Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
Szabolcs-szatmári tálakon Urbán ErnSt 'i V'T?*1 $»■ Tanáesházá Soltész Albert rajza Nagykendós asszony áll • tanácselnök íróasztala •lőtt. Szomorú szemfi asz- mr.ony. Azt kéri, adjon az •inök igazolást, mert kell • fiának áz utazási igazolványhoz. Az elnök kérdi, minek az, hiszen a sze- mélyiigazolványban benne Van a fiú állandó lakhelye. Mégis kell, válaszol az asz- •zony, írta a fiam. Pali Andrásné fia Budapesten, Csepelen dolgozik. — A megélhetése után ment — mondja az asz- Ezony. — így van ez, a gyerekek mennek a megélhetésük után. A két lányom is oda van Dunaharasztiban laknak, a férjeik szintén Pesten dolgoznak. Megélhetés? Kovács Bertalan párttitkár azt mondja; — Páll Andrásné fiát mi tanítottuk. A tsz-ben tanulta ki a kovács szakmát. Elment, pedig hát itt is megélhetne. Mit lát Rétközberencsen az idegen. Takaros házak, legtöbbjük felújított és renovált Déli egy órakor megnyílnak az iskolák kapui, s a girbe, görbe főutcán melegbe öltözött, takarosán jól öltözött gyerekhad zsivalyog. Déli egy órakor hajt haza a kondás. A falu kicsi, alig négyszáz ház, de ehhez mérten sok, közel 150 süldő, koca trap- pol akolja felé. Ahol ilyen nagy a konda disznóvágás után, szegény-e a falu? Kaszás József tíz éve, tanácselnök -a faluban. 'Tíz éve látja merre, hova mennek az emberelv, miként gyarapodnak, mi a valóság. Rétközberencs elmúlt évi valóságát, ami egy kicsit azt a bizonyos megélhetést is tükrözi, mutatja: — A háztáji gazdaságokból a falu lakói 96 hízott marhát értékesítettek. 350 ezer liter tejet adtak el. Hetente ötvenen, hatvanan kérnek rédiát hízott sertést, süldőt visznek a vásárra eladni. Nem nehéz kiszámítani milyen jövedelmet jelentett a 96 hízott marha és a 350 ezer liter tej. Több mint kémillió foritot. A 2740 holdas területtel rendelkező község lakosainak megélhetéséről tehát kézzel fogható bizonyítékokat adnak a számok. De van még a tsz. A tsz rosz- szúl gazdálkodik, a frissen készült zárszámadásból 2 millió 400 ezer forintos mérleghiány olvasható ki. A rossz gazdálkodásnak a mérleghiánynak akad ugyan az emberektől független oka az történetesen, hogy tavasszal több mint 400 Hold állt víz alatt. A tsz. mint annyi sok szerte Szabolcs megyében Rétközberencsen is 1961-ben alakult. Egyakaratnak nevezték el. A mostani elnök a falu egyik legtehetősebb juhászának fia a közös gazdaság agronómusa lett. De a többit idézzük saját szavaival. — Pontosan 1961 január 10-én volt az alakuló ülés. Május l*től novemberig én agronőmus voltam. Novemberben Fehérgyarmatra mentem gépesítési előadónak, majd Kiskunfélegyházára a Vörös Október Tsz- be állattenyésztőnek. Utána Kecskemétre kerültem a baromfiipari vállalathoz agronómusnak. Onnan hívtak haza, legyek tsz-elnök. — Miért volt szükség erre az országjárásra, vargabetűre? — Maradtam volna én a tsz -ben és elsősorban családi okok miatt mentem el. Az apám első juhásza volt a falunak. Volt még rajta kívül hét juhász, de egynek sem annyi birkája, hozzáértése. Amikor a tsz megalakult apám is bevitte a birkákat, nem mindet. Javarészt eladta a belépés előtt. Aztán az apám követelésekkel állt elő. Dolgozik ő a közösnek, mondta, már hogyne dolgozna, de adjunk háromezer forintos havi fizetés. Aztán, hogy a háromezer forintos fizetésből nem lett semmi 60 háztáji juh tartást kért, meg munkaegységet. És hát én voltam az ütközőpont. Az apámra mindenki hallgatott, a többi juhászok, 6 volt a hangadó és én nem tudtam mit tenni. Se apám kárára nem akartam tenni, se a közös rovására. Hát elmentem. Jó alkalom kínálkozott az elmenetelhez, de amikor hívtak, az első szóra jöttem. — Az apámról még any- nyit, jó szakember, amikor a tsz állományát a büdössántaság tizedelte, az apám állt munkába és rendbe- hozta az állatokat. Nem kellet állatorvos sem. Most újra a tsz-ben dolgozik, de évekig csak éppen tag volt. De nemcsak a termelő- szövetkezet elnökének Nagy Jánosnak az édesapja volt ilyen. Annak idején a közös szervezésekor sok állat, munkaeszköz cserélt gazdát. Amit lehetett értékesítettek az emberek, de nagyon sok felszerelést eltagadtak, eldugtak. Egy jellemző példát említ erre is az elnök. — Éppen a napokban keresett fel az egyik tag, van egy vadonatúj szekere, vegyük meg. Hogy hol volt eddig a szekér, szétszedve a padláson. Még ma is talán több értékes munkaeszköz van a portálton, mint a tsz-majorban. A föld jő. Rétközberencs határa mindig jő jövedelmet, megélhetést biztosított a község lakosainak. Az emberek szorgalmasak is. A tanácselnök, aki Ber- keszről került Rétközbe- rencsre úgy mondja; — Amikor ide kerültem • az kapott meg a legjobban, hogy az emberek hajnalban kelnek, hajnal három órakor már zörögtek a szekerek, és késő este még mozgás volt minden udvaron. Azt gondoltam, ahol ilyen szorgalmasak az emberek ott lehet komoly eredményeket elérni. Akad eredmény. A község minden évvel gazdagodott és gazdagodik ma is. Ha csak a tíz évet nézzük, 1958-ban közel egy kilométer villanyhálózatot építettek. Az ezt követő évben 150 ezer forintért orvosi rendelőt, majd 860 méter járda következett, fúrott kút, kéttantermes iskola, kultúrház, és újabb egy kilométer villanyhálózatbővítés. Most második éve a községfejlesztési alapot orvosi lakás építésére tartalékolják. A gyarapodást a lakosság nem csupán a községféjlesztésí hozzájárulás fizetésével segítette elő, de társadalmi munkával is. A kéttantermes iskola építésénél a társadalmi munka például 20 ezer forint volt. De nincs egyetlen új épület, egyetlen méter járda, amely ne tartalmazna társadalmi munkát. Mi lesz jövőre, a távlatokban? Mert tény, a község gyarapodik, de nem úgy és nem abból amiből kellene. A tsz erősítése volna a cél. Márcsak azért is, hogy az apák fiainak és lányainak is legyen megélhetése a községben. Mert tények bizonyítják, hogy a fiatalok másutt keresik megélhetésüket, az egy kicsit az apák miatt is van. A tsz elnöke arról is beszélt, idén mar lesz változás. Megváltoztatják az arányokat. Nem a háztájiból, de a tsz- ből kívánnak több hízómarhát értékesíteni. Nem úgy, hogy csökkentik a háztáji állományt, hanem növelik a tsz állományát. Már épül egy új 96 férőhelyes szarvasmarha-istálló és építenek még egy 108 férőhelyeset, egy 60 férőhelyes borjúnevelőt, egy 140 férőhelyes növendékmarha-is- tállót. — Tavaly szárazkertészettel próbálkoztunk, ifjúsági brigádot akartunk alakítani. A termés jó volt csak a munkával volt baj Nem volt hozzá elég munkaerő. Ezt sem hagyjuk abba. Rétközberencsnek nincs nagy múltja. Nincs mert az öregek még emlékeznek rá, hogy gy^rekségük idején a határ nagy része mocsaras, lapos volt. Ahol ma házak állnak, ott alig fél évszázada még csónakkal közlekedtek. A lecsapolás után jó termőföld maradt vissza, s az ügyes gazdálkodó, meg a fejlődő község bőséggel megélt belőle. Rétközbe- rencsnek nincs nagy múltja, de jövője van. Ha az Egy- akarat Tsz végre tényleg egy akarattal fog munkához kánaánt teremthetnek. S .ez a falu vezetőinek a véleménye. Seres Ernő Összkomfort* A legnagyobb csend és ** üresség — legalábbis a közmondás szerint — a nagypénteki mészárszékben uralkodik. De a k.-i. nagyszálló „reprezentatív” éttermének csendje és üressége szombat délután három óra tájban még ennél is nagyobb. A székek, asztalok már helyre rakva. A pecsétes abroszokat is annak rendje és módja szerint megfordították. A földig érő, csipkefüg- gcnyös ablakokon álmosító napsugár szivárog be. Légy is dönög, de már igen-igen bágyadtan és egyre-másra az üvegbe ütközbe. Vendég rajta kívül egy lélek se. Nagyon természetes tehát, hogy a pincér is Csali egy látható a fedélzeten: egy nyakigláb, ösztövér, sündisz- nófrizurás fiú. A forgóajtó belső beugrójában húzódik meg. önmagával játszik zsebsakkot. Peregnek a percek, de lassabban és kivárhatatianab- bul, mint a vadgesztenyék rozsdás lombjai odakünn, ha az aszfaltra vannak levitor- lázóban. Hanem most nicsak: villogni kezdene!* a forgóajtó fényküllői, és mintha bizony őszi napsugarak szülnék, egy ifjú hölgy jelenik meg a középső asztalsor végén. De micsoda ifjú hölgy! Termete — Jókai módján szólva — a Júnóénál is jú- nóibb. Tekintete végigpásztázza a termet^ A jkát bigpreszti, vállat von, majd puha, hullámzó, de igen céltudatos macska járással a terem belseje felé indul. Hátulról is meg lehet nézni, ami azt illeti. Eleven kancsó, gömbölyített delta, lábra kelt seliő: ha poéta gyönyörködne benne, tucatjával tolulnának tollára az eredetibbnél eredetibb hasonlatok. A terem végében — most veszem csak észre —néhány parádésan terített asztal. Friss vágott virág, három- négyféle borospalack, szal- vétás kehely és foglaló táblácska a közepükön. Az ifjú hölgy egy pillanatig tétovázik, majd elhatározásra jut, és letelepszik az egyikhez. A pincér azonban nem mozdul. Se most, se a következő negyedórában, pedig a terembe másik három hasonló kaliberű ifjú hölgy is belejt, és helyet is ugyanúgy foglal, miként az első. Mozgás azért van. Ó, nem a semmibe vett nőcskék türelmetlenkednek. Dehogy. A tálaló szoba lengő ajtaján nyílik minduntalan rés. A konyhalányok ltjkelnek be rajta. És suttognak, vitatkoznak is. Úgy látszik: a parádéban felvonult ifjú hölgyek viseletét tárgyalják meg. Csendítek egyet a kávéskanállal, így hívom asztalhoz a sündisznófrizurás pincérfiút. — Mi készül itt? —intek a türelmesen üldögélő höl- gyecskék felé. — Divatbemutató? A fiú elhúzza a száját. ** Ebéd — feleli. — Diné. Külföldi pacákokra várnak az aranyosok. — Igazán? — Bizisten! Mióta bejött a vadászat szezonja, sűrűn van ez így nálunk. A pacák késik, a pipi meg üldögél. Na ja, mert olyan a rend, hogy nemcsalt a szarvasbikák lesznek itt* fölvezetve, tisztelettel. Női vonalon is teljes az összkomfort. Nem értem a fiút, és A fülemnek sem akarok hinni: — Úgy vegyem, hogy... szerződtették ezeket a lányokat? — Szerződtetés. Minek az? — oktat elnézően a fiú. — Meg... igazán nem is „olyan” leányzók ezek. *— Hanem milyenek? — Hát... dolgoznak. Üzletben, hivatalban, kertészetben. Melyik micsodás, ott. Itt van náluk a baj — kopogtatja meg homlokát a fiú. — Arra spekulálnak, hogy ahány külföldi autós vadász, annyi házassági alkalom. Talpig selyemben, három pappal, három cigányzenekarral, meg amit akar. — Volt már rá példa? — Házasságra? Volt TaA Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Művelődés- ügyi Minisztérium és a Magyar Úttörők Szövetsége az 1967—68-as tanévben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére rendezi az országos orosz nyelvi szóbeli versenyt, amelyen az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályos tanulói vehetnek részt. A verseny négy — iskolai (őrsök közötti) ; városi, illetve járási valy. Olyan kocsin vitték M a leányzót, hogy hét nyelven beszélt. Azóta nőben is bő a választék, nemcsak bikában, ha a külföldi nimród szórakozni óhajt. — És a szülők? Vagy a... hatóság? Ebbe senki sem szól bele? A fiú gúnyosan nevet: — Már miért szólna, tisztelettel? Ócska nő, egy „olyan”, ide be sem teheti a lábát. A szállodai átjáró felől egy köpcös, vérmes, vadászkosztümös úriember sétái be. Kurtára nyírt haja már teljesen ősz, és kappanháj is szépecskén mutatkozik rajta. Az első számú ifjú hölgyhöz sétál oda. Vállon simítja, arcon csípi, majd a kezére is rácup- pant egy atyás, ajnározó csókot — Ez ellentmond magának, jó fiú — jegyzem meg. — Miért? — Ebből is házasság lesz? Soha! Annak már a lehetősége is eleve ki van zárva. —■ Ki hát! — hagyja rám a fiú. — De... majd csak bedob helyette valami kárpótlást a Herr Direktor. Bocsánat. A fiú elsiet, majd kisvár- tatva egy idős, igen-igen nyájas, nagyokat hajlongó kolléga társaságában a nyugati nimród asztalához járuLJómaga hűvösen udvarias. Legfeljebb egy-egy kurta biccentéssel írja- nyugtázza a rendelést. Hanem az idős kolléga és a júnói termetű ifjú hölgy!? Valósággal tálcán a szívük... *Részlet a szerző közeljövőben megjelenő novelláikat étéből. (Budapesten kerületi); me • gyei, illetve budapesti; valamint országos — fordulóból áll. Az első fordulót február 15-ig bonyolítják le, a másodikat és a harmadikat április 5-ig. A negyedik fordulóra — az országos versenyre — a megyei győztesek kapnak meghívót. Az országos verseny győztesei közül, minden kategóriában egy-egy tanuló szov- jetunióbeli jutalomutazásban részesül. Orosz nyelvi szóbeli verseny általános iskolai tanulóknak Darázs Endre: Kakíuszvlrág — Fantasztikus történet — í. A hegység bölénycsordája itt torpant meg. Itt kezdődött a poros, kopár síkság. Néhány villáskaktusz tengődött egy hajdani patakmeder szélén. Arra vitt az út is. Kitűnő út volt, bár keskeny. A legszélső kaktusz alatt állt a piros-kék benzinkút Ciszternája kicsiny volt, forgalma csekély, a hozzá tartozó falatozó termékeit rendszerint Heron, maga a gazda fogyasztotta el. Eltűnt az alkony. Már estére járt. Heron, aki üres idejét magáncsillagászkodással csapta agyon, hallotta teleszkópja mellől, amelyet unos-untalan végigpaskoll egy húsos, piros kaktuszvi - rág, ahogy éppen fújt a szél. hogy jármű jön a sivatag felől. (Ott a skorpiókon kívül már évtizedek óta más meg nem élt) — Kísértetek — vetett magára keresztet Heron és hitte is, amit mond, mert tanultsága ellenére szerfelett babonás volt 2. Ilyen kocsit még sosem látott a világjárta Heron. — Ez nem gépkocsi! Kerekei nem voltak, csak tompa zúgása és sárga-pirosas örvénylése, ahogy közeledett a reménytelenül kiszáradt tájon át Mellette állt meg. — Maga amatőrcsillagász? — hallotta a kérdést. Rábólíntott — Foglalkozik a kettős csillagokkal is? — Nem rendszeresen — mondta Heron és cipőt húzott, mert vendégei igen előkelőknek látszottak. — Látja azt? 4- mutatta az irányt egy gyönyörű női kar, amely mintha ala- bástromból lett volna faragva. — Látom — mondta a csillagra engedelmesen az öregedő Heron, akit mindig faképnél hagytak a nők. — Hát onnét jöttünk — mondta a kar szép gazdája és kérte a virágot. — Mérges! — figyelmeztette Herón. — Nekünk nem árthat semmi — mondta a nő. Leszakította a kaktusz élénk piros virágát s övébe tűzte. Most még szebb volt. m 3. —- Nekünk nem árthat semmi — mondta most egy másik hang. Mintha férfié lett volna. A nagy. kék sisak alatt nem látszott az arc. — Nekünk nem árthat semmi és ez egy va cak kis bolygó — állapította meg a sisakos. — Egy nap alatt lerohanjuk. — Nem érdemes — csitította egy másik kék sisakos. — Csupa kő, homok, meg víz. Mit kezdenének vele?
