Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
Ä „zöldszemű A iéitekenységről Az ismert válóperes bírónővel egy esztendő bontópereiről beszélgettünk. — Mi szerepel leggyakrabban kifogásként, panaszként a bontópereknél, az „alperessel” szemben? — kérdeztük. — A leggyakoribb panasz: az iszákosság, a durva bánásmód. De majd minden bontópernél előfordul ez a fogalom: féltékenység. A féltékenység... A rendőri hírek közt is sűrűn olvashatjuk: „Féltékenységből elkövetett emberölési kísérlet...” Minden harmadik ▼áióok: féltékenység A statisztika számokkal is igazolja ezt: az összes válóok majd egyharmadában a házasfelek féltékenysége — okkal, vagy ok nélkül — szerepel, s ugyanígy az a bizonyos „harmadik”. Féltékenység, féltékenység. A költő így mondja: szerelem-féltés. A ponyvaregények: a zöld szemű szörny. Az idegorvos: „Egészen kóros állapotában féltékenysé- gi paranoiáról is beszélhetünk.” Ha a családi élet romlásáról szólunk, sok más mellett erről a betegségről is kell beszélnünk. Felkerestük egy rendőri hír szereplőjét. J. András, 34 éves„középiskolai tanár féltékenységből elkövetett utcai botrányokozásért került a rendőri krónikába. Hogy ragadtathatta el ennyire magát az egyetemi végzettségű, művelt férfi? Nem tudom, mi történt velem. Magyar—történelem szakos tanár vagyok, pszichológiát hallgattam, vizsgáztam is belőle. Most azt kérdezi, hogyan kezdődött? Nincs logikája. Feleségem a sálját nem adta be a ruhatárba, székének karfájára tette. Leesett, s a szomszéd asztalnál ülő férfi — egyedül volt! — abban a pillanatban odahajolt, fel akarta emelni. De láttam: a feleségem is lehajol érte, a kezük összeért — jó, ez véletlen — de egymásra néztek, egy pillanatra. Amikor kikapcsolt éberségük: egymásra mosolyogtak... — Aztán? Beteges gyanakvás — Aztán a férfi azt mondta: „tessék”, a feleségem: „köszönöm”. De hát mit mondhattak volna? Jó, ez is csak gyanú. De tudja, mi a szörnyű? Az, hogy ekkor képzelődni kezdtem. Tanár vagyok, tehát fegyé’mezem magam, csak oldalazó bekerítésekkel kezdem. így: „Ugye, kedves ez a fiatalember?” A feleségem erre: „Igen, nagyon figyelmes.” Most már repült a fantáziám. Miért ajánlotta a feleségem, hogy pont ide jöjjünk? Miért egyedül ült ez a férfi, s pont a mi asztalunk mellett? Azt is látom — láttam a szemüket! — hogyan bújhat a férfi karjába a feleségem! S ilyenkor robban minden. Kérem, ez betegség... A rendőrségi üggyé vált látványos eset még nem káros, de csiráit már magában hordja betegséggé válásának. Épp az ilyen eseteknél van nagy szerepe — ahogy az orvostudomány nevezi — a szervezet öngyőgyulásának, öngyógyító képességének. A lelki életben is gyakori az öngyógyulási folyamat, valamint a betegeknél — így mondja az idegorvos — „öngyógyulási tevékenység”. En„ nek a tevékenységnek az önvizsgálat, az elhatározás, a fegyelem kell, hogy a motorja legyen. Persze, ehhez jó, ha „társak” is akadnak; a legjobb társ ilyenkor a megértés. A sósavas merénylő asz- szony esete, volt szeretője gyermekeit megvakítóttá; a bíróság halálra ítélte, szélsőséges példa. De kóros, beteges féltékenység, amikor a szerelmes, vagy házastárs — és ez nem ritka — a legbru- tálisabb magatartástól sem riad vissza s vérig sérti, kínozza partnerét. Ismerjük azokat, — akik, mert betegek, magukat is gyötörtetve — végtelen nyomozásba kezdenek, leselkednek, s gyanakvásuktól semmiképp sem lehet megszabadítani. Betegek már. Ideges mechanizmusok következtében alakulhattak ki ezek az antiszociális, jellembeli torz megnyilvánulások. Korai felismerésüknek igen nagy a jelentősége. Az idegorvos véleménye Végül az idegorvospszichológushoz fordulunk: A féltékenységtől el kell különítenünk a féltést, ami pozitív érzés a féltékenység negatívumával szemben. A féltékenység rendszerint fan. táziaképektől támogatott ér- .zelem, amelyben a bizalom hiánya a legdöntőbb. Az egyéniségétől szeretné az egyik fél megfosztani a másikat, láncokkal magához kötni. Az önzésből táplálkozik. — Az emberek nagy része — folytatta az idegorvos — féltékeny. Ez az igazság. De: meg kell különböztetnünk a féltés fokozott formáját: „félek attól, hogy elveszik tőlem”, a másiktól, amikor: „gyanakszom”. Jogos ez a ragaszkodás a szerelem — nem tárgyhoz! — személyéhez, hiszen külön, ben az emberekben rejlő po- ligám hajlam (ami többé- kevésbé mindenkiben megvan) fékjét vesztené. Gyakran azért féltékeny valaki, mert a magában rejlő poli- gám, „megcsalási hajlamot” kivetíti a másik félre. Tehát magáról ítél. Ha ezzel párosul az alaptalan gyanakvás, akkor kórossá válhat. Kór- élettanilag azt mondjuk: érzelmi, indulati zavar a féltékenység, a költő csak ígv: zűrzavar. Sokféleképpen gyógyítható, de általános recept nincs rá. Kőbánya! György „Rajtra készen“ az emberek, a gépek a hóakadályok elhárítására Megyénket is bekapcsolták az országos URH-Sáncba r>A farkas nem eszi meg a telet!“ „A farkas nem eszi meg a telet” — kezdte kérdéseinkre adott válaszát Merza Gábor, a KPM Közúti Igazgatóság főmérnöke. Az új - ra kezdődött hóesés nyomán érdeklődtünk afelől, hogy az idei tél okozott-e gondot Szabolcs-Szatmár útvonalain. — Eddig különösebb problémát nem jelentett a tél megyénk útjain. A két legforgalmasabb utunkon, a 4- es és a 41-es vonalán az elmúlt hetekben összesen száz tonna sót használtunk fel síktalanításra s ezáltal az egész megye területén zavartalanul közlekedhettek a járművek. Megtudtuk: sok éves tapasztalat, hogv megyénkben december végéig szinte alig beszélhetünk téli időjárásról. A közútiak a terület földrajzi tekvésével hozzák összefüggésbe, hogy a decemberi enyheséget nyomban erősebb hóesés, néhol jégzajlás követi, majd az időjárás hullámzóvá válik. Az is több éves megfigyelés, hgy a tél végén újra hideghuliám árasztja el a keleti országrészt. — Nem akarunk időjós- lásba bocsátkozni, de tapasztalataink eddig nem hagytak cserben bennünket s munkánkat is eszerint szervezzük a következő hetekben — monta a főmérnök, miközben közölte: jóllehet a száz tonna só utolsó dekája is elfogyott, de az évi 600 tonnás kontingensből már megrendeltek újabb kétszázat, melynek az érkezését a napokban várják. Függetlenül attól, hogy eddig enyhe volt a tél, valamennyi gépüket a kritikusabb területekre irányították, azok „rajtra készen” vannak Eddig csak a sa- lakozógépek dolgoztak s jelentéktelenebb hóesés a megye keleti részén volt. Meglepetésekkel persze most szolgálhat a tél, bár a korábbi években a Krasz- na vonalától keletre nagy hideg, bőségesebb hóesés esetén sem volt rendkívüli helyzet. Inkább a Kraszná- tól nyugatra fekvő részen adódik sok munka, a szabolcsi tájakon itt is fő! ént a kisvárdai körzetben s a tiszavasvári úton. Ezen a részen az utak több helyütt kelet nyugati irányúak s a nálunk szokásos északkeleti szél gyakran hófúvásokat ókoz A vásárosnaményi úton a nyáron szépen vi - rágzó útmenti növényzet ilyenkor elősegíti a hóakadályok képződését. Az igazgatóság felkészült ugyan a kritikusabb helyeken az utak tisztítására, a forgalom biztosítására, ennek ellenére a lakosság segítségére is számít, főleg a lakott területeken. Újdonság, hogy korábban a tervezett határidőnél, már ezen a télen bekapcsolják megyénket az országos URH-láncba s a jövő télen már a megyében rádió adó-vevő segítségével irányíthatják a „hócsatát”. (as) A valutaelszámolás új rendje a turistaforgalomban A Nemzed Bank tájékoztatója A sajtó közölte már a pénzügyminiszter rendeletét, amely szerint ezentúl egyes külföldi fizetőeszközök vételénél és eladásánál pótlékot számítanak fel; megjelent a Nemzeti Bank közleménye is a hivatalos árfolyamokról, s az alkalmazandó pótlékokról. A rendelkezésekkel kapcsolatban a Nemzeti Bank devizagazdálkodási főosztályán elmondották, hogy egy dollár úgynevezett turista árfolyama (a középárfolyamok alapul vételével) az eddigi 23 forint 48 fillérről 30 forintra emelkedik. Hasonló arányban módosul az egyéb, nem szocialista valuták árfolyama is. A bank ezentúl 1 dollárért vételnél 29,97, eladásnál 30,03 forin. tot számít fel. Ugyanezeket az árfolyamokat alkalmazzák (kezelési költségeik felszámítása mellett) a valutavételre és eladásra felhatalmazott szervek: az OTP, az IBUSZ, stb. is. A Nemzeti Bank a külföldről támogatás, segély, örökség, munkadíj, nyugdíj, szerzői jogdíj és hasonló jellegű jogcímen érkező pénz ellenértékét a jövőben már a pótlékokká! növelt vételi árfolyamon fizeti ki. Tájékoztatásul azt is elmondották, hogy a nem szocialista országokban turista utazásra jogosító útlevelek illetékét 1000 forintról 600 forintra mérsékelték: az utazási valutákért fizetendő forintösszeg természetesen szintén magasabb lesz, A nem szocialista országokból hazánkba utazók a pótlékváltozásnak megfelelően magasabb forintösszeget kapnak valutájukért mint eddig; 1 dollárért a korábbi 23,30 helyett 29,97 forintot. A pótlékváltozás a szocialista országok valutáinak árfolyamát nem érinti, kivéve a jugoszláv dinárát, amelynek árfolyama január 1-től változott. 100 dinár vételi árfolyama 239.76 forint (eddig 186 forint volt), eladási ára pedig 240,24 forint. Ez a változás előnyös a jugoszláviából érkezőknek, viszont nem érinti az odautazókat, mivel a szokásos valutakiutalások összköltsége a magvar turisták részére a korábbival azonos szinten Végül annyit: nem változott a valutaigénylés eddigi módja, s nem terveznék változtatást az illetékesek a külföldre utazó magyar állampolgárok valuta- ellátása terén sem. Hélfün rendkívüli lőtté futolomsorsoEás A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság hétfőn Nádor utcai székházában tartja a lottó egyik rendkívüli jutalomsorsolását. A húzáson az 52. játékhét szelvényei vesznek részt, s közöttük összesen 504 tárgynyereményt sorsainak ki. A főnyeremények két berendezett öröklakás az I. kerületi Táncsics Mihály utcában és két személygépkocsi. A másik rendkívüli jutalomsorsolást az 1. heti szelvényekre január 15-én rendezi az igazgatóság. EGY 20 ÉVES RIPORT ÉS MAI FOLYTATÁSA I Csatái! utca „Rémusz bácsija“ Az unoka vidámparkja — „Gagarin“ aiapszervezet Éppen húsz évvel ezelőtt, 1948 első napjaiban lapunk elődjének, a Magyar Népnek egyik riportere „Mi az a csoua, aminek. nyolc hónapja járnak a csodájára” címmel egy érdekes hobby- ról számolt be. Egy régi modell sorsa „Jeles Zoltán nyíregyházi munkás éjjelente pislogó petróleumlámpa világánál dolgozik egy düledező viskóban... A lámpafényben kibontakozik előttünk egy hegyvidéki erőműtelep kicsinyített modellje. Korszerű munkáslakásokat tervezett, csupa ablak irodahelyiségeket, munkásüdülőket... Mint mondja, megtekintették a miskolci villanytelep vezetői is... Jugoszlávia is érdeklődik modellje iránt... Jugoszlávia hegyvidéki erőműtelepeinek tervezésénél tudnák foglalkoztam Jeles Zoltánt...” A húsz évvel ezelőtti riport alanya ma 56 esztendős. Nyíregyházán, a Család utcában lakik. — Hogy mi lett azzal a modellel? Valahol Jugoszláviában van. Szívesen felajánlottam, azt mondták, KI VOLT GALAMB ? Jövő vasárnap indul izgalmas kalandregényünk, P. Howard: Előretolt helyőrség cimu miivé — Aki ekkora pofont tud adni, az előtt nyitva a világ —* mondta Rongy Elek, a kormányos Galambnak, miközben tülökké dagadt orrát időnként egy pohár vízbe mártogatta. A pofont Galambtól kapta a marseillei kikötő „Kávéház és étterem a veszett kutyához” elnevezésű szórakozóhelyén, s ebből az alkalomból mutatkozott be neki, hogy ő Rongy Elek. Galamb — igazi nevén Jules Manfred Harrincourt — azonban nem ilyen fiatalember volt. Inkább szolid és csendes, eltűrte a legnagyobb sértéseket is. Társai ezért nevezték el Galambnak. A tizennégy éves szivarossal olyan udvariasan beszélt, mintha a fiúcska a legrégibb törzsvendégekkel egyenrangú gazember lenne, a kávésnőnek pedig virágot küldött születésnapjára. Ilyen volt Galamb. Persze, a csínyeket sem vetette meg. Miért nyugdíjazták például az utálatos Lauton Tracy ezredest? Egy ezüst öngyújtó miatt. Ez volt a fogadás tárgya, mivel az ezredes elvágta magát Galambnál. E fölöttébb sajnálatos eset lett azután Tracy pályafutásának végzete. Galamb kalandjairól ír Rejtő Jenő (P. Howard) Előretolt helyőrség című regényében. amelyet — emlékezvén a szerző mártírhalálának 25. évfordulójára — január 14-én kezdünk közölni folytatásokban. Rejtő Jenő egyik legérdekesebb regényének főhőse Galamb... S hogy mi történik vele? Megver egy tiszteletlen kocsmát, majd koncertezik, bajonettjével gyilkosságot követ el valaki, erre kicsit ideges lesz, megszökik, de rossz helyen ül ki a napra és túl gyorsan elfogják, mire egy halott lövöldözni kezd, egy üres vályogkunyhó' ból kisiet egy nő, mire kiirtják egy lakatlan villa mindegyik lakóját, miközben egy nő slágert dudorászik a szekrényben, majd érzelmes dalával átteszi székhelyét a siva*agba, — Galamb ettől újból ideges lesz és mindenféle kedélyes dolgok történnek vele. A többit megismerik olvasóink a regényből. építészeti szempontból érdekes. — Barkácsol-e azóta is? Válasz - helyett végigkísér házában. A lépcső mellett fából, gipszből-és egy háztartásban fellelhető mindenféle anyagból készült házikó. Beiül kivilágítható rádió, televízió, állóiámpa, miniatűr bútorok. A barkács- műhelyben még ennél is csodálatosabb mesevárat takargat ki selyempapírok közül. Bonyolult elektromos berendezésére csupán egyetlen jellemző adat: 176 kis villanyégő gyűl fel benne. Két év éjjel-nappali munkája fekszik ebben a „Kongresszus házában.” Aprócska zászlai és a feliratok a békét és a népek barátságát szimbolizálják. A kertben saját készítésű vidámpark ötletes játékai most téli álmukat alusszák. — Ez itt mind a kis unokámé. Most már neki dolgozom. „Valami ohos dolgot csinälnLJ“ Jeles Zoltán tíz éve nyugdíjas. Beteg. Negyvenhat éves koráig dolgozott. A fel- szabadulás előtt volt kirakat- rendező a Bányai és Kálmán cég hét budapesti üzleténél, volt bolti kiszolgáló, Tihanyban két hétig borbély, három napig szerencsét próbált Bécsben is. A felszabadulás után harmadmagával a Fü- szért megalapítója lett, boltvezetőként ment nyugdíjba az Élelmiszer KiskertőL Nyugdíjas éveiben nem a magányt választotta. Mindig szerette az embereket, de a Család utcai ház kapuja csak nyugdíjas éveiben tárult ki igazán legkedvesebb vendégei, a gyerekek előtt. Volt olyan nyári este, amikor a jókora udvarnak háromszáz vendége is volt... — Az úgy történt, hogy a környékbeli gyerekeknek nagyon tetszettek ezek a bar- kácsmunkák. Mindennap jöttek. Huszonkét gyerek járt ide rendszeresen. Lehetne velük valami okos dolgot csinálni — gondoltam. Kilenc évvel ezelőtt itt. a Család utca 19-ben alakult meg a II. kerületi KISZ- szervezet egyik a'anszerve- zete. Az oncsai gyerekek . Rémusz-bácsija” v>ev ábőgy ők nevezték, a „KlSZ-nagyapó” még ma is őrzi a Gagarin alapszervezet pecsétjét — Az utcában a legnépszerűbb és legkomolyabb fiatalember, Szilvási Antal, egy vak fiú lett a titkárunk. Na és hogy milyen volt itt a KlíaZ-éiet? Sohasem felejtem el azt a három évet! Itt nálunk tartottuk a gyűléseket a klubdélutánoKat A KISZ-bizottságtól szerepkönyveket a művelődési háztól jelmezt és egyéb segítséget az Élelmiszer Kisker- től, a szódagyártól kaptunk. Építettem nekik színpadot. Nyáron néha éjjel kettőig is tanultunk egyfelvonáéösokat. Szombaton vagy vasárnap előadást tartottunk. Egy alkalommal háromszáz nézőt számoltunk meg. Jöttek a környékbeliek, de még a bujtosiak is. Nagycserkeszen és Felsősimán is vendégszerepeltek. — Azután felnőttek ezek az én KISZ-eseim. Ma már van kötük doktornő, óvónő, autószerelő, vízvezetékszerelő, festő, ápolónő... A legtöbben megnősültek, férjhez- mentek, vagy elkerültek innen. így szűnt meg a KISZ- szervezet. „Állj meg vándor /“ A mai tizenévesek is el-el- jönnek Jeles Zoltánhoz. „Kellene csinálni valamit!” „Legalább hadd süssünk itt szalonnát!” Jeles Zoltán nem tud meglenni emberek, közösség nélkül. Lakása most a tanulóvezetők, gépkocsivezetők, antialkoholisták pihenőhelye. A ház előtt egy tréfás KRESZ-tábla hívogatja a szomjazót: „Állj meg vándor! Igyál bambit! Udit, frissít, fiatalít!” — Ez még a KlSZ-szerve- zet idejéből maradt meg. Annak idején azért vállaltam a szódavíz és hűsítő ital árusítását, hogy legyen a fiataloknak a klubdélutánokra. meg a próbákra. De most ez hozza nekem a társaságot. A Család utcát munkások lakják. Kifejezőbb utcanevet pályázattal sem találhattak volna. Ebben az utcában a sok család egy családot alkot, s a családfői tisztet méltón tölti be Jeles Zoltán Szilágyi Szabó!«#
