Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

PÁLYAVÁLASZTÁS Í968. Divatos szakmák és az igény Nyomdában a pályaválasztási tanácsadó Több fiatalt vár az építőipar és a mezőgazdaság A sertésprogram NEM KAMPÁNY mmmmmmmmmammmmmmtmmmmsmtmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmtmm* mmmmmmmmmrwm - um wummm A több hús feltétele: több takarmány, modern épület, jobb gazdaság A pályaválasztás sok ezer szabolcsi diák gondja ezekben a napokban. Ezt bizonyítja az is, hogy szer­kesztőségünk postájában megszaporodtak a tovább­tanulási lehetőségekről ér­deklődők levelei. Közülük többnek •- levélben válaszo­lunk egyéni kérdéseire, a közérdekű kérdésekkel azonban felkerestük Med­gy esi Józsefet, a megyei tanács vb munkaügyi osz­tályának közgazdászát, hogy a pályaválasztási időszak sokakat érintő hasznos tud­nivalóiról kérjünk tájékoz­tatást. Érdemes szakmát tanulni Csaknem 12 ezer általá­nos iskolás és közel három­ezer középiskolás fiatal vé­gez 1968 nyarán megyénk­ben. Az általános iskolások elképzeléseit részben, a kö­zépiskolások terveit viszont csaknem teljes mértékben ismerik. Tavaly valamennyi harmadikos középiskolásra kiterjedő felmérés készült a továbbtanulási és elhelyez­kedési tervekről. A 2761 végzős negyedikesből 1342 kíván továbbtanulni felső­fokú tanintézetben. A to­vábbtanulni szándékozók 45 százaléka fizikai dolgozó gyermeke. A főiskolára nem jelentkező 1419 érettségiző nagyjából egyenlő arány­ban oszlik meg a szakmun­kásképzés, egyéb oktatási formák valamint a munkába állás között. A felmérés adatainak birtokában megpróbálják felvilágosító munkával irá­nyítani a fiatalok jelentke- ’ zését Annál is inkább, mert a felsőfokú intézmé­nyekbe jelentkező fiatalok 50 százalékának például egy évvel ezelőtti tanulmá­nyi eredménye 3,7 alatt van, tehát közepes vagy elégséges rendűek. Ezeknek a középiskolásoknak érde­mes még egyszer alaposan fontolóra venni, reális-e to­vábbtanulási szándékuk. Ajánlják viszont az érett­ségizőknek a szakmákat, köztük az elektromossággal összefüggő szakmai to­vábbtanulási lehetőségeket. A felmérés tanúsága szerint sokkal nagyobb százalékban kellene a fiataloknak a fi­zikai munkát választani — elsősorban a mezőgazda­ságban és az építőiparban. Mindkét helyen a várható jelentkezők többszörösét tudnák foglalkoztatni. A fiatalok azonban az első ' kéf-három év nehézségeitől idegenkednek. Holott a gyakorlat azt mutatja, a mezőgazdaságban és az építőiparban dolgozó érett­ségizett és azóta szakkép­zettséget szerzett dolgozók — részben mint középkáde­rek — megtalálták számítá­sukat. A divatos szakmákban falun van hiány Az általános iskolákban még mindig nagy az érdek­lődés a korábbi divatos szakmák — elsősorban a fodrász, a kozmetikus, a fiúk körében a rádió-, tv­szerelő, elektroműszerész — iránt. Sok gondot okoz an­nak megmagyarázása, hogy a megyeszékhely és jórészt a járási székhelyek is te­lítve vannak fodrászokkal, s a meglévő képzett szak­munkásnál többet foglal­koztatni jelenleg nem tud­nak. Ezért a fodrász ktsz ebben az évben nem indít újabb évfolyamot. Elsősor­ban a kisebb községekben j lenne szükség újabb fod­rászokra. Ezeken a helye- . ken a kisiparosok a koráb­binak megfelelő számban vesznek fel tanulókat. A . rádió és tv-szerelő, elektro- j műszerész szakmákban pe-1 dig az érettségizetíekre szá­mítanak. A szakmák és a címek részletes ismertetésére nem térünk ki. A nyomdában ugyanis már befejezés előtt áll az 1968. évi pályavá­lasztási tanácsadó. Négy­ezer példányt készítenek belőle, s minden iskolában valamennyi osztályfőnök kézhez kapja január utolsó napjaiban. Ebben részletesen szerepelnek a lehetőségek, melyik vállalat, ktsz hány tanulót vesz fel, mi szüksé­ges a felvételhez, leírást ad a szakmákról és közli mindazoknak az Intézmé­nyeknek pontos címét, ahol érdeklődni lehet. Megtalál­hatók benne a közép- és általános iskolát végzőket érintő lehetőségek, s több, megyén kívüli nagyválla­latnál adódó tanulási lehető­ség. Ebből mindenre kiter­jedő konkrét felvilágosításo­kat kaphatnak a végzősök már most, a következő na­pokban. Néhány tudnivaló Néhány praktikus tudniva­lót is elmondtak a megyei tanácson. A jelentkezési lapon a végző általános is­kolások két iskolát tüntet­hetnek fel, függetlenül azok típusától. (Elmondták vi­szont azt is, nem célszerű pl. két technikumot meg­jelölni, hiszen a felvételi döntések ezekben egyidőben vannak. Lehetőség szerint második helyen gimnáziu­mot vagy szakmunkástanuló intézetet érdemes megjelöl­ni). Akik szakosított tan­tervű gimnáziumokba kérik felvételüket, célszerű, ha arról is nyilatkoznak, ked­vezőtlen döntés ecetén, ké­rik-e felvételüket az'álta­lános tantervű osztályokba. Helyes, ha gimnáziumba jelentkezők elsősorban a la­kóhelyükhöz legközelebb lé­vő, területileg illetékes is­kolát írják be jelentkezési lapjukra. A megyeszékhely iskolái ugyanis túlzsúfol­tak, s kisebb a valószínűsége a felvételnek. Azokban a gimnáziumok­ban és szakközépiskolákban, ahol kétszeres vagy annál nagyobb arányú a túlje­lentkezés, tájékozódó cél­zatú beszélgetésekre hívják be valamennyi tanulót A beszélgetés azonban nem lehet felvételi vizsga jellegű. Tulajdonképpen mi is a probléma a sertéstenyészté­sünkkel? — Sokan kérde­zik napjainkban ezt s akik csak abból indulnak ki, hogy hetivásárok alkalmá­val bőséges a felhajtás, a piaci ár is egyre csökken egy kilogramm sertést élő­súlyban 16—18 forintért ad­nak — azok valóban nem érthetik meg a problémát. Az igazság egyik oldala ténylegesen az, hogy 1960- hoz viszonyítva az állatte­nyésztés bruttó termelési ér­téke — a sertést is bele­értve — hat év alatt orszáA gosan 172 százalékra, me­gyei vonatkozásban 173,5 százalékra növekedett. 52 kiló fejenként A fejlődés azonban nem egyenletes, esetenként és évenként komoly eltérése­ket mutat. 1965-ig a terme­lés és az állomány felfelé ívelt, azt követően már né­mileg csökkent. A fogyasz­tás, s főleg a sertéshús iránti igény azonban egyen­letesen növekszik. Országo­san az egy főre jutó ösz- szes húsfogyasztás a fel- szabadulás előtti 33 kilóról 52 kilogrammra növekedett. A sertéshúsfogyasztás ebből 25—26 kilogrammos arány - nyal részesedett. A húster­melés eddigi eredményei ezt lehetővé is tették. A várható és kívánatos szint pár éves távlatokban az, hogy az egy főre eső fo­gyasztás 66 kilogrammra nőjön, ezenbelül a sertés­húsfogyasztás 30—33 kilo­grammra. A növekvő fogyasztás és ehhez számítva az export­igény és lehetőség fejlődé­sét is; ez ami a sertéste­nyésztés, reformálását, a tartási és hízjalási,. a takar­mánytermelési feltételek javítását sürgeti. A sertéstenyésztés jelen­legi helyzetét egyetlen gaz­daságon keresztül is hozzá­vetőlegesen fel lehet mér­ni, de pontosabb a kép, ha ezt járási szinten vizsgáljuk. Erre igen alkalmas a vá- sárosnaményi járás, egyrészt mert sok a közös gazdaság, sertéstenyésztéssel vala­mennyi foglalkozik, jó és rossz példa bőven megta­lálható. Nincs közművesítés sertés és ezenbelül a ko­caállomány. E csökkenésnek számos oka van, de első­sorban az anyagi és mű­szaki ellátottság a mérvadó. A naményi járási tsz-ek többek között 51 fiaztató- val rendelkeznek, ebből 40 szerfás, a szerfás fiaztatók- ból csupán húsz korszerű­sített. Téli elletésre tehát csak húsz fiaztató alkalmas. Hasonló a helyzet a hizlal­dákkal is. 34 hizlaldából műszakilag igényes épület csupán egy található 600 férőhellyel. További hatezer férőhely korszerűtlen, sőt hét hizlalda 1400 férőhely- lyel használaton kívül van. Általánosítva ugyanezek ér­vényesek a süldőszállások­ra is, sőt a járás termelő- szövetkezeteiben 29 sertés­telep van, s ebből 22 köz­művesítés nélkül üzemel, 21 helyen nincs takarmány - konyha, bekerítve egyetlen sertéstelep sincs, az utak rosszak. 6000 vagon abrakhiány A rossz anyagi és műsza­ki ellátottság mellett annak is döntő szerepe van, hogy aránylag magas a ser­téselhullás. Állatorvasi jelen­tések szerint az összes ser­■'-Vüfeun farsangi' dekoráci­óét' öltőit á Kossuth téri Cse - megeüzlet Közeledik a. záróra, de még minden ■ pult előtt tömött vevősor áll. Gincsai István vezetőhe­lyettes fehér köpenyben es­ti ellenőrző kőrútjára in­dul. Elkísérjük. — Nem panaszkodhatunk a forgalomra az új mecha­nizmusban — mondja. Csúcsforgalmat bonyolítot­tunk le a hónap első há­rom hetében, januári csúcs- forgalmat persze. Körülbe­lül kétszázezer forint érté­kűvel több árut adtunk el, mint tavaly januárban ed­dig Ez forintban hét szá­zalékos plusz. De ha a régi árakon számítunk, tíz szá­téselhullás 10,9 százaléka fer­tőzés, 34,7 százaléka emész­tőszervi megbetegedés, 54,4 százaléka rossz istállózási és tartási viszonyokból származik. A sertéstenyésztés „ha­nyatlásának” alapvető oka ve takarmánybázis. A tsz- még a takarmányozás, illet­ek 62-től napjainkig nem tudtak annyi abraktakar­mányt termelni, amely a kocaállomány fenntartásá­hoz, sőt növeléséhez vala­mint a hizlaláshoz elegendő lett volna. Több évi átlag­ban a termelőszövetkezeti gazdaságokban évente 4— 6000 vagon abrakhiány ke­letkezik. 1967-ben például a járás központi keretből 550 vágómnál kapott. A köz­ponti készletből történő ki­utalással az abraktakar- mányellátottság a szükség­lethez viszonyítva min­dig csak i 70—80 százalékot ért eL Szakképzetlen gondozók Ez tehát a tényleges hely- - zet, de ehhez még az is hozzájárul, hogy a korsze­rűtlen sertéstelepek nagy­része szakképzetlen gondo­zókkal üzemelt Mint min­denütt a megyében és az elején, mi pedig másodikán kinyitottunk. Hozzánk jöt­tek tehát. Egy kis gondot jelentett, hogy a bennünket ellátó r.agykemél is leltár volt, készleteink alaposan megcsappantak. De kétmil­liós raktárunk van, ezt a készletet nem olyan könnyű teljesen kifosztani. Álltuk a sarat, most már ad a nagy- ker is, fűszeráruval, vegyi­cikkekkel feltöltjük a kész­letet. A késői órában a tejter­mékek előtt állunk meg, itt vannak még a legtöb­ben, a vezető szerint is itt volt a legerősebb roham. Az olcsóbb vajat és sajto­kat — ementhálit, eidamit, óvárit viszik minden meny- nyiségben. Nagy Károlyné háziasszony éppen a cek- kerét tömi dobozos sajttal. Nézzük a blokkját; csak tej­termékekből ötven forint értékűt vásárolt. — Tartalékra? — Ahogy vesszük — mondja. Három napra. Négytagú családnak. — Máskor is ennyit vá­sárolt itt? — Á, dehogy. — Most helyette miből vesz kevesebbet? Úgy néz ránk, mintha köztudott dolgot kérdez­nénk: — Világos: húsfélékből. Változatosabb az étlap és még meg is takarítok vala­mit — A férje örül neki? — Legyek őszinte: észre sem veszi. Én meg nem hívom fel rá a figyelmét A másik vevősűrűség — furcsa — az edényfélék előtt van. Minél? Az ol­csóbb műanyagoknál — mondják. Az emeleten, a vegyi osztályon Tassi Béláné a miniháztartási bolt eladója, ö már három hete állja az ostromot az új, olcsóbb mo­sószerekért De visznek mást is. Már kinyitottak a háztartási boltok, de úgy látszik, ideszoktak a vevők. Akár az olcsó áru bűvölete, akár valami városunkon végigsuhanó tisztasági hul­lám okozta, itt nincs for­galomcsökkenés. — No, de szappant ke­országban a vásárosnaményi járásban is a megoldást keresik, illetve a helyzet javításán fáradoznak. A feladatnak a tényekből kiin­dulva legfőbb része az anyagi-műszaki ellátottság javítása. Felmérték a ser­téstelepek és férőhelyek legszükségesebb korszerűsí­tési munkálatait. Ehhez 1968-ban több mint 16 mil­lió forintra lenne szükség. Nagy része meg is valósul majd, hiszen a termelőszö­vetkezeteknek jelentős se­gítség a bekerülési költség 70 százalékos állami támo­gatása. Javítják a techno­lógiai felszereltséget is, az viszont már tény, hogy sok helyütt növelték a takar- mánytermő területet. Az is elhatározott dolog, hogy a tak'armánytermő területek hozamának növelésére a termelőszövetkezetek idén nagyobb mértékben élnek majd a kemizálási lehető­ségekkel. A sertéstenyésztés hely - zetének javítása bár úgy tűnik kampányfeladat, netn az egyrészt, mert a sertésprogram nagy távla­tokra szól, a megvalósítás is éveket igényel, másrészt a fogyasztás mértéke szintén nagyobb és egyre nagyobb lesz. Seres £nn vesebbet vesznek? — kér­dezzük. — Nem — mondja vidá­man — az is több fogy. És hozzáteszi, látva ar­cunkon a kérdést: — Mert az is olcsóbb lett Még megnézzük egy pult­tal odébb a tojásfrontot. Minden ostrom ellen bizto­sítva. Itt 1,90 a tojás, a piacon 2,50. A Csemege körül tehát minden rendben. Illetve egy hiánycikk mégis van: már megint a patron. Az üzlet 2500 patronja vár cserére üresen, de csak Ígé­rik. Egy hete nincs. Gesztelyi Nagy Zoltán Tuzsér kérése Tuzsér mind jelentősebb gazdásági helye a megyé­nek. A hatalmas fatelepet most fűrészüzemmel bőví­tik tovább, milliókat költe­nek rá, újabb munkalehe­tőséget adnak. A fejlesztés várhatóan újabb gondokat vet fel s ezért is szerepel­teti kiemelten évi feladat- tervében a Kisvárdai Járási Pártbizottság azok mielőbbi megoldását. Itt is, mint másutt, egyre égetőbb kérdés a szakem­berképzés. Megoldása ön­erőből aligha történhet, s ezért sürgette a telep veze­tője a napokban a segítsé­get Távlatokban is nagy jövője van ennek a telep­nek, a gépesítés pedig mind kvalifikáltabb embereket feltételez. Ezért helyénvaló volna, ha a szakemberek képzését, méginkább to­vábbképzését helyben tud­nák megoldani úgy, hogy a faipari technikum kihe­lyezett osztálya nyílna Tu- zséron. Ez valószínűleg nagy vonzóerőt jelentene és se­gítene a jó munkához nél­külözhetetlen törzsgárda ki­alakításában. Volt már példa az ilyen kívánalom teljesítésére me­gyénkben. Kár lenne, ha Tuzsér kérése nem taialns meghallgatásra. Nem szabad követelni pél­dául felsorolásokat definí­ciókat, példamegoldásokat Az ipari technikumok vi­szont felvételi vizsgát tart­hatnak. Ahol pedig szüksé­ges, pályaalkalmassági or­vosi vizsgálaton is részt kell venni. Marik Sándor A vásárosnaményi járás­ban hat év eredményeit fi­gyelembe véve az állatte­nyésztés bruttó termelési értéke nagyobb volt az or­szágos és a megyei átlagnál. Tapasztalható volt az az országos jelenség is, hogy 1965 után 1966 végére és 1967 tavaszán csökkent a zalékkal adtunk többet, hét százalékkal több forintért. Ez azt jelenti, hogy húsz­ezer forint a vevőink zse­bében maradt csak a több­letből. A nagy forgalmat, főleg a vegyicikkeknél persze az is növelte, hogy sok háztar­tási boltot leltároztak hó Emlékezés Nyírkárászba« a 70 évvel ezelőtti földosztásra A nyírkarászi Május 1. Termelőszövetkezet szomba­ton tartotta zár számadó közgyűlését. Ez az esemény nemcsak azért nagyjelentő­ségű, mert egyike volt a leggazdagabb zárszámadá­soknak : természetbeniekkel együtt 70,40 forintot ér egy munkaegység, s a dolgozó tagra eső jövedelem meg­haladja a 22 000 forintot. Ünnepélyessé tette, hogy — Lesku János községi tanács vb titkár beszéde alapján — a tagok megemlékeztek a 70 évvel ezelőtti öntkéntes földosztásról. Hasonlóan a lákóczi Tsz pénteki közgyű- ésén is megemlékeztek e ;evezetes eseményről. Eb - ren a szövetkezetben 17 000 forint körül van az egy iolgozó tagra jutó jövede­lem. A múlt század végén le zajlott alföldi parasztmoz galmak résztvevői közül cselekvésben Karászban — mai Nyírkárászban — men­tek el legtovább. Egykori hivatalos jelentések szerint 1898 január 31-én a község lakossága felmérte a falu határát, és azt egymás kö­zött papíron felosztotta. Ezután mintegy 250 ember felkerekedett, elindult Kis - várdára, ott berontottak a járásbíróság épületébe, hogy a telekkönyvek megsemmi­sítésével pecsételjék meg földosztó határozatukat. Ezt a csendőrség megakadályoz­ta. A tömeg azzal ment ha­za, hogy másnap még na­gyobb számmal vonul fel. Erre azonban már nem ke­rülhetett sor, mert közben katonaságot és újabb csen- dorkülönítményeket vezé­nyeltek Kisvárdára és Nyír­kárászba. A mozgalom vezetőit — Sóferd Mártont, Király Já­nost, Dudás Mihályt, Sebők Jánost, Kardos Ferencet, Végső Miklóst, Ragány Já­nost, Fábián Jánost — elfogták, összekötöztek a a huszárok lovaik kö­zött Nyíregyházára hur­colták. Közben Kardos Fe- rencnét, aki férje védelmé­re kelt, csendőrszuronnyal megsebesítették. A vezető­ket hat hónaptól 3 évig ter­jedő börtönbüntetésre ítél­ték. A 70 év előtti földosztás résztvevői közül már nem élnek a községben. Az utó­dok azonban ma is hálával emlékeznek az ősökre: apákra, nagyapákra, akik az emberibb életkörülmé­nyekért, a falu felemeíke déséért a haladás élvonalá­ban harcoltak. (kMi) A slagéi*: a sajt a vaj, a mosópor — no meg a patron ivük kantás háziasszonyok cekkerébe

Next

/
Thumbnails
Contents