A vacsorán Etemadi és Koszigin baráti hangú pohárköszöntőt mondott. 16. Lorsakoff mint egy ketrecbe zárt vad sétált a szobájában. Ablaka a halászkikötő bágyadt, poros tengerparti pálmáira nézett. Hajnalodon. A piszkos kis külvárosi ház néma és csendes volt. Az arab kávéfőző a földszinten már régen bezárt, és most kint aludt pokrócán a bolt előtt. Recsegett kint a falépcső. A hátsó zsebébe nyúlt Kopogtak. Kinyitotta kissé az ajtót — Végre-valahára! — mondta, és beeresztette a látogatóját azután ismét bezárta az ajtót. — Elhozta az órát? — Itt van — felelte Mac- quart, mert ő volt a látogató. Nem ismerték volna meg, akik a bálon látták. A kikötőmunkások világoskék overall j át hordta és fűző nélküli piszkos teniszcipőt amelyből kikandikált a mezítelen lába. Átadta az órát. Lorsakoff mohón nyúlt érte. — De hiszen... íves azt mondta, hogy karóra... — Ezt adta ide. — Oltsa el a villanyt! Macquart engedelmeskedett. Egy másodperc múltán ismét megszólalt: — Gyújtsa meg! Miután kattant a kapcsoló és világos lett egy revolvercső szorult Macquart gyomrához, és Lorsakoff halálsá- padtan sziszegte: — Ide a karórát! Ne próbáljon egy szó ellenvetést sem tenni! Tisztában vagyok magával, Macquart. Már egy éve tudom, hogy ugyanilyen módon adta el a Junghans fivéreket De most rajtavesztett. — Megőrült? — kérdezte nyugodtan a másik. — Megkérdeztem tőle, hány óra van, ő megbeszélés szerint felkattantotta az óra fedelét, én elvettem tőle, és átadtam neki a cigarettadobozt. — íves kifejezetten azt mondta a telefonba, hogy karóráról van szó. Doktor Brétail órájáról. — És ez miféle óra? Nézze meg legalább alaposabban! — Vegye fel az órát — mondta a másik, még mindig Macquartra irányítva a revolverét. — Maradjon ott állva, és nyújtsa ide... Ne piszkáljon a zsebe felé, mert lelövöm. Megnézte az órát, és csodálkozva mormolta. — B. I. Kétségtelen, hogy az őrnagyé. Bertram Ives. Lorsakoff kissé bizonytalanabbul tartotta a revolvert A másik gúnyosan mosolygott. — Nézze, Lorsakoff, én nem félek magától. Eddig is könnyen elintézhettem volna — és miközben ezt mondta, hüvelykujját összeszorította a tenyerében, mire nagy köves gyűrűjéből valami folyadék lövellt ki hosz- szú, vékony sugárban, és sisteregve habzott az asztalterítőn, másodpercek alatt hatalmas foltot marva a vászonba. — Kénsav... Mialatt az órát nézte, végezhettem volna magával. De nekünk szükségünk van egymásra. Különösen most, miután világos, hogy Ives a saját szakállára dolgozott, és bennünket csak eszközül használt — Akkor miért magyarázott nekem tüzetesen a telefonban egy különös karóráról, amelynek felkattintható fedele van és krokodilfej a kerete ? — Mert időre volt szüksége, hogy eltüntessen minden nyomot. Lorsakoff leeresztette a pisztolyát — Zavaros... De belátom, hogy magát illetően valószínűleg tévedtem. Az egészben az a legnagyobb hiba, hogy egyikünk sem ismeri személyesen az őrnagyot — Én ma láttam. — Honnan tudja, hogy ő volt az? — Aubert tábornok karonfogva lejött vele a lépcsőn, és később a szökőkútnál a megbeszélt helyen Lamber- tier vicomtetal találkozott — Milyen ember? — Különb, mint a híre. Megesküdött volna rá, hogy egy huszonkétéves léha kölyök. Jóképű, kicsit szeplős, folyton vigyorog, és hülyének tetteti magát. Úgy játsza a részeget, hogy minden színész megirigyelheti. — De miért mondta volna telefonon, hogy nála van a terv, a krokodilus órában, ha az volt a szándéka, hogy becsapjon bennünket? — Amikor telefonált, akkor még nem volt ez a szándéka. Közben történt valami. Lorsakoff káromkodott — Ha igy van, akkor meg- keserüli. Rövidesen a kezemben lesz a nyaka? — Hogyan? — Maga szamár! Hát nem tudja, hogy miben állapodtunk meg? Dr. Brétail tervét a helyszínen kell hitelesíteni. Oda kell utaznia. És altkor a kezemben van. Értesítse még ma La portért és Hüdebrandtot — Szerintem elsősorban Grisonnal kell beszélni. Egyedül ő állott személyes összeköttetésben az őrnagv- gyal. — Igaza van! Megyünk Grisonhoz. Zsebre tette az órát, eloltotta a villanyt, Macquarttal együtt elmentek. A kapu előtt egy pillanatra megállt: — Hm... Az imént még itt aludt az arab kávéfőző. Hol a fenében van? Néhány percig gyanakodva néztek jobbra-balra, de végre is sürgős volt az útjuk, és elsiettek. ...Az arab kávéfőző óvatosan lejött a falépcsőn. Ugyanis egész idő alatt a« ajtónál hallgatózott (Folytatjuk)
