Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

If. Bottá Lajos:

Esztergafej a pakkban

A história azért következeit be, mert a mi szeretett egykománk és brigadéro- sunk, nevezetesen Kökény Miska, jobban szerette a pénzt, mint a feleségét. (Pedig a feleségét is szerette.) öt forintért felugrott a satupadra. megtóncoltatta a seprűt, tíz forintért egykapusra megivott három liter vizet. Volt, aki esküvel állította: a mi szeretett egykománk egyszer száz fori írtért kiszaladt a világból, s meri ott kint az angyalok is ígértek pénzt, ha visszajön, hát. visszajött, és így lehetséges. hogy most ismét közöttünk van. Nekünk nagyon tetszett. hogy ilyen pénzszerető brigadérosunk van, kihajtotta nekünk is a pénzt; ha a bérelszámol') véletlenül lefelé kerekített egy összeget, vagy tíz fillérrel kevesebbet fizetett, volt ott olyan cirkusz, amihez mérten a városligeti kalamajka gyerekjáték — és addig nem nyugodott, amíg akarata szerint a bérlapon az összeg meg nem válto- zott. De egyszer megharagudtunk rá. Már túlzásba vitte. Reszelővei nekiment a normásnak, és majdnem leütötte a fülét. A kövér Sze- pi mondta is: „Meglásd, Miska, egyszer még megjárod!” És meg is járta. De nem a normással, hanem a DádévaL

LL_

Amikor a történet kezdődött, tavasz volt és reggeL Sütött a nap, még nem dudáltak, a műhelyben voltunk, a satupadokon ültünk, lógattuk a lábunkat, és arról beszélgettünk, sok a

meló, kellene egy jó anyag- mozgató. És akkor telefonhoz nívták Miskát. Lecsúszott a satupadról, ment, fogta a kagylót. Mi köréje álltunk, figyeltük, mi van. Miska pár pillanat múlva ordítani kezdett. Erősen

rázta a kagylót, a szája

előtt, az ábrázata veres volt, mint a minium a gépen, és ordított: „Mit!... Hogy

ide?!... Ebbe a brigádba?!... Nem! Százszor Ls nem!... Hát mit. gondol maga, Róbert bácsi vagyok én, vagy mi a fene?!” Amikor lecsapta a kagylót, villogott a szeme, és kiabált: „A művezető telefonált, cigányt küld segítőnek... Hát mii gondol?!.. Ez nem zenész- egylet, egye meg a fene!”

I 2

Másnap már dolgoztunk, mentek a gépek, amikor nyikorogva nyílt a műhelyajtó, és félénken egy alacsony feketeség bújt be, Tudtuk mi lesz, Miska felé intettünk. Miska előrébb lépett, idegesen fújta a füstöt. A feketeség megállt előtte, és köszönt, a kezében kalap.

„Hát magát küldték?” — kérdezte Miska. „Engem” — mondta alig hallhatóan az ember. Miska zsebre dugta a kezét: „Aztán mit tud maga, he?” Dádénak felcsillant a szeme: „Brácsáz- ni, kérem szépen.” Miska kalimpálni kezdett a kezével: „No, akkor, édes öregem, menjen szépen vissza a művezetőhöz, és mondja meg neki, hogy rossz helyre jött, küldje magát a brácsaműhelybe.” Dádé forgatni kezdte a kalapját, és elsavanyodott a képe. De nem mozdult. Miska most már -kiabált: „Mire vár?! Mondtam valamit, igaz-e!” Dádé zavartan végignézett rajtunk. Némák voltunk. Lassan a fejére tette a kalapot, és_ elindult. Csoszogott a ‘cipője. Sajnáltam. Amikor nyikorgott az ajtó, utánaszóltam: „Jöjjön visz- sza!... Hallja?!... Viccel, tünk.” Megállt, megfordult, levette a kalapját. Miska ordított: „Nem hallotta, mit mondtam?!” Dádé megint elindult. Most már utáltam Miskát, odamentem Dódéhoz, és azt mondtam, itt

marad. Miska odaszaladt, megmarkolta az ingemet, és azt mondta: ,.Ne szólj bele! Én vagyok a brigádvezető!” Lecsaptam a kezét. „Ide figyelj — mondtam —, nem vagy te isten!” „Na, jó — mondta Miska és megfordult —, akkor fújjátok fel a brigádot!” Négyen maradtunk, és szavaztunk: itt marad-e Dádé? Hárman. Szepi. Tóni és én felemel tűk a kezünket.

I 3

Miska különvált, Dádét magam mellé vettem, és rászántam egy délelőttöt, hogy elmagyarázzam, mi lesz a dolga. Amikor mindent megértett, zsebéből bőrkesztyűt, húzott elő, és felvette. Néztem, és megkérdeztem: „Minek a kesztyű?! Visszanézett: „Hát. ha elvadul az ujjam, már nem tudok muzsikálni”... Dühös lettem; „Hát ha muzsikálni akarsz, miért jöttél ide?” Simogatta a kesztyűt: „Nem vagyok bandában, és nyugdíjat akarok — mondta —, de ha lesz egy-két lagzi a faluban, még szeretném elhúzni a nótát.” Intettem, jó vasárnap lehet, de most már elég a beszédből, fogjunk munkához.

I 4

Kedden már egyszerűen rossz kedvem volt. Le kellett állnom a géppel, nem tudtam dolgozni. Dádé másfél órája a raktárba ment anyagért, és még nem jött vissza. Átkozódtam. Szepi odavágta a sapkáját, és azt mondta, kiválik ő is a brigádból, mert ez cirkusz, és ő ezt tovább nem csinálja! „Jó — mondtam —, majd egy kicsit később kiválsz, de most indulás, megkeressük Dádét.” Végigjártuk az egész gyárat. Ai anyagköreié kocsit az udvaron megtaláltuk, de Dádét sehol. Végül a nagyforgácsolóban megláttuk. Az egyik esztergánál állt, rézforgácsokat csavart az ujjára, és egy munkással beszélt. Azt mondta: „Mester úr, lehet ebből gyűrűt csinálni?! „Lehet hát” — mondta az esztergályos. „Akkor viszek belőle! — mondta Dádé. Szepi már nem bírta tovább, felordított, és rohanni kezdett: „Majd adok neked gyűrűt, megöllek, te!”

1 5

Dádé másnap nem jött be. Szepi csapkodott és munka után az öltözőben eltörte a tükröt. Amikor ösz- szeszedte az üvegdarabokat és bevágta a szemétkosárba, azt mondta, menjek vele, kimegy a faluba, Dádéhoz, és megveri. Lassítottam, csak nyugodtan.

Azt mondta, ő akkor is kimegy, és egyedül veri meg. Vele mentem, hogy ne verje meg. Dádé nem volt otthon, csak a felesége, aki azt mondta, búcsú van, és Dádé ott muzsikál. „Na, — mondta Szepi, — adok én neked olyan búcsút, hogy elbúcsúzul a nagyvilágtól örökre! Dühösen ment, szaladt alig tudtam a nyomába érni. Végigtekeregtük a búcsút, de Dádé' nem volt sehol. Meleg volt, izzadtunk, mint a lovak. Szepi meg fújtatott. Mondta, üljünk le, igyunk egy pohár sört. Sátor volt ott, jó hűvös, oda ültünk Szepivel, és kértünk sört. Isszuk, á, mondom, jó hideg, és akkor valaki a hátunk mögött odahajol, látom a hegedű végit, és azt kérdi: „Naccsá- gos úr, mit húzzak?” Na, kiesett a korsó sör a Szepi kezéből. Hát Dádé állt ott, Szepi hirtelen felurgott, aztán trappolt. mint a megvadult ló. Én meg utána. Dádé meg elől. Egyszer aztán a nagy kalamajkában eltűnt a Dádé. Hiába néztük, nem volt sehol. Egy szer aztán látjuk, Dáde már nincs is a földön, egy

lámpaoszlopon ül. és ott szorítja a hegedűjét.

I 6

A verekedésből nem Lett semmi. De másnap reggel, amikor bementem a műhelybe, hát csudát láttam. Dádé egy nagy vaslemez mellett vigyájzban állt, a táblán krétával írt grafikon volt, a legtetején ez: „Kökény 114 százalék.” Alatta meg még nagyobb betűkkel „A brigádátlag lent a grafikon alatt,” Dádé még mindig vigyázz'oa állt, es remegett. Ráordítottgm: „Hát maga?!... maga mit csinál itt?! „Még jobban remegett, és szalutált: „Jelentem, a Miska úr ideáidtól t-” Miska feibukott a. gépe mögül, és nevetett, Dádé még mindig tisztelgett, és még mindig remegett: „Kérem szépen, munkába állhatok?” Megint ráordítottam: „Miért, mi a fenét akar itt csinálni?” Elindult, visszarántottam, és azt mondtam: „Ide figyelj, már haragszanak a többiek, a családért dolgoznak, miattad kevesebbet keresnek, és ha ez így megy tovább, le is út, fel is út!” Hallgatott, szívta a bagót kapkodva, mintha rágná. Aztán megszólalt: „Mit csináljak?”

Megint felingerelt: „Mit csinálj, dolgozz — mondtam —, ahogy birsz, hogy mi röhögjünk, és dühösödjön a Miska.” Felcsillant a szeme. Megugrott, elkapta a kocsi- rudat, és kivágtatott a kocsival. Egész nap loholt. Délben a szomszéd műhelyből át is jött egy ismerősöm, és azt mondta: „Te... úgy látom automata lett az a fickó, rohan, mint a gyorsvasút.” Kicsapódott a műhelyajtó, Dádé rohant be a kocsival, folyt róla a víz, lihegett, ledobta a vasat, megfordította a kocsit, odakiabált: „Hozom a többit!” — és rohant vissza. Miskának tátva maradt a szája. És délután, az öltözőben Szepi helyett már ő csapkodott.

LZ_

Péntek reggel megint becsapott a villám. Fél nyolc volt és Dádé még nem volt sehol. Kilenc órakor jött meg. Nem öltözött át, nagy pakk volt a hóna alatt, mosolygott, és megállt előttem. Ráordítottam: „Utazik?” Nem felelt, bandzsított, és kicsomagolta a pakkot. Hát akkor, ott, le kellett ülnöm. Egy háromkéses esztergafej volt a/frakkban. Szepi megrántotta: „Honnan szerezted?” Dádé nyugodtan nekidőlt egy gépnek, és szeretet volt - a hangjában: „Azt mondták, hogy eZzel háromszor olyan gyorsan lehet dolgozni, hát gondoltam, jó lesz nekünk is és megmuzsikáltam”. „Tehát loptad?!” — csapott rá Szepi. Csak mosolygott: „Nem loptam, csak megmuzsikáltam.” A háromkéses esztergafejet nem fogadtuk el, megparancsoltuk, hogy vigye vissza, de Dádét háromszor feldobtuk a levegőbe.

I 8

Másodikén felvettük a fizetést, brigádelszámolás volt. Amikor Szepi eltette a pénzt, és látta, hogy Miska szentségei, mert kevesebb a pénze, mint a brigádnak, odajött hozzám, és azt mondta: „Most mi van?

Miska a brigádhoz tartozik, vagy nem?” Összehívtam a brigádot, és megmjgidtam, szavazni kell, eldöntjük, mi legyen Miskával, vissza- vesszük-e a brigádba? Szavaztunk. Ketten mellette, ketten ellene. Dádé mozdulatlanul állt, pislogott, és nem szavazott. Odamentem hozzá, szavazzon ő is, mert most ő dönti el, hogy Mis- kával_ mi legyen. Félt. Bármire szavaz — két tűz közé kerül.

Képzőművészeink vázlatkönyvéből

Nyíribronyi táj

Soltész Albert rajza

Tassz ősz Livaditiszí

Egyszerű emberek története*

Vékonypadlású az otthoni ház,

A tető majd’ elrepül...

A konyhában csak egy vödör áll — mosakodáshoz. Mint megboldogultat Üljük körül az asztalt,

S a törtüvegű ablakon Éjszaka, eső s az Idő óvakodik be.

Gyári munkás a fiú,

S a lány ara nem lesz...

Ilyen házakban szültek minket.

Itt nőttünk föl,

Álmodtunk, szerettünk.

És küzdöttünk.

Ennyi a históriánk.

Ferencz Győző fordítása

* A rabságban szenvedő görög költő „Cigarettásdobozra írt versek” című ciklusából.

Fodor András:

A hóhullásban

A hóhullásban szépek a lányok: fejüket meghajtva futnak az útra, verdeső pillájuk szirmok közt billeg, harmatos csillagok ülnek hajukba. Úgy érzik, mintha az ég sűrűjéből libegne köréjük zizegő dallam, — márványos arcukon átüt a mámor: vérük, a vígtűzű rózsa kicsattan.

A hóhullásban szép az öregember, amikor egyedül ballag a dombra: süvege, válla a zuhogó szálak rácsait szelíden tépkedi, bontja, — emelt arcából tág szeme kitartón figyel a pelyheket ringató égre, nyakába csüngő ősz haja, ezüstös bajusza fehéret ír a fehérre.

Üj filmek

Huszonegy filmdráma, 11 vígjáték, szatíra, illetve zenés produkció és tíz kalandos tárgyú film várja a mozilátogatókat az új esztendő első három hónapjában. Köztük lmt új magyar filmet láthatnak a moziba járók. '

A legújabb magyar filmkrímit Hinsch György rendezte „Kártyavár” címmel. Főbb szerepeiben Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Kálmán György, Ruttkai Éva és Páger Antal tűnik fel a vásznon. Végül mozikba kerül Fazekas Lajos mai témájú, fiatalokról szóló filmje, a „Lássátok feleim”, amelyben Dőry Virág, Husz- ti Péter és Almássi Éva játszik főszerepet.

Változatos a ..behozatal’’ külföldi filmekből is. Mozikba kerül egyebek között a moszkvai fesztivál aranydíjával kitüntetett „Kitérő" című bolgár film, s a cannesl nagy díj as francia alkotás az „Egy férfi, egy nő!. A vígjátékok és szatírák széles választékából is kiemelkedik Vlagyimir Mo- tilj, szovjet rendező „Romeo a csatatéren” című filmje, amelyben eredeti hangvétellel mutatja be egy csetlő-botló kiskatona történetét. Valóságos sztárparádé Nanni Loy új filmje, az „Olasz furcsaságokFőszerepeiben viszontláthatja a néző Sylva Koscinát. Virna Lisit, Jean Soréit, Anna Magninit és Catherine Spaa- kot.

Szakonyi Károly:

Lévai és az ezredes

—Na, kérem. Bakács, a memoritert!

Tíz óra múlt öt perccel. Ennyit szokott késni. Ennyi időt adott a diákoknak, hogy elcsendesedjenek a padokban a tízperc után. Már tudták. Jól tudták, hogy öt perc zsivaly még lehet, de aztán néma csend. Akkor jön ő. Beteszi maga mögött a terem ajtaját, felmegy a katedrára, kinyitja az osztálykönyvet. Ha nyugton ülnek, csendben, nincs semmi baj. De ha nem tartják be a szabályt, akkor jaj nekik. Akkor nincs kegyelem.

Mindig betartották.

Tíz óra öt. Felelés ábécé szerint. Ismerik a módszert, készülnek. Tehát Bakács! Vele mondja, magában: „Aurea príma sata est aetas, quae vindice nullo, Sponte sua, sine lege fi- dem rectumque colebat...” Eres, száraz bőrű keze a könyvön. Ovidius. Ez a mai anyag. Tíztől tizenegyig.

A szoba csendes; dohog a a tűz. Lévai az ablaknál ül,

a karosszékben, lábán kockás takaró, az ablakrésnél beáramló hideg ellen. A kert fehér a hótól, de ma tompa, szürke a fény, a fekete faágak mögül, látszik sűrű felhő nő a városka fölé, hóvihar lesz. Lévai öreg keze Ovidiuson, a kockás takarón, a térdén. Délelőtt tíz óra. Csend. Ilyenkor azelőtt már a harmadik órát tartotta.

— Vindice nullo. Czeke! Kérem, mondja csak, fiam. milyen eset ez a vindice nullo ?

Igen. ígért. Ablativus ab- solutus. Helyes. „Megtorlás nélkül”. Jól fordítja, fiam.

Egyedül van a szobában, a lakásban. Az ablak a kertre néz. Lévai vett tíz deka marhafaggyút a hentesnél, kifüggesztette az orgonabokorra, ide a közeibe, hogy jól láthassa, miként szállnak rá a cinkék. Sok madár van a kertben. Vörösbegy, fakopács, feketerigó, rozsdafark — de csak a cinkék .szállnak a faggyúd

ra. Vajon miért? Marton tudná, a kollégája, a természetrajz tanár. De- hát hol van Marton? Nem lehet már bemenni hozzá a szertárba. Kiöregedtek ők már a szertárból, az iskolából.

A cinkék óvatosan kerülgetik a madzagon függő eledelt, kis köröket írnak le, gallyról gallyra szállnak, jobbra, balra pillognak, míg végre rá mernek röppenni a faggyúra. Egy, vagy két madár. A többi idegesen várja, mikor kerül rá a sor. Érdekes, nem merik zavarni egymást. Vakmerő tornamutatványokat végeznek: fejjel lefelé, függeszkedve csípdesik a hintázó faggyú- darabot. Lévainak tetszenek a cinkék — sárga mellényük, kis fekete sapkájuk^ zöld kabátkájuk.

— Hollander! Onnan, kérem, hogy: Nec renovatus...

„Nec renovatus ager gra- vidis canebat aristis...”

Bizony, bólogat Lévai. 3W