Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-27 / 22. szám
A világ közvéleménye elítéli az amerikaiak újabb provokációját WASHINGTON: Az amerikai kormány pénteken ismét megfenyegette a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot A külügyminisztérium szóvivője kijelentette: „Ha az észak-koreai kormány a Pueblo kémhajó személyzetének tagjait háborús bűnösként bíróság elé akarja állítani, vagy erre kísérletét tesz, ezt Washington a már amúgyis súlyos helyzet rontásaként fogja tekinteni”, PHENJAN: A koreai népet nem felemlítik meg az amerikai fenyege'őzések —, hangoztatja a Koreai Munkapárt lapja, a Rodong Színműn pénteki vezércikkében. A lap emlékeztet arra, hogy Lloyd Bucher, a Pueblo amerikai kémhajó kapitánya bevallotta: hajója mélyen behatolt feladatának végrehajtása során a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területének vizeire és tüzelt a KNDK őrhajóira, továbbá elismerte, hogy cselekményei megsértették a koreai fegyverszüneti egyezményt és agressziót jelentettek. A Pueblo akciója rablótámadást jelentett fényes nappal, s a KNDK haditengerészetének akciója, a kémhajó elfogása önvédelmi cselekedet, teljes mértékben helyes lépés volt PÁRIZS: A pénteki francia polgári lapok többsége aggodalmát juttatja kifejezésre a Korea körül kialakult helyzet súlyossága miatt A Figaróban Roger Mas- síp megállapítja, Johnson döntése tartalékosok behí- sára, arra szolgál, hogy fenntartsa magának egy megtorló akció lehetőségét de nem jelenti azt, hogy abbahagyta volna a diplomáciai megoldás keresését A Francia KP Politikai Bizottsága közleményben ítélte el az Egyesült Államok újabb súlyos provokációját, amit azzal követett el, hogy Vönszan észak-koreai kikötő elé küldte legnagyobb repülőgépanyaha- j ój át, azt követően, hogy a Koreai Demokratikus Köz- ársaság saját területi vizein tetten érte a Pueblo amerikai kémhajót. Tartani lehet attól, hogy az amerikai kormány elhatározta; átlépi az eszkaláció újabb lépcsőfokát, amely vérbe és tűzbe boríthatja egész Ázsiát. Végül is mindezzel nukleáris háborúba ránthatják a világot MOSZKVA: Az Izvesztyija pénteki száma „Az amerikai szoldatcszka bűnös provokációja” címmel öt- hasábos összeállításban ismerteti a Pueblo kémhajó körül kialakult helyzetet. A lap rámutat: A Fehér Ház és az amerikai külügyminisztérium képviselői kijelentették ugyan, hogy Washington diplomáciai megoldást akar keresni a válságra, ez a diplomácia azonban felettébb különös formát ölt: katonák készenlétbe helyezését. — Az Izvesztyija ezután New York-i tudósítóját Idézi, aki hangsúlyozza, hogy valamennyi megfigyelő a tartalékosok behívását úgy értékeli, mint katonai fenyegetést Phenjan rímére, és nyomásgyakorlást a Biztonsági Tanácsra. A vietnami dzsungelek- ben lekötött Washington azonban bármennyire is szeretne katonai in'ézkedé- sekkel „fizetni” kénytelen rájönni, hogy milyen kockázatos lenne számára „a „második frontot” nyitni. LONDON: A Pueblo amerikai kémhajó ügyével kapcsolatban a New Statesman cimű hetilap megállapítja, hogy a CIA amerikai kémszolgálat minden törvényt lábbal tiporva egész sor országban tevékenykedik. Nagy-Brltannla Kommunista Pártja nyilatkozatban foglalt állást a Grönland mellett lezuhant B—52-es amerikai atombombázó és a KNDK partjainál elfogott Pueblo amerikai kémhajó incidensével kapcsolatban. A nyilatkozat felteszi a kérdést: „Ki hatalmazta fel az Egyesült Államokat, hogy a világcsendőr szerepében tetszelegjen és bombázógépeit meg kémhajóit oda küldje, ahova neki tetszik? A nyilatkozat elítéli az angol külügyminisztérium álláspontját, amellyel sietett támogatásáról biztosítani az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államoknak ki kell vonulnia Vietnamból és általában Ázsiából és lehetőséget kell adnia a népeknek, hogy saját ügyeiket maguk rendezhessék. A nyilatkozat követeli ezenkívül azt, hogy Anglia fölött többé ne repülhessenek az atomfegyverrel ellátott repülőgépek. Indonéziai Az indonéz hadsereg ejtőernyős osztagai csütörtökön rajtaütésszerű támadást hajtottak végre Djakarta kínai negyede ellen, megtorlásul amiatt, hogy a hét elején öt kínai a negyedben megvert egy ejtőernyőst. ötödik napja folyA szabadságharcosok sikeres támadása An Kke amerikai légitámaszpont eilen Islington! anziksz Nemcsak kenyérrel él az ember Saigon (MTI): Péntekre virradó éjjel a dél-vietnami szabadságharcosok anélkül, hogy a Khe Sanh támaszpontra nehezedő nyomáson enyhítettek volna, az ország többi részében különböző helyeken intéztek támadást az amerikaiak és a dél-vietnami kormánycsapatok állásai ellen. A központi fennsíkon fekvő An Khe amerikai légitámaszpontra aknatűz védelme alatt hatoltak be a szabadságharcosok, s a repülőtéren bombákat helyeztek el. A robbanások elpusztítottak több repülőgépet és helikoptert. A támadás során két amerikai katona meghalt, 11 megsebesült. Hasonló támadás zajlott le Pleikuban, ahol az amerikaiaknak egy táborral körülvett repülőtere van. A repülőtérre behatoló osztagok itt is jelentős károkat okoztak. Mint a DNFF hírügynöksége egy összefoglaló' jelentésben megállapítja, Khe Sanh körül a január 17 és 24 között eltelt időben az amerikaiak és a dél-viet-1 nami kormánycsapatok 380. katonát vesztettek. A szabadságharcosok elsüllyesztettek. négy hadihajót, elpusztítottak tíz viz'-szárazföldi páncélos járművet 4. Vendégek, tv, lóverseny — ezek a Mai Kennan család fő szórakozásai. De vajon kielégíti-e ez minden szellemi igényüket? Juneét úgy látszik igen. Jólesően emlékezik rá, hogy fiatal házasokként legalább hetente egyszer elmentek moziba és havonta egyszer színházba. De azt is lázongás és keserűség nélkül teszi hozzá, hogy Ginnie születése óta egy kezén megszámolhatja, hány filmet, darabot látott. — A legszebb az Oklahoma volt, musical, de olyan, amilyet a My fair Lady óta nem csináltak, — meséli June ragyogva, és egy fiók mélyéről előhúzza a szép este emlékét, a pompás kiállítású, fényképes műsorfüzetet. Nyomtatott betű egyébként elég kevés van a lakásban. Nincs könyvespolc, csak Bob kezeügyében, az asztalon hever öt-hat kötet: háborús kalandregények, papírfedelű kémtörténetek, két történettudományi munka és — Churchill emlékiratai. —- Elég változatos dolgokat olvas! — Kölcsönkönyvtárl tag vagyok, mióta az eszemet tudom; könyvet nem gyüji tök, el se kezdem, mert csak a szívemet fájdítanám, olyan drága minden, ami kicsit is tisztességes irodalom. Szenvedélyem a történelem, ókor vagy modem, — mindegy. Legénykoromban faltam a könyvet, megesett. hogy egy nap kettőt is elolvastam, most már csak hetenként kettőt És az újságot Bob Is buzgó -újságolvasó, mint minden honfitársa. Az elmaradhatatlan lóversenyhíradó mellé naponta megveszi a Daily Mirrort, a Daily Mailt és valamelyik esti lapot — Maga munkás és » „fennálló rend” újságait vásárolja, ők meg az első emeleten értelmiségiek — és a kommunista Morning Star-t járatják, nem furcsa? — Nekem nem. Én a hírekre vagyok kíváncsi, abból pedig a Daily Mirror és hasonló bulvárlapok közölnek a legtöbbet. Már csak azért is. mert 20—24 oldalasak, a Star pedig 6. A politika egyszerűen nem érdekel. — És maga a személyes sorsával elégedett? — Igen is. nem is. Tisztességesen megégünk egyik napról a másikra, és ami nagyon kell, azt meg is vehetjük magunknak. Igaz, mint munkásember, soha nem jutok a hétről a nyolcra. Az előmenetel gyáron belül szinte lehetetlen, ha az ember nem fentről jön, ha nem végezte el azokat az iskolákat, amiket „ők” sohasem lesz belőle művezető, vagy más főnök. Megnyomja az „ők” szót. Bob minden, csak nem forradalmár, de világosan látja és szívből gyűlöli a brit társadalom merev osztálytagozódását, miként a chartisták óta a szigetország munkásai valameny- nyien. Csakhogy Bob a maga módján próbálkozik a harccal. A falat nem tudja ledönteni, hát azon töpreng, hogyan kerülhetne belül rajta. — Lehet, hogy előbbutóbb otthagyom a gyárat és nyitok egy kis török kávéfőzőét, vagy önálló lakberendező irodát. Persze, ahhoz alaptőke kell és mikorra gyűjtök én össze annyit? így hát egyelőre maradok, ha csak rajtam kívül álló okból egy szép napon nem találom magam a gyárkapu előtt. Igen, mert erre is gondolni kell... Bob jól tudja ezt. de hisz nemcsak kenyérrel él az ember, betűvel, szóval, álmokkal is. Bob és June pedig szívesen álmodik. Zilahi Judit VÉGE Az AI Ahram cikke a közel-keleti helyzetről Kairó, (MTI): Mohamed Heikal, az A1 Ahram főszerkesztője a lap pénteki számában megállapítja, hogy Jarring ENSZ- diplomata békemissziója lényegében csődöt mondott. A küldetés kudarcát az okozta, hogy az izraeliek ragaszkodnak az arab országokkal folytatandó „közvetlen tárgyalásokhoz”. Azt a négypontos napirendet, amelynek alapján Izrael a tárgyalásokat meg akarta kezdeni, valamennyi arab állam visszautasította. A napirenden szerepelt volna a határok problémája, a menekültek ügye, a szabad hajózás kérdései, valamint az Izraellel szemben alkalmazott arab gazdasági bojkott megszüntetése. „Kénytelen vagyok megállapítani, hogy újabb harc nélkül nincs remény ésszerű politikai rendezésre” — írja az A1 Ahram főszerkesztője. „Az arab—izraeli konfliktus új szakasza kezdődik, amely már előbbre haladott, mint a júniusi összetűzést követő szakasz, s ennek oka abban keresendő, hogy a külföldi hatalmak egyre nagyobb mértékben avatkoznak be a válságba” — állapítja meg a cikkíró. jelentés tatták csütörtökön tünteté seiket a diákszervezetek. Suharto ügyvezető elnök kétségbe vonta, hogy a diákok gazdasági okok miatt tüntetnek és kijelentette: hogy véleménye szerint a megmozdulások politikai színezetűek. Mahmud Favzi tábornok, egyiptomi hadügyminiszter beszédet mondott mintegy 500 katonatiszt előtt, akik a hét elején érkeztek vissza az izraeli hadifogságból. A hadügyminiszter kijelentette, hogy a „júniusi összecsapás csak az első csata volt, amelyet további harcok kövednek”. Hangoztatta, hogy az egyiptomi hadsereg visszanyerte erejét, sőt, erősebb, mint a közel- keleti konfliktus kitörése előtt volt. Az A1 Ahram bejelentette, hogy átszervezik az egyiptomi hadsereg főparancsnokságát. A legfőbb parancsnoki tisztséget és a fegyveres erők legfelső ellenőrzését Nasszer elnök látja el, felállítanak azonban egy nemzetvédelmi tanácsot is, s a fegyveres erők főparancsnoki tisztét a had- ügyminisz’er közvetlenül maga veszi át. Lengede, (MTI): Az alsó szászországi Lengede egyik bányájában pénteken délelőtt robbanás történt. A, robbanásról délután a bán.-a igazgatósága a következő hivatalos közleményt adta ki: „A lengédéi bányában 1908. január 26- án 10 óra 10 perckor eddig ismeretlen okokból robbanás következett be, amelynek során 12 bányász életét vesztette. A katasztrófa különösen szerencsétlen körülmények összejátszására vezethető vissza. A vizsgálat megkezdődött”. A bánya igazgatója szerint feltehető, hogy a szerencsétlenséget egy 90 méter mélységben elhelyezett robbanóanyag-raktárban bekövetkezett robbanás okozta. Valószínű, hogy az áldozatok között van több. nem a bányavállalathoz tartozó villanyszerelő is, akik a szerencsétlenség pillanatában a bányában tartózkodtak. A lengedei bányában négy évvel ezelőtt, 1963. október 24-én szintén súlyos szerencsétlenség történt, amely 29 bányász halálát okozta. BiinTassrereitcséf lenség IV y u a 1»]\7 é n i e í o r z á g b a n Sugárferlőzöttek a megtalált bombaalkatrészek Thule: Hunziker tábornok, az amerikai „stratégiai légiparancsnokság” helyettes vezetője a grönlandi Thule- ban pénteken sajtóértekezletet hívott össze. A tábornok elismerte, hogy a partvidék mentén talált és eltűnt nukleáris bombákhoz tartozó alkatrészek sugárfertőzöttek. Azt állította azonban, hogy a fertőzött- ség foka állandó és a sugárzás erőssége nem fog növekedni. Koppenhága: Krag, dán miniszterelnök pénteken tanácskozott a dán politikai pártok vezetőivel és az ügyvivő kormány tagjaival a Grönlandon lezuhant, hidrogénbombákat szállító amerikai B—52-es óriásbombázó ügyében. A tanácskozás után a miniszterelnök nyilatkozatot olvasott fel, amely szerint utasították Dánia washingtoni nagykövetét, hogy kérjen felvilágosítást az Egyesült Államok kormányától a szerencsétlenségről és előzményeiről. 12. Troppauer előírás szerint tüzet vezényelt: — Célozz!... Tűz! Hat puska vette célba a holdat, és sortüzet adott az égitestre. — Gyorslépésben! Hőre! Indulj! Agyonlőni nem akarták, de most már szívesen elfogták volna. Galamb rohant Súlyos futóléptek dőngtek a nyomában. Most látta csak, hogy a villasorban van. A szerencsétlen doktor Brétail villájához ért. Hoppá! Ez állítólag lakatlan. A vaksötét útról átvetette magát a kerítésen. Néhány másodperc múlva odaért az őrjárat. összevissza kiáltoztak, zseblámpáikkal világítottak mindenfelé. Nem látták eltűnni Galambot, csak azt tudták, hogy errefelé vesztették el a nyomát. Valamelyik mellékutcába futott be, vagy egy üres telken bujkál. Rövidesen két-három rendőr is segített az éjszaka csendjét felverni. Galamb lábujjhegyen a házhoz lopózott Most is néma, elhagyatott volt a lezárt villa, az ablakain sötét redőnyökkel... Az egyik földszinti ablakon nem volt redőny. Valami cselédszoba lesz vagy mosdóhelyiség. A nagy zajra és lövöldözésre egy megijedt szomszédos villalakó telefonált a riadókészültségnek. Hirtelen éles szirénázás süvöltött fel. Galamb nem mulasztotta el az alkalmat. Mialatt a szirénahang minden túlharsogott, hátralépett, és bajonett- jét nekivágta a csukott ablaknak. Az oldalfegyver berepült a helyiségbe, közben kitörte az üveget Olyan volt a csörömpölés a szirénahang mellett mint a légydöngés az oroszlánordításhoz képest. Most már átlépett a párkányon. A konyhába ért Tapogatózva ment míg újabb ajtó előtt állt Hallgatózott. Azután lassan lenyomta a kilincset, hogy tovább haladjon. Maga sem tudta, hogy miért de megijedt, ahogy a beszáradt ajtósarok hosszan, élesen nyikorgóit, betöltve a hatalmas hallt. Mert hallba nyílt az ajtó, óriási sötét terembe. Magasan, az egyik szellőztető ablakon keresztül bevilágított a hold. És mélységes némaság. Elindult a folyosón, amely jobbra-balra kanyargóit, és odaért, egy kis kapuhoz, ahol a kísérteties nőt látta. Ez a hátsó bejárat. Lenyomta a kilincset. Zárva volt Egy ideig céltalanul ődön- gött a sokfelé nyíló oldalfolyosókon. Kijárást keresett, de a ház valóságos labirintus volt. Á cselédlakásokhoz vezető lépcsőre ült, és elszívott egy cigarettát. Itt esetleg holnapig elbújhat Eldobta a cigarettát, és továbbment Egyszer csak ott állt ismét a néma, sötét hallban. A csend bántóan nehezedett a teremre. De Galambnak jó idegei voltak. Elhatározta, hogy keres valahol egy fekvőhelyet ahol átalussza a vitathatatlan szökéshez szükséges néhány órát Elindult a falépcsőn, amely a hallbói egy karzatra vezetett Bizonyára onnan nyílnak a hálószobák. A falépcső fülsiketítőén nyikorgóit, és nagy porfelhőket szusszantott magából. Igazán kísérteteknek való hely. Felért a korridorra. A lépcsővel szemben, az első ajtón benyitott. Vaksötét volt Nem baj. A fő, hogy valami fekvőhelyet találjon, aludni úgyis csak sötétben lehet kitűnően, és remélte, hogy a kísértetek nem zavarják. Óvatosan haladt a fal mentén. Közben a keze egy szekrény mellett rátapintott a villanykapcsolóra. Megcsavarta. Világos lett Ijedtében felkiáltott Ä szoba közepén, egy nagy vértócsában, pizsamába öltözött férfi feküdt a padlón, arcra borulva, holtan. „Nono...” Ezt suttogta félhangosan, miután visszahőkölt „Nono. Észnél légy, Har- rincourt. Úgy látszik, a sors ellenállhatatlanul sodor bele valami szörnyűségbe. Vigyázzon, uram! Nem megőrülni!...” Lehajolt a tetemhez. Mióta fekhet itt ez az ember? Hogyhogy mióta!? ... Hiszen a vér meg sem alvadt egy esik lassan folyik a tócsából, és most ér össze • szőnyeggel. Megfogta a kezét Még nem is hült ki teljesen. Letérdelt a halott mellé, és a hátára fordította. A hályogosan elfehére- dett tekintet kétségtelenné tette, hogy a halál már beállott Negyven év körüli férfi lehetett az áldozat Vagy fél méternyire a testtől ott feküdt a tőr, amivel szíven szúrták. De hiszen nem is tőr! Ez egy éguille! Keskeny, légionista bajonett Fölvette-Ha most detektív volna, már elindulhatna egy nyomon. A légionisták minden felszerelési tárgyukba belekarcolnak valamit, hogy aki elveszíti vagy elhagyja az oldalfegyverét, az ne lophassa el a másikét. A bajonett markolatát egészen az arca elé tartotta, hogy megkeresse a kis fabetéten a jelet. Döbbenten ejtette ki • fegyvert. A saját szuronya volt! (Folytatjuk)
