Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

WHm m 9(Bl®i-l¥la§gyarorsxág szerkesztőségében ÚJ ÁRFORMÁK és a vásárlók érdeke A vita résztvevői: Fodor Andor, a megyei tanács vb. kereskedelmi osztályának vezetője, Katona Lajos, a NEB megyei elnöke, Koncz Sándor, az ÁKF megyei vezetője, Szarvas Ernő, a megyei tanács kereskedelmi állandó bizottsá­gának elnöke és Angyal Sándor újságíró. Gazdaságirányításunk új rendszerének bevezetésével egyidőben részleges árrefor­mot is végre kellett hajtani azért, hogy a termékek fo­gyasztói árát közelebb hoz­zuk az előállításukra fordí­tott költségekhez. Amíg a változások hatása a terme­lésben csak később mérhető, addig az új fogyasztói árak már január másodikán érez­tették hatásukat, foglalkoz­tatták a vásárlókat. A szer­kesztőségünk által rendezeti vita alapvető kérdése ez volt: milyen biztosítékai lesznek a jövőben a vásár­lók érdekvédelmének? ÜJSÄGlRÖ: Az új árfor­mákra történő átállás bonyolult feladata nem gátolja a lakosság folya­matos ellátását? FODOR: Valóban nem mindennapi munkáról van szó. Az év. végén szokásos elszámoltató és vagyonmeg- llapító' leltárakkal egyidő­sen 73 árjegyzékből több mint 140 ezer árucikk „azo­nosítását” kell elvégezni, kétezernél is több kereske- ielmi egység s a nagyke­reskedelem vonatkozásában az egymilliárd forint értékű készletet érint megyénkben. A leltározás természetesen okoz némi törést az ellátás­ban, de ezt tervszerű ütem­mel és fáradtságot nem ki­méivé végzik dolgozóink. KONCZ: Elég sok bolt nyi­tott január másodikán s az első napok tapasztalatai azt mutatják, a lakosság többsé­ge kedvezően fogadta az ár­változást. Nemcsak érdek­lődni tértek be a vevők a ooltokba, hanem örömmel vásároltak is. Élénk forga­lom van az élelmiszereknél, több mosó és tisztítószert, rá­diót, televíziós készüléket vásároltak, de nagy kelet­jük van egyes ruházati cik­keknek is. ÚJSÁGÍRÓ: Van-e meg­felelő árukészlet a meg­növekedett igények kie­légítésére? Néhol egyes mosószereket például hiába kértek. FODOR: Miután boltveze- .őink csak az átállás előtt ér­tesültek a konkrét árváltozá­sokról, nem tudták, milyen termékek lesznek majd ke­lendőbbek, hogy aszerint rendeltek volna. Ezért né­hány napos hiánnyal számol­ni idhet. Másrészt a nagyke­reskedelem is elvégzi a szükséges leltározást. Úgy véljük, január végétől foko­zatosan és folyamatosan ér­kezhet majd az utánpótlás a megye boltjaiba s ezt köve­tően aligha lesz panaszuk a vásárlóknak. ÚJSÁGÍRÓ: Ha már a vásárlóknál tartunk™. Többen aggályoskodnak azért, hogy az új árfor­mák esetleges visszaélé­sekre. a vásárló megká­rosítására adnak majd lehetőséget. KONCZ: Ismert, hogy a boltok most már egyrészt fix, rögzített, másrészt ma­ximált, továbbá hatósági kor­látok között mozgó és végül szabad ár szerint forgalmaz­nak. A piaci mechanizmus tette szükségessé e rendszer bevezetését. Érthető, hogy egyesek bizalmatlanul nézik mindezt, hiszen már meg­szokták, hogy eddig országo­san egységes árak voltak. Többen így fogalmaznak: ezután a boltos úgy adia az árut, ahogv akarja, tetszése szerint változtathatja az ára­kat. ÚJSÁGÍRÓ: Sőt, néme­lyek úgy vélik, aki jó! tud alkudni, az olcsób­ban vásárolhat. KONCZ: Erről szó sincs! Megvannak azok a biztosíté­kok, amelyek a visszaélés, a tisztességtelen haszonszer­zés útjában állnak. A fix áraknál nincs probléma, ezek országosan egységesek. A maximált árakat is árha­tóság állapította meg, ezek felső határt jelentenek, me­lyeknél csak alacsonyabb árak alkalmazhatók. A „tói­ig” árak is korlátot szabnak meg a szélesebb társadalmi érdek szem előtt tartásával. Ami már most a szabad ár­formát illeti, tudni kell, hogy egyetlen boltvezető sem gyakorolhat ármegállapítás: jogkört, tehát önhatalmúlag egyetlen árat sem módosít­hat Csak javaslatot tehet a vállalat igazgatójának, a szö­vetkezet elnökének, aki a beszerzési ár, az irányha- szonkulcs s a kereslet sze­rint saját hatáskörében dönt a változtatásról. Ez utóbbi műveletet pedig mindenek­előtt az Országos Árhivatal, továbbá az illetékes megyei szervek állandóan és foko­zottan ellenőrzik. KATONA: Nyomban egy konkrét példa. A megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság már 1968 első felében a fogyasz­tók érdekvédelmét szolgáló, átfogó vizsgálatot végez az élelmiszer kereskedelem be::, közösen az ÁKF-el. Azért, hogy a vizsgálat minél ala­posabb és szélesebb körű le­gyen, elvégzésébe bevonjuk a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsát, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályát s a MÉ­SZÖV szakembereit. FODOR: Még az áraknál sharadva, szükséges a tisz­tább fogalmazás. Arról van szó, hogy bár négy árformá­val dolgoznak a boltokban, s megtörténhet, hogy ugyanaz az áruféleség területenként olcsóbb, drágább lesz, de adott üzletben a vásárlás al­kalmával a vevő vagy az államilag rögzített, vagy a vállalat igazgatója, a szövet­kezet elnöke által meghatá­rozott árcédulával találko­zik, melyen a bolt vezető­jének, dolgozóinak nincs jo­guk változtatni, mert az tör­vénybe ütköző cselekedetnek számít. Szándékosan emlí­tettem az árcédulát, mert valamennyi terméken egye­dileg kell feltüntetni annak árát, így a vevő maga is el­lenőrizheti, hogy nem csap­ják-e be. ÚJSÁGÍRÓ: Megvan-e a feltétel az árképzést, változtatást végző igaz­gatók, szövetkezeti elnö­kök ellenőrzésére. SZARVAS: Állandó bizott­ságunk mér hónapokkal előbb számolt arra, hogy az új viszonyok között megnő az ellenőrzés szerepe s hogy ez a munka új követelmé­nyeket támaszt. Ezért kez­deményeztük, hogy a szak- szervezet és a tanács társa­dalmi ellenőrei időben és jól elsajátítsák a tudnivaló­kat. Több mint négyszáz társadalmi ellenőrt sikerült felkészítenünk a bonyolul­tabb feladatok ellátására. KATONA: A népi ellenőr­zési bizottságok munkája is az új viszonyokhoz igazodik. Amellett, hogy még fokozot­tabban vizsgáljuk majd a termelés és a piac kapcsola­tát, a KNEB megbízásából egyik fontos feladatunk lesz a folyamatos árfigvelés. Er­re kiválóan alkalmasak azok a tavaly életre hívott területi árcsoportok. me­lyeknek elismert szakembe­rek a tagjai. Természetesen nemcsak az árak képzését, alakulását, az ide vonatkozó jogszabályok megtartását, hanem a szükséges áruala­pok biztosítását is ellenőriz­zük. Nyilvánvaló, hogy ha szabálytalansággal, a vásárló megkárosításával találko­zunk, azt gyorsan, az opera­tív intézkedés sürgetésével jelezzük a felettes szervek­nek. Mint eddig, a jövőben is számítunk a lakosság, a vásárlók jelzéseire, melynek nyomán „programon kívül” is vizsgálatot tartunk. KONCZ: Kétségtelen, hogy a kereskedelmi vállalatok is nagyobb önállóságot élvez­nek ezután. Várhatóan keve­sebb áru sokasodik majd eladatlanul a raktárban, mert rugalmasabbá vált ár­politikánk. Újólag hangsú­lyozni szeretném azonban, hogy mindenféle árváltozta­tást csak a jogszabályok­ban előírt módon és mér­tékben végezhetnek el. De meghatározó e tekintetben a kereslet is: hiába szeretne például egy igazgató vala­mely új terméket indokolat­lanul magas áron értékesíte­ni, ha az senkinek sem kell. Másfelől éppen a vállalatok között kialakuló verseny, az egészséges rivalizálás arra ösztönzi majd őket, hogy a lehető legjobb minőséget kí­nálják a vevőknek s óva­kodjanak a kétes értékű, hi­bás, selejtes áruktól. És mint már mondtam, az ellen­őrző szervek is fokozzák te­vékenységüket. Ehhez igazo­dik a jövőben az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség munkája is, ÚJSÁGÍRÓ: Mindez megnyugtató. Ugyanak­kor nem hagyhatjuk szá­mításon kívül, hogy a ke­reskedelmi dolgozóknak is meg kell szokniuk az új helyzetet. SZARVAS: Ez természetes. A kereskedelem dolgozóinak sem megy máról holnapra zökkenő nélkül az átállás. Az a pénztáros például, aki eddig több száz termék árát fejből tudta, most valamivel lassabban tud majd blokkol­ni egy ideig. Türelemre, a vásárlók türelmére is szük­ség van a kezdeti hetekben. Elképzelhető az is, hogy va­lamely hiba elkövetésében nem mindig a szándékosság játszik közre, hanem történe­tesen a tájékozatlanság. Per­sze, nagyobb szabálysértés esetén ez nem szolgál a jö­vőben sem menlevélnek, de éppen a hatékonyabb keres­kedelmi munka teszi indo­kolté kezdetben a megértést, az ellenőrzés során nyújtott gyakorlati segítséget. A ta­nács kereskedelmi állandó bizottsága a maga __ sajátos módszerével a jövőben is rendszeresen felméri, hol mutatkozik szűk kereszt- metszet az árualapok előte­remtésénél, milyen új lehe­tőségei mutatkoznak a ter­melés és a kereskedelem közvetlenebb kapcsolatai­nak, hol, milyen mérvű há­lózatfejlesztés indokolt. Ugv véljük, mindez segíti majd a kereskedelmi dolgozók munkáiénak elvégzését. a vásárlók elismerésének kiví­vását. Az ellenőr reggel megér­kezett, átvizsgálta a pénz­tárkönyvet, a számlákat, mindent. Délben már kopo­gott a szeme az éhségtől, mert a várt bőséges tízórai is elmaradt. Az elnfik egy szóval sem tett pnlítést a készülő ebédről. Csak úgy fél három körül jegyezte meg: — Gondolom, megéhezett a sok munkától. Javasolom, hogy most már menjen át a „Makkhetes”-be, itt van a közelben. Háromig adnak ebédet, s nem is drága. Az ellenőr nagyot nézett, vette a kabátját és átment a „Makkhetest”-be. Ebéd után folytatta a vizsgálatot. i Estére elkészüli. A tsz-el­„Mindennel nagyon meg fatyok elégedve..,“ Egy vendégkönyv, két malac halála, január Nézem a vendégkönyvet. Piros kötésű, itt ott már sár­gulnak a lapjai. Az elsők között jegyezte be nevét Westsik Vilmos 1933-ban. Szerepelnek a nevek között minden rendű és rangú emberek — szó szerint —, vendégek, akik átlépték a Szmolár ház küszöbét. 1935- ből például látható József „főherceg” bejegyzése is. — De járt itt egy másik főherceg is, Albert — mondja Szmolár Mihály a ház gazdája — Az nem tu­dott magyarul. Csak azt hajtogatta: „Mindennel na­gyon meg íatyok eléged­ve...” A legutóbbi oldalakon írók, közéleti személyiségek. Hol van ez a vendég­könyv? Egy parasztházban. t Súlyán bokorban. Tanya — ma A tiszalöki úton, ahogy elhagyja az ember Nyíregy­házát egymást érik a táb­lák, amelyek kis földutacs- kákra mutatnak, az ország­úitól távol eső tanyabokrok irányába. Ez itt a nyíregy­házi tanyavilág, lakói a tir­pákok, akik azon kívül, hogy szláv eredetűek, arról nevezetesek, hogy szorgal­muk páratlan. Éppen amolyan „kis ün­nep” van Szmolár Mihály házában. Két malac meg­halt — azazhogy levágták két jókora hízót, két mázsa körül egy-egy, annak sül a zsírja az udvaron levesének párája inycsiklandóan bejár­ja a tanyaudvart. Ahol ott áll egy szép sze­mélykocsi is, C rendszámú a sógor kocsija, aki Nádas bodorból látogatott iae, se­gíteni, beszélgetni. Mert ő is, és a másik két rokon is a tszcs tagja, kitűnő gaz­dálkodók, van miről szót váltani. Szmolár Mihály búzából 18 mázsás átlagot, ért el. — Bánkutiból — mondja büszke szerénység­gel —, azt pedig feljebb srófolni már nagyon nehéz. A Bezosztálya persze többet adott. Próbálkozik az em­ber az újjal. Babicz József három va­gon almát adott el. Most arról panaszol, hogy a ma­radékkal mit csináljon? Szesz legyen belőle? De az almán kívül termel ősziba­rackot, málnát Nagy T asztalhoz teríte­nek az asszonyok. Hatal­mas tál levesek kerülnek a magas, hófehér kenyerek mellé. Ott a kalács is, de ahhoz senki se nyxíl. — Reméljük, olyan nem lesz az új mechanizmusban mint most velem — mond­ja a gyümölcstermelő, gyors beszédű, vidám ember. — Vettem egy kerti trak­tort, és nem mondták, hogy nincs hozzá, nem lehet kap­ni permetezőgépet. Pedig az volna a fontos! Ne csak a nagy gépeket gyártsuk, hanem a kicsiket ;s Alkat­rész... de sok mindenből nem lehet alkatrészt pótol­ni, mert nincs. Dicsérik a levest. — Mert jó volt a hízó — Az mind jó volt — Hány? — Kilenc. Négyet már eladtam. Nagyvilág a kis szobában A sarokban hordozható cserépkályha, odább egy tv- készülék, Favorit. — Van idő nézni? — Hát sok a munka, az biztos. De a gépek segíte­nek. Van a tszcs-nknek már szép kisgépparkja. De esténként csak nézem. — Szmolár Mihály derűs, pi­ros arccal mutat egy asz­talkára. — Legalább úgy szeretem, mint a könyvet. Nézem: Prus Fáraója, Végh A.ntal Nyugta'an ho­mokja. A többi között — Vácit ismeri? — Váci Miskát? Persze. Szeretem a verseit. Gerliczki István, a tszcs főkertésze szól közbe las­sú, nyugodt mozdulattal tá­masztja alá szavát: — Nekem még nincs té­vém, de engem nem is ér­dekel a politika, csak a munka. — Nem érdekel? — Szmolár Mihály eltolja a leveses tányért, vesz a to­roskáposztából. Olyan illat terjeng, hogy a haldokló száiában is összefutna a nyál. — Hát az se érdekel­ne. hogy mint apáö vala­mikor, csak kapnád a be­hívóparancsot, a háborúba? — Ja, az igen! — Na látod. Én mindig szerettem a történelmet, hát tudom, amióta emberi­ség van, azóta egymást érik a háborúk. Jó volna, ha többet nem lenne egy se. — Egyszer megokosodnak mindenütt a világon. — Ha nem okosodnak, majd megokosítjuk őket. Mert a háborút mindig a népek szenvedik meg, sose a királyok. Most is a gö­rög király, hogy megugrott. A kollégájához. — Ami igaz, igaz. Arany­bánya a mi országunk, csak dogozzunk — bólint Ger­liczki István. — De ezentúl jobban kell csinálnunk, mert itt van például a ren­geteg alma, az idén beug­rott a nagy termés, de nin­csenek hűtőházak. . Nálunk is 36 hold nő szépen, a kö­zös almás. — Na, már senki se kér? — nyugtalankodnak az asz- szonyok. Aztán asztalt bontanak. Nekem úgy tűnik, több ma­radt, mint amennyit feltá­laltak. Móricz Zzlgmt'n<t1npk is tetszeti — Ez a tiszta szoba — mutatja a házigazda. Páva­tollak a tükrön, olajfestmé­nyek a falon, az asztalon ventillátor. Az egyik képre mutat — Ez volt a tanyánk va­lamikor. Nagy nyárfa, az ott, a házunk előtt, azon galambok laktak. Móricz Zsigmondnak is nagyon tet­szet, mondta. ilyet még nem látott sehol. Később hozzáteszi: — Az én apám a tehető­sebb emberek közé tarto­zott. Mégis, de gond • volt neki az öt gyerek. Az, hogy televízió? Persze, abban az időben még nem voft. De most se lenne, ha., hiába nagyot fordult velünk a világ szekere! — kinéz a sógora kocsijára, szórakozot­tan. — Csak gyerek nincs. Ez az én nagy bajom. Nincs, hát nincs. Albert „főherceget” idézem: — Mindennel nagyon meg fatyok elégedve... — Hát ő meg is lehetett — nevet. — Most meg ml. És ez nagy különbség! Sipkay Barna Leltár után ismét nagy a forgalom Nyíregyházán, * Centrum Áruház műszaki cikkeket árusító osztályán. Hamme] J. reiv. ■■■■—■ 1 ■ ......f ............. 1 .................... Nehéz ügy a tsz-ben nők, aki egy pohár vízzel sem kínálta meg, jóságos hangon mondta: — Azt tanácsolom, most a vasúti restibe menjen, mert a „Makkhetes”-ben es­te rossz a koszt. Azt adják, ami délről megmaradt. Az Utasellátó viszont tűrhető. A revizor elbúcsúzott és vonatindulás előtt elment az Utasellátóba, magában bosz- szúsan megjegyezve: ritka sóher társaság. „Elnök elvtárs, valamivel azért illett volna megkínál­ni r — jegyezte meg utólag a főkönyvelő is. — Úgy gondolja? No, majd legközelebb... Néhány hónappal később ismét ellenőr érkezett a tsz- be. Az elnök megkínálta szerény tízóraival, de kosa­rat kapott. — Köszönöm, hoztam ma- gammái. — Délben ebédhez hívta az elnök, de a revizor me­gint elhárította a meghí­vást. — Köszönöm, ebédet is hoztam. Késő délután végzett az ellenőr. A tsz-elnök a fő­könyvelő tanácsára meginS próbálkozott. — Egy kis uzsonna, tagt egy kis vacsora? — Köszönöm, még neu vagyok éhes. Az elnök fejét csóválta azután homokfutón kivitU a vonathoz puritán vendé­gét. Az búcsúzában rosszal­lóan megjegyezte: — Mondja, elnök elvtárs, miért akartak maguk engem traktálni? Vigyázni kell ám a tsz pénzére! Palásti LásaSc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents